Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-28 / 72. (4218.) szám

6

1937 március 28, vasárnap*

Édes Anna — Gyurik Anna

pszichiátertől. Kihez forduljon még? Hogyan is mondta a pszichiáter? Minden kiteljesülési vágy felfelé vezet. Hogyne, ezt ő is tudja. A riporter arra vágyik, hogy a déli tengerekre utazhassék és megirja végre a hallatlan regényt, ami meghozza számára a Nobel-dijat.

És mire vágyott Gyurik Anna, aki öklével verte a birói asztalt, amiért a szomszédasszonyok kellemetlen igazságokat vágtak a fejéhez? Gyurik Anna arra vágyott, hogy övé legyen a gyerek, övé legyen a lakás, övé legyen a férfi. Mindegyik cselédleány erre vágyik? Nem mindegyik, de akad sok. A nagyobb rész, a jó anyag, úgy identifikálja magát asszonyával, hogy átengedi neki a maga személyi képviseletét is, az asszony szebb és jobb életét kívánja, mert a maga személyére nézve megelégszik a képzeletbeli képviselettel. De egycsapásra rosszhiszeművé változhatik ez a viszony, ha a leány valamilyen okból meggyülöli asszonyát, akár azért, mert rosszul bánnak vele, akár azért,

mert tuljól bánnak vele. Még nagyobb a baj, ha a leány érzése gazdájához aktiv vággyá, szerelemmé fajul.

A gyárimunkás nem vágyik arra, hogy övé legyen a gyár, mert csak a gép van előtte állandóan, nem pedig a jólét, amit a gép teremt. A csélédleány azonban éppen a jólét futószalagja, állandó üzemben. Dolgozik a konyhában, az ebédlőben, takarít a hálószobában és a fürdőszobában, eteti, öltözteti, fürdeti, altatja a gyermeket. Állandó hites tanúja a polgári örömöknek, méltóság és napi díj nélkül. Neki csak havidija van, amiből levonják az eltört edények árát.

És itt van a különbség a két Anna között, a regénybeli, meg az életbeli között. Édes Anna, a regénybeli, a kiszipolyozásba őrül bele, azért gyilkol. Hangtalanul tűr mindent, azt, hogy rabszolgának veszik, a házmester, a rabszolgakufár közvetítésével, azt, hogy nem engedik férjhez- menni, mikor mehetne, azt, hogy az ifiur viszonyt kezd vele, azt, hogy süt, főz, takarít, mos, sikál és vikszel a naftalinos lakásban, azt, hogy mutogatják, mint a cselédek gyöngyét, faluból kitenyésztett, városba plántált csodagépet, a dresz- szura csodáját, azt, hogy nagy vendégséget csapnak, aminek minden munkáját ő végzi. A vendégség végeztével az elcsigázott leány mindent rendbehoz, aztán fogja a fejszét, mint a gép, amely villanyra jár, és gyilkol, mint a gép.

Nem, a valóság nem olyan egyszerű, mint a regény. A másik Anna, — nem a KosztolányiA riporter leírja a mondatot: ,,Az élet megismételte Édes Anna regényét" és a riporter elgondolkodik. Igen, szociális mélységek vannak jelen, a mellékeim nemcsak frappáns, jó újságírói találat, hanem valóban terjedelmes és mély életkomplexum borítólapja. Ha az ember akarja, mélyebb és terjedelmesebb, mint amilyet Kosztolányi híres regénye tár fel, mert hiszen a művész kénytelen korlátok közé szorítani az élet beláthatatlan anyagát.

Édes Anna — Gyurik Anna: a költő neve szebb, az életé valóságosabb. De a két név ritmusa ugyanaz. A nagymihályi cselédlány, aki valóban meggyilkolta úrnőjét, életesebb, gonoszabb, aktivabb, a regénybeli budapesti cselédlány körül pedig a szociális háttér domborodik átfogóbb, kiépitettebb művészi kompozícióban. Az életben a hős dominál, a regényben a millió, első pillantásra. Első pillantásra csak, mert az élet, ha egy kicsit alája nézünk, megdöbbentő szakadékokat tátogat, az ember valóságosan beleszédül. Csak éppen megírni nem tudja az ember.

A társaságban a kegyetlen gyilkosságról és az izgalmas tárgyalásról folyik a szó. Egy értelmes és temperamentumos hölgy mondja:

— Ó, majdnem minden cselédlány szerelmes a gazdájába. Leginkább az olyan, akinek nincs szeretője. A férfi szép és kedves nekik, az asz- szony utálatos hárpia.

A női kijelentés találó és meggyőző. Az események igazolják, hogy a cselédprobléma nem hiábavaló asszonytrécselés anyaga, a,minek a

külső munkába menekülő férfiak tartják. íme, a cselédprobléma újból tragédiát robbant, újból foglalkozniok kell vele komoly férfiaknak, bíráknak, nyomozóhatóságoknak, esküdteknek, ügyvédeknek, újságíróknak és újságolvasóknak. A büszke családfő, aki eddig elbiggyesztette száját, ha látta, hogy már megint uj cseléd van a házban, újságjában találkozik az otthoni problémával, amiben az asszony benneél, ugyanúgy, mint a férfi a politikában. És egy időre felvetődik benne a kérdés: vájjon nem annyira fontos ez, mint a politika, nem ez-e az igazi politika, a mindennapi polgári élet kollektív gondja?

^ t A bíróság nem engedte meg a pszichiáter bevonását a bűnügybe, de a riporter azért megkérdezi a kitűnő pszichiáter-iró véleményét a szörnyű gyilkosságról. Mert a tettes napi életünk típusa, polgári életünk „szolgáló szelleme", ahogy a szellemes német meseátvitel nevezi. Egy kis lélektan nem mellőzhető ilyen fontos anyagnál és a pszichiáter felvilágosítása megnyugtatja a riporter lelkiismeretét.

Tehát a pszichiáter:

— Hogy a cselédleány gyűlöli úrnőjét? Valóban igaz lehet. De a gyűlölet mélyen tudatalatti. A cseléd valóban benneél a családban, fantáziájában könnyen azonosíthatja magát a ház asszonyával, mert hiszen minden kiteljesülési fantázia felfelé vezet. Álma bizonyára az, hogy a helyzet akkor volna ideális a családban, ha ő elfoglalhatná méltó helyét. A család feje csak akkor lehetne boldog, ha ő volna a ház asszonya, a családfő tehát boldogtalan. Megváltó varázsra van szükség, hogy az ideális helyzet bekövetkezzék, az asszony, aki útjában van a boldog harmóniának, eltűnjön. Felnőtt személynél ártalmatlan fantázia marad ez a gondolatsor, de tudjuk azt, hogy a gyermek gátlás nélkül igyekszik elérni vágyait. A gyermek, akinek testvére születik, hirtelen azt érzi, hogy az eddigi gyengédségnek már nem ő az egyedüli központja, a gyermek gátlás nélkül reagál hiányérzetére, meggyülöli testvérkéjét és őszinte vágya, hogy az újszülött meghaljon. A szülők féltik is a csecsemőt az oktalan és kegyetlen testvértől, aki hajlamos arra, hogy kárt tegyen az újszülöttben. Vannak aztán felnőttek, akikben — különféle okokból, ugye — megmarad a gyermeki, gátlásnélküli cselekvési ösztön. Ilyen felnőtt Gyurik Anna is, a kegyetlen gyilkos. A gyermek szemben találja magát a szülői szigorral, a preventív védekezéssel, amellyel gyermeki kegyetlenkedését mgakadályozzák. Gyurik Annánál, a felnőtt cselédleánynál, aki még az úrnő gyermekét is igyekezett elidegeníteni anyjától, hogy igy is közelebb jusson fantáziájához, nem volt előzetes védekezés. Gyurik Anna már csak utólag, a szörnyű tett elkövetése után találkozott a felsőbbség szigorával, őt már csak a csendőrök, a vizsgálóbiró, az ügyész, a bíróság döbbentette rá a valóságra. Mindez persze semmit sem von le törvényeink szerint egyéni felelősségéből, de a tünet igazolja a társadalom gyógyítandó betegségét.

A riporter buzg&i jeqyWi elkössou ft

féle, hanem a Kucsera-féle, — nem azért gyilkolt, mert elviselhetetlenül rossz a dolga, sokkal inkább azért, mert jó a dolga. Gyurik Annának telik ideje a munkája mellett, hogy fantáziái legyenek. Mindent elnéznek neki, mert a gyerek imádja és ő is a gyereket Legalizálva van a viszony közte és a gyerek között, a döntő motívum segíti Annát, hogy azonosítsa magát az asszonnyal, aki megszülte a gyereket. Az asz- szony beteg, Anna egészséges, a gyerek őt szereti és a szerencsétlen, boldogtalan férfi, még mindig nem látja, hogy mi a teendő? Dehogy nem látja, csak nem meri megtenni. Hát majd ő, Anna, megteszi. A férfiért fogta meg a fejszét, a férfiért tette. És a férfi most akarja cserbenhagyni? Most, amikor ő börtönbe került miatta?. Az semmi, hogy a férfi nem szólt neki, ő nemcsak magáért cselekedett, a férfi tehát köteles helytállni. Ha őt elitélik, el kell ítélni a férfit is.

A riporternek eszébe jut, amit a temperamentumos és értelmes asszony mondott: minden cselédleány szerelmes a gazdájába. Igen, valószínű, hogy nem a nyomor gyilkol, hanem a képzelet. A közelség pedig jobban erősiti a képzeletet, mint a távolság. A jólét után futó polgár a házába engedi a gyilkos képzeletet, mert jutányosán jut hozzá. Az élet hallatlanul egyszerű, gondolja a riporter. Kár, hogy a regényíró még egyszerűbbé akarja tenni. Pedig az élet határozottan tehetségesebb, mint a regényíró.

SÁNDOR IMRE.

Anglia légy vetkezik

A világ legtökéletesebb fegyvereivel

szerelik föl az angol szárazföldi hadsereget, amelynek nincs elég katonája

Kevesebb katonája van Angliának, mint volt 1914-ben* de a legújabb Vickers-gépfegyver percenként 1000 lövést ad le

LONDON. —' (MTP). Az angolok nem szeretik a szárazföldi hadsereget. Az angol polgár szemében első helyen áll a flotta, amely a büszke „The Royal Navy“ nevet viseli, nyomban utána következik a „huszadik század flottája", a légi hadsereg, amely most készül a világ első helyére ruk- kölni, a „The Royal Air Force“ s amelynek hivatalosan a király a „főnöke". Ezzel szemben a szárazföldi hadsereget kurtán és lenézően csak „The Army“-nek nevezik és a névtelen haditanács, az „Army Coun- cil" áll az élén. Most kezd egy kicsit fontos lenni az angolok szemében is a szárazföldi hadsereg, most, hogy nehezen tudják kádereit katonákkal kitölteni, most, hogy a hadügyminiszter állandóan panaszkodik miatta, most, hog előlépett a brit világbirodalom „elsőszámú házigondjává."

Mii neveznek az angolok „The Army“-nek?

Azt már régebben is tudták az angolok, hogy a kontinensen más a helyzet s hogy az európai országokban a hadsereg játsza a flotta mellett a főszerepet. Ezért is nevezték ki előszeretettel az angol királyok az európai uralkodókat angol ezredek tiszteletbeli tábornokává, mig maguk nem szívesen viselték ünnepi alkalmakon valamelyik szárazföldi ezred tábornoki egyenruháját.

Angol tábornok volt Albert belga király, Alfonz spanyol exkirály és Hirohito japán császár. Az európai katonai nagyságok között azért Foch marsall vitte él a pálmát, aki „Anglia, Franciaország és Lengyelország marsaflja" volt.

Ezek a címek azonban Angliában mindig idegenek részére voltak fenntartva, a szárazföldi hadsereg mindig a hamupipőke szerepét játszotta a világbirodalom gigantikus hadiszervezetében.

Az „Army Council", amelynek élén a hadügyminiszter áll (egyelőre, mert, ugylát szik, ezen is változtatni készülnek) jelenleg Alfréd Duff Cooper, londoni konzervatív képviselő, a volt király egyik bizalmasa, elegáns, müveit ur, akinek világhírű szépség a felesége, a Distinguished Service Or- der-nek, az egyik legmagasabb katonai kitüntetésnek a birtokosa, de természetesen nem szakember. A többi fegyvernemek élén szakember áll és nem politikus, ebben is kifejezésre ho^ 3* angolok « hadsereg

ez ágának nem tulajdonítanak elsőrangú fontosságot.

Az úgynevezett aktív hadsereg, a The Regular Army, amely közvetlen a hadügyminiszter alá van rendelve, mindösz- sze 180 ezer emberből áll.

önkéntesekből áll, akik hosszabb időre vállalnak hadkötelezettséget és azonkívül kötelezik magukat, hogy a tizenkétéves szolgálati idő egy részét, rendszerint öt esztendőt pótszolgálatban töltik. Az úgynevezett aktiv hadsereg úgy van megszervezve, hogy innen kapják esetenként az erősítést az Indiában, a gyarmatokon és mandátumokon állomásozó angol csapatok. A hadsereg fele a tengereken túl, a másik fele az anyaországban teljesít szolgálatot. Az egyes csapattestek három-négy évenként változtatják állomáshelyeiket az anyaország és India, illetőleg más gyarmatok között.

Indiának több katonája van, mint Angliának

Csak kevés külföldi katonai szakember tudja, hogy az angol hadsereg sajátságos felépítése mellett az Indiában állomásozó csapatok száma lényegesen felülmúlja az egész angol úgynevezett aktivhadsereg létszámát,

1935-ben a reguláris hadsereg csapatai az összes fegyvernemekben 8450 tisztből és 178 ezer altisztből és legénységi személyből állott, iskolákkal és pótcsapatokkal együtt összesen 207.165 főnyi hadsereg volt Angliában.

Ugyanebben az évben az indiai hadsereg 338.685 emberből állott, amelyből az Indiában állomásozó reguláris hadseregre mindössze 57.665 ember esett. Az indiai hadsereg gerincét 166.645 főből álló indiai sorkatonaság képezi, amelyhez hozzá kell számítani még 37.740 indiai tartalékost, 29 ezer főből álló angol segélycsapatokat, 11 ezer indiai territoriális katonát és mintegy 30 ezer főből álló csapatait a különböző indiai hercegeknek.

Ennél a felállításnál az igazság kedvéért mindenesetre számításba kell venni az anyaországban tartózkodó úgynevezett territoriális hadsereg tartalékjait is. A reguláris hadsereg tartalékcsapatai 120 ezer emberből állanak, a póttartalék 20 ezer ember, a territoriális hadsereg (14 hadosztály, két lovasbrig^d) összeadó 130 g£er embert

reprezentál, tehát 40 ezer emberrel alatta van a papirosiétszámnak.

A rendes csapatkicserélés anyaország és gyarmatok között szabályos turnusokban történik, úgy hogy állandóan 136 gyalogos- ezredből 70 állomásozik az anyaországban, 45 Indiában, 8 Egyiptomban és Palesztinában (most az állandó zavargások miatt valamivel több), 13 a többi gyarmatokon és Kínában,

A gépesített hadsereg

Az angol fegyverkezési program elsősorban technikai kérdés. Csak nagyon kevés uj egységet állítanak fel, ellenben a meglevő csapattesteket gyors iramban modernizálják. Anglia nem építheti sorsát az egyes katonák bátorságára és találékonyságára, sokkal nagyobb súlyt helyez arra. hogy a modern haditechnika vívmányait szolgálatába állítsa, A gépekben az angol hadvezetőség urai jobban bíznak, mint az emberekben.

Az első nagy gépesítési reformot már a múlt évben keresztülhajtották és ez volt az összes angol lovasezredek motorizálá- sa, kivéve hat indiai lovasezredet és a hat hazai lovasezredet, amely az indiai leváltásra van kiszemelve.

Az angol hadseregben 22 lovasezred volt. ebből tiz motorizált ezredet csináltak, ami által ezeknek a csapattesteknek harci értékét jelentékenyen megnövelték. Minden angol gyalogos hadosztály, mely négy gyalogos zászlóaljból áll, átalakul három lövész és egy nehézgépfegyveres zászlóaljjá, a gyalogság lőfegyvereit is a legújabb és legmodernebb tipusu fegyverekkel cserélik ki, igy például a hadsereget tankelháritó fegyverekkel szerelik fel. Minden ezred külön tankelháritó ütegeket is Kap, amelyek annyira tökéletesítve lesznek még ebben az évben, hogy egyszersmind légelháritó ágyúként is használhatók lesznek és pedig 4000 méter magasságig. Az 1936-ban gyors iramban végrehajtott modernesitési folyamat harmadik etapjak-ént kell megemlíteni, hogy a hadsereget 1 és fél tonnás nehéz teherautókkal szerelték fel. amelyek csa- patszállitásra alkalmasak. Ez az utolsó lépés nagyon meggyorsítja Angliában a mozgósítást. amennyiben kereskedelmi célokra pKK*>n j>, nilUnaÉhan namnAnt JhL