Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-09 / 56. (4202.) szám

4 1937, m&rchig 9, Meghall Petrigalla Péter, Munkács volt polgármestere MUNKÁCS. —* Dr. Petrigalla Péter volt főor­vos, majd egészségügyi tanácsos, Munkács város­nak 1923 őszétől 1933 január közepéig a kormány által kinevezett polgármestere március 6-én este 51 éves korában, elhalálozott. Petrigalla sárosmegyei rruis<zim kántortanitó gyermeke volt. Egész kisgyermekkorában elvesz­tette édesatyját s másik két fiútestvérével a deb­receni tanítók árvaíházának lett növendéke és ne­veltje. Ugyancsak a magyar állam támogatásával végezte el egyetemi tanulmányait mint a buda­pesti Tanítók Házának ingyenes tagja. Kezdettől fogva az egyetemi anyakönyvekben állandóan szláv-orosz nemzetiségűnek vallotta magát és mint ilyen kapta az állami támogatást. A debre­ceni kórháznak, majd a budapesti Városmajor Szanatóriumnak volt kitűnő belgyógyász orvosa. Ady Endrének kezelőorvosa és barátja volt a sza­natóriumban. Olasz-angol hadifogságba esett mint a volt közös ötös gyalogezred főorvosa. Fogság­ból kiszabadulta után már Podka-rpatská Búst találja otthon. Franciául, olaszul, angolul beszé­lő ember volt, szépen beszélt magyarul, sokat ol­vasott és szenvedélyesen szeretett politizálni. A politika miatt elhanyagolta orvosi hivatását. Mint polgármester igyekezett a várost'fejleszteni, szépíteni, de jól gazdálkodott. Emiatt sok táma­dás is érte a városi képviselőtestületben. Anyagi okok miatt szüntették meg polgármesteri tisztsé­gét is. Petrigalla Péter sohasem felejtette el, hogy mi mindent kapott a magyarságtól. Á ma­gyarsággal szemben soha nem vált türelmetlenné, sőt megértést keresett és tartott fenn a magyar­sággal és készséggel állott a hozzá forduló ma­gyarok segítségére. A magyar kultúrának barátja maradt s a magyar nótának, dalnak, senki nem volt nagyobb ismerője és szerelmese nála. — Mun­kács város kormánybiztosi vezetése a város ha­lottjának tekinti. Temetése kedden délelőtt lesz. Pozsonyból jelentik: A még mindig folyamat­ban lévő országos szervezkedés során újabban a következő helyeken alakultak meg az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt szervezetei: Füleksávoly: diszelnök dr. Rónay János, tb. elnökök Demeter János és Serfőző Ist­ván, elnök Magda János, társelnök Alabán János, alelnök Varga sidi István, titkár György József, pénztáros Mihály János. — Fülefcpüspöki: elnök Tóth Antal petyi, társelnök Molnár Béla, alelnök Bolla Károly, pénztáros Kasza Balázs, titkár Csuz Ferdónánd. — Béna: elnök Vas András nagykata, Póczos József fajkata, alelnök Varró Dávid, tit­kár Csaba Gyula. — Nagydaróc: elnök Petik Jó­zsef, társelnök Gál Barna, alelnökök Jaesmeuyik János és Pregi János, titkár Szalai Béla, pénztá­ros Gál Gyula. — Rapp- diszelnök dr. Cservenka Béla, elnök Sédá Petik József, társelnök Árvay György, alelnökök Kovács Béla és Sinka Imre, titkár Varjú Béla, pénztáros ifj. Keszi Petik Jó­zsef. — Ragyolc: elnök Nagy Antal, társelnök Ko. ronczi Ferenc, alelnökök Csaba József és Angyal István, pénztáros Nagy Béla, titkár Nagy Sán­dor. — Pinc: elnök Soós Géza, társelnök Kelemen Imre berki, alelnökök Karczag István és Sáfi Béla, titkár Horeez Béla, pénztáros ifj. Farkas József. — Panyidaróe: elnök Bara Pál Lajos, társ­elnök Kapsa Imre, alelnökök László János és László András, pénztáros Kuesera András, titkár Papp Géza. — Fiilekkovácsi: elnök Agócz József pinci, alelnök Molnár János csordás, titkár Telek Ferenc mihók, pénztáros Telek Lajos Tamás. — Ipolybolyk: elnök Kalcsó József felső, társelnök Kovács Sándor, alelnökök Rigó Ferenc és Nagy Lajos, titkár Erdélyi Béla, pénztáros Ferenoz Jó­zsef Lukács. — Ipolynyitra: elnök iifj. Csaba Já­nos, társelnök Barta Károly, alelnök Telek József Pál, titkár Petőcz Lóránd, pénztáros Nagy Fló­rián. — Perse: elnök Soós János, társelnök Csuz János, alelnökök Csuz Gyula és Tóth Antal, titkár ifj. Csuz Antal, pénztáros Nagy István. — Beje: elnök Lipták Mihály, alelnök Bartók Imre, ügyv. elnök ifj. Bartók János, pénztáros Varga Lajos, jegyző Erdélyi László, ellenőr Gré'beez István. — Sajógömör: elnök ifj. L. Pál János, alelnök Tovas András, pénztáros Angyal Pál, jegyző ifj. Pál An­dor. — Horka: elnök Bodon Ráifael, alelnök Né­meth Lajos, pénztáros Dusza Dezső. — Felsőrás: elnök Németh Miklós István, alelnök B. Máté Já­nos, pénztáros Eszrényi István. — Rusznya: elnök Czókoly Péter, alelnök Csiszár Zsigmond, jegyző Csiszár László, pénztáros Czókoly László. — Kis- visnyó: elnök Kudlák Zoltán, alelnök Géreez An­drás. — Sz'káros: elnök Szabó László, alelnök Márton Géza, pénztáros Csörmök István. — Alsó- falu: elnök Varga János, alelnök Steifani'k Gyula, pénztáros Demjén Lajos, jegyző M. Bedécs Já­nos. — Lőkösháza: elnök Gályán János, alelnök Homoly László, pénztáros Homoly János. — Felső­falu: elnök Bráz Bertalan, alelnök Ladányi Árpád, pénztáros Supál András, jegyző Bodion Barna. — Sánkfalva: elnök Kocsis Kálmán, alelnök Tamás István, pénztáros ifj. Válent Pál, jegyző Tamás Korény József, ellenőr Baczuk János. — Zsór: el­nök A. Mike István, alelnök Kovács István, pénz­táros Kovács Árpád. — Kisgömöri: elnök Fejes István, alelnök Kisantal Károly, jegyző Labodász József, pénztáros Kisantal László, ellenőrök Kis­antal István túlsó és Kisantal Gusztáv. — Da/rnya: elnök Kis Zsófi István, alelnökök ifj. Demeter Ist­ván, Zsófi Gyulaj jegyző Bőd János, titkár Farkas Lajos. — Rimasimouyi: elnök Nagy Vég András, alelnök Nagy Vég Barna, pénztáros Pál Elemér, jegyző Nagy Bacsó István, titkár Szaniszló Géza. — Szemet: elnök Panda Ferenc, ügyv. elnök Tóth János, alelnök Konrád Lajos, jegyző Kiret Antal, pénztáros Nagy János, ellenőrök Halász István és László Lőrinc. — Továbbá Hűl, Remdva, Lót, Csá- voly Nováki, Nyitrazeámbokréfc és Nagvlohota községekben is nagy lelkesedéssel^ alakították meg a párt ottani szlovák szervezeteit. A legfelső közigazgatási bíróság megsemmisítette Daxner rimaszombati kormánybiztos villanyszerződését Törköly József és a rimaszombati polgárok nagy erkölcsi győzelme Érvénytelen a szerződés, amellyel a kormánybiztos a rimaszombati városi víllanymOvet eladta a középszlovenszkói villanytársaságnak PRÁGA. Az egész csehszlovákiai ma­gyar közvéleményt érdeklő ügyben hozott Ítéletet a legfelső közigazgatási bíróság. Mint ismeretes, néhány esztendővel ezelőtt óriási hullámokat vert föl Rimaszombat közvéleményében az az intézkedés, amelyet dr. Daxner Vladimír, Rimaszombat kor­mánybiztosa eszközölt, amikor a város villanytelepét eladta a közép­szlovenszkói közhasznú villamos társa­ságnak. A város polgárai dr. Törköly Józseffel az élükön minden törvényes eszközt megra­gadtak, hogy a város vagyonába vágó sé­relmes intézkedés megsemmisittessék. Az­zal érveltek ugyanis, hogy a kormánybiztos interim rezsimje csak ideiglenes jellegű s csupán a folyóügyek intézésére szoritkozhatik, semmiesetre nem kötelezheti a kormánybiztos a vá­rost olyan kötelmek vállalására, amelyek a város gazdálkodását évtizedekre meg­terhelik. A kormánybiztos által a város nevében kö­tött szerződés ellen panaszt nyújtottak be a járási hivatalhoz, majd ennek elutasító vég­zése után az országos hivatalhoz és végül a belügyminiszterhez. Élénken emlékszik még a magyar közvélemény arra, hogy dr. Törköly mint törvényhozó parlamenti be­szédekben is szóvátette az ügyet. Heves sajtóharc folyt a kormánybiztos és Törköly között, amely hónapokig, sőt évekig tar­tott. A közigazgatási hatóságok mind eluta­sították a rimaszombati polgárok föllebbe- zését. így fordultak legeslegvégső fokon a legfelső közigazgatási bírósághoz jogorvos­latért. Bár a legfelső közigazgatási bíróság álláspont­ja felől nem lehetett kétség, mert több hasonló közigazgatási kérdésben hozott ítéletet a kor­mánybiztosok végzései ellen, de mivel a bíróság döntvényei nem voltak eddig jogszabályalkotó jogforrások, ezért ki kellett várni, amíg a legfel­ső bírósági fórum ebben az ügyben is kimondja ítéletét. A legfelső közigazgatási bíróság teljes egé­szében helyt adott a riamoszombatiak pana­szának s a dr, Daxner Vladimír kormánybiz­tos és a középszlovenszkói közhasznú villa­nyos társaság közti szerződést megsemmisí­tette. A legfelső közigazgatási bíróság ítélete így pon­tot tett egy több mint félévtizedig tartó jogi vi­tának és százszázalékosan igazolta a rimaszombati pol­gárok rendíthetetlen ldtartásu vezérének, dr* Törköly Józsefnek, jogi érvelését. Emlékezetes, hogy dr. Daxner Vladimír köz­jegyző, volt kormánybiztos, másik megtámadott intézkedését is ugyanilyen sors érte. Daxner ugyanis egyik első feladatának tekintette, hogy a rimaszombati városi tisztviselői karban gyö­keres személyzeti cserét hajtson végre. Elbocsátotta a város három tisztviselőjét, ifj. Halász József városi gazdát, Kapczy Tamás titkárt és Szőllősy István szám tisztet. Az ő ügyük is végigjárta az összes közigazgatá­si fórumokat és a legfelső közigazgatási bíróság mintegy másfél évvel ezelőtt megsemmisítette Daxner kormánybiztos elbo­csátó végzéseit. De a három elbocsátott közül már csak Szőlilő- syt iktathatták vissza állásába, mert a másik két elbocsátott uj életpályán helyezkedett el. Ezzel a két legfelső közigazgatási bírósági végzéssel orvoslást nyert a Daxner-féle kor­mánybiztosi rezsim által elkövetett két legna­gyobb sérelem, ami a rimaszombati városi ön- kormányzatot érte. Az egész szlovenszkói ma­gyar közvélemény nagy megnyugvással veszi tudomásul az újabb ítéletet. Katonaromantika Amerikában A „Seventh Regiment" az amerikai milliomos fiuk ezrede Sportklub vagy kaszárnya ■■ Operett-katonáskodás csak milliomosok részére NEWYORK. — (MTP.) A fegyverkezési láz elragadta az Egyesült Államokat is és hiába hangoztatják az amerikai politikusok, hogy az Uniónak egyetlen menekülési lehetősége van a háborús veszély elől, — a tökéletes érdektelen­ség minden európai kérdéssel szemben és az el­zárkózás a semlegesség páncélfalai mögé, mégis lázasan fegyverkezik a világnak ez a hatalmas birodalma. S nemcsak fegyverkezik, de már régen nem volt olyan katonakultusz Ameriká­ban, mint most. Divatba jöttek a katonák és az irodalmat, mozit, színpadot elárasztja a színes katonaromantika. Érdekes, hogy Amerikában is történelmi hagyo­mányokból táplálkozik ez a katonaromantika, akárcsak Európában, — pedig a nagy amerikai történelmi események mögött nem sorakoznak föl évszázadok, úgy, mint a tengerentúl. Mégis ma már Amerikának is vannak szent és nagy hagyományai, amire büszkék a jenkik. A hetedik ezred jelentősége Az amerikai hedsereg úgynevezett parádés, hősi ezrede a „Seventh Regiment", amelyet 1800-ban alapítottak s amely azóta is a legelő­kelőbb és a legdicsőségesebb ezrede maradt az Egyesült Államok hadseregének. Az amerikai fiatalember, aki egyenruháról álmodik, termé­szetesen a hetedik ezredre gondol, ami érthető is, mert ennék az ezrednek nemcsak tradíciója van, hanem külön rangja is. Valóban ez az úgy­nevezett elitezrede ennek a minden tekintetben kiváló hadseregnek, amelyről a világháború alatt megállapitobták az európai tábornokok, hogy az első legénytől az utolsóig elithadsereg.. Persze ma már Amerikának is megvan az arisztokrá­ciája és az előkelő ezredekhez az előkelő és gaz­dag családok gyermekei kerülnek. Amerikában hosszú időn keresztül nem tartozott az úgyneve­zett előkelő dolgok közé a katonáskodás, ez azonban a háború óta alaposan megváltozott. Minden gazdag ember kötelességének tartja, hogy fia legalább néhány hónapot szolgáljon az amerikai hadseregben. A hetedik ezred igy lett a gazdagok és kiváltságosok találkozó- helye. Ma már nem elégséges, hogy valakinek sok pén­ze legyen, ahoz, hogy bejusson a hetedik ezred­be, még előkelő családi összeköttetésekre is szükség van. A hetedik ezredbe csak protekcióval lehet be­jutni. A Wailstreet milliomosai büszkék rá, hogyha fiuk a hetedik ezred önkéntesi egyenruháját vi­seli. Sportolás vagy katonáskodás Persze, ahol túlsók az előkelő és gazdag em­ber, ott az élet sem lehet szegényes és hétköz­napi. Ebben a tekintetben azért semmiféle euró­pai hadsereghez nem hasonlítható az amerikai és ha európai katona egyszer megfigyelhetné, hogyan élnek ennek a kiváltságos ezrednek a tagjai, bizonyára tátva maradna szeme-szája. A hetedik ezred katonái ugyanis úgy vesznek részt a gyakorlatokon, mintha sportolni jár­nának, A katonai gyakorlatokat akár szép idő van, akár csúnya, soha nem tartják szabadban. Newyork szivében, a legelőkelőbb negyed határán emel­kedik a hatalmas klubépület, ahogyan maguk a katonák nevezik a hetedik ezred kaszárnyáját. A gyakorlatozás egy tágas, kitünően fölszerelt teremben folyik. A lőgyakoliatoktól kezdve a menetelési gyakor­latokig mindent itt végeznek, amit az európai vagy más ezredbeli amerikai katona a fölázott vagy kiszikkadt gyakorlótereken csinálnak vé­gig. S hogy a dolog még előkelőbb legyen és jét ékszerüségét fokozza, a hatalmas gyakorlóteremben külön tribünök vannak fölállítva az előkelő katonák előkelő hozzátartozói részére, akik minden ünnepélyesebb alkalommal megje­lennek a klubban és részt vesznek a gyakorla­tokon. Nagy társadalmi eseménynek számit egy ünnepélyes alkalommal megrendezett gyakorlat. Néger szolgák és klablotetek A terem előszobájában vannak az öltözők, kényelmesek és minden komforttal el vannak látva, akárcsak a sportpalotákban. Itt várakoz­nak a néger inasok, akik uraiknak az átöltözés­nél segédkeznek. Mert természetesen ennek a kiváltságos ezrednek a katonái kizá­rólag civilben hagyják el a kaszárnyát, civilben járnak randevúra, színházba, koncertre, mindenki oda, ahová éppen kedve tartja. Más­nap reggel aztán frissen borotválva megjelenik a kaszárnyában, vagyis a sportklubban. És ha történetesen nem jön el másnap, hanem csak harmad- vagy negyednap, hát ezt se veszik na­gyon zokon. Egyetlen egy dolog fontos csak, lehetőleg résztvenni a lőgyakorlatokon, a többi mind mellékes. Persze, nem szabad azt gondolni, hogy a lő­gyakorlatákat túlságosan komolyan veszik. Min­denütt kényelmes klubszékek láthatók, amikben a kimerült harcos alaposan kipihenheti magát, hogyha előző este túlságosan mélyen nézett a pohárba, A világ legelegánsabb ezrede A hetedik ezred természetesen nemcsak a leg­előkelőbb, de a legelegánsabb ezrede is az egész amerikai hadseregnek, Minden katonának négy egyenruhája van: egy tábori ruha, szigorúan olyan szabás szerint, ahogyan a mozikatonák öltözködnek. A nagy tábori diszegyenruha, amely a hagyo­mányoknak megfelelően régi szabású, amilyet a száz év előtti híres ezred harcosai viseltek és ami minden revüszinész részére elkápráz­tató lenne. Egy úgynevezett előgarnitura, amely roppant mutatós és különösen a leánysziveikre gyakorol nagy hatást. És végül az egyszerű gyakorló- ruha, amely még mindig elegánsabb és parádé- sabb, mint akármelyik európai ezred diszegyen- ruhája. A bajtársiasság szellemét élénken ápolják a hetedik ezred katonái között, ami annál is köny- nyebb, mert hiszen az ezred valamennyi tagja egyetlen társadalmi osztályhoz tartozik. A 67th Street és a Park Avenue sarkán van a külön ezredétterem, egy előkelőén berende­zett és kitűnő konyhával fölszerelt luxusétte­rem, amelynek kapujában formaruhás szolgák állanak. Európai fogalmak szerint igazán senki nem kép­zelné, hogy ezt az előkelő éttermet egy ezred tartja fönn katonái részére. Az ezrednek termé­szetesen külön újságja van. aminek szerkeszté­sére személyesen ügyel föl Colonel Tobin, az ezredparancsnok. A katonák és feljebbvalóik kö­zött az érintkezés egészen normaellenes és euró­pai katona részére elképzelhetetlen, inkább amo­lyan spoxtbaj'társiasság jellege van ennek az érintkezésnek. A hetedik ezred, ami valamikor katonai értelemben is valóban elitezrede volt az amerikai hadseregnek, ma mér nem annyira a katonai, mint inkább katonásdi céljait szolgálja, hogy azok a milliomos ifjak, akiket spleenjük a hadsereg felé hajt, megtalálják azt, ami: keres­nek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom