Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-21 / 67. (4213.) szám
,pra;gaiA\\g\!arhirlab 17 *937 márdu*2l, vasárnap. n Husvét Irta: Dr. Wagetthuber Aurél Az, hogy tfeipüiliftgiéjpidk (berregnek íet|iin& í&Iiertrt., még iniean minidéin. A gétpeík meeszie vittek; világok, illatos bozótok, feacsikartingóe mély folyók ibuklkiaintaik ellő; külanfegee, távolba fulladt íiég'yiláiniC'Ok, taim-tomozó idegien né|pűörzsie!k. De mindez csaik /a külső élhet (furcsasága és újdonsága. Nőm (kiéli óidlegeníhe miemnii. A mejtieflieim és titok közeilelbib is megtalálható, alig néhány lépésnyimé vámosi k'ölházaliinlktóli, a falívaik takóinalk zűrzavaros csalekedieitelibein és mókáiban, furcsa., meghökkentő tolljajdraílásaikbam., maskaráikban. Az ősember elhiuilllt és a toeiltálk Lei vesztek. De néhaniaipjián éieitme IkieJnelk, erőiből duzzaditan talpra szökkennek, színesre pámtliifcázrva testűket; hangosan ikiurjongatnak. Tündöklő, egész vi- ilágriészeikine Ikiiteirijedlő hatalmas ünnepbe kezdenek, egy diadalmas éleitünneipbe, a tavasz ünnepéibe.. Ennek miamadványali, széthullott töreidélkei a húsvéti népszokások. A nagy tavaszli ünnep máir a virág vasárnap előtti szombaton kezdődik: fekete pápimosákó- ban, felpánjitlikiázoitt, fakardos gyerekek mennek ki a határibia cioamiacáit (barkát) szedni; leányok fehér fcosziotfmvial a fejükön. A kifeelő ág a meg- ujhoidó éllet; ez keirüil másnap a itiemiplombia szenteiésine. A szentelt banka jó hiáziszeír különböző betegségek ellen; főleg a torokfájásokat segíti meg. Sóikkal fontosabb és mélyebb .jelentősége van azonban mint villámhárítónak: égi- háboru esetén parázsra szórják a szentelt barkát, vagy a kisaibilakba teszik, Virágvasárnap visizdik ki a leányok. a ikisze bábut is. Vecsernye előtt összie jönnek és egy szialimiabáfbut menyecskének öltöztetnek. Mindenkitől kémnek valami ruhadarabot a bábuhoz, aki nem ad, azt kiigunyolják. Ezután a bábuval kömülszaladva az uooán-: Lesz a nagyszombat esti hatáikerülés Is, müköz- iben forrást tisztítanak, a határt almukat megújítják, temrnésémt imádkoznak. A toaneiszitény- ség formáló ereje a régi szokásoknak uj szellemeit adott: a hatámkerülő emberek a felháimiadt Krisztust (keresik, akiinek szobrát a legtávolabbi haitárkemesztnél megtalálva, diadailimenetben viszik vissza a templomiba. A nagy tavaszünnep további lényeges szertartása a húsvéthétfői locsoikodás. Húsvéthétfőnek a palócoknál vizbehányó hétfő a neve, mert bizony még az itatóvályúba is .bemártották a különben csak szinleg szabadkozó leányzót. Másutt a legények előzőleg szalagokkal, pimos tojásokkal feldíszített fenyőágat tettek a ked- ves kapujára, házia tetejére s késiőbb táncolva, muzsikálva a feldászitett házakba mentek lőcs olfcodni. Ahol nem locsolkodnak, ott a legények fűzfavesszőből, nyirfavesszőből; font ikorbáccsail vernek végig néhányszor a leányokon, aminek az .értelme., .afcáir a bideg vízinek, valószínűleg szintén termékenységeit fokozó varázslat. A leányok a legényeket himes tojásokikal ajándékozzák meg. A tojás, mint az élet jelképe, nagy múltra tekinthet vissza. Ismerték már a kinaiiak is a tavaszi tojásajámdékozást és Brahma vallása szerint a világ tojásból lett. Faluhelyen a tojás diiszitéeének ritkább módja a karcolás, gyakoribb a tulajdonképpeni festés. Régebben tisztán há.zilf estté kekkel festettek: a sárga szint vadalma héjából, leveliéből, zöld dióhéjból, hagymáiméiból, kökörcsinből készítették, a barnát vadalkna és vadlkőrte keverékéből, kökörcsinből, a zöldet a mérges bürökből, feketét gubacsiból. Boltból szerezték be a börzsönyt. A díszes tojás-mintáikat előzőleg forró viasszal rajzolják, „irják“ a tojásra, a festék a viasszal érintett tojáshéjait nem fogja és így a mintázott helyen a tojáishéj eredeti színe fehérük ki. A himes tojás mustárja gyakran ősrégi jelvényeket rejteget magában, igy fellelhető a nap jelvénye, a evasztika (h'orogíkereszt). Rit- :kábban úgy díszítik, hogy. csiipkésszélü levelet borítanak a tojásra és e.zután festik, mire a tojás ievéflminitiás lesz. A megfestett tojást utóbb szalonna héjával fényesítik. Kovácsok, cigányok furcsa módon megvasalják a tojást: patkót, sarkantyút szerelnek rá; az ilyen tojásokat Indiában, Palesztinában szem- verés ellen használják. A húsvéti szentelt tojást különben is sikeresein adják beteg embernek, .állatnak. Régi oklevelekben a husvét másodnapját „tojás összeütése napjá“-mak nevezték. Az elnevezés szintén egyik ő'sá hagyományunkkal kapcsolatos: helyemként miég most' is e nap délutánját a szabadban tölti a fiatalság, játszadoznak, ham- eurozmalk, a hiiimes tojásokat fel-fel hajigálják vagy ketten-íketton össze ütik azokat. A tojásoknak összeverését osoknyázáenak, a palócoknál kukázásnak, Somogybán kokány.ozáis- nak hívják. Akii a másiknak himes tojását eltöri, nyert. Termés zeteeion már régein is akadtak furfangosak, akik erre az alkalomra küllőn eV törhetetlen, csalódásig hü imütojásokait faragv tak iharmadlkord mésztufából. Ezért, nevezte máf Benkő Ferenc, 'híres nagyemyedi tanár Magyar Martéra,lógiáija 1786-iban a mésztufát tojásfcré- •támaik. Hiimes tojást küld leány ás leánynak a hús* véti ünnepkörbe olvadt mátkázóskor. Somogyv bán, Zalában mátkázó vasárnap a husvét után következő eteő vasárnap. Minden leány barát* nőt választ (alkli mátkája, komá.ja ilesz), ehhez megy látogatóba mártkázáskor, palack bort, perecét, kiét himes tojást'hozva: Koanatálat kaptam Föl ás aranyoztam Koma küldi komának Koma váltson magának. Himes tojásaikat, kicserélik és ettől kezdve 'elválaszthatatlan jó barátnők, 'később is. A ko- maság fiuknál is megvan, ősrégi tavaszi ünnepnek napjainkba átmentett töredéke, hisz már Dioklteitiianus és MaximiliÍa*iis is tiltakoztak az ilyen komaságok ellem. Tiltakoztak, ahogy a józan, hűvös ész mindenkor tiltakozott sejtelmek, titkok, varázs ellen, de úgy látom, hasztalanul. Az ember kiisme, rhetiétlen, miulfja. szőv.avénye,s és át nem látható. Jelentéktelen mozdulataiban évezredek sok milliárdnyi emberének erőfeszítése és elhullása lappang, sok., sok emberé, akik sziéit- csurgó jégkorszakokat láttáik, pálmáikat, tik- kadit őserdőket és nagy hegyeket, amint össze- roppannalk.' Történetünk régi. de a. tavasz még régebbi: Bizony, sejtelmek éis titkok lappanganak benr nünlk. De a, sejtelmek ellen a hidegek, a jóm? nők .ne tiltakozzanak. Inkább bámulják és éirlt.- sék meg a nagy talányt, az embert, Hogyan települt be Ugocsa-megye kisnemesi családokkal? ■ Nemesi falvak szövedéke vonta be a Tisza két partját ■ Székelyek utódai a tiszaparti nemesek? Haj ki fcisze, haj kf! menj ki kásze küsződo! jöjj be sunka, jőjjj be! jaj 'be sódar és gombócai a bálbut a falra végén patakba dobják. A tanfca longyolkiba öltöztetett szalmabábu a tél, a savanyú teveses böjt megszjemélyesiitőlje, akiit ki- ©brudalinalk, hogy 'helyébe a húsételt, a kornc- meistemiét hozzák} VdiBlő, vfflő, fcfvisszűk a kjteze/vScét ■.! S behozizrak a koncroesternét, viilő, vUlő. A tél és a nyár ősrégi küzdelme éled fed kis reirsilkénlkbem, a ibőjit és aabáMs harsogó küzdelme, akár a nagy paraszt,festő, Rrnegbel (híres bécsi képén. Ma már több magyarázatot fűznek a kiszlébez, igy például, hogy a betegségeit hajítják ki vele, azonfelül a határt is biztosítja jégkár ellen. Igaz, a szomszéd falra rovására^ épp ezért is dobják néhol ia kiszie bábut a szomszédok földjére. Pedig a böjt kihordása kissé korai, hisz a nagyikéit csaik most következik. A nagyhét fő- vonása a tisztulás; testi, lelki tisztulás egyaránt. Legtöbb helyen nagycsütöirtök este intézik el a kígyókat, 'békákat is: naplemente után a (házat fcörülseprik, vagy glóriakor fcöteg kulcsot rázogatva megkerülik a megóvandó házat. .É napot zöldcsra törtöknek hivjáik, zöldség kerül az asztalra, sőt némelyik öreg asszony káposztáit eszük, hogy megfiatalodjék. Szépen hangzik ez is: a gazda kimegy kertjébe és meg- ráaogatja a fákat, hogy fie,lé'bressze álmukból; á szomorú vén fákat pedig baltával fenyegeti irag: „vagy teremj, vagy kiváglak". Helyemként glóriakor kezüket, arcukat megmossák szeplő, kiütés ellen, mégis a nagy tisztogatásnak nagypéntek a napja. Nagypénteken már kora 'hajnalban a patakra ínenmeik és ott a vízben megmosdanak, esetileg megfúró dinek, hogy egészségeseik maradjanak abban az esztendőben. Patakira kell' memmli, mert aki a fcratból meríti a vizet, annak egész éven át pattanásos lesz az arca. Régi szokás a ma- íomlk'erék-támasztiottia habiban mosakodni, szintén szeplő ellen. De nemcsak ember tisztálkodik; kora hajnalban a lovakat a folyóra viszik és megúsztatják, akkor nem sántulnak meg a nyáron munka (közben, szőrük szép fényes maiad. Érdekes a fürdés viszonya az égi testeikhez: a fürdés holdfénynét hatásosabb, viszont álkit jószágával már a nap sugara ért, inkább menjen Vissza, ment az állatja elhull a fürdéstől Van, iaiki a patkámyüző fcörülsieprést e nap hajnalán végzi el vagy éjfélkor meztelenül kerüli meg a házat, kezében az efliüzemdő állattal. Régi kivesző hagyományok maradékai lelhetők fel az étrendben is, igy például nagypéntekien mézes fokhagymát -esznek. A mákos esik (mákjának is jelentősége van, hisz a bódulatot keltő ópiumban titkos erőket sejditlheittek meg. Nagyszombaton megismételhetik a ikiigyó- héltoa irtást: harangé,zófcor a gyermekek esen getyüveh koiiomppal az udvart körüllszailiadják, kígyót, békát kiáltozva. De megismételhetik a nyilvános mosdást is. Vannak helységek,. ahol hajnalban harmatot szednek edénybe,, igy mormogva közben: felüt szedem, felit nem. A szedett harmat jé .gyógyszer, A hajdani ítortwóeuiét-tteateieít nwkraxliviápya V. Szabó István hatalmas müvének igen érdekes fejezetei azok, amelyek Ugocsa kisnemesi vidékéről szólanak. Az a terület, amely a megye nagyobbik sikfelében nem tartozott a három nemzetségi nagybirtok keretei közé, nagyságra iis .számottevő, településekben pedig már a 14. századiban a leggazdagiabb része volt Ugocsának. Ez. a terükto társadalmi^ külön egységgé ala- ktáit, mert a települések kisbirtokokon jöttek létre, melyek legtöbbjében közjogilag is kisnemesi község alakult ki. .Ezek a faluk: Bökény, Farka sfelva, Andrásfalva, Csatóháza, Péterfalva, Tivadar, Forgol'ány, Csorna, Öszödfalva, Csepe, Hetény, Batár, Gyakfalva — később Nevetlenfalu —, Akii Dabolc, Csedreg és Almiás, ezek mind a Tisza déli partján vannak, aztán a Tisza északi partjára eső Szirma és Sás- vár, aztán az összefüggő telepterületen kívül eső Gödényháza és Egres. Csoportok a kisnemesi falvakban A nemesi vidék szőkébb egységeként jelentkezik a Tisza déli partján egyvonalban sorakozó Bökény, Farkastolva, Péterf alva, Csatóháza, Andrásfalva, Tivadar, Forgolány, Csorna. Öszödfalva s a Tisza másik partján Sásvár és Szirma. — Külön csoportot képeznek a közös törzsből származó csepei és almási nemesek birtokai: Csepe, Csedreg és Almás. Külön-külön törzset képviselnek a hetényi, dabolci és gödényházi nemesek s ismét eltérő jelleget viselnek egyenként is Batár, Akii, Gyakfalva és Egres, melyeket már lazább szálak fűznek a kisnemesi vidékhez. A tiszamenti település- csoport eredete a megye múltjának egyik legrögzitetlenebb kérdése, amelynek megoldásához több utón is el lehet indulni, végül ugyanannyi eredményhez jutva. A megye történelmének alapos buvárlója, Ko- máromy András szerint, aki maga is az ugocsa- megyei nemességből származott, az öszödtolvi, forgolányi, tivadari, szirmai és torkasfalvi nemesek ősei várjobbágyok voltak. Egyáltalán kétséges azonban, hogy Ugocsában volt-e vár- ispánság. Hiányzik ugyanis ennek legfontosabb föltétele, a megye 'királyi vára, minthogy Nyalábvár, mely az összezsugorodott királyi uradalom központja volt, csak 1310-ben kezd szerepelni. Ha pedig nem volt a királyi vármegyének vára, bizonyára nem voltak várjobbágyai sem. A másik fölfogás szerint a bökény—szirmai településcsoportban királyi servienseket lehet tekintenünk, akik a rendi keretek kijegecesedése- kor általában a kisnemesség soraiban találták meg osztályhelyüket. Á székely Sásvár-megyéről közelmúltban napvilágot látott oklevél ellene szól úgy a vár- jobbágyi, mint a senviensi eredetnek és egy harmadik , fölfogásnak egyengeti útját. Eszerint az ugocsai tiszaparti kisnemesi rétegben határőrzésre kirendek székelyek utódait keH te- KltKvP^ akik a sásvári gyepűnek a máramarosi völgybe történt kihelyezésével földjeiken visszamaradva, az ugocsai comes fennhatóságn alá kerültek s később a megyében megtelepült más kisbirtokos elemekkel együtt a kisnemesi ríendbe jutottak. E csoport eredetéről döntő bizonyíték tehát nincs s csak annyit mondhatunk, hogy a tiszamenti falvak alaipitói szabad kisbirtokosok voltak, akik a társadalmi fejlődés megfelelő szakaszában a kisnemesek osztályában helyezkedtek el. * A többi csoport Az előbbi tiszamenti településsorhoz kelet felől Csepe sorakozik, a csepei és almási nemesek, akik az előbbi csoporthoz eredetre is közelállónak látszanak. 1320-ban hallunk róluk először. A harmadik törzs a hetényiek. Már a megye települési vidékeinek kialakulása után költöztek ide idegenből s birtoklásuk 'kifejezetten királyi adományon alapult. A gödényházi nemesek a 13. század második felében költöztek ide a Szamoshátról. A számos- háti nyelvjárás sajátságait még ma is őrzik. Batár, Gyakfalva és Akii különálló csoport. Birtokosaik ugyan köznemesek voltak, de a nemesi udvarházak nem szaporodtak el annyira, hogy e falvak jobbágyjellege elmosódott volna. Egres 1284-ben lett köznemesi birtok. A Percnyi-uradalom azonban a 15. századtól annyira ránehezedett, hogy a falu e század végén kikapj csolódott a csoportból. A kisnemesi falvak kialakulása egy évszázados fejlődés eredménye. Az első községek a 13. század első felében kör tödtek meg, de a legfiatalabbak sem később a 14. század középső éveinél. Az időbeli egység nem jelenti egyúttal az eredet egységét. A lakatlan szélekre irányuló kirajzások különféle elemeket sodortak össze a Tisza-parton a részben gyepüŐr-serviensi, részben királyi adományokból származó; nemesi birtokokra. Itt-ott a? új birtokos készen találta a királyi uradalom lerakott alapjait, a legtöbb település azonban merőben magyar nemzetiségű kisbirtokos alapítás volt. A területileg egymáshoz közel eső és szűk községi határokkal rendelkező települések első magjai egy-egy családi udvarháznál, gazdaságnál aligha voltaik egyebek s az idők folyamán ekörül sorakoztak föl az újabb családi tűzhelyek,, melyeiket az első háznéphez tartozó gazda és szolgák leszármazottai s esetleg uj szolga-, jobbágy né pe 1 emek alapítottak. A Tisza partján álló közös eredetű ■ faluk neveikben a birtokfoglaló és az első kúriát fölépítő.ős nevét örökítik meg, akiket legtöbbször oklevélileg is föl tudunk ismerni. A kisnemesi terület lejlődéstörténete A falunak nevet adó ősöktől tehát már négyöt nemzedéken keresztül is egész sora a családoknak származott le és népesítette- be a kicsiny, ősi birtokot. A gyors benépesülés következményeként jelentkezik itt-ott már a 14, század második felében, általában a 15. század folyamán, hogy az egyes ágak külön családneveket vesznek föl, minthogy a falu nevéből képzett családnév már nem elég a megkülönböztetésre. (Szirmai-Fóris, Szlrmai-Kalos sit'b.) A családokhoz egy-egy falu körén belül nem egyenes vonal vezet. Birtokvételek, csere révén vérségiileg idegenek is kerültek a közösségbe. Gyakrabban a házasságok visznek uj elemet a faluba. Ilyenformán már kezdettől nagy a keveredés a kisnemesi vidéken, különösen a tiszamenti összefüggő gyepüőr— várjobbágy—serviens területen. A házasságok- létrehozta rokoni kapcsolatok gyakran vezettek pereskedésre, főleg az anyai juss körül. A folyton szövődő rokoni szálak keresztül- kasul hálózzák az ugocsai kisnemességet. A rokoni kapcsolatok végül az egész kisnemességet egybefüzik. Mindenki mindenkinek az átyafia. A keveredés és a rokoni kapcsolatok azonban alig lépik át a megyei határt, holott Be regben és Szatmárban hasonló jellegű népi vidékek vannak a szomszédságban. Valósággal zárt társadalom tehát az ugocsai kisnemeseké s e zártság okát szerző a kispemesség jelenté- jfcejjy tömegével „véli megmagyarázni, mely egymagában is Le tudta vezetni a természetes keveredési mozgalmakat. Hozzájárult a kisnemesi családok fokozatos elszegényedése. Amilyen mértékben szaporodtok a családi tűzhelyek a szükhatáru kis faluban, olyan mértékben osztódott egyre szükebb szeletekre az ősi föld. A 15. században már gyakran 1—2 jobbágyért, fél- vagy éppen negyedkuriákért, 'kicsiny szántó- vagy rétdarabkákért látjuk perbenállaní az ugocsai kisnemeseket. így szállottak- fokozatosan alább a jobbágyság színvonalához, egyre szegényedve és parasztosodva. Az 1514-es parasztlázadásban számosán vesznek részt, sőt a vezetők között is vannak. Sok nemes család tagjai vagyonukat vesztették ezért. Sásvári Veres -Gergely állítólag egy személy volt az ugo- csamegyei mozgalmat vezető „Karmos had- nagy“-gyal. Az egyes faluk társadalmi közösségéhez tartozott a nemes családok sorai között birtokaikon együttélő jobbágy—zsellérréteg, bár a társadalmi súly a kisnemességxe esett. Vannak falvak azonban, mint Csorna és Gödényháza, amelyekben csak nemesek éltek. E kisnemes falvak lakói tisztán magyarok voltak. Ezekben mutatta 'ki Szabó István tanulságos müve a magyarság Ugocsa-megyében való megtelepedésének útját. Láttuk, miként telepitetté meg magyar rajokkal királyi uradalom, nagybirtok és kisnemesség a megye nagyobb, sákföldi részét A 14. század első felében már teljesen kialakult a megye magyar megtelepedésének a képe, A 14. század derekán kiét uj népelem jelent meg Ugocsában: a -ruszin és a román.
