Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-17 / 63. (4209.) szám

^RX<mA^üAARHIRIíAB 1937 március 17, szerda* Biskoroványi Ernőt választotta elnökének az egyesült párt vágsellyei körzete Esterházy, FSssy és Porubszky beszélt a nagyszabású gyűlésen VAGSELLYE. —' Az egyesült párt va­sárnap délután tartotta Vágsellyén az ot­tani pártkörzet egységesítő gyűlését a Grünwald-vendéglő nagytermében. A nagysikerű gyűlésen megjelent Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, a párt or­szágos ügyvezető elnöke, Füssy Kálmán szenátor, Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselő, Krístőff Sándor pártigazgató, Varecha József, a párt munkásszakosztá­lyának titkára, dr. Pigler István és dr. Ba­ranyai Vince ügyvédek, Biskoroványi Er­nő bankigazgató és még többen a párt kör­zeti vezetői közül. A zsúfolásig megtelt nagyterem előtt dr. Pigler István ügyvéd, a volt magyar nem­zeti párti körzeti elnök nyitotta meg az egységesítő gyűlést, üdvözölte a megjelent törvényhozókat, majd átadta a szót Ester­házy János képviselőnek, akit percekig tar­tó éljenzéssel és ovációval fogadott a kö­zönség. Esterházy János elsősorban köszöntötte a vágsellyei járás magyarságát, amely kez­dettől fogva a legkitartcbban állott a ma­gyarság volt pártjainak zászlaja alatt. Majd találó képet festett a politikai hely­zetről és megindokolta, miért vagyunk ma is ellenzékiek. Ellenzékiségünk oka nem abban rejlik, mintha a kiabálós politika hí­vei volnánk, hanem teljes felelősségérzettel vagyunk ellenzékiek, mert erre késztet ben­nünket a kormánypártok politikája. A mi­niszterelnök ma már belátja, hogy a kisebb­ségi kérdés megoldása nem tűr halasztást és meg kell adnia a kormánynak a gya­korlatban is mindazokat a kisebbségi jogo­kat, amelyeket a nemzetközi szerződések és az alkotmánytörvények biztosítanak. Hogy a kormányelnök elérkezett ehhez a belátáshoz, az a mi kitartó küzdelmünk eredménye s éppen ezért ki kell tartanunk a megkez­dett utón, amíg ellenzéki küzdelmünket tel­jes siker koronázza. Rendkívül nagyhatású beszédét a pártelnök annak hangsúlyozá­sával fejezte be, hogy az egyesült párt ra­gaszkodik Szlovenszkó autonómiájához. Esterházy János beszédét sűrűn szakította meg a helyeslés. Majd Füssy Kálmán szenátor mon­dott ugyancsak hatásos beszédet, melyben bí­rálta a mai kormánypolitikát, főként annak ki­sebbségi, gazdasági és kulturális vonatkozásai­ban. A közönség egyhangú helyeslése mellett jellemezte a csehszlovák pártok korteseit, akik a magyar falusi nép jóhiszeműségére számítva igyekeznek nagyhangú Ígéretekkel a magyarsá­got az egyesült párttól elhódítani. Az öntudatos, nemzetim magyar földműves és kisgazda azonban minden propaganda dacára ki fog tartani a magyar táborban. A szenátor lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után dr. Porubszky Géza nemzetgyűlési képvise­lő szólalt fel és a keresztény összefogás szük­ségességét fejtegette, melynek egy táborba kell ma hoznia katolikust és protestánst egyaránt a világot megrontani készülő ázsiai bolsevizmus ellen. Amikor mi — úgymond — a bolsevizmus ellen küzdünk, nem a nagytőkét, a nagybirtoko­kat vagy a kartelleket védjük, hanem védjük a kétezeréves kereszténységet, a hitünket, a lel­künket s nemzeti mivoltunkat. Ha valaki ma itt református pártot akarna alapítani, elitélném, de éppen úgy elitélném azt is, ha valaki egy katolikus párt alapításá­val kísérletezne sorainkban. Mert nem a cé­gér, a jelszó, a külső szín a fontos, hanem a A lavina betemetett egy szállodát a Do omitokban MILÁNÓ. — A Dcilomi tokiban lévő Faszairago- hágó egyik. kisebb száll ódáját, amelyben cetupáin négy ©rűibeír tartózkodott, telijeaem toieitiéiraeitite az alázufnamó hóla/vkm. A kivonult meatáőoszóaigoik- mik ífáradioágos rmuMikáva] fiiikierilUt csak a jszá’iló fczemÁlyzotét a íhónerigeiteigbcil kiásni. A ezálllodia szakácawj-e azoinlbam be-kihalt sérüléseibe. — Az olasz lálipefteik t/jlblb helyéről yhouiteinűík laivina- o/nl ásít. A Sámiptori- Ih egységben ó'gy hólliapáitotót toiin/dett el a lavimia. A Val Oorezzo-bain Brewcóa flTieJ'l-etífc jháirom vilflanyezereln körűit, lavina aíA. A ilogfínt alabb ilk' ki tnrdotit, é/zahodnlinii. fVgíit- •<«.'rt fi intett és írnieg élve k'ú-ini niárdlk két táíir-áti belső meggyőződés, a szív, a lélek: a keresz­tény magyar felelősség. Majd az úgynevezett magyar aktivista képvise­lők működését bírálta. Kijelentéseit nagy helyes­lés követte. Biskoroványi Ernő szépen felépített előadást tartott a demokrácia lényegéről, majd részlete­sen fejtegette az aktivizmus, a passzivizmus és a negativizmus igazi értelmét. Az egyesült párt nemesebb értelemben vett aktivizmust folytat, amikor résztvesz az állami élet minden vonatko­zásában és kritikai álláspontjával azon van, hogy a fennálló sérelmeket és hibákat kiküszö­böljék. Az aktivizmus távolról sem jelenti a mindenáron való kormánytámogatást, ahogy azt ma szokták magyarázni politikai ellenfeleink. Vapecha József miunkástítkár a magyar öszr szefoigás fontosságára mutatott rá, majd az egységesítés egyhangú kimondása után a nagygyűlés megejtette a körzeti tisztikar meg­választását, amely szerint körzeti elnök Biskoroványi Ernő (Vág- sellye), társelnök Fekete Ferenc (Magyar­sók), ügyvezető elnökök Molnár Gyula (Vágíarkasd) és Lencsés Gyula (Szelöce), al elnökök Czuczor Gábor (Vágsellye), Szűcs Menyhért (Deáki), Tóth Erazmus (Vágki- rályfa) és Izsák Lajos (Negyed), ügyészek dr. Pigler István és dr. Baranyai Vince (Vágsellye), titkárok Kardoss Győző és Morvay Jenő, pénztáros Hucskó István (Vágsellye), ellenőrök Thuróczy Vilmos (Magyarsók), Plankó Ferenc (Tornóc), Da­rázs János (Pered) és Szabó Károly (Deáki). Hivatalból tagjai a körzeti vezetőségnek a párt járási képviselői, azonkívül választottak huszonhat tagú választmányt, melyben képvi­selve van a körzet valamennyi községe. Az egyhangú választás megejtése után Bis­koroványi Ernő körzeti elnök megköszönte a bizalmat, majd a lelkes hangulatú gyűlést be­rekesztette. A gyűlés után a törvényhozók még sokáig együtt maradtak a körzet vezetői­vel, meghallgatták az előterjesztett panaszo­kat és azok orvoslása érdekében megfelelő helyeken lépéseket tesznek. Anglia német szemmel Anglia minden körülmények között kiíart a demokrácia mellett, — írja feítüiéstkeliő könyvében Glasgow volt német főkonzulja BERLIN. — Az a nagy érdeklődés, amellyel a kontinens az angliai események fejlődését fi­gyeli, meglátszik a könyvpiacon i-s. Egyre nő a könyveiknek és publikációiknak a száma, melyele a szigetország jövőjével és sorsával foglalkoz­nak. A napokban hagyta el a sajtót F. Heyers ,,Az uj Anglia" cimü kitűnő müve. A szerző hosszabb ideig Németország főkonzulja volt Glasgowban és bőségesen alkalma nyílott tehát Anglia viszonyait a helyszinen tanulmányozni. Heyers nagy megértéssel ismerteti a szigetország állami, gazoasági és kulturális intézményeit és határozottan szembehelyezkedik az olyan vé­leményekkel, hogy Nagybritannia fejlődése már elérte volna csúcspontját s ezután csak a ha­nyatlás következhetik, Heyers éppen az ellenkező véleményen van, sze­rinte Anglia fejlődése egészen napjainkig állan­dóan emelkedő tendenciát mutat. Ezt a tényt Heyers részint a szigetország politikai berende­zésével, másrészt az angol nemzeti jelleggel ma­gyarázza. A% angol ember, a haladás híve, de egyúttal szívósan ragaszkodik a hagyományokhoz* Az átvett intézményt az angol ritkán szünteti meg véglegesen, ha nem felel már meg, inkább hatályon 'kívül helyezteti. Az angol fejlődés igy sohasem szűnik meg, a múlttal való szakitás csak ritka dolog, az emelkedés talán lassú, de folytónos. Nagybritannia napról-napra újjászü­letik. Az angol demokrácia Az angol demokrácia a józan emberi ész ural- U mát jelenti és arra a föltevésre épül, hogy a vá­lasztópolgárok többsége a politika legfontosabb kérdéseiről elfogadható véleményt formál ma­gának-, hogy aztután nyiltan állást foglaljon. Az angol parlamentarizmus nemcsak a nép szuverenitását jelenti, hanem egyúttal az ál­lami adminisztráció folytonos ellenőrzését* Ebben áll az angol ellenzék legelőkelőbb sze­repe és a kormány kénytelen az ellenzék felelős­ség revőnásaira kielégítő választ adni. Igaz, hogy az ellenzék sok alkalommal visszaél helyzetével, személyeskedő és erőszakos lesz és olyan tervek ellen is harcba indul, amelyeket végeredményben maga is helyesel. A pártpolitika sokszor túlsá­gosan nagy teret követel és a parlamentáris küzdelmek idő- és energiapocsékolást eredmé­nyeznek. Itt nyilvánul meg az angol parlamenta­rizmus árnyoldala. Másrészt minden intézkedést lassan és megfontoltan cselekednek. Nem keverik össze a törvényhozást a köz­igazgatással, mindent alaposan megvitatnak, megtárgyalnak s a parlament nem csupán sza­vaz, hanem lényeges változtatásokat is esz­közöl; az ilyen módon elfogadott törvények hosszú ideig érvényben maradnak, az angol lélek ré­szeivé válnak. A parlamentnek megvan az a lehetősége, hogy a közérdekű panaszokat és sé­relmeket a legnagyobb nyilvánosság előtt vitat­hassa meg. Az elégedetlenség nem válik bujkáló ellenségeskedéssé, amely hirtelen veszedelmes robbanást okozhat. Ki kormányozza Angliái? Ezzel kapcsolatban Heyers kérdést vet föl: Ki kormányozza Angliát? Nos, Angliát nem a sza­vazópolgárok kormányozzák, a vezér-elv sem érvényesül Angliában, leginkább egy oligarchia uralmának nevezhetjük az ottani kormányzati formát. Az egyes pártokban teljhatalommal mintegy tiz-tizenkét férfiú rendelkezik, a töb­bieknek befolyása teljésen elenyészik. Ez a tizenkét férfiú választja a vezért, ezek hozzák a legfontosabb döntéseket, ők állítják össze a párt programját, ők osztják föl maguk között a miniszteri tárcákat és ők vezetik az egész politikai életet mindaddig, amig a párt uralmon van. A kis -kör pótlása leválasztás alapján történik. Csak akit fölvettek maguk közé, számíthat arra, hogy be­folyásra és hatalomra tesz idővel szert. A kör személyes torzsalkodásairól, hatalmi és pozíció­harcairól nem szól a krónika, mert mindez szor­gosan zárt ajtók mögött játszódik le, a nagykö­zönség csak a harcok eredményeiről értesül. Az angol miniszterelnök és a kontinens mai vezérei között mindazonáltal lényegbevágó különbség van. Az angol sajtó árny- és iényoldalai Az angol sajtó korántsem olyan hü tükre az eseményeknek, mint az európai. Mindenről be­számol ugyan, de az adagolás teljesen elüt a kontinens sajtójától. Fontos dolgokról pársoros hírben emlékezik meg és lényegtelenségeket szé­lesen, szenzációs tálalásban hoz ki. A külpoliti­kában a sajtó elve az, hogy az angol államfér­fiak sakfchurasairól, sikereiről, kudarcairól, cél­jairól csak nagy vonalakban és általánosságok­kal számoljon be. Sorsdöntő világpolitikai ese­ményekről, mint például legutóbb Japán párat­lan hatalmi emelkedése, az angol átlagolvasó a Március idusa Magyarországon A debreceni ifjúság Í2 pontja • A szociáldemokraták budapesti ünnepe BUDAPEST. — A márciusi szabadságűnnepet Magyarország minden városában ünnepélyes kere­tek között ülte meg az ország közönsége. A buda­pesti egyetemi ifjjiueág ünnepét, mint jelentettük, befurakodott idegen elemek botrányrendezásre használták fel és a rendőrségnek fel is kellett osz­latnia a.z ünnepélyt. A budapesti egyetemi ifjúság központi szervezete ma kiáltványt, beo átett ki, amelyben elítéli a tegnapi rendzavaráét és meg­tagad minden közösséget a tüntetőkkel. Az ország többi városaiban méltóságteljesen, minden rend­zavarás nélkül ünnepelték március idusait. Debrecenben az egyetemi ifjúság nagygyűlésén az ifjúság vezérszónoka tizenkét pontból álló hatá­rozati javaslatot terjesztett elő, amelyet nagy lel­kesedéssel fogadott el a nagygyűlés közönsége* Ezekben a poutokban aa ifjúság követeli a fegy­verkezés egyenjogúságát, a kisebbségvédelmet, tájvédelmi törvényt, munkaalkotmányt, a nemzeti munkaszolgálat megszervezését, az ifjúságvédelem kiépítését, igazságos adóztatást, a mezőgazdaságok és a bankok Racionalizálását, a parlamentarizmus reformját, az igazságszolgálatatás reformját, a csa­ládvédelem intézményes megszervezését s végül harcot a bolsevizmus ellen s ezzel kapcsolatban a baloldali pártok föloszlatását. A szegedi és a pécsi egyetem ifjúsága az ünnep­hez méltón ülte meg a szabadság emléknapját. A szociáldemokraták is rendeztek ünnepséget. Budapesten a Ta-ttersaalban tartották gyűlésüket, álból a szónokokat többször félbeszakították faaisz. ta ellenes, é* háború ellenes közbekiáltásoikkal. szándékos félhomály következtében egyáltalán nem igen vesz tudomást. Az óriási angol impérium dolgairól is csak akkor értesül a közönség, ha valahol nehézsé­gek támadnak, ha baj van. Éppen ilyen egyoldalúan informálják az embere­ket a belpolitika eseményeiről. Mig a pártnagy- ságok és pártharcok egész oldalak terjedelmét, foglalják le, addig uj irányt mutató, lényeges és' fontos törvényekről alig történik említés. Az angol sajtónak ezt az egyoldalúságát a la­pok a közönség köréből kapott leveleknek közlésével igyekeznek ellensúlyozni. A 'kiadóhoz címzett levél angol specialitás, ezek­ben nyilvánulnak meg az ellentétes vélemények és a lapok nagy súlyt fektetnek arra, hogy a „Levelek a kiadóhoz" cimü rovatuk minél élén-' kebb, bővebb és tarkább legyen. Minő nagyobb levél-vitát okoz valamelyik meajeJent cikk, an­nál büszkébbek a lapok. A levelek alkalmat nyújtanak arra is, hogy a pártvezérek a nép hangulatát tanulmányozhassák, aminthogy álta­lában a sajtó a parlamenti tárgyalásoknak mint­egy kiegészitője Angliában és a törvényjavasla­toknak sorsa nagyban függ attól is, hogy milyen fogadtatásra találnák a lapok hasábjain. Anglia és a többi nemzetek Igen figyelemreméltóak Heyersnek azok a megállapitásai, amelyekben az átlagangolnak az európai kultúrához való viszonyát tárgyalja. A nyelvtanulás nem kenyere az angolnak, csak latint tanul az iskolában és talán fran­ciát, amit finomabb nyelvnek tart, mint az angolt. Németül alig tud valamit. Franciaország föld­rajzi közelségén kívül érzelmileg is közelebb áll az angolhoz, mint — tegyük föl — Németor­szág, a normann örökség kiadósabb nála, mint az angolszász. A francia kultúrát közelebbálló- nak érzi magához, mint a németet és érdekes, hogy a német városok neveit szinte kivétel nél­kül franciás formájukban ismeri. A német kultúrának csak a zenei része hatott Angliára erősen és ezt az angol nemcsak is­meri, de el is ismeri. A két nép germán rokonsága semmilyen különö­sebb visszhangot nem okoz náluk; a „germán" szó és fogalom csak a nyelvtudósok között él. Arra nézve, hogy vájjon Angliában a diktató­rikus államforma bevezetése lehetséges volna-e, Heyers a következőképen felel: „Változások történhetnek, mégis nem való­színű, hogy Anglia elhagyná a hagyományos parlamentáris rendszert és akár a kommuniz­mus, akár a fasizmus diktatúrája felé köze­ledne; Anglia demokratikus éltem akar ma­radni." Heyers ezzel azt mondja ki, amit az angol ál­lamférfiak és felelős politikusok a napi politiká­ban is állandóan hangoztatnak. Gyermekrabló garázdálkodik Budapesten? BUDAPEST. — A Bezerédi-ucca 59-es srá- mu házból három nappal ezelőtt eltűnt Lakncr Antal kárpitosmester négyesztendős Antal ne\ i kisfia. A kisfiú eltűnéséről jelentést tettek a rendőrségen, amely azonban eddig hiába kuta­tott, mert nem tudott az eltűnt kisfiú nyomára akadni. Most az a gyanú merült fel, hogy a négyéves kis gyermeket elrabolták és valahol rejtegetik. Hogy a gyermekrablásnak mi van a hátterében, ?.~.t egyelőre nem tudják. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom