Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)
1937-03-14 / 61. (4207.) szám
6 1937 március 14, vasárnap* A sárba ágyazott falu, amely azonban viszi előre a zászlót Cgpz-etü „kdkMwmnap" lílcamadm, a takácsok hazátfám Irta: Szombathy Viktor Az ógyallai állomáson közös szekérbe mászunk föl Sült Jenő gazdasági tanár úrral. Ő is a nasz- vadi kocsit keresi, én is azt: ő jobbról, én balról mászom meg, az ülésen találkozunk. Akkor derül ki, hogy egy helyre igyekezünk s kettőnkért jött a kocsi Naszvad nagy faluból Ez a Naszvad hétezerlakosu nagyközség Ógyalla és Érsekújvár között, a sárban. Vasútja nincs, rendes útja nincs. Egyáltalán, nincs útja. Ősszel nekiindulnak a vizek — hacsak közben be nem fagy —, tavaszi napsütésig el van zárva a külvilágtól, akkora a sár. Elszánt ember legyen, aki a feneketlen sárban gyalog, vagy szekéren be- rándul a városba. Az utón találkoztunk egy biciklissel is. A biciklis az árok partján ment fönt, kerékpárját az árok vizében tolta, lent. Olykor összecsúszott ember és bicikli és az árokban találkozott. A tanár ur hatalmas pléhdobozt hoz, jobban mondva egy gazdaifju hozza neki a földműves- iskolából. A dobozban ezernégyszázméteres gazdasági film van. A filmet Naszvadon fogják lepergetni. Vasárnaponként három-négy gazdasági iskolai tanár megy szerte Délszlovenszkón és oktatják a népet helyes gazdasági ismeretekre. Gazdagítják htányos ismereteinket Ráz a szekér és fölcsap a sár. Mig a nyolcki- ■ lométeres utat két és egy negyed óra alatt elvánszorogjuk — pedig pompás, tüzes lovak jöttek értünk, de hát azok sem fickándozhatnak a szü- gyigérö sárban —, addig e sorok írójának bő alkalma nyílik gazdagítani mezei ismereteit. A jó- kedélyü tanár ur, mint született pedagógus, a kocsi utasait tanítja s mire Imely határába érünk, pontosan tudom, melyik a meszes, melyik a vasas föld, hogy „köt az altalaj" s mit lehet homokon, mit agyagban termeszteni, miért kell az áká- cok ágait merőlegesen levágni s micsoda kárt jelent az utmenti giz-gaz a földekre nézve, mert sok a kártékony rovar benne tavaszkor. így ballagunk el az Aba-domba alatt, Imely községen keresztül. — (vájjon mit csinálnak itt SzMKE-tagjaink? Lelkiismeretesen végzik-e föladatukat s kapnak-e rendesen engedélyt kultur- előadásokra a jegyző úrtól, könyvet a könyvtárukba), — most hömpölyög ki a nép a templomból, fekete az ucca, egyszínű mélyfekete, — már f látszanak Naszvad tornyai, az ember azt hinné, hogy már meg is ragadta kezével a tornyok gombjait s még mindig eltart egy félóráig, amig a lovak átrángatnak a feneketlen kisalföldi sáron a naszvadi szövetkezetig. Szörnyű sár volt. Sáros sár, abszolút, tiszta sár. M^y, mint a pokol. A szövetkezet előtt már nagy csoportok állnak s szednének le a kocsiról, de még ellátogatunk először azokhoz, akinek kocsiján, szép lovakkal jöttünk, megisszuk az áldomást és üdvözöljük a ház urát a kazal tetején. Jön ő is a kulturgyülésre, csak megetet még. Kulturegylet alakul újjá Feketéllik a szövetkezet nagyterme. Nyugodtan, öntudatosan ülnek a vasárnapi emberek, a kulturegyesület uj s régi tagjai: ma nagy napunk van, a nevezetes Naszvad községben újjászervezzük a SzMKE-t. Megalakult valamikor, aztán vezetés híján elaludt. Támadt azonban egy nagyszerű ember, néven nevezve Szombath Antal tanító, fiatal ember s lelkes, végzett gazdász és ösz- szefogta a népet. Ez az a fiatal, okos, lelkes tanitó- eraber, akiről oly szívesen írogatunk, aki oly nagyon a szivünkhöz nőtt, akire oly nagy szüksége van a szlovenszkói magyarságnak. Van is a fajtájából néhány tucat, — éjjel, felköltve is elsorolom kitűnő munkatársainkat, — bár volna azonban egy seregnyi. Ez a nap az ő ünnepe is. Hónapok óta oktatja a népet, tanítja gazdasági ismeretekre, bevonja kollégáit a munkába, foglalkozik az emberekkel, — nem csoda tehát, ha a SzMKE újjáalakulására nem elég tágas a terem. Hadd jegyezzük föl, hogy elnök Pásztó János, alelnök Cserepes Ágoston, csoportvezető titkár Szombath Antal, jegyző Molnár Vince, szintén lelkes tanító, pénztáros Csuport Sándor* ellenőr Paluska Sándor és Pásztó Gyula lett. Megválasztottuk őket becsülettel, egy esztendőre: rajtuk áll, mit produkálnak ... Ezzel a naszvadi vasárnap délután egyik mü- sorpontja be is végződött: újjászerveztük a kul- turegyesületi fiókot. Happyend és műtrágya Hétezer ember van azonban Naszvadon s a sár itt bizony nem akadálya a kulturális mozgalmaknak. Az emberek józan, okosodásra mindig hajlamos magyarok s igy nem csoda, ha az ötpercnyire fekvő mozi nagytermét zsúfoltig töltötték meg máris. Mert hangos mozigép is van Naszvadon: eddig magunk se tudtuk. Itt pergette Aztán le Sült Jenő tanár ur okos filmjét a nagy- közönség előtt. Előadást is tartott, bevezetőt 6 fölhívta az emberek figyelmét a helyes talajmüvelésre. Ha az olvasó még nem tudná, hogy az okszerű talajmüvelést és a mütrágyakezelést négyfölvoná- sos szerelmi jelenetbe bele lehet applikálni, akkor most higyje el nekem s ne csodálkozzék: a műtrágyáról olyan megható szerelmi négyfölvoná- sost tartalmazott a tanár ur bádogdoboza, hogy ezek után minden falusi legény rátér az okszerű talajmüvelésre s vásárol műtrágyát, mert bizonynyal ő is csak akkor nyeri el szerelme kezét, ha gazdag a termése, kövér a búzája, rendben van Nem árt, ha az ifjúság sokat hallat mágiáról, Fazt me,g egyenesen szükség'esnek tartom, hogy a sok oldalról, sokféle célzattal tájékozta tolt kisebbségi közvélemény gyakran találkozzék ifjúságával, Ismerje meg annak minden problémáját, sajátos helyzetéit, az uj körülmények talajából táplálkozó megnyilatkozásait, mert csak ezek ismerete tárgyilagos átvizsgálása után fogja tudni elitélés helyett felkarolni, segitérni és megszeretni. Elismerem, sok esetben jogosult a közvéleménynek az ifjúsággal szemben táplált előítélete, mert többször csalódott; nem kapta meg az ifjúságtól azt, amit várt, sem magatartásiban, sem iniunkafelinu tatásban. Elismerem, de ez a csalódás mégis csak látszat és az általánosítani akaró törekvések következe iményeikben a legveszedelmesebbek lennének . A közvélemény csalódott és csalódik — egyesekben, de nem az ifjúságiban és a közvéleménynek az alábbiak elolvasása után meg kell értenie az ifjúság minden olyan törekvését, mely szociális helyzetének fellendítését célozza. Tegyük most vizsgálat tárgyává, honnan és milyen módon kapja az ifjúság a szociális segélyezését és főleg, mik az ezzel kapcsolatos jövőbeni elképzelései. A magyar ifjúságnak egyetlen szociális intézménye alakulásában több fejlődési fázison átment Mensa Academica — MA. A magyarság akkori vezetői vetették fel egy társas összejövetel alkalmából az egyetemi ifjúság segiélyezésének kérdését egy évtizeddel ezelőtt. Röviddel erre megalakult egy bizottság, mely évröl-évre a rendelkezéséire álló minden lehetőség kihasználásával igyekezett előteremteni a szükséges anyagi javakat. Emlékezetes az a kedves és jellemző est, amikor egy kedélyes hangulatú bál szünetében Grossohimid kalappal körüljárta a termet és több mint tízezer koronát gyűjtött össze a magyar főiskolások menzájára. 1001-ben a Társadalmi Nagybizottság — TNíB — miután sem az állami szubvenciót nem tudta megszerezni, mert nem ismerték el törvényes alapszabály szerű szervezetnek, sem a társadalmi nyilvános gyűjtést nem engedélyezték, az llfjiuság akkori vezetőivel karöltve elkészítette a Mensa Academica egyesület alapszabályait, az ifjúság kívánságainak tekintetbevételével. Az alapszabályokat 1936! ‘júniusában hagyták jóvá s ez a tény az ifjúság szociális segélyezésében uj korszak kezdetét ijeleati* a földje! Vékony búza: nincs szerelem, zord az apa. Gazdag termés: van lakodalom s vidámak az örömszülők. Körülbelül ez volna a tartalma a filmnek, — nagyon helyeseltük a legényt is, a lányt is, a magyar föliratokat is (bár nyelvtani helyességükhöz szó fér) s mi azt kívánjuk a kitűnő tanár uraknak, hogy ők maguk Litografálhassanak ilyen oktató filmeket, magyar nép számára, magyar képekkel, kisalföldi tájon, pontosan a mi embereink szenimértékének megfelelőt. Tudom, hogy sikeresen megoldanák a mozioperatőri föladatot is ... Az ifjúság befolyása a MA keretén belül, nevezetesen a segélyezéseknél a múlthoz képest jelentékenyen megnövekedett, ami a diákság, történetesen a prágai MÁK körén belül való elméleti diszkussziókat követő praktikus beleszólásnak az eredménye. Legjellemzőbb példa erre éppen a jelen tanév nyári szemeszterében történt legutóbbi menzase- gélykiosztás, melynek intézéséibe belefolyha- tott az ifjúság is a ,gnenza-bizottság“ révén. Ennek a bizottságnak a története egyszerű: a pozsonyi C'sMASz kongresszus lelkes hangulata megválasztotta az ilyen természetű diák- bizottságukat az egyes egyetemi városok részére s ezek most a menziasegélyek kiosztásakor a kérvényezők jogosultságát, mint első fórum véleményezték. Ennek figyelembevételével történt a MA döntése. A menzabizottság Prágában az itteni MÁK elnökségével együtt felülvizsgálta az eredményeket és a MA hivatalos megbízottján ál intervenciós lépéseket tett az egyes segélyek revideálására vonatkozóan. Hogy a kisebbségi társadalom, a MA és az ifjúság három irányiból jövő, közös érdeket szolgáló egymás iránti bizalma a jövőben még fokozottabb mértékben megvalósulhasson és hogy útját vágjuk a minden oldalról jövő, gazaként burjánzó alaptalan gyanúsításoknak, véleményem szerint egy mód van: az ifjúság szociális kedései tárgyalásánál a beleszólás intézményes biztosítása. Az ifjúság nagyon jól tudja, hogy a MA máról-holnapra nem foghat bele túlméretezett tervekbe, az ehhez szükséges anyagiak elégtelensége miatt nem mutathat fel nagy eredményeket — egyetemi városokban a meglévő klubhelyiségek mellett internátusok létesítése, külföldi tanulmányutak lehetővé tétele, naigy pályadijak kitűzése, hosszúlejáratú tanulmányi kölcsönök, stb. egyelőre nem valósíthatók meg — de joggal bízik abban, hogy a MA fokozatosan fogja kiépíteni az ifjúság szociális helyzetét javítani hivatott intézméi- nyefcet. örömmel fogadta az egyetemi ifjúság a hirt, lioigy a volt TNB olyan személyiségekre Óhajtja bízni á MiA veztését, akik társadalmi pozíciójuknál fogva biztosítani fogják tudni a MA, a kisebbségi magyar társadalomi és az ifjúság harmonikus együttműködését és a vezetőség biztosi tani fogja tudni a jogosan követelt és megígért állami szubvenciót is* ja: a naszvadi takácsok megtekintése* Az olvasó meg fogja engedni, ha egyszer majd külön cikkel alkalmatlankodik e sorok Írója a naszvadi takácsokról, mint a délszlovenszkói háziipar erős munkásairól. Röviden: Naszvadon ma is szokás még a fonó, a kendertermelés, a háziszövés. Takácsok foglalkoznak háziszövéssel, öreg szövőszékeiken. Vannak talán egy tucaton ma is, noha nem megy ragyogóan a bolt: egy méter sima anyag megszövése egy koronába kerül. Nyári munka idején félreállitják a szövőszéket, télen azonban benn van a szobában s szorgalmasan dolgozik rajta a mester. S van egy különleges naszvadi szőttes is, piros geometriai díszítéssel, amely valóban nagyon szép s messze földön híres. Régi viseletéhez ragaszkodó marto- siak viszik, gutaiak, imelyiek vásárolják ezeket a nagy műgonddal, szépen meghimezett naszvadi párna-hajakat, keresztelőruhákat, gyermekpólyá- lókat, kalácstakarókat, ágyteritőket. Komáromban kiállítást fog rendezni belőlük a SzMKE: a népművészet híveit máris fölhívjuk arra: Naszvadon nagyon szép háziszőttest lehet kapni, házivásznat sűrű piros mintával. S nem drága. S ezt is elintézi a naszvadi SzMKE vezetősége. Lehet, hogy e pár sor reklámképen hangzik. Bevalljuk, az is akar lenni. Föl akarja hívni a figyelmet a szép, mintás naszvadi szőttesre, föl akarja a figyelmet hívni néhány ügyeskezü öreg magyar mesterre, néhány takácsra, akik mintákat álmodnak a pámahajakba s akiknek nem szabad észrevenniök azt, hogy a közeli Érsekújvárban fillérekért lehet kapni gyári lepedőket, tucat-takarókat. Ezekre a szuette, öreg szövőszékekre akarnám fölhívni figyelmedet, kedves olvasó s arra, hogyha van néhány koronád népi munkára, ugyan végy rajta szép naszvadi szőttest. Pártolod vele egy derék magyar falu néhány ö$fg takácsát s kenyeret adsz unokáik kezébe. Sötét felhők között bujkál a holdvilág s mi a kerítések között bujkálunk. Most a Pásztóék kertje végiben kecmergünk. aztán a híres saláta skertek mellett cuppogunk, — nagy hire van a naszvadi salátának, — a falu végéről nagy-nehezen jutunk beljebb a szövetkezet elé. Itt ismét mozgalom van. Mert ez a naszvadi vasárnap továbbfolytatódik. Szinielőadás, népviselet A Katolikus Leányegyesület kedves apácák rendezésében szinielőadást tart. Kis angyalkák állnak fényözönben á színpadon, énekelnek és játszanak, van tréfás egyfölvonásos is: gazdag a műsor Naszvadon s a közönség nem fogy ki. a rendezők lelkesek. Szeretettel taps,ólunk- a rendezőségnek, a szereplőknek s még álmél-kodva azt is látnunk kell, hogy Naszvadon nagyon szép, színes, libegő-lengő népviselet van ma is. Szégyen, de ezt se tudtuk, azt hittük, hogy csak Martos maradt meg ezen a sarkon népi viseletben. Ezen a Zsitva—Nyitra sarkon. Ámulásunk fokozódik a népviselet szépségét látva s elhatározzuk, hogy a naszvadi takácsok mellett a naszvadi szép magyar népviseletre is rászánunk egy napfényes májusi vasárnapot. Beragadunk a sárba Hogy a.z eső szem-ergél s az állomásra kell ko- csiz-ni, nem baj. Ismét visszatelepedünik a tanár aiiTal a kocsiba, mellénktelepedik néhány legény s oly jól elbeszélgetünk a ki-ki.bujó holdvilág alatt, a méla estében, hogy csak akkor vettük észre magunkat, amikor beragadtunk a sárba. De oly erősen, hogy se té, se tova. Hárman leszáll- .nak, sárt-a,tanítják a kocsi kerekeit, a lovak izzadnak, párájuk messziről látható a holdvilág kék fényében, pedig jólhuzó, rendes lovak ezek is. Ismét tovább egy lépéssel. Döcög, cuppog a- szekér s most a-nra gondolok, hogy akik kávéházban, fölényesen akarják megmenteni a magyar kultúrát s nincsenek megelégedve eredményekkel, akik ilyeneket mondanak: „népi erő’’, „szociális kikészitettség”, „parlagi öntudat44; e műszavak s a feketekávé kavargatása helyett, a „magyar nép megváltása4’ helyett jönnének most ide és tolnák a kocsit, vagy lekaparnák a sarat a kerékről. Ez most valóban népi megváltás volna s megváltás az összes utasok számára, legkiváltképp nekünk, akik szeretnénk elérni a gyallai vonatot. De a tanár úrban is van kedély s általában a társaság egyik tagjából sem hiányzik: kiszállunk tehát a méla éjiben s útnak indulunk gyalog. Minden lépésnél külön kell kihúzni a sárcipőt a sárból. A tanár ur az övéit már a kezében viszi. Az egyik legény elpanaszolja, hogyan akarták becsapni lóvásárlásnál Brünnben, „de kitolt a ku- pecce,l‘‘ s e szent, pillantásban fedezzük fel, hogy együtt szolgáltunk katonáóknál Leitmeritzben. — No, hogy meghízott azóta, — bámulunk el egymáson. Minden jól menne, csak ez a sár ... Ez a sáros sár! . . . L&ssankint mi loholunk elől, a tanár úrral. Utánunk elnyúlt soriban a többiek s leghátul az üres kocsi, beragadva a sárba. Végre egy faluban házakat. találunk. Vaksötót van. Este tiz óra— Hé, emberek, milyen falu ez, Gyalla? — Nem, ez még csak Bagota . . . Újra, lobolás. Szántóföld, messzi vasúti őrház, aztán egy állomás . . . — Szaladjunk, szaladjunk, talán még elérjük a vonatot . . . Itt loholunk most, kezünkben a sáreipő, hátunk mögött fütyül a vonat s valahol, a messzi országúira most ért fel diadalmasan a szekerünk. Ide- hallik zöreje. De mi már azzal nem találkozunk. Ketten maradtunk. Előbb értünk be. mint. a két ló. Akkora itt a sár, iéijwa. A naszvadi híres takácsok Esti hat óra van, Amikorra a mozinak vége s| pergő esőben, ismét csak a nagy sárban, a ke- a helyes talajmüvelés összeboronálta a morva-1 ritések mellett. országi szerelmeseket a filmen. Ott állunk a cse-1 Most következik a vendégek külön programL1DO luxusautokarral Becsbe Indulás március 26-án 14 óra 15 perckor és március 27-én 14 óra 15 perckor — Indulás vissza március 29-én este MeneSdil Ki 180"Jeténtkézé .ekét elfogad és információt ad LSDO - Udová autOdOJHSVa jpok S r. 0. Préra (I., Vac avíke ná;n. 72, a múzeumnál - Telefon 21308. 22208 A Mensa Academica és az egyelem! ifjúság Irta: Ó n ody Zoltán !
