Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-11 / 58. (4204.) szám
1937 március 11, csütörtök. Zselizen Majthényi Lászlót, Tornaiján Hevetty Lászlót választották az egyesült párt járási elnökévé A pártvezérek a „megegyezés" föltételeiről ■ ■ ■ „Amíg sérelmeinket nem orvosolják, addig nem támogathatjuk a kormányt" ZSELIZ. — A nagysikerű lévai körzeti gyűlés után a pártvezérek kíséretükkel együtt Zse- lizre utaztak, ahol a Mészáros-vendéglő nagytermében folyt le az uj zselizi körzeti pártszervezet egységesítő s egyiben alakuló nagygyűlése. A gyűlést, amelyen közel félezer kiküldött párttag jelent meg a járás községeiből, Komzsik József helyi pártelnök nyitotta meg, majd Majthényi László jelentette be a volt országos keresz- tényszocialisía és magyar nemzeti pártok körzeti pártvezetőségei nevében a két régi vezetőség lemondását. Dr. Gyapay Ede zselizi ügyvéd, korelnök vezetése mellett megejtették az uj járási elnökség és pártvezetőség megválasztását. Az egyhangú választás eredménye a következő: Tiszteletbeli elnökök: dr. Kmoskó Béla, Tonhaiser Mihály és Czeglédy Pál; elnök Majthényi László; ügyvezető alelnökök: Papp József és Bojsza József; alelnökök: Zachar Ádám (Lekér), Komzsik József (Zseliz), Csurgay Lajos (Zseliz), Bárány János (Zseliz), Juhász Ernő (Zsemlér), Nagy Lajos Vida (Nagysalló), Móczy András (Nagy- salló), Dudás Jónás (Csata), Nagy Miklós • (Sződó) és Csontos Vilmos (Garamsalló); pénztáros Modrovics János; ellenőrök: Bukó István, Heeht Imre és Antal János; jegyzők: Veres László, Balya Béla, Dúsa Bésa és Lányi Gyula; titkárok: Budaváry László és Há- momyik János; segédtiíkár Grimm György. (A pártvezetőség tagjainak névsorát legközelebb közöljük.) Esterházy beszéde A választás után Majthényi László, az újonnan megválasztott körzeti elnök, vette át az elnöklést és kifejtette programját. Hangsúlyozta, hogy osztály- és társadalmi különbség nélkül kell ma egy táborba tömöríteni a kisebbségi magyarságot. Ezután Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos ügyvezető elnöke mondott hatásos és állandó tetszésnyilvánítással kísért beszédet. Elsősorban üdvözölte az uj zselizi pártkörzetet, majd hangsúlyozta, hogy az egyesült párt minden irányban felkészül a kisebbségi magyarság jogainak és érdekeinek védelmére. A magyarság két volt pártjának egyesítésével elkövetkező küzdelmünk könnyebb és átütőbb sikerű lesz. Találóan jellemezte a magyarság követeléseinek lényegét. Ahhoz, — úgymond, — hogy megelégedettek legyünk, főkép az kell, hogy a mindennapi kenyerünk meglegyen és gyermekeink nemzeti szellemben való nevelését tökéletesen biztosíthassuk. Visszautasította az államellenesség vádját s kifejtette azt, hogy a magyarság miért ragaszkodik Szlovenszkó autonómiájához. Részletezte a szlovenszkói magyarság sérelmeit és követeléseit s lelkes visszhang mellett leszegezte a tételt: amíg sérelmeinket nem orvosolják, addig nem támogathatjuk a kormányt. Az ügyvezető pártelnök nagyhatású beszéde után dr. Turchányi Imre szenátor és dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő szólalt fel. Érdemlegesen foglalkoztak az aktuális belpolitikai és külpolitikai kérdésekkel s kifejtették véleményüket az úgynevezett „aktivisták" politikai módszereiről. Részletesen bírálták a kormánykoalíció gazdasági, pénzügyi és külügyi politikáját s főleg a költségvetést kritizálták. Megáll apitásaikat a közönség szűnni nem akaró, lelkes tapsokkal és éljenzéssel helyeselte. Lángi Gyula kisgazda szólalt fel még, majd Majthényi László körzeti elnök berekeszt ette a nagysikerű gyűlést. A törvényhozók ezután még az esti órákig együtt maradtak a zselizi kisgazdákkal s meghallgatták és feljegyezték panaszaikat. Tornaiján Jaross Andor a „nemzetiségi megegyezés" kérdéséről beszélt TORNALJA. — Hétfőn alakult meg az egyesült párt tornaijai járási szervezete is. A gyűlés termét zsúfolásig megtöltötte a mintegy hétszáz főnyi közönség, amelyben a tornaijai járás minden községi pártszervezete képviselve volt. A lelkes hangulatú gyűlést Hevessy László, a volt magyar nemzeti párt körzeti elnöke nyitotta meg s üdvözölte a megjelent törvényhozókat és a párthiveket. Elsőnek Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke emelkedett szólásra s meleg ünneplés közben kezdte meg nagyszabású politikai beszámolóját. Bevezetőben utált arra, hogy a tornaijai járásban könnyű volt az egységesítési munka keresztülvitele, mivel ebben a járásban túlnyomórészt csak a volt magyar nemzeti párt volt a magyar keret, mig az országos keresztényiszocialista pártnak mindössze néhány községben volt szervezete. Vázolta a pártegyesülés előzményeit és azokat a sorsdöntő jelentőségű okokat, amelyek szükségessé tették a magyarság politikai egységének megteremtését. Igaz, hogy ez az egység ma még nincs meg teljesen, mert vannak magyarok, akik még mindig a különböző csehszlovák pártokat támogatják. Az egyesült párt testvéri szeretettel és bizalommal fogadja vissza a csehszlovák pártokból és a kommunista táborból a magyar nemzeti gondolathoz visszatérő magyarokat. Éles szavakkal Ítélte el ezután a pártelnök azt A fegyverkezét nem eredményezett konjunktúrát PRÁGA. — Vavreéka volt bécsi követ a napokban előadást tartott a prágai nagyiparosok klubjában. Előadása elején leszögezte, hogy a gazdasági válság1 tipikus periódikus válság volt, mert egyébként, strukturálisan tovább tartana. Hangsúlyozta, hogy nem helyes a imái gazdasági megélénkülést a fegyverkezés számlájára Írni, mert a konjunktúra sokkal hamarabb megkezdődött volna, ha a fegyverkezés nem hárított volna olyan nagy igényeket a tőkepiacra. A fegyverkezés az általános prosperitásnak inkább gyöngítéeére szolgál. Vavreőka előadása végén hangsúlyozta, hogy a Dunamedencé- ben meg kell valósítani a gazdasági együttműködést és a legsürgősebbnek a kliring rendszer likvidálását tüntette fel, amit. az összes dunai államok által garantált Ikülőn köktjön segítségével képzel el. a példátlan hangot és módot, amellyel a csehszlovák agrárpárt úgynevezett magyar osztályának sajtója a magyar nép hivatott vezéreinek személyét támadja. Beszámolója további részében Jaross képviselő a csehszlovák külpolitika és belpolitika minden aktuális kérdésére kitért s többek között foglalkozott Hodza miniszter- elnök és Dérer igazságügyminiszter ismert nyilatkozataival. Kifejtette az egyesült párt álláspontját a kisebbségi kérdések rendezésére irányuló tárgyalások ügyében s leszögezte azokat az alapköveteléseket, amelyeknek teljesítése nélkül pártunk nem ismerheti el megoldottnak a magyar kisebbségi kérdést. A szűnni nem akaró, lelkes helyesléssel fogadott beszéd után dr, Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselő mondott gyújtó hatású beszédet. Tolmácsolta a párkányi és ipolysági járások magyarságának testvéri üdvözletét s részletesen foglalkozott a magyarságot ért gazdasági, szociális és kulturális sérelmekkel. Ugyancsak lelkesítő hatása volt dr. Gürtler Dénes tarto- mánygyülési képviselő felszólalásának is. Ezután a jelölőbizottság javaslatának egyhangú elfogadásával megválasztották a járási párt- vezetőséget. Elnök lett Hevessy László (Sajószámya), alelnökök: Bodony Gyula (Tornaija) és Adorján Lajos (Otrokocs), titkár Halász István. A járási pártválasztmány tagjai: Adám József Tornaija, Szivecz Gáspár Abafala, Varga János Alsófalu, id. Szabó József Kálosa, id. Miko Ferenc Felsővály, Martinovits József Baracca, Lipták Mihály Beje, Gsala András Beretke, Fodor Lajos Csoltó, Hindulák Rudolf Deresk, Bráz Bertalan Felsőfalu, Miklós István Felső- rás, Koholovszky István Füge, Kankula Bertalan Hosszuszó, óvári Lajos Panyit, D. Hubay József Hubó, Lőrincz Barna Kecső, Kudlák Zoltán Kisvisnyó, M. Fürjes István Kövecses, ifj. Jánosdeák József Lekenye, Duczmann András Levárt, Gajan János Lökösháza, Oroszlányi Lajos Mellété, Adám Zoltán Mé'hi, Hubay Barna Naprágy, H. Bódi Pál Oldalfala, Korponay Árpád Otrokocs, Bodon Rafael Honka, Blafcnik Márton Pelsőcardó, Czókoly Péter Runya, ifj. L. Pál János Sajógömör, K. Filep Ferenc Sajó- keszi, id. Barta István Királyi, Szívós László Sajólenke, ifj. Kriston János Sajórecske, Valent István Sajószámya, ifj. Demeter István Szentkirály, ifj. Takács József Tiba, Kocsis Kálmán Sánkfala, Szabó László Szkáros, A. Miké István Zsór, Véglh István Sajógömör, Koreny Antal Deresk és Szuhay Lajos Lökösháza. A választás megejtése után a tornaijai közönség nevében Tomallyay Zoltán keresetlen szavakkal üdvözölte az egyesült párt vezérférfiait és megköszönte nekik a magyarság érdekében kifejtett fáradhatatlan és áldozatkész munkájukat. Hevessy László elnök zárószavaival ért véget az emélkedett hangulatú nagygyűlés. Magyarország is bekapcsolódik az olasz gyarmatok gazdasági kiaknázásába BUDAPEST. — Félhivatalosan jelentik, hogy kedden Rómában gróf Oiano olasz külügyminiszter és báró Villani magyar követ megállapodást irt alá, amely az 1928. évi magyar-olasz kereskedelmi és hajózási szerződés hatályát kiterjeszti az olasz gyarmatokra. Az egyezmény, amely a magyar gazdasági életnek az olasz gyarmatbirodalom kiaknázá- ába való bekapcsolódását hivatott elősegíteni, április 1-én lép életbe. A Schlaraffia boldog országába is benyomult a politika bomlasztó mérge Széthullóban a Schlaraffia - szövetség, amelynek világközpontja Prágában van PRÁGA. — A „Schlaraffia" egyesületekben az utóbbi időben erős mozgolódás észlelhető, amely a Schlaraffia-világ szövetség fokozatos széthullása felé halad. Amint ismeretes, a Schlaraffia társadalmi egyesület, amelyet a németek alapítottak a múlt század közepe táján Prágában. Célja az, hogy szellemes és okos embereket kedélyes kaszinó életbe fogjon össze. A bohém- jellegü egyesületi mozgalom lassan elterjedt egész Európában, ahol németek vannak, de a prágai AU-Schlaraffiát tekintették mindenkor a szövetség fejének. A szövetség széthullása 1933-ban kezdődött meg, amikor a birodalmi német egyesületek, számszerűit 135, kiléptek és külön szövetségben szervezkedtek meg. Legutóbb Ausztriában indult meg hasonló mozgalom. A salzburgi Schlaraffia értesítette a prágai „All-Schlaraffiát", hogy kilép a szövetségből, mert a prágai központ ,kapca ólaiban áll a világzsidósággal és a világbolsevizmuasal". Kezdeményezésére hasonló bejelentést tett a linzi, melki és steyri egyesület is. Hir szerint a gráci szervezet ellenakciót indított s „konci- liumra akarja összehivatni az ausztriai schlaraf- fiákat, hogy megakadályozzák a szakadánmoz- galmat. Valószínű, hogy a magyarországi schlaraffia- asztal társaságokra is átcsap az ausztriai példa. Megjegyzendő, hogy a szövetség széthullása a tagok számára meglehetősen sokat jelent, mert az egyes szervezetek egész Európában kölcsönösen támogatták a körükbe érkezett más országbeli tagokat. Megváltozik a svájci-magyar fizetési forgalom rendszere BUDAPEST. — Az uj magyar-evájci fizetési egyezmény nészletieíinelk nnegbesziéíliésie végett pár ®ia|p óta Buidapeístan tartózkodik és az iílilettékes magyar hatóságokkal tárgyalásokat folytat egy svájci delegáció. A régi Miirángegyiaziini&iiy neim kerül meghosszabbításra, hanem a magyar* francia fizetési miegálEaipoidiás mintájára, „gemtle- men‘s agreeimein!t“ formájában fogják a jövőben liebonyoliitanli a külkereskedelmi forgalomból származó elszámolásokat. Ez albból a szempontból lesz igein fonitos Magyarországira, hogy módot ad a Nemzeti Bank konvertibilis devizakészletéinek eddiginél fokozottabb mérvű gyarapítására. Illetékesek remélik, hogy Magyar- országnak a Svájccal való külkereskedelmi forgalma továbbra is olyan kedvezően fog alakulni, minit 1906-ban, amikor 30.3 millió pengő értékű árut exportált (ebből 16.5 miliő értékű búzát) és az egész import értéke nem wlt több, mint 10.3 millió pengő. Duka Zólyomi Norbert a magyar nacionalizmus történelmi fejlődéséről POZSONY. — E napokban tartotta meg dr. Duka Zólyomi Norbert a Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság kisebbségi előadássorozatának második előadását. Az előadó a magyar nacionalizmus történelmi fejlődéséről beszélt. — Bevezetésében a témát a még eléggé ki nem kutatott tények birodalmának nevezte és azt hangsúlyozta, hogy helyes, objektív megismeréshez csak a szigorú tudományosság vezethet el. — Megszoktuk — mondotta az előadó —, hogy egyrészt nem-magyar részen úgy állítják be a nemzetiségi kérdés fejlődését Magyarországon, mint a nemzetiségek ellen irányult akciók sorozatát, másrészt pedig bennünket, a mai generációt az önkéntes bűnbak szerepére akarják rávezetni, akik meakulpázva tudatos és egyoldalú bűnnek minősítenek mindent, ami egykor ebben a kérdésben történt. Pedig a történelem objektív ismerete és oknyomozó kivizsgálása egészen más képet mutat. Több esetet említett föl, ahol az ellentmondások és viták csak abból származtak, hogy a kiinduló szempont volt különböző és a fogalmak nem voltak tisztázva. Dérer miniszter pozsonyi beszédével kapcsolatban viszont megállapította, hogy „nem azért adhatott okot olyan sok ellen- véleményre, mert talán más tudományos alapokból, vagy másképen értelmezett tudományos fogalmakból indult ki, hanem azért, mert egyszerűen sok állításában nélkülözte a tudományos alapot és a napi politika szemszögéből birálga- tott". Az említett beszéddel az előadó több helyen foglalkozott ezen szempont alapján. Előadása első részében az alapfogalmakat fejtegette: a nemzet, mint politikai és a nemzet, mint etnikai fogalom közötti különbséget és fölvázolta a nacionalizmus középeurópai általános előzményeit. A magyar nacionalizmus a világháborúig tartó történetét három részre osztotta: az első fejlődési időt 1848-ig, amikor semmilyen irányú nemzeti elnyomásról szó sem lehetett és mindaz, amit helyenként fölemlítenek, a magyar népet is egyformán érintő osztrák visszahatásra vezethető vissza. A magyar nacionalizmust nem szabad a megyei hatóságok egyes túlkapásaiban keresnünk, amelyek ellen éppen Eötvös József és társai küzdöttek a leghevesebben — mondotta az előadó —. hanem Eötvös, Kossuth. Széchényi és Wesselényi Írásaiban, akik a nemzetiségekkel szemben a legteljesebb megértés álláspontját képviselték. Áttekintést nyújtott az 1849-től 1867-ig, a kiegyezésig tartó időről és végül bővebben foglalkozott a kiegyezés utáni korszakkal. Fölvázolva az ideológiai továbbfejlődés egészséges vonalát, amely Deák, Andrássy, Szilágyi, Irányi, Justh és Széli alakjaiban megnyilvánult és megállapította, hogy mindazon tények, amelyeket egyes kormányok szemére vetettek, nem keletkeztek sem az egészséges ideológiai fejlődésből, sem magyar nemzeti érdekből és érzelemből, hanem részint a kormány és ellenzék harcából, részint több, a magyarság Hatalmán kivüleső okból, mint többek között az osztrák nyomás, uj, nem magyar rétegek fölkerülése és a nemzetiségek túlhajtott expanzivitása. Befejezésül két kérdéssel foglalkozott: megvédte álláspontját a különféle elhangzott és mindig megújuló kifogások ellen és alapelvül megállapította, hogy a magyar nacionalizmus egyáltalán nem fejlődött ki máskép, mint a nacionalizmus minden országban: a német fölfogástól a francia, politikai fölfogás felé. Végül mindazon érzelmi és tudományos előföltételekkel foglalkozott, amelyek a kérdés objektív tanulmányát lehetővé teszik és kizárják a kifogásolók által elfogadott „bűn totalitásának" az elvét. Előadását — amelyet szépszámú közönség hallgatott végig — a következő megállapitássaí fejezte be: — A közös múlt, az államalkotó nemzet és a nemzetiségek összekapcsolásának a lehetőség* kedvezett a belső fejlődésnek. Hogy az ut másfelé vezetett, ezt nem a magyar nemzet és a magyar nép okozta, hanem a kívülálló erők traqi- kus játéka, amelyért mi, a késői generáció felelősséget nem vállalunk. A következő előadást a ciklusban Ludwij Aurél taríja március 12-én. 4
