Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-11 / 34. (4180.) szám
4 1937 február 11, csütörtök. Matrac láttunk tegnap este Prágában, amelyet három napon át ■vetítenek az Urániában, napi két előadásban. Hat zsúfolt házra számítanak, — tegnap mindenesetre zsúfolt volt a nézőtér mindkét előadáson — csakugyan ennyi magyar él már Prágában? Csakugyan ennyi, illetve sokkal több, mert akártnűyen nagy a buzgó tolongás, valamennyi nem jut hozzá, hogy megtekintse az enyhe és mulatságos vígjátékot. Viszont sok volt az idegen is, aki magyar kapcsolatok és rokonszenv révén jutott el az előadásra és mi izgatottan figyeltük, hogyan tetszik nekik a darab, — Mert mi, magyarok valamennyien elfogultak voltunk és a leg- hálásabb publikum telt ki belőlünk, amilyet talán valaha is látott az Uránia. Vitéz Miklós és Békefi István egy kicsit a régi operett és az alig frissebb karrieréig játék utjain vezetik „Az elnökkisasszony“-t, a bájos Muráti Lilit, aki úgy értette meg velünk a Lélektanilag kissé ingatag főszerepet, hogy — csodálatos szépen beszélt magyarul. Es a többiek is, régi kedvenceink, mind! Törzs Jenő, Jávor Pál, Kabos Gyula, Gombaszögi Ella, Baló Elemér és a többi is, valamennyi. Az ötletek ragyogtak és valóban frissek voltak — például a fürdőszobai zuhany hajtotta szövőgép és a happy end a hullámzó Balaton szintje alatt — a szójátékok pattogtak, de nem is lehetett hallani valamennyit a közönség-harsogó kacagásától. — Beszéltünk az idegenekkel is: ■minden udvariasságtól mentesen él voltak ragadtatva. Csak éppen azt kifogásolták, ami nekünk legjobban tetszett, hogy a film magyarnyelvű. Csodálkoztak, hogy az ilyen „slágert" nem szinkronizálják legalább német nyelvre. —- Lehet, hogy igazuk van a jóaka- raiu idegeneknek, lehet, hogy idővel még jó üzlet is lesz a Budapesten készült filmek idegen nyelvre való átültetése, ma még csak az látszik jó üzletnek, hogy a budapesti filmszínészek egymásután kerülnek ki Berlinbe, Londonba, Hollywoodba. Az ember azt hinné, hogy ami odahaza maradt, az már csak második garnitúra, pedig a budapesti fűm nem*safa rendezésben, hanem meg játszásban is ö. un, hogy valóban nem kell szégyen- kezn nk miatta a világ közönsége előtt sem. — A mai keretek között persze kisarányu az üzlet és ezért biztos sikerre kell menni. Olyasmit kell játszani, ami mindenkinek tetszik, vidámat, ötletest, elérzékenyitőt. A műfaj nem ostromolja az eget, de — úgy látszik — már kezdi ostromolni a külföldi piacot. És ha ■majd Magyarország nem, filmszínészeket,és rendezőket, de kész filmeket fog exportálni, akkor felléphetünk majd a szigorú kritika igényeivel is. Sőt: akkorra reméljük, hogy a magyar film — sikerei folytán — teljes kifejezője is lehet az igazi magyar művészetnek. Nem úgy, mint a színpadi irodalom mai exportja. A kuihmiis smhéfiei arányszáma — mint köztudomású — néha egész élesen ellentmond a hivatalos nemzetiségi statisztikának, de ritkán találni az ellen- mondások olyan rikító és tanulságos bokrétáját, mint amilyet Ungvárnak, Kárpátalja fővárosának kulturális szükséglete mutat. E napokban tartotta a városi könyvtár tanácsa vezetőségi ülését, ekkor tárta elő Halász Dániel városi könyvtáros az érdekesen jellemző adatokat a könyvtár múlt évi forgalmáról. A népszámlálási statisztika szerint, ugyebár, Ungvár lakosságának 31.73 százaléka csehszlovák, 24.74 százaléka orosz, 17.78 százaléka pedig magyar. A tizenhét százaléknyi magyarság arányszáma azonban, mirvt valami különös hőmérő, egyszerre csak a negyvenes százalékszám felé lendül, ha azt akarjuk megállapítani, hogy milyen mértékben olvastak magyar könyvet a városi könyvtár látogatói. A 625 magyar könyvtárlátogató 12.461 kötet magyar könyvet vett ki az év folyamán és a majdnem kétszerakkora arányszámmal dicsekedhető csehszlovák lakosság álig múlta felül a magyar olvasóközönség buzgalmát. 684 csehszlovák olvasó 12.751 kötetet vett ki a könyvtárból, amit (mnyivál is könnyebben tehetett, mivel a könyvtárban 25 százalékkal több csehszlovák könyv van, mint magyar. A könyvtár szaporodása ugyanis szigorúan a népszámlálási statisztika szerint megy végbe, a csehszlovák könyvtár részére közel kétszer annyi könyvet vásárolnák, mint a magyarok részére, annál tiszteletreméltóbb tehát a „csekélyszámu“ magyarság kulturszomja és kitartása a magyar olvasmány mellett. Mint látható, a magyar kultúrához való ragaszkodás nem csökken, ez a folyamat csak az egymásután következő népszámlálások statisztikájában észlelhető. A szigorú számok összevetése igy aztán olyan következtetésekre vezet, amelyek rendkívül, különösen, szinte abszurd módra hatnak. Tudjuk, jól, hogy az ungvári csehsriováf: laJcos- ság legnagyobb része a történelmi országokból odakerült himtalnok, kulturális szervpontból értékes réteg, amely természetszerűleg képviseli a történelmi országok lajtossá- (jiának tiszteletreméltó általános müveltsé- f/ét. Ha például általános összehasonlítás keretében egybevetjük a könyvolvasás megleső és tág hereiekben mozgó statisztikáját, „Kisebbségi politikánkkal a fájó sebeket nem föltépni, hanem gyógyítani akarjuk" Füssy szenátor föiszöialása a községi választási rend novellájának szenátusi vitájában *■ A magyar szánok erősen bírálta Dárer miniszter szombati pozsonyi előadását ■■ H szenátus megszavazta a községi választási rend novelláját Prága, február 10. A szenátusban ma diéle efllőft több bizottság e délután a iháiz tartott ülést. A plénnimJban nyomtatásban ma osztották ki a Szíovenszkón és Kárpátalján 1918 október 28. és 1919*július 13-a között csak egyházi funkcionárius előtt kötött házasságok érvényességéről és az orvosi hőmérők kötelező hitelesítéséről szóló kormányjavaslatokat. Az előbbi javaslatot már régebben, ismertettük. A második javaslat szerint ia hőnnérőhitefesitést az állami mértékhiteiliesáltő hivatalok végzik. Nem hitelesített hőmérők 1937 január végéig használhatók. Aki ihöitelieisités nélküli hőmérőit használnia a jövőben, azt 300 korona bírsággal vagy 24 órai elzárással sújtják. Az ánteripeiliMtoiólkiia adott válaszok között szerepel a kormány válasza Hokky szenátor interpellációjára az 1920/193. törvény 2. és 3. §-a s az 1935/52. számiu törvény 8. §-a között fennálló ellentét megszüntetése tárgyában. A községi választási rend novellájának vitáját Füssy Kálmán szenátor arra használta fel, hogy Dérer miniszter pozsonyi előadására válaszoljon. Füssy beszédét alább ismertetjük: Füssy Kálmán frsszéde — A községi választási rend módosításáról szóló javaslatot egészben vérve helyeslem —- kezdte Füssy szenátor. — Amit a legutóbb megtartott községi választásoknál is láttunk, az már komolytalan jelenség is volt: számos községben jóval több jelöltlistát adtak be, mint amennyi képviselőtestületi tagot választottak. És e listákat az önjelöltek csak úgy tudták benyújtani, hogy barátaikat, rokonaikat, ismerőseiket kérték föl az ajánlások aláírására. Végül a lista annyi szavazatot sem kapott, mint amennyien ajánlották, vagyis a lista aláírói is más pártra szavaztak. Dérer miniszter beszéde ~~ Ez alkalommal néhány szóval kívánok reflektálni dr. Dérer igazságügyi miniszter urnák a pozsonyi munkásakadémia vasárnapi ünnepén „a csehszlovákiai magyarság történelmi feladatáról" tartott előadására. Figyelmet érdemel az időpont, amikor Dérer miniszter ur beszéde elhangzott. Prágában a miniszterelnök a cseh-né- met kibékülés megteremtésén fáradozik és a kormányprogram szerint e kibékülést a szlovák-magyar kiegyezésre irányuló tárgyalások követnék. Ami a cseh-német tárgyalásokat illeti, a mi nézetünk az, hogy a német kormánypártokkal folytatott megbeszélések nem hozhatják meg az annyira kívánatos belső megbékülést, még ha a külső béke valamelyes okmányban vagy közigazgatási intézkedésben létre is jönne. Egyéni nézetem szerint Dérer miniszter ur előadása szlovák-magyar vonatkozásban még ennek a külső megbékülésnek is útját vágta, mert aki a miniszter ur pozsonyi beszédét elolvasta, nem mondhat egyebet, minthogy a magyar nemzeti kisebbség kérdéseivel kapcsolatban a csehszlovák kormánynál megértés nincs. A történelem tükre — Az igazságügyminiszter ur visszapillantást vet a magyar nemzet történelmi múltjába. A történelem az élet tanítómestere s igyekeznünk ikell abból tanulni. Nagyon helyes. De a történelem az élet tükre is. Az életben pedig vannak szép és kedves dolgok, események s vannak nehéz, kellemetlen történésék. Az élet tükre —• ha teljesen tiszta — megmutatja az évszázadok alatt lejátszódott kellemes és szép eseményeket is és nemcsak azokat, amelyekre nem sem a nemzet, sem az egyes esetleg nem szívesen gondol vissza. A cseh-magyar múlt érintkezési pontjai — Ha én haragos szomszédommal ki akarok békülni, nem közeledhetek feléje apja, nagyapja bűneinek és hibáinak fölhányíorgatásávai, hanem azt kell keresnem, ami a két családot a régi múltban egyesitette, amit együtt tartotta. Dérer miniszter ur nagyon görbe tükörben nézte a magyar nemzet évszázados történetét, az esetleges hibákat megnagyitva, torzitva látta, a magyar és a szlovák s a magyar és a cseh kellemes kapcsolatokat pedig egyszerűen nem látta meg. Az ő történelmi élettükre a marxizmus világ szemléletén át vetíti elénk az eseményeket és semmit sem tud a vallásszabadságharcok cseh- magyar közösségéről, elhallgatja, hogy a csehek büszkesége, Comenius, a nemzetek tanítómestere, a „feudális" magyar főúri udvarban talál éveken át otthont, amikor hazájából menekülni kénytelen. Nehéz megérteni, mit akart a miniszter ur kihozni annak hangoztatásával, hogy Nagymagyarország tulajdonképen csak ötven esztendeig létezett az utóbbi négy évszázadban? Történelmi jogokat akart kétségbevonni, vagy cáfolni ezzel? Nem gondolja, hogy ez a könnyű fegyver ellen és az ő nemzete ellen is fordítható? Avagy a miniszter ur Macourek tanárral együtt szégyelnivalónak találja, hogy a török hódítás pont a magyar állam testén állott meg és hogy ezért nem szerezhette meg a magyar nemzet azt a nyugati kultúrát, amelyet a cseh nemzet megszerzett? — A miniszter ur történelmi tanulmányaiból végül egyetlen esetre sem tudott visszaemlékezni, amikor párhuzamot vonhatott volna a magyar és a cseh nemzet függetlenségére irányuló törekvései között A? eg*?enl#$ég kérdése a választókért! e ex beosztása körül — A történeti görbetükör azonban azért kellett a miniszter urnák, hogy a csehszlovákiai magyarság számára bebizonyítsa, hogy a magyarságnak a csehszlovák köztársaságban paradicsomi sorsa van. Ha hozzám haragosom azzal közeledik, hogy apám, nagyapám emlékét gyalázza, úgy attól én elfordulok. Én a csehszlovákiai magyarság paradicsomi sorsának megvilágítására ez alkalommal csak egy dolgot említek. Hogy a tárgynál maradjak, a választási törvényt nézem. A legutóbbi parlamenti választásoknál a magyar többségű érsekujvári kerületben 33 ezer 325 szavazat kellett egy mandátumra, a kassai kerületben 31 ezer 262, de Turócszent- mártonban elég volt 24 ezer, Prágában pedig 25 ezer. Ha a magyar kisebbségnek ugyanoly mértékkel mérnék a mandátumokat, mint a csehszlovák pártoknak, úgy pártom listájának szavazataira 11 teljes képviselői mandátum járna. Az egész beszéd egyáltalán nem mozdította elő a csehszlovák nemzetnek sem a magyar kisebbséggel való megbékélését, — és az anyaálla- munkkal való közeledést sem. Mit szolgált tehát a beszéd? Azt is megmondom. „Négyszemközti magyarok" és az agrárpárt, meg a szociáidemokratapárt „cégérmagyarjai" — Ismételten elhangzott nálunk a kifogás az úgynevezett négyszemközti magyarok ellen. Vagyis azok ellen, akik csak négyszemközti beszélgetésben verik a mellüket, hogy ők milyen jó magyarok, de hát, tetszik tudni, a megélhetés gondja, a koncesszió sorsa, meg miegymás nem engedi, hogy a nyílt fórumon is magyarnak mondják magukat. Magyar nemzeti szempontból elítélendő ezek magatartása, de az ilyen egyedek is értékesebbek a magyar nemzet részére, mint azok, akik bévül nem magyarok, de magyarságukkal hivalkodnak, magyarságukkal egzisztenciát és rendesen nagyon jó egzisztenciát teremtenek. És ezeket a cégérmagyarokat állítja élharcosoknak a csehszlovák agrárizmus és a csehszlovák szociáldemokrácia. Ezeknek az élharcosoknak kellett egy kis szellemi muníció, ezt szolgáltatta az igazságügyi miniszter ur pozsonyi előadásában. A német és magyar aktivisták közti különbség — Tisztelem az igazságügyi miniszter ur tudását, becsülöm becsületes csehszlovák nemzeti meggyőződését, de a miniszter ur nem haragszik meg se reám, sem a magyar kisebbség ama nagy tömegére, amely nem kér leckét magyar nemzeti érzelmekből a magukat aktivistáknak valló, magyarul beszélő, csehszlovákul érző személyektől, akik példáid a német aktivistákkal egy napon s úgy meg kell állapitanunk, hogy Csehszlovákia történelmi országainak lakossága figyelemreméltó előnyt mutat fel a magyarországi könyvolvasás átlaga felett. Annál inkább szembeötlő tehát, hogy Ungvárott, — éppúgy, mint Szlovenszkó számos városában is — a magyar könyv a magyarság arányszámához Jeépest meglepő diadalt arai a könyvolvasáshoz jobban hozzászokott, a Csehországból és Morvaországból odatelepedett hivatalnok- társadalom Iculturszükségletei felett. Ilyen különös megállapításokra vezet a statisztikai számadatok figyelése. Vagy talán tévedne a statisztika? Nem. A statisztikában nem szabad kételkedni, a statisztikán csak álmél- kodni lehet. Jegyezzük meg jól: az ungvári városi könyvtár olvasóinak 40 százaléka magyar, a kikölcsönzött könyveknek 36 százaiéivá magyar, — a magyarság arányszáma Ungváron a legutóbbi népszámlálás szerint: 17.78 százalék. (re) egy lapon nem is említhetők. Mert a német aktivista pártok — bár nehezen viselik katasztrófapolitikájuk gyümölcseit — mégis megtartják legalább politikai pártfüggetlenségüket, de a magyar „aktivisták" a csehszlovák pártok uszályát képezik. — A miniszter ur pozsonyi beszéde végén emelt hangon mondotta, hogy nem akar semmi mást, mint hogy békében élhessen Magyarországgal és hogy az ő érdeke is az, hogy boldog Magyarország legyen a szomszédja. Nos, mi ezért imádkozni fogunk, de úgy gondolom, hogy nagyon sokat kell imádkozni, különösen a miniszter ur beszédének első kétharmadrésze miatt. Ami végül a csehszlovákiai magyar kisebbség fájó sebeinek meggyógyitását illeti, úgy gondolom, hogy tisztán szociáldemokrata kenőcs aligha lesz elégséges, már pedig a pozsonyi megnyilatkozás ebben az irányban sem hozott valami változatos gyógyitóeszközöket. Mi a kisebbségi politikánkkal nem akarunk fájó sebeket föltépni, hanem gyógyítani. Füssy után Liehm (szudétamémet) beszélt s a ház első olvasásban megszavazta a községi választási novellát. Majd aiz 1935. évű június 14-i csehszlovák-ma - gyár kereskedelmi pótegyezmény utólagos ratifikálására vonatkozó javaslatot ismertette Boh- lemia mjean'zetgaizdasági bizottsági és Rypar külügyi bizottsága előadó. — Mivel a két állaim között utóbb rendes keresfcedelimá szerződést kötöttek, a régi pótegyezmény (ratifikálásának csak akadémikus jellege van s az inkább csak a törvényhozási „rend kedvéért" történik. A pótegyezmény ratiifilkáiiáisi javaslatát vita nélkül szavazta meg a szenátus. A plérnum végül nélhány képviselőházi hattá- moteait alkotmányos tárgyalásának határidejét két hónappal hosszabbította meg. A szenátus csütörtökön, február 11-én 10 órakor tartandó plenáris ülésén a mai javaslatokat második olvasásban fogja, megszavazni s ezen kívül iStz Uinugvayjal kötött kereskedelmi egyezményt ratifikálja.
