Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-07 / 31. (4177.) szám
17 & február 7, vasárnap. Jele# uúfrfk fefcuác Írta: Dn Wagenhuber Aurél Február 2. „Gyertyaszentelő, ha havaz, nincsen messii már a tavasz** — mondják Nagyszalontán, Arany János városában. E jeles napon a templomban gyertyákat szentelnek, A szentelt gyertyát csak nagy veszedelem ideien szabad meggyujtani, igy például égiháoorukor, sürü villámcsattogás- ikor. Meggyujtják akkor is, ha haldoklik az ember és búcsúzik ettől a keserves világtól. Az égő gyertyát kezébe nyomva, világánál Szent Józsefhez fohászkodnak boldog kimúlásért. Aki a p lógó gyertyát elfonnyadt kezében tartja,, innak ágya köré felsereg- lettek a mennyi ‘ angyalok; zeng-bong az ég és a gyertyar Anye már a megtört életen túli tündöklést ' ’enti, ahogy ezt a kassai főoltár mestere,, ly szépen megfestette az egyik oltárszárn. ón 1474—77 között. — De a jó szentelt gyertya az egészség visz- szaszerzésére is: J beteghasu ember köldökére égő gyért jfodarabot tesznek és arra poharat bontanét*, mire a kialvó láng magába szívja a bt egséget. Nem helytelen dolog és e szerény kis műveletben a régebbi hivatalos orvostudomány gyakran alkalmazott győgyeljrtásának, a köpölyözésnek ősi alakját sejthe ,ük meg. Február 3. „Ha Balázs dagaszt, Benedek (március 15) fagyaszt*', — más szóval a meleg Balázs-nappal még nincs vége a télnek. Balázs püspök annakidején egy kis gyermeket mentett meg a megfulladástól, emlékére kapjuk február 3-án a Balázs-áldást. Faluhelyen még almát Is szentelnek, ami jó háziszer torokfájás ellen, főzve, kendőre kötve borogatás alakjában, vagy csupán a héja füstölésre. De Balázs püspök, Gergely doktorral együtt, oltalmazója az iskolába járó kisgyermekeknek Is. Legalább is részben az ő emlékükre tartják vidékenként a Balázs-, Illetve Gergely-járást 12—13 éves gyerkőcök- csákós, fapuskás katonáknak öltöznek (van közöttük püspök is) és házról-házra járva mondják el mondókájukat, amiből a sok tréfa, bohóság közt itt-ott kicsillan a régi toborzók hetyke ütemet A. a, a, Ma van Szent Balázs napja. Minek nagyon örülünk. Uj éneket éneklünk, A, a, a, Ma van Szent Balázs napja. E, e, e, Azér gyüttünk mink ide. Hogy éneket mondhassunk, Örömet okozhassunk, E, e, e, Azér gyüttünk mink ide. ö, o, o, Ez az asszony igen jó, Mert tölti kosarunkat, Erszényünket, nyársunkat, O, o, o, Ez az asszony igen jó. Ö, ö, ö, Hun az a régi idő, Mikor legények pártában, Jártak sárga csizmában, Ö, ö, ö, Hun az a régi idő. Ami ma a gyermekek éneke, régebben nagy legények mondókája lehetett. A felnőttek világából kikopott hagyomány a kicsinyek kezére jutott, az iskolába járók gondja az A, B, C lett és a toborzó dal ma — az iskolába, az A, B, C hadseregébe való toborzás. Aprólék kis diákocskák, Szól majd a muzsika, Igazgassuk lábainkat A, B, C módjára. Elmúlt a rövid farsang, Mi azt ne sirassuk, Majd a böjtön iskolába Többet tanulhassunk. Balázs vitézei ugyanis a farsangi napokig Jártak igy* toborozva az Aa B. C-hadsereget és megtöltve a kapott ajándékokkal kosarukat, erszényüket. Február 7—9. A hamvazó szerda előtti három nap, „a napok", a farsang farka a szakadatlan dinom-dánom, mulatozások napjai. Február 9* Húshagyókedd. „Inkább has fakadjon, mintsem ez a kicsiny (étel) megmaradjon", — mondják a legérdekesebb magyar vidékek egyikén, Göcsejben s ezen a napon minden husnemüt elfogyasztanak. Ha történetesen mégis maradna valami húsétel, azt a hamvazószerda utáni csonka csütörtökön, a „zabáló csütörtökön" kapják be, mert azontúl husvétig húst már nem látnak. Hushagyókedden helyenként még élnek a régi, terméstfokozó varázslatok megfakult maradékai, igy például a kukoricatus- kákat gyümölcsfákra dobják, hogy bő termésük legyen, A jó szomszédra is gondjuk van és a megkopasztott tyuk tollát annak udvarába dobják, hogy a kánya oda látogasson. Az asszony, ha hushagyókedden sokat táncol és nagyokat ugrik, jó kendertermésre számíthat. A kendermunka az asz- szonyok dolga, érthető, hogy az ő tisztük a kendertermést fokozó varázslat is. Régebben, még a faekék idején, az azokhoz használatos nyirfaguzst is e vidám napon szedte össze a béres. Ha meg a nap is vidáman kisütött, meg lehetett a reménykedés a bő árpatermésre. Február 10. Hamvazószerda, vagy szebb szavakkal: bőjtfogadó szerda, száraz szerda délelőttje ünnepnek számit. Vájjon él-e még a régi szokás, amivel a vidám farsangot temették e jeles napon? Rossz, kenetlen kerekű kocsi elé kolompos, vén szamarat, vagy kivénhedt, ócska gebét fogtak, köré- je gyászoló tömeg sereglett, a kocsiban pedig subába takart halott lapult, aki minden ismerős háznál feltámadt és bort kért kulacsába Szent Péter részére. Február 11, Csonka csütörtök, Csonka hét napja, mert a fele már böjt. „Zabáló csütörtök", amint fentebb már említettem. Február 19. Ha Zsuzsánna napján megszólal a pacsirta, nincs messze a tavasz. Zsuzsannához még valami esemény fűződik, de ezt már nem merem elmondani. Február 22. Üszögös Szent Péter napján a földbe üti üszkét Szent Péter; e tüzes üszögtől a föld téli ruháját lehányja és las- san-lassan magához tér. Szép mondás, de arra. hogy .Szent Péterben a jó öreg Napistent lássuk, ahogy ezt annakidején lelkes néprajztudósok gondolták, egymagában nem elégséges. Lippai Jánosnak hasznos mezőgazdasági tanácsokat tartalmazó. 1662-ben Nagy* szombaton kiadott Calendarium Oeconomi* cum Perpetuuma e jeles napunkat időjósló napnak mondja: „A mínémü üdő lészen üszögös szent Péter nap előtt való étszakán* ollyan lészen. az utána negyven napig, és ha szent Péter estén való étszakán: meg nem fagy, az után ne fély a fagytuk" Február 24. Mátyás „hogyha tanál, rongál, ha nem tanál: csinál" (tudniillik jeget)'. Jégtörő Mátyás napja összefüggésben áll valami ősi viztisztelettel, mert e jeles napunkhoz fűződő mondások a vízről és annak csendes lakójáról, a halról beszélnek* Ha Mátyás-napkor jó idő van, sok hal lesz. Aki e napon halat fog, annak a halfogásban szerencséje lészen az esztendőben. És Mátyás napján akármilyen halat is fogott, arra csak azt mondja a szerencsés halász: „Megfogtam a Mátyás csukáját." Az idén Mátyás napja 24-re esik, de szökő évben, amikor februáriusban, vagy szép régi nevén: Böjt előhavában 23 és 24 közé még egy napot szúrnak, jégtörő Mátyás napja 25-re kerül, A régi kalendáriumok a szökőév februárius 24-ét Mátyás ugrásának nevezték és írták ki. Meddig sanyargat még a hideg, mikorra várjuk a tél pusztulását, fehérségének szét- rongyolódását? --- Lippai János Calendá- riuma — elsősorban a szorgalmas, előrelátó falusi gazdáknak <— e kérdésre imigyen válaszol: „Ha Februáriusban, az az Böjt elő hóban meleg vagyon, meg-tarcsák a bar mok, eledelét, mert Husvét tájban sokáig tart a hideg/’ Milyen lesz a jifeö a statisztika tüMen? Jelentősen enyhülni fog a munkanélküliség ■■ ■» Konjunktúrája less a férjhezmenendő leányoknak Budapest, február 6. (Budapésitf szerkesztő- Bégünktől.) Egyidejűleg Őséit különböző magyar folyóirat- hasábjain két kiváló tudós, dr. Kovács Alajos, a Magyar Statisztikai Hivatal nyugalmazott diiiöke és dr. Móricz Miklós aiz évforduló alkalmával nagyon érdekes kérdést vetett fel: Miként látja a statisztikus a Jövendőt? Még pedig nemcsak az uj esztendőt, Ihamem az éveik hosszabb periódusát. Miit mondhat a statisztikus a jövőről? Megmondhatja - például, milyen lesz egy ország, egy kontinens, az egész emberiség állapota 10—20 év múlva, jobban fo- .gunk-ie élni és boldogulni, vagy mostani sanyarú állapotunk még keservesebbé, életünk még ■aggodalmasabbá válik? A statisztikát mindenki úgy ismeri, mint a jelen tudományát, de úgy tudja, hogy nem kenyere a jóslás. Statisztika és jóslás Nagyíjából úgy is van ez. Az igazi statisztikus nem szívesen bocsátkozik jóslásba és ha megteszi, csak azzal a feltétellel: hogyha a mostani viszonyuk nem változnak, akkor bizonyos idő mulíva minden valószínűség szerint igy és igy lesz. Még élénken emlléfcezlhetünk igen előkelő forrásokból eredő statisztikai becslésekre például arra vonatkozólag, hogy az- egyes állaim otk méípeseége 20—30—-50 é v múlva ' miiként fog alakulni, milyen változások, eltolódások lesznek például a meimzietiségek viszonyában, szóval milyenek lesznek az erőviszonyok, és mit jelentenek ezek politikailag? Dr. Kovács Alajos szerint ezeket az irányzatom jövendöléseket ellenőrizni tudományos módszerrel egyáltalán nem lehet és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jóslásoknak csak igen kis része vált be. Ilyen tévedésnek bizonyult Malltfhus jóslása, aki a 18. eizázad végén, miikor Angliának még csak 10 millió lakosa volt, féltette hazáját a tulnépe- ‘sedésitől és a nagy nyomortól, Nemcsak hogy be neiin köszöntött a nyomor, hanem a jólétnek, gazdagságnak olyan bősége, aimlirő! Multihus nem is álmodott, Persze, nem tudhatta, hogy a gőzvasut feltalálása milyen lehetőségeket teremt. Viszont azok a statisztikusok ás tévedtek, akik a múlt század végéig tartó reudfcivüIM nép- szaporodásból átélve azt hitték, hogy a fehér faj rövidesen elözömli a földeit. Már a világháború előtt nagyon meggyöngült a fehér faj szaporodó képessége, a. világháború óta. pedig a legtöbb európai államiban Olyan aggasztóra fordult, a természetes szaporulat mérlege, hogy komolyan félni kell a'fehér faj kihalásától, vagy legalább ;s a mi szemünkben alsóbbrendű fajtáikkal szemben való visszaszorulásától. A sárga veszedelem most kezd csak a maga félelmes valóságában fenyegetni. Kimáról nincsenek megbízható adatok, ellenben Japán népessége ma jobban növekszik, mint a világháború előtt, évenként egymillióval. Most még csak a fajrokon kimaifk rovására terjeszlkedik, de ki tudja, hol fog majd elhelyezést keresni szaporodó millió inaik? Gazdasági helyzet és a népesség száma Sokain látva a mai nyomorúságot, úgy okoskodnak, minek a sok ember, hiszen egymás elől eszik el a kenyeret., ha kevesebben lennének, jobban megélnének. A közgazdaság tudománya nagy tévedésnek minősiti ézt az okoskodást! Az egyes ember, vagy az egyes családok szempontjából van valami igazság benne, de a nemzetnek halálát jelenti és elszegényedését hozza magával a szaporodásnak az elmaradása. Minden megszületett honpolgár uj fogyasztót jelent, annak élelmezéséről, ruházatáról gondoskodni kell, ez uj munkaalkalmat jelent. Ha a népesség nem szaporodik, nincs szükség uj házakra, uj lakásokra, már pedig maga a házépítés 30 iparágnak nyú jt kereseti lehetős éget. A mostani gazdasági világválságnak éppen az a főoika, hogy a népeségnek a szaporodása megakadt. Az egész gazdasági élet a népeség bizonyos egyenletes mértékben való növekedésére volt berendezve. A termelés évi egyszázalékos népszaporodásra volt beállítva^ ilyen mértékben állította elő a Javákat. Már most a várt népnöve kedés elmaradt, a mezőgazdaság termékeiből felesleg támadt, ami lenyomta az áraikat, az ipar pedig kénytelen volt alkalmazkodni a megcsökkent fogyasztásihoz, ami a munkások elbocsátására, sok gyár bezárására vezetett. Innen támadt a nagy munkanélküliség, amit még növelt az is, hogy a yüágháboira előtt születeti, aránylag bő nemzedék most a múlt éviekben került munkakeresö korba. A munkakeresők száma tóhát sokkal nagyobb mértékben növekedett, mint a születések megcsappanása folytán a fogyasztók száma. Enyhül a munkanélküliség Két év óta érdekes jelenség mutatkozik: enyhül a munkanélküliség. Újra fejlődés mutatkozik, a gyárakban több a munkás, kevesebb a munka nélkül lézengő,- annak eleméire-, hogy a népesség természetes szaporulata még kisebb lett, mint' annafcelőtte. Ennek a jelenségnek megvan az egyszerű magyarázata, Körülbelül 1933-tól kezdve kerültek munkaképes korba a világháború megfogyatkozott számú szülöttei, A világháború négy éve alatt fiélannyí gyermek sem született, mint rendesen. A mostani Magyar- ország területén á- világháború előtt évenként 260—270.000 születés történt. 1915-ben ez a szám lement 188.000-re, fokozatosan csökkent, 1918sban már csak 128.000 volt. 1933-tól kezdve, amikor az 1915. évben születtek 18 évesek lettek, a munkapiacon fokozatosan csak félannyi munkakeresö jelentke* zik, mint rendesen, ami még azt a fogyatékot sem tudja pótolni, ami a munkásság számában kiioregedés és elhalálozás folytán áll be. A most következő öt esztendőt tehát a fiatalok hiánya, fogja jellemezni. A munikapiac ma már felvette, munkába kapcsolta azokat, akik -a háború után oly nagy számmal jelentkeztek munkáért, sőt be is rendezkedett arra, hogy évente ugyanilyen számú újonnan jelentkező fiatal munkásnak kell valamilyen formáiban kenyereit adnia. Most ez az utánpótlás megszakad és ezért a műnkapiac zavarban ' lesz és hiányt fog- • érezni. Ez már Ma gyarországon be is következett és nem egy szakmában panaszolják. S minthogy az uj munkaerőiben 1937-ben is egyre fokozódó hiány mutatkozik, nagyon valószínű, hogy erre az esztendőre a munkanélküliség teljesen ei fog tűnni, Magyarországon 1932 szeptemberben 28.882 volt a szervezett munkások között a mumkanél küli.-a múlt év szeptemberében már csak 18.586. Újabb válsághulláim/ Ezeket a tényeket tárja a gazdasági és az állami élet vezető tényezői elé a statisztika és figyelmeztet arra, hogy körülbelül még két évig nagy hiány lesz uj munkaerőkben. A gazdasági életnek azonban nem szabad, erre a fcevesbedő munkástömegre berendezkednie, ment két év múlva a háború utáni bő nemzedék, Magyarországon 150.000 főnyi utánpótlás ko pogtat. majd a gyárak és vállalatok kapuján. Meg kell tehát tartani a keretieket, az államnak pedig előre kell gondoskodnia munkaalkalmak róil, hogy a munkás tömegek újabb zuduliása ne érje a társadalmat felkészületlenül. Ugyanez a jelenség nemcsak Magyarországon mutatkozik, hanem minden országban, amelyet a háború érintett. Fér\hezmenneh a leányok Még egy érdekes jelenség fog mutatkozni a.z elkövetkező néhány éviben a háborús emberhiány következtében. A fiuk és leányok száma a háború négy éve alatt egyenletesen csökkent. Amikor aizombam ezek a fiuk és leányok házasuló korba kerülnek, felbomlik közöttük az arány, mert a férfiak átlagosan 3—4 évvel fiatalabb nőket vesznek feleségül. Már most rövidesein házasodó botba kerülnek a háború előtt 'Szyilíeitiet fiatalemberek,, akáknek (már & háború alatt született, leányokat kellene elvenniük, hogy a szokásos mégy év kioinkiülőnbség meglegyen, Magyarországon 1937-ben úgy alakul a helyzet, hogy van 82.000 huszonnégy éves férfi, de csak 60.000 húszéves leány, a jövő évben lesz 87.000 ihuszomnégyéves férfi, de már csak 44.000 húsz éves leány. 1939-ben még inkább romlik arány. Ez azt jelenti, hpgy a most következő négy esztendőben minden férjheaaajeaeodő leányra két fiatalember esik*