Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-02 / 75. (4221.) szám
4 <pi«<mMac&arhirlsk 1937 április 2, péntek* „Érsekujvári Utópia” A kisebbségi város jövőjének rajza az Uj Szellem negyedik számában ■ Cs. Szabó László a „harmadik Európáról" és a magyarság helyzetéről ■ Kornis Gyula az imperializmusba torkoló „humanizmusáról ■ ■ ■ Szlovenszkói szociográfia laimtitkárokról szóló ttöiwóny),Javaslatot. Ezek jelentenék az állami igazgatásiban a folytonosságot Államunkban tanúi vagyunk annak, hogy az állam újabb ég újabb téren sajátítja ki magának a beavatkozás jogát és egyes jogainak gyakorlását nem állami szervekre, hanem fizikai és jogi személyekre ruházza át, amelyek nem közjogi szervek. A Gabonatársaság alapszabálya például azt tartalmazza, hogy a társaság jogszabályalkotó ténykedést fejt ki, monopólisztikus jogokkal rendelkezik, szervei együttműködnek a kor- mámy szerveivel és felügyelnek a törvények betartására* De nincsen meg a jogvédelem lehetősége ezeknek az alakulatoknak a törvénytelen rendelkezéseivel szemben. Határozataiban nincsen indokolás és nem hivatkoznak törvényekre s mivel ez esetben nem közhivatalról van szó, nem lehet fellebbezni a határozatuk ellen* Ezért olyan módosítást javasol, amely szerint 3 legfelső közigazgatási bíróság előtt az olyan testületek, részvénytársaságok, amelyek a törvény értelmében rendeleteket adhatnak ki az egyedek szubjektív jogairól, egyenlő elbírálás &lá essenek a közigazgatási hivatalokkal. Nézeteltérések a koaliciéban A Ház a jövő csütörtökön folytatja a novella tárgyalását. Hogy a képviselőház munkájában egyhetes szünet áll be, ezt a politikai körök azzal kommentálják, hogy a koalícióban mélyebb természetű nézeteltérések vannak* Ezek a nézeteltérések elsősorban a szőnyegen- forgó javaslatra vonatkoznak. így például a bírói körök nyomása alatt valószínűleg módosítani fogják a legfelső közigazgatási bíróság összetételénél a közigazgatási hivatalnokok és volt bírák arányára vonatkozó rendelkezéseket. A hosszabb szünet másik oka az, hogy a nézet- eltérések miatt nincs más kormányjavaslat, amellyel a házat foglalkoztatni lehetne. Lehetséges, hogy a legközelebbi ülésen beterjesztik a kárpátaljai kormányzói hivatalról és kormányzói tanácsról szóló javaslatokat, de még erre vonatkozólag sem lehet egészen biztosat mondani. Ugyanis a jövő héten a kárpátaljai törvényhozók még egyszer tárgyalni fognak Hodza miniszterelnökkel. Erre a tárgyalásra azért van szükség, mert több pontban még mindig más nézetet vallanak, mint á prágai körök. Az Uj Szellem negyedik száma az eddigieknél nagyobb mértékben szlovenszkói problémáknak van szentelve. Szvatkó Pál „Érsekujvári Utópia” elmen egy jövőben történő utazást ir le a szlovenszkói magyar kisebbség városába s úgy veszi, mintha a kisebbségi nemzetépi- tők és vágyaik már teljesedtek volna és egy erőssé, öntudatossá vált kisebbségi város fejlődött volna ki az életerős magyar parasztközpontból. A cikk ugyanakkor érdekesen kritizálja a múltba beállított tévfej- lődéseket és több uj szempontot hoz föl a kisebbségi sors megjavítására. Mintegy az utópia alátámasztásaként a folyóirat bemutatja azt a valóságos állapotot is, amely ma Érsekujvárott uralkodik. Beszélgetés formájában feltárja a város teljes gazdasági, kulturális fejlődését és leírja a nagy küzdelmet, amelyet vívnia kellett a jövőért. A reális képből azt látni, hogy Érsekújvár a biztos alapokra épített kisebbségi városok közé tartozik, amely a környékező gazdag föld újfajta kihasználásával kísérletezik s igy akar autonóm magyar gazdasági életet teremteni. A harmadik érdekes cikkben Berecz Kálmán Érsekújvár magyar könyvtárának sok évre visszamenő adatait mutatja be. A számokból messzemenő következtetéseket vonhatunk le a magyar kulturérzék megerősödéséről s többek között azt látjuk belőle, hogy a magyar kisemberek olvasmányai között Jókai Mórt kiszorította az uj nagy elbeszélő: Zilahy Lajos. Futó pillantás a csallóközi falu életére Szlovenszkói tárgyú s a magyar szociográfiai kutatások módszerére emlékeztető az a kép, amelyet Hantos László egy csallóközi falu életéről rajzol meg. A „futó pillantásából elénk tárul a szlovenszkói magyar paraszt mindennapja s ha sok szomorú is van e képben, mégis optimizmust meríthetünk belőle s legalább megtanulhatjuk, min kell segíteni. Egy másik rövid cikk azzal a problémával foglalkozik, hogy melyik szlovenszkói magyar várost kellene a kisebbség központjává kifejleszteni s egyáltalán szükség van-e ilyen központra. Egy óra Cs. Szabó Lászlónál A francia „Nouvelle Littéraire” mintájára az Uj Szellem megkezdi a magyar szellemi élet legjobbjaival való beszélgetéseinek sorozatát. A hires „Une heure avec...“ stílusában beszélget Gál István, az Apolló szerkesztője Cs. Szabó Lászlóval, a fiatal magyar Íróval az európai és a magyar problémákról. E közvetlen forma segítségével többet tudunk meg a világ szellemi mozgalmairól s a magyar fiatal értelmiség e vezéregyéniségének lelki beállítottságáról, mint sok cikkben. A „Doveri Átkelés” hires szerzője a harmadik Európáról, a magyarság világ- helyzetéről, a kereszténységről, a szocializmusról, a háborúról és békéről beszél. Sárközi György: a „Válasz" története Ugyanilyen érdekes a lap másik kezdeményezése is: bemutatja a magyar folyóiratok szellemi világát. Tudni kell, hogy ma Magyarországon az uj élet kiépítésének munkái folyóiratok köré csoportosulnak, amelyek nem irodalmi közlönyök többé, hanem harcos orgánumok. Az Uj Szellem megszólaltatja egy-egy ilyen folyóirat főszerkesztőjét s az írja le lapja céljait és küzdelmeit. Elsőnek Sárközi György fejtegeti finom tanul-, mányban lapjának, a „Válasz,4-nak problematikáját. Most, amikor Féja Géza könyve, a „Vihar* sarok” megjelent, különösen érdekes azt a lapot megismerni, amelyből Féja és Illyés mozgalma kiindult. Sárközi György és a „Válasz” a jobboldal és a baloldal helyett érdekes uj megjelölést vezet be a „fönn” és a „lenn” ellentétét és politikáját s ezt az elméletét az Uj Szellem is átveszi. Ez is humanizmus? Kornis Gyula, a magyar tudományos élet kiválósága az európai „humanizmus” uj és veszedelmes formájával foglalkozik az Uj Szellemben: azzal, amely az imperializmusba torkol. Olaszország, Anglia és Franciaország egyformán Róma örökösének tartja magát s a „humanizmus” nevében világuralomra törekszik, ezt fejtegeti Kornis Gyula. Egyik szlovenszkói írónk „Mit vár Szlo- venszkó az Uj Szellemtől” címen összefoglalja azt a hatást, amit a fiatal folyóirat eddig Szlovenszkón kiváltott s megmondja, hogy mi volna a lap igazi feladata. Érdekes és tanulságos cikke bepillantást nyújt a szlovenszkói magyar elit gondolkozásába. „Halálos Hra“ Márai Sándor szellemes cikke a magyar pesszimista költészetről, a fiatalság „halálos lírájáról”, egy érdekes nyilatkozat a párisi világkiállítás uj építészeti stílusáról, a boldog skandináv életet bemutató francia könyv ismertetése zárja be az Uj Szellem negyedik számának gazdag tartalmát, amely azt bizonyítja, hogy a lap fejlődése egyre határozottabb s egyre fel'feléivelőbb. — AZ ARANY GYÓGYÍTJA A TÜDÖVÉSZT. Bécsiből jelentik; A német orvosok tüdővé szellem értekezlete arra a megállapításra jutott, hogy az arany és aranytartaknu gyógyszerek jelentősége igen nagy, különösen ha tuberkuliunal váltogatva használják azokat. Különleges kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy az aranvsze- mecskéket a szervezet nem dolgozza fel, azok tisztán jutnak a tüdőbe 6 a gümőkiben gyógyítást fejtenek ki. A. HIVAVA ÜL IrtarDarkó István m — Ez az Irányadó, — feleli Andris és összehajtott cédulát vesz elő a zsebéből. Átnyújtja Lajos bátyának, egymáshoz vert csizmával mozdul ée mintha még tétovázna is, de aztán gyorsan kimegy a szobából. Örzse ceák néz utána, mint aki nem hisz. rá aztán kinyújtja a kezét és fel akarna ugrani a székről, de csak ülrve marad. Juliska megrettenve, karral nyúl hozzá és nagy ügyetlenséggel gyámolitja. — Csókolom a drágámat, — jajdiul Örzse és hasztalan kiáltja, — azt mondja meg neki. Csókolom kendet le ... vigyázzák magara ... Jajj mán elment... Jajj mán itthagyott... Jajj teremtő jó Istenem... — Csak repülne az a vonat, — siránkolja Juliska is, — csak szárnya vóna! — Nem kell csukladozni annyit, — mondja szigorúan Lajos bátya és rendezkedik. Asztalra teszi az iratrendezőt, a tányér szekrény aljából írt vesz elő, poharat állít melléje. Leül az asztalhoz és ügy tesz, ahogy a szövetkezetben, amikor elnökölni kell. —* A Lóri-fajnak altaljában az a természete, — igy szólja, — hogy mindig, mindent a legjobban tesz ... Különösen testverem, Andris ... Nála nincs (helyesebb észmozgása, jobb fogalmazásu, myilvántartósabb ember az urak közt ee... Olyan irodát tart e, akár egy bank. Olyan rendet... Nem kell őtet féltegetuí... — Jaij csak igazat beszélne, Lajos bátya, — mondja örzse és tü után nyúl — Csak ne tévedne, Lajos bátya. — Nem szokásom, — feleli Lajos bátya és eszébe jut a papircédula, amelyet Anrristól kapott. Előveszi a .zsebéből, megforgatja, beletekint. — Nocsak lássuk, mi all benne?... Ezt a lé- szemre (hagyta... Parancsba tette, akárcsak a harctéren ... Alulírott iid Lóri András felhatalmazom ... miafene ... Lóri Lajost, testvérbátyámat helyből... hogy amig lírádéiban járok, addig a házgondnokí állást betőccse... Ki vagyok •nevezve... De csak kötelességei vannak, jogai nincsenek a nevezettnek... No szép hivatal! így hát csak a külső ólí férfi-munkákra szabad nekem vállalkoznyi, egyobre nem... Továbbá... Fizetés nem jár neki, csak bőséges ellátás természetben. Napi egy liter is, szükség szerint két liter... Okos beszéd... Kelt dátum, mint fent... Kente ifinte... Aláírva dd Lóri Andris... No imít mondtam !,., «—■ Szegény, jó öregem, — sóhajt Örzse. — Most fütyült a vonat. Szivem verése mondja. Csak arra Imádkozok, — szól nagy távolságba Juliska is, *— hogy angyal szállj ék édesapával. — Ismerem én jól az illyesmit, — kezdi a hosz- szu beszélgetést aprósan Lajos bátya és Andris iratőrzőjét lapozza. — Lesz itt olvasnivaló is elegendő. Akar egy bank . . . Hanem ismeri Andris testvérem is . . . Mikor egyszer Zágrábból . . . majdnem egy félévig nem irkáit haza, . . . jól emlékezek . . . apánk is elővette egyszer a tarisznyát, . . . azután osztán aszondta, . . . menek és mennézem őtet . . . * Harmadnap Ülnek kifogyhatatlan türelemben ée szelíd ellankadásban, virrasztásban, öreg örzse unszolja Lajos 'bátyát és Juliskát, azok meg őt, de legfeljebb ruhástól ha ledőlnek és szunnyadnak valami csekélyét. A nappal még jobban siet, dolgukat végzik, de a beköszöntő éjszaka széken leli s ott is hagyja el őket. — Tanácsolom., hogy düjjenek mán vízszintesre, — mondja veres pislogóval a harmadik estén Lajos bátya. —1 Csak ülnek, osztán osak bök- dösik a tűvel azt a szegény vásznat. — Hallotta, Lajos bátya, <— konokoskodik Örzse, — meg igertem Andrisomnak. ígéretbe tettem. — Hiszen Lajos bátya i» ül azóta -az asztal mellett, — mondja Juliska és vereslő szeme elé kö- zelebbre emeli a bimezést. — Engem ne számi teátok, -— feleli Lajos bátya. — Lófcermószet van énbennem. Alszok én állva is, ha kell. Meg nézegetem a nyilvántartást is, az Andris irodáját. Hibátlan, azt meg kell mondanyi. Külön lapja van itt az adónak, a vetőmagnak, a fias jószágnak, a családi ügyeknek. Illyet ón is csinálok . . . Az ónk ivei engem az ital is eltart. Hanem ti, genge asszonyfajzat. Jobban teszitek, ha ágyba menteké ^ — Majd csak kitartsuk mán mi is, Lajos bátya, ■— feleli örzse. — Juliska dőlne már el, de látszik rajta, hogy bevárná, amig lefordul a székről. — Ezen az estefele csak vissza kell érkeznie Andris bácsinak, édesanya. — Érkezzék is, — mondja Lajos bátya, — mert ha nem, a harmadik éjjelre mán megkérem a csődöt az ülésre. Osztán behívhatjuk Csurgó Gyulát, a baktert, zárgondnoknak. Hallgatnak, neszeinek egy hosszú sort és meg- fínomodott füllel figyelik a földre ereszkedett külső éjszakát. Aztán örzse is, Juliska is ágyra dobja a kéz-beli munkát és Lajos bátya, is talpra áll. Az udvaron barátságosan csahol, éles kutya-nyelven beszélget a Bodri. — Jajj, Teremtőm, gazdájának csaholászik mán ez a Bodri. Nyílik az ajtó és apadt t&Tiaznyásan, hibátala- nul belép Andris. t~r> iJklás, békesség, — mondja és leül. — Itt vén ék. — Jajj, édes emberem, — örzse a nyakába lankad és pótolja, alhogy lehet. — Agyonsanyarga- tott kedves emberem. Mindegyfolytába vonaton sanyargatott szegény Andrisom . . . — Hát te még mindig a siratónál tartsz? — — kérdi Andris és csodálkozást mutat. — Úgy hittem, hogy mán elhagytad . . . Juliska áll eléjük és ifjabb Lóri Andris felől szeretne hallani, de annyira, hogy majd összeesik. — Hozta Isten ... Erőben ... Egészségben ... Édesapa... — Megvan mindakettő, Juliska, —1 feleli Andris s már Lajos bátyát hallgatja. — Átadom a hivatalt, Andris. A leltár a helyén vagyon. Az Irodát átvizsgáltam és rendben t-anál- tam. Menek vízszintesre. Andris kezét nyújtja és erővel markolássza Lajos bátya kezét. Bólint is Lajos bátya, látszik, hogy elégedett nagyon és kilépőéi az ajtón. — Fáradt-e nagyon, édes uram! sürög örzse és nem tudja, hogy mit tegyen s hogyan tegye. — Adja mán ide a lapos tarisznyát. Elfogyasztották-e jókedvvel a bennelévőt? ... Mi hir Andrisom felől, szegény, sápadt katonagyerekemről? — Sápadt a fal, de nem Ő, — mondja Andris. — Megvan neki a rendes színe. Inkább veres, akár egy hentes. Kutyabaja. — Hát avval a dologgal? Rend van-e avval? MegvigaSztalta-e ? Rendbe tette-e? Elvégezte-e? ... Szóljon hát, beszéljen! — Minek szóljak, ha te mindet elszólod előlem? — feleli Andris és nevet — Jajj, ne tréfáljon, mondja mán. — Csak annyit mondok, hogy a hivatalos kiküldetés teljesen megfelelt a céljának, — mondja Andris 'rejtélyesen és lábát nyomkodja két marokkal. — Nem sápadt, nem sovány, ízlett nókie a knumplislángos. A sok jó levegőn még katonai hízásnak is odaadta magát ... De hagyjatok mán, hagy dőlök el. Rugóm le a csizmát, bele vagyon dagadva . . . Első éjszaka vonaton, a második kocsmában Andrissal, a harmadikat a dunnába akarom . . . — ügy, úgy, édes öregem, — érti örzse és érzi hármuk fáradságát is. — Vetkőzzék csak . . . Tyuklevessel vártam. Jó meleg tyuklevest kap az ágyban . . . Egyszóval megbeszélték, rendbe tettek? Megmondta nékie az igazat? Kiverte a fejéből azt az anyanim bitangságot? Juliska is pieszen és könnyet nyel. — Tisztára mosta előtte a becsületemet, édesapa ? — Mogmosódott az magától, Juliska, — feleli Andris és csizmát, ruházatot gyorsan ihiullajt magáról. — Egyszóval megérkezik vélem a vonat HTádééba. Kalapos kis házak mindenfele . . . Finurn ez a pöhöJyduinnya, te örzse. Csakhogy az ember kiriyujtózhaesa az alsó két nyúlványát . . . Csak annyit szólok, neki, Andris, né butáskoggy. Csakhogy elgyötfc édesapáin, csakhogy elgyött, azt mondja ő rája és a nyakamba szökik. Azután osztán már érről több szó nem esett. Bementünk a pincébe, ettünk, Ittónk és reggel vissza felültem a vonatba. — De hiszen akkor csak eldorbézolták az időt, meg a sok pénzét, — mondja harag nélkül Örzse. — Ne mondj illyet, — folytatja Andris. — Az állomáson osztán azt mondja, avval búcsúzik Andris, hogy megint csak mondja: Jól tette, édesapám, hogy elgyött. Osztán megint, mikor mán indult a vonat: Üzenem édesanyámnak, hogy csó- koltatom és husvétra szabadságra menek. Csókolom JÜUkát is . . . ■— Azt üzente? — Juliska nem bírja már és asztalra borul, ott pedig zokog, mint akit nagy hir ért. — Hallod, hogy azt, — vigasztalja messziről örzse. — Maga meg egyék. — Ahol kényes vét, ott csak szőrmentiben simogattam, — mondja Andris és ropogó álcsonttal ásit. —- Yén haszontalan, — simogatja szóval örzse. — Uj címet kapok, — dünnyedez Andris. — Miről folyt a beszélgetés, aztat kérded? Itthonról. Rólad. A falubeli dolgokról. A krumplis lámgosod- ról. Nem dobbal fogják a verebet, hajjátok-e? Keveset ittunk is a pincében és eldanoltam Andrisnak, mindazösSzest, akit régen Zágrábban ... De osztán most ne háborgassatok. Nehány kanál meleg tyuklevest dwgdoss be a képembe, Erzsók. Le is nyelem, ha addig el nem alszok. Reggel majd megcsinálom a jegyzőkönyvet is, csak most aludhassak, — Huncut, vén bakugró, — súgja Örzse boldogan, *— Haszontalan emberem. Mán alszik is. Horkol. — Csakhogy rendet tett, édesanya, — súgja Juliska is. — Rendet, rendet, — mondja álomból jött hangon Andris, mert még meghallotta. — Azon vó- tam, hogy megcsináltatom a stemplinyomót is, akivel ráüthetem az Írásokra, az Andris levelére is: ,,Elintézve.“ De elhagytam, mert gondoltam... hogy haragszol majd érte... Erzsók ... örzse is, Juliska is lábuk ujján mennének ki a szobából, de az ajtóban szembe találják Lajos bátyát. — Visszatértem, peg alig állok a lábamon, —* mondja Lajos bátya, — Kérdezni akarom Andristól, hogy hol lehet kapni aztot a levélrendezőt Venni akarok én is. — Holnap kérdje mán, Lajos bátya, elaludt szegényke. Hallott-e'olyat, Juliskáról nem is beszélgetett Andriskával? Oeztan az mégis megígérte, hogy husvétra meggyön. Még csókot is küldözött ... Lajos bátya elismerően bólint:-—'Enyim öcsém. Andris szapipannyal mosta ki a szennyest. Szagos szappannval, örzse lelkem. Nem flukval szaladt neki, mint. tik a patakban. Hogy kiveritek a szegény férfifehérnómiiből még a lelket is . . . Az enyim okos Andris Öcsém tintával, tolival, ész vei, mondom hogy szappannyal működik . . . A házban megvizsgált rend vagyon, amilyen a bankban. Az igazgató nyugodtan horkol a belső szobában. Lajos bátya haza. lépdel. Az asszonynépek ia nyugalommal térnek nyugovóra. (Vége.)
