Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-04 / 77. (4223.) szám

1937 április 4, vasárnap. 17 Ugocsa-megye a nepiségtörténet tükrében A XIV. század derekán települtek le az első ruszinok Ugocsában ■ A Borsova* völgyét és a nagyszöllősi hegységet szállták meg az első ruszin telepek évszázados Bosszú per folyt le. Az előbbieket illette a birtok, az utóbbia­kat a rája telepített nép. 1435-ben jött lét­re a megegyezés. A hosszú per részleteiből és a megegyezésből Szabó István érdeke­sen világítja meg az ugocsai ruszin telepü­lési mozgalom eredetét és első szakaszait. Az ugocsai ruszin hegyvidék első, elő­ször 1351-ben említett borsova-völgyi te­lepülései 1336—1351 között keletkeztek oly hegyi erdős területen, amely a tele­pülés megindulása előtt lakatlan volt ugyan, de már korábbi községi telepüDé- sek, Nagyszöliős és Rákász határaihoz tartozott. Az igy kialakult borsova-völgyi település­sorhoz hasonló körülmények között illesz­kedik a település-sor nyugati sarkának te­kinthető Komját, amely már Gutkeled föl­dön van és Csongovával egyidőben tele­pedhetett meg. Ez a késői képződésü tele­pülés-sor tehát Komjáttól Lukováig terjed s Feketepataknak, Nagyszőlősnek, Rákász­nák hegyentuli borsovamenti lejtőit ragadta el ezeknek eredetileg széles határából. Az itt elhelyezkedett falvakból Misztice és Lu- kova később Beregmegyébe került, de az ingadozó közigazgatási határnál erősebbnek kell tartanuk a közös birtokosok, a közös eredet és a közös települő népelemek té­nyeit, melyek a Borsova völgyét a népiség története szempontjából mindvégig eggyé fűzték, E csoporthoz tartozik még a min­dig beregi Dobroka és Rosztoka is a Bor­sova túlsó partján. Ezek is a bilkeiek tele­pítései voltak. ^ Újabb telepek A Borsova völgyének ugocsai oldalán megtelepedett Komját, Csongova, Sárad, Rákóc, Misztice és Lukova csupán első le­rakodása! voltak a beregi és máramarosi VL BUDAPEST. — A M. század dereka íá­jjén két uj népelem jelent meg Ugocsa terü­letén: a ruszin és a román. Az előbbi észak-északkelet, az utóbbi dél felől szinte észrevétlenül lépte át a megye határát. A ruszinok az eddig lakatlanul hagyott nagyszöllősi, a románok a szintén tele­pitetlen Avas-hegység erdős oldalán ütöt­ték fel tanyáikat. A két különböző települési hullám, táplál­kozva a saját népi tömegeiből folyton ér­kező újabb kirajzásokkal, a hegyvidéken lassanként a települések egész sorát hozta létre és átcsapott a már korábban megtele­pedett sík vidékre is. Az első ruszin telepek A nagyszöllősi hegység ruszin települési Vidékén egy 1351, évi okmánylevélben ta­láljuk az első települések nyomait. Dobouch és Kéfckápolnamező korán elpusztult, való­színű, hogy a településnek csupán kezdet­leges csirái voltak. A többiek: Chungva a mai kettős Csongovával, Sard a szintén kettős Sáráddal, Rakoch a legújabban szin­tén kettős községi szervezetet nyert Rá- kóccal, Mistechew pedig a ma már bereg- megyei, de Rákóccal szomszédos Miszticé- vel azonos. Ezek a helységek a nagyszöl­lősi hegység borsovavölgyi északi lejtőjén és magában a folyóvölgyben egymásután sorakoznak. Ezek a ruszin felepek a Hont-PAzmány nemzetség birtoktestén alakultak. A birtokokat Károly Róbert a pártütés bű­nébe esett nemzetségtől elkobozta, Lajos azonban, minthogy a nemzetség tagjai be­bizonyították hűségűket, 1351 január 5-ikf oklevelével az elkobzott birtokokat vissza­adta. Alighogy visszakapták birtokaikat, imár tiltakoztak a nagyszöllősi s husit! hos- pesek és a bilkei vajdák kézén, de a rákász és ardói Hont-Pázmány földön levő Cson­gova és a többi most feltűnt birtokok miatt Ebből következik, hogy az első ruszin falvak megtelepedése az* alatt a három évtized alatt (1322—1351) ment végbe, mialatt e birtokokat a nem­zetség elkobzás miatt elvesztette. Szabó István még szükebbre tudja vonni a határt: 1336 és 1351 közé. A beregi és má­ramarosi hegyeken keresztül ekkor érkezett el Ugocsába, a Borsava völgyébe a ruszin települési hullám s az uj telepítési lehetősé­geket itt a Rákásszál és Ugocsával északon határos bilkei vajdák ragadták meg és ugyancsak kihasználták, amennyiben nem­csak a saját birtokukat szállatták meg, ha­nem az elkobzott s a nyaláb! vagy huszti királyi várnagy kevésbbé gondos kezelése alatt álló Rákász hegyentuli, Büké felé eső részelt is. Valószínű, hogy a rakasziak ész­re sem vették azonnal, hogy a 800 méter fölé emelkedő hegygerinc másik oldalán levő erdőkben valami csöndes, pásztorkodó nép kunyhókat kezd építeni. A várnagy — ugylátszik — nem látott okot arra, hogy e pásztorok gazdáival, a bilkei vajdákkal per­be szálljon. Ez a feladat a birtokok vissza­nyerése után a sajátjukat kereső Hontpáz- mányokra maradt. A várnagy hallgatásából egyébként arra is lehet következtetni, hogy ez idegen falvak betelepítése 1351 előtt nem régen történhetett, mert azt mégsem lehet feltételezni, hogy évtizedeken keresz­tül elnézte volna a gondjaira bízott birtok ilyen megcsonkítását. A várnagynak hasonló lépést kellett vol­na tennie a nagyszöllősi hospesek ellen is, akik ekkor éppen úgy a király népei vol­tak, mint a rakasziak s akiket a Hontpáz- mányok szintén tiltottak Csongovától és a2 együtt emlitett birtokoktól. Messze terjedő határaik hegyentuli erdős részeire a hospe- *ek is szívesen fogadták be a pásztorokat. A Hontpázmányok azonban itt maguk sem érezték elég erősnek jogaikat, vagy Szöl- lősnek hatalmas és erőszakos birtokosaival, fclőbb Drág vajdáékkal, utóbb pedig Petényi- ékkel szemben nem volt sikerre kilátásuk és igy Csongova és Sárad teljes egészében ft szöllősi uradalom kezében maradt. Évszázudos por A Honfpftzmányok és a bflkefek között a fakaszt földre ule$>ftet£ uj falukért hegyekről leszálló települési hullámnak. Az 1330—4350 között kialakult komját-miszti- cei sorhoz már Lukova is később, csak a 15. század első felében sorakozott fel s a hullám által egyre érkező további rajzások ugyanezen a területen még további uj tele­püléseket is létrehoztak, Ezek részben már a hegység belsejében helyezkedtek el, rész­ben' azonban a Borsova völgyét sűrítették meg. A Borsova-völgyben tűnik fel a 15. század második felében a Gutkeled-birtok- test szélső pontjain a két Karaszló. Csongo­va és Sárad között pedig a 16. század kö­zepe táján a szöllősi Perényi-uradalomhoS tartozó ölyvös. A hegység belsejében pedig ugyancsak a 16. század közepe táján tele* pült meg Kis- vagy Felsőcsongova és Fel* sősárad, valamint a 16. század végén Ilon* kaujfalu. A ruszinság eredeti ietepterülete A nagyszöllősi hegység belseje s a bor* sovamenti lejtője és völgye volt tehát az a terület Ugocsában, amelyet már eredetileg a ruszinság telepített be. A ruszinság ké­sőbb a megyében jóval nagyobb területeit terjedt szét, a további hullámok azonban már meglevő, 2—3 század óta fennálló# nem ruszin településeket vettek birtokukba. Eredeti ruszin települések Ugocsában csak a felsoroltak voltak és ezek ruszin eredetét minden kétség nélkül megállapíthatónak véli a szerző, jóllehet az itt először megtelepült népelem nemzetiségéről a források nem szólnak. Mi áz a vatachaíis possessio? Egyes kutatókat talán félrevezethet, hogy e falvakat a 14. és 15. században az okle­velek a déli avasvidéki román jellegű fal­vakkal egyformán possessio valachalis-nak nevezik. Ám ebben a megjelölésben nem kell csupán román birtoklásra gondolnunk. A valachalist még a közelmúltban is azo­nosnak vették a románnal és igy Ugocsa történetének kutatója, a megye ősi nemes­ségéből származó s a helyi viszonyokat sze­mélyes tapasztalatból jól ismerő Komáromy András a felsorolt falvakat is román erede- tüeknek vélte — pusztán a valachalis meg­jelölés alapján. De az ellentétet is jól látta, amikor megjegyzi, hogy ma „e falvak lakói tisztán rusznyákok." Az újabb történelmi kutatások tisztázták a Kárpátok gerincén Trencsén- tőf Máramarosig számos ponton fellelhető román (oláh) „vlach4* elemek kérdését, kimutatva, hogy a vlach, valachalis meg­jelölés alatt nem nemzetiséget, hanem azonos pásztorjoggal élő hegyi pásztor­népet kel! érteni* A rég! Magyarország vTachjáí között vol­tak tehát délszlávok, lengyelek', ruszinok, románok, magyarok, szlovákok, sőt a vlach szó pásztor jelentéssel való értelmezése mé­lyen a magyarság települési területére is be­nyomult. Ez a történelmi megállapítás Szlovenszkó településtörténete szempontjából is igen fontos, / mert felszámol azzal a tévhittel, amely a va­lachalis megjelölés alapján még ma is szél­iében el van terjedve, mintha például ro­mán pásztorok egészen a Kiskárpátokig ju* tottak volna el. Nem a nemzetiségre, hanem a jogra vo­natkozik ez a megjelölés, amely szerint a trencséni szlovák pászto­rok éltek. A nagyszöllősi hegység valachalis telepük léseiben nem nehéz felismerni a ruszin ere­detet. A Perényi-uradalom itt fekvő falvait a magyarnyelvű írások már a 17. században is következetesen az oroszság neve alatt so­rolják fel, szemben az avasvidék! román* Sággal. ■ Á szlovenszkói idegenforgalom szükségletei Irtai Dr* Nemény Vilmos (Késmárk) A szlovenszkói idegenforgalmi tanács megala­kulásával az idegenforgalom olyan érdekképvi­seletet nyert, amely célirányos működés esetén rendkívül sokat használhat ennek a gazdasági ágnak, amely ma Szlovenszkó egyik legjelenté­kenyebb bevételi forrását képezi. Számos olyan kérdése van ugyanis Szlovenszkó idegenforgalmá­nak, amely még megoldásra vár és amelyekben szükség van a szlovenszkói idegenforgalmi tanács kezdeményezésére. Az egyik ilyen probléma a helyes és célszerű propaganda. Az egyes testületek — a Tátraszö- vetség, a szlovenszkói idegenforgalmi szövetség, stb. — ezen a téren igen nagy tevékenységet fej­tenek ki, szükség van azonban az állami intézmé­nyek egységes propagandájára is. Ma ugyanis ez a propaganda szerteforgácsolódott, hét miniszté­rium foglalkozik — egymás tudta nélkül és egysé­f es irányítás nélkül — a külföldi propagandával. ármennyire hasznos is egyik-másik minisztérium­nak, különösen az állami fürdők központi igazga­tóságának és a kereskedelemügyi minisztérium idegenforgalmi osztályának ezirányu munkája, Szlovénszkónak mégis szüksége va.n központi propagandairodára Pozsonyban. Csakis itteni’ emberek, az itteni intézményeket és itteni viszo­nyokat ismerő szakférfiak tudják, mire lehet és mire kell alapozni Szlovenszkó propagandáját. Azokat az összegeket, amelyeket az egyes állami szervek most Szlovenszkó propagandájára fordí­tanak, ennek a Pozsonv'ban létesítendő központi irodának kellene rendelkezésére bocsátani, ilyen módon lehetne csupán biztosítani, hogy a propa­ganda szlovenszkói legyen és Szlovenszkónak meghozza a tényleges idegenforgalmi eredményt. A propaganda második kérdése a mód. He­lyes, 'ha rámutatunk arra, hogy mi mindenünk van természeti szépségben, folkl'orisztikus saját­ságban, műkincsben és fürdőkul burában, de a propagandában nem szabad megfeledkeznünk ar­ról sem, ami volt. Különösen most, hogy az or­szágos hivatal anyagi segítségével Pöstyén, Tren­cs én tépi le és a Magas Tátra együttes akciót Indí­tottak az angliai, svédországi, dániai, norvégiai és hollandiai vendégek megnyerésére. A tradi- ciószenető angol például szívesebben meny olyan helyekre, amelyek régiek és ahol a múlt emlé­keit tiszteletben tartják. Ha például az angollal közöljük, hogy Ótátrafüred már 140 esztendős, akkor azt fogja mondani: Oda elmegyek, mert an­nak a helynek tradíciója van Rengeteg olyan emlékünk maradt a múltból, amelyre a propagan­dában hivatkozhatunk, Pozsony, Lőcse, Késmárk, Besztercebánya, Kassa, stb. műemlékei ilyen em­lékek, ilyenek abauji, szepességi és vágmenti vá­raink, évszázados nálunk a vadászat és a halá­szat, ez mind — és még sok egyéb — alkalmas arra, hogy megfelelő formában célszerű propagan­dára használhassuk fel. Igen fontos az ellátás kérdése is. Ezen a téren újításokra van szükség. Ki kell domborítani, — mint ezt Hefty Gy. Andor tanár, a tátrai idegen- forgalomnak ez a nagyszerű munkása a Tátra- szövetség jiubiláris közgyűlésén helyesen állapí­totta meg, — a szlovenszkói specialitásokat étel­ben és italban. Németország, Magyarország, Ausztria, és Franciaország gasztronómikus térké­peket adnak ki, amelyeken az idegen számára feltüntetik, hol és milyen étel- és italspecialitás­sal szolgálnak a vendégnek. Persze nem szabad a másik végletbe esni, amint ez nálunk sokszor megtörténik: az idegent nem szabad étrendre ne­velni, mert például a főzelékkedvelő angollal iga­zán nem lehet elhitetni, hogy a „knédli” — főze­lék. Respektálni kell az idegen szájpadlását és az étrendet a vendéghez kell alkalmazni. A Magas Tátrának életérdeke a fűtés kérdé­sének mielőbbi megoldása A tátrai házakat, tiz hónapon át fűteni kell, a nagy tátrai telepek éven­te százezreket költenek fűtésre. Ez persze befo­lyással van az áralakulásra is és igen nagy áldo­zat a tátrai fürdők részéről, hogy ennek ellenére és a devalváció következtében beállott drágulás dacára is tartják régi áraikat. Holott a fűtési költ­Magyar háziasszonyok lapja NAGYASSZONY Megrendelhető a PMH kiadóhivatalánál ségek az egész téli szezon rentabilitásit teszik kérdésessé. At kellene menni a villany fűtésre, ehhez azonban az kellene, hogy megépítsék,a. nagy tátrai vízerőművet, amely a villanyszolgáltatást lehetővé tenné. Másik fontos kérdése a Tátrának az alpin autó­utak létesítése. Magaslati gyalogutja már van a Tátrának Csorbatótól a zöld tóig, most egy mási­kat építenek 2400—2500 méter magasságban, de autóutjai a hegyekbe nincsenek. Ez gátolja fej- lődését és csökkenti vendégeinek számát. A Poip- rádi tóhoz Dostálek közmunkaügyi miniszter ígé­rete szerint fognak ilyen autóutat építeni, kellene azonban Ótátrafiiredről a nagytarpataki völgybe, Szépiákról a Hosszú-tóig és a Koprova völgyébe is. Ezenkívül a tátrai körutat Csorbatótól Pód­ba nskóig meg kellene hosszabbítani, hogy ilyen módon meglegyen a rövid és teljes kapcsolat a lengyel Tátrához. A szlovenszkói idegenforgalomnak rendkívüli hasznára lenne, ha azt. a gondolatot, amelyet ugyancsak a Tátraszövetség jubiláns közgjdl'ésén vetettek fel: az Alacsony Tátrának és a liptói, ha­vasoknak a Magas Tátrával való egyesítését, megvalósítanák. A margit,falva—vöröskői vasút lehetővé tette az Alacsony Tátra turisztikai fel­tárását, ha ehhez hozzáépül a poprád—dobsinai vasút, amint ezt Beclhyné vásutügyi miniszter kilátásba helyezte, akkor meglesz az a vasúthá­lózat, amelyre ennek a vidéknek az egységesitésé- hez szükség van. Kellenek azonban jó autóutak is, mert ezek nélkül a három hegyvidék nem egészítheti ki egymást. Ez pedig elmaradhatatlan, egyrészt, mert a- Magas Tátra turisztikai szempont­ból ma már kicsiny, másrészt, mert ezzel szloven- szkói Svájcot teremtenének meg idegenforgalmi te­kintetben, olyan területet, ahol a vendég mindent feltalál: hegymászást, hegyi magaslati vándorlást, szelíd hegyoldalakat, gyógyforrások tömegét, ter­mészeti csodákat (mint a dobsinai jégbarlangot, a demjénfalvi cseppkőbarlangot, a Dunajec áttö­rését), középkori művészet remekeit, várromokat, dús erdőket és a téli sport számára az összes elképzelhető lehetőségeket.. A Tátra vidéknek ma legfontosabb bevételi és megélhetési forrása az idegenforga'om, ezt a forrást a Szepessóg, Gömör és Lóptó számára az edfdignól 6okkaÍ gazdagabban eredővé kell tenni. Az egész szlovenszkói idegenforgalomnak rend­kívül jelentős és ugyancsak az áralakulásra befo­lyással levő problémája az adózás és a hosszúlejá­ratú fürdőjelzálogkölcsönök kérdése. A házadó mai kivetési módja súlyosan terheli a fürdőket, a hosszúlejáratú hitelek hiánya pedig a szükséges 'beruházások és modernizálások lehetőségét akaszt­ja meg. Jelentős probléma az idegenforgalmi ne­velés is, amelyet már az iskolában kellene meg­kezdeni, hogy Szlovenszkó minden lakója tisz­tában legyen az idegenforgalom jelentőségével és gazdasági hasznával és elvhez képest megtanuljon az idegennel, a vendéggel megfelelő módon bánni. Mindezeken kivíi] még több elintézésre váró kérdése van Szlovenszkó idegenforgalmának, s ha a szlovenszkói idegenforgalmi tanács megtalálná annak a lehetőségét, hogy a. felsorolt problémá­kat. »-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom