Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-18 / 89. (4235.) szám
Fokhagyma és hosszú élet Irta: Neubauer Pál Mert rövidnek tűnik az élet azoknak, akik állami nyugdijat élveznek és olyan szerencsések, ogy Voltaire tanácsát gyakorlatilag is követhetik és ápolhatják a kertjüket, mert van kertjük. Persze, ennek is megvan a maga hátránya: tavasszal a kert fái virágba borulnak és emlékeztetik a nyugdíjast, hogy újra elmúlt egy esztendő. Tiszta öröm nincs, énekli a költő, tehát a tavaszos kert sem lehet az. Pótoljuk, amit a természet nem adott meg, javítsuk meg a szerencsét, mondja dacosan a nyugdíjas, látva, hogy telnek az évek és virágoznak a tavaszi fák. A kincstár örök s igy a nyugdíj is az lenne, — lehetne! Lehetne, de egyszer — talán már holnap — nem lesz. Semmi dolga a nappal, a nap száz bajával. Olyan ő, mint az adomabeli ezredes, akit végre nyugdíjba küldtek* Egy életen át öt óra hajnalban kellett felkelnie, mert a felettese szemlét tartott a csapat fölött, A nyugdíj berkeibe magával vitte a tisztiszolgát és ennek kötelessége, hogy nyugdija ellenére naponta ötkor felkeltse azzal, hogy: — A tábornok ur parancsára felsorakozott a csapat! Mire a nyugdíjas ezredes naponta igy iförmed a tisztiszolgájára: — Mondja meg a tábornok urnák, hogy fütyülök rá! Ezzel a másik oldalra fordul és nyugodtan tovább alszik. Lealussza magáról az egy életen át tartó ötórás felkelések minden keservét és dühét és végre „kitolhat" a felettessel. Ilyen a nyugdíjas. Minden reggel azzal kel fel, hogy kellemes bizsergéssel és gúnyosan lekonyult szájszegletekkel gondol egyrészt a kollégákra, akik most hivatalaikban izzadnak, másrészt a felettesekre, akikre ő már fütyülhet és az ablakból szertelen kedvteléssel nézi az elkésetteket, akik verejtékező buzgalommal rohannak, hogy valamicskét behozzanak a késedelemből. Őt mindez már csak szinte fordított előjellel érdekli: ő kiélvezheti a negyvenéves düh és elkeseredés ellenpon- tozatát, a kárörömet. Hál Istennek, megélte: ezért érdemes volt! Apró ravasz szemeiben ott visszfények a negyven év gyilkos mérge s ezt a mérget löveli szerteszét minden halk, duruzsoló szava, ha leereszkedő nyájassággal feltartja az embereket a robot felé rohanásban. „Mondd meg a felettes urnák..." — gondolja szeretetreméltó emberiességgel s vigan fütyörész, — van kire: a saját életének negyven esztendejére. Aztán körülményesen reggelizik, körültekintéssel, mert ezzel már készül az ebédre. így telnek a napok. Csak ne telnének az évek! A napokat nem bánja. Azok azért vannak, hogy teljenek. S csak ne virágoznának a fák tavasz- szal! Már több tavasz elmúlt és már többször komolyan gondolt rá, hogy eladja a kis házat és a kertet, annak ellenére, hogy egész életében erre spórolt és krajcárt krajcár mellé tett, hogy megvehesse magának s hogy nyugdíjas paradicsomának tanyáját itt üthesse fel. Mert arról sokat hallott,- hogy ez igy a legszebb és a legnagyobb filozófusok is azt vallották, hogy a saját kerttel foglalkozni az okos ember életcélja. Minden egyéb hiúság. Persze, a filozófusok közt nem akadt, aki kis ház és kert birtokában lett volna: vágyálmukat ezért ajánlották megvételre. Annál nagyobb filozófusnak tudja magát a nyugdíjas s ha még .jelzálogkölcsön sem nyomja a filozófiáját, tökéletes a rendszere. Annyira tökéletes filozófus, hogy valóban zseniális ötletei vannak: szintézis, amely jelentős, mint a transzcendentális bölcselet. Ő, a nyugdíjas az örökéletet szom- juhozza és szintézissel rádöbben, hogy az öröklét földi csücske: a fokhagyma. A fokhagyma az a zsineg, amelynél fogva leráncigálhatja magához az örökéletet, de legalább is ennek földi formáját: a hosszú életet. Lehet, hogy valaha népszerű-tudományos, tehát tudománytalan könyvben olvasta, milyen csodákat müvei ezen a kevéssé ismerős téren a fokhagyma s hallott talán vitaminokról is egyet-mást. Beamter- ;sége teljes férfierejében nem volt szüksége rá, — Istenem, a hivatalban úgyis örökkévalóságnak tetszett egy óra! Most azonban, hogy a napok és az évek megvadulván rohannak, mintha gúnyolnák: .(Fenét fogod te sokáig élvezni ezt a szép nyugdijat!") — most itt az ideje a fokhagymának. Mert vele aztán nem tol ki az idő és az elmúlás, vele nem! Most, hogy végre azt izenheti minden reggel a felettesnek, amit az ezredes a tábornoknak .., Este van. „Ki-ki nyugalomba** — mondja a költő. Vagy Faust visszaérkezett a húsvéti barangolásról, felnyitja a nagy, a misztikummal telitett foliánst és belekezd a magyarázatba. Szelíd gyertya lángja világítja meg a tudós celláját és szárnyal a Szellem. így gondolja a költő, a filozófus. Másként barátunk, akit megfigyelni ritka szerencse. Ő is megindult az örökkévalóság irányában, ott settenkedik a misztikum nyomában. Nézd csak, pápaszemét a homlokára tolta, mint n tudós, aki igy jobban lát befelé. Szemöldökei közt filozófus ránc jelenik meg, minden arcizma megfeszül: most készül a nagy tettre. Óvatosan lép, mintha nem akarná felkelteni az alvó fúriákat, akik könnyen és irigyen megleshetik a titkát. Hosszú hálókabát van rajta, Faust középkori köpenye, amelyen — ha óhajtja — országok és földrészek fölött szállhat. Nézd a nyugdíjast, kis, törődött alakja megnő, amint végiglopódzik az előszobán. Még hátrapillant, ijedten, dacosan, makacs elszántsággal és jaj a feleségének, ha most meglesné és megakadályozná szándéMegadaíotf nékem, hogy mostanában hivatalból járhatok vidéki magyar színház előadásaira. Hálás vagyok a sorsnak, mert újraéled ifjúkorom. Sajnos, a lelkesedés csökkent, a kritikai ellenállás növekedett és ez nem tesz jót sem a színháznak, sem a testi nedvkeringésnék. Úgy illenék, hogy az ember színházban mindig gyermek maradjon, részemről e tekintetben nincs is ellenállás, de a külső körülmények ... Nemcsak a korszellem változott meg ama régi vidéki színház rendszeres látogatása óta, de a színház divatja is. Egész más volt a műsor akkor a vidéki színpadon, azt lehet mondani, klasszikus műsor. Széles gesztusokkal, nagyvonalúan halászott akkoriban a vidéki színház igazgatója a magyar és az európai színpadi irodalom termésében, nem kötötte semmiféle napi divat, bátran visszanyúlt az évtizedekbe, sőt évszázadokba és elénk terítette a legszebb termést: Shakespeare-t, Moliére-t, Scribe-t, Goethe-t, Schiller-t, Lessing-et, Ibsen-t és Echegeray-t, a magyarok közül pedig Katona Józsefet, Kisfaludy Károlyt, Ma- dáchot, Csiky Gergelyt, Szigligethyt, sőt Vörösmarthyt is. Az operett-termésben is évtizedek domináltak, Rip van Winkle, Cornevillei Harangok, Bőregér, Hoffmann meséi és János Vitéz állandó müsordara- bok voltak. A divat nem korlátozódott egy-két esztendőre, úgy mint ma, a vidéki színpad nem volt torztükörképe a budapesti színházi üzletnek, úgy mint ma, a vidéki szinigazgató legnagyobb becsvágya ma az, hogy a legfrissebb sütetü színpadi tésztát lehetőleg még ugyanabban a szezonban feltálalja közönségének, amelyben Pesten színre került, egyáltalán nem törődve azzal, hogy mennyi benne a sülétien. Lehet, hogy a rohanó mozi termelte ki ezt a beteg étvágyat, amely állandóan friss ételt akar nyelni, vagy a sznobizmus vált tömegkórsággá és széles rétegekben tette társasági kvalitássá a legújabb „művészeti" termés ismeretét. Lehet — nem tudom —', hogy valamennyi magyar vidéki színpadon divatozik ez az újdonságok utáni mohóság, egy bizonyost hogy kisebbségi magyar színpadon szerencsétlen divat ez. ó, nem a múltban való édelgés, csak a természetes kapcsolatok fenntartása a magyar művészettel és kultúrával a vágyunk. A kapcsolat pedig, amelyet ma Budapest színházi kultúrája jejkgt, nem természetes. kában. Azt mondod, hogy úgy fest, mintha 1 Daumier karikirozta volna? Csak te látod I igy, mert józan szemmel nézed. S azért, J mert a konyhába megy? ... A konyhában van egy szekrény és e szekrény eldugott helyén a fokhagyma. Senki sem bírja el az illatát, főzéshez ebben a házban nem használják, úgy bántak vele évtizedeken át, mint a rádiummal. Most egy idő óta egyre gyarapszik... A nyugdíjas ég- felé emeli a kezét, mint Faust, amikor leemeli a misztikus fóliámst és aztán mintha ismeretlen formulát mormogna a szája ... Felbontja a köteget, még egyszer körülnéz, behunyja a szemét és kegyetlen megadással beleharap az örökélet vagy hosszú- élet földi csücskébe. Megeszi, felfalja, ha addig él, és ha a tengeri ut szenvedései ehhez képest nyugágy jellegével bírnak. Behunyt szemmel, teljes odaadással falija az élet garantált meghosszabbítását, minden harapás egy esztendő! Amikor pedig elkészült a misztériummal, hősiesen állja a feleség elkeseredett tombolását, mert a rövidhullámú leadás elérte és elborította a hálószobát és magateremtette büzbüvkörén át a biztos siker nyerítésével vágtat vissza az előszobán át a fürdőszobába. Hiszen azért eszik fokhagymát, hogy hosszú legyen az élete és azért él, hogy fokhagymát egyék. Ezt persze nem tudja ilyen pontosan, de ihászén ebben alig különbözik a legtöbb filozófustól. Nem tudja, mert rövidnek tűnik az élet azoknak, akik nyugdijat élveznek, akiknek jelzálogmentes házuk van, kertjükben virágba borulnak a tavaszi fák és aki naponta minden robotosnak mondhatja: — Mondja meg az életnek, hogy fütyülök rá! A magyar főváros színpadát — ezt eléggé halljuk odaát i:s ma az üzletesség irányítja, a „házi" használatra és exportra kerülő darabok nem képviselik az igazi magyar szellemiséget és legkevésbbé az igazi magyar tehetséget. A kvalitásbeli különbözőség, amely a mai magyar színpadi irodalom és az egyéb magyar irodalom között megmutatkozik, évek óta lappangó válságot jelent a magyar szinmüirodalomban, ezzel a válsággal körülbelül annyit foglalkoztak ott elméletben, mint ideát a nehezen születő magyar irodalommal. A válság okai ott egészen mások. Ott vannak igazi szinmüiró tehetségek, akiket az üzlet nem engedett szóhoz jutni, akiket az üzlet valósággal leszoktatott a darabirásról, tehetségük legtermészetesebb érvényesitéséről. Folyóiratok ankétjei és cikksorozatai, kritikusok folytonos jajongásai nem tudtak változtatni a helyzeten, a válság évről-évre kínosabban mutatkozik meg, a bemutatott termés évről-évre gyengébb, a tehetetlenség ma már szépítés nélkül mutatkozik meg. Legjellemzőbb tünet, hogy az a színház, amely avantgardista akar lenni a kvalitásos művészetben, százéves Scribe-dara- bot visz a közönség elé. És mi történik? A közönségnek kell a régi iskola, amely, ha nem is „nagy klasz- szis" és a maga idejében hatásvadász volt, összehasonlithatatlanul becsületesebb a mai iskolánál, A százéves francia színműnek nagy szériasikere van Budapesten, mialatt a vidéki színpad engedelmes időrendben, színészeinek verejtékével hozza ki egymásután a pesti1 konfekciódarabokat, amelyek néhol külföldön még sikert aratnak sajátos ügyességükkel, de már az otthoni közönségnek régen nem kellenek. Most talán, a pesti siker után, hozzánk is elkerül majd Seribe darabja, „A pohár viz", pedig, ha régi darabokról van szó, nekünk nem Seribe kell, nekünk egészen más kell. Modern gondolkozásai szlovenszkói fiatal intellektuellek sóhajtozva nézik a magyar színház műsorát. — Miért nem játsza el a magyar színház például a „Csongor és Tündé"-t? —- kérdi az egyik. Az ötlet megejtő, de — a viszonyokat ismervén — tuí- merész. A másik megjegyzés azonban belevág az élőhusba: —• Itt felnőtt egy nemzedék, amelynek fogalma sincs a magyar drámáról, Egyáltalán nem ismeri o, klasszikus 1937 április 18, vasárnap. " magyar szinmüirodalmat, de még ahhoz sem jutott hozzá, hogy a nagy remekműveket,. „Az ember tragédiáját", a „Bánk bán"-ti láthassa színpadon. Nem kapták meg a mai fiatalok a színpad élőségében a magyar, dráma tradícióját, arról meg éppen sejteb műk sincs, hogy van modern magyar dráma is, amely ma a budapesti színigazgatók jóvoltából nem láthat színpadot. A Fodor Lászlóra, Bús Fekete Lászlóra és Lakatos Lászlóra utalt ifjú felkerül Prágába, ott az idősebb korosztály biztatására a D 37-et, a Novy Divadlo-t és Voskovec és Weri- chet látogatja és arra a korai meggyőződésre jut, hogy a Lászlók messze elmarad-, nak a modern cseh színpadi irodalom mögött. Akkor aztán hiába mondja nekik az ember, hogy Pesten is voltak hasonló kísérleti színpadok, volt Thalia, Madách Színház, Uj Színpad, hogy a Voskovec és Werich-féle politikai szatíra és kabaré Pesten már harminc évvel ezelőtt dívott igen kvalitásos formában. Számukra a jelen a döntő, a saját tapasztalat, ami kimerül a szlovenszkói vidéki színpad napi divatra határolt emlékeiben. A klasszikus alap hiányzik, az ifjú valósággal éhomra kapja idegenben az idegen színpadi kultúrát és elkábitja annak modernsége. így történik aztán, hogy egyszerűen a helyes ismeretek hiányában mérsékelt véleménye támad saját nemzetének színi kultúrájáról. Igen, ezt a gondolatmenetet, amely erő-, sen hozzásimul az ember saját gondolatmenetéhez, el kell fogadni és folytatni kell. Az idegen kultúra, amely Prágában és egyebütt körülárasztja a magyar ifjút, elsősorban színházi kultúrává maga megejtő, közvetlen és meggyőző formájával. A magyar ifjút, aki kikerül szlovenszkói otthonából, valóban meg kellene edzeni ezen a téren is. Az ifjúkori színházi élmény a legerősebb valóságos emlékek közé sorakozik, nem közömbös tehát, hogy az idegenbe induló fiatalembernek milyen élő benyomásai vannak nemzete szinmüirodalmáról. Más kérdés az, hogy kinek kell ügyelnie arra, hogy milyen színházi élményekben legyen része a szlovenszkói magyar közönségnek. Folyton azt halljuk, hogy a szlö- venszkói magyar színtársulatok nehéz har-s cot vívnak a létért és a színigazgatók kény* telenek erősen számolni a gazdasági, illetve üzleti lehetőségekkel, A gazdasági szempontok valóban döntőek, de nem szabad figyelmen kívül hagyni egy-két körülményt e tekintetben. Az első az, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai szinpártoló egyesületek elsősorban gazdaságilag támogatják a két színtársulatot és éppen a tekintélyes anyagi támogat tás ellenére nagyon kis mértékben érvényesítik befolyásukat a műsor összeállításában. Az igazgatók „üzleti" műsorral dolgoznak, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a műsor valóban a legjobb üzlet-e. (Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az üz* letességben is nagy a relativitás a kelet- szlovenszkói társulat javára.) A kérdés az, hogy nem boldogulna-e a szinigazgató anyagilag is jobban, ha a bizonytalan ér-i tékü újdonságok hajhászása helyett egy állandóbb és időállóbb műsorra alapozná a színtársulat működését. Ilyen állandó jellegű műsorba minden veszedelem nélkül it-. hetne beilleszteni három-négy klasszikus magyar darabot is, ami éppen állandó jellegénél fogva inkább megtakarítást, mint kiadást jelentene az igazgatónak. Sok jel szól amellett, hogy a közönség nosztalgiája nö-< vekedőben van a régi nagy színházi emlékek iránt. Hivatkozni lehet itt éppen a Scri- be-darab budapesti sikerére, de Kassán is fel lehet jegyezni egy érdekes tünetet. Egy nagyon régi operettet, a Szulamit-ot mutatták be két estén — zsúfolt ház mellett* forró sikerrel. Ez a kis jel buzdító lehetne az Igazgató számára. Minden frivolitás nélkül: ha az üzlet sikerült Szulamit-tal, úgy sikerülhet Az ember tragédiájával is, különösen, ha némi ünnepi külsőségek között hozzák színre. Az üzlet akkor igazán jó. ha alkalmazkodik az igényekhez és körülményekhez, nem pedig a már másutt sem bevált sémát másolja. Végre már figyelembe kell venni bizonyos különleges adottságokat, Egy kis bátorság kell hozzá és nagyon kevés üzleti kockázat: az anyagi eredmény nem maradhat él. SÁNDOR IMRE. — BRIDZSVERSENY NAGYSZOMBATÉ BÁN, Nagyszombatról jelentik: A bridzsszövei- ség‘ szlovenszkói kerületének két híres cg /csü- lete: az érsekujvári és a nagyszímabatl bridzs- klubok április 25-én Nagyszombatban Vjko?kö4 versenyt b^glitanak *»» t ? f I, i m m u * * lúiithideleHieuv. Vidéki színház 6
