Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-28 / 49. (4195.) szám

-jarasj qBuXupAji/Cuoziqzuojq sj }o;nz£n?izso 60U9IBÍI9 „na;a}.un}iq“ b UBqqyioqs! UpS -jód sy UBqqomnizyuun3 y 'uba sajjaq £ uaq.íiauiB ‘zb XuyAjiuoziqizuojq sy uba 63* •gaq jyq uaqXiauiB ‘XuyAjiiíuoziqjsnza ‘uba sauoq itSa uaqA’jauíB ‘zb AuyAji/íuozjqXuBJB ‘jfBDruBA qaASar - saXSa BdnsD uaqApaure *zb XuyAjpíuoziqjupuryAS qa qajysjfaiaj *5{3U3SS3is qozB qyÁuyuipaja pl JjnAuyA qiÁuoziq quigaA qyqozoq mau 3yui qpiV •aqjauCu-inog nnno gpqoH ‘goio-jOA íreqsi :TpyAaog; ♦cijbív uaa>i ' ríyAjfuog nrajo Wj jezstyq T9i}\[ : sm0T;q^'Bj\[ ‘i?iíuoa-oqAí^js[ saq íipAjCuoq puno Tj^pymj TWWI m9TT ‘BA3 Bqmyieo íxyAÁuog qraio *ng J9Z8^93|] isijí isnaq^Bj^ ízepzsílejog ‘Bjjpiv Apqng qyAXuog nuno sgodojqgoig; lutaqeu'Bu ‘uys:> -uoix ‘^loxyyi sjyAo>i íxaAÁÜog pano ?n| j&zsxyq rstpj; :oní9'qrqnq\[ ‘BouoiqrBf ‘OTpwg Xaquag hyAÁaog maró .ieiyraoiig 0006 :«6p -pos2 ‘xqJtnnsoíu'Biv * ‘bhuv ^09013q ‘í?a -Xnoq nraio Jaqynioiiq 0OO8 ^IFríV sop^o^z ‘u^iíog ‘8oTbt Ássng hyAjjioq qmp spoa -OJ-í^ig :tn0q9nBH ‘jqtaqQ ‘isoq iípniBjsiyi .•pzaqjaAoq b a^uyuipaja syjosjos v '19913* -Xuoq sajrqSypA 3yo9pBiqAkuoq-XBAyH b jq qungosjos ;3AAuqjfuio[B;nr ouang nozqjf >JOJBXj3BXUSI5J gtljaq 9q?AXuQ5l^UBJB efdiíg >{OJbí?3bi\i sfM b l9qyjpA9f jsoyq souyf }}3Z3AP3>| 3S3U3J3ZS e >|3UI>|Q ‘J0A§eiUS!>i DU9|!X •zgyzagyaag **a ‘uyjop píSan íz3?z® -Sajog ‘*AI *nnuy Ilim ízspzsSwag ‘‘III ‘jaqyszjg bhiubjq izsyzs.g9.19g ‘*AI ‘^lojyg jjBÁxBjpng ‘ízsyzs^aieg ‘*ai ‘Joqjx zs°jo ÍjyAtngasjg ‘*AI go gBAO[zsi ‘xsznsz uouiig íAuos^b.t, ‘tíTA 19 gyAops ‘buŰy JyqsEig ivaayozNoaa ’A ‘bxitopSbw urqyq ‘•A ‘uyji zsojo í’AI ‘epPW raM?d -11 ‘bah sjysoiopod í'AI ‘í«sz9f zsoJ0 Í'II ‘BHUV BinAf) Hím ígi ‘puouiSisz sodys aa^pn^A-ou 'Bxoqsi ira9|9 suMxoqBJX iuuioi tzsyzsS'B.i -aq y — -SGy^uirapí Poqig ^qjqx íÁuyqjyg l'Ai ‘BAg uuBxnqoBg íuhut?inog ‘'ni ÍJ<>P -uy SBqunyd ÍBl^og ‘'HEA <soí®l ^ssüd : vaayoxsaza *AI ‘m-pszjg zsojo í’in ‘BipuqBQ aq^sj ug í'in ‘Buuy J3PJ3 ‘•‘Hl soqoa -*A ^Pf Józsija ‘-m ‘BI?a ’Y UBxn»da*H í'HI ‘l?d 9lf^qiz3 í*n ‘sonqjA pnjg ^sopo :!&WP -n&Aon Bjoojsi iiaep* sn^t]o-;'B^ írerapi izsbzs -®3J8q y —’ •'eiuoxoiX&Ky ‘*AI ‘BJprH saq -aja^[ ^a-BAaq ‘*AI ‘Bjps HBinzonQ íi-iRApg ‘‘IÁ ‘Bqsqnp uBurzonQ ÍRriouios ‘H ‘unÁQ XB.ÍUBJBa ^nx?9BA ‘‘A ‘pS79f Asopd ivaayoAMvav *A ‘üAg BqiuRfBO f*ni ‘Bnpzoa i^^Snag ígn ‘jaqpszjg sd^ao^ í’n ‘apiop BpBinoH ‘'ET ^ÍInr -'II YiinP iqíg -1 ‘bpSbiv 9q^S Í-I ‘jaqpszjg JoXSpg 1’X ‘BAg Józsija ‘.g ‘BAg nqn>} í'j ‘eu?I-ba >I?iíXBipn^ í’i ‘Bqi^a 9^^so>j í’i ‘Biia zsyjaan íg ‘g2jBj\r ^gzoruourBn íg ‘euypi AsqnH íg ‘bPPW sijoh í'I ‘bp^bw ujajs -unBJg Í'AI ‘9FS91 Jo;nzs ^EI ‘pit>í°al jaiSnquiois í*n ‘b7?9 i'n ‘“?rai?M BqBSQ soBAog ígi ‘syjpuy gypjado^i . n ‘uBuqy^f iígzoiuaureg í'n ‘soupp pqsooizsg íg ‘9jzsyg sojoa í'I ‘í0SZ9f ^u?soo>i íg souyp l^guag íg ‘uyA^si 9gBg nogypaiaAQH ujogsi iinaia gnggoiiBg remoi TzsyzsSoaaq; y —' g9.renii90jíuiBJY l’A *1P gyAops ‘Bjmy Xuyuiaci ÍB^&og ‘g ‘AyjzsnQ qSpA ípn^OT^; ‘g ‘lyiuon izobi íz!I8SZ <-AI ‘sqBsg Xassou íopfiouát.L ‘gn ‘^loj9M 819A°M ÍB»upf-q-Bf ‘'I ‘»gu91 A’aguag íAnoszog ‘‘I ‘lB> -uy ÁzopjgBg íBrioTnog ‘ ai ‘9rzs?g 9QBzg :vaayoiNywaAO :M9inuei \2\ons\ ;ui9|l •soy^i-UTI'H ‘'m ’JfSi '°TO(i I9TH3TI ‘BUptOB^i tuypy :vaayozNoaa •Bjsoyg ‘gn 'g®! '“lód ‘rajgyof sazupd :vaayoxsaza •jqnioo ‘*n *2í)ST -Siód ‘isoq ApniBjsjM :vaayoANvav •*ii89Z *1 *3 ‘9gip •II Aassanag íg ’gsi 'S^od ‘Buy^i ujag : vaavoxNyivaAO u:; | e j 0$ a upBiod $9 !Uin|Z9UiU|9 9AAao>|Aat3je ^ojb^Sbiusijj y — 19 — ^mry«yA *Bp*BW »»Atps mos ioqas jfBujyA mau yj iJ3in ‘[BUBuyqnq uaqyAizg ‘uaASaiu qqyAo; uajpaSSnsa ‘ubujouiozs JopuyA y •pyzs 3J[a{(9 yAoq ‘BZyq sduiu qmuopuyA b sg *ny3q 3ysÍ9)os b s ‘jujyA yqos qaq mau jy^i gainqjnzs b ypojaq jyui xyfqBjB qauig qaSadpi JopuyA ÁSa uyjyzs jnSyzsjo zy giryaq xainqjnzs b s ‘xyiyzs jyiBqiyi y yASBqia jym dBu b ‘jjoa zso snjog •aoaNyA v •saygirron ‘Buog so joqix ^iqjqx ’sdpu zsySa zb sy yuAjyjiq b iuooibzbh ‘»3yA Bjygosuiau qBuyuuoszn zb sa •qBUBiniu ioASbu »dyu s yuAiyjrq y giBIZSB ZB 3naUJajS3UI sudja 9l3p\ •adyq Bqsnoig sy snojA b pbzzi ‘adyu zsySa zb sy yuAjyjiq b zssj no •qB.upBqsqBq ASbu b jjouzoj jyuuoszg *3jbuuba UBqpuoSASeu jsoiu'egsnoid ‘eqsnaiA •vNNOszn-vava v •pig ‘'TTB’1 'O m *Bil[Uipng J3ii{zoui3AV 'luagiai Sajapuazsjg uBzssoq ‘uaqpuaso jaiauaisi ‘joquaAn ‘qoASBA Sopjoq uaAmv •uiaAizs Saqay lyiui ASa-ASa uBqjBq s ‘oiazaq luojosoingazssQ JoquaÁn gazjy Sopioq ‘sapg ‘sapy luiBiBA auuaq uba siSyjvi ‘jszsyuuai b sopoq s ‘jyoi qjpajyjos aiujzg 'XVANOM1V YAnszog ‘gaAy oi ‘Joizsg gapaiv jurajyq ‘jza ja qafASjn ‘luaqau zb ziq Buiyiqoad aSbm ‘uiajpi o izapjyg ^AuyA;iAuoziq b zsaj uaAui\[ •uaiuain izapjyqSa^ ioiBnnuBi ASon ^raBiiyuisa iu\[ qnaSua jjyfpuiox peSog I9qyioqs; qoAofBZBH •naqiyp ‘aisa ‘[aSSag ‘ajaA raozsiyp jaiumyqoai b ^oASba zsaq bh ‘uiajaAisajcqoun saAjaq uoASbu A3a uiaqau uba •vanaaA •psatso “g 'o *a ‘Bgiaig gopog •3aui uy uia;jaursi ASy íyiauyijqy „pyjasa siq y“ ‘íauiojq A3bu b yzg qBujsayq souyp uiouozson •uia3ua nozBiuícinp isayq souyp 9! b laA'qajv ‘uiajaaAu ubisoui jruiy ‘maAAuoq siq b nazagjySa^ *X3NQZSÍ)>I gBnuBA3*BA'q9z ‘saAy f\ ‘puyjpg 9qBzs •uaqyjayajazs A3bu qBuqojBAÍteui siq v uaqyjoq jbij uaysi ZB ^aui bsijbx :qnsgyiq jpqqunAizs ‘qui| qi«)Auyi jbA8bw *}|BugoJB/íSBiu spf sbiu]b3joz8 sy qq y ‘qBuiBi| saApa’q lysouiq 3AiZ9 Bfyzso jaAyzag yyg nopil? ‘pAyAizs pyajazg asoya soNyr •zs^zsSajag ‘boaa gy ‘iqi uemsiay gaSysASaq BfyiBUiiH V majsaja'q uaqjaSuay-pyiBzsg zb inőyA § ‘qauijaASsiq najajnzs biu Aga ;uijv ‘aJdyqjyy b uiBgmuyq Agn űg *BfyiBOi]H b joq gara uiBSSEjni\r ‘ByuBAiq yzB jo jyuBy y 'raajuiajaj lyudaqjy; b JBUiB'q g quaAau b ;Íoa no zjq a<j lUI3A3U uy zb n<> ouiogopuny au gnsg juiaqau ÍBp gyzsayou anaAoig •anapaui uiBUoqgrijp uasapuqso uy s ‘ajqazs b gnaj s ‘jn jbub; b n^dyjag ■goA jyqaj joq ‘soJid ioq uioojb zy ‘goq b yuiui ‘uibiioa ŰbAjo azsaad ug •giAgapuiui Bnogyig — ;zí'Ejpiqj iqizaqiaAOq BJ9 usAjioi qoAuyg * * * xaoaaa ívvxqonnnaa •BqiBiB2 ‘oguyii 9;ad •Bfpjygaui uaysun zb ;zy Bfuyzsgaiu yAuygazs b iq yjai\[ gaqo sí U gom qojyfuyzs ‘jaqogjapip qonyi BqAgon qagy nozoq iyi9.r qpiv ‘onajyAsjai JBAgBio yjyzy 4yzyqnJiai i9qioiyqng ‘BnyufBsgara uiijAnBsapg ■noAgBj gaiu pfBin ‘loygapiq y nogoDBA Agn aqauuaAg yyn •UBqquoifB zb nsi^Sajyn Auozssb Auygazs Aga Jojpgnui y ‘AMOZSSV AN303ZS A93 IVSVtil XOUVA9IÍN SIX — 01 —- 66 ­Cimm is dokbty — 71 — UJ BÉLYEGEK Szép tarkaszőrü cíc-a volt Cirmos s mesz- ftzo elütött társaitói. Nem volt olyan ra­vasz, mint a többi és ha az éléskamra ajta­ja nyitva maradt, Cirmos sóiba nem lopód- zott be rajta, hogy memdézsmálja a tejfölt, a konyhaasztalon hagyott húsból pedig so­ha nem csent el egy darabot sem. — Én mindennap megkapom azt, ami ne­kem jár, minek vegyem el a másét, — igy gondolkozott Cirmos és ezért mindenki cso­dálta és szerette a házban, ö is szívesen dorombolt mindenkinek, csak: a kiutyákra sziszegett le nagymérgesen a szekrény te­tejéről, ha azok hivatlan vendégként ér­keztek hozzájuk. Egy reggelien Cirmos, amikor éppen mo­sakodott a szekrény tetején, furcsa neszre lett figyelmes. Kémlelődve nézett körül. A lehúzott függöny gyér világosságot enge­dett be a szobába, de Cirmos még a sötét­ben is látott. Valami fehér gombolyag mászott lassan, szinte csórszva a szekrény felé. Egy pillanatra Cirmos azt gondolta, hogy gazdája játszani akar véle és pamutot gu­rít felé, mint máskor is tette, de aztán ész­revette, hogy a gombolyagnak négy kurta lába van. — Sssz! — szisszent fel Cirmos és felbor­zolta szőrét. — Egy kutya közeledik felém! Cirmost ugyanis elfelejtették értesíteni Bobby érkezéséről. Az alig párhetes Bobby kutyát tegnap hozták ide a házba é6 most ott mászott gyámoltalan, vinnyogva a sző­nyegen. Valamit keresett. Bizonyára édes- anyia és testvérkéi után sírt. Cirmos egy darabig türelmesen várt, aztán hirtelen leugrott a kutya elé és hoez- szu körmeivel végigkarmolta. Bobby nyöszörögni kezdett, ő még parányi volt, nem tudta, hogy legnagyobb ellen­ségével áll szemközt és nem ütött vissza. Cirmos oldalt fordított fejjel csodálkozva nézett a kutyára. — Ejnye, de gyámoltalan — vélekedett Cirmos. — Miért is bántom hát, ha gyen­gébb nálam? Bobby könnyes szemmel nézett a cicára, akinek most már minden haragja elmiult és részvéttel kérdezte: — Miben lehetek segítségedre? Éhes vagy talán? Bobby halk vau-vauval Igent intett. Cirmos erre fogai közé vette Bobbyt, mint cicamamák * gyermeküket, kivitte az előszobába és letette egy tejjel szinültig teli tányér mellé. — Ezt nekem tették ide, de igyad meg te — szólt Cirmos a kis kutyához. — Úgy látszik, te olyan jó vagy, mint az édesanyám — válaszolta Bobby, miköz­ben boldogan habzsolta a finom italt. A legutolsó cseppig elfogyasztotta s pár pil­lanat múlva már édesen aludt a tányér mellett. Cirmos mosolygott bajusza alatt s hal­kan, hogy Bobbyt fel ne ébressze, visszalo- pódzott a szobába. S attól a naptól kezdve, hogy Bobby megjelent a házban, Cirmost mintha kicse­rélték volna. Már nem volt olyan játékos kedvű, lesoványodott és gazdája aggódva figyelte kedvenc cicáját. Ha hívogatta, fér lénkén közeledett, mintha valami -rosszat követett volna el s tekintete mintha azt mondta volna: bocsáss meg, gazdám! Egy napon aztán minden kitudódott. Délben Cirmos gazdája váratlanul -be­nyitott a konyhába s meglepetten állott meg a küszöböm Cirmos, a becsületes ciea ott tilt a kony­haasztal tetején és a frissen sült hús között kotorászott. — Sicc onnan! Te gonosz! Hát nem kapes eleget enni? — kiáltott Cirmos gazdája és felemelt bottal közeledett a cica felé. Cirmos megrettenve nézett az emberre, aztán a földre tekintett. Gazdája követte a cica tekintetét. Az asztal lábánál a földön hevert Bobby 6 vígan mormogva éppen egy csirkecombba harapott bele. — Miauuu! miauul — nyávogott gazdá­jának Cirmos. — Tudod jól, hogy én soha nem nyúltam a ti éleletekhez. Most sem ma­gam részére dobtam le az asztaliról a csir­kecombot. Bobbynak adtam, mert ő még nagyon kicsiny ahhoz, hogy felugorjék az asztalra. Cirmos gazdája nem értett a cicák nyel­vén, de megérezte, hogy itt valami csodá­latos dolog történik. Tehát ezért sovány a derék Cirmos, mert odaadta ételét Bobby­nak s még a máséból is elcsen, csakhogy a kis kutyának bőségesen jusson. Azóta Cirmost még nagyobb tisztelettel veszi körül a ház, de gazdája vigyáz rá, hogy Cirmos továbbra is becsületes marad­jon. Bobby is, Cirmos is annyit kapnak enni, hogy nem kell többet az asztal tete­jéről edcaenui aa ételt. Á magyar posta az ezévi Budapesti Nem­zetközi Vásár alkalmával uj bélyegsoroza­tot ad ki a Vásár népszerűségének emelé­sére. Ez az első eset Magyarországon, hogy gazdaság-propaganda céljára alkalmi bé­lyeget nyomtatnak. A hat értékegységből álló sorozat feb­ruár 22-étőI május 31-éig marad forgalom­ban. A 2, 6, 10, 20, 32 és 40 filléres bélye­gek narancs, világoszöld, sötétzöld, piros, viola és kék színben készülnek. A csehszlovák posta az utóbbi években több uj bélyegsorozatot bocsátott ki. Ennek az lett a következménye, hogy a bélyegek értéke erősen csökkent a gyűjtők előtt. A csehszlovák posta most elhatározta, hogy megszigorítja az uj bélyegek kibocsátását és a meglévők egyrészét is bevonja. A for­galomban lévő 81 fajta bélyegből március elsejével 45-öt bevon és csak 36 fajta bé­lyeget hagy meg. így hát a bélyeggyűjtők •gyidőre kipihenhetik magukat. KIS LEVELEK Minden kis magyarnak. Neveteket és ci- metoket mindig Írjátok rá leveletekre és azt is, hogy hány évesek vagytok, 6 hánya­dik osztályba jártok. A közlésre -beküldött verset és rejtvényt külön lapra írjátok. A szerdán érkező levelekre már csak a követ­kező számban válaszolhatunk. A rejtvény­megfejtéseket kéthete-nkint is beküldheti- tek. — Ha akármit irtok a Kis Magyarok Lapjának, ne engedjétek, hogy a nagyok javítsák, mert az ilyen irás már nem igazi, nem a tiétek. Legföljebb a tanító urpak, vagy tanitónéninek az Ítéletére hízzátok magatokat, A Kis Magyarok Lapja csak a kis magyarok Írásait kívánja közölni és nem a nagyokét! — Lathóczy Antal. Raj­zodat megkaptam. Nagyon örültem neki. —- Kerekes Klára. Versedet megkaptam. Küldj ezentúl is. — Kálmán Jolán, Kántor Margit, Bugár Gizella. János bácsi bizonyára nem fog rólatok sem megfeledkezni. — Kisfa­ludy öcsi. Nem kell minden rejtvényt meg­fejtened. — Müller Klári. Versed jó. — Tö­rök Tibor, Török Ilona. Egyszerre verset és mesét is beküldihettek. — Molnár Sándor. A sorrendet be kell tartani. Mások hama­rabb küldtek -be rejtvényeket. A tied is sorra kerül. — Vincze Elek, Müller Klári. Ki irta az „Anyanyelvűnk14 című verset? — Széli Katalin, Supala Ancsi, Kern Mária, Bachmann Éva, Csiffáry József, Tóth Ist­ván. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Világi József. Pálóczi: Isten veletek, Ho- bók cimü könyvét küldtük el részedre. — Simon Zsuzsi. Fölvettelek a kis magyarok táborába. — Pécsy József. A bizonyítványt nem kell beküldened. — Demény Attila. Fölvettelek a kis magyarok táborába. — A bizonyítványt nem kell beküldened. — Plesa István. Rejtvényed jó, közölni fog­juk. Árnyképeidet egyelőre technikai aka­dályok miatt nem közölhetjük. Vereb Imre, Csolti Ilona, Werner Jolán, Jakab Katalin, Bartsch Aurél, Vörös Nel- like, Zeve Mária, Kurucz Ilona, Kováts Ká­roly, Kern Mária, Csizmazia J. László. ír­játok meg pontos elmeteket. MEGFEJTÉSEK A „Nehéz feladat“ megfejtése: Gusztáv bácsinak négyszer kell lőnie és a 17, 23, 29 és 31-es kört kell eltalálnia. Ez összesen éppen száz. # A 7. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg: Béres István, Bosnyák Péter, r: Darvas Attila, Darvas Szilárd, Demény Attila. H Forgách Ildikó, Forgáclh Klárika. :: Gajdos Dodó. :: Horkay Márta, Hüttner Bella. :t Iván Mártuska. :: Kuklis Imre, Kisfaludy Lajos, Kern Mária, Koneesey Ildikó, Konos- sey Csaba. :: Müller Klári, M-olnár Sán­dor. :: Pálinkás Andor, Plesa István, Pető írónké, Perjóssy Eszter, Pénzes Joákim, Palóczy Annus. Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi. :: Sebők Éva, Se­bők Judit, Supala Ancsa, Simon Gábor. í: Széli Kató, Szal>ó László, Szabó Argela, Szcceey Klára. :: Török Tibor, Török Ilona, TiodJer Borbála, Tárnok Irma, Tóth lit­ván. t: Világi József, Varja* Pák Vörös Ukft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom