Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-11 / 83. (4229.) szám

•xuznq 3ií3Z|3pgj b qeipn} poaBaspiBas qozojqeui B ^BS3 }B|Bl{SBnO zy ’iíofi-OJ ^B|BL[ ABbU *‘^OÍ?í-yej }j>ui ‘;io6Ajosortr?i asryittj -ars y b }eBioq a:#®*-3A»q |pqs3;|o;ppT i^jajazjapyj

OÍBTJ B mjSTq |B5jJlI3TnB XBg

aÍDsouajazs isp(Di{ sty <<3j|

irfmiiliimi..irmiiiirrmnirfrniiiimii.itmi.ntitniiitmiiiiiiiiiiiiiiii)iiiiiiiiiiiiiliiiiiiiHiiiiilliiiiiiiliiiiiHliiniiiiiiniiHiii.iiiiihiniiiiiiiHiii.iitiiiiiiiimtirtiiiuiiii[hiiiH!tniiiiiihi.iii(ti»

•J3J9 [ll ZB

líj BJB}|0SU!3U ASoq *1113211 }ZB S? JJeSiISÜBU izsbabj osp zb ‘jaqoujjq nqEjsJoXS jpjnq quBzzoq öbu y 'aJas^jutJa osja qBUBfln jajaqiq e pipzouiSaui pzam ‘ej ‘nj ’SpjiAOq nfajjaqaj b jaq ajjaja uaip qa^SjoA ^pu -Bi maja A|auiB Hadaq njqXuoX3 e uiajzau EAZEuoqEqSaux ajuizs sa joSaAaj izsbabj

p^ipn ‘SOJEIIÍ ZB UIBJAlZS UBSBflDOZS ’t?«Jl*P -oiiq p b;;ojzsbjp jaAuu^j 99 íifl Bjpsnupjj. ‘jjapaqiama ajoj jpjBqtuazs u ubssbi dmi V •uipuojoq oz^XÜqj 5fEj e S9 uonsiBd p<|Oz w qBjSoXSBJ qoqupijzsruBujaXS juiui qaurazt -puuJBq y 'qojunj BqjBjApr q^qBznq ‘ejzsij qoSBiuso y qpíufBq b a^ajzon# aqzstp idauun auozgjBSns saujzs dsu Piaqpi y

ppaqsopjBj^ £S0A0 ex ‘AiyHIK YNIdlZS

jo6nsdDu jzsdadj osjg--------——

"q

Bjun raau “ara Bq ‘qBujoouB} sí isoiu ubiej ’®pA iqnpaad bjoubj uejzb •uaqamo.io ViojaBf.mq ;oa.oeu ‘xjony Ep^Seui atnmy 'ttBqXnpraxoíp sojouisz -XuBIB iOOUB] B BfjBf 3aui 9d.lQJ SOOTB} B

‘unpeS'aq íspza zb í^pn b qosop} b vzzmq ;}0 uadazoq sppaq pzeai y 'iqaa ngzBQq UíB^ja oJfaBjpd pajzs soXuiBA.n?A.Tzs v ‘rro.S -•gjjÁgaBi'Bq b adap'j 9iq b zoSaKJBq mo ‘ipip -.Tojujjyq BJS^^aoq-^pKraro XitBa y qjzípdjd

•bssb^ CS3A3 sí ‘snu?W a?Ai

•JdfBzsstA upjzy aJOAOf pfBiu uiauBH qa uod^zs fuaui qBsa ax ‘pdBjpx ‘p«I»A ua^sj •nadfzs BqjoqosQ qaupazs jpXioqi ‘uajpj sp uozajv

jjajaXX qos b qjzsqpf ‘Bfppuouurq zsbabx

*‘3pi{A9q B ifnqiM •bXk>3 b nofSaw . ‘aqwaí b UpfSajv

*;9zsaj jazs S^iasoiso Bqjpppjv ’W b jbxb pipz ‘J9JBP B JBUI PIPZ íjajaXá b s íjoujaj y injo qanng •jaiaqpi b ‘zsbabj b npp

‘ZSVAYI

•*afqcmtpi Ooqjx qpjpx

•UBqiuoXu jaqp ajznjdasiq S ‘upiupu ÁuozssBizBq b j;PP iraBfpuoiu sr af*j jTeT qBsa jazsÁ'Sg 'qojBjBJi b qpfipf uanioXuqXo ‘Soj BqoUBl UBSSBI dpUZSBU V *^u?5i!sn\i Baja jui b •uiBfpuoui s; au ‘aAuaSajpA ‘XuBisruozsoq b 0 ‘pioqiuojoQ sjq b |n ;)0 •b^bj ;b3oj juaj XuozssBpazsmozs puBaiQ y ‘Bfpui b uof u?;zb ‘ja^oja zb injjpSg •buo} soqsq qos-qos ubjsoui jjo uba ‘BqpJN »»aA]a )Bawu-BDi3 sjq V •BqBZBq qpBoia b uba uiőjBpoqBq SpsVEjnui Á’Sbu iBuqapaiui-Boj3

•W01Va0^VTV3I3

*^Apq ‘saAa gj; ‘Bq«jinp nBuxzano •BfpzBq zsai UT ínjSaW •JAf X3a X3oq ‘BÍputmi ^zb aa ‘bjíb; qqazssaiu qunjp;tj\[

«í 9dBjax WOzOHOqia

qpspzaqjp zsbabí dazs y papjjq jainujojo X3bu g ^f^qsaafaj siq J?qaa Bfiínpjq sí 3BjiA9q y

TjaujaSja-qaup qunqau g qBJBpBUI B qaUUOfBZSSIA ’jaiaqiq dazs b píSapv ‘ajodBU b jbui qBqqBUiEpjA

‘Aif Apq {»aAe gx ‘B^sipip in; uizanq ’qnssBqqBJ Bqjpqod sg qnsjiiíBZsai ja^o X3oh ‘jpA aApada jaqunuuag ‘3BjjA9q b jbui llíXui>j •jojqosa i9qSpj|A qupsspu ‘qoXnBaj S9 qnij ‘qajjap ‘zsbabj dpzs b jpra UPf^aIVI “ ‘dBU b ;ns ueqqa^iaiM

OYHIA9H V

aqiXaají ;S9A9 xi ‘-topupg Hfqjfl

TlpqJBpBui siq y •qaujaqaup qmjfBy

*q?í B qauzaXSpa 'qas?}3A b qapjoz

'BX193 b jadaja^i ‘aqsaa| b Sajasajsó •B^joqj ‘3?jja9H ‘qoSpjjA b qBunX]^

'í>dBi9X ZV

iuamja jbui ^Soq ‘qpfpnj Maw ‘pSiJ ‘ÉX193 ‘aqsaag ‘qpqjBpBui siq B qa^ofja

'ZSVAVX

k.S,ejx l-\ 0 •[ -araiS ‘9qipu qopSjoa

I9I0BqBA ‘qBJJBA ‘qBJJBA

‘pf ap ‘Íbí ‘juuai uujej 'jpipjqoq ’ioqqB qa}aqjo>] ‘jB;aJB3jBiu b uiajaqdpx

’uiouzbXSia Bjpqnj fn zy ‘moujpf JBqBqnjpuBJJs [jaq uia^ *qa;aqpojnj UBqqBjBd y ‘qajaqaj sí qBpizaiu jjo ’qapazs ;ajda Bqjpsoq si>j ‘qaX3aui 3qopja zb dBuspi^j ‘qoXSBA ubSia ;;o dBU zspSg ‘qo^BSuofjnq ‘qajaqaug *uiau}3zi| yaq q paq uia^ ‘raajfa aqnj jBuippqBi bh ‘jujpSpBiBZS uBjn qpqdaq ‘jujBf uaqn| b pBqBZS j;o •^pqizo uaqopja qopn

‘jpqjisa iáid i lBSS9UO>j

‘jpsoBq siq b ui9ja;a3aj\ ‘jpqsoBjn/íu siq B raazauSap;

‘aq^jaq b pÍBtu qoíBSjpjas

<ajdaX3 Bqnd b uiazsqajaa qaJa/íuaq ;jns uoqj^o pzzon ‘;afaj jfaj u»ssuj qojBqj •qajaquaqid ubzbSi jjo ‘qaX3aui bjujbj up uojpXjsj

•ZSVAVX V ’XHNOZS RÍVÁN

nfsyai moövaovh sdi

— 811 —

.v — t1l —

And tikpetosxáqMcut

Irta: FARKAS ZOLTÁN

Anci nagyon szeretett játszani. A szobája tde volt szebbnél-szfibb játékokkal. Volt kutyája, macskája, elefántja, volt vagy tiz

kis és nagy babája.

Már nem vo.lt olyan játék a boltiban, amilyen Ancinak ne lett volna meg. A szobája valóságos kis játékkereskedés volt. Anci mégis mindig unta -magát.

Egyszer aztán anyukája egy festőkönyvet Tett neki. A festőkönyv mindegyik lapján egy-egy rajz volt, mindegyik rajz egy kis törpét ábrázolt. Az egyik egy nagy gombáik áz előtt pipázott, a másik dióhéjban csónakázott. gyufaszállal evezett, a harmadik két fűszálon hintázott, a negyedik lepkén lovagolt, az ötödik cserelbogárfogatot- hajtott, a hatodik harangvirággal harangozott, a hetedik táncolt egy tücsöklhegedüs nótájára. Ezeket a rajzokat kellett kifesteni. Szép tarka gombfestékeket is kapott hozzá Anci, még arany- meg ezüstfesték is volt köztük.

Hozzá is látott rögtön a munkához, hogy kifesse a képeket. A nagy bolondgombát pirosra festette, a törpe ruháját kékre, a szakállát meg fehéren hagyta.' A lepkét bizony nem volt könnyű dolog kifesteni. De a végén ez is sikerült. Olyan volt a lepke szárnya, mint a szivárvány. Anci szorgalmasan dolgozott. Mindennap kifestett egy képet. Anyukája már nem hallotta tőle: „Jaj, de unatkozom, most mit játsszam?”

Anci ott ült az asztalkája, mellett és keverte a szilieket. Az aranyfestékíből maradt a legtöbb, mert azt csak egyszer használta: a hintót festette aranyra, amit a cseirebogár húzott. Már majdnem kifestette az egész füzetet, csak az utolsó kép nem volt még egészen kész, amelyiken a tücsök hegedült. A tücsköt kifestette Anci, de a törpét már nem, mert egyszerre csak megunta ezt a játékot is.

Amikor este, fáraxltan leifeküdt, ott volt még az asztalán a festőkönyv. Anci egy pillanatra a pipázó törpére nézett. A tönpe egy nagy f fist felhőt, bujt nevetve Anci arcába. Anci köhögni kezdett.- Van-e kedved velem jönni Tönpeor- szágba? — kérdezte a törpe.

Hogyne volna — mondta Anci vidáman. S alig hogy ezt kimondta, már ott állt előtte egy aranyhintő. Cserebogár volt befogva,. Anc'i rögtön ráismert. Hiszen ezt én festettem ilyen gyönyörű aranyszínűre, igazán meg volt eléged ve a munkájával, diriden kereke csak úgy ragyogott, a hintó

ülése piros vo-lt, csak épp a kocsi pici léjv csőjét felejtette el befesteni. Ezt csak most vette észre. De sebaj!

Repült a cserebogár. Az égbolton ezüst csillagok integettek. Gondolta Anci, milyen jó, hogy ilyen szép ezüstre festette őket, most úgy világítanak a sötétkék égen, mint a lámpák. ” '• Egy zöld tó partján kiszállt az aramyfo- gatiból. A tó vizén, pici dióhéj csónak úszott, benne apró törpe evezett gyufa- szállal. Két fűszálon hinta függött, rajta egy pirossapkás törpe hintázott. Nagy csen- gés-bongás volt a mezőn. Anci hátranéz zett. Ott állt egy kis törpe, vigan harangozott a harangvirággal. Nagy lepke^ repült el mellette. Anci megismerte szivárvány- színű szárnyáról. A mező közepén egy barna- tücsök muzsikált ezüst hegedűn. Anci erre is rögtön ráismert. De a táncoló kis törpét nem látta sehol.

Egyszer csak észreveszi, hogy egy vén fa odvábán kuporog valaki. Jobban megnézi: hát egy kis törpe. De eszébe sincs táncolni. Ott ül szürkén, szomorúan, hullanak a könnyei.

— Hát, te mit ezomorkodsz itt, te kis törpe? Miért nem mész inkább táncolni? Hisz olyan szépen hegedül a tücsök az ezíisthegedün — fordult hozzá Anci.

— Nincs nekem kedvem táncolni. Ilyen csúnya szürke, dísztelen ruhában szégyenlek a többi törpe közé menni. Mindegyiknek van _ piros sakpája, sárga, kék, meg zöld ruhája, csak nekem nincs.

Anci most ismerte csak meg a kis törpét, Ez volt az, aki a festőkönyv utolsó lapján a tücsök-muzsikára táncolt. De Anci akkorra már megunta a festést és ugy hagyta a kis törpét színtelenül. Most Itt, a törpe. Fakó ruhájában szegyei a többi közé mén* ni. Anci is sírni kezdett, sajnálta a kis törpét.

— Miért sírsz, kislányom? — kérdezte anyukája. Anci kinyitotta a szemét. Réggel volt.

— Olyan rosszat álmodtam — mondta Anci. De már sietni kellett az iskolába, nem ért rá sokat keseregni. Mikor aztán hazajött délben, első dolga volt előkeresni a fee* tőkönyvet. Kifestette az utolsó oldalon a táncoló kis törpét. Aznap éjjel megint eljött érte az aranyos cserebogárfogat, • repült vele Tönpeországha. Ahogy odaérnek a zöld tő mellé, látja ám, amint az egyik ki» törpe csónakázik, másik a gomba tövóo

— m —

UJBÉLYEGEK

Május elsején a csehszlovák posta uj hlr- lapbélyeget bocsát forgalomba. Az uj bélyegen virágot vivő repülő galamb képe lesz. A bélvegsorozat a következő értékekből fog állni: 2, 5, 7, 9, 10, 12, 20, 50 fillér és 1 korona. A bélyeg nagyított képe a kővetkező:

Apuka elbúcsúzik a kisleányától. Évike megkérdezi:

— Hova mégy, apuka? ‘ — Kenyeret keresni, kisleányom! — feleli az apa.

— Apuka, kérlek szépen, keressél vajat is a kenyérre — mondja a kis huncut.

#'

A tanító ur azt kérdezi Ilonkától:

— Ilonka, mondd meg nekem, miért hasznos állat a tyuk?

— Azért — feleli Ilonka —, mert azt üteg lehet enni a születése előtt is és a halála után is.

#

Pista dicsekszik Gyurinak:

— Van egy látcsövem, azzal minden tárS

at olyan közel hozhatok magamhoz, ógy csak akarom. Tegnap például egy távolban lévő aütót néztem vele és olyan közel hoztam hozzám, hogy az autó majdnem elgázolt.

— És hogyan kerülted el a balesetet?

— Ügy,1 (hogy gyorsan megfordítottam a litreövetu

— Pétiké, — szól fiacskájára az anyja.— •zőroyen mocskos a kezed! Ilyen kezekkel Bem ülhetsz afc asztalhoz.

— De anyukám, ha egyszer nincs más kezem.

A tanító ur a törteket magyarázza a gyerekeknek.

— Egy egészben van három harmad, négy negyed és tiz tized. Nos, Jancsi, érted ezt?

— Igenis, értem, tanító ur.

— Hát akkor mondd meg nekem, hogy hány ezred van egy egészben?

Jancsi hosszas gondolkodás után feleli:

— Hát lehet benne legalább egy millió.

KIS LEVELEK

Több kis magyarnak. Az utóbbi időben igen sok vers érkezett be. Ezért türelemmel várjatok beküldött írásaitok megjelenésére. Mindegyikre sor kerül. — Csak tintával, vagy tussal készített rajzot küldjétek, mert ceruzarajzot műszaki okokból nem közlünk. — Klucsik Tildus. Beküldött rejtvényeid jók, a leközleDdők közé tettem őket. — Haris Mariska. Rejtvényeidet közölni fogom. — Meisels Márta. Kérésednek eleget teszek ée ismét beveszlek a kis magyarok táborába. Dolgozzál szorgalmasan. — Kern Mária. Beküldött versed jó, rövidesen sor kerül rá. — Reisntann Ibi. Versedet a közlendők közé tettem. Kis öcsédet szívesen fölveszem a kis magyarok táborába. — Brandner Máté. Köszönetedet tolmácsoltam János bácsinak. Igyekezzél, hogy mindig jó bizonyítványod legyen. — Urbán Sándor. Örülök, hogy az ajándék- köhyv örömét okozott, neked. A hűséges kis munkatársakat mindig szívesen veszem s igy beküldött írásaidat, ha megfelelnek, közölni fogom. Kár, hogy rajzaidat ceruzával készítetted. Máskor tintával, vagy tussal készített rajzot küldjél. Ezeket eltettem emlékbe.

MEGFEJTÉSEK

A 13. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg:

Főre ne zy Antal :: Gajdos Dodó. :: Joób Fancsaly Margit. :: Kuklis Imre, Kéliler

Ildikó, Kenessey Csaba.. :: Linner Ilonka^ :: Meisels Márta, Müller Klári, Mikiié Imre. :: Pénzes Joákim, Perjéssy Eszter, Tethő Irénke. :: Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő,

Riszner Karcsi. :: Simon Gábor, S pori ing

Évi, Supala Ancsi. :: Sohiwartz Magda, Sdhwartz Rózsi. :: Szecsev Klári. :: Vörös Nellike, Világi József, Varga Jancsi.

— Sll —