Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-24 / 69. (4215.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. Egyes ssám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Ki, A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 03-11. © « SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRAHfl. Rajacsich koszorúja (*) Hosszú évek óta vártam erre az al­kalomra, —• mondotta Rajacsich jugoszláv politikus, amikor megkoszorúzta Tisza Ist­ván geszti sírját. S mondjuk el vele mi is: hosszú évek óta vártunk erre az alkalomra, hogy végre elfogulatlanul, előitéletmente- sen nézhessünk szemébe a múltnak, amit egyik oldalról a rajongás romantikus aranyporával fújtak be, a másik oldalról pedig a gyűlölet és elvakultság mérges kö­débe burkoltak. Tiszából helyzete, szerepe, egyénisége és tragikus halála gyorsan csi­nált legendás alakot, hibáit éppen úgy el­túlozták, mint erényeit s egyik oldalon a rajongás, a másik oldalon a gyűlölet tette megközelithetetlenné szoboralakját az utó­kor számára. A Tisza-kérdésnek még nagy irodalma lesz s aligha van Kossuth és Gör­gey mellett még egy alakja a magyar tör­ténelemnek, aki szélesebb medrü és sok- águbb vitafolyamot indított volna el, mint ő. Kivivhatatlan következménye sorsnak és történelemnek, hogy az utókor minden ol­dalról benne látja egy uralkodó magyar életideálnak, erkölcsiségnek és világnézet­nek reprezentánsát s amennyire félreértet­ték őt rajongók és ellenségek egyaránt, úgy értette félre az utókor ezt a sajátosnak ne­vezett és sokszor romantikusan körülrajon­gott, még többször kipellengérezett magyar úri mentalitást. Az ur szónak az ő egyéni­ségével, fellépésével, gesztusaival asszociá- lódott sajátosan magyar értelmezése, mely azonban nem jelent hatalmaskodást, hanem inkább lelki magatartást, melyben büszke­ség, önérzet, céltudat vegyül a mindenek felett való emberiességgel. Volt egy fejlett kultúrájú, urbánus ma­gyarság, melynek egyrésze polgári gőggel utasította el magától az urnák ezt a mult- századbeli, túlságosan patriarkális fogalmát, nem élt vele, mert a földbirtokos-osztály, a vidék, a ruralitás uralmának jogfolytonos­ságát látta benne, helyesebben e jogfolyto­nosság kohéziós szellemiségét s szerette volna kitörölni a magyar élet szótárából, de helyébe nem tudott különbet adni, mert olyan vékony rétegű s annyira a monopó­lium kiváltságán nagyranőtt osztály, mint a magyar polgárság, gazdasági erőket tu­dott még gyűjteni, de történelmi és ideoló­giai gyökereket nem tudott ereszteni abba a talajba, amelyet évszázadokon át munkált át a sajátos magyar világnézet ekéje. Hogy ez a talajmüvelés nem volt minden tekin­tetben ideális, hogy módszerei s eredmé­nyei is bizonyos területeken kezdetlegesek voltak, senki nem tagadja. Az az egy azon­ban bizonyos, hogy ebből a világnézetből, melynek központjában a Tisza-mintáju ur állott, soha nem hiányzott az emberiesség. Igaz, hogy a magyar ur pontosan tudta he­lyét a világban s tartotta is a rendet, mely­nek legfelső lépcsőfokán állott, de soha egy pillanatig nem feledkezett meg arról, hogy akárkivel legyen is dolga, mindig megnézze az embert is benne. A sokat szi­dott és sokat hamisan körülrajongott ma­gyar uriság a közigazgatásban túl tudott látni az aktákon, a politikában a pártokon és a gazdasági harcban az osztályérdeke­ken. Hogy hibái voltak, hogy nem állott egész lábbal a valóság talaján, hogy néha elragadta a romantika lendülete ott, ahol józan realizmust diktált volna a jogos ön­érdek, nem lehet tagadni. Aki ismeri ennek a magyar úri rendnek történetét, aki belá­tott abba az atyafiságos szellemben vezetett politikai gépezetbe, mely a kiegyezés utáni korszakban, a Tiszák patronátusa al'a|t ta­Javuí az olasz-jugoszláv viszony Ciano csütörtökön Belsrádba utazik A többhónapos tárgyalás eredménye - Támadás Sztojadinovics ellen magyarbarát politikája miatt RÓMA. — A német hirszolgálati iroda jelen­ti; „Ciano gróf olasz külügyminiszter szerdán Belgrádba utazik, ahol csütörtökön tárgyalni fog Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel. Az olasz külügyminiszter utazása összefüggésben áll azokkal az olasz—jugoszláv tárgyalásokkal, amelyek az elmúlt hónapokban politikai, gaz­dasági és kulturális téren a két állam viszonyá­nak tisztázása érdekében folytatódtak." A régi Jeftics-párt aggodalmai BELGRÁD. — A jugoszláv szenátus tegnapi ülésén a Jeftics-párti ellenzék éles kritikában részesítette a jugoszláv külpolitikát. Elsőnek Angelinovics volt bécsi jugoszláv követ, majd Kramer szenátor, a külügyminiszter volt helyet­tese, Krulj szenátor, volt miniszter és Banjanin, a régenstanács helyettes tagja szólaltak föl és megállapították, hogy Jugoszlávia mai határo­zatiam politikájával, főleg a volt ellenségekkel való barátkozással gyanút és visszatetszést kelt a szövetségeseknél, akik nem hisznek többé hű­ségében. Különösen Franciaországban és Cseh­szlovákiában hatalmasodott el ez a fölfogás. A kisantant kiépítése helyett Sztojadinovics az ál­lamszövetséget visszalökte eredeti szűk munka­körébe és ldzárólag a magyar revizionizmus el­leni szövetségnek tekinti. A Németországhoz és Olaszországhoz való közeledés politikája sem­miesetre sem állhat ellentétben Jugoszlávia tra­dicionális politikai alapelveivel. Nem szabad azt a látszatot kelteni, mintha Jugoszlávia csatlakoz­ni akarna a roma—berlini tengelyhez, Olaszor­szággal csak úgy szabad szövetkezni, ha Róma garantálja valamennyi balkáni állam integritá­sát. Magyarországhoz is csak akftor szabad kö­zeledni, ha Magyarország nemcsak Jugoszláviá­val szemben, hanem a kisantant többi államával szemben is lemond a revizionizmusról. A szóno­kok ezenkívül a szovjet elismerését kívánták. Sztojadinovics miniszterelnök kétszer is vála­szolt a kritikákra és megállapította, hogy a kis­antant továbbra is a jugoszláv politika alapelve marad. Magyarországhoz Jugoszlávia nem kö­zeledhet anélkül, hogy minden lépéséről ne ér­tesítené Csehszlovákiát. A szovjetuniót Jugo­szlávia mindaddig nem ismerheti el, amíg nem kap garanciákat arra, hogy Moszkva beszünteti a jugoszláviai kommunista agitációt. Az olasz-jugoszláv barátságos szerződés előkészítése, Magyarország és Csehszlovákia szerepe BÉCS. —- Az United Press jelenti: Az olasz— jugoszláv barátságos szerződés megkötéséről szóló hírek nem lepték meg a bécsi diplomáciai köröket, ámbár az illetékesek későbbre várták Ciano gróf belgrádi látogatását és a megegyezés megpecséte- lését. Mussolini november 1-i milánói beszéde óta állandóan tárgyalnak az olasz és a jugoszláv diplo­maták és amióta Sztojadinovics pozitívan felelt Mussolini ajánlatára, a tárgyalások meggyorsultak, A francia kamara a clichyi eseményekről tárgyal León Blum a szólásszabadság jogáról ■ A kormány nagy többsége ■ PARIS. — A kamara kedden délután megkezdte a clichy-i véres események parlamenti vitáját. A vitát ma délután nem tudják befejezni, úgyhogy a felvetett bizalmi kérdésről a kamara csak éjjel dönt. Bizonyosra vehető, hogy Blum ismét nagy többséget kap. Az ülés nyugodtan folyik. Szenzá­cióra csak akkor sor, ha Jacques Doriot szólásra emelkedik a kamarában és kijelenti, hogy a clichyi összeütközést a kommunisták provokálták. Doriot annak földerítését kivánja, hogy az egyes pártokat milyen pénzekből támogatják. A kommunisták és a szocialisták Doriot leleplezéseire obstrukcióval akarnak felelni. A baloldali pártok megegyezése alapján León Blum hangsúlyozni fogja, hogy vala­mennyi pártnak jogában áll népgyüléseket tartani és a kormány tiszteletben akarja tartani a szó­lásszabadságot is, de a miniszterelnök azt javasol­ja a pártoknak, hogy a külföldi hatásra való tekin­tettel egyelőre tartózkodjanak minden nyilvános szerepléstől. Ugyanakkor bejelenti, hogy az állam­ügyész azonnal megindítja az eljárást de la Rocque pártja ellen, amint a megfelelő bizonyítékok a ke­zében lesznek. Beavatottak szerint ugyanolyan megegyezésről van szó, mint amilyet Ciano gróf Rusdi Árasa török külügyminiszterrel kötött a földközitengeri kérdés­ben. A jugoszláv kormány időközben megkapta a kisantantállamok hozzájárulását az olasz—jugo­szláv szerződés megkötéséhez és a római blokk­hoz való csatlakozáshoz. Bécsben hangsúlyozzák, hogy elsősorban a római jegyzőkönyv kiterjesztéséről van szó a Balkán feié és a bécsi kormány a lehető legme­legebben üdvözli ezt a tervet. Csehszlovákia be­vonásának munkálatai is folynak és ebben az ügyben Prága és Bécs között hónapok óta tart az eszmecsere. Schuschnigg kancellár budapesti uta­zásának főoka az volt, hogy az osztrák kancel­lár megnyerje a magyar kormány beleegyezését a tervhez és előkészítse Budapest és Prága ki­egyezését. A budapesti konferencia félhivatalos kommentárjából az tűnik ki, hogy Schuschnigg kancellár szándékai megértésre találtak a ma­gyar fővárosban. A római jegyzőkönyv harmadik születésnapján tehát uj fejlődésnek indul és ki­teljesedik. Mint ismeretes, a római jegyzőkönyv alapokiratai kifejezésre juttatják, hogy a római hatalmak célja a jegyzőkönyvben foglalt elvek kiterjesztése egész Középeurópára. Schuschnigg római utazása PARIS. — A Havas-ügynökség római értesülése szerint illetékes olasz körök meg­cáfolják azt a hirt, hogy Schuschnigg kan­cellár római utazását megsiettették s a kan­cellár még a húsvéti ünnepek előtt meglá­togatja az olasz fővárost. Schuschnigg csak husvét után érkezik Rómába, Ciano olasz külügyminiszter Belgrádból va-ó visz- szatérése után. Ián évszázadokra csinált történelmet a ma­gyarság számára, annak ismernie kell a hi­bákat, de ismernie kell az erényeket is. Ma már messze van Magyarország a Tiszák országától s ahogy látjuk az idők kavargá­sát, egyre messzebb sodródik — tegyük hozzá halk megilletődöttséggek sajnos. Saj­nos, mert minden hibája ellenére is ez a korszak gazdag és emberséges korszaka volt a magyar történelemnek s mint egy ilyen fehérholló vallomásából látjuk; a ma­gyarsággal egy fedél alatt élő többi nemze­tiségeknek is. Nem mondjuk és nem is kívánjuk, hogy a Tisza-korszak összes hibáival s összes erényeivel visszatérjen, de szívesen állunk azok közé, akik e kors2ak történelmi képé­nek tisztázásán fáradoznak. Elsősorban azért, mert a dunai népek összebékülésének első feltétele: eltakarítani a félreértés és gyűlölet torlaszait, a politikai napi harcból fakadt hamis jellemképeket, a meg nem ér­tés és félreértés egész útvesztő-rendszerét. Rajacsich példája vigasztaló és követésre méltó, nemcsak azért, mert becsületes em­beriesség van benne, hanem azért is, mert jele a tisztuló politikai légkörnek. Ez az első olyan gesztus, mely igyekszik a hamis ítéletekből és legendákból szőtt gyűlölet- fátylat leszakítani a magyar múltról, mely szembe mer szállni a rémtörténetekből szőtt s már-már ideológiává emelkedett balhit­tel, hogy a magyarság nemzetiségi politi­kájának jellemző eszköze volt hajdan a csendőrszurony. A tiszta és elfogulatlan történelmi kép hozzátartozik a megbékülés- hez, az egymás megbecsüléséhez, az előíté­letektől való megszabaduláshoz, enélkül pe­dig el sem képzelhető, hogy valaha is elfo­gulatlanul tudjanak egymásnak kezet nyúj­tani a Duna-völgy népei. Az a felfogás, amit egyes helyekről állandóan hallunk, hogy a magyarság ismerje be súlyos bűneit, ismerje be, hogy a gondjaira bízott nemze­tiségeket sanyargatta és hogy egész törté­nelmi léte hazugságon épül fel, nemcsak a2 igazságnak üzen hadat, hanem az okosság­nak is. De bizzunk benne, hogy Rajacsich példája útmutató lesz s megkezdődik lassan minden oldalról a tények felsorakoztatása szemben a legendákkal és hogy a propa­ganda nem rikácsolja majd túl a történelmi elfogulatlanságot. S meg vagyunk győződve afelől, hogy a tisztánlátás és az igazi érté­kek számbavétele minden oldalon más mér­leget fog mutatni a magyarság javára, mint amilyeneket eddig prezentáltak sokan ne­künk. Mert ebben a mérlegben az embe­riesség aktívumainak nagy tétellel kell sze­repelni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom