Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-12 / 59. (4205.) szám

<pi«<mMa&^arhirlap 1937 március 12, péntek. Elhallgatott kisebbségek Irta; Duka Zólyomi Norbert m. Artus király hazája A le gönt udatosabb, lég,számosabb és leghar- ciasabb franciaországi kisebbség a Basse Bre­tagne brétonfaju lakosai. Hárommillió lakosság, de a faj jellemző és létfönntartó bélyegét csak a fele viseli magán: 1,500.000 ember beszéli ma a kelta nyelvet. Bretagmeban az anyanyelv tudása nem dicsőség és nem természetes tulajdonság. Mert azok, akik vezetnek, akik elől vannak, megvetéssel és gyűlölettel kezelik és a halászok ■parasztok és hajósok úgy idézik föl viharverte, óceáni tengerpartjuk zugaiban, mint elmúlt idők titkos, megszentelt maradványát. Ha pedig a gyermek az iskolában bretonul mer beszélni, szitkozódás és verés jár érte. Mivel igy írja elő az instrukció. oo Amit errefelé tudnak Bretagneról, nem sok. Az ókorban Armoricának hívták, Julius Caesar a többi Galliával együtt meghódította. Később, az ötödik században az angolszászoktól Angliá­ból kiűzött kelta britek telepedtek meg, akik csakhamar összeolvadtak a félsziget régi kelta lakosságával. Itt rendesen meg is áll a tudásunk. Az már kevésbé ismeretes, hogy a nyu­gatrómai birodalom bukása után önálló hercegek kormányozták, akik a királyi címet vi­selték. 1171-ben IV. Comnan királlyal kihalt fér­fiágon a nemzeti uralkodócsalád, de női ágon tovább folytatódott Konstanciában, az utolsó király leányában, aki II. Henrik angol király fiá­hoz, Gottfridhez ment férjhez. A középkor fo­lyamán ádáz örökösödési harcok színhelye volt Anglia és Franciaország között, — különösen a százéves háború idejében. De önállóságát egész 1532-ig megőrizte. Ekkor teljesedett be rajta az európai politika oly gyakori sorsa — az „Et tu felix Austria nube“ receptje szerint —, házasság révén Franciaországhoz csatolták. Az utolsó bretagnei herceg unokája, Claude férjhez ment I. Ferenc francia királyhoz és ünnepélyes kere­tek között hirdették ki Bretagne bekebelezését. Rennes, mai fővárosa főterén hatalmas szobor­mű hirdette 1911 óta ezt az egységet, de a frigykő („la statue de la houte nationale") nem­rég — amikor négyszázéves évfordulóját akar­ták megünnepelni, darabokra zúzva hevert a föl­dön. A bekebelezéskor a breton nemesség fönn­tartotta magának önkormányzati jogát. A francia forradalomig tényleg létezett ez az önkormány­zat, de a forradalom mindent elsöprő naciona­lizmusa ezt a négyszázéves Ígéretet is úgy elsö­pörte, mint ahogy a történelem forgószelei oly gyakran hitet, Ígéretet és függetlenséget percek alatt tettek semmivé. A nemzet őre: a nyelv Bretagne mindenképen elüt Franciaországtól. Nemcsak vadregényes tengerpartjával, gazdag természeti kincseivel (ércek, szén és termékeny talaja), de lakosainak a típusával is. Talán a sok vihar és annyi habokba huHt élet emléke tette olyan komorrá a bretont. Tartózkodó, csöndes. Erről jut eszembe: Mikor az Eiffel-tomyon egy gyönyörű népviseletü breton családot akartam megkérni — akiket szintén a látványosság csalt a háromszáz méter magasba —, hogy lefényké­pezhessem, a legenergikusabban, szinte félő tar­tózkodással tiltakoztak ellene. És nem használt az sem, hogy erősitgettem, a fénykép csak saját használatomra lesz és semmiféle lapba vagy fo­lyóiratba nem kerül, — velükszületett visszavo- nultságuk egyszerűen elvileg nem engedhette. Amellett élénk, költői képzelőtehetségük van és rajonganak az énekért és költészetért. Igaz, egy európai nemzet sem dicsekedhetik olyan régi irodalommal, mint a történelem ködéből meg­mentett énekeit és mondáit őrző breton nép. Artus király és körének elbeszélései, az ezeréves mondák — sajnos, sokszor a középkor folyamán francia trubadúroktól elferditett formáikban -— az európai kultúra legrégibb emlékei közé tar­toznak. A népies irodalom mellett már a közép­kor első felében önálló irodalma is virágzott. Az első emlékek, a régi latin irók müveihez irt glosszák, majd vallási és hősi mondák földolgo­zása következett és a 14. században tűntek föl az első vallási misztériumok (Szent Nonna élete, Jézus). A mindinkább elhalványodó és már csak különlegességszámba menő irodalmat a múlt szá­zad végén újraéledő nemzeti mozgalom mentette meg a pusztulástól és uj virágzás felé vezette. A legutóbbi időben mind több és több írója és köl­tője és tudósa akad, akik közül a legnevezete­sebb, Jean Pierre Calloc'h a világháborúban esett el. Nem szabad elfelejtenünk azon irók so­rát sem, akiket a breton faj a francia irodalom­nak ajándékozott, de szivük odaállította őket breton társaik küzdelmébe: Charles Le Goffic, Maurice Duhamel. A breton nyelv szerepe és a breton nemzeti mozgalom fejlődése nagy tanulságot nyújt. Hogy a történelem legnagyobb viharain keresztül, ak­kor, amikor politikai önállóságtól megfosztva, kietlen hegyek közé menekül a nemzeti nyelv, nyelvében a nemzet még mindig tovább tud élni. Pedig a breton kettős támadásnak volt kitéve. Amióta 1882-ben a felekezeti iskolák helyett bevezették Franciaországban az állami iskolákat, a breton nyelvet teljesen törölték a tanításból. Nemcsak, mint tanítási nyelvet nem engedélyez­ték többé, de nem engedték meg magánúton való tanítását sem, sőt szigorú rendeletek jelentek meg, hogy a tanítóknak szigorúan meg kell a gyerekeknek tiltaniok, hogy egymás között bre­tonul beszéljenek és fölhatalmazást kaptak arra is, hogy a szót nem fogadókat testi fenyítéssel és szigorú büntetésekkel sújthassák. A breton tehát eltűnt az iskolából, a nemzeti öntudat tö- tartalókkamráiból. — De a breton nyelvet egész más oldalról fenyegette a nagyobbik ellenség. A 17. század óta olyan hatalmas arányokban előre­törő francia kultúra ragadta meg hatalmas kar­maival és a francia forradalom után a fölvilágo- sodás és kultúra jelszavával tört létezése ellen. Műveletlennek tekintették, aki az elavult és le- kicsinylett breton nyelvet beszéli és ebben az irtó hadjáratban, amely akkoriban hosszú időre a parasztkunyhók és halászbárkák zugaiba szám­űzte a nyelvet, maguk az előkelő bretonok jártak elől. Az összes küzdelmet, az összes veszélyt túl­élte a breton nemzeti mozgalom, mert megvetve bár és lekicsinyelve, de néhány bátor előharco- sának: d'Estourbillon, La Villemaraué, Luzel és társainak a szivében ott égett a szeretet az ősi nyelv iránt. És a nyelv anyagi, politikai és ha­talmi eszközök nélkül egyedül hozta létre azt a A Pravda megállapításai MOSZKVA. — A Pravda közilése szerint Iva- novezk kerületben az elmúlt napokban külön­böző vallási szekta nagy kongresszust tartott. A napirenden az uj orosz alkotmány megvitatá­sa szerepelt. A Pravda egyúttal megállapítja, hogy a vallási mozgalmak nem csökkennek, sőt terjednek Szovjetoroszországban. A vallási szek­ták illegális munkája következtében számos vallásos mozgalom keletkezett, amelyek külö­nösen a munkások körében találnak sok hívőt. csodát, hogy ma virágzik, fejlődik és arányaiban napról-napra nő a mozgalom. — Két kis térkép fekszik előttem: az Ar Breizoneg er Skol című breton iskolamozgalom adta ki. Mindkettő a bre- tagned félszigetet ábrázolja. Az egyiken néhány elvétett fekete folt látható, a másikon a fekete foltok elszélesedve öntik el Bretagne térképét. Az elsőn azok a községi tanácsok vannak', ame­lyek 1935 márciusában követelték a breton nyelv bevezetését az iskolákba, a másikon azok, ame­lyek 1936-ban követelték! 78-ról 230-ra szapo­rodtak. A nemzeti mozgalom Az öntudatos mozgalom nem régi keletű. A francia forradalom letargiába taszító csapását csak nagysokára heverték ki. Elvétett tiltakozó hangok után Charles le Goffic, az ismert francia költő és társai mega lapították a „Breton regio- nalista szövetséget". A célja nagyon is irodalmi volt és szoros összefüggésben a Ploujeanban fel­újított misztériumokkal. De a lavina megindult. Nem sokkal utána megalakult a „bárdok" egye­sülete, a „Gorsedd" és 1911-ben megalapították a „Breton regionalista federációt", majd a „Bre­ton Nemzeti Pártot", az első erős politikai szer­vezetet. A mozgalomnak kezdetben belső ellen­ségei voltak. Mivel egyrészt a breton nyelvet to­vábbra is a falusi papság tanította eldugott ma­gániskolákban, másrészt a mozgalom vezető em­berei is a konzervatív katolikus körökből kerül­tek ki, a mozgalmat elkiáltották reakciósnak, „jobboldalinak". A háború szünetet jelentett, — a négy évet „csak" 240.000 breton hősi halott sírja jelezte. A békekonferencián, amikor úgy A gyárnegyedekben rengeteg ilyen Illegális fe- lekezet létezik s templomaikban nemcsak imád­koznak, hanem politizálnak Is. A legális egyház is erősödőben van. A vallásos mozgalmak leg­újabban a politikai élet előterében álló szemé­lyek között is terjednek. A Pravda továbbá megállapítja, hogy a hívek befolyása nemcsak a falvakban, hanem a nagyvárosokban is emel­kedik, azaz ott, ahol a kommunista propaganda heves vallásellenes tevékenységet lejt ki. . iátták, hogy a résztvevők és elsősorban Francia- ország állandóan a kisnépek fölszabadítását han­goztatja, a breton képviselők is részt vettek, de felszólalásaik visszhang nélkül kongtak a ta­nácsteremben. (A breton lapok ezt még sem fe­lejtették el: „A középeurópai kis népeknek ép­pen Franciaország hozta meg a szabadságot és bennünket annyival mostohábban tart?" — Breiz Atao.) — A háború után uj alapokon indult el a mozgalom, a Breiz Atao megalakulása nyo­mán, hosszú évek tisztitó folyamta után. 1927- ben megalakult a Breton Autonomista Párt, majd két lelkes fiatal párisi diák, Yann Fouéré és Ró­bert Audic munkája nyomán a breton iskola- jozgalom, az említett „Ar Breizoneg er Skol". Ki­tartó és lelkesedéstől fütött munkájukat széles­körű siker koronázta. A számtalan kiadvány, be­széd, propaganda és személyes munka nyomán (megint egy tanulság: az apró munka óriási je­lentősége!) hatalmas mozgalom fejlődött, amely a legutóbbi időben mindinkább szélesebb alapo­kon és nyilvánosabb, hivatalosabb keretekben lép a francia közvélemény elé. A konzervativiz­mus vádja már régen a múlté, ma a munkás- és parasztrétegek is tagjai a breton autonómiát hir­dető nemzeti pártnak és a polgári osztály oly sokáig távolmaradt képviselői, parlamenti kép­viselők, tanítók, kereskedők és iparosok is kö­vetik zászlaját. Ahogy múltkor megírtam, megnyilvánulásai már nagyon is öntudatosak. Hogy a francia kor­mány milyen álláspontot fog elfoglalni, még bi­I zonytalan. Egyelőre a legminimálisabb követe­lések teljesítésére sem mutatott hajlandóságot. De az idő halad .. . Középeurópa fejlődése a résztvevő államok bel* ső viszonyának fejlődésétől függ. Röviden meg­emlékezett még a kisebbségi kérdésről is és a csehszlovák kormánynak azt az ismert álláspont­ját hangoztatta újból, hogy a köztársaság alkotmánya a legteljesebb mér­tékben respektálja a kisebbségek jogait. Határozott válasz Varsának A miniszter kissé hosszabban foglalkozott az emlékezetes Seba-afférral is. Ezt azért teszi —• úgymond —, mert az elmúlt napokban a lengyel parlamentben is szóvá tették az ügyet és a len­gyel miniszter olyan formában fogalmazta meg a lengyel kormány álláspontját, hogy Seba köny­vében határozottan föllelhetők a lengyelellenes tendenciák és ezért a lengyel kormány a Cseh­szlovákiához való viszony megítélésénél tekintet­tel kell, hogy legyen az említett könyvre. Krofta külügyminiszter elutasítja azt a rosszindulatú beállítást, mintha Seba könyve a csehszlovák kormány és külügyi kormányzat hivatalos állás­pontját tükrözné vissza. Az a körülmény, hogy a külügyminiszter irt előszót a műhöz, nem jelenti azt, hogy ezzel a könyvben leszögezett állás­pontért a felelősséget is vállalta volna. Az sem igaz, hogy Seba könyvében bárhol is szó volna arról, hogy kívánatosnak tartaná az 1920-ban tervbevett lengyel határok visszaállítását. A bizottság végül megszavazta a külügymi­niszter expozéját. Néhány kisebbjelentőségü szónok után befe­jezték a vitát és Krofta külügyminiszter vála­szolt a vitában elhangzott problémákra. AZ „ttLÖSZTRAJK" VÉGE... A losangelesi rendőrség a Douglas-repülö- gépgyár 352 munkását — akik iilősr.Tájé­kai akartak eredményt elérni -- foghá.ba *áxta. Krofta vitába szállt Varsóval a Seba-könyv ügyében Seba kiwve nem fedi a hivatalos csehszlovák álláspontot • „fi Habsburs-kérdés ecyeíCre nem aktuális” A képvíseiéház-külügyi bizottsága tudomásul vette a külügyi expozét PRÁGA. — A képviselőház külügyi bi­zottságában csütörtökön délelőtt folytat­ták Krofta külügyminiszter 'legutóbbi expo­zéja fölött a vitát. Feltűnő volt Kopecky kommunista kép­viselő népfront-propagáló beszéde. Azt hangoztatta, hogy a kommunistáknak és a demokratáknak együttesen, kéz a kézben kell harcolniok a fasizmus veszedelme ellen. A kommu­nizmus és a demokrácia között vannak ugyan különbségek, egymást bírálhatják is, de a mai nemzetközi helyzetben nerft szabad egymással ellenségesen szemben- állniok. A kommunista párt most arról igyekszik meggyőzni a munkásságot, hogyha talán jogtalanságok érik is, de ezt a köztársasá­got a munkásságnak minden körülmények között meg kell védenie, mert a köztársaság önállóságának megsértése elsősorban a munkásosztály kárára volna. Dr. Mares szociáldemokrata képviselő amiatt panaszkodott, hogy Sidor Hlinka­Krofta miniszter zárszava Különösen érdekes volt a Habsburg-restaurá- ció kérdésében tett kijelentése. Krofta külügy­miniszter — mint emlékezetes — expozéjában nem is érintette ezt a kérdést. Az expozé szenátusi bizottsági vitájában az egyik Henlein-párti szenátor beszédében erre rá is mutatott és határozott választ kért a külügy­minisztertől ebben a kérdésben. A Habsburg kérdés nem aktuális Krofta külügyminiszter mai bizottsági beszé­dében utalt a Henlein-párti szenátor felszólalá­sára és kijelentette, hogy téves az a fölfogás, mintha a külügyminiszté­rium álláspontja a Habsburg-kérdésben Fran­ciaország befolyására megváltozott volna. Soha sem Franciaország részéről, sem más Terjed a vallási mozgalom Szovjetoroszországban párti képviselő a legutóbbi bizottsági ülé­sen antiszemita tendenciájú kijelentéseket tett. Szerinte a csehszlovák nép a köztár­saság lakosságának egy tetemes részét nem fogja sohasem más elbánásban része­síteni, mint a többi lakosságot. A Sidor által megütött hang teljesen idegen a cseh­szlovák parlamentben. Beszéde további fo­lyamán védelmébe vette a bolsevizmust. Ma a világ nyugtalansága — úgymond — nem a komintem működésében leli magyarázatát, hanem sokkal inkább nyugtalanítja a világ békéjét a náci-in- ternacionálé, amit a spanyolországi és a legutóbbi ma­gyarországi események (?) is igazolnak. Ezután megvádolja a Henlein-pártot, hogy a mai nehéz viszonyok között propagan­dájával még jobban megnehezíti a köztár­saság külügyi kormányzatának munkáját. Szerinte a Henlein-párt nem törődik a ma­gyarországi ötszázezer lelket kitevő német kisebbséggel és még kevésbbé a déltiroli német kisebbség ügyével. irányból nem gyakoroltak e tekintetben be­folyást és azt mi nem is fogadtuk volna el, — mondotta a miniszter. A Habsburg-restaurá- ció kérdésében eddig elfoglalt álláspontunk most sem változott meg s ahoz következetesen tartjuk magunkat. Mi a restaurációt a legerélyesebben visszautasít juk, de ez a kérdés nem nyugtalanít bennünket, mert elfogadjuk az osztrák felelős tényezőknek azt a legutóbb többször hangoztatott kijelentését, hogy a Habsburg rcsíauráció kérdése egye­lőre nem aktuális. A kérdést mi sem tartjuk időszerűnek, fi kisebbségek A középeurópai kérdéskomplexumról egyelő­re nem akart részletesen szólani, mert hiszen 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom