Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-16 / 62. (4208.) szám
&8SL ', J XVI. évf. 62. (4208) szám ■ Kedd ■ 1937 március 16 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havontd 26 Kt„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u i i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. Ö O SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, P R fl H fl. Locarnói (sp) Az európai újságolvasó aligha tudja, hogy az elmúlt év áprilisában megkezdődött locarnói tárgyalások, — a nagyhatalmak megegyezését és a béke végérvényes biztosítását hajtó tanácskozások — „változatlan serénységgel folynak az európai diplomaták között." Pedig igy van, bármily hihetetlenül hangzik. Csak éppen a közvélemény észre sem veheti a lassú pozícióharcot, sakkbábuk tologatását jobbra-balra, amelyből igy „munka közben" lehetetlen következtetéseket levonni a parti kimenetelére. E locarnói tárgyalások tényleg emlékeztetnek a sakktornák versenyjátszmáinak lebonyolítására. A játékosok <— a tárgyaló felek í—- mereven ülnek az asztal mellett, szinte úgy látszik, mintha élettelenek volnának, a játékasztalra szögezik tekintetüket s igy telik az idő, « mozdulatlanságban, ebben az unalomban. A játékosok gondolkoznak. Néha-néha mozdul meg csak a karjuk s tesz máshová egy sakkfigurát, a kibicek felizgulnak, jegyeznek, magyaráznak, találgatnak, azután ismét órákra a régi merevségbe esik vissza az egész. A locarnói sakkjátszma' egy esztendeje folyik már. Az utolsó „lépés" 1936 novemberében történt, amikor Anglia és Francia- ország felelt arra a német jegyzékre, amelyben a birodalom leszögezi felfogását és az Oroszországtól független nyugateurópai paktum mellett száll síkra. Az angol-francia válasz nem fogadta el a német érvelést, a békét „oszthatatlannak" nevezte s kollektív megszervezésébe az oroszokat is be akarta vonnL Ismételjük: ez novemberben volt. Azóta mély hallgatás, merev gondolkozás minden vonalon. Most végre megtörtént a legújabb „lépés": Németország és Olaszország megbízottai a napokban adták át Londonban és Párisban a két ország válaszát a novemberi angol-francia szempontokra. Elég soká tartott. De alaposan tévedne, aki azt hinné, hogy a hosszú hallgatás és gondolkodás „szenzációt" érlelt meg s a német-olasz megmozdulás alapvető fordulatot ad a locarnói játéknak, mert a mai jegyzék ugyanolyan óvatos, semmitmondó s csak az időzavar következtében tett pozició-lépés, mint a legutóbbi volt. Az idő nem alkalmas a határozott kibontakozási munkára. Amig a spanyol polgárháború nincs befejezve, egyetlen hatalom sem foglal állást, mert a madridi harc kimenetelétől reméli helyzete megerősödését, így tehát a német-olasz válasz londoni át- nyujtása sem esemény. Mindössze bábutologatás. Időnyerési szándékkal történt s mivel a diplomáciai udvariasság megköveteli, hogy hat hónapon belül felelni kell egy átnyújtott jegyzékre. Jellemző a jegyzék átnyujtásában mindössze az, hogy a németek és az olaszok ismét együtt cselekedtek, amiből London és Páris méltán következtet arra, hogy Berlin és Róma megegyezése tökéletes és a két fasiszta hatalom minden alkalommal egyesült erővel lép fel a nemzetközi politikában. Eddig csak a spanyolországi diplomáciai állásfoglalásoknál látszott meg ez az egység, most átjutott az európai „nagypolitikába" is és Londonnak és Párisnak minden tárgyalásnál, a locarnóinál is, a németek és az olaszok feltétlen együttműködésével kell számolniok. Ennyit kétségtelenül jelentett az egyidőben történt jegyzék-át- nyujtás. De mást nem. A két középeurópai nagyhatalom kitart eredeti elképzelésénél: mindkettő csak nyugateurópaí megállapoMADRID. — Kormánykörökből származó jelentés szerint a milícia vasárnap Trijueque és Brihuega között két rendkívül fontos stratégiai pontot visszahódított. Az elmúlt napokban ezen a frontszakaszon állítólag hétszáz olasz katona esett eL A milícia Brihuegánál a következő módon győzött: Az éjszaka homályában a kormánykatonák a Saragossába vezető utón északkeleti irányban elő nyomultak é« az ellenséget meglepték a Brihuega előtti cédruserdőben. Vasárnap délelőtt a Mola-csa- patok ellentámadásba mentek át, de kezdeti sikereik ellenére nem tudták az elvesztett területet visszahódítani. A milícia második támadása után a nacionalisták végleg visszavonultak a vitás területről. A madridi rádióban különféle becslések hangzanak el a Spanyolországban harcoló olaszok számáról. Az ellentmondó becslésekből is látni, hogy a kormány nem tudja biztosan, mennyi olasszal áll szemben. Míg néhány nap előtt 16.000-re becsülték a guadalajarai fronton lévő olaszokat, a tegnapi rádró már 100.000 Madrid védelme Váltakozó szerencsével folynak a harcok Guadalajaránál Kormánysikerek? - Mennyi olasz hanoi Spanyolországban! olaszról beszélt. Ez a hadsereg négy-öt hadosztályra osztva harcol a guadalajarai fronton. Az elmúlt napokban a milicia állítólag húsz teherautó olasz hadianyagot zsákmányolt, köztük rengeteg gépfegyvert. A vasárnapi ellentámadások folyamán a kormánycsapatok a Guadalajara-front északi szakaszán visszahódították Val de Arénát, a Vádiéi folyó jobb partján. Franca csapatai rendben visszavonultak és hadianyagukat magukkal vitték. A kormánycsapatok ennek ellenére 31 foglyot ejtettek, akik mind olaszok. A front fölött több légi ütközetre került a sor, amelyekben Franeoék állítólag három és a kormánycsapatok két repülőgépet vesztettek. A kormány egyik hárommá toros repülőgépe bombázta a nemzetiek állásait. A köztársasági repülőgépek a Guadalajara- fronton rengeteg fényképet dobtak le, amelyek az elfogott olaszokat ábrázolják. A fényképek a következő olasz fő lírást viselik: „Nem löjjiik agyon foglyainkat!“ A nemzetiek a Jarama-szakaszon négy kilométerrel előnyomultak NAVALCAVERA. - A Havas-Ügynökség jelentése szerint a nemzetiek a Jarama- szakaszon uj támadásba mentek át. Annak ellenére, hogy mindenütt heves ellentállás- ba ütköztek és a kormány összes tartalékdást hajlandó kötni s amig a francia-orosz szerződés létezik, nem ül le tárgyalni az ellene szövetkezőkkel. A birodalom és a latin impérium talán azt reméli, hogy november óta megváltozott az angol felfogás Oroszországggal szemben s ezért meri változatlanul régi felfogását hangoztatni. Amióta a németek a Rajna-vidék ujra- megszállásával egyoldalúan felmondták az 1925-ben hozott locarnói békemegegyezést, a nyugati nagyhatalmakat semmiféle olyan megállapodás nem köti, amely hathatósan és közös elhatározással védeni tudná a békét. A locarnói szerződés értelmében az aláíró hatalmak kötelezik magukat, hogy közös erővel megvédik azt az aláíró hatalmat, amelyet egy másik aláíró hatalom részéről indokolatlan támadás ér, azaz ha például Németország megtámadná Franciaországot, Anglia, Belgium, Olaszország — és esetleg a külső garánsok: Lengyelország és a kisantant, kötelesek a megtámadott Franciaország segítségére sietni. Ilyen megállapodás nincs többé. Helyette van: versenyfegyverkezés, mert mindenki igyekszik lehetőleg saját erejéből védekezni tudni a támadások ellen és vannak katonai szövetségek, amelyek más módszerrel óhajtják biztosítani a magukat veszélyes helyzetben érző hatalmakat. Németország azzal indokolta meg a locarnói szerződés felmondását, hogy Franciaország katonai szövetséget kötött Oroszországgal, tehát a locarnói egytitját bevetette a küzdelembe, a nemzetiek mégis négy kilométerrel előnyomulfcak. Az előtörésnek azért van jelentősége, mert igy a nemzetiek már csak húsz kilométernyire vannak Alcala de Henarestől és dél felől1 is megközelítik a guadalajarai utat. tesbe közvetve belevont egy olyan hatalmat, amelyre az aláírók Locarnókor nem gondoltak s így megbontotta a szerződés egyensúlyát. Mert ha például Németország konfliktusba keveredne Franciaországgal az utóbbit nemcsak a locarnói hatalmak segítenék meg, hanem Oroszország is, mig abban az esetben, ha Németország lesz indokolatlan támadás áldozata, Oroszország (amelyet nem köt szerződés a birodalomhoz) nem sietne Berlin védelmére, sőt esetleg a birodalmat megtámadó Franciaországhoz csatlakozna, a többi locarnói hatalommal ellentétben. Hol itt az egyensúly? Az orosz-francia szerződés felborította a békemüvet, újat kell kötni. S most a hatalmak — lassan és kényelmesen — azon vitatkoznak, milyen legyen az uj Locarno? Berlin és Róma a régi nyugateurópai formához való visszatérést követeli, tehát Oroszország kihajózását, a francia-orosz szerződés megszüntetését. London és főleg Páris szerint ez a régi forma idejét múlta egyrészt, mert Németország felfegyverkezett és erősebb, mint a többi hatalom, másrészt, mert Szov- jetoroszország időközben olyan elsőrendű hatalmasság lett, amelyet lehetetlen kihagyni az európai megállapodásból, amely a mai körülmények között csak általános, kollektív, oszthatatlan lehet. Hiába érvel a birodalom azzal, hogy a locarnói szerződés megkötésekor a birodalom is meghozta azt az áldozatot, hogy gyakorlatilag szakított A valenciai komán? Geronába távszik PERPIGNAN. — Valenciából érkezett jelentések szerint a spanyol népfront kormánya azzal a gondolattal foglalkozik, hogy székhelyét Valenciából Geronába teszi át. A kormány azzal indokolja meg tervét, hogy a nacionalista repülőgépek és hadihajók Valenciát mindig bombázhatják, mig az ország északkeleti csücskén magas hegyek között fekvő Gerona megközelíthetetlen. Geronát ezenkívül nagy erődök védik a tenger felől is. A városban elég palota és középület van a kormány elhelyezésére. Gerona városi tanácsának néhány tagja ellenezte a kormány meghívását, de a többség Caballero meghívása mellett foglalt állást, Határellenőrzés a Pireneusokban PÁRIS. — A szombat éjjel óta életbelépett határellenőrzés még nem kezdődött meg teljes mértékben a Pireneusokban. Eddig egyetlen külföldi megfigyelő sem érkezett a határvidékre. Egyelőre francia határőrök teljesítenek szolgálatot és megakadályozzák az önkéntesek átkelését. Vasárnap az Arán völgyében tíz fiatalembert fogtak el, akik a hóval fedett hágókon át akartak kelni a Pireneusokon és Spanyolországba belépni a nemzetközi dandárba. a Rathenau-féle orosz-német szerződéssel ezt a párhuzamot Páris nem fogadja el. A vita tehát lassan és óvatosan tovább tart. A locarnói tárgyalások, a jegyzékváltások ma csak pozícióharcok, amelyek egyelőre nem járhatnak pozitív eredménnyel és a közvélemény szempontjából érdektelenek. Mikor gyorsulnak meg a tárgyalások? Ha sikerülni fog az egyik vagy a másik felet meggyőzni arról, hogy álláspontja tarthatatlan. Anglia és Franciaország azt remélte, hogy az abessziniai hódítás elismerése fejében Róma átjön az angol-francia felfogáshoz és hajlandó lesz általános Locarnót kötni. Ez nem következett be, mert Róma középeurópai érdekei nem engedik és különben is: a birodalomnak sikerült végleg megnyerni az olasz külpolitikát. Most Berlin reméli, hogy Anglia változik meg és beleegyezik a tisztán nyugateurópai Locarno megkötésébe, mert elhidegült a Spanyol- országban veszélyesnek mutatkozó szovjettől A helyzet tisztázatlan. A játszma kimenetele nem világos. Lehet, hogy remis lesz belőle s akkor továbbra is a fegyverkezés dönt: sakkozás helyett az európai hatalmak fegyverekkel fognak szórakozni. És bizonyos, hogy a napokban átnyújtott német és olasz jegyzék távolról sem játszik akkora szerepet a locarnói tárgyalások eldöntésénél, mint az a küzdelem, amely jelenleg Madrid birtokáért folyik.
