Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-18 / 89. (4235.) szám

1937 április 18, vasárnap. 17 Magyar viforlázórepülő bravúros ufja Egyiptom évezredes piramisai fölött ött Almássy László Ede nyerte meg a legnagyobb egyiptomi napilap által kitűzött dijat ■■ A „Kicsiny Madár" világraszóló repülőteljesitménye BUDAPEST. — A vüMigmijtóv&l egyidejűleg a Prágai Miagyar Hírlap is beszámolt mieanrégi­ben a. repülés iiörtónieiténiek egy nevezetes ege­imén yéröil: Almássy László Ede, a kiváló magyar sivatag- kutató és repülő újabb bravúrt hajtott vég­re: vitorlázó repülőgépen elrepült a gizehi pi­ramisok fölött. A Ikiváilő imagyar Afiriiikalkutiatió erről a neipü,lő­ni!,róil 'Hagyom érdekes - cikkben számolt be a budapesti olvasóközönségnek. A cikk fontosabb részeit az alábialkbain ismertetjük: Huszonhét évvel ezelőtt és ma... 1910-ben tartották az első nemzetközi nepiiilő- verseinylt Egyiptomiban. Oitrt voltaik a repülés Hőskorának nagyjai: Biériot, Latinaim, Rougiier és a' többiek. Óriási összegű dijiaként folyt a versengés. A legnagyobb dijait —több ezer fon­tot, — a dúsgazdag Nubar pasa ajánlotta fel annak a pilótának, aki a Heliopolis melletti si­vatag síkságáról elindulva, átrepüli a Nílus völgyét és elreipül Clheiops piraimiilsa főliött. A dijat senki seim nyerte meg. A Gizeh-piramisok 80 kilométernyire vaunak He 1 topalistai,' ekkora táv átrépülésére a mesterpilótáik sem vállalkoztak. Nem volt olyan motor, amely ekkora távval megküzdőit volna. Azóta óriási repülőtér épült a hieiliopoüsá síkságon, óz ős! piramisok fölött pedig számtalanszor íh'angz'k fel repülőgép bu­gása. A teveihaijcsár már fel sem emeli a fejét, ha repülőgép kering a guták fölött. A napok­ban .azonban miégjs az ég felé fordult miniden arc a piramisok tálján, pedig nem is hangzott motorbúgás feiülirőíy Karcsú, csillogó szárnyú repülőgép keringett a fámáólk síremléke fölött, hangtalanul és lassan, eziük körökben emelked­ve, akár csak a sivatagi sasok... — A fér éneik (európaiak) újabb ördöngös­sége, — mormogták a beduinok. ' A „Piramisok“ ezüstserlege Nemrég a legnagyobb egyiptomi riapUap, az AJ Ahraim (magyarul: A Piramisok) ezüstserleget ajánlott fel annak a pilótának, aki motoraélküli vitorlázógépen Heliopolis- ból kiindulva, átrepüli a Nílus völgyét és el­repül a Gheops-piramis fölött. Két föltételt tűzött ki a lap: hogy a vihariiá zó­gép — bárhogyan vontatja magát — a hello- poiisii repülőtér ihatkilométeres körzetében kezd­je meg >a szabad reipűlést és hogy a Gheops pi- ramiis felett szálljoin el, balkéz felől megkerülve a gúlát. Az A! Aihiram-seriieig csak három napig pihent a kap kiadóhivatalában. Már korán reggel áthajtottam az egyiptomi hadsereg repülőterére az idője,leütésért. Ez ked­vező voilít, nagyobb magasságban könnyebb északkeletii szél, egyébként felhőtlen ég és ala­pos kilátás erős felimellegedésne. Délelőtt tiz órára átrepült a vitorlázó nepülőiskola terepére a katonai vontatógép. Igaz, hogy ez a 200 ló­erős Avro-gép nem a legalkalmasabb a vonta­tásra, mert 120 ikm.-es sebeisségnél lasisalblban memiigein tud repülni, márpedig ez éppen a dup­lája aiz én „Hoppingen, W-oilif I.“ tlpusu vitoir- lázógnépem normális sebességének. De hát egy­előre nincs más vontatógépünk ... A viitiorlázógépeit ráfcapcsoltuik aiz acél von­ta tókábelnei, elrendeztem ,az ejtőernyőt, aztán mindnyájan beültünk a hangárba, a jó öreg napra bízva, hogy csak melengesse a vidéket. Az ilyen felhőtlen napon ugyanis csak „ter­mikus" repülést lehet végezni mtomélküli géppel, vagyis a magasba törő légáramlatok seigiitségé- ■< vei lehet csak nagyobb magasságot elérni. : Elindul a „Kicsiny Madár" Pontosam félitizemikettőkoir beültem a Zarzur- ba. Azért neveztem el kicsiny madárnak, mert négy évvel ezelőtt ,.a kicsiny madarak oázisá­nak", Zarzunáinalk fölfedezésével is szerencsém volt. Pillanatok alatt máir a. magasban voltunk. Nagy körökben emelkedtünk a repülőtér fölé, alaposan rángatva egymást. Már akár 500 mé­ter magasságban is lekapcsolhattam volna, de biztosra akartam menni és nem akartam időt veszteni felhajtó áramok keresésével. Miikor 500 méteren jártunk, nyugodtabb volt a leve­gő, megvártam, míg a meghatározott kiinduló vonalon legközelebb voltunk a Nilius-völigyhöz, aztán megrántottam a kioldó fogantyúját. Jól­eső érzés, amikor a repülőgép-adta túlságos se­besség lecsökken a vitorlázó meghitt, sima le­begésére. Néhány másodpercig egyenesein előre- sikliottam, hogy időt engedjek a műszereiknek, hogy az erőszakos vontatott-nepütés után meg­nyugodjanak, aztán feszülten figyeltem azt a műszert, amely nélkül szinte lehetetlen volna a termikus repülés keresztül vitele: a vario­üiétent. JEz a rendkívül érzékeny műszer mutatja, W a gép emidkeidjfcHe, ytajgy eliltlyiefdC* Noimá­iiis, nyugodt lesiklásban a va.riomiéter mutatója nulla alatt .áll. Azt mutatja, hogy a gép mennyi magaságot vészit másodpercenként. A Zarzur süllyedő-sebessége például nem egészen egy méter. Ha a vitorlázó emelkedő légáraimba ke­rül, a varioimétieír mutatója azonnal nulla fölé, vagyis ptezina. emelkedik, jelezve, hogy a gép magasságot nyer. Ilyenkor a pilóta azonnali ezülk körbe vezeti ia gépet, hogy a fölfelé áramló iégoszlophan benne maradjon. Most le igy tettem. Alig hogy’ a varioiméter kilengett pluszra, a lehető legszűkebb forduló­val körözni kezdtem. Most máir a magasság­mérőt is figyeltem és örömmel láttam, hogy a Zarzur szépen, egyenletesen emelkedik. Húsz kör után abbahagytam a fongolódást és 'ölemét irányt vettem a Nílus fellé. Közeledtem Kairó belvárosához. Elhúztam a központi pálya­udvar fölött, követtem a Nasli-lkináiyné-ut sok száz autótól nyüzsgő vonalát. Közben meg-meg emelt .eigy-egy „térni ifc“ és közel 100Ó méteres magasságom alig csök­kent, A világhírű egyiptomi muzenim kupolája fölött fordultam célom féllé, a távoli láthatáron rezgő különös háromszögeik, a Giaeh-piraimiisok fellé. Elsiklottaim a Nílus nagy szigete fölött, majd a modem egyetem-város sugaras park utjai ma­radtak alattam. Jobbra lent az uj mezőgazdasá­gi muzeuim hatalmas épülettömbje. Eszembe ju­tott, hogy ez a muzeuim is magyar tudás és ma­gyar. szorgalom szülöttje. Isteneim, de jó ma­gyarnak lenni! Veszélyes süllyedés! Miár.messzié mögöttem Kairó,, kint lebegek a Nlilius smaragdzöld síksága fölött. A Zarzur afig hallható egyenletes suhogással húz a lát­határból mindjobban kibontakozó gúlák felé. Csak a variométerrel van baj: állandó süllye­dést jelez és sehogyan sem akar még a nullára sem emelkedni. Itt a megművelt terüílet fölött nincs emelő légáram. A műszer bűvös mutató.ja hirtelen még lejjebb száilL Másfél, két, két és. félméter- mínusz, úgy érzem, mintha az ülést húznák >ki alólam, a Zarzur rohamosan süllyed. Miért nem emelkedtem jóval magasabbra a vá­ros termákjeiben, miiért ás vágtam neki bolond fővel a 16 kilométeres távnak, mikor csak 1000 méter magasságban jártam? Ugy-ie, tudtam már előre, hogy valahol majd át kell 6Ílklianoni a Ni* ilus-okozta süllyedő áramon? Most aztán (benne vagyok és szégyenszemre valami szántóföldön kell majd leszáll liánom. Forduljak meg? Ha nem kerülök ki ebből a leszívó áramból, eiérem-ei még a sziget póUlópállyáját, arra tegyem fii gépet? Előrenyomom a konmánybotot és 100 bitó- méteres sebességre gyorsítom fel a gépet. Mán* csak 600 méteren vágyóik és még feleuton sem tartok. 250 métert vesztettem az utolsó 2—3 percben, No végre, a varioiméter a meredek lesiklás da­cára, lassan visszafordul nulláira és ia következő pillanatban már műszer nélkül is érzem., hogy emelkedem. Nem tudom, körözzek-e, vagy tartsam az irányt? Hiszen már olyan közel varnak a pira­misok — most másodperoemlként 2 métert múl­tat a varioiméter —• igy már nem lehet 'baj! . Nyugodt, egyenletes siklással közeledem a Cheoips felé. Négyezer év fölött Odalent a híres Mcna-Honse szállóiból embe­rek szaladnak a .tornászra. Fölöttem hirtelen motorbúgást hallok. Egy. katonai repülő siklik föllém..Nem az én vonatógépem, vájjon hogyan került idei,' csak tullközal ne jöjjön, mert azt utálom. Most látom, hogy a megfigyelő messzi­re hajol, szinte az az érzésem, hogy egyenesen rám fog esni. Valamit tart felém, fényképező- gépeit! A hatalmas, büszke kőgula fölöltit balra dön­töm a gépet. Még mindig 400 méteren vagyok és a leszállóhely ide csak . három kilométer. Megkerültem a nagy piramist, majd nyolcast repültem a két szomszéd piramis között. Már nem nézem a műszert, ott lenn délre repü­lőgép áll a sivatagban, az én vontatógépeim, amely jóideije vár, hogy vieszavontassan Hello- polipba. Mi ez? Két gép is áll egymáis mellett, a másik egy baitallimas angol csapatszállító, az an­gol légihaderőik parancsnokának a gépe! Ennek a fele sem tréfa, most aztán olyan katonás le­szállásokéi! csinálnom, hogy egy soriban álljak meg a aaáfclk bét.géppel. SiberiiM. ügy tettem le a Zár zűrt, hogy a joiblbszárnyam vége alig két méterre van az óriásgép balszárnyiéitól. Mindenfelől emberek futnak felém. A magas- rangú angol tiszt üdvözöl elsőnek: — Megteileifonáilitáik, hogy nekivágott az út­nak. Kirepültem, hogy gratulálhassak! A vontatógépeim pilótájával szó nélkül szo­rítottam kezet. De itt van az A1 Ábrám egyik igazgatója és két fotoripontene. Irtít van a lég­ügyi hivatal főtitkára, .az Aerokkub titkára és most szál le egy egyiptomi fcaitonagép, amely- ’ nek megfigyelője már messziről kiált ja. felém, hogy lemozizotit a piramis fölött. Most érkeznek autón a francia és angol lapok fotóriporterei. Nem is tudtam, hogy a Nilns-völgy első átnepó­lósé vitorlázógépen ilyen szenzációt kelt. Mialatt kibontakozom az ejtőernyő heveder­jeiből. valaki a váltamra csap: — Ezt jól csináltad, Laci, gyönyörű volt! Magyar szavaik a piramisok alatt... Horthy Jenő áll előttiem, aki Keletiaifrilkából jövet, át­utazóban van itt. És ez a magyar üdvözlet esett ebben a pillanatban a legjobban., * Ugocsa-megye a népiségtörténet tükrében ■ ■ ■ ■ ■■ A XIII. század derekától szivárgott a hegyvidéki ruszinság a síkság félé ■■■ Ugocsában a ruszinok különböző népi törzsei keveredtek a XIV.—XVIII. század között Már a középkortól megkezdődött a ruszin térfoglalás a magyar elem területén VII. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztősé­günktől.) Szabó István kitűnő müvében beha­tóan foglalkozik a kúpátaljai ruszinság au- tochtoniájának kérdésével. A szláv történeti és politikai irodalomban hosszú időn keresz­tül szinte kizárólagos volt az autoehton iáról szóló elmélet, melynek táplálói és hirdetői el­sősorban a rutén .papságiból sorozódió Írók: Andrelila, BabilOvies, Lucskai, Bazilovics, Du- liskovcis, stb. munkái voltak. E munkákban a kárpátaljai rutén nép távoli múltja — leg­többször a magyar honfoglalást megelőző ru­tén hercegség legendájával — valósággal mitikus jelleget öltött és szembe került az északkeleti Kárpátok lakatlanságát valló ma­gyar történeti felfogással. Az ujabib kutatá­sok azonban lefosztották a rutén múlt kérdé­séről a mitikus köntöst. Magyar részről Hó­di nka, sízláv részről pedig Petirov, korábban pétervári, majd prágai egyetemi tanár kuta­tásai segítették elő a törbénetkritikai állás­pont győzelmiét. Petrov eredményei a szláv po­litikai szemléletre is mély hatással voltak s eljutottak a csehszlovák politika körébe. Be- nes „Rec a poidkarpaltsizikoij problémáé" ciimü 1084-ben megjelenít kiadványában Petrovot úgy említi, minit aki „a kárpátaljai nép múlt­jára vonatkozó összes tudósításokat megtisz­tította a mitikus hipotézisektől és hamisítá­soktól és bebizonyította, hogy e földnek po­litikai története legenda/1 Benes szerint is „a mai kárpáti orosz-szláv lakosság békésen és fokozatosan szivárgott be ide a XII. száizad vécéitől kezdve a XVII. századig, mint pász­tor és földműves népség." A hegyekről a síkság felé Szabó Istvánnak az ugocsai ruténség megte­lepülésére vonatkozó kutatásai és megállapí­tásai uj lehetőségeket nyújtanak a kérdés vizsgálatához és legalább is ezen a területen a települések csiráiig vezetnek el. Eredményei megerősítik a ruszinság kései és fokzatos beszivárgásáról kialakult törté­neti képet. Megállapítja, hogy Ugocsa területén az első rutén telepüilő rajok csupán 1886 és 1351 kö­zött jelenitek meg. Az alföldi sík széléig elő- rebatoló ugocsai rutén tel épülés-csoport kü­lönben .kései eredetével az egész kárpátalji rutén tömbből kiválik, iminitegiy cáfolatául —: legalább is ezen a ponton »— annak a megállapításnak, mintha a ruszi­nok először az egykori gyepüvonalnak a sik felé eső lankás részéit szállták volna meg s csak a termékenyebb lejtők megtöltése után szorultak volna feljebb a hegyekre és közelebb a határhoz. Az első ugocsai rutén falvaiknál ugyanis ré­gebbiek a bilikéi vajdáknak a beregi hegyol­dalra, tehát feljebb eső falvai, hiszen az első ugocsai rutén rajokat a vajdák saját birtokaik megszállása után hozták csak át a Borsován az ugocsai lejtőre. A határszélihez közelebb eső hegyvidékeken már a XII—XIII. század­ban voltaik rutén települések, holott Ugocsá­ban ezek csak a 14. század derekán jelentkez­tek. Az elszármazás helyei A kárpátaljai msziniság történetének kuta­tói a ma megfigyelhető nyelvi és néprajzi sa­játosságok alapján máir megjelölték azokat a népi forrásokat is, amelyekből a kárpátailji ruszinok mai lakóhelyeikre átrajzoltak. így megáll]apitottták, hogy a határmenti máirama- rosi, beregi és ungi boj'kák a szomszédos ha- licsi boijkák, a zempléni, sárosi és szepesi le- mákok a szomszédos ihalicsi lemákok közül telepedtek a Kárpátok belső oldalára. Nem található azonban meg Halicsban azok­nak a ruszinoknak törzsi fészke, akik a Máramarostól Zemplénig terjedő vonalban a délire eső, tehát az alföldre lehajtó alsó hegyvidéken laknak. Ebihez a réteghez tartozik földrajzilag az ugo­csai ruténség is. Nyelvi hasonlóságok alapján Bonkáltó e dolisinyán (sikföldi) rutének hazá­ját Fodoliálban és Vólhiniában keresi. Lassú beszivárgás Az ugocsai hegyvidéken megtelepült első ru­tén rétegnek származási helyére a források nem mutatnak rá s annak, aki erre a mai nyelvi és néprajzi viszonyok alapján akar kö­vetkeztetést vonni, számot kell vetnie azzal, hogv ezen az utón az eüső települő rétegig aligha juthat el. Szabó István megállapítása szerint. az első réteg csupán csekély töredék a ké­sőbbiekhez képest, melyek folytonos szivár­gásban telepedtek reá az elsőre. Bár a lassú szivárgás folyamatában az uj be­települők nyelvi és népi sajátosságai rend­szerint elhalnak, mivel amáregyűttélő közös- " ' : ' ség a sorai közé szórványosan, vagy éppen egyenként belépő nj tagokat felszívja, magá­hoz idomítja, ennek az ellenkezője is ibekövet- kezhetik akkor, ha az uj rámkódások elemei' végül túlsúlyra jutnak. Ez történt Ugocsában, ahol — főleg a 17. század utolsó s a 18. szá­zad első évtizedeiben — a ruténség az uj te­lepülők révén a korábbinak sokszorosára duz­zadt fel. Az uj rutén elemek különböző vidé­kekről torlódtak össze az ugocsai magyar-ru- tén-román sarokban. A szomszédos beregi és máramiarosi alsó vidék éppúgy táplálta a szi* várgásii folyamatot, mint a felső hegyvidék hatánmenti Krajnája és Verchovinája, sőt köz­vetlenül maga a kárpátomtiulli rutén föld is, E hullámzó, kavargó keveredésben a vidék* típusok jellegzetes jegyeinek el kellett imo- sódiniok s valószínűleg ez az oka annak, hogy az alsó rutén vidék népében nem ismertek fel olyan nyelvi és népi eredetiséget, amely vala­mely kárpáton túli törzsi fészekhez elvezetne. A beregi hegyoldal szomszédos falvai s a tá­volabbi hegyvidék, a Krajna, küldött rajo­kat Ugocsába a 14—18. század folyamán, erre a következtetésre jut Szabó István törté­nelmi vizsgálatainak alapján. Kenézek a meg telepit ők A kárpátaljai rutén falvakat általában ke­nézek vagy soltészek telepítették meg, akik a földesurral kötött szerződés alapján a megte* lepitenidiő falu örökös bírói tisztsége és gaz­dasági kedvezmények ellenében vállalták a telepeseik összegyűjtését. Lehoczky ilyen ke­nézlevelet egyedül Beregiből ötvenet tett köz­zé. Ugocsa egyetlen falujából sem került elő kenézlevél, mégsem kétséges, 'hogy ezeket a falvakat 'is kenézek szállották meg. Sok falu lakosai között találhatók kenéz nevüek. A gazdasági életforma Az első települő rétegi falvai megszállása­kor kétségtelenül a pásztor kodás fokán állott. Falvaikat a 14—15. században „vlaoh“-falük- nak nevezték s a lakosok birtokában is vol­tak a vlach kiváltságoknak, minő a gabona- dézsimamemtesség. Már pedig a vladh-jög hegyvidéki ,pásztorjog volt. Nem kétségéé azonban, hogy a falaik megtelepülésével egy­idejű lég megindult, az állandó helyhezkötőtt- séggel együttjáró földimüve lés is. Az ugocsai rutén falvak — kivéve a később ínyg^lepftMj Ilomikafalut és Felsősáiradloiii «■ ] , _

Next

/
Oldalképek
Tartalom