Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-16 / 62. (4208.) szám

&8SL ', J XVI. évf. 62. (4208) szám ■ Kedd ■ 1937 március 16 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havontd 26 Kt„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u i i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. Ö O SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, P R fl H fl. Locarnói (sp) Az európai újságolvasó aligha tudja, hogy az elmúlt év áprilisában megkezdődött locarnói tárgyalások, — a nagyhatalmak megegyezését és a béke végérvényes bizto­sítását hajtó tanácskozások — „változatlan serénységgel folynak az európai diplomaták között." Pedig igy van, bármily hihetetle­nül hangzik. Csak éppen a közvélemény észre sem veheti a lassú pozícióharcot, sakkbábuk tologatását jobbra-balra, amely­ből igy „munka közben" lehetetlen követ­keztetéseket levonni a parti kimenetelére. E locarnói tárgyalások tényleg emlékeztetnek a sakktornák versenyjátszmáinak lebonyo­lítására. A játékosok <— a tárgyaló felek í—- mereven ülnek az asztal mellett, szinte úgy látszik, mintha élettelenek volnának, a játékasztalra szögezik tekintetüket s igy te­lik az idő, « mozdulatlanságban, ebben az unalomban. A játékosok gondolkoznak. Néha-néha mozdul meg csak a karjuk s tesz máshová egy sakkfigurát, a kibicek felizgulnak, jegyeznek, magyaráznak, ta­lálgatnak, azután ismét órákra a régi me­revségbe esik vissza az egész. A locarnói sakkjátszma' egy esztendeje folyik már. Az utolsó „lépés" 1936 novem­berében történt, amikor Anglia és Francia- ország felelt arra a német jegyzékre, amely­ben a birodalom leszögezi felfogását és az Oroszországtól független nyugateurópai paktum mellett száll síkra. Az angol-francia válasz nem fogadta el a német érvelést, a békét „oszthatatlannak" nevezte s kollektív megszervezésébe az oroszokat is be akarta vonnL Ismételjük: ez novemberben volt. Azóta mély hallgatás, merev gondolkozás minden vonalon. Most végre megtörtént a legújabb „lépés": Németország és Olasz­ország megbízottai a napokban adták át Londonban és Párisban a két ország vála­szát a novemberi angol-francia szempon­tokra. Elég soká tartott. De alaposan té­vedne, aki azt hinné, hogy a hosszú hall­gatás és gondolkodás „szenzációt" érlelt meg s a német-olasz megmozdulás alapvető fordulatot ad a locarnói játéknak, mert a mai jegyzék ugyanolyan óvatos, semmit­mondó s csak az időzavar következtében tett pozició-lépés, mint a legutóbbi volt. Az idő nem alkalmas a határozott kibon­takozási munkára. Amig a spanyol polgár­háború nincs befejezve, egyetlen hatalom sem foglal állást, mert a madridi harc ki­menetelétől reméli helyzete megerősödését, így tehát a német-olasz válasz londoni át- nyujtása sem esemény. Mindössze bábu­tologatás. Időnyerési szándékkal történt s mivel a diplomáciai udvariasság megköve­teli, hogy hat hónapon belül felelni kell egy átnyújtott jegyzékre. Jellemző a jegyzék átnyujtásában mind­össze az, hogy a németek és az olaszok is­mét együtt cselekedtek, amiből London és Páris méltán következtet arra, hogy Berlin és Róma megegyezése tökéletes és a két fasiszta hatalom minden alkalommal egye­sült erővel lép fel a nemzetközi politiká­ban. Eddig csak a spanyolországi diplomá­ciai állásfoglalásoknál látszott meg ez az egység, most átjutott az európai „nagypoli­tikába" is és Londonnak és Párisnak min­den tárgyalásnál, a locarnóinál is, a néme­tek és az olaszok feltétlen együttműködésé­vel kell számolniok. Ennyit kétségtelenül jelentett az egyidőben történt jegyzék-át- nyujtás. De mást nem. A két középeurópai nagyhatalom kitart eredeti elképzelésénél: mindkettő csak nyugateurópaí megállapo­MADRID. — Kormánykörökből származó jelentés szerint a milícia vasárnap Trijueque és Brihuega között két rendkívül fontos stra­tégiai pontot visszahódított. Az elmúlt napok­ban ezen a frontszakaszon állítólag hétszáz olasz katona esett eL A milícia Brihuegánál a következő módon győzött: Az éjszaka homá­lyában a kormánykatonák a Saragossába ve­zető utón északkeleti irányban elő nyomultak é« az ellenséget meglepték a Brihuega előtti cédruserdőben. Vasárnap délelőtt a Mola-csa- patok ellentámadásba mentek át, de kezdeti sikereik ellenére nem tudták az elvesztett te­rületet visszahódítani. A milícia második tá­madása után a nacionalisták végleg visszavo­nultak a vitás területről. A madridi rádióban különféle becslések hangzanak el a Spanyolországban harcoló ola­szok számáról. Az ellentmondó becslésekből is látni, hogy a kormány nem tudja biztosan, mennyi olasszal áll szemben. Míg néhány nap előtt 16.000-re becsülték a guadalajarai fron­ton lévő olaszokat, a tegnapi rádró már 100.000 Madrid védelme Váltakozó szerencsével folynak a harcok Guadalajaránál Kormánysikerek? - Mennyi olasz hanoi Spanyolországban! olaszról beszélt. Ez a hadsereg négy-öt had­osztályra osztva harcol a guadalajarai fronton. Az elmúlt napokban a milicia állítólag húsz te­herautó olasz hadianyagot zsákmányolt, köz­tük rengeteg gépfegyvert. A vasárnapi ellentámadások folyamán a kormánycsapatok a Guadalajara-front északi szakaszán visszahódították Val de Arénát, a Vádiéi folyó jobb partján. Franca csapatai rendben visszavonultak és hadianyagukat ma­gukkal vitték. A kormánycsapatok ennek elle­nére 31 foglyot ejtettek, akik mind olaszok. A front fölött több légi ütközetre került a sor, amelyekben Franeoék állítólag három és a kormánycsapatok két repülőgépet vesztettek. A kormány egyik hárommá toros repülőgépe bombázta a nemzetiek állásait. A köztársasági repülőgépek a Guadalajara- fronton rengeteg fényképet dobtak le, ame­lyek az elfogott olaszokat ábrázolják. A fény­képek a következő olasz fő lírást viselik: „Nem löjjiik agyon foglyainkat!“ A nemzetiek a Jarama-szakaszon négy kilométerrel előnyomultak NAVALCAVERA. - A Havas-Ügynök­ség jelentése szerint a nemzetiek a Jarama- szakaszon uj támadásba mentek át. Annak ellenére, hogy mindenütt heves ellentállás- ba ütköztek és a kormány összes tartalék­dást hajlandó kötni s amig a francia-orosz szerződés létezik, nem ül le tárgyalni az el­lene szövetkezőkkel. A birodalom és a la­tin impérium talán azt reméli, hogy novem­ber óta megváltozott az angol felfogás Oroszországggal szemben s ezért meri vál­tozatlanul régi felfogását hangoztatni. Amióta a németek a Rajna-vidék ujra- megszállásával egyoldalúan felmondták az 1925-ben hozott locarnói békemegegyezést, a nyugati nagyhatalmakat semmiféle olyan megállapodás nem köti, amely hathatósan és közös elhatározással védeni tudná a bé­két. A locarnói szerződés értelmében az aláíró hatalmak kötelezik magukat, hogy közös erővel megvédik azt az aláíró hatal­mat, amelyet egy másik aláíró hatalom ré­széről indokolatlan támadás ér, azaz ha pél­dául Németország megtámadná Franciaor­szágot, Anglia, Belgium, Olaszország — és esetleg a külső garánsok: Lengyelország és a kisantant, kötelesek a megtámadott Fran­ciaország segítségére sietni. Ilyen megálla­podás nincs többé. Helyette van: verseny­fegyverkezés, mert mindenki igyekszik le­hetőleg saját erejéből védekezni tudni a tá­madások ellen és vannak katonai szövetsé­gek, amelyek más módszerrel óhajtják biz­tosítani a magukat veszélyes helyzetben ér­ző hatalmakat. Németország azzal indokol­ta meg a locarnói szerződés felmondását, hogy Franciaország katonai szövetséget kö­tött Oroszországgal, tehát a locarnói egytit­ját bevetette a küzdelembe, a nemzetiek mégis négy kilométerrel előnyomulfcak. Az előtörésnek azért van jelentősége, mert igy a nemzetiek már csak húsz kilométernyire vannak Alcala de Henarestől és dél felől1 is megközelítik a guadalajarai utat. tesbe közvetve belevont egy olyan hatal­mat, amelyre az aláírók Locarnókor nem gondoltak s így megbontotta a szerződés egyensúlyát. Mert ha például Németország konfliktusba keveredne Franciaországgal az utóbbit nemcsak a locarnói hatalmak se­gítenék meg, hanem Oroszország is, mig abban az esetben, ha Németország lesz in­dokolatlan támadás áldozata, Oroszország (amelyet nem köt szerződés a birodalom­hoz) nem sietne Berlin védelmére, sőt eset­leg a birodalmat megtámadó Franciaország­hoz csatlakozna, a többi locarnói hatalom­mal ellentétben. Hol itt az egyensúly? Az orosz-francia szerződés felborította a béke­müvet, újat kell kötni. S most a hatalmak — lassan és kényelmesen — azon vitatkoz­nak, milyen legyen az uj Locarno? Berlin és Róma a régi nyugateurópai formához való visszatérést követeli, tehát Oroszország ki­hajózását, a francia-orosz szerződés meg­szüntetését. London és főleg Páris szerint ez a régi forma idejét múlta egyrészt, mert Németország felfegyverkezett és erősebb, mint a többi hatalom, másrészt, mert Szov- jetoroszország időközben olyan elsőrendű hatalmasság lett, amelyet lehetetlen ki­hagyni az európai megállapodásból, amely a mai körülmények között csak általános, kollektív, oszthatatlan lehet. Hiába érvel a birodalom azzal, hogy a locarnói szerződés megkötésekor a birodalom is meghozta azt az áldozatot, hogy gyakorlatilag szakított A valenciai komán? Geronába távszik PERPIGNAN. — Valenciából érkezett jelentések szerint a spanyol népfront kor­mánya azzal a gondolattal foglalkozik, hogy székhelyét Valenciából Geronába te­szi át. A kormány azzal indokolja meg ter­vét, hogy a nacionalista repülőgépek és hadihajók Valenciát mindig bombázhatják, mig az ország északkeleti csücskén magas hegyek között fekvő Gerona megközelíthe­tetlen. Geronát ezenkívül nagy erődök vé­dik a tenger felől is. A városban elég pa­lota és középület van a kormány elhelyezé­sére. Gerona városi tanácsának néhány tagja ellenezte a kormány meghívását, de a többség Caballero meghívása mellett foglalt állást, Határellenőrzés a Pireneusokban PÁRIS. — A szombat éjjel óta életbelépett határellenőrzés még nem kezdődött meg teljes mértékben a Pireneusokban. Eddig egyetlen külföldi megfigyelő sem érkezett a határvidék­re. Egyelőre francia határőrök teljesítenek szol­gálatot és megakadályozzák az önkéntesek át­kelését. Vasárnap az Arán völgyében tíz fiatal­embert fogtak el, akik a hóval fedett hágókon át akartak kelni a Pireneusokon és Spanyolor­szágba belépni a nemzetközi dandárba. a Rathenau-féle orosz-német szerződéssel ezt a párhuzamot Páris nem fogadja el. A vita tehát lassan és óvatosan tovább tart. A locarnói tárgyalások, a jegyzékvál­tások ma csak pozícióharcok, amelyek egy­előre nem járhatnak pozitív eredménnyel és a közvélemény szempontjából érdektelenek. Mikor gyorsulnak meg a tárgyalások? Ha sikerülni fog az egyik vagy a másik felet meggyőzni arról, hogy álláspontja tartha­tatlan. Anglia és Franciaország azt remél­te, hogy az abessziniai hódítás elismerése fejében Róma átjön az angol-francia felfo­gáshoz és hajlandó lesz általános Locarnót kötni. Ez nem következett be, mert Róma középeurópai érdekei nem engedik és kü­lönben is: a birodalomnak sikerült végleg megnyerni az olasz külpolitikát. Most Ber­lin reméli, hogy Anglia változik meg és beleegyezik a tisztán nyugateurópai Locar­no megkötésébe, mert elhidegült a Spanyol- országban veszélyesnek mutatkozó szovjet­től A helyzet tisztázatlan. A játszma ki­menetele nem világos. Lehet, hogy remis lesz belőle s akkor továbbra is a fegyver­kezés dönt: sakkozás helyett az európai ha­talmak fegyverekkel fognak szórakozni. És bizonyos, hogy a napokban átnyújtott né­met és olasz jegyzék távolról sem játszik akkora szerepet a locarnói tárgyalások el­döntésénél, mint az a küzdelem, amely je­lenleg Madrid birtokáért folyik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom