Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-25 / 95. (4241.) szám
1937 április 25, vasárnap. 17 A magyar cigányzenészek ötszázados jubileuma Zsigmond intézkedett előszőw törvényileg a cigányokról A cigányokkal foglalkozó tudomány ma sem döntött származásuk rejtélyéről mm ■■ Vándoruton a Ganges partjától a szőke Tiszáig l BUDAPEST* —• (Budapesti szerkesztőségünktől.) A cigányok zenéjét kedvelő magyar közönség már tudja, hogy április utolsó napjaiban, négy napon át országos ünnepséget rendez a Magyar Ggány- zenészek Országos Szövetsége. A gazdag müsoru ünnepségek nemcsak a magyarság körében keltettek általános érdeklődést, hanem messze külföldön is, mert hiszen a cigányzenét különösen tíz év óta, amióta a magyar rádió napról-napra kisugározza az éterbe, a világnak a legtávolabbi zugában is ismerik és nagyr,abecsülik. A rádió révtén a mostani ünnepségekbe is bekapcsolódik a messzi külföld és nem egy külföldi rádiótársaság ad majd közvetítést a Pesten megrendezendő cigányzenész- ünnepségek egy-egy fénypontjáról. Centennáris ünnepséget tartanak a magyar cigányok, ötszázadik éves fordulóját ünnepelik annak, hogy elődeik először jelentek meg magyar földön. Más országokban is vannak cigányok, de sehol annyira egybe nem forrottak az őket befogadó néppel, mint éppen Magyarországon. És ez az egybeforrasztó tényező semmi más, mint a zene bűvös hatalma, amely a sors jó és rossz napjaiban közelhozta a sirvavigadó magyart és az érzelmednek hangot adó cigánymuzsikust. Ha szigorú történeti szempontból nézzük ezt centennáris ünnepséget, szőrszálhasogatva azt mondhatnék, hogy nem állja meg a helyét. A cigányt mint nemzetséget, mint népcsoportot okmányaink először a 15, század elején, még pedig 1417-ben említik. Gondolták is 1917-ben arra a magyar cigányok, hogy megtartják a centennáris Ünnepséget, de fej magyarság altkor élté történelmének legsúlyosabb óráit, a világnak mind iá négy tája lángba- borult, ilyen ünnepségre nem volt mód és alkalom. Húsz évvel később rendezik meg hát ünnepségüket, ötödik százados fordulóján annak az eseménynek, hogy nagy pártfogójuk, kender- szakáilu Zsigmond király meghalt. Egy híres latin jogelv különben is azt mondja: tempus mo- ráliter sumendum, az időt erkölcsi értelemben kell felfogni, korjelző határnak tehát elfogadhatjuk az 1437. esztendőt is, A cigányok ünnepsége alkalmával az egész magyar társadalom osztatlan rokon- szenwel fordul az ünneplő magyar cigány- zenészek felé, mert ismeri és értékeli ennek a népfajnak, a magyarság zenélő társadalmi osztályának nagy kulturális és nemzeti érdemeit és értékeit. Ha a zenetudomány a maga kérlelhetetlen kritériumaival meg is állapítja, hogy znemüvészeti- leg a cigánymuzsika nem jelent túl nagy értéket, annál inkább elismeri mindenki, hogy a cigányzenének igenis nagyok a nemzeti értékei. Az egész magyarság szeretete és rokonszenve fordul tehát az ünnepi napokon a magyar cigány felé és ebből a közös magyar szellemi ünnepből a csehszlovákiai magyarság sem maradhat ki. Annál kevésbé, mert a történelmi idők folyamán éppen a mai Szlovenszkó földjének egyes vidékei, különösen Gömör és Nógrád földje, volt a magyar cigányzenének igazi otthona. Itt teremtek a legszebb müdalök, amelyeket a cigány valaha is megszólaltatott és Ginka Panna óta innen kerültek ki a legkitűnőbb magyar cigánymuzsikusok. A szlovenszkói és kárpátaljai magyarság érzi és tudja, hogy sorsában hűséges osztálytársa a kisebbségi magyar cigány és éppen ezért szeretettel fordul az ötszáz eve közötte élő cigányság felé. Az újságíró, aki a jubilárís ünnepségek kapcsán rövid cikkben akart beszámolni a magyar cigányság ötszázéves történetének nevezetesebb állomásairól, úgy járt most, mint a vándor, aki szomjúságában vizet akar inni a sivatag forrásában és egyszerre aranyérre bukkan. Vizet is iszik és az aranyat is felszínre hozza. Könyvtárakban és irattárakban kutatott és aztán egyre szenvedélyesebb hévvel tanulmányozta a kérdést. Régi könyvek, elsárgult folyóiratok, naplójegyzetek kerültek a kezébe, mind több és több adat sorakozott egymás mellé, hovatovább füzetekre rúgott az igy összehordott adatmennyiség, nem egy hírlapi cikk, hanem akár egész monográfia kitelne belőle. Az anyag legyőzte az irót, aki elhatározta, hogy a forrásokból összehordott páratlanul érdekes, nagy részben ismeretlen vagy elfelejtett A mggyar cigányzenészek 2 — Öc3edgóda,e adalékokat — természetesen a hirlapirás követelményednek megfelelve, vagyis erősen össze- süritett formában — az ötszázéves jubileum alkalmával megismerteti a Prágai Magyar Hírlap olvasóközönségével. A cigányok szórványos beköltözése A népvándorlás utolsó hullámai a 15. század elején gyűrűztek végig a cigányok első megjelenésével a civilizált Európa megállapodni készülő országain. Hogy honnan jöttek és mi volt ázsiai, észak- afrikai vándorlásuk útja, azt még mai napig sem derítette fel a tudomány, A legbehatóbban Miklosich foglalkozott ezzel a kérdéssel Európa cigányainak nyelvjárásairól és vándorlásairól szóló híres munkájában. De az úgynevezett Gypsiolőgia, a cigányokról szóló tudomány máig száz és száz testes kötetre rúg anélkül, hogy ezt a kérdést megnyugtató módon sikerült volna megoldani. Valószínű, hogy Indiából Perzsián és Törökországon át lassan húzódott ez a népfaj a Balkán-félszigetre és főleg Görögországban állapodott meg, Miklosicíh szerint a 9. és 10. században Kis- ázsiában élt és ekkor bizánci írók az ottani Athigganaj szekta nevét ruházták volna rájuk. Ugyancsak ő okmányilag kimutatja, hogy Krétában 1322-ben, Korfuiban 1364-foen és O oláh- országban 1370-ben mutathatók ki. Hogy Magyarországon mikor jelentek meg az első cigány bevándorlók, azt még'neon döntötte el a történelmi kutatás és talán nem Is sikerül eldöntenie. A magyar történetírásban első nyomukat Bárdosisi müvében találni, aki szerint II. Endre keresztes hadának sorai közé elegyedve közvetlenül Ázsiából jöttek volna magyar földre az első cigánytelepülők. Ebben az esetben nem is ötszáz-, hanem hétszázéves jubileumot kellene ülniök. Tomka-Szászky Kun László korára teszi bevándorlásuk idejét. Annyi bizonyos, hogy Zsigmond kora előtt szórványaik már itt voltak, mert nem is került volna törvényalkotásra sor, ha nem lett volna már cigányprobléma. Már a 14. század második felében kimutathatók cigányszórványok, különösen Zemplénben. A Magyar Akadémia nagy etimológiai szótára szerint az első tulajdonnévi adatok a 14. és 15. század határáról valók, Csánki müvében 1381- ben fordul elő a Zigan név, egy 1393-as okirat megemlékezik Michael de Czigan-ról. Ennél régibb nyomot is találtam. Lehoczky említi, hogy a leleszi konvent levéltárában okmányra bukkant, amely már 1373-ban említi a Cigan tulajdonnevet. Vannak falvak is Zemplénben, amelyek cigányösszetételüek. Mindez azt mutatja, hogy az első cigányok már a 14. század derekán megjelentek Magyarország földjén és el is elegyedtek ebben a nagy dunai népkohóban, mert egyesek közülük még nemességet is nyertek. Valószínű, hogy a nagyobbarányu bevándorlás a 15, század elején indult meg, még pedig a Balkán, főleg a Havasföld felől. A „cigán“ elnevezést ugyanis nye-lvkiincsünk román közvetítéssel kapta s mi adtuk tovább északra a szlovák, cseh és lengyel nyelvnek, A szónak ez a vándorlása mutatja útját is. A messze északig, usque ad ultimum Thulae felvándorolnak a cigányak. De nem mindenütt szívesen látott vendégek, sőt a legtöbb helyen kegyetlen törvényeket, rendelkezéseket hoznak ellenük, a törökök kémeinek tartják őíket és borzalmasan irtják. Magyarországon azonban soha semmi bántó- dásuk nem esett, emberségesen fogadták a népvándorlás utolsó ázsiai népfoszlányát, Zsigmond nyomban kiváltságos helyzetet biztosított számukra, amikor 1423-ban szalvusz kon- duktuszban részesítette őket és megadta nekik a jogot, hogy saját biráik ítélkezzenek felettük; ,,si autem inter eos aliqua zizania seu pertur- batio pervenerit a parte quoruncunqeu, ex tunc non vos séd ydem Ladizlaus Vojvoda zigano- rutn iudicandi et liberandi hiabeat íaculfatem" ... ha pedig köztük valami gyom, avagy zavar fejlődne ki, ettől kezdve nem tinéktek (t i. a hatóságoknak), hanem László cigányvajdának van joga Ítélkezni... Az okmány szavai is elárulják, hogy már az első clgónycsoportokban nagy a perturbációra való hajlam, sok a gyom. A cigányvajdának yo'lt mit lépegetnie. Vándoruton és teietepedve Merfétenésflfc módja azorioe, tervszerű. Egymástól elkülönített csoportokba® szállották meg a céljaiknak, életmódjuknak leginkább megfelelő vw idéket. Vezetőik vajda, gróf, sőt „Egyiptom bér- cege“ ‘hangzatos címét viselik és magukat a Fárad ivadékainak mondják. Feltűnő színekbe öltözötten jelenik meg a vajda csapata élén s emberei felett 'bírói és királyi hatalma van. Egyébként a vezetők sem különböztek a műveletlen, vad, minden emberi érzést kigunyoló, kegyetlenségre hajlamos, idegen tulajdont nem ismerő, laza erkölcsű vándorbandától. Ennek a vándornépnek nem volt erkölcsi és intellektuális tulajdonságokkal rendelkező arisztokráciája, igy vele szemben nem érvényesülhetett a magyar faj asszimiláló-képességének az a sajátos tulajdona, hogy az idegen fajtabélieknek éppen legkiválóbbjait tudta magába olvasztani. Olyan kokban jönnek, amikor kevés a munkás* kéz, amikor teljes érvényben van a szeutistváni elv: gyönge az egynyelvű ország. Munkaerőt látnak bennük és szívesen fogadják őket. Hamarosan megismerik jó tulajdonságaikat: páratlanul tehetséges nép és amihez hozzálát, abban nagyr aviszi. Művészi érzékük fejlett, igy a rézmüvességben, ötvösségben, faragásban kitűnőt alkotnak. A cigányok egyrésze becsületes foglalkozássá? hamarosan hasznosította is magát. A főúri várak és nemesi kastélyok környéké® mindenütt ott találjuk őket. Kisegítő munkások, kitűnő szegkovácsok, eszkába-készitők, tekenő- vájok, kemeneetaiposók, vályogvetők. Szénagyüj- tésre, pecérkedésre, postáskodásra, kengyelfutásra lehet, használni őket, A falu lakosaitól térbeliig is elkülönítve ütik fel vályogkunyhójukat és földesúri oltalomlevél védelmében űzik mesterségüket, így rögtön kezdetben kifejlődik a cigányok világában két kaszt, amely éles ellentétben áll egymással, lenézi egymást. Az egyik a kotovár, a nomadizáló, sátoros cigány, amely a szabad, fék- és korlátnélküli életet nem adja fel mai napig, öt évszázad múlva sem, s a másik a gletecsorara, a beszédiben szegény, mert a letelepedés következtében lassanként elveszti az ősi nyelv tisztaságát, keveri a vendéglátó nép nyelvével és hova-tovább olyan idiómát alakit ki, amelyet ugyan megért egymásközti használatban, de vándorló, idegen törzsbelivel már nehezen érteti meg magát. Természetesen a két forma között sokfajta és mindmáig tartó átmeneti áPapot is van. A letelepültek ben is évtizedek, sőt évszázadok múlva feltámad a titokzatos vándorlási hajlam és egyszerre csak felkerekednek „bujdosni41. Nyáron elbújd ősik a cigány, télre visszatér övéihez. Ilyenek voltak József főherceg' Alcsuthon letelepített cigányai is. Még a müveit, civilizált cigányban is megnyilatkozik ez a vándorló hajlam, A kiművelt Cinka Panna telenként otthonában élt a maga igazán szép, fölemelő, polgáriasuk életét, nyáron azonban nem bir a házban maradni. Ki- megy gyermekeivel együtt a Sajó partjára, a csalitosba, sátort ver és abban élnek. A modern zenészcigányban Is megfigyelhetjük ezt a vándorösztönt, a titokzatos faji örökséget, aminek nemcsak gazdasági okai vannak. Még akkor íb elvágyik ti megszokott környezetből, ha jól megy a dolgfe# Különben Is a matériáidé javak néha nagyon ét* deklik, hogy maradásra vagy távozásra bírhatnák* A cigány iránti rohonszenv aránylag későn ébred fel a magyarság különböző osztályaiban. És ez természetes, mert a magyarság életszemlélete különbözött ennek a vándorló és nomadizáló állapotában félvad emberhordának az életmódjától és felfogásától. A cigányság rossz tulajdonságait hamarosan felismerik, amit a 16-ik századbeli nyelvünk sok fogalomalkotása és költészetünk sok emléke mutat. Szamosközyben olvasom, hogy Temesvárt Ferdinánd „cigánysága és csalárdsága1 juttatta a török kezére. Szklárosi Horvát András igy kárpálja a magyar urakat : „Miért hisztek az csalárdoknak, az cigánynak békét hagytok, hogy mindenkor lopnak . . .“ Decsi- nél olvassuk a szólás-mondást: „Nem kell cigányt lopásra tanítani.** „Van magyar, aki a cigánynál is cigánib.** — Egész sereg ilyen idézetet lehetne felsorolni. A legtöbbje a cigánynak a tulajdon fogalmával ellenkező életfelfogására vonatkozik. Persze, nem a letelepedett, földesúri oltalom alatt álló cigányok, hanem a kóbor sátorosok a ludasok benne, hogy ilyen elitélő vélemény alakul ki a cigányságról. Ártatlanok is szenvednek miatta, ez mindig igy van, amikor egyes csoportok bűneit általánosítják. Thurzó György nádorispán 1616-ból származó egyik levele megiható szavakkal festi le a cigányok szenvedéseit, ami egyesek bűnei miatt az egész fajtát éri. Kegyetlen sors még a letelepedetteké is, ki vannak közösítve a nemzet testéből, falu szélé® telepedhetnek csak meg és a Llpót által 1703-ban kiadott privilégium a városok közönségére ruházza a jogot, hogy megtüri-e a cigányt, vagy kiűzi. A letelepedett cigány is bármikor földönfutóvá tehető. Egyetemes cigányüldözést nem találunk ugyan a magyar történelemben, de arra már sok példa va.n, hogy egy-egy falu népe vasvillára kap és úgy zavarja el a cigányt határából. Bizonyára súlyos tapasztalatok érlelték meg bennük ezt a gyülöüséget. A cigány, iránti ellenséges érzület rokon szén vre akkor fordul, amidőn a bécsi udvar mindent megtesz, hogy a cigánykérdést megoldja és a vándorokat erőszakosa® is letelepítse. A cigányok letelepítése Mária Terézia kora óta állandó problémája a magyar közigazgatásnak. Mária Terézia két rendeletet is ad ki (1761 és 1767). Elrendeli, hogy a cigánynak állandó lakása, legyen, bizonyos mesterséget gyakoroljon (a muzsikálást azonban nem ismeri el mesterségnek), gyermekeit ruházza és iskolába járassa, lovakkal ne üzérkedjék, dögibust ne egyen, a cigány nyelvet ne beszélje, ne nevezze magát cigánynak, hanem „uj paraszt“-nak és öltözködjék rendesen, mint a többi tisztes polgár és paraszt. A két rendeletnek nincs semmi kézzelfogható eredménye, egyedül az udvar közvetlen szomszédságába eső Pozsonyban szedik össze 1773 december 21-én, majd 1774 április 24-én az ötéven felüli gyermekeket és távoli falvakba, viszik őket, hogy elosztva nevelkedjenek. Minden paraszt 18 forintot kap egy cigánygyerek illő felneveléséért. II. József 1783-ben még szigorúbb rendeletet bocsát ki. Összeírják a cigányokat, vándorokat és letelepedetteket. Elképzelhetjük, milyen nehéz munka volt ez. 35.539 cigányt találnak az ország területén. A letelepítés kudarcot vall. Tömérdek jóízű adoma kering az egész akcióról. A cigányt nem lehet megreglamázni és ez a H. József erőszakos módszereivel szembehelyezkedő történelmi osztályban igen nagy rokonszenvet vált ki a cigánysággal szemben. Százával és százával jelennek meg •a jóízű versikék „Fá.ráhó maradékinak keserves panaszairól** s a „tzigányok végső veszedelmén ről“. Ekkor lép fel az irodalomban, először tehát a ponyván a cigány alakja a nemzet minden tár* sadalmi osztályának rokonszenvétől övezve. Ez az irodalmi rokonszenv, amely tehát elsősorban politikai inditóokokból táplálkozott, Arany „Nagyidai cigányok** cimii elbeszélő versében érte el csúcspontját. Az 1790-től napjainkig terjedő idő a cigányság grand siec!e-je Magyarországon. És ez természetes is, ha meggondoljuk, hogy a 19. század a magyar romanticizmus fénykora és hogy ebben a romantikus korszakban a hegedülő, a nemzet leikéhez simuló cigány igen nagy szerep* Ihez jut. (A cikksorozatot csütörtökön folytatjuk.) Aki a magyar kultúra barátja, lépjen be a Szlovenszkói Magyar Kultur Egyesület, vagy a Podkarpatszká Ruszi Magyar Kultur Egyesület tagjai közé A SzMKE központja: Komárom, Kultúrpalota. A PrMKE központja: Ungvár, pombalja ut Minden felvilágosítással készséggel szolgálnak. Évi tagdíj: 12 korona
