Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-13 / 84. (4230.) szám
ÉB Hr I JjBp H M^mSk ^g jB Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* _ ^ évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . .. . R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja ■gyes ssám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská üli c a 12, 11. emelet # Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 *1 1. • • SÜRQÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. Az elkésett Degrelle A nagy belga politikai erőpróba Tan zeeland legyőzte ocgreltet A miniszterelnök 275.000, a rexista vezér 69.000 szavazatot kapott - - - A katolikusok magatartása döntötte el a küzdelmet - - mindkét fél a legnagyobb elkeseredéssel harcolt és olyan propagandaeszközöket alkalmazott, amelyek eddig ismeretlenek voltak Belgiumban. A kormány öröme Van Zeeland a sajtónak adott nyilatkozatában nagy elégtétellel beszélt az eredményről. A belga rexisták vezére távolról sem érte el kitűzött célját, a százezer szavazatot. A miniszterelnök nyilatkozata szerint az eredmény a legoptimistább elképzeléseket is túlhaladja. A kormánypárt egyáltalában nem számított ilyen arányú győzelemre* Érthető tehát, hogy a ballpártok az esti órákban mindenfelé nagy ünnepségeket rendeztek és hatalmas teherautókon a miniszterelnök óriási fényképeit hordozták körül az uccákon. A tömeg mindenütt éltette Van Zeelandot, „Belgium megmentedét4*. Mivel a balpártok győzelmi mámora könnyen kilengésekhez vezethetett volna, a rendőrség megszállta a rexisták főhadiszállásának környékét, hogy a tüntetőket ne engedje az épülethez. Degrelle kudatcát illetékes politikai körökben elsősorban Roey biboros-hercegérsek magatartására vezetik vissza, aki közvetlenül a választások előtt meghagyta a katolikusoknak, hogy Van Zeelandra szavazzanak és ne támogassák Degr ellet. Degrelle tovább akar küzdeni Vasárnap délután a választási eredmények közlése előtt Vovesse igazságügyminiszter lemondott. Elhatározásának okai ismeretlenek. Az igazságügyminisztériumot ideiglenesen a földművelésügyi miniszter vezeti. A megvert Degrelle vasárnap esti nyilatkozatában kijelentette, hogy a küzdelmet Van Zeeland kormánya ellen változatlan energiával folytatni fogja. Egyiptom megszünteti a külföldiek kivételes jogait az országban MONTREUX. — Hétfőn délután Motta svájci szövetségi tanácsos üdvözlő beszédével megnyílt az úgynevezett kapitulációs konferencia, amelyet Egyiptom hivott össze és amelyen az egyiptomi kormány meg akarja változtatni azokat a kivételes jogokat, amelyeket tizenkét külföldi állam eddig Egyiptomban élvezett. Tizenkét külföldi államnak ugyanis meg volt eddig Egyiptomban a joga, hogy önállóan bíráskodjék és állampolgárainak ügyes-bajos dolgaival önhatalmúan törődjék. Amióta Egyiptom független állammá vált, ezeket a kiváltságokat, az úgynevezett kapitulációs jogokat Egyiptom nem hajlandó megadni többé a külföldnek s a montreuxi konferencia hivatott a problémát tisztázni. (sp), —. Két katolikus politikus mérte össze erejét a vasárnapi brüsszeli választásokon s ha éles megfogalmazást kívánnánk alkalmazni, szinte azt mondhatnák, hogy Degrelle és Van Zeeland küzdelme a katolikus politika belügye volt, nagy eszme- és iránytisztázás a hívők hatalmas belgiumi táborán belül s mint ilyen, szimbolikus vagy elhatározó jelentőségű a világ valamennyi katolikusa számára. Nem helyes Degrelle és Van Zeeland küzdelmét a „jobb'* és a „bal" küzdelmének tekinteni, hiszen az egyetlen párt, amely hivatalosan távoltartotta magát a szavazástól, a szélső- baloldali kommunista párt volt, amely sem Degreilet, sem Van Zeelandot nem támogatta, Sőt, a belga szocialisták radikális frásza, Vandervel'de csoportja sem sietett a miniszterelnök segítségére, csak az a szocialista tömeg, amely egy újfajta s a mac- donaldizmushoz közelálló gazdasági szocializmust hirdet Belgiumban s rendkívül kö- fref áll a hajdani német centrum szellemi magatartásához. A szélsőségékre, a balok {daliakra és a jobboldaliakra egyaránt, elsősorban Degrelle számított s úgy vélte, hogy Hitler mintájára ugyanúgy magához fogja yonzan! a kommunista elégedetleneket, mint a szélsőjobboldaliakat. Hogy ez mfért nem történhetett meg, arról1 később lesz fizó. Most előbb a belga katolicizmus útjáról beszéljünk. Van Zeeland, a tanár, a pénzügyi szakember, a soha nem politizáló bankzseni, az államférfiaknak ugyanabba a csoportjába tartozik, mint Salazar, a portugál diktátor. Hivő és elszánt katolikus, aki szivvel-lélekkel harcol mindenfajta baloldali világnézet ellen és távolálllása Moszkvától szilárdabb, mint sok olyan hangos élpolitikusé, aki ideológiai alap nélkül harcol a szovjet ellen s könnyen beszédülhet egy másik szélsőségbe is. De Salazar az elmaradt Portugáliában kénytelen volt elveit parancsuralmi alapon érvényre juttatni, felvilágosult abszolutizmussal, mint más elvéket Lenin és Sztálin Oroszországban, míg Van Zeeland a magasmüvelltségü és fegyelmezett Belgiumban magasabb formát választhatott, a tiszta demokráciát és számíthatott a jóindulatú, okos tömegek belátására és támogatására. Amikor a belga Nemzeti Bankból az ország élére került, elrontott viszonyokat talált, pártviszályt, a bal- és jobboldal veszélyes torzsalkodásait, gazdasági mélypontot. Három év alatt csodát müveit Belgiumban. Az ország gazdag, egységes, nyugodt lett, megszűnt Francia- ország vazallusa lenni és az okos fiatal király uralma alatt soha nem remélt biztonsággal evez az általános jólét és kiegyensúlyozottság felé. Elismerjük, a gazdasági helyzet általános javulása is hozzájárult az eredményhez, ami azonban a tényen nem változtat. Degrelle ugyancsak a katolicizmus felől jött. De az ő katolicizmusa nem az a higgadt, nyugodt és kiegyensúlyozott erő, ami Van Zeelandé, hanem közel áll a francia Action Frangaise nyegle és erőszakos magatartásához, amelyet a pápa régen kiközösített az egyházból, annak ellenére, hogy az Action Francaise katolikusnak vallotta magát. S itt kell arról beszélnünk, ami Van Zeeland és Degrelle párviadala alkalmával a teljes világkatolicizmusra jellemző és fontos. Az elmúlt évek szellemi harcaiban a katolikus politikán belül is két irányzat látszott k'kristályosodnl. Mindkettő erélyesebb és belsődlegesebb katolikus akciót kiBRttSSZEL, — Van Zeeland miniszter- elnök a brüsszeli választáson nagyarányú győzelmet aratott és megverte Degr ellet, a belga rexisták vezérét. Mint ismeretes, ezt a választást általános belpolitikai erőpróbának tekintették Belgiumban s Így eredményének komoly politikai következményei lehetnek. Vau Zeeland megkapta a szavazatok 75.89 százalékát, mig Degrellere a szavazatoknak csupán 19.05 százaléka esett. A városban összesen 363.440 szavazatot adtaik le, amiből! 345.082 érvényes volt. Van Zeelandra 275.840-en, Degrellere 69.242-en szavaztak. A választások az egész városban nyugodtan folytak le. Vasárnap a kora reggeli órákban kisebb összeütközés támadt a két párt két propaganda-kocsija között, amely alkalommal hat személy könnyebben megsebesült. Egész nap esős, szeles idő uralkodott, de a választók Belgiumban eddig soha nem tapasztalt ügybuzgalommal keresték föl a választási helyiségeket. A betegek és a gyöngélikedők nagyrésze is leszavazott. Amikor a délutáni órákban egyre világosabb lett, hogy Zeeland győz, a miniszterelnök párthívei zárt felvonulásokat rendeztek a városban és ünnnepelték győzelmüket. A választási kampányban, vánt szociális és modern politikát, haladó szellemet a katolikus politika módszerein belül, több agilitást és nagyobb rugalmasságot. De mig az egyik irány — Van Zeeland iránya — igyekezett a demokrácia és a szociális gondolkodás, a szabadságszere- tet és a nemes erkölcsi tradíciók elért eredményeit beépíteni munkájába s valódi katolikus szellemben nem volt agresszív, hanem kereste az együttműködést a másodideok> giáju emberekkel is, ha becsületesen és erkölcsösen szolgálták a társadalom megjavítására irányuló célt, addig a másik katolikus irány, a Degrelle-féle, a modern pa<- rancsuralmi eszmékben vélte felismerni az igaz utat, az erély és az elszántság tanát hirdette, a parlamentarizmus berendezését feleslegesnék tartotta és meggyőződésének temperamentumával nem tűrt maga mellett más nézetet. Ez a türelmetlen katolicizmus a Savanarólák elveit vallotta és helytelenítette, hogy az Egyház csendesen, kompromisszumokat keresve halad lassan és harag nélkül az utjain. A két irány között a harc akkor dőlt el, amikor a pápa a Degrelle-féle erőszakosságokat elitélte és a kompromisszumkereső Van Zeeland mellé állt. Százezer katolikus szavazat döntötte el a brüsszeli harcot. Degrelle tudta, hogy nem győzhet, de — mint hangoztatta — ha eléri a 100—120 ezer szavazatot az 1936-os brüsszeli 53.000 helyett, már elérte célját, mert bebizonyította, hogy a rexizmus Belgiumban erősödőben van, ugyanúgy, mint Hitler az első Hitler—Hindenburg elnökválasztáskor óriási szavazaterősödésével tulajdonképpen győzött, ámbár nem ő, hanem Hindenburg kapta a több szavazatot. Degrellenek ez a számítása sem vált be. A százezer katolikus az Egyház és a hercegprímás kivan* ságára hü maradt Van Zeelandhoz, a másik, a békés katolicizmushoz. S ezzel tulajdonképpen eldőlt, hogy az Egyházon belül a két irányzat közül melyik győzött s melyik fog győzni más országokban is. A békés, a kompromisszumkereső, a demokratikus, 3 szociális együttműködést hirdető irány s nem az, mely a szélsőséges parancs- uralmi módszerekkel kacérkodik. Másutt is látjuk e tendenciát. Magyarországon a fiatal katolicizmus akciójának megkezdése után csakhamar kettévált: az egyik a bizonyos mértékben nemzeti szocializmushoz húzó „Uj Kor" folyóirat köré csoportosult, •a másik hü maradt az igazi' katolikus akcióhoz, a „Korunk Szava" köré gyülekező s a szociáldemokráciával s más szocializmusokkal együttműködni akaró irányzathoz. Budapesten is a mérsékelt irány győzött: a „Korunk Szava" diadalmaskodott az „Uj Kor" fölött s ugyanazt a kooperálni akaró szociális kereszténységet hirdeti, mint a mi derék prohász'kásaink. Degrelle vereségének ez az elméleti része. Persze volt egy gyakorlati része is. Degrelle egyszerűen elkésett. Temperamentumos, minden nyugalmi helyzetet helytelenítő elvei nem érvényesülhették abban az országban, ahol Van Zeeland zsenialitása három év alatt mindent megjavított és minden bajt kiküszöbölt. Ha Degrelle négy év előtt éri el szervezettségének tetőpontját, ha tényleg él még Belgiumban sok százezer jobb- és baloldali elégedetlen, akkor nyert ügye van, de a mai konszolidált országban lehetetlen a kiegyensúlyozott polgárok feltételezett elkeseredéséhez apellálni és felszólítani őket, hogy romboljanak le minden meglevőt, amikor ez a meglevő a többséget 'kielégíti és kényelmes jólétet ad. A kompromisszumkereső katolicizmus négy év előtt Németországban elvesztette a játszmát, mert olyan rendet akart konzerválni, amely tökéletlen volt, ma Brlgium- ba;n győzött, mert államférfia. Van Zeeland olyan állapotokat tudott kiépíteni, amelyek a többségnek tetszettek. Degreilet a gazdasági konszolidáció győzte le: programja a jólétben elavultnak látszott. Van Zeeland katolicizmusa helyesen ismerte fel, hogy melyik ma az egyedül járható ut s nem csoda, ha lebirta ellenfelét. i
