Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-09 / 81. (4227.) szám
WkBmi I XVI. évf. 81. (4227) szám • Péntek ■ 1937 április 9 Előfizetési irt évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. ■gyes ssám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KZ. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ul i c e 12, 11. emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3-11. © ® SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRftHfl. Élénk forgalom Prága és Belgrád közöli Benes után csehszlovák parlamenti delegáció megy Jugoszláviába Az elnök visszaérkezett Prágába ■ Becs bizakodó, Bukarest pesszimista Beck politikai megbeszéléseket fog folytatni Prágában ■■ Erdélyi tanulságuk (*) Ha lehet egyáltalában az elfogulatlanságnak olyan magaslatára emelkedni, ahonnan a legszemélyesebb érdekek is megkapják a tárgyilagosság távlatát, akkor próbáljuk elfogulatlanul nézni: mi történik Romániában a kisebbségekkel. A magyarokkal és a németekkel. Már csak azért is, nehogy bizonyos politikai összefüggések megtévesszenek bennünket s elvet lássunk abban is, ami valójában csak a helyzet diktálta gyakorlat. Mert igenis az elvről van szó —* a kisebbségi kérdések általános kezeléséről Nemcsak arról, hogy egyik pillanatban nagyobbat, másikban csak kisebbet ütnek az erdélyi magyarságon s hogy Vajda numerusz valahikuszt követel, Goga pedig magyarmentes határövei. — hanem Igenis arról, hogy leheti gyökeres meg oldást remélni, enyhülést, mely nem absztra- bálódik egy papirosegyezmény paragrafusai közé, hanem átszivárog a kisebbségi élet talajába. Nem titkoljuk, hogy reménykedve néztünk a Bethlen-cikkre, azt vártuk tőle, hogy legalábbis megindítja a kölcsönös eszmecserét, barátságos szellemű vitatkozás légkörébe emeli az egész elmérgesedett kérdéskomplekszumot és végül Is megérleli az erdélyi magyarság számára az emberibb és türhetőbb kritikai hangot a román közvéleményben. Hogyha többet nem is, legalább annyit elér, hogy előitéletmen- ítesebb hangot vesz fel a román sajtó a magyar kérdésekkel szemben, elcsitul, restelkedve a tárgyilagos és jóhiszemű diszkusz- szió légkörében az uszító vasgárdista gyűlölködés és legalábbis emberi hangon beszélni lehet kérdésekről, amelyekkel szemben hisztériás moll me tangeret kiáltott mindig a román sovinizmus. Bethlen első cikkére, amely karácsonykor jelent meg, még csak akadt emberi hangú válasz román oldalon, kinos volt ugyan a közöny, amivel a román közvélemény nagy többsége, különösen a hivatalos vezető politikusok fogadták, de azért megindult körülötte az eszmék rajzása. Bethlen husvétkor másodszor is hozzányúlt a kérdéshez, széles alapon, nagyvonalúan, valóban államférfiul magaslatról, a hatás ezúttal nagyobb volt. Nagyobb — és lesuj- fóbb. Minden oldalról hozzászólások hangzottak el sajnos, egyetlenegy hozzászólás nem volt olyan, amely igyekezett volna Bethlent követni a tárgyilagosság utján. Mondjuk, hogy alapkérdésekben, ha szabad így szólni: a dogmákban, a magyar és a román nemzeti hitvallás dogmáiban lehet eltérés, sőt lehet szöges ellentét is két álláspont között, ez azonban nem jelentheti azt,' hogy a gyakorlati kérdéseket, a ma és a holnap kérdéseit nem lehet elfogulatlanul, jóhiszeműen, a segítő akarat jószándékával kezelni. Az, amire a Duna-medencének múl- hatatlanul szüksége van — s rajta keresztül egész Európának — valóban a merev elvi csatározások kiküszöbölése, vagy ha úgy tetszik, absztrahálása a sürgős megoldást követelő napi problémákkal szemben. Kölcsönös segítség, kölcsönös emberi szolidaritás, kölcsönös jóhiszeműség: ezek azok a szempontok, amelyeknek alkalmazása mellett Középeurópa békéjét össze lehetne kovácsolni. Csakhogy lehetetlen érvényt szerezni a fair play szempontjainak, hogyha csak az egyik fél keresi jóhiszeműen a megoldást, a másik ellenben csak frázisnak használja s az eTső komoly barátkozásf kísérlettel szemben azonnal visszamenekül a dogma fellegvárába. Bethlen cikke okos, jóPRÁGA. — Dr. Benes Eduárd köztársasági elnök külömvonatát a visszafelé vezető utón az összes állomásokon ünnepélyesen fogadták. Zágrábba éjfél előtt futott be a vonat. Az elnök szalónkocsijában fogadta Jurisics tábornokot és dr. Ruzsdk Viktor bánt. Az elnök délután 15 óra 43 perckor érkezett meg Prágába a Wilson-pályaudvarra. Az elnöki látogatás után rövidesen újból demonstrálni fogják a csehszlovák-jugoszláv együttmü'ködést. Május folyamán ugyanis csehszlovák képviselőkből és szenátorokból állő küldöttség keresi fel a jugoszláv fővárost, hogy a jugoszláv képviselőkkel és szenátorokkal közösen kifejezést adjanak a csehszlovák-jugo- szláv együttműködésnek és egyben demonstráljanak a kisantant szilárdsága mellett. Hasonló megnyilatkozásnak volt színhelye a múlt esztendőben Benes elnök látogatása után a román főváros is. A csehszlovák delegációt a két Ház elnöke fogja összeállítani. Mint annak idején Bukarestbe, úgy most Belgrádba is le fognak utazni csehszlovák képviselőkkel együtt német kormánypárti képviselők is. Bécsi saitóhansok BÉCS. — Benes elnök belgrádi látogatásával kapcsolatban élénken foglalkoznak a bécsi lapok a kisantant és a római blokk közeledésének gondolatával. A Neue Freie Presse azt írja, hogy Jugoszlávia fővárosa néhány héten keresztül az európai politikai érdeklődés középpontjában állott. Mindent összevéve meg kell állapítani, — írja a lap, — hogy az egyes kisállamok nem indulhatnak ki abból a múló jezan, megszivlelésre méltó írás volt, igazán olyan alapja a barátkozásnak, amin fel lehetett volna vonulni az elvek feladása nélkül, halaszthatatlan praktikus teendők elvégzésére. Mert praktikus teendők elvégzéséről van szó mindkét oldalon. Nemcsak a magyar kisebbség sorsának enyhítése a cél, hanem. Románia belső konszolidációja is, ami a jó román hazafinak éppen olyan elsőrangú feladat, mint a jó magyar hazafi szemében a magyar kisebbség ügyének jobbraforditása. S hogy a román közélet külső és belső konszolidációja égető probléma, legalább annyira égető, mint az erdélyi magyarság sorsának megjavítása, mutatja Miohalache minapi beszéde, amelyben a jövő kormánypártjának vezére megdöbbentő képet festett Románia belpolitikai helyzetéről. Lehet, hogy Michalache tulsö- téten Iát s majd ha kormányra jut, ő is enyhébben fogja elbírálni a bajokat, de hogy szavaiban volt őszinteség, azt az ország minden részéből feléje irányuló helyeslés is megmutatja. Szóval kicsinyes rövidlátás a román politikusok részéről Bethlen közeledő gesztusára bizalmatlansággal válaszolni. Bizalmatlansággal és vádaskodással is. S Ismerjük el tárgyilagosan, —* akárlenfcőségü tényből, hogy az egyes nagyhatalmak különböző világnézeti táborokba helyezkednek el, hanem kénytelenek saját érdekeikből kiindulni. Ilyen körülmények között érthető, hogy a kisállamok igyekeznek megtalálni az egymáshoz való közeledés útját. Mindenünnen felhangzik az az óhaj, hogy a béke biztosítását a szomszéd államokkal való együttműködés révén lehet leginkább elérni. Az a körülmény, hogy a nagyhatalmiak a főkérdésekben nem egységesek és ennek következtében állandó politikai és gazdasági bizonytalanságnak van kitéve a világ, nem maradhat a kisállamokra minden befolyás nélkül A belgrádi tanácskozásokról kiadott kommünikéből ki lehet olvasni — és ez bir a legnagyobb jelentőséggel —, hogy a kisantant béketörekvéseit meg akarja erősíteni. Nagyon érdekes a kormányhoz közelálló „Reichspost" állásfoglalása is, amely megállapítja, hogy az elnöklátogatás alkalmával elhangzott ünnepélyes pohárköszöntők alkalmával úgy Benes, mint Pál kormányzóherceg beszéde egy Becsben vagy Budapesten megtartott állambanketten is elmondható lett volna. Ez mindenesetre nagy haladás, aminek csak mennyire is fájdalmas nekünk, akik őszintén hittünk abban, hogy emelkadettebb világnézettel emelkedettebb politikai ítélet jár együtt —, hogy nemcsak az úgynevezett román szélsőségek felől hangzottak el a sovinizmus skrupulusai Bethlen józan és reális eszmefuttatásával szemben, hanem a mérséklet és demokrácia bajnokai sem viselkedtek különben. Sőt a soviniszta bizalmatlanság és merevség éppen azokon a frontszakaszokon tanúsította a legszívósabb ellenállást az értelem ostromával szemben, amelyeken a gyakorlati józanság hasonlóan békés szellemű és megértő harcosait sejtettük. Ez a csalódás természetesen nem szegheti kedvét sem Bethlennek, sem azoknak, akik vele együtt az erdélyi és általában a magyar kisebbségek sorsáért küzdenek, de azért tanulságnak jó lesz, főleg Európa számára, ahonnan számtalanszor hangzott el a vád, hogy a magyarok engesztelhetetlensége süriti a bajokat Középeurópában s a magyar konokság állja útját minden békés kibontakozásnak. S még valamit a román dolgok kapcsán: most legalább tanulhatnak a németek kisebbségi politikát a százéves ,,Kronstadter Zeitung" és a hatvanéves „Siebenbürgi'sche örülni lehet, — állapítja meg a lap. — Olyan időben, amikor a nagyhatalmakat annyi minden választja d egymástól a kisállamoknak azt kell nézniöl^ mi egyesíti Őket. Beck Prágába érkezik PARIS. — Beck lengyel külügyminiszter elhagyta Oannest és Becsen és Prágán keresztül utazik vissza Varsóba. Nem valószínű, hogy a külügyiminiszter útját Becsben megszakítja, ellenben, mint közvetlen baráti köréből jelentik, Beck Prágában meg fog állni Annak ellenére, hogy ez a tartózkodás szigorúan magánjellegű lesz, politikai körökben mégis nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, mert valószínű, hogy Beck prágai tartózkodását fel fogja használni arra, érintkezést keressen egyes csehszlovák politikai személyiségekkel. Elutazása előtt Beck ezredes kijelentette, hogy franciaországi tartózkodásával tökéletesen meg van elégedve és Delbos külügyminiszterrel folytatott megbeszélései folyamán kitűnt, hogy Franciaország és Lengyel- ország között sokkal barátságosabb a viszony, mint azt általában gondolják. Deutsche Zeitung" példájából, megtanulhatják, hogy mi ,,a román liberalizmus", mely- lyel1 ők — tisztelet a kivételnek — siettek azonosítani magukat. Nem az államfordulat után tették, hanem még jóval előtte, amikor Budapesttel szemben mindig ők voltak Berlinen és Bécsen keresztül minden román ügy közvetítői s tegyük még hozzá: sohasem eredménytelenül. S az államfordulat után is, amikor és ahol csak lehetett, frontot alakítottak a magyarsággal szemben s tolták a szekerét — például Brassóban — a román sovinizmusnak, okos és kíméletlen számítással: hogy ők tudnak vigyázni, —■ hiszen évszázadok óta vigyáznak — nemzeti birtokállományaikra, a magyarság meg hadd gyöngüljön, hiszen fcz nekik pozíció- erősödést hoz. A nyelvrendeletig kellett eljutni ahhoz, hogy ráébredjenek a közös kisebbségi sorsra s vállalják a magyar ügyekkel a szolidaritást úgy. ahogyan a magyarok vállalták és vállalják mindig az ő ügyeikkel. Ez az élmény sem arra való. hogy csalódottságot, vaqy éppen haragot ébresszen magyar szivekben a nemiség iránt, —■ de azért tanulságnak talán ez is jó lesz. Pesszimista román hang BUKAREST. — Jorga professzor lapjában „A kommüniké után" címmel vezércikkben foglalkozik a kisantant legutóbbi konferenciájával. Semmiféle hivatalos közlemény, legyen az bármilyen ügyes — Írja Jorga —, nem leplezheti azt, hogy az a hármasszövetség, amelyet Titulescu- val és Benessel együtt a liberális kormányzat lelkes akciója során megalakított és újabb nagyhatalomnak képzelt el, nem egyéb ma már egyszerű megegyezésnél, amely ezeket az államokat Magyarországtól területileg elválasztja. Hogy jól vagy rosszul van-e ez így, az később fog kiderülni. Annyi azonban bizonyos, hogy minden megegyezés annyit ér, amennyit a kölcsönösen nyújtott garancia. Az ellenség gyűlölete kevésbé veszélyes, mint a barát iránt való bizalmatlan-
