Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-09 / 81. (4227.) szám

1937 április 9, péntek. „Nincs magyar iró, aki annyiszor akart öngyilkos lenni, mint én...11 Utolsó, meghitt beszélgetés a szegedi Tisza-parton Juhász Gyulával ... Ez akkor volt, amikor Juhász Gyula leg­szebb verseit irta még s amikor szegény Juhász Gyulát nem kellett annyira félteni, — önmagá­tól. Mindössze persze néhány röpke éve. Szegeden jártam, áhítattal s kegyelettel. Áhí­tattal, mert Móra élt még. s mert Nyilassy Sán­dor Tápén festegette képeit, Juhász Gyula a ,,Délmagyarország“ szerkesztőségében dolgozott. Kegyelettel, mert amerre megy az ember Szege­den, mindenütt nagy elődök emlékeivel találko­zik: Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény és Pósa... Az újabb magyar irodalomtörténet legszebb lap­jai mosolyognak itt Juhász Gyulával akartam beszélni s a szakál­las, busarcu költő szivesen jött el a találkozóra, a Kass-szálló térraszára. Katonazene harsogott a nagyteremben éppen, a Tisza fölött csillagok ragyogtak, koranyár volt s Újszeged felől ezer­nyi rózsa illata érzett. Mártirarcán borongás ült, halkan s udvaria­san beszélt, túlontúl udvariasan s lekötelezőén, velem, a fiatal ismeretlennel. Ilyen volt egész élete. Udvarias és halk gesztusok hosszú sora: senkit sem bántani s mindenért bánkódni. — Mindig Szegeden szerettem volna tanár- kodni, de sohasem helyeztek oda, — mondta tnélabusan. Piarista tanár volt. Végül, mikor már kilátás­talan volt szegedi tanársága, a kinevezési ok­mány elkallódott s egy szép napon arról értesi- tették, hogy ő lemondott. Ezen ő maga csodál­kozott a legjobban. S jellemző volt rá: egy lépést sem tett sajátmaga ügyében, idegeneknek kellett előásni az ügyet és sürgetni Juhász Gyulának újra állásba helyezését, mert ő bizony nem moz­dult. Mikor efelől kérdeztem, lehajtotta a fejét, nem felelt A szerénység megtestesülése volt ő, aki oly igényes volt önmagával szemben. — Szakokén Írtam a legtöbb dolgomat —- mondta —, ez az idő volt vallásos, misztikus lí­rám korszaka. De életemnek az a sorstragédiája, hogy nem akartam sem pap, sem tanár lenni. Egész éle­tem válsága rejlett ebben, mindig félembernek éreztem magam. El tudja képzelni, mit jelen­tett ez magamfajta embernek? Nem találtam magamra, nem találtam egyensulyos életre. Nincs magyar iró, aki annyiszor akart öngyil­kos lenni, mint én ♦ ♦ ♦ Egy pillanatra megállt a beszédben s hosz- szan nézett maga elé. Többen elmentek asztalunk előtt, köszöntek, nem vette észre. —• Egyizben Máramarosszigeten eltűntem s utána megjelent rólam egy csodaszép nekrológ. Ez a nekrológ adta vissza hosszú időre az élet­kedvemet. Tudja, ki irta? Ady Endre. Mikor később Adyval találkoztam, nevetve mondta: „Tudod, olyan jó szívvel írtam, eqy költővel kevesebb. ♦ Makón, tizennégyben már komolyabb volt az eset, ott mellbelőttem magam. Most is itt a seb­hely! A háború végén ismét meghasonlottam ön­magámmal, akkor a Moravcsik-klinikára vittek. Legyint a kezével. A banda éppen a Prinz Eugen-indulót játszotta a fényes kávéházban. — Édesanyámmal élek szent szegénységben. Életem legszebb korszaka a nagyváradi volt, de én soha Szegedről el nem megyek. Már meghitten, bizalmasan beszélgettünk, egy kis bort töltött a pohárba s a nagyváradi évek­ről beszélt, csillogó szemmel. — Képzelje csak, ott kezdtük' Ernőd Tamással, Dutka Ákossal, én hoztam közibénk Babitsot és Balázs Bélát. Aztán a Szegedi Naplóban lehoz­tam Babits cikkeit, amelyek föltűntek Osváth Ernőnek, aki általam kért cikkeket Babitstól. Babits akkortájt még Fogarason tanárkodott s mi irodalmi leveleket váltottunk egymással. Mélytüzü szemeivel hirtelen rámnézett: — A lírától lassan búcsúzom már, kiadnám utolsó verseimet, aztán képzőművészettel, kriti­kával s életrajzírással fogok foglalkozni. Gulácsy Lajosról akart Írni, aki a Moravcsik- klinikán ágyszomszédja volt Nyilassy Sándorról is akart imi, meg Tömörkényről életrajzot. Dan­kó Pistáról s Adyról egy összefogót, korszak* alkotót. Színdarabot is akart imi s elhatározta* hogy folyóiratokba erősebben dolgozik. Tele volt tervekkel. Egyre jobban bele mele­gedett terveinek elmondásába, később elmoso­lyodott, — szomorú, halavány mosoly bujkált szakálla mögött, — s legyintve szólt: — Lám, nem is tudtam, hogy embernek, aki mindig a sir szélén áll, ennyi terve legyen. Hirtelen eszébe jutott, hogy vissza kell még menni a szerkesztőségbe. Fölállt, elbúcsúzott s kétszer is visszafordult, hogy a szlovenszkói Írókat s költőket üdvözölje. Ezt nagyon rámbizta. Úgy távozott eL a rezesbanda hangjai mellett, egyre távolabb a Tisza-parton s egyre távolabb az időben. Imbolygó alakja elveszett a fák kö­zött s nemsokára elkövette ötödik öngyilkossá­gi kísérletét. Újra sikertelenül. Most azonban, sajnos, sikerült... SZOMBATHY VIKTOR. * * * Móra Ferenc mellé temették el Juhász Gyulát SZEGED. — Juhász Gyulát ma délben temet­ték el nagy részvét mellett a szegedi kultúrpa­lota előcsarnokából. A város a maga halottjának tekintette a tragikus sorsú, nagy magyar költőt és a belvárosi temetőben Móra Ferenc sírja mel­lett díszsírhelyet adományozott neki. A temeté­sen az újságíró intézmények is képviseltették magukat és a Magyar Újságírók Nyugdijegyesü- lete leküldte a Jókai-leplet Juhász koporsójára. Szeged város nevében Pálffy polgármester, az ujságiró-intézmények nevében Tölgyes Gyula, a Dugonics Társaság nevében Szalay József, a Petőfi- és a Kisfaludy Társaság nevében pedig Sik Sándor mondott búcsúbeszédet a költő sír­jánál. A CONNAUGHTI HERCEG JÓSZÁGKORMANY- ZÓJA PÖSTYÉNBEN ÜDÜL. A napokban ÍPö&tyénbe érkezett n óhányfheten iiJlüüWo Sir Makóim Mturrav. a conmauighti herceg J&zágko nn zó ja. A világháborúban tagja volt az angol vezérkarnak, , A magyar főiskolások szociális érdekvédelmét a társadalom szervezett erejével fogja szolgálni a Mensa Academica Egyesület Tomaschek László, Gidró Bonifác és Sörös Béla a tisztikar élén A diákság képviselői az igazgatóválasztmányban POZSONY. — A Csehszlövákiiai Magyar Fő­iskolások Mensa Acadennica Egyesülete unióst tartotta Pozsonyban évi rendes közgyűlését. A közgyűlést Esterházy János elnök, nemzet- gyűlési képviselő nyitotta ímeg. Megnyitólbe- siaédjébem megemlékezett a menza alapítójáról: dr. Törköly József volt nemzetgyűlési képviselőről, majd sze­nátorról, aki a prágai magyar menzát an­nakidején létesítette és néhai dr. Gross- chmid Géza volt szenátorról, aki a brünni és pozsonyi menzák megalapítását tette lehe­tővé. A mai nehéz gazdasági viszonyok között 1— mondotta Esterházy János — nagy nyomorban él a főiskolai hallgatók nagyrésize, különö­sen a magyar főiskolások, akik csak minden erejük megfeszítésével és a legnagyobb nél­külözések mellett tiudják tanulmányaikat el­végezni. Ez tette szükségessé, hogy a magyar­ság összefogjon és a szegénysorsu f'iőskoLai hallgatók segítségére siessen. Ebiből a célból alakult ímeg annakidején a magyar társadal­mi nagybizottság. Ez a társadalmi nagyibizott­ság nyújtotta be a Mensa Academiioa Egyesü­let alapszabályait is s most, miután az alapszabályokat jóváhagyták, a Mensa Academica Egyesület foglal,ja el a társadalmi nagybizottság helyét. Ajz egyesület hivatása, hogy lehetővé tegye a magyar főiskolásoknak tanulmányaik elvég­zését. Esterházy János mint leköszönő elnök kívánja, hogy úgy a magyar főiskolások, mint azok, akik a magyar főiskolások érdekeiért dolgoznak, megmaradjanak nemzethü manva- roknak és megtartsák keresztény világnéze­tüket. Naponta 2Í4 ingyenebéd a főiskolások számára Ezután Janson Jenő, a menzák gondnoka felolvasta az elnökség jelentését. E jelentése foglalkozik a Mensa Academica Egyesület megalakulásának előzményeivel és méltatja a magyar társadalom áldozatkészségét, amely 1926 óta lehetővé tette a magyar főiskolások segélyezését. Az állami támo­gatásit ugyanis állandó kérelmezés ellenére sem sikerült megszerezni és nyilvános gyűjtésihez sem kapott engedélyt a volt tár­sadalmi nagyihizoittság azzal az indokolás­sal, hogy nem alupszaíbályszerü szervezet. Most, mintám a jóváhagyott alapszabályok sze­rint a Mensa Academica Egyesület megkezdte (működését, minden [irányiban, intenzív munka indul él, hogy az egyetemi ifjúság szociális gondozása tökélebessó és tejessé váljék. Az állami szuibyemdö érdekéiben r- mondja az el. nökség jelentése — ősszel adtunk be kér­vényt, hogy a kisebbségi magyarságot jogosan megillető részt az állami költségvetés idevonatkozó összegéből az egyetlen magyar diákszociá­lis szervnek megszerezzük, ígéretet kaptunk — úgymond, — hogy a jövő évtől kezdve a költségvetésben gondoskodás fog törtéinni a Mensa Academica Egyesületről. A jelentés beszámol az 1036—37. éviben kiosz­tott menzasegélyekről. Eszerint Prágában ebben a tanévben összesen 137 teljes és 75 félebédet osztottak ki naponta, Brünmben 25 teljes és 21 félebédet, Po­zsony 53 teljes és 77 félebédet. A három egyetemi városban összesen tehát 214 tel­jes és 160 félebédet osztottak ki naponta a magyar diákok között. Az aj elnökség és választmány Esterházy János ezután fötolvasta az előké­szítő bizottság javaslatát az igazgató választ­mányiba történő jelölésről. A jelöltek névso­rában szerepelnek a szlovenszkói és kárpátaljai magyar tár­sadalom legismertebb vezetői és a diákság képviselő is. A közgyűlés a választmány jelentését elfogad­ta s ezzel az igazgató választmányt egyhangú­lag megválasztotta. Esterházy János ezután ellőterjesztiette az előkészítő bizottság ajánlatát a megválasztandó vezetőségre vonatkoiziólag. A közgyűlés az ajánlatot egyhangúlag elfogad­ta s ennek értelmében az egyesület elnöke lett dr. Tomaschek László, elnökhelyettesek Gidró Bonifác és Sörös Béla, jegyző dr. Cottely János, ellen­őrök dr. Brülkk Sándor és dr. Baráth Lász­ló, gondnok Janson Jenő. Az igazgató válasiztimány tagjaii: Dr. Aixin- ger László Pozsony, Antal Gyula Léva, Bartal János Etrekancsa, Bauemelbl Szilárd Kassa, Bíró Lucián Komárom, Buijanovics Gyula Usovoe, Bámczy Oszkár Besztercebánya, dr. Briikk Sándor Kassa, Bittó Dénes Sárosfa, Rertók Biéila Miunikács, dr. Baráth László Rima­szombat, Gzvaník László Beregszász, dr. Cot­tely János Pozsony, dr. Osongrády Béla Ko­márom, Darvas János Prága, Deák Gyula Kassa, Esterházy János Újlak, Endreffy Já­nos Felsőszeli, dr. Eszényi Gyula Rimaszom­bat, Fáibry Viktor Eperjes, dr. Fleisehmann Gyula Pozsony, Püssy Kálmán Komá­rom, Fülöp Zsiigmond Komárom, Forgách Géza Prága, Flíoich István Prága, Gre- gorovi'ts Lipót Jóka, dr. Gilller János Losonc, Giidtó Bonifác Komárom, Goimbős József Kassa, dr. Gnoó Géza Zólyom, Hokky Károly Nagyszőllős, dr. Haiczl Kálmán Szögyén, dr. Holota János Érsekújvár, Jaross Andor Csehi, dr. Jankovics Marcell Pozsony, Janson Jenő Pozsony, dr. Kmoskó Béla Léva, dr. Keviczky Dániel Ipolyság, dr. Korláth End­re Ungvár, dr. Kuthy Géza Galánta, dr. Kozma Ferenc Pozsony, Koczor Gyula Pozsony, Kontsek György Pozsony, Ko­vács Tihamér Komárom, dr. Kállay Endre Ko­márom, Knapp Ignác Pozsony, Liikő Géza Prá­ga, Mécs László Királyhelmec, dr. Marschalkó Elemér Igló, dr. Prenghy Árpád Pozsony, dr. Prónay Aladár Pozsony, dr. Porubszky Géza Kéménd, dr. Pajor Miklós Kassa, Rázgha Ká­roly Csákány, dr. Salkovszky Jenő Ipolyság, Schubert Tódor Léva, dr. Schmidt Károly Ipolyság, Sörös Béla Losonc, dr. Sziklay Fe­renc Kassa, dr. Szilassy Béla Losonc, dr. Szvatkó Pál Prága, Szombathy Viktor, Komá­rom, dr. Szeiff Géza, Dunaszerda'hely, dr. Szüllő Géza Pozsony, Tost László Kassa, Tost Barna Kassa, dr. Törköly József Rimaszombat, dr. Turchányi Imre Érsekújvár, dr. Tomaschek László Pozsony, dr. Uhlig Leó Bártfa, Virágh Béla Királyhelmec, R. Vozáry Aladár Mun­kács, dr. Zelliger Ernő Somorja, Zapf László Beregszász és az ifjúság képviselői, egyetemi városként két-két tag. Tomaschek elnök székfoglalója Az elnökség megválasztása után az uj elnök, dr. Tomaschek László vette át a közgyűlés ve­zetését. Megköszönte a tagok egyhangú bizal­mát s hatásos szavakkal vázolta a tisztikar programját. Egyesületünk egyik célja, — mon­dotta többek közt, — hogy eszmecserék által érlelje a magyar ifjúság meggyőződését, élesítse az értelmet s kürthatatlanul az ifjúság szivébe oltsa a nemzet és a vallás iránti kötelességet és szeretetet. A vallásos, a szorgalmas, munkás, szerény, de amellett önérzetes magyar fiatalság erősí­tése lehet csakis a mi célunk. Ennek a célnak az eléréséhez kérem a magyar társadalom se­gítségét és támogatását. Az elnök általános helyesléssel fogadott be­széde után Jaross Andor képviselő üdvözölte az uj vezetőséget, amelynek nyugodtan adja át he­lyét, mert tudja, hogy az egyesület vezetése jó' kezekbe van letéve. Tudja, hogy az uj vezetőség ugyanolyan szellemben fogja vezetni az egyesületet, amely szellemben az eddigi vezetőség vezette és mindig szem előtt fogja tartani az ifjúság ma­gyar nemzeti alapon álló és keresztény világ­nézetű irányítását. A Mensa Academica Egyesület közgyűlése lelkes hangulatban ért véget. 4 __

Next

/
Oldalképek
Tartalom