Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-01 / 74. (4220.) szám

^I«GAItA\\GtARHtRLAIÍ 1937 április 1, csütörtök. Clerc angol nagykövet távra! Parisból PARIS. — Sir George Clerc eddigi párisi an­gol nagykövet a közeli napokban végleg elhagyja Franciaországot. Sir George Clerk hétfőn Lon­donba utazik és nem tér többé vissza nagykö­veti állásába. lilább angolellenes mozgalmak a hinduk közölt LONDON. — Indiában, a hinduk kö­zött újabb angol-ell'enes mozgalom tort ki. Az egyes vidékeken különböző tartományi kormányok alakulnak a nagy hindu kon-, gresszus beleegyezése ellenére. Biharban az uj tartományi kormány határozottan ellen­zéki magatartást öltött. A pánhindu kon­gresszus a közeli napokban hatalmas tünte­téseket akar rendezni az uj hindu alkot­mány ellen és szükség esetén az általános sztrájk fegyveréhez nyúl. A kormány betil­totta a kongresszus akcióit. Kultúráiét a prágai MAK-ban PRÁGA. — Annakidején beszámoltunk arról, hogy a prágai MÁK januárban uj helyiségbe köl­tözött s ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg az uj klubot. Ez az uij helyiségbe való köl­tözés, mint akkor a MÁK vezetői ezt kihangsú­lyozták, egy uj munkaszezón kezdetét is jelenti, •mely több munkát, nagyobb lelkesedést s a-z eddi- dieknél jelentékenyebb eredményt igér. — Né­hány hét múlt el azóta; nem elég ez idő ahhoz, hogy véleményt alkossunk a beváltott vagy a be nem váltható ígéretekről, — de megállapít­hatjuk, hogy arra enged következtetni ez a né- hányheti műnk áss ág, hogy a MÁK folytatja kö-l zel másfélévtizedes tradícióját s egy-egy lépéssel I — mint mindig, — most is előbbre jutott a kultu­rális munka terén. A fővárosi akadémikus egyesületek évközben csupán egy lényeges irányban dolgozhatnak — s ez az önnevelés. A prágai MÁK céltudatos mun­kával igyekszik a fővárosban tanuló magyar fia­talságot sorozatos előadásaival elméletileg oly munkára előkészíteni, melyre a szlovenszkói. és kárpátaljai magyar kisebbségnek szüksége van. Előadásaiban a főiskolás nemzedék közkincsévé teszi a meglátásokat, helyzetfelismeréseket, rámu­tat a szükségességekre s azokra a lehetőségekre, melyek a csehszlovákiai magyar kisebbség kultu­rális és gazdasági életében haladást s jobb jövőt jelenthetnek. Az uj munkaádény első előadóestjét az ünnepi megnyitóestet követő héten rendezték. Az est gerincét Ónody Zoltánnak, a MÁK elnökének két előadása képezte. Az első kisebb előadásában folytatta a már ősszel megkezdett gondolatme­netét, melyben párisi útjáról számolt be („Páris, ahogy én láttam") — s most „A Szajna partján" cim alatt elmondta mindazt, amit a Párist járó globetrotterek' nem látnak meg, ami túl van a nagy bulvárok s a Menüin Rouge-ok légkörén, — a párisi perifériák proletárjairól beszélt, a sápadt arc-u, kis fővárosi gyerekekről s a napi kenyér­ért keservesen küzdő apákról, munkásasszonyok­ról s az uocára került párisi lányról. Másik na­gyobb előadásában, mely a MÁK tudományos szemináriumának programjába kívánt beleillesz­kedni, a nagy orvostudósról beszélt, Freudról, e az ő általa alapított pszichiátriai módszerről, a pszicho analízisről, ónody előadásának megérde­melt sikere volt. A következő hét előadóestjén Gallé Tibor al- elnök tartott „Megoldatlan problémák” cimmei elő­adást, melyben a pályaválasztás kérdése elé állí­tott szlovenszkói és kárpátaljai magyar intellek- tuel ifjúság problematikájával foglalkozott kime­rítő részletességgel. Előadását élénk vita követ­te. — A MÁK művészeti szemináriuma által ki­jelölt vonalon mozgott Szokolay Dóra előadása, melyben a nagy magyar zeneszerző Bartók Béla és a magyar népzene korrelációját fejtegette. Ér­tékes előadásának sikeréhez nagyban hozzájárult zongorajátékával Szabó Lajos is ki, néhány Bar- tók-szerzeményt adott elő Baternay Béla irodalmi témával foglalkozott: Ady és a halál. Ady költe­ményeiből vett szemelvényekkel mutatta be a költő gondolatvilágában mindjobban előretörő ha­lálgondolatot. Az est másik előadója, Ónody Zol­tán a csehszlovákiai magyar kisebbség egyetemi ifjúságának gazdasági és kulturális kérdéseit fejtegette. A felette aktuális téma nagy érdeklő­déssel követett vitát váltott ki, melyben a meg­jelentek nagy számmal vettek részt s konkrét eredményeket jelentő megállapításokat tettek az előadóval egyetemiben. A húsvéti szünetet megelőző héten két ven­dégelőadója volt a MAK-nak. Esterházy Lujza „Nevelés a kisebbségi sorsvállalásra” s dr. Pfeiffer Miklós kanonok „Módszerek a történelemkutatás­ban" cimmei adott elő. A köztiszteletben és köz­szeretetben álló előadók nagyszerű előadásait nagy érdeklődés előzte meg és lelkes figyelem fogadta. A felsorolt előadásokon kívül a MÁK februári előadóestjeit a kulturreferatura kisebb müsorszá- mokkal igyekezett változatosabbá tenni. Két al­kalommal Panda István olvasta fel rövidebb lé- lekzetvételü csevegéseit s a csütörtökönként is­métlődő előadóesteken az elmúlt hét kultnresemé- neyiről Sztankay Szilárd kulturreferens számolt be „10 perc irodalom és művészet" cim alatt. A prágai MÁK lelkiismeretesen kívánja betöl­teni knlturhivatását, ezt célozza az ugyancsak Sztankay Szilárd kulturreferens kezdeményezésé­re összehívott kultrurbizotteág működése is, mely a MÁK ikulturmunkájába bele akarja vonni a prágai magyar egyetemi hallgatók szélesebb ré­tegeit. Ez a knltniibiizotteág határozta el egy, a jövőben megszervezendő ankét tervét is, mely az egyetemi ifjúság kérdéseivel fog foglalkozni és konkrét murík&teryöt főg kidolgozni, j Mikor Napóleon bombái 123 búzát hamvasztottak ei Pozsonyban Árvíz előzte meg és földrengés fejezte be a napóleoni hadjárat pozsonyi „fekete napjait" ■■■ Hogy zajlott le egy „légi támadás" százegynéhány évvel ezelőtt POZSONY. — Pozsony történetének elsár­! gult lapjait forgatva érdekes és egy kicsit aktuá­lis fejezetre bukkantam: hogyan védekeztek őseink bombák és gráná­tok esője ellen száz évvel ezelőtt? A napóleoni hadjárat alatt tudvalevőleg Pozsony sokat szenvedett. Az 1809-ik esztendő az, mely­nek „fekete napjai" sokáig emlékezetesek ma­radtak a pozsonyiaknak és amelyekről a város krónikásai csak a döbbenet és a kétségbeesés hangján írnak. De hát mi is történt ebben az évben? Árvíz előzte meg a bombázást Már januárban, tehát 1809 elején megkezdő­dött az istencsapása és csak novemberben ért véget. — Január 29-én reggeli 7 óra után — írja a városi levéltárban őrzött följegyzés — a jég borzasztóan összetorlódott Pozsony alatt Tíz óra felé a viz a part fölé emelkedett és nagy erővel öntött ki. Benyomult a pincékbe, elöntött minden mélyebben fekvő uccát, elszakította a parton a hajókat. Épületfákat, gerendákat sodort magával és azok hatalmas jégdarabokkal együtt úsztak a parthoz közelfekvő uccákon. A Zucker- mandl, a Virágvölgy, a Vödric egy része, a Sé­tatér, a Landler-, Rózsa- és András-, a Gröss- ling-, a Duna-. Kalapos- és Hosszu-uccák, a Halászkapu egész környéke a Lőrinckapuig el volt öntve, sőt még a Primáspalotáig is eljutott az ár. A Virágvöígyben sok szegény ember mindenét elvesztette. Rengeteg állat elpusztult. Legtöbbet szenvedett Ligetfalu, ahol a házak mind romba- dőltek. Február 2-án már szünöben volt a veszély. A károsultaknak 10.000 forintot gyűjtöttek. A prí­más maga 2000 forintot adott. Amint a város egykorú jegyzőkönyve megjegyzi: a zsidók is többszáz keresztény családot vet­tek pártfogás alá. Arviz után ostrom De a szerencsétlen pozsonyiak aligha sejtették még ekkor — folytatja a krónikás —, hogy kis idő múlva az elemi csapásokat még ennél is sú­lyosabbak követik: a várost kemény ostrom alá veszik a franciák, Napóleon katonái. Napóleon 1809 májusában bevonult Bécsbe és a franciák Magyarország felé nyomultak. A pozsonyiak az úgynevezett „repülőhidat" és a ligeti oldalon lévő hajókat a pozsonyi partra vontatták. Május 16-án 500 főből álló ellenséges francia lovascsapat jelent meg a ligetben, hogy átkel­jen a Dunán. Május 17-én Nyílra és Győr vármegyék fölkelő csapatai közeledtek, hogy Pozsonyt megvédjék és megakadályozzák az ellenségnek a Dunán va­ló átkelését, A ligetfalusi csata Junius 1-én estefelé 14.000 főből álló francia hadtest közeledett Davoust őrnagy vezetése alatt Hamburg felöl Ligetfalu felé. Az osztrákok 2000 főnyi csapatát Bianchi ezredes vezette s ágyúzással kezdte meg a harcot. A franciák ro­hamát mindannyiszor visszaverték. A küzdelem reggel 8 órától este 10 óráig tartott, Az osztrá­kok közül százan sebesültek meg, a franciák kö­zül jóval többen. Junius 2-án csönd van, de már 3-án annál na­gyobb a harci lárma. Délután 4 óra tájt Liget- falunál harcba keveredett a francia vadászokkal az osztrák lovasság. Mivel a franciák túlerőben voltak, sikerült bevenniök Ligetfalut, de az osztrákok fölgyujtották, úgyhogy a franciák kénytelenek voltak ónnak elmenekülni és a kö­zeli erdőségekbe húzódni. A veszteség mindkét félen nagy volt. Ligetfalu káprázatos lángtenger­ben úszott A város bombázása Junius 4-én az ellenség uj erőre kapott és most reggel 10 órától déli 1 óráig golyókkal és bombákkal kezdte lövetni a vá­rost. A bombázástól nemcsak a Dunánál lévő házak, hanem még a Hosszu-uccán és a Sétatéren lévők is megsé­rültek, a székesegyház és az Akadémia épülete is meg­rongálódott, sőt a golyók a Mihálykapun túl, egész az Apáca- pályáig repültek. A repülőhidba — mivel az ostrom alatt folyton mozgott — több ágyúgolyó fúródott. Négy-, nyolc- és tízenkétfontos ágyukból lőtték. A városban vad pánik keletkezett. Több he­lyen az ágyúzás tüzet okozott. Sokan félelmük­ben a hegyek közé menekültek. Dévény ostroma Junius 5-én az ágyúzás abbanmaradt. A fran­ciák kezdték magukat elsáncolni. 9-én Dévényt akarták bevenni a franciák, először egy, később öt hajóval, mindegyikben 50—80 emberrel, de visszaverték őket és sok francia a Duna hab­jaiban lelte halálát. Bianchi ezredes junius 12-én kémeket küld ki Ligetfal ura, akik a falu még megmaradt részét fölgyujtották, mire az ellenség ágyúi csak úgy okádták a tüzet Pozsonyra* úgyhogy sok ház megint elpusztult. Az ellenség ekkor Köpcsény mellett ütött tanyát. Pozsony városa lángiengerben A várost nagy erővel csak junius 26-án kez­dik megint lőni. A városi lelkész udvarán ekkor egy lecsapódott bomba robbant föl, amely tüzet okozott. A tűz oly gyorsan terjedt, hogy rövi­desen a Káptalan-ucca is lángokban állott. A bombák ekkor főként az égő házakat vették célba, miért is az oltás olyan nehéz volt, hogy a prépostház is kigyulladt és a tűz a Ventur- és Ho&szu-uccákba is elterjedt. Reggelre leégtek a Zichy-, Balassa-, Keglevich-paloták, a pénzver­de, csak a székesegyház és a „Naphoz" címzett vendéglő maradt meg. 9 óra tájban gyújtotta föl egy bomba az „Aranykereszthez" címzett ven­dégfogadót a vár alatt. Kigyulladt mindkét ol­dalról a Váraljai-ucca, innét a tűz átcsapott a Klarissza-uccára, amely reggelre teljesen meg­semmisült. Junius 28-án a gránátok becsaptak a tanács­ház hátsó részébe és az érseki palotába, amely Iángbaborult, de a főhomlokzata csodálatoské­pen épségben maradt. A tűz a Kalapos-uccán át a Lőrinckapuig és ezen keresztül egész a Ha­lászkapuig gyorsan terjedt el és a harminoad- ■hivatalt kivéve, mind a két oldalon leégett, csu­pán a ,zöld piacon" maradt épségben a lángok között néhány épület. 12 órakor újból lőni kezdték a várost, de ek­kor sok bomba a levegőben szétpukkant, kárt nem okozott. A leégett házak száma 123 volt, a megsérül- teké jóval több. A városi tanács kénytelen volt a bombázás miatt üléseit a Virágvölgybe, az úgynevezett József-intézetbe áttenni. A franciák bevonulnak Julius 13-án elterjedt a fegyverszünet kötésé­nek híre, mire 14-én bevonult a városba az első szász osztag: 2 vasasezred, egy huszárosztag, a szász gránátos testőrség s több gyalogzászlóalj. Bianchi ugyanekkor elhagyta a várost és a kö­zeli téglakemencéknél ütött tanyát. Julius 15-én érkezett meg Pozsonyba Beau- harnais Jenő, Olaszország alkirálya több szász ezredes kíséretében és az érseki palotában szállt meg. A helybeli polgárőrséget lefegyverezték. Színházi előadás, báli mulatság, kivilágítás Julius 19-én a városi színházban kéthavi szü­net után újból játszottak. Sőt Reignier francia ezredes julius 20-án — fegyverzörej közepette! — nagy reprezentációs bált rendezett, amelyen az olasz alkirály is megjelent. Augusztus 15-én, Napóleon nevenapján Reig­nier ezredes nagy ebédet adott, amelyen Napó­leonra mondott köszöntőt folytonos ágyudörgés közben. Este kivilágították a várost, a nagy bá­lon ezernél többen vettek részt. Október 18-án végre 60 ágyulövés hirdette a várva-várt béke eljöttét. November 30-án vonultak be újból az osztrák csapatok. Gróf Szapáry vezetése alatt Bianchi ezredest küldöttség üdvözölte, a templomban fényes Te Deumot tartottak. Földrengés Érdekes, hogy a sorscsapásos évet 1810 ja­nuár 14-én este 6 órakor földrengés fejezte be, amikor is két kis rengést követett egy harmadik, erősebb lökés. Attól lehetett tartani, hogy több ház összeomlik. A harangok önmaguktól meg­szólaltak, madarak a levegőből alánullottak ... A vár égése A következő, 1811 -ik év újból csak nagy sze­rencsétlenséget hozott Pozsonyra: május 26-án Magyar háziasszonyok lapjai NAGYASSZONY Megrendelhető a PMH kiadóhivatalánál a vár belsejében tűz ütött ki, a cserépfedél min­den oldalról egyszerre Iángbaborult. A lángok csakhamar belekaptak a Zuckermandl város­részbe és néhány épületet kivéve, leégett az egész Váralja: 5 sörház, a városháza és 77 más épület. A tűz ereje oly nagy volt — írja a króni­kás —, hogy egyes házakban a porcellán viasz­ként olvadt el. Putz János, a zuckermandli-i jegyző a legna­gyobb bátorsággal ment be az égő városházába és megmentette nemcsak a levéltárt, de a 16.000 forintot tartalmazó árvapénztárt is és csak az­tán törődött a saját dolgaival. A vár menthetet­lenül elpusztult és azóta is rom. Most ismételten fölvetődik az eszme — mi is irtunk róla —: hogyan lehetne restaurálni a várromot és abban esetleg az Országos Hivatalt elhelyezni. Merész ötlet, de miért ne valósulhatna meg? ... REHOROVSZKY JENŐ. Súlyos vasúti szerencsétlenség Franciaországban három halottal PARIS. —- A Páris-Bordeaux-Henday-i expresszvonatot kedden este Pax állomás közelében súlyos szerencsétlenség érte. A 120 kilométeres sebességgel robogó ex­presszvonat négy utolsó személykocsija is­meretlen okból kisiklott, lezuhant a töltés­ről és belesüppedt a pályatestmenti, elöntött legelő iszapjába. Az első jelentések szerint a vasúti szerencsétlenségnek eddig három halottja és körülbelül 60 sebesültje van. A Dunamedence népeinek zenéje. A po­zsonyi városi magyar közművelődési testület a közelmúlt napokban érdekes előadást rendezett a főn ti címmel. Tichy G. György szakszerűen ismertette a népzene általános jellemző tulajdon­ságait és azután (mintegy gondolatban a Fekete Erdőtől a Fekete tengerig a Dunán végighajóz­va) bemutatta a dunamenti népek zeneit. Érde­kes részleteket közölt az osztrák, cseh—morva, szlovák, magyar, román, jugoszláv és bolgár népi zene különbségeiről. A magyar népi zene a mai napig is megőrizte ott, ahol a cigányzene és a müdal még ki nem szorította, a régi ázsiai ere­detű pentaton (ötjegyű) skálát. Az összes duna- menti népzenék közül a magyar dallamosságával és mélységével tűnik ki. Előadásának legérde­kesebb része az volt, amikor a népi zenék köl­csönös hatását vázolta. így megállapította töb­bek között, hogy a „Vörösbort ittam az este" timü népdalnak van morva, szlovák és ruszin változata. Sőt a dunamenti népeknek — ahogy Bartók és Kodály nagyszerű kutatásai megmu­tatták — van úgynevezett nemzetközi zenezsar- gonuk is. A „Szeretnék szántani" cirnü népdal, mely majdnem mindegyik dunamenti népnél él valamilyen változatban .tulajdonképen német, szláv, magyar egyveleg és szigorúan véve nem sorozható be egyik népzenébe sem. Az előadó kiemelte a népi zenék megismerésének a fontos­ságát, mely további lépést jelent a földrajzilag egymásra utalt népek megértése felé. A nagy tet­széssel fogadott előadás után Kolos Lilly és Né­meth Emmi énekeltek átérzéssel, rutinnal külön­böző népdalokat, Horn Gitta pedig Bartók Ro­mán táncainak és Kodály Marosszéki táncainak kellemes interpretálásával stílusosan járult hozzá az előadás sikeréhez. (A csallóközi dalok érde­kes harmonizálása az előadótól származott.) — Az est programja beteljesítette azt, amit az ilyen közművelődési előadásoktól várunk. Közérdekű és mindamellett részleteiben kevésbé ismert té­mát hangulatos keretben nyújtott a közönségnek. Az ilyen nívós, ügyes előadások többet használ-, nak önönmagunk megismerésének és a velünk együtt élő népekkel való viszonyunknak, mint sok más, száraz előadás. Sajnos, a közönség száma nem felelt meg annak, amit a rendezés nyújtott, M 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom