Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-15 / 110. (4256.) szám

1937 >má)us 15, szombat*

Jxu/aszi disfuda

a teeHcsénieptid

Különös, furcsa érzés az, hogy az ember oda van kötve egy helyhez, ahol senki, de senki ismerőse nincs. Postás, pincér, szobaasszony, orvos, asztal' társ n&d soha nem látott idegen, — idegen a cuk- rászj trafikos, a fürdőzenekar karmestere, masszőr, fürdőszolga, postáskisasszony s mindenki, akivel az embernek dolga akadhat. Az se tudja az ember, lesz-e az ilyen véletlen találkozásból valaha ismeretség, akad-e a sok —- egymás között — otthonosan forgolódó, egymást szives mosollyal köszöntő ember közt egy is, akivel szaporodhatik az ismeretségi körünk. Hiszen a közös bajon, a gyógyításra szánt „reumán- podagrán-ischiászon" kívül — egyelőre — semmi közös témánk, semmi összekötő kapcsunk nincs. A részvét kétségtelenül összehangol, a közös baj meg- gyógyít sok ellentétet, mely egészségesen elválasztana. De, ha három hét múlva, — adja Isten, — kiki itt hagyja ezt az egyetlen cérnaszálat, melyre felfüző- dött a sorsunk s szétszaladunk a világ négy tája felé, ki tudja — egészségesen — vállaljuk-e a közös tükörfürdőben, iszappakkolásban felmelegedett barátságot.

Aki megcsömörlött a társasélettől, menjen vadidegen emberek közé remetének. Még soha ennyire nem éreztem magam egyedül, mint ebben a sűrűn hullámzó, napról napra szaporodó embertömegben. Teljesen mindegy, elvegyül-e az ember a térzenét hallgató sokaságban, vagy az erdőnek is beillő fürdőpark fái közt bolyong.

Egy ilyen egyedülvaló sétán lestem meg a címre irt disputát.

A tavasz inkább csak ígérkezik még. Az „őslakó" fák, a bükk, a hárs már fölvették tavaszi „imprimé“- jüket, az idetelepitett díszfák, a platánok, bignóniák, paulóniák — s ki ismerné mind az exotikus vendégeket, — még téli kosztümben fázódnak. Úgy látsz'k, annyira ismerik már az éghajlati viszonyokat, hogy a fagyosszentek előtt nem jó legénykedni. Egyszerűen nem hisznek a csábitó napsugárnak.

Pedig amerre néz az ember, lüktet az ébredő tavasz élete. Minden nyújtózik téli álma után az uj élet elé. Szinte hallatszik, hogy indul a fák, bokrok fűszálak uj vérkeringése. Vagy csak a Teplicska patak csevegése csalja a fülemet? —

A pólyájából alig nőtt pázsitban is mozdul az élet. A molnár-kék zsakettes, sárgamellényes csuszka is ott motoz a fü között. Úgy látszik egyelőre ott terített neki asztalt a jó Isten, a bogárság még nem indult. vándorutjára téli pihenő helyéről a fakéreg búvóhelyeire. Nem zavarja munkás-kosztolásában a robotba siető napszámos, nem az ezer bolondságot suttogj, kacagva évődő szerelmespár, még a mankóján újra járni tanuló beteg ritmustalan kopogása sem. De amikor céltalan ődöngésemben a közelébe érek, ijedten röppen föl az első faderékra, odalapul a fatörzshöz, hogy szem legyen, aki meglátja. Csak kicsi fekete szeme villog felém bizalmatlanul, s bár magam is megállók mozdulatlanul, mint egy tuskó, ijedten buj'k a fa túlsó oldalára s onnan dugja ld hosszú csőrét, kandikál felém nagy óvatosan. Szeretnék vele „kukucs"- játékba fogni, mint egy kis gyerekkel, de az első kísérletemre ijedt pipcléssel röppen a másik fára s megtámaszkodik a sima törzsön, mint a legügyesebb villanyszerei ő.

Erre a vészjelre felfigyel a pityőke is, aki eddig „egy tálból" torkoskodott vele. Felgalyaz egy alig zöldelő gyertyánfára s onnan lesi a szokatlan emberjelenséget. Úgy látszik, jobban érdekli a sorsom, mint az embereket, mert elkezd kíváncsiskodni. Biztosan azt hiszi, hogy csak madártársai értik, mit kérdez, pedig tudom én is, hogy rólam beszélt

—■ Mit keres ez a nekikeseredett ember itten? —

Erre a cinke is felfigyel, őt is izgatja a dolog, rádupláz:

— Mit bizony? Mit bizony? —

A veréb társadalmi lény, nem hiába emberek közt forgolódik teljes életében, csak week-endre röppent el ide, vagy talán hattytollat szedni a tópartra, hogy jó puha legyen a fiókáinak a fészke. Pártomat fogja:

— Csitt! Csitt! — Csitt! — Csititja a többieket, de hiábavaló a csendreintése, csak nem tudja megnyugtatni a kis, ijedt kiváncsit. A tarka kis pintyőke tiz- szer-huzszor is eltrillázza a kérdését. Messziről figyelhette a dolgot a kakuk, mert valahonnan az erdő mélyéről megszólal nagy komolyan:

— Utat! Utat!

A kis buták, úgy látszik, nem értik, mit akar evvel mondani a tudós madár. Nem hisznek az okosságában sem, mert nem lehet — szerintük — komolyan venni azt az embert, —• pardon, hiszen madárról van szó, — szóval „jómadarat", aki nem maga neveli föl a pulyáit, de — gyermekmenhelyre bízza, mással nevelteti fel őket.

A kakuk nem unja el bizonygatni a maga igazát, csak hajtogatja:

— Utat kutat! Utat kutat! — Százszor is elismétli, milyen kár, hogy nem kérdeztem meg, hány évig élek! Szeretnék hinni neki. — Nem úgy a tarkaharkály! — Éles, szaggatott kacagással gúnyolja a jövendölést, amig fáról-fára rebben s ismerkedik újra az ősszel itthagyott vadászterületével.

Pedig de igazat mondott az erdő gondtalan és gondatlan Don (liánja! — Hogy értenek ezek a jó Isten táplálta kis madarak, — ha az emberek nem értik, — mire való ez az önkéntes számkivettetés Idegen fák társadalmába, idegen emberek rengetegébe. Hogy adódhatnak az emberi életben általulak, mikor nem tudja a vándor, té-e, tova-e? Hogy ilyenkor jó megállani egy kis időre, befogni a szemet, nem tudni, nem akarni tudni semmiről. Nem nézni sem előre, sem hátra, nem számolni, mennyi a megtett ut s mennyi van még megjárni való. Megpihenni az utszéli feszület tövében, lerázni az ut porét, nagyott inni a Ielkiismeret kristályforrásából, elsóhajtani egy csendes imát s újra

Csökkent a csődök

és a kényszeregyességek száma

Közel 700 millió a tuladósodoitság a megindított 9'949 mezőgazdasági kényszeregyenégl eljárásban

PRÁGA. — A statisztikai hivatal ma nyilvánosságra hotzott adatai szerint április hónapban 61 csődeljárást nyitottak a tavalyi 72-vel szemben. Csehországban 39, Morvaországban és Sziléziában 11, Szlloveinsdkón 7, Kárpátalján pedig 4 csődeljárás indult.

Az év első negyedében a megindított csődök száma a tavalyi 335-irőÍ 258-ra csökkent,

Az aktívák összege az 1937 első negyedében megindított csődeljárásokban 41,472.646, a pasz- sziváké pedig 68,312.894 koronát tett ki. Az április hónapban megindított kényszeregyességek száma a tavalyi 84-gyel szemben 69 volt. Csehországban 38, Morvaországban és Sziléziában 20, Szlovenszkón pedig 11 fcénysizeregyességi eljárás indult. Az első negyedévben a megindított eljárások száma

a tavalyi 419-ről 283-ra csökkent.

A negyedévi eljárásokban az aktívák összege 39.509.688, a passzívák összege pedig 62,667.755 koronát tett ki.

A jelentésből megállapítható, hogy a mező- gazdasági kényszeregyességek száma majdnem felére esett, amennyiben

a márciusi 644 eljárással szemben áprilisban 369 eljárást indítottak meg éspedig Csehországban 80, Morvaországban és Sziléziában 82, Szlovenszkón 147, Kárpátalján pedig 60 eljárást. Az áprilisban megindított eljárásokban az aktívák összege 18,122.962, a passzívák 48,859.123,

a tiíladósodottság összege pedig 30,796.841 koronát tett ki.

A múlt év áprilisától kezdve összesen 9.949 mezőgazdasági kényszeregyességi eljárás indult,

amelyekben a tuladósodottság összege 682,756.308 koronát tesz ki.

Elftallgaioii MsdNKCftk

Irta : Duka Zólyomi Norbert

VL

Történelmi előjáték

A történelem furcsa folyása érdekes ellentéteket tud produkálni. A francia nép úgy keletkezett, hogy kelta, germán és román fajok keveredtek. A flamandok sem születtek meg máskép: a kelta népességet a római hódítók asszimilálták, ezt az uj vegyüléket pedig a szvedek germán néptörzse hatotta át. És mégis: a franciák a nyugati román család élére sodródtak, a flamandok pedig megálltak 496-ban, Klodvig frank király idejében és ma büszkén hirdetik francia Flandria Malo-bes-Bains-ben megtartott 1935-ös kongresszusa: „A mi nyelvünk Franciaország alapítóinak, a frankoknak a nyelve". Az egyik keverék tehát tovább fejlődött, a másik megmaradt és igy kerültek a flamandok a germán népcsalád kötelékébe és Franciaország öntudatos kisebbségek sorába.

A X. század végén terjedt ki ujult erővel a germán elem nemcsak a mai Belga-Flandria területére, hanem a mai francia területre: a Nord és a Pas-de-Calais tartományokra is. Kopasz Károly idejében (843—847-ig) egy grófság volt ezen a részen. De 981-ben, amikor a flandriai gróf Capet Hugó javára elvesztette a Montre- uil-i területet, megkezdődött a francia birtokbavétel. A módok a történelem szokásos játékai: VIII. Lajos 1191-ben házasság utján kapta a mai Pas-de-Calais területét, 1300 körül pedig a franciák fegyverrel foglalták el a többi fontos flandriai várost. Az az autonómia, amit 1305-ben a flamandok fegyveres felkelése csikart ki, nem sokat használt. A terület továbbra is a változó uralmak labdája máradt. 1369-ben V. Károly visszaadta Flandriának a területi gazdagodást zon alakalomból, hogy az öccse, Burgundiái Fülöp feleségül vette a flandriai örkösnőt. Később a terület teljesen átment a burgundiai hercegek birtokába, majd a XVI. század elején a Spanyol-Habsburgok tulajdonába. De a történelem megint egyet fordult és az 1659-es pireneusi békében és még két utánajövő békében (Aix-la-Chapelle 1667 és Nimégue 1678) minden visszakerült a francia királyhoz. Napokon területéhsége még a belga és németalföldi Flandriát is francia fenhatóság alatt egyesitette, de az 1815-ös bécsi kongresszus ezen a részen is alaposan elhatárolta Franciaország fennhatóságát. Azóta a helyzet változatlanul maradt: a Nord és a Pas-de-Calais tartományok tartoznak körülbelül 40.000 öntudatos flamand lakossal Francia- országhoz.

Nyelvi törekvések

A flamand nyelv, melyet a szomszédos belga területen 12 millió ember beszél, a régi frank nyelvnek erős germán formájában fennmaradt utóda. A népies flamand nyelv: „a platvlaamsch“. A nép, vagyis a belgiumi flamandok és a nagy francia tengerből kiemelkedő kis flamand sziget is ezt a nyelviárásszerii nyelvet beszéli és néhány jelentékeny költő is ezen a nyelven irta müveit. De az uj törekvés ennek a nyelvjárásnak nemesitett faját, a müveit flamandok nyelvét akarja mindenütt érvényre juttatni. Ezt a müveit flamand nyelvet igy hívják: „algemeen

beschaafd". A nemzeti nyelvi szövetség, a Vlameglndulnl, megkeresni az Igaz utat. Uj utat! — Elvágom a disputát édes madárkáim, hiába hara- gusztok rá, a kakuknak van Igaza!

♦ . . Most veszem észre, mekkorát hazudtam az elején! Hogy Is mondhattam, hogy senki ismerősöm nincs itt? — Hogy az emberek között nincs? Üsse kő! — Aki a természet titokzatos hangjaiban megérti az Isten szavát, megérzi a Teremtő közellétét, soha, soha nem lehet egyedül

Sziklay Ferenc

amseh Verbond a német Kulturverbandok mintájára (nem hiába csörgedezik germán vér a flamandok ereiben) céltudatos és rendszeres szervezési munkát fejt ki ezen a téren. A francia nemzeti kisebbségek folyóiratának tavalyi számában olvassuk:

„Akinek van füle a hallásra, meghallhatta, amint Maloban fiatalemberek csoportosan énekeltek és beszéltek — kizárólag flamandul. Olyan fiatalemberek, akiknek legnagyobb része elfran- ciásodott környezetben élt és francia anyanyelvű volt. Aki behatolt családi tűzhelyük belsejébe, azon lepte meg őket, hogy flamand nyelven vezették gyermekeik első csacsogását, azon a nyelven, melyet ötévvel azelőtt még nem ismertek. Különben nem az a törekvésük, hogy a platvlaamsch népi nyelvjárását ültessék a gyermeki szivekbe, hanem az algemee beschaafd-ot, a müveitek nyelvét. 1919-ben Westhoek-ben 10 embert sem találtak volna, aki helyesen irnl tudott volna flamandul, ma már jóval 40-en felül vannak e kis falucskában is.“

A flamand nyelvet és kultúrát Franciaországban majdnem utolérte az elfranciásodás sorsa. De itt sokkal kedvezőbb körülmények között történt meg az ujraébredés. Amikor a francia kultúra mindent túlszárnyaló hatalmas lépéseivel végighaladt a két tartományon, a szomszédban 12 millió flamad sorstestvér állt őrt. Amíg az önmagára hagyott breton nép saját erejével küzdött, a flamandokat a szomszédság hatalmas közössége védte és a germán alaposság és szervezési tehetség megtette a magáét. És még egyet.

40.000 emberrel szemben a francia asszimiláció nem tartotta fontosnak az erőszakosabb vagy erélyesebb lépéseket. Ezen a területen sohasem voltak fegyveres harcok és nem működött a Gwenn ha Du szobrot romboló, fanatikus szellem. A nemzeti ébredés munkája csendes, de alapos kulturszervezkedés jegyében történik.

Évenként összejön a flandriai francia legioná- risták kongresszusa. Megszabja a kul turulunkat és mindenütt magániskolákat tartanak fenn, színié leadásokat és nyelvtanfolyamokat rendeznek és kegyelettel őrzik és ápolják a flamand tiépiség megnyilatkozásait.

Az ébredés inkább a belső megújulással küzd, melyet a francia- szellem annyira hátráltat és kulturális tekintetben tulajdonképpen csak egy pont körül folyik a küzdelem: a flamand nyelvnek iskolai használata körül. De ez is inkább az óhaj, mint az erélyes követelés stádiumában van.

A belgiumi flamand szomszédság hatására bizonyos javulás mutatkozott, mert kereskedelmi kapcsolatok kedvéért a helyi hatóságok is engedékenyebbek. így például Lilié városában francia és flamand nyelvű hirdetményeket lehet látni, a Jdlle-i kereskedelmi kamara hivatalos bejegyzéseket eszközöl flamand nyelven és a lillei-i katolikus egyetem, a Berlitz-iskola és tourcoing-i kereskedelmi iskola hivatalosan is flamand nyelvet tanít, de arról egyelőre szó sincsen, hogy a népfront-kormány, mely feloszlatta az arabok nemzeti egyesülését és megtámadta az el- szászi németek iskolaautonómiáját, az állami iskolákban a flamand nyelvet bevezesse.

Bonyodalmak egy film körül

Annak eben éré, hogy a francia flamandok öntudata nem aoélosodott meg annyi küzdelemben, mint a többi kisebbségé, nem kevésbé erős. Tavaly játszották a „Kermesse héroique" cimü filmet — mely nálunk A boomi asszonyok címen ment — telt házak mellett. A filmet Charles Spaak egy vallon és Feyder Jakab egy német zsidó rendező rendezték. Ügyes és érdekes formában ele vendtették meg a spanyolok bevonulását Boámban 1616-ban, de — ahogy a flamand lapok Írták a felháborodás hangján — a rendezők nemzetisége könnyen megmagyarázza, miért lett a filmből a történeti tények eicsavarása és, a flamandok kigúnyolása (miközben a flamand férfiak az asztalok alá bújnak és női xuhá/(\ Minden darab rvim

2 „ECLIP8 E“

e • • • pl

\ \ síipa, éles, szolid ! / M

ba öltöznek, a boomi nők mentik meg a várost a spanyolokkal szemben). A filmnek nagy visszhangja volt az egész flamand területen és a flamandok úgy tiltakoztak ellene, mint nemzeti becsületük megsértése ellen. Ha nem is olyan erélyesen, mint annak idején a bretonok a „Tout va trés bien, Madame la Marquise" előadásain. És hozzá keli tennünk, a helyzetük nem is volt olyan nehéz, mert hisz a francia lapok a tiltakozáshoz az egyik német rendező miatt és azért, hogy Berlinben hivatalosan ünnepelték a filmet, csakhamar csatlakoztak.

„Los van Frankrijk!"

Az iskolasérelmen kívül a francia flamandók- nál a fejlődés kihagyta a többi kulturkérdést és egyenesen a gazdasági problémák nyomasztó súlyába lendült. Ez pedig jobban fáj, mert a gazdasági elnyomásban a megélhetés problémája kiált a megoldás után. így keletkezett a radikális francia flamandok jelszava: „Los van

Frankrijk!" (El Franciaországtól, azaz a 12 millió belga testvérhez), melyet a „Strijd" cimü radikális lap hangoztat nyíltan és kimondottan, a „Le lion de Flandre" cimü folyóirat kultur- programjával szemben.

A megokolás, melyet a „Strijd" tavalyi október 21-i számában olvasunk, megdöbbentően vetj fényt Franciaország gazdasági, kérdéseire: „Franciaországban a rendetlenség uralkodik és a polgáháboru fenyeget. Franciaország a szakadék szélén van, ahová politikai vezérei és pártjainak bálványai sodorták, akik mindenek előtt materialista politikájukkal tették a népet tönkre és most látják politikájuknak a következmnyeit, mely megsemmisítette az erkölcsi és nemzeti értéket . . . Mindez a liaicizmus és csalás rendszerének a következménye, mely több évtizedes tartama alatt tönkretette Franciaországot. Nyu- giateurópa egy részén sem olyan nyomorult a munkások helyzete. A munkásnegyedek elhagyatottak és sötéttk. A nép mindjobban olyan szociális osztályokra bomlik' szét, melyek a kölcsönös gyűlöletet táplálják. „Los van Frankrijk" azt jelenti, hogy távolodjunk el Moszkvától és a barbarizmus és destrukció szellemétől. „Los van Frankrijk!' annyit jelent, hogy távolodjunk el a francia politikától, mely mindenkor édesített szavakkal csalogatta a mi népünket, hogy azütán úgy bánjék vele, mint egy gyarmattal."

Kultúrharc nincs, de a gazdasági küzdelem annál élesebb.

Mi imák a topok?

A SZUDÉTANÉMET JAVASLATOK SORSA

A „DIE ZEIT” idézi a németországi Völki- sche Beobaclhter cikkét a csehszlovákiai német kisebbség kérdéséről. A birodalmi német lap ezerint a következőket irja: A köztársaság elnöki

beszédeiből kivehető, Ihogy az államfő visszautasította a szudétanémet párt által beterjesztett autonómiakövetelést és azt az állam demokratikus alapelveivel összeegyeztethetetlen dolognak minősítette. Az autonőmiakövetelés visszautasítása magában foglalja a szudétanémet párt által kidolgozott hat törvényjavaslat visszautasítását is, amely javaslatok az első lépést jelentették volna a kibékülés utján. Csehszlovákiát svájci mintára kellett volna berendezni. Svájcban valóban erős német többség van. Ének ellenére ennek a többségnek sohasem jutott eszébe, hogy a többi nemzetek rovására „teljesen kiélje magát”. A nemzetek „szétlhatárolása”, amit a cseh politikusok mint rémképet festenek a falra, mint Svájcban, ugyanúgy Csehszlovákiában is megvalósítható lenne anélkül, hogy ezzel az államhatárokat robbantanák. Ha a február 18-iki megegyezés müve ilyen ütemben halad tovább, akkor biztosan nem évekbe, hanem évtizedekbe telik, amig a szudétané- metséggel szemben az elmúlt 19 év alatt elkövetett károknak csak egy töredékét is ismét jóvá- teszik. Ezért látszik a dr. Beneé által ajánlott módszer, a „lépésről-lép és re való kielégítés” módszere olyan reménytelennek. A szudétanémetek túlnyomó többsége határozottan elutasítja ezt a módszert.

— A VÉDERÖBIZOTTSAG A GÁZKAMRÁBAN. Machnik nemzetvédelmi miniszter a nemzetgyűlés két védexőbizottságának tagjait, a .számvevő hivatal és a minisztériumok képviselőit meghívta a csehszlovák gyártmányú gázálarcok megbizhatóiságának demonstrálására. A megjelentek a nemzetvédelmi miniszterrel együtt bejelentés nélkül meglátogatták a gázálarcgyárat és annak raktárából találomra kiválasztottak kész gázálarcokat. Az álarcokat felcsatolták és hard gázzal telitett gázkamrába mentek velük. Elsőnek Machnik miniszter lépett a gázkamrába. A társaság 15 percig tanyázott a gázkamrában. Senkinek nem történt semmi baja.

4

___