Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-18 / 64. (4210.) szám
j éfSb ) i XVI. évf. 64. (4210) szám • Csütörtök ■ 1937 március 18 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes siám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská nlice 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. CLICHY (sp) A franciák érzékenyebbek az utcai harcokkal szemben, mint más népek s a közvélemény jobban felszisszen a kiontott polgárvérre, mint más fásultabb és politikailag kevésibbé szenvedélyes társadalmak. 1934 február 6-ának néhány halottja a párisi Concorde-terén nagyobb belső erjedést okozott az országban, mint Németországban három évig, 1930-tól 1933-ig a minden vasárnapi szabályos polgárháború. <■— A keddi clichyi vérengzés jelentőségét is ebből a szemszögből kell tekinteni. Hat halott és háromszáz sebesült magában véve is szörnyű mérlege az uccai tüntetésnek, de ennyi halottja gyakran van vasúti szerencsétlenségnek vagy más katasztrófáknak, anélkül, hogy hasonló felháborodásba sodorná az országot, mint most a clichyi „Olimpia" mozi környékén történt esemény. Március 16 ugyanolyan dátuma lesz az ujabbkori francia politikai történelemnek, mint a hírhedt február 6-ika volt, ennyi máris bizonyosnak látszik. De nem kívánunk jósolni. A vérontást mi csak szimptómának látjuk, a francia belpolitikai nyugtalanság jellemző jelének. Spanyolországban is így kezdődött. Akárhogy ítéljük meg a francia jobboldalt, a tegnapi eseményekkel kapcsolatban kettőt meg kell állapítanunk. Először azt, hogy Franciaország lakosságának fele a népfront taktikai győzelme ellenére még mindig jobboldalian gondolkodik s a demokrácia szabályai szerint — s Franciaország még demokratikusnak vallja magát —, a lakosság e részének joga van ahhoz, hogy nézetét kinyilvánítsa, különösen, ha jobboldali magatartása senkit sem bánt és nem agresszív. Másodszor a hivatalos jelentésekből kitűnik, hogy a francia szociális párt tagjai a clichyi moziban nem is politikai •gyűlést rendeztek, csak ártatlan műsoros estét, amelyre családtagjaikkal vonultak fel a „keresztény kispolgárok". A kommunisták dühét tehát semmiféle közvetlen provokáció nem szíthatta s a harag legfeljebb közvetett okokból táplálkozhatott. Hónapok óta féktelen agitáció ingerli, ostorozza, fűti Páris „vörös övének" nagyrészben külföldi származású lakosságát, amely állandóan hadakozik egy elképzelt és véres vonásokkal a falra festett jobboldali fantom ellen. Az izgatás már-már a tetőpontra hágott s milliók vannak az országban, akik egyetlen kiadott jelre dühtől habzó szájjal, félőrült^n hajlandók megrohanni a „másik Franciaországot", a jobboldalit, amely pokoli gonosznak van feltüntetve képzeletükben s amelynek sátáni voltában ma már vakon hisznek az agitációtól elvakitott népmilliók. A szélsőbal agitátorai az állandó uszítással, egy elképzelt veskedelem állandó falrafestésé- vel, örök ijesztgetéssel vadítják a tömegeket, mert igy vélnek felkészülni a jobboldal előtörése ellen, igy akarják megnyerni a tömeget önmaguknak és biztos kézben tartani fanatizált hitüket. Ez az állandó do- ping, állandó nyugtalanitás, a „fasizmus veszedelmének" állandó hangoztatása ma a párisi baloldal legbiztosabbnak vélt politikai módszere. A következményeket látjuk. A tömeget ma már nem lehet visszatartani. Örökké az izgalom és a pánikérzés, a félelem és az üldözési mánia leghisztériku- sabb magaslatain tartja az agitáció, nem csoda, ha a hisztéria néha-néha kitör és sodró lesz, mint a lavina. Franciaország csaknem egy év óta nem nyugodj ország ló hatóit, 300 sebesüli Forradalmi kilengések Páris egyik elővárosában A szélső baloldali elemek összeütköztek a rendőrséggel - León Blum kabinetirodájának főnöke súlyosan megsebesült — A (lichy-i vérfürdő Óriási izgalom a francia fővárosban PARIS. — Clichyben, Páris egyik elővárosában a keddről szerdára virradó éjjel a népfront tagjai és a rendőrség között véres uccai csata folyt le. amelynek hat halottja és töhb száz sebesültje volt. León Blum miniszterelnök kabinettirodájának főnöke, Blumel ugyancsak megsebesült az uccai ütközetben. A véres összecsapásra úgy került sor, hogy de la Rocque ezredes hívei, a föloszlatott tüzkeresztes szervezet utódjaként szereplő „francia szociális párt" tagjai az egyik moziban összejövetelt rendeztek, amelyet a népfront meg akart zavarai. Az eseményt Párisban rendkívül nagyjelentőségű politikai incidensnek tartják. Szerdán délután kabinettülés volt, amely kizárólag a clichyi véres összecsapással foglalkozott. Az összeütközés Á Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa a következőképen számol be az eseményről: A francia szociális párt néhány nappal ezelőtt bejelentette, hogy a clichyi Olympia-mozgóban tagjai számára műsoros estét akar rendezni, amelynek célja kizárólag a szórakoztatás. A rendőrfőnök és a belügyminiszter megengedte az összejövetelt. Kedden este a mozi környékén fiatal kommunisták kezdtek gyülekezni, akik meg akarták gátolni, hogy a szociális párt tagjai bejussanak a terembe. A rendőrök és a csendőrök meggátolták a kommunistákat, hogy végrehajtsák tervüket és szabaddá tették az utat. A műsoros est pontosan megkezdődhetett. Időközben a mellékuccában hat-hétezer kommunista gyűlt össze és számuk állandóan növekedett* A tüntetők különböző oldalról közeledtek a mozi felé és megkísérelték, hogy az erős rendőrfalat áttörjék. A rendőrök megkezdték a tüntetők feloszlatását. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor a tüntetők közül váratlanul rálőttek a rendőrökre. A rendőrfőnöks Őgről újabb erősítések érkeztek é« a kivonult osztagok parancsnoka fölszólította a tömeget, hogy oszoljék szét, A kommunisták válaszként torlaszokat emeltek a mellétfeuccálkban és a felszakított járda köveit dobták a rendőrök közé., akik közül többen megsebesültek. A tüntetők újra több revolverlövést adtak le a rendőrökre, mire a rendiőrparancsnok utasítást adott a fegyverek használatára. Blumel összerogy... Pórinoy belügyminiszter az összeütközés hírére azonnal a clichy-i városházra ment, ahová követte Blum kabinettirodájának főnöke, Blumel is. Dormoy és Blumel a városháza erkélyéről beszédet akart intézni a tömeghez. Dormoy beszéde közben Blumel hirtelen megingott és a földre zuhant. Két revolverlövés találta. Blum kabinettirodájának főnökét azonnal a kórházba szállították, ahol megállapították, hogy sebesülése elég súlyos. Közben a moziban szabályosan folyt az előadás. de amikor számos tüntetőinek sikerült a ház közeiéig jutni és a mozi tetejére mászni, ahonnét bőveket dobott a terembe, a rendőrség megszállotta az Olimpia környékét és kivezette a mozibői a szociális párt tagjait. A százötven tüzkeresztes incidens nélkül távozhatott a mellékajtókon a közeli uccákba és haza mehetett, anélkül, hogy hajas zála meggörbült volna. Az áldozatok A rendőrség jelentése szerint a hat halálos áldozat közül négy a szélső baloldalhoz tartozik, az ötödik egv rendőrtisztviselő. A hatodik áldozat személyazonosságát egyelőre nem sikerült megtudni. A kétszáz sebesült között kilencven rendőr és gárdista van. Auffray, Clichy baloldali polgármestere ugyancsak megsebesült. Az éjszaka folyamán a rendőrség száz személyt letartóztatott s közülük tizenhárom ellen várfat emelt. A véres események következményei Az éjszakai véres események híre leirbatat-1 Blum azonnal összehívta a minisztereket, akik lan izgalmat okozott a francia fővárosban. León | szerdán a késő esti órákban tárgyaltak. Az többé. Nem „édes, puha francia föld", hanem mintha a polgárháború szelleme a berlini Neukölnből átköltözött volna a párisi Clichybe, Billancourtba és Ivrybe, örökös politikai kilengések, előpolgárháboruk zavarják rendjét. Egymásután öntik cl a sztrájkhullámok. A termelés nem rentábilis többé, mert a munkások nem dolgoznak. Az acélművek a hadsereg sürgős rendeléseinek sem tudnak eleget tenni, mert a különben sem tulszorgalmas francia gyárimunkás produktivitása — francia statisztikák szerint — a régi munkateljesítmény felére csökkent a kétszeres bérek mellett. A gyárakat szocializálni kell, elbürokratizálni, A világkiállítás nem épül, semmiesetre sem lesz olyan, aminek tervezték és méreteit máris jóval leszállították, hogy május elsejéig elkészülhessen. Az idegenek pánikszerűen menekülnek az országból. A hajóipar pang: a Normandie nem tud kifutni, mert legénysége sztrájkol. Napirenden van, hogy a francia városok egy-két napra világítás vagy élelem nélkül maradnak, mert a munkásoknak ismét sztrájkolni kegyeskedik annak ellenére, hogy az ő embereik vannak uralmon, a kommunisták és a szo-| cialisták. León Blum kénytelen volt szociális' törvényeinek egyrészét visszavonni, mert az államgépezet nem működött zavartalanul. Devalválta a frankot, miután tiz évig a devalváció ellen agitált. Visszaállította az arany szentségét és jutalmazta a tőkét, miután eddigi kormányzása alatt igyekezett az ellenkezőjét tenni. Flandin gúnyosan olvashatta fel a kamara ülésén León Blum egyik régi beszédét, amelyben páratlan ékesszólással támadja azokat a pénzügyi intézkedéseket, amelyeket most újra bevezetett és amelyeket annakidején Flandin védett csaknem ugyanazokkal a szavakkal, mint most León Blum. A kormány igyekszik visszakanyarodni, de a miniszterekre már rálőnek. Clichyben véresen kirobbant az ellentét, amely a féktelen izgatással fasiszta-pánikban tartott tömeg és a kormány között van. Ez már a polgárháború előcsatározása, sztrájkok, belső rendetlenség, tüntetés után •—* vér. így kezdődött Ausztriában. így kezdődött Lengyelországban Pilsudski előtt, így kezdődött Brazíliában Vargas előtt. így kezdődött Portugáliában Salazár előtt. így kezdődött Spanyolországban. —• Tízezer kommunista, elvakitva, megijesztve, a félelem pánikhangulatában „fasiszta veszedelmet" lát már a moziba vonuló clichyi kispolgárokban is, akik műsoros estet rendeznek és Chevaliert kívánják utánozni. Ez már lelki pánik, mert az agitátorok, akármi történik, az állandó rettegésben tartott tömeg fülébe ordítják a „jön a farkas"-t, a „jön a fasizmus"-t. A tömeg kapákkal, kaszákkal felfegyverkezve rohan, hogy végezzen a farkassal, de farkas nincs sehol, csak Thorez ur és Dormoy ur van jelen és kacag: az erőpróba jól sikerült, A proletariátus, amelyet valóságos üldözési mániába neveltek bele, minden „jön a farkas" kiáltásra fékevesztetten rohan a torlaszokra. Ma még rohan. De ismerik Ezopusz meséjét? A mithológia Thorez ura és Dormoy ura addig kiáltotta feleslegesen „jön a far- kas"-t, amig senki sem hitt többé ijesztgetésében. S amikor azután tényleg eljött a farkas — senki sem sietett a kiáltozó segítségére. A clichyi vérengzésnek könnyen az lehet a következménye, hogy a francia jobboldal láthatatlanul megerősödik s a kiábrándult tömegek közelebb jutnak azokhoz, akiket ma még vakon támadnak. Ha igy lesz, eljön a farkas s bekövetkezik a katasztrófái.
