Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-20 / 66. (4212.) szám
Ma^Nag^áM^nelléklet 66. (4212) szám • Szombat ■ 1937 március 20 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. Kutzéves mérleg '(*) Most volt néhány’nap előtt az orosz girondista forradalom huszadik évfordulója. Ebből az alkalomból fel lehet vetni a kérdést, hogyha nem következtek volna be azok a műhibák, amik lehetetlenné tették Kerenski politikáját s elmarad a bolseviki forradalom, vájjon mennyire lenne ma nagy vonásokban más arculata Oroszországnak, mint igy, hogy éveken keresztül szántott rajta a polgárháború és a forradalmi dogmatizmus önkívülete, hogy egy példa nélkül álló erkölcsi és gazdasági experimentum kényszerszabáiyaiba törték? Vájjon kevésbbé volna nacionalista, nem frázisokban, hanem katonai tényekben? Kevésbbé volna mereven és önérzetesen Orosz, mint igy s főleg: vájjon szegényebb s elmaradtabb volna-e, hogyha a traktorokat nem gépmitosszal együtt, hanem egyszerűen csak a szabadabb és felvilágosultabb európai szellem bebocsátásával juttatják el a paraszthoz s kevésbbé volna-e kizsákmányolt az orosz ipari munkás, ha azt a többtermelési elvet, amit annyit átkoztak a* európai és amerikai szocialisták, míg racionalizmus volt a neve és egy Taylor nevű kapitalista diktálta a tempót alája, ugyanúgy alkalmaznák az orosz gyárigazgatók, mint ahogy alkalmazzák most szta- chanovizmus néven, mint ..a munkáshaza uj embertípusának csucsteljesitményét?“ Vájjon távolabb lenne a civilizációnak mindazoktól az eredményeitől, amikre szívesen és hangosan hivatkozik a szovjet, ha kevesebb vérrel és főleg kevesebb lélekfirtató dogmatizmussal gyúrják át ipari országgá a gigantikus agrárországot s ott, ahol a lég elmaradtabb volt az orosz nép: a mezőgazdaságban, több emberi szabadságot adnak neki a fejlettebb termelési eszközök mellé? Az, hogy a szovjet lassan mindenhez visszakényszerül, amit valamikor forradalmi pubertáskora izgalmában a poklok fenekére kívánt s a külpolitikai vonaltól egészen az irodalompolitikáig, mely nemcsak, Tolsztojnak és Dosztojevszkynek adott kegyelmet, hanem —> mint láttuk —- Puskinnak is — pedig Puskin nemcsak, hogy személyében és működésében nem volt forradalmár, hanem egész életszemlélete, egész stílusa, egész költői mivolta olyan kornak s olyan világrendnek a kifejezője, amelyet hivatalból kell üldöznie minden bolsevikinek, ha komolyan hiszi, hogy Lenin eszméitől fog ujjáteremtődni a világ vádolóan árulkodik a szovjet valamennyi erőszakossága ellen, amit húsz év alatt eszmék és ideálok nevében elkövettek osztályokon, embereken, elveken. Az eredmény azt mutatja, hogy mindezt el lehetett volna érni vérengzés, éhezés, világforradalmi nekirugaszkodások nélkül is. Hogy igy visszahúzódjon az orosz partok közé az a forradalmi áradat, amely másfél évtized előtt még el akarta nyelni a világot s a hazai partok között ennyire orosszá váljon, ennyire felvegye a legépfegyvere- zett orosz nacionalizmus jelszavait és ideológiáját, ehhez valóban nem kellett volna Kerenszkiéket elkergetni, ezt ők is igy csinálták volna, csak talán kevesebb vérrel, kevesebb hűhóval, kevesebb égostromlással és főleg kevesebb emberáldozattal. Azért lelkesedtek és vállaltak börtönt és rendőrgolyót az európai kommunisták, hogy Oroszországban lassan kiérjen a szovjet frázis-paravánjai mögül egy jól fejlett, irodalmi, és katonai téren egyformán Végétért az osztrák-magyar értekezlet SchuscRinigg elutazott Budapestről A hivatalos tájékoztató megállapítja a tárgyalások teljes sikerét Közös üdvözlő távirat Mussolinihoz ■ A két állam és szomszédjai Olasz-német-o$ztrák-magyar vacsora Darányi miniszterelnöknél DARÁNYI BUDAPEST. — Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár, mint jelentettük, csütörtökön délután néhány perccel öt óra után repülőgépen érkezett meg a magyar fővárosba. A mátyásföldi repülőtéren Darányi Kálmán magyar miniszterelnök fogadta osztrák vendégét, majd együtt a Duna-palotába hajtattak, ahol az osztrák kancellár megszállott. Nem sokkal azután Schuschnigg kancellár kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, majd látogatást tett a miniszterelnökségi palotában, ahol Darányi Kálmán miniszterelnökkel Kánya Kálmán külügyminiszter jelenlétében megkezdte fontos tárgyalásait. Később a tanácskozásokba bevonták Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert, Bornemisza Géza ipar- és kereskedelemügyi minisztert, valamint Marschal Ferenc földművelésügyi államtitkárt is. Csütörtökön este kilenc Órakor Darányi Kálmán miniszterelnök felesége dinét adott a miniszterelnökségi palotában az osztrák szövetségi kancellár tiszteletére. Az estebéd teljesen szűk körben folyt le. Résztvett azon a budapesti osztrák és olasz követ és a szabadságon levő Mackensen német követ helyettese, Weltmeister ügyvivő is. Budapesti diplomáciai körökben ebben a tényben kifejezett hangsúlyozását látják annak, hogy Németországot a legszorosabb baráti szálak fűzik a római jegyzőkönyvet aláirt hatalmakhoz, A csütörtöki konferencia visszhangja A mai budapesti sajtó egybehangzó jelentése szerint az osztrák szövetségi kancellár a magyar kormányférfiakkal csütörtökön este gazdasági problémákról tárgyalt. Politikai, illetve a külpolitikát érintő kérdésekről mintegy 20—25 percig folytattak megbeszélést, aztán megállapodtak abban, hogy a politikai problémák részletes tárgyalására pénteken térnek át. A csütörtöki gazdasági jellegű tárgyalások mintegy háromnegyed órahosszat tartottak és főként a magyar-osztrák kereskedelmi szerződés, illetve a magyar-osztrák áruforgalom, árucsere aktuális problémáit beszélték meg. A Magyar Hírlap szerint a gazdasági tárgyalásokon sikerült megoldani számos olyan nagyjelentőségű problémát, amely az utóbbi időben merült fel a magyar-osztrák áruforgalom terén. Darányi a látogatás jelentőségéről Darányi Kálmán miniszterelnök csütörtökön délután, miután szállására kisérte Pénteken délelőtt tiz óra tájban megjelent a Duna-palotában Darányi Kálmán miniszterelnök, Marschal Ferenc földmű ve- lésügyi és Bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár kíséretében, majd Schuschnigg osztrák kancellárral együtt a SCHUSCHNIGG Schuschnigg kancellárt, a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek: — örömmel üdvözöltem Schuschnigg kancellár urat, mint egy baráti szomszédállam kormányának a fejét. Nekünk magyaroknak mindig nagy örömünkre szolgák ha otthonunkban üdvözölhetjük Ausztria államférfiéit. Mostani találkozásunk Ausztria és Magyarország jóviszonyának elmélyítésére nyújt kitűnő alkalmat. Tárgyalásaink során megbeszéljük mindazokat a problémákat, amelyek legutóbbi találkozásunk óta felszínre vetődtek és figyelmet szentelünk azoknak a politikai és gazdasági kérdéseknek, amelyek országainkat közösen érintik. mezőgazdasági kiállításra hajtattak. A magyar miniszterelnök végigkalauzolta az osztrák kancellárt a kiállítás területén. Onnan visszatérve folytatták a tanácskozásokat a miniszterelnökségi palotában. FOLYTATÁS A 2. OLD. II, HASÁBJÁN fi pénteki nap « öntudatos orosz nacionalizmus? Mert az. ami ma Oroszországban van, kezdve a Puskin-ünneptől egészen a vörös hadsereg tizenkilencéves fennállása alkalmával elmondott hazafias tábornoki beszédekig, pontos és hü kópiája annak az imperialista, polgári nacionalizmusnak, amelyhez a példaképet Franciaország szolgáltatja Európának s amit húsz év előtt Kerenszkiék meg akartak honosítani Oroszországban. * Aki figyeli az orosz eseményeket, annak nem nehéz megtalálni az összehasonlítási alapot az ötéves tervek és forradalmi fogadkozások Oroszországa és a mai polgárosodó Oroszország között. Hogy ennek a polgárosodásnak antipolgáriak az eszközei, hogy Sztálin forradalommentes * programját éppen úgy csak terrorfiukkal és terrorbiró- sággal tudja végrehajtani, mint ahogy a forradalmi lázálmokba is csak terrorfiukkal tudták belehajszolni az orosz népet, éppenséggel semmit sem változtat azon, hogy a világrend, amihez ime húsz év vad kísérletezései után eljutott Oroszország, annak a< kispolgárnak a világrendje, akit olyan elszántan üldözött másfélévtizeden keresztül Moszkva. Kerenszki és Miljukov sem akartak egyebet, az ő ideáljuk is a francia citoyen uralma volt, vaskalapos bürokratizmusával, érzékeny kulturigényeivel és elszánt hazafiságával, csakhogy Leninék ezt az ideált nevetségesnek, idejétmúltnak és Marx gunyképei nyomán pokolravalónak tartották. Vérrel, vassal és lángoló fanatizmussal nekivetették magukat a Világ e leghatalmasabb birodalmának, hogy valami újat, valami egyedülállót gyúrjanak ki belőle s nem bánták, hogy az extatikus fúrás- faragás közben mi porlik el, hány millió ember hull a meszesgödörbe, családok, kultúrák, hagyományok, vallási mítoszok semmisülnek meg az experimentum izgalmában*,
