Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-28 / 72. (4218.) szám
22 1937 március 28, vasárnap* samgiofliistról, ajprójószágiról, ezőllőinieitiszié&ről, meg a aongTTáról, hogy miikor is volt felhangolva? — Régem, — tegyiotieifct rczignáltain a háziasszony —• és nem is fogom többé feillbaingioiltat- ni. Hiszein egyszer úgyis ed fogják maguk árve- reltetni! Talán jobb lennie, ha máir el is áirvenez- itetftéik volna... a tzionigonáit ős, meg az áiróajs zifeadit, meg az ingaórát. Aiz ember lassan beletörődnék a megtörténtbe és nem izgulna folyvást a megtörténhető miatt, nem igaz? Ruzsicska uir hallgatott, falcó lett a tekintete, mintha a büntiiidiatosöág homálya ereszkedett volna eléje. Hallgatott, csak az óráját nézte meg egy párszor. De aztán — pontosan öt perccel félhárom után, — mosolytól elborított arccal. megélénkülve pattant fel, úgy, mintha a csizmája fianetkapcák helyett aoélrugókkal lett volna ídbéleiive. ■— Nem igaz, — szállott pöribe hevesen a háziasszonnyal, mert ami még nem történt meg, azt el lehet igazítani, hogy meg ne történjék soha!... Mert az ügyvédeik nagy kutyáik, de a jó Isten megsegít és az igen nagy kutyák körmei közül is csak kikerül egyszer a szegényember!... És mégis csak jó, hogy ittmaradt az óra, amely ha nem is jár már megbizhatóan, elütötte azt az órát, amelyben születtünk, amelyben eleóhaj- totta életét az apánk, meg anyánk. Az óra, mely számilálgatta a fejünk fölött a boldogságnak meg a szorongásnak a perceit és sánták álón is .kedves tanúja marad az életünk történetének ... És jó, hogy ittmaraidit a zongora, mert mi muzsikálnia, mikor a nagy kutyák sorra ki EfíiMokMéGsíúszló életéből Vannak emberek, akiknek nemcsak a működési körük nevezetes, hanem az egyéniségük is. Ilyen nagy ember Mécs László is, akii nemcsak mint költő kiváló, hanem mint ember is. Jelen fejtegetéseim során olyan dolgokat fogok elmondani, amelyek nem költészetével, hanem emberi mivoltával vannak kapcsolatban. Ezeket a dolgokat hiteles forrásból merítettem, résziben a mindig kedvesen mesélő, fiáról sokat beszélő, drágalelMi édesanyja elmondásából, résziben pedig személyes tapasztalatomból tudom baráti, bizalmas érintkezésiünk kapcsán, * Kezdjük a gyermekkorán a nagy Mécsnek. Mint gyermek korán tanujelét adta későbbi énjének, költői és szociális lelkületének. Az iskolában nemcsak mint kitűnő tanuló, eszes diák, hanem mint jó szavaló is magára vonta tanítói és tanárai figyelmét. Nagyon megszerették az okos, kedves kis Jóskát. (Ez a keresztneve, a László nevet premontrei rendjétől kapta.) Sűrűn kapta az ajándékot. Hol a tanítójától, vagy a miséző paptól, vagy egy- jegy jólelikü bácsitól, akinek szintén szemet szúrt a kisfiú. Nagy örömmel szaladt ilyenkor [haza és újságolta, hogy mit kapott ajándék- ba. ¥ fognak dűlni és Ruzsicska civilben fog eljönni táncolni egyet annak az örömére, hogy nem kel! többé ide Uniformisban jönnie? ... Jó, bogy ittmairadit az Íróasztal is és nem a térdünkön kell aláírni azt, hogy az árverést nem tartottuk mieg, mert a felperes ügyvédije neim jelent meg a. kitűzött időpontban! Evvel Ruzsicska ur három aktát penderített ki a táskájából az Íróasztalra, mely aktákat a házigazda fohászhoz hasonló sóhajtással irta alá ... A háziasszony élálmélkodva nézett egyik férfiről a másikra, Ruzsicska ur pedig, vissza- itteeztve az aláirt iveket aktatáskájába, bucsuz- kodni kezdett, — Tessék csinálni valamit, — tanácsolta atyailag a házigazdának, — mert én ugyan a legesliegalulm teszem a biró ur asztalára azokat a megkereséseiket, melyekben az ügyvéd árverést kér uraságodék ellen, de valamikor mégis csak a kezébe jutnak a biró urnák, meg... mások is vannak, akikről le kell ráncigáilni a kutyákat, hogy egy kis lélegzethez jussanak a szegények... És ne féljenek, a költség nem nőtt ma nagyot. Itt van ni: én mindig csak .tizenegy korona hetven fillért kapok a kiszállásért... Egészen a lépcső aljáig kísérték ki Ruzsicska urat, aki ott megállt és a fallal felé fülelt, — Nem, nem hallani az ügyvéd autóját bőgni, — állapította meg elégedetten, — die aizéirt én mégsem megyek az uccáin. Lehet, hogy az ő órája másképpen jár, még kierőszakolná, hogy visszatérjek és kellemetlen vita kerekedhetnék afölött, hogy melyikünk órája is mutatja a pontos időt... Ha mégis beállítana, tessék csak azt mondani, amit a jegyzőkönyv is elmond a bíróságom: hogy én megjelentem,' de miután ő, mint a felperes ügyvédje, nem jelent meg a kitűzött időiben, nem tehetett megtartani az árverést. ... Kezeit csókolom ... alázatos szolgája!... — Ott igen nagy ileisiz a sár, — kiáltott figyelmesen a háziasszony Ruzsicska ur után, aki nekivágott a februári csatákban úszó ikiertalji ösvénynek. Ruzsicska ur csak intett, hogy nem baj. Egy pillanatra megállt, hogy hátratolja az óráját, melyről az előbb még azt állította, hogy a viliág óráinak legpontosabbja, aztán cuppogva kaptatott fel a szakadékon a sudár nyírfák és a feke- tés fenyők között, pont abban az irányban, ahol a gyermekek az angyalok járását-kelésiét sejtik karácsony táján ... Legyen kimek-lkimek bármi a véleménye, én mégis azt hiszem, hogy egész méltán illesztettem Ruzsicska ur neve mellé a jó .angyal jelzőt. S azt hiszem, hogy amikor majd beidézik őt a legeslegMsőbb bíróság elé, amint hivatal- beli kötelességteljesitése után fognak puhatolózni és minden napf ényre derül, a legcsekélyebb megrovásban sem lesz része, hanem mellére fogják akasztani a tegmagatsaibibfoku rendijeiét, amit a végrehajtói kar jutalmazása céljából odafent álapitottalk. Jelleimiző volt a kis Jóskára, nemcsak a papi pályára való hajlam, a szorgalmas ministrá- lás, oltár köriül való szolgálat .miatt, hanem a szegények iránt való gondoskodás által a helyes szociális érzék. Ezt különben a családtól örökölte. Már nagyatyja is olyan volt, hogy a szegények atyjának nevezték és minden szegény keresztapaként meghívta őt, igyekeztek így jó szivéhez közelebb férkőzni. Volt is vagy 100 szegény pulyácskának, köztük még a cigány-gyerekeknek is keresztapja, csak azért is, hogy megmutassa, hogy minden ember felebarátunk. Nohát Jóska is igy vélekedett,- a példa ragadós volt. A kifliket, amit kapott szüleitől, mindig a szegény gyermekeknek osztotta el. Mikor nagyobbacska lett, megtakarított pénzét az árvákra költötte, később pedig egy, háborúban elhalt apának öt gyermekét ruházta, ápolta. Nem csoda aztán, hogy a jótékonyságot most mint pap sokkal inkább gyakorolja. Százötven holdas gazdasága és stólája is kevés azonban jó szivéhez. Még édesanyja nyugdijából is el-elkér, hogy a szegényeken segítsen. Inségakciókat rendez, de a legtöbbször maga adja össze az összeget, mert az emberek ma szükkeblüek, meg aztán nincstelenek is. Jellemző, hogy még a vadászatból is a szegény proletárok húznak hasznot. Mikor már látják a szegény nincstelenek, hogy Mécs megy puskával a vállán, akkor már fölcsillan a szemük és lesik-várják a hazatérőt, hogy aztán megpuimpolják. Van öröm ilyenkor a szegény családokban, potya nyulacskához jutnak. Jellemző reá, hogy nem tesz különbséget ember és ember között és ha adni kell, mindenkinek egyformán ad. Egyszer egy halálos, ellensége és véresszáju kommunista felesége jött el hozzá, mivel a férjét a dutyiba dugták, hogy könyörüljön a családján. És Mécs .megnyitotta a:z erszényét. Amikor ezt neki zokon vették, hogy éppen „egy ilyennel" tesz Irtat Mondy Miklós Természetesen az ilyen szivü embert min- *7 denki szereti. Mindehhez hozzájárul kedves, i barátságos modora és jó természete, hogy a- bántaimakat elviseli békésen. Egyszer ki- kezdték egy újságban a költészetét. Kezdő volt " akkor még, azaz nem volt a fejlődés legnna- í gasabb fokán. Mint a Kárpáti Figyelő szer■ kesztője akartam jogorvoslattal élni és a cikk- 7 irót alaposan ímegleckéztetmi, de ő nem en- 1 gedte. — A bolond hadd szaladjon, — mondta. — ■ Biztosan nem rosszakaratiból tette. így azután nem csoda, ha tényleg ellenfelei is, inkább irigységből pennázzák meg, hamar jobb belátásra kényszerülnek. így Buda- [ pesten volt neki egy halálos ellensége, aki L mindig belékötőtt. Amikor neki azt bemutat- ; ták, a legtermészetesebb hangon mint jó ba- , ráfiját üdvözölte és mellé kerülve rövidesen pertut ivott vele az ebé* alatt, a tiszteletére rendezett banketen. Az nem tudott hová lenni ámulatában! . . . Aztán a legnagyobb tiszte- t lője lett és mint ilyen, több Mécs-estet rendezett és könnyes szemmel, a meghatódott- : ságtól könnyezve köszöntötte fel Mécset igen . hatásosan. Mécs alaptermészetéhez tartozik szerénysége is. A legközvetlenebbül érintkezik barátaival, soha sem vindikál magának kiváltságokat. Egyszer Kecskemétre volt hivatalos szavalni. Hogy az ünnepeltetést kikerülje, a korábbi vonattal érkezett oda. Nagy volt a meglepetés, amikor megérkezett a rendezőhöz. Majd hanyatt esett ijedtéiben! ... Mi ’ lesz a megtervezett fogadtatással?! ... A programmal? . . . Hirtelenében föltalálta magát és azt mondta: Nincs más hátra, vissza kell menni az állomáshoz és megvárni a következő vonatot és szabályszerűen a rendes időben „meg kell érkezni". Úgy is történt, szegény Mécs nem akarta a rendezőt elcsapatni, engedett a kényszernek * Mint diák a kassai premontreiek gimnáziumiéinak legelső tanulója volt. Korán hajlamosságot mutatott az irodalom iránt. Mint önkép- zőköri elnök sok kiváló munkát alkotott. írása, előadása elsőrendű volt. Egyszer Torday Ányos cisztercita-rendi főigazgatónak „Tinódi" ciimii színdarabját adatta elő Mécs és a szerző is megjelent a bemutatón. Mécs felfcö- szöntötte őt és saját szerzeményű versével kedveskedett neki. A főigazgatónak annyira megtetszett a talpraesett fogadtatás, hogy magához ölelte Mécset és megcsókolta. Hasonló sikerrel tartott egyszer beszédet Kassán. Beszéde végeztével a tanárok sorra csókolták Mécset és a diákok vállukra vették. így fejezve ki tetszésüket a beszéd fölött. Érdekes volt a sors végzése. Most legutóbbi szavaló kőrútján Mécs Baján járt és akkor meg Torday Ányos főigazgató köszöntötte fel a nagy Mécset és a meghat adottságtól könnyes szemmel emlékezett meg arról, hogy egykoron ő tette meg azt véle és most Mécs őt messze túlszárnyalta. * Mécs László amilyen nagy emberbarát, szoI ciológus, olyan állatbarát is. Mint Szent Ferenc szereti a madarakat, a galambokat, kanárit, éneklő madarakat különösen. Egész galambászata van. Vannak ott mindenféle galambok, kezdve a legközönségesebbektől a legritkább fajtáig. Főképp a fellegverő, magasan röpülő fajtákat szereti, órákig elgyönyör- ködik azok játékában, repülésében. Talán a maga énjét -látja ezekben. Szobájában kanári madarak vannak. Három. Ha az egyik elhagyja az éneket, a másik I reákezdi. Gyönyörködik Mécs azokban. Talán őt is inspirálják. Miként ők énekelnek s mindig azt juttatják neki is az eszébe, hogy: csak folytassa az éneket, énekeljen lelke az Istennek, aiz embereknek, hogy kedvük legyen azoknak abban, mint a madárkáik énekében neki. A kanárikat talán a legjobban szereti az összes .madaruk között. Érdekes a róluk való gondoskodása a nagy költőnek. Egyszer a magyarországi Mándokon vadászott gróf For- igáobétk vendégeként, amikor eszébe jutottak madarai. Az, hogy a kanárikat becsukta szobájába és a kulcsolt a zsebében felejtette és nem adta oda a cselédnek. Most azok éhen pusztulhatnak. Nosza, fogta magát 'és odahagyott vadászatot, vacsorát, vendégeket, ven- j déglútó gazdát és sűrű ibocsánatkérósek kö- ( zött eltávozott, annak dacára, hogy nagyon ] marasztalták és a vadászatnak Mécs nagy . kedvelője és a legjobb helyekre állították, ] ahol dőltek a vadaik. Hiába! A kanári imada- < raliról volt most szó! . . . t No de azoik is szeretik ám a gazdájukat!... Ami ikor ott laktam Mécs szobájában a helyet- í tesitéise alatt, azt hittem, hogy nekem is fog- j nak énekelni. Csalódtam. Próbálkoztam őket 1 aztán megmozgatni. Prédikációimat bangó- t san miondibam fel, hátha?! . . . Lép re mén- J nek és kedvet kapnak ők is!? Verseimet is 1 szavaltam előttük! . . . Mindhiába!!!! . . . ,t Nem jöttek bele a svungba! . . . Hanem az- illán amikor Mécs hazajött, olyan vidám krillá- a jótékonyságot,. azt felelte: Mikor adok, nem nézem, hogy kinek adok. Különben pedig hátha az adománnyal az ellenkező véleményre hozom az illetőt. — Természetesen itt is igy történt. Megtörténik gyakran, hogy a ruháját is odaadja. így édesanyja egyszer vett neki egy uj kabátot, mert a régi már kopottas volt. Örült a szive a jó anyának, hogy fiának örömet fog vele szerezni. Igen ám! ha szegények nem lettek volna! . . . Jött egy utszéli koldus és Mécs megszánta, behívta és átadta neki az uj kabátját, mert az jó meleg volt és csikorgó hideg volt. Oldalról nézegette a koldust örömmel, hogy milyen jól állt neki az uj kabát. Az anyja aztán kérdőre vonta, hogy megvan-e még az uj kabát. Nevetve válaszolt Mécs: meg. — Anyja már akkor tudta, hogy megvan, de nem őnála, hanem a koldusnál. * Ha Mécs megjelenik valahol, a koldusok valósággal megrohamozzák. Az utszéli gyermekek követik, mint a napot az árnyék. Mécs sokszor el is szórakozik a gyermekekkel, a szegény, rongyos proletárgyermekekkel kisérteti magát haza iskoláiból, a hittanórák után. Egy plébániáján kántorának nem volt jó kályhája. Hiába instálták a kegyuraságot, az hajthatatlan maradt. Gondolt egyet Mécs és magának kért uj kályhát. Ezt már tejesít ették, ő azáiri a maga még Jókaiban lévő kályháját átadta kántorának. Érdekes volt aztán az átrakás. Máskor zsörtölődik, ha újítanak, javítanak, vagy ha súrolnak, takarítanak a szobában, mert akkor kényelmét zavarják, munkájában megakasztják. De most?! . . . Nem szólt egy árva apót sem, pedig egész na© el- l^aibfráJt ak a kutyáikkal zásba kezdtek, hogy öröm volt hallgatni f. • „ Nekem azonban szomorúan estek ezek a hangok, mert eszembe jutott Mécs László költeménye: „Az orrukat lógató barátok" s arra gondoltam, hogy most azok nekem is, — mint azoknak a szontyolodott barátoknak — fújják a rnarsot! ... A marsot!!! ... A távozásra. Már én mehetek, otthon a gazdájuk! . . « Az állatok megérzik, hogy kik szeretik őket így például Mécs szép vadászktuyája eltávozása után mindig kereste őt az irodájában. Lábával kinyitotta az ajtót, letolta a kilincset és az előszobába bemerészkedett és ottszükölt, vonított, a gazdáját kereste. Olyan keservesen vonított, hogy magam is megszántam. Szerettem volna tudtul adni neki, hogy rövidesen visszajön a gazdája. Amikor aztán megjött Mécs, volt nagy öröm. Ott őrizte hűséges kutyája a gazdáját az ajtóban, hogy megint el ne menjen! A legnagyobb öröme akikor van, ha gazdája a puskát veszi, akkor tudja, hogy gazdájának jó napja lesz, egy kicsit kiszellőzteti a fejét, pihenteti idegeit a munka s a körutak után. * Mécs László szeretete édesanyja iránt igazán megkapó. Mint egy kisgyermek csüng anyja nyakán, ha valahonnan hazajön. Igaz, hogy az anyja is olyan szeretettel fogadja fiát. Míg odavan, addig szomorkodik és alig várja a levelét. Ha nem ir, akkor már ideges. Nem történt-e valami baja? . . . Megtörténik, hogy néha Mécs elfeledkezik, vagy nincs ideje és akkor az első belépéskor Mécs kétszerezett kedveskedéssel kezeli anyját, hogy elkerülje a szemrehányást. Édesanyja mondta ezt nekem. Az a jó édesanya, akit szinte irigyeltem — ha szabad lett volna — Mécstől! . . . Node aztán engem is kegyeibe fogadott, amikor megismert és éu őt kértem, hogy nekem is lelki anyám legyen, mint igy egypámak, akiket mint Mécs legimeghittebb barátait lelki gyermekeinek fogadott az aranyos lelkű „mama". * Természetesen Mécs kitűnő pap is. Egy öreg, beteges pap után vette át a paróchiáft és sok xujitást csinált. Nemcsak a hitoktatás a kenyere, mint igazi papnak, hanem a lelkipásztorkodás, az igehirdetés, a hívek lelki ügyeinek a rendezése. Sokszor mondta nekem: Nagy teher a szavalás, mert híveit el kell hagyni és azok a szivéhez nőttek. — Igaz, hogy azok sem szeretik, ha sokáig távol van tőlük, különösen ha valami idősebb pappal tölti be a helyét. Nagyon hiányzik Mécs, a „pótolhatatlan!" . . .'Amikor Kapósról távozott, a hívek küldöttségeket menesztettek a rendfőnökhöz, meg a püspökhöz, hogy ne helyezzék át Mécset. Szépen kérték őket, hogy könyörüljenek rajtuk, mint az írásban van: Kérjetek és adatik nektek . . . Majd fenyegetőzni is próbáltak egyesek, összetörik a tár- szekeret, amelyik Mécsért jön, bezárják a templomot egy más pap előtt. Egy hentes előadta, hogy régebbi ingatlanait eladta a régi helyén és eljött Kapósra a M'écs kedvéért, most mindig menjen utána? Nagy anyagi vesztesége lesz ebből. Sírtak, zokogtak, fenyegetőztek, de nem használt semmit! Mécsnek menni kellett. A helmeciek igen ostromolták az egyházi főhatóságokat, rendfőnököt felekezeti különbség nélkül. Amikor azután Mécs egy ilyen küldöttségnek, mely érte jött, azt mondta, hogy nem is az ő papjuk, hát miért erősködnek azon, hogy odakerüljön, a református és zsidó hitközségek képviselői azt mondták: — Mécs mindenkié lesz Helmecen, miként Kapcson is az volt és Mécs után mindenki ismerni fogja Helmecet. — Ezért ragaszkodnak hozzá. A református egyház kurátora könnyes szemmel hivta meg Mécset körükbe. Amikor aztán Mécs elment, hogy missziót teljesítsen, rendbehozza a plébániát, — a püspök ur szavai szerint — és miként Mécs mondja költészetében: „Vendég és vándora lettem én e földnek", hogy tovább vándoroljon és sebeket gyógyítson, sírtak a kapusiak, korán reggel ott szorongtak a plébánia előtt és virágcsokraikkal, emléktárgyaikkal elárasztották a távozó autót. A helmeciek meg örültek. Ezek örömkönnyeket sírtak. Amikor Mécs beköszöntött és beszédében idézte a magyar nóta szövegét: „Reszegődtem Tamó- cára pásztornak" — s elmondta, hogy mint lelkipásztor elhozta a furulyáját, a dudáját, az Isten által adott talentumát, költészetét, üogy azzal vidáimitsa a nyájat, sirt mindenki a nagy templomban. Az öröm könnyei voltak azok. Mikor aztán megismerték őt közelebbről, sikkor örültek csak a helmeciek! Hogy milyen papot kaptak! Most hozzá még jobban ragaszkodnak! Azt hiszem azonban, hogy nemcsak iSk szeretik Mécset, hanem mindnyájan, 'mert Mécs a miénk, költészete általánosan kedvelt, külföldön is előnyösen ismert egyénisége >edig vonzó, kedves és mostani leírásommal niégjobban megismertük és megszerettük öt, i nagy költőt és nagy embert, jó 4 t — FELHÍVÁS a MAGYAR TÁRSADALOMHOZ. Az egyesült párt pozsonyi sajtó- osztálya közli: Az egyesült párt szociális osztálya állandóan, megszakítás nélkül folytatja népmentő tevékenységét: segíteni ott, ahol a legnagyobb szükség ezt megkívánja. Pozsony perifériáin ezernyi jobb sorsra érdemes magyar család küzd a nyomorral, mert a családfőnek és a felnőtt családtagoknak nincs keresetük. Gyakori eset, hogy ezek a magyar nincstelen családok akárhányszor 8— 10 gyermekesek! Az itteni magyarság minden tagjára szükség van, különösen a jövő zálogára, a magyar gyermekre, akit meg kell menteni. Ezer és ezer magyar gyermek ruhátlan és éhes! A magyarnak kell a magyart támogatnia, hiszen egymásra vagyunk utalva. Nyomatékosan felkérjük a magyar társadalmat, hogy e nemzetmentő munkánkban támogasson akár természetbeni (élelmiszerek, rnhane- müek), akár készpénz-adományaival. Mindennemű ily célra szánt adományokat köszönettel fogad és a legmegfelelőbb helyre juttat az Egyesült Párt pozsonyi szervezete (Pozsony, Ventur-ucca 15., I. emelet), i
