Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-28 / 49. (4195.) szám
1937 február 28, vasárnap. 17 Ugocsn-megye a népiségtörtenet tükrében 9 A honfoglalás után lakatlan terület volt a településre alkalmatlan vidék ■■ ■■ Magyarok és szászok voltak az első települők ■■ ■■ n. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztősé- igünktőtl.) A magyar népiségtörténetnek első kötete, mint arról általános bevezető cikkünkben szólottunk, a kis Ugocsát mutatja be. A szerző, Szabó István az első 250 oldalon általános ösz- szefoglaló népiségtörténetet ad. 350 oldalon pedig az egyes ugocsai falvakra vonatkozó összes adatokat fölsorolja. Megállapításait oklevelekkel, a tulajdon- és földrajzi neveknek tudományos módszer alapján végrehajtott elemzésével támasztja alá. Rövid összefoglalásban emeljük ki a legjellemzőbb tényeket. Milyen volt az ősi Ugocsa? Az a terület, amelyen Ugocsa a 12—13. században kialakult, a honfoglalás alkalmával megszállatlan maradt. A népvándorlás nyugatra hajló áramlatában sodródó magyarság megtelepedésének súlypontja az ország nyugati részére, a Duna vidékére esett, ahol a keletről ránehezedő nyomástól távolabb tarthatta magát s a félnomád életformának jobban megfeleltek a fütermő síkok és lankák, mint a Kárpátok őserdőkkel borított hegyei s a hegyek lábánál elterülő mocsaras medencék. A nagy orosz pusztán nevelkedett nomadizáló népek e gátló tényezői a kicsiny Ugocsa területén egyaránt adva voltak: keleti oldala erdős hegyvidék, nyugati fele lapályos siklóid. A rakoncátlan Tisza A sikvidék, amelyet a Tisza kettészel, uralkodó vonását a hegyekből leszakadó patakoktól, ezeknek kötetlen árterületeitől, a talajvízből, a mocsármedencéktől, elsősorban a Tiszától nyeri. Az itt még kavicsos törmeléket hordó és ma is 32 szigetet létrehozó, gyorsesésü folyónak a partvidéke maga is külön tájegység. A jobbadán termékeny, de a kiöntésektől sokat szenvedő terület a megye legsűrűbben és korán települt vidéke, amelyen 2—4 kilométerre érik egymást a földben szűkölködő, szegény, nemesi eredetű falvaik. Határaikat az áx igen gyakran megfutja, poronddal, fövennyel takarja be. Ilyen helyen elpusztul a vetés, a sok nedvességtől ragya veri ki, a párolgás áthatja a levegőt, az állat nyáron elhull. Nagy áradáskor a kiöntések a belsőségeket is elérik és uj medreket vágnak. Hetényt és Sásvárt a folyó mellől a szántóra kényszeritet- ték, Kirvát ismételten vándoroltatták, Öszödfal- vát a 18. század második feliében végleg elpusztították. Más tiszamenti falvaktól a folyó messzi elfutott. Egész szigeteket morzsolt el és hozott! újból létre a viz s mindez a szomszéd falvak örökös határvitáival járt együtt. A Tisza mai medrén a községhatárok szinte érthetetlen ku- száltságban nyúlnak egyik partról a másikra, mindez a gyakori mederváltoztatás következménye. Mocsaras lapály A Tisza völgye mindkét oldalon mocsaras lapályban folytatódik. Az északi mocsaras medencén a Borsova és a Szabva, a délin a Batár és Hódos, Éger és Túr folyik keresztül, E folyók olvadáskor és esőkor nemcsak a hegyekből leömlő vizet, hanem a megáradt Tiszának medreikben visszaáramló vizét is kiöntik széleikre. Az áradásokat fokozták a medreket elzáró malomgátak. A kiöntött és visszahagyott viz pos- vánnyá ül meg, elragadja az egyébként is szűkös termőföld egyes részeit. Különösen kedvezőtlen a széles Éger-mocsártól közrefogott Dabolc helyzete. Határán télen-nyáron rajta fekszik a viz, sokszor teljesen elzárta a külvilágtól. E vidéken már távolabb esnek a települések s határaik messzebb terjednek. A két mocsárvidék külső szegélyén van a megye két legnagyobb határu, népes helysége, északon Salánk és délen Turterebes. Az ugocsai síknak ez a képe a megtelepülés kezdetétől ilyen volt, csupán az erdő és a vadvíz volt több. A hegyvidék A keleti hegyvidéket a Tisza völgye két részre tagolja. Jobbparton a nagyszőllősi, balparton az Avas-hegység vonul, melyek a Vihorlát— Gutin vulkánsorhoz tartoznak és 800 méter fölé emelkednek. A közbülső szüik Tisza-völgy volt az ugocsai település magva. Itt állott a megyének nevet adó első telep, Ugocsa, a megye megtelepítését megindító királyi uradalom központja, Királyháza, ide telepedtek a királyi uradalom szász-hospes községei és itt épült a szintén központi szerepet játszó Nyaláb vára és Nagyszől- lős város is. A hegyek megtelepülésére utoljára került a sor s lakosai főleg román és ruszin népelemekből kerültek ki. Községeik határaikat rendszerint a síkságról, vagy a völgyből viszik föl a hegyekre. A 20—22 hegyi község pásztor eredetű lakosságának gazdasági életformája ez átmeneti térszínen maga is átmeneti formában maradt. A hegyvidéki nomád pásztorélettel fölhagyott s földművelővé lett, de a földművelésre kedvezőtlen adottságok miatt megélhetésének még a 18. század második felében is az állattenyésztés az alapja. A legelők s a máramarosi só fuvarozásából adódó lehetőségek egyenesen ráutalták az állattenyésztésre. Az erdei legelők azonban korántsem biztosítanak gondtalan gazdálkodást s különösen a te- leltetésre szükséges széna előteremtése találkozik nehézségekkel. A hegységnek a máramarosi völgy felé néző keleti oldalán, a bükkösök tövében csenevész fü terem s ezért az ugocsai hegyi községeik 2—3 kivételével nem ide, hanem a nyugati, tölgyes oldalára húzódtak. Itt már jobb réti, sőt szántóföldek vannak, ezeket azonban a patakok egy-egy nagyobb eső után elöntik. A szántóföldeket irtással növelik, de az irtott oldalról a viz hamarosan lemossa a termőréteget és az elhagyott irtást újból bozót foglalja el. Néhány falunak, amelyek az oldalak megszállása után a hegyek belsejében telepedtek, a 18. század második felében egyáltalán nem volt szántója. A megye lakosságának ebben az időben a sóíuvarozáson kívül úgyszólván a mezőgazdaság volt egyetlen foglalkozása. A zsúfolt nemesi vidék szűk községi határai s a mocsár- és hegyvidék falvainak kedvezőtlen helyzete hova-tovább nem tudnak minden élet- szükségletet kielégíteni és a 17—18. században gyakori jelenség, hogy a lakosok a közeli szat- mármegyei Avasháton s a Tisza széles máramarosi völgyében bérelnek szántót, a szegények pedig más vidékre járnak aratni, csépelni. A vidék tájképi földrajzi jellege az utolsó század alatt természetesen különféle kulturhatások, elsősorban a vizszabályozások következtében lényegesen megváltozott. Ugocsa gyepiielve volt A megtelepülés előtti vad állapotban egyenesen hivatva volt arra, hogy a honfoglaló magyarok település-rendszerében nagy szerepet játszó gyepüelve egyik szakasza legyen. A mocsarakkal és vadvizekkel szaggatott és a hegyvidéken folytatódó erdőség, egybenőve a beregi és máramarosi erdőséggel, fölötte a Kárpátok gerincével, megnehezítette erről az oldalról az ország megrohan ását. A védelem föladata ezen a vidéken a régi főméltóság nevét viselő Kende-kündü törzsre hárult, a törzs által megszállott terület külső szélén húzódott a mesterségesen is megerősített országos gyepű, amely még Szent István korában is a Tisza— Szamos s délkelet felé az Avas és Lápos hégyek vonalában állott. Kiráíyi birtok Ugocsa területe tehát a gyepüelvéhez tartozott és így megtelepülése kezdetén egészében királyi birtok volt. A terület birtokbavételének és a település megindulásának korát csak hozzávetőlegesen lehet megjelölni. A királyi hatalom szervezetének s az első településeknek nyomai a 12, század második felében jelennek meg. Az egész megye királyi uradalom volt, ,,a szent királyok vadasadéi" ahol az Árpádok kedvvel vadásztak és V. István gyakran szállt meg az uradalom szélén álló erdőispán székhelyén, a „királyi ház‘‘-ban. (Domus legálisnak mondja az oklevél, ma Királyháza.) Az első települések az ispán székhelye mellett keletkeztek az ismeretes népelemekből: erdőóvók. vadászok, halászok lakták ezeket az apró uradalmi falvakat. (Feketeerdő és Szőllősardó neve árulja el, hogy egykor királyi erdőóvók telepei voltak.) Halász- föld a királyi halászokat, Daróc az erdei foglalkozást űző darócokat árulja el. Az uradalom népei e jellegzetes erdőgazdálkodás mellett megkezdték az erdő irtását és a földek művelését, sőt a szőlőművelés is hamarosan megkezdődött. Semmi nyom régibb telepekről Az írott emlékekben semmi nyoma, hogy az ugocsai területen a magyar impérium megjelenésekor, a királyi uradalom keretében megkezdődött betelepülői kezdetén már állottak volna települések. Összefüggően betelepült vidékre a királyi uradalmat megelőző időből nyelvészeti eszközökkel sem lehet következtetni. A királyi uradalom korából, tehát a tatárjárást megelőző időből származó települések, amelyek a legrégibb település- kategóriát alkotják, mind magyar nevüek. Csupán Torna, Veléte, Verbőc és talán Rákász neve mutatja, hogy az ugocsai terület egyes pontjain (nem összefüggő sávján) a magyarság megjelenésekor emberi élet folyt. Ezt a föltevést néhány korai eredetű szláv folyó- és pataknév is alátámaszthatja. Ezek a nevek nem a ruszinságtól származnak, hanem talán már a népvándorlás hullámaiból fönnmaradt szláv szórványoktól. A határozott körvonalakat nem mutató s rendezett társadalmi kereteket semmiesetre sem alkotó esetleges szláv szórványokat a királyi uradalommal idetelepedett népeknek tehát már itt kellett volna találniok. A kérdés megnyugtató megoldása azonban csak újabb, főként a régészet által szolgáltatandó adatok föltárása után lesz megkísérelhető. A régészeti kutatások azonban Ugocsa területén nagyon szórványosak. Éppen ezért főleg szláv régészeti szempontból volna kívánatos egy alapos és részletekre kiterjedő régészeti munka, Ugocsa első telepesei magyarok és szász telepesek, hospesek voltak. A másik Irta: Szitnyai Zoltán Otthonosan lépett ibe a szobámba. Olyan arca volt, mint a gyilkosoké, akik felkészültek bűnös elhatározásuk végrehajtására, vagy a hóhéroké, amikor egykedvűen rendezkednek a vesztőhely körül, ahol pillanatok múlva életet fognak kioltani. Idegen emiber volt és .mégis megszólalásig ép rám hasonlított. Rettegve néztem, mit akar? Kabátját, kalapját megszokott mozdulattal a 'fogasra akasztotta, aztán íróasztalom fiókjából kivett egy fiolát. — Vigyázzon, halálos méreg! — akartam rákiáltani, de egyetlen hang sem bujt ki a torkomon. * Felnyitotta a fiolát és a vizespohárba ejtett belőle egy tablettát. Érdeklődve nézte, amánit feloldódott a ziöldszinü, lapos kis korong, mintha a pohár fenekéről láva füstölögne fel, ritkuló felhőkké válva a viz színe fölött. Kanállal megkavarta a vizet, mely egyszerre haragos zölddé vált. Akkor felemelte és feléim 'mutatta a poharat. Barátságos mosollyal kínálta, hogy ürítsem ki a tartalmát. Elfordultam tőle és néhányszor végigliéipdel- tem a szobán. Nem, én ezt nem tehetem meg. Gyötrődve jártam fel-alá s ő mindenütt a nyomomban a pohárral és halkan vitatkozott velem. Ne féljek, semmitől se féljek. Épp azért van itt, hogy elvégezze helyettem azlt, amit nem merek magamtól megtenni. Jobb lesz igy, az én érdekemben mondja, hogy jobb lesz. Ne várjak tovább, vájjon mibe reménykedik etem .még? Néhány korty ital, kis bódulat, észre sem veszem és máris ott leszek a másik parton. Ha valakinek még üzenni akarok, üljek az Íróasztalhoz és Írjak meg egy levelet, öntsem ki a szivemet úgy, ahogy jól esik. ö addig várni fog. Rettentő, hogy miég a hangja is mennyire hasonlított az enyéimhez. Tiltakozni akartam, de mintha a gondolataimat is kitalálta volna, megelőzött 'érveivel. Olyan meggyőző volt, hogy engedelmeskednem kellett. Ne féljek, hiszen neim is ón, hanem ő fog cselekedni, ismételte. íróasztalomhoz ültem és Írni kezdtem a levelet. — KedVes Ágnes — irtain légiiéiül, a levélpapír közepére. De az első mondat, amivel a levelet kezdeném, nem jutott az eszeimbe. Csak az első nem, mert a továbbiak készen, szinte fegyelmezett oszlopokba sorakozva vártak az agyamban, hogy a toll hegyéről a fehér papírra menetelhessenek. De nem tudtak megmozdulni, mert neim érkezett meg eléjük az első mondat, a vezérkar, mely nyeregbe ül és parancsot ad az indulásra. Ott állt a papirsik elejéin a „Kedves Ágnes“, mint egy magára maradt uralkodó, akinek szétszóródott a hadserege és hiába várja, hogy felvonuljon előtte a diszmenet. Hallottam a csöndet s a vérem olyan szaporán kattogott a dobhártyámon, mint a Morse-gép a keskeny táviratszalagon. Kegyetlenül fáztam s a következő pillanatban még kegyetlenebb hőséig öntött el. Aztán ismét az ő hangját hallottam, hogy ne erőltessem az írást, ha nem megy, ilyen esetben a szavak már nem is fontosak. Két szó is elég és egy, üresen hagyott papírlap. Ha oldalakat írnék tele, azzal se mondhatnék többet, mint ezzel a két szóval. Amit én még Írhatnék, azt majd úgyis megírják a lapok, szebben és színesebben, mint ahogy én tudnám. Amit pedig kérni szeretnék, azt kérés nélkül is el fogják intézni a barátok. Majd látni fogom, hogy ilyen esetben egyszerre milyen jók és mennyire mindent megtesznek a barátok. Letettem a tollat és az asztalon hagytam a levelet, ahogy majd másnap fognak ráakadni azzal a két szóval. Gyorsan levetkőztem és bebújtam az ágyba. Ő mellém állt és úgy mosolygott az én arcommal, az én mosolyommal, mintha én magam mosolyogtam volna önmagámra egy tükörből. Kezembe adta a poharat és rámhuinyoritott: — Rajta! Akkor behunytam a szememet és hirtelen mozdulattal kiürítettem a pohár keserüizü tartalmát. Mire felnyitottam a szememet, a pohár a hálószekrényein állott üresen éls nyálkás, zölidszinü pép tapadt meg a belső falán. Még egy tiszta pohár vizet ittam utána, hogy elmúljon szájam keserű ize, aztán nyakig húztam magamra a takarót, körülgöngyölteim a lábaimnál és vártam, miig hozzámelegszik a testeimhez. Élveztem a könnyű borzongásokat, mint gyermekkorom lefekvésutámi perceiben vagy amikor beteg voltam és a láz ölelő indái titokzatos álmokkal közelitettek feléim. Elmondtam az esti imádságot, végiggondoltam bűneimet éis a párnára fektettem az arcomat. Lehet, hogy nem is történt semmi, holnap feliébredek, mint máskor is és kiderül, hogy álom volt az egész. A szememet azonban mégis nyitva tartottam, mert mindent látni és mindent tudni akartam az utolsó pillanatig. De semmi különöset sem észlelteim, a megszokott tárgyak vettek körül szótlan nyugalmukkal. Aztán egyszerre észrevettem, hogy egyedül vagyok. Ettől megijedtem és gyorsan lehunytam a szememet. Azt hiszem., elaludtam.. Úgy tetszett, mintha nagyon sokára kopogást hallottam volna, majd kiabálást, hogy nyissam ki az ajtót. Nem ón, gondoltam magamban. Olyan jól éreztem magam, hogy imég a szememet sem volt kedvem kinyitni, nem hogy az ajtót, amihez előbb le kellett volna szállnoim az ágyból. Tisztán hallottam, a háziasszonyomnak szinte vészteli hangját, hogy a postás van itt, pénzeslevéilhordó, pénzt hozott, igen sok pénzt! No ezzel ugyan alaposan elkéstek, gondoltam magamban, de meg se mukkantam, még csak meg se moccantam. Nekem mindehhez már nincs semmi közöm. De az is lehet, hogy visszakiáltottam valamit. Neim tudóim. -> Úgy tetszett, mintha óriási nyílvessző hegyén röpülnék a végtelen felé. Majd meg mintha zuhantam volna és utána isimét a szobában találtam .magamat. Ez többször is megismétlődött. Ilyenkor hallottam a külső zajt. Döngették, feszegették az ajtót, mely végül irtózatos robajjal kicsapódott. De lehet, hogy csak én hallottam igy. Mégegyszer felnyitottam a szemeimet. Aranyszegélyes sapkát pillantottam meg a közelemben. A háziasszonyom ősz haja olyan feldulfau emelkedett az égnek, mintha a szél markolta volna föl. A hálószekréinyről felmutatta a zöld réteggel bevont poharat és a fiolát. Aztán nekem esett és rázni kezdte a vál- lamat: — Mit csinált, maga szerencsétlen? — Neim én, hanem a másik — akartaim felelni, de nem jutottak eszeimbe a szavak. Mintha valami olyasmit dilin nyögte m volna még, hogy hagyjanak békén, aztán a szemhéjaim sötéten és súlyosan lecsukódtak. igta wb V la V hb mf ti lm W W w W m W W faj W W » Bh m H ® W W W Háziasszonyok öröme a főzőrecept-qyüjteménv, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál
