Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-15 / 86. (4232.) szám

1937 április 15, csütörtök. ^I«GHMag£aRHIKLAI> 3 Plagyac SzüUő G éza a Magyar Népszövetségi Liga pozsonyi elb- adássorozatának megnyitó ülésén bagsúlyoz­ta annak szükségességét, hogy minél több jo­gász vegyen részt a közéletben, mert az 6 tu­dományukra igen nagy szükség van.«. Szép tradíció cseng felénk SzüUő Géza szavaiból: a magyar jogász fogalom volt mindig. Nem az örökös jogászra, vagy a hírhedt „mezei" jogászra gondolunk, aki húsz évig sem tett le egyetlen szigorlatot, viszont lelke s réme volt a vidék társasági életének s a főváros éjszakájának... Nem, mi a magyar jogász­ra gondolunk, a műveli, nagytudásu ügyvéd­nagyapára, alti „köz- és váltóügyvéd" volt s amellett élénk „közjogi" érdeklődésű: ami nemcsak üres politizálást jelentett, hanem komoly olvasottságot és tudományt... Vagy gondolunk a kúriai biró nagybácsira, aki túl az igazságszolgáltatás gyakorlatán, nagy teoretikus tudással rendelkezett, hét nyel­ven beszélt, mert megfordult a nemzetiségi vidékeken is és megismert, megtanult min­dent, eltekintve attól, hogy francia, angol, olasz és német könyveket, folyóiratokat ol­vasott ... Ök voltak a jogászok: tiszteletnek örvendtek „általános műveltségükért“ s való­ban ilyenek voltak: a társadalomban nagyon használhatók, — hogy azonban a közéletben nem mindig jutottak kellő szerephez: az már a politikához tartozik. De jelen voltak a „ma­gyar jogászok" és jó hangzású hírük nem volt alaptalan. Igaz, hogy egyre több lett azoknak a jogászoknak száma, akik nem ér­deklődésből, ambícióból lettek „jogászok", hanem kizárólag azért, hogy az „államtudo­mányi doktorátus" birtokában álláshoz és kényelmes élethez jussanak. S talán ezek rég többségben voltak s elhomályosították az igazi jogász fogalmát: mert a „jogász" — ahogy már mi is emlékezünk rá, akik a vi­lágháború tájékán születtünk — dandyt je­lentett, frakkot, udvarlót, báli főrendezőt, pezsgős éjszakák hősét és igy tovább. De Szüllő Géza Pozsonyban nem a szalonok jo­gászait aposztrofálta, hanem a munka és tu­dás jogászait, mert „olyan időket élünk, hogy nem frázisokkal, hanem a tudomány fegyve­reivel kell küzdenünk." Erre csak azok ké­pesek, akik méltó utódjaik lesznek a valódi jogász nagyapáknak: a komolyságot, hori­zontot, alaposságot kellene örökölnünk a régi „magyar jogász" fogalmától. A tudás maga, amire ma szükség van, természetesen más lesz, mint a tudós kúriai biró nagybácsié: a nyelvekre ma is súlyt helyezünk, sőt, még jobban, mint azelőtt. Más lesz azonban a tu­dás tartalma: régen a „jog" jelentette a köz dolgait és a jogász volt a közélet pillére. Ma a jog is csak része egy nagyobb tudomány­nak, amit úgy hívnak, hogy szociológia, tár­sadalomtudomány. A mai magyar jogász, akire a társadalomnak — SzüUő Géza szavai szerint — „szüksége van", szociológus le­gyen. S igy is fejlődik a jogászok tudomá­nya. De kérdés, hogy a csehszlovákiai ma­gyar jogászok lépést tudnak-e tartani, meg­szerzik-^ azt a szociológiai műveltséget, ami­re a mai közéleti szereplésben szükségük len­ne. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ép­pen a jogászok sinylik meg legjobban az ide­gen nyelven és szellemben végzett tanulmá­nyokat. Az a művelődési módszer, amelyet a szlovenszkói magyar jogászok az egyeteme­ken követnek, egyenesen tarthatatlan. A leg­közönségesebb magolásba esnek, ennek kö­vetkeztében tudásuk nem mély, nem válik sajáttá, csak a vizsgáknak szól, értelem ben­ne alig van: csalt szavak, szavak... És ide­gen szavak: mert hiszen főleg ez az oka a hiányos tudásnak is.. A jog (vagy a szocioló­gia többi ága) gondolkodást, elmélkedést té­telez föl, nemcsak tanulást, de olvasást is. Nemcsak tankönyvekre van szüksége a jo­gásznak, hanem irodalomra is. A mi jogá­szaink csak a tankönyvekig jutnak el — leg­jobb esetben, mert a normális helyzet az, hogy a kivonatolt jegyzeteket vágják be szóról-szóra. Ez még nem lenne annyira rend­kívüli: mert az egyetemi tanulmányoknak mindenütt megvan a maga leegyszerűsített kaptafája... Nálunk abból ered a baj, hogy ’ az idegen nyelv csak szavakat közvetít és nem tudást. Tragikus helyzet, mert jogá­szaink nem tehetnek róla: hiszen tizórákat tanulnak naponta a prágai Klementinumban vagy tizenhatot az egészségtelen diákszobák­ban. Azért mondjuk az órákat, mert diákjaink szeretik ezt a mértéket: „tizenöt órát húz­tam ki, hatvanoldalas rekordot állítottam föl..." — igy dicsekszenek egymás közt. Szorgalomban, komolyságban nem lenne hiány: csak a horizont hiányzik! Jogászaink nem tudnak kiemelkedni a tankönyvek nyo­masztó nívójából: ezekből pedig csak vizs­gák lesznek, önálló tudás sohasem. így tör­A munkáspárti ellenzék hevesen támadja az angol kormányt Bilbao blokádja miatt Vita az alsóházban ■ Élelmiszerhiány a baszkok földién LONDON, ■— A munkáspárti angol ellenzék az alsóház keddi ülésén nagyarányú támadást intézett Raldwin kormánya ellen, mert hely­teleníti azt a magatartást, amely et a kormány a baszk partok blokádjának kérdésében elfo- gdott. Mint ismeretes, Baldwin kijelentette, hogy a három tengeri mérföldön belül keresz- tülvitt nacionalista blokád ellen nem tehet semmit s ezért óva intette az angol hajókat, hogy Bilbaóiba befussanak. Az ellenzék táma­dása aligha érhet eredményt az alsóházban, de bizonyos, hogy a konzervatívokat kellemetle­nül érinti az ellenzéki kampány. A liberális News Chronicle azzal vádolja Baldwint, hogy ingerli Franciaországot. A nacionalisták föl­használják az angolok visszavonulását arra, hogy Bilbao előtt aknákat rakjanak a tengerbe s igy meggátolják a kereskedelmi hajók köz­lekedését. Bilbaóiban állítólag élelmiszer­hiány uralkodik és a város 400.000 lakója na* pok óta silány táplálékot kap. Állítólag mind­össze tizennégy napra van már csak élelmi­szer Bilbaóiban s ha a francia kikötőkben tét­lenül veszteglő angol élelmiszerszállitó ha­jók Baldwin intése miatt nem indulnak meg a baszkok fővárosába, akkor könnyen na- gyobbarányiu élelmiszerpánik üt ki a vá­rosban. Német Jegyzék a Vatikánban A birodalom felfogása a katolikus politikáról - Bergen nagykövet tárgyalásai a vatikáni államtitkárral VATIKÁN-VÁROS. — A vatikáni német nagykövetség átnyújtotta a német válaszjegy- zéket arra a pápai enciklikára, amely elitélte a németországi katolikus ellenes mozgalmakat. Mint ismeretes, az eneiklika megjelenésének napján a vatikáni államtitkár magához kéret­te Bergen német nagykövetet, megmagyaráz­ta a hely zetet és azóta a Vatikán és a Német­ország közötti kapcsolatok csaknem megsza­kadtak. Bergen Berlinibe utazott és beszámolt Hitlernek a helyzetről. Időközben visszatért a német fővárosból, de beavatott körök szerint két-három nap múlva isiméit Berlinbe utazik. A német jegyzék neheztelőleg állapítja meg, hogy a pápa kritikát gyakorolt a né­metországi belviszonyok fölött s ezenkívül a világ-nyilvánossághoz folyamodott, azaz csak­nem frontot alkotott Németország ellen. Az uj Németországot a Vatikán demokratikus és parlamenti eszközökkel ítéli meg, amit a bi­rodalom helytelenít. Németországnak csupán egy harmada katolikus s nem lehet e kisebb­ség szemszögéből intézni a német politikát. A nemzeti szocializmus a birodalmat megóv­ta a bolsevizmustól s ezzel az egyházat is meg­mentette. A német népközösség megteremté­se lehetetlenné teszi, hogy az egyház állam legyen az államban és a klérus kölön kasztot alkosson, amely a népközösségen kívül áll. A Vatikán és Németország viszonyának fejlő­dése az egyház beleélési tehetségétől fü'gg a jegyzék szerint, azaz attól, vájjon a Vatikán megérti-e a német viszonyokat vagy sem. Hóman, Bethlen és Eckhardt az ifjusii feladatairól és problémáiról beszélt a magyar parlamentben Bethlen a romániai magyar kisebbség ügyét tette szóvá BUDAPEST, — '(Szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap kulturális kérdéseket tárgyalt. Bethlen István gróf ennek során nagy beszédet mon­dott az ifjúság kérdéséről. A főiskolás ifjúságnak a politikai életben va­ló részvétele — mondotta többek között Bethlen István — nem mindig szerencsés és kívánatos. Egyes szervezetek és politikai ala­kulatok igyekeznek az ifjúságot a maguk cél­jaira felhasználni. Olyanok játszanak vezető szerepet az ifjúság köreiben, akiket távol kel­lene tartani a fiatalságtól. Az ifjúság kollek­tivizálása, mégha ez hitleri alapon történik is, nagy veszélyt jelent, mert ez az ország vagy polgári alapon állhat vagy sehogy . Eckhardt Tibor az állástalan főiskolásokkal foglalkozott. Nem találja megnyugtatónak a2 ifjúság mai szellemi irányítását. A politikai kö­rök a maguk céljaira igyekeznek felhasználni az ifjúságot, — mondotta. Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter a be­szédekre válaszolva megállapítja, hogy az egyik legfontosabb feladat a munkanélküli diplomások ügyének megoldása, de ezek el­helyezését nem tartja állami feladatnak. A diploma — mondotta — lehetőséget ad, de jogot nem az elhelyezkedésre. Az államnak csak azért kell beleavatkoznia ebbe a kérdés­be, mert nagyon növekszik a munkanélküliek száma és ez politikai nyugtalanságot okoz. A jövőben ezt a problémát úgy kell megoldani, hogy elő kell segíteni az ifjúság gyakorlati, életrevaló kiképzését. Az elméleti iskolákat mentesíteni kell azoktól, akik képességeik miatt nem odavalók, de gazdasági téren hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, Bethlennek válaszolva megjegyezte még a kul­tuszminiszter, hogy az ifjúság körében idegen elemek mindig találhatók, nemcsak az irányítók, de a tüntetők között is. Kánya külpolitikája! az ellenzék is helyesli BUDAPEST. — (Szierkeisztősiégümík te'leifou- jelenitése.) A keipvűseliőlháiz, pénizlügyi bizott­sága szerdán délelőtt a külügyi tánca költség­vetését tárgyalta. Lakatos előadó isinneríetése után elsőnek gnólf Signay Anitád szólalt fel és a vizumdlijak imérséklését követelte. Utána gróf Bethlen István volt miniszter­elnök beszélt. Beszéd© elején teljes helyes­léssel nyilatkozott a küllügyminiszitérium ál­tal követett külpolitikáról, majd a miagyar- német viszony alakulásáról beszélt hosszab­ban. Kijelentette, hogy a baráti kapcsolatok ápolása nem történhetik másként, mint a magyar nemzeti célok teljes egészében va­ló fenntartásával, visszautasítva minden be­avatkozási kísérletet akár a magyarországi ténik azután, hogy a szlovenszkói magyar fiatalok közt aránylag sokkal könnyebben szerzik meg a szociológiai tudáshoz vezető kontaktust az orvosok, tanárok, mérnökök, akiket az egyetem idegen szavai nem kötnek annyira gúzsba: ők elevenebben is élnek, ta­nulmányuk nem láncolja őket annyira a szo­bához és tankönyvhöz, mint a jogászokat. német nemzeti kisebbségek kérdésében, akár Magyarország belső ügyeibe. Rámutatott azután mindazokra a kérdésekre, amelyek a magyar-némeit viszonyt az utőíblhi időben erőisien érintették. Besizéilt a fegyver­kezési egyenjogúsági kérdéséről, lamielyet Né metország a imiaga számára már teljes mérték­ben kivivő itt, Magyarország azonban miéig min­dig a világ közvéleménye előtt áll ezzel a jo­gos és indokolt követeléssel. Magyarországnak a szomszéd államokhoz való helyxet« öl szólva rámutatott a Romá­niában elő magyar kisebbség rendkívül sú­lyos helyzetére s kijelentette, hogy e sérel­mek orvoslásáról vagy Romániával való közvetlen tárgyalások utján kell gondoskod­Jogászokra igen nagy szükség van a köz­életben, mert a jogi tudomány logikája, rend­szere olyan készségeket termel ki, amelyek a társadalmat figyelő szociológusnál nem hiá­nyozhatnak. De ezt csak akkor érhetik el jo­gászaink, ha a mostam magolás helyett (vagy legalább mellette) több súlyt fognak helyezni a tudást fokozó olvasásra. (bi) ni, vagy pedig — ha ez az ut eredményte­lennek mutatkozna, — nemzetközi akcióra volna szükség és petíció utján kellene fel­hívni a népszövetség figyelmét ezekre a sé­relmekre. / Buchinger Manó az olasz—jugoszláv egyez­ménynek esetleg Magyarországra várható hatá­sáról kért felvilágosítást a külügyminisztertől. Aggodalommal nézi a világ fegyverkezési verse­nyét, mert — amint mondotta — ez elsősorban a munkásosztályokat sújtja. Eckhardt Tibor fölszólalásában teljes mér­tékben magáévá tette gróf Bethlen István ér­velését elsősorban a magyar—német viszo­nyokról mondottak tekintetében és hangsú­lyozta, hogy a kisebbségek korrekt és méltá­nyos kezelését rendkívül fontosnak tartja. Ezzel szemben — úgymond — nem szabad tűr­nünk semmiféle beavatkozást belügyeinkbe ide­gen hatalom részéről. Miután a felszólalásokra Kánya Kálmán kül­ügyminiszter részletesen válaszolt, a bizottság a külügyi tárca költségvetését általánosságban és részleteiben is elfogadta. lenes elnök üdvözlő távirata a valenciai köztársasági elnöknek PRÁGA. >— A köztársasági elnök a ki­vetkező táviratot intézte a spanyol köztár-: saság elnökéhez: „A spanyol köztársaság elnöke őexcel­lenciájának, Valencia. A spanyol köztár­saság megalapításának évfordulójakor őszinte jókivánataimat tolmácsolom Excel- l'enciádnak és Spanyolországnak, Bénél Eduárd" A mexikói fehérlngesek támadóhadjárata MEXIKÓ. — A fehéringesek egyik csoportja megtámadott a mezőn dolgozó száz mezőgazda- sági munkást, közülük harmincat megölt és ötve- net megsebesített. nos A SzMKE s a PrMKE célja: = 11 müveit magyar ember Szlovenszkó és Ruszinszkó minden városá- ■ bán, falujában. A tiszta magyar kultúra vára minden kulturház, épi­ZZZZZZZ tője minden kulturmunkás. On még nem tagja a kulturegyesületnek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom