Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-28 / 49. (4195.) szám

TOW<UU-yV\AfifcA&-HII&AB

1937 február 28, vasárnap*

Lányok a jégpályán

A fagy megszűnt, viduina a prágai határ is, ha a tavasz óvatos közeledését ravasz és kellemetlen kis februárvégi esők nem hátráltatnák. A határból egyelőre csak a Moldva partját látja az ember, az ember itt kísérletezik a tavaszi fuvallattal, de megered a már említett eső és az ember bemenekül a kávéházba. A kávéház a jégpálya partján terül el, ah igen, ezen a jégpályán látta az ember Somja Hennie korcsolyamutatványait egy-két évvel ezelőtt. A kávéház kies fekvésű, hosszú frontjának ablakaiból kényelmesen ki lehet látni a jégpályára. Itt még semmit sem tudnak a tavasz közeledéséről, itt tudományos eljárással hosszabbítják meg a telet és bár néhol már kiadós viztócsák borítják a mii jeget, a tavasz emyedetlen buzgalommal korcsolyázik a télben.

A tavasz, mondom, mert tiz és húsz év közötti. mindkét nembeli ifjúság tartja megszállva tiszteletreméltó számban a jégpályát. Megszállva tartja, de nem veszélyezteti a testi épséget, mint mi gyermekkorunkban. A mai ifjúság megfontoltan korcsolyázik és kizárólag a művészi mutatványokban edzi magát. Ez a meglepő az ember számára, mert ugy-e, a mi korunkban ilyenkor este nyolc felé elvadultak az ösztönök, vad vág- taíások, fogócskák, csavarócskák jelezték a közeli zárórát Husztagu lánc állt össze a csava- 'ócskára és repülő iramával elsöpréssel fenyegetett mindent. A legjobb korcsolyázó volt a végső láncszem és mikor a vad lendület magányosan kivágta, még arra is vetemedett, hogy féllábát vízszintesen kitartva, karbatett kézzel, az orosz tánc pózában repülte körbe a hatalmas jégpályát.

rőt. Meg fognak elégedni eggyel is.

A sport kiváló házasságközvetitő, mindenesetre jobb, mint az egyetem, vagy a hivatal. Magbizhatóbb. Jobban kihozza a formát a nőből és a becsületes embert a házasulandó férfiből. A sport hozománypótló, ez talán a legdöntőbb jelentősége. És elsőrendűen az. A polgárlány eddig, ha nem volt hozománya, elment hi- vetalnoknőnek, vagy beiratkozott az egyetemre. Valahol csak adódott valami, ha előbb nem, hát akkor, amikor a 'kenyérkereső nő jövedelme már megszívlelendő hozzájárulást jelentett a háztartás számára. A sport azonban bensőségesebben és egészségesebben hozza össze a feleket és a sportházasságban nem döntő a nő kenyérkeresete. A sportházassághoz elég egy kis hírnév, egy kis bajnokság, mert mögötte a valóságben edzettség, életkedv és életképesség derül. A sportházasságból lesz az igazi házasság a régi szabályok szerint, amikor a nő nem keres kenyeret, de egyensúlyban tartja a férfi életét, hogy kenyeret tudjon Keresni. Mert a sport egyszerűen az állóképességet növeli az egyre súlyosodé életben, tehát annak legelfogadhatóbb keretében, a házasságban is.

A legkitartóbb pedig a kis sportmüvésznők között egy tizennégy-tizenötéves kislány volt, aki nem volt egyedül. A papája ott állt a parton a korlátnál, kezében tartotta a leányka kabátját, figyelte gyermeke minden mozdulatát és utasításokat adott neki Az apa trénere volt a jövendő Somja Hennie-nek, bizonyára jól megfontok apai gondosságból. A jövendő kis bajnoknő apai utasításra végezte a gyakorlatokat, néha tízszer egymásután ugyanazt a figurát. Igyekezett ho- moritani, domborítani, ahogy a gondos tréner utasította. Egyszer aztán a kis bajnoknő már unta a dolgot, nekilendült valami nehéz mutatványnak, de elvesztette az egyensúlyt és — a 'kis sonja ráesett a henniere. Egyet nyekkent, fölugrott, odalódult az apjához és mentegetőzött.

Irta: Hegedűs Lóránt

ILI SZU blIlCS IIyeii vcnJ UOiyUiS-IUi. rv** lljll LUU"

vészek kis terepen dolgoznak, határozott program szerint folytatják az edzést, sokkal több szorgalommal és kitartással, mint vadsággal. És a legmeglepőbb: a mindkét nembeli ifjúság számarányában is nagy elto’ódás mutatkozik — a lányok javára. E kedves teremtmények foglalják el az előteret, pleine airben dolgoznak a kávéház ablakai alatt, a kis művésznők igyekeznek máris jól helyezkedni Ők azok, akik határtalan ikitartással ismétlik a körforgalmi mutatványokat, amelyeknek modem elnevezéseit már nem is ismeri az ember, mert a maga idejében csak hármas, nyolcas, slingli, keringő létezett és minden tudományok teteje volt a kadettugrás. Most ilyen kadettugrást csak zavarukban végeznek a kislányok, ha nem jut eszükbe okosabb. És nem zavarja őket a tavaszi eső, a kásásodó jég, ők kitartanak, a hivatásos szakmabeli művész makacs akaraterejével. Hat-nyolc kislány vette birtokba az előteret, néha keresztülsiklik közöttük egy fiú, véletlenül, előre meg nem fontolt szándékkal, a lányok példája elkapja őket, spontán kivágnak egy-egy figurát — biztosabb, erőteljesebb lendülettel, műit a lányok — aztán lódulnak tovább meggondolatlanul, a pálya kieső, kevéssé látható részeibe, nem törődve pleine airrei és közönséggel.

De a lányok aránytalanul többen vannak az egész pályán, legalább egy az öthöz és szorgalmasok és törekvők és folytonosan a nézőközönség szeme előtt vannak. Mert az emberek a kávéházban végigülik a jégpályára néző frontot, az emberek szemét megfogta a fiatal lendület, itt nincs többé újságolvasás, nincs diskurzus, minden szem a kislányokra mered, mert — akármennyire küzködnek még a föladattal a testtartás rovására — a lendületes mozgás változó kis szenzációi kötik az embert, akár a szünetlen hullámverés a tengerparton.

De gondolkozni azért lehet és az embernek eszébe jut, hogy miért éppen a lányok? Hiszen igaz, más pályán is a lányok szorgalmasabbak, kitartóbbak, a fiuk lendületesebbek, de a komoly kenyérkereső pályákon még mindig a fiuk vannak többségben ... itt a jégpályán pedig, a műjégpályán, a műkorcsolyázó pályán ...

Igen, az ember ösztönszerüen azonos fogalommá avatja az azonos kifejezést és rájön, hogy igaza van. Sonja Hennie karrierje szédítette meg a kislányokat? Valószínű. Sonja Hennie, a gyönyörű, nemcsak annyit keres, amennyit akar. de filmsztár is lett belőle. Itt kapcsolódik az uj álom a régi álommal, de az uj álom egymagában is nagyon terjedelmes. A sport majdnem minden ágában nyitva áll a pálya és ez a pálya igazán nem utolsó. A férfi számára lehet kenyérkereset a sport, a nő számára ezenkívül még sokkal több: férjhezmenési lehetőség. A sportüzők számához 'képest nagyon csekély ama férfiak száma, akik kenyeret verejtékeznek ki a sportból, de töméntelen — bizonyos helyzetekben százszázalékos — ama nők száma, aídk az üde sport hevében eveznek be észrevétlenül a házasság ré- yébe.

,,A világbajnoknak korán mennek férjhez", — talán ez a közmondás fog kialakulni, helyesebben csak tudatosulni, mert a valóságos natása ennek a meggyőződésnek már megmutatkozik — itt a jégpályán is. Sonja Hennie nem ment még férjhez, ő már annyira van, hogy egyelőre még nem is fontos neki. Kérője azonban volt már száz. Itt a prágai jégpályán edző kislányok csak álmodnak Sonja Hennie szerencséjével, de nappali fantáziájukban talán nem is gondolnak arra, hogy vilógbajnoknők lesznek. Csak olyan 'kis helyi' bajnoknők. Viszont nem is akarnak, száz kéMióta lélekbuvárlásra adtam magamat s ko-1 ronként szuggerálással is foglalkozom, arra a föl- | fedezésre jutottam — amit más pszichológus már S bizonyosan előttem régen fölfedezett —, hogy a lélekbe való betekintésnél nem a szem fontos, hanem a szemhéjjnak a csukódása. Ez a legönkéntelenebb s egyúttal legközpontibb mozzanata annak a lelki szervezetnek, amelybe belé akarunk hatolni, legnevezetesebb megnyilvánulása annak az eddig előttünk elrejtett akaratnak, aéfelynek helyébe mi a saját akaratunkat akarjuk sugalmazni, A szem villanásában s félénk vagy kihívó tekintetében, boldoglátó vagy baj- látó hangulatában benne van ugyanaz a rejtel- messég, mely a szemhéjj leereszkedésében vagy fölrebben ésében js jelentkezik, csakhogy a szemet az Akarat a maga uralma alá tudja terelni, leparancsolja vagy elfátyolozza pillantását. A szemhéjjal szemben azonban az Akarat tehetetlen: ez megy a maga ösztönös és leplezetlen mozdulásai szerint. így árul el mindent ő a titkolódzó szemek csacska társa vagy az elzárkózott léleknek fecsegő kapusa.

Maga a szemhéjjnak lezáródása, ha jól megfigyeljük — de ahoz nagyon keményen s ismételt, rögzített figyelemmel kell lesni a megfigyelendő lélek társat — ez a lezáródás oly jellegzetes, hogy úgyszólván kifordítja felénk az egész eldugott és begombolkozott embert Vannak szemhéjjak, melyeknek fáradt csukódása hívogató kéjt jelent: olyanok, mint ama félig leeresztett *

redőnyök, melyek elé virágokat tettek ki az ablakpárkányra s az ember minden pillanatban azt várja, hegy egy integető csipkekendő fog kinyúlni rajtuk. Vannak szemhéjjak, melyek az Opera vasfüggönyéhez hasonlítanak: tulajdonosuk kimért és elhatározott mozdulattal jelenti, hogy már nincs többé mit keresnie a külvilágban s beiül ezalatt szétbontják összes fölszerelését és a lélekből, amit eddig mutatott, nem marad semmi más, csak üres váz. Sok ilyen operafüggönyös bábra akadtam már, jóval többre, mint ők maguk hiszik. Vannak várakozó és leselkedő szemhéjjak. Ezek hirtelen és gyakran rebbennek: ha feléjük közeledünk, akkor zz apró ráncokon látszik, hogy várnak valakit, de nem merik azt szemükkel sem elmondani. A te szemednek kell ezt kitalálni az ő szemlehunyásukbóh Vannak szemhéjjak, melyek oly gyorsan és biztosan zárainak, mint mikor este az ékszerüzleteket lezárják s a redőnyökön nyilas marad csak azért, hogy egy kis lyukon mindenki benézhessen és lássa, hogy nincs számára, senki számára titok; ezért nincs titkuk az ilyeneknek a te számodra sem. És van oly szemhéjj, amely ruganyos, selymes, egyenletes: jelenti azt, hogy ott bent oly nagyszerű kiegyenlítettség uralkodik, mintha görög oszlopcsarnok márványai közé lépnél —* egyebet sem kell tenned, mint magadban is fölfedezni a kiegyenlítettség jótevő rendjét s ezért kidobni magadból e szemek nézésére minden kandahandát — mert hiszen nemcsak az élésJelenté'ktel'en kis virág. Apró helybe: hófehér. Olyan igénytelen, mint egy régimódi kis tűndénmese.

Mégis: van egy nagy előnye a karcsú liliom, a vérpiros vagy halványsárga rózsa, a fodros- bodiros páross®eg]fü fölélt. Előny: amii mindent jelent. A név mindennél többet, ér.

ő az első virág, amelyik tél múltával megjelenik.

A virágok apró kis Coluimíbaisa, amelyik először látja meg a — tavasod. A virágok Lindbergh-je, először röpül hófehér aeroplán- szinmom a nagyvárosi uccák téltől elbágyadt, kimerült buis soraira.

A hóvirág még a női bundácskán díszeleg. Tavaszi disz a télükaMton.

. . . Kipróbált Don-Jua/nok, akik két marokkal szedték a virágot, közömbösek lesznek a legszebb, a legritkább irányában is. Hogyan is mondta ama hetyke sipádés, barettes gavallér, akii rögén, századokkal előbb Felső- Olaazorsiziágnak úgyszólván vailaraennyi ápolt virágos kertjét megdézsraálta? Hogyan is felelt futó szerelmek, veszélyes, gáláns 'kalandok elszánt, tűnt századok nmltán is nagyhírű gavallérja, hajlott koráiban, amikor a kiváncsiak kérdése ostromolta, megnevezve sorra a nőket, akikor már tisztes, élemedett dámákat,

— Nem emlékezem.

És 'fölemlítették előtte mindet, neveiket, amelyek emlékirataiban előfordulták, olyanokat, akikért majd meghalt, olyanokat, akik meghaltak érte, olyanokat, akik — éltek érette. A válasz pijra ez volt:

— Nem emlékezem.

De amikor egy lleány nevéhez, egy édes, szép ileníhajiu leány emlékébe® értek, a® egyetlen ragyogó édes szép emlékhez, amely a vén huncut zajos élete során átragyogott, — %

vén gavallér élénken emelte föl csipkegalLér- ba süllyedt fejét, fény csillant meg a szemében, reszkető keze a szivét kereste valahol a kék arany-bársony frakk alatt és csaknem fölemelkedett a tolólvoic-silbam:

— Oh, ©millékezem . . . emlékezem . . .

Persze, hogy emlékezett! Mert ez a lány, akihez nem kötötte semmi, csak egy ábrándos szerenád a titkos boltivek alatt, csalt egy virág, amely éltébe hullott a vasrostélyos ablakból, amely úgy meredt rá az enyhe iholdsü- tésben, mint valami hűséges gardedám . . . ez a leány, a drága, a kedves, az egyetlen, az eseménytelen, a mingyárt halványuló, a gyorsan tovatűnő — az első vodt. ö nyitotta meg a lángolások, vad csaták, féltések, oktalan to- bogások, boldog szenvedések és szenvedő boldogságok hosszú sorát, ő, aki nem volt sem boldogság, sem szenvedés, nem volt lángolás, .lobogás sem — áloim volt ampán.

De az első volt.

És amikor az első eljő, nem őt szereti, meg a fiatal, földofabanó szív. Hanem —• magát a szerelmet.

Ez a története, ez a sikere a hóvirág évről- évre visszatérő mosolyainak. Nincs virág, amelyre boldogabb örömmel nézünk és amelyet szivünk mélyén jobban ünnepelnénk.

Mert nem a hóvirágot szeretjük. Hanem imagát a tavaszt!

Jöhetnek a csodálatos virágok hosszú sorban— egyiknek sincs meg az a hatása, az a sikere, mint ennek a szelíd, halvány, gyenge- szirmú virágnak, amelyik 'tudja az élet 'legnagyobb és legtitkosabb titkát.

Tudja azt: hogyan kell kellő Időben érkező iJ

FARKAS IMRE.

Az apa arca meg se rezdült, nyugodtan mon* dott valamit a lányának, nem lehetett hallani,, hogy miit Ahogy az ember elképzeli és ahogy a helyzethez illene, talán ilyesmit:

— Vigyázz, kislányom, a bokádra nagyon kell vigyázni. Ha kificamítod a lábadat, vége a művészetnek. Apád gondos nevelést ád neked, a leggondosabb nevelést adja a mai igények szerint. Apád nem visz a bálba, mint a múlt században tették fiatal lányokkal, apád nem szerez számodra állást valamely nagy bankban, ahogy a század elején szokásos volt, apád nem irat be az egyetemre, mint ahogy a háború utáni években divatozott, apád nem enged a szinipályára, mert az egyformán bizonytalan valami száz év óta, apád csak azt teszi, amit tehet és ami ma a legokosabb: korcsolyázni tahit. Tenisz, vagy vívás sem rossz, de a jégpálya mutatósabb. Ha világ- bajnoknő lesz belőled, akkor tied a világ és Hollywood, ha csak országos bajnoknő leszel, akkor tied a képeslapok népszerűsége és a sportklubok fiatalsága, ha pedig csak Prága város bajnoka leszel, az is fölér százezer korona hozománnyal. Ezt nyújtja neked apád, mivel készpénzben nem tudja nyújtani.

SÁNDOR IMRE.

kamránk van tele kidobott dobozokkal, hanem a lelkünk is tele elhasznált reklámáruval, amitől meg kell szabadulnunk, ha a szemhéjj ak beszédének hallgatása alá kerültünk.

Ez a szemhéjjtantdmány és kutatás, melynek még csak az elején vagyok, jóval nagyobb, mint az alchitnia, a planéfcahuzás, a grafológia vagy ai tenyérből való olvasás. Nagyobb mindenfölöt* azért, mert nem holmi holt anyag, ásvány, irás, papiros, pergament vagy a kéz vonala a vizsgálat tárgya, hanem eleven, morgó, mindegyre ujra- születő lélek van előttem: ő maga rebben, ő maga sir vagy hallgat, maga hiv téged vagy elutasít.

Hogy kiképezzem magam szemhéjjmesterréj (egyszer ez is foglalkozás lesz majd s a telefon- könyvben a bridzsmesler mellé iraíik), magamon folytatom most a kísérleteket. Lehunyom két szemem szemhéjjait. Ez nem megy olyan köny- nyen, mert tiltakozik ellene a Szem. Ez a magri természete szerint mindig meg akar szólalni s rárivall, hogy ne vegyem el tőle legalább a saját világosságát, ha már jobbat, szebbet nem adhatok neki mások fénylő fényességéből. Szem ur már nagyon hozzászokott a diktatúrához, nehezen veszi, ha az ember kissé korlátozni akarja a hatalmi területét. Nehéz egészen elfeledkeznie arról, hogy mások is vannak rajta kívül a világon, már tudniillik mindenkinek saját világában, mert azon túl aztán — hasztalan minden erőlködés — sohasem jutunk. Egyszóval rá kell parancsolni az llrra, a Szemre, hegy higyje el, hogy éjszaka van, mikor a lámpásokat mind lefátyolozzák. Én tudom, hogy világos nappal van, perzselőn ég a nap és az élet. Szem is tudja, de mégis meg kell kérnem, tegyen úgy, mint hogyha eloltották volna a mécseket Sötétség van. Mondom, hogy: Sötétség! és leeresztem az Élet redőnyét, lassan, szinte ünnepélyesen. A szemhéjjnak minden ránca egy-egy rovátka, mely külön gördül le, mint az ablakom léces függönye. Már majdnem leérkezett, most tovább hull a szemránc, már csak csekélyke nyilas, min a világosság — világ világossága — beszűrődhetik. Egy fél pillanatra még beragyog rajta a távolból valami rózsaszínű fény. Aztán hamaszürke lesz az egész mindenség, egész a menyezetig. Végre teljes a sötétség. A szemhéjjaim kedvesen és mélyen — mintha csak női kéz bársonytenyere nyomta volna le — lehunyták a szemem.

Mély sötét és teljes világban érzem magam, Lassan — miután a külső fény s a külső zaj elveszett — lassan a szék is érzékelheíetlenné válik, amelyben ülök. Egyszer csak nincs semmi abból, ami mástól származott* Jól elbújtam a szemhéjjaim kettős álarca alá s ezért ugysnak-1 kor a Lélek levetett minden álarcot* Szemhéjjaim foglya vagyok: tehát egészen szabad. Minden eltűnt, mi börtönszerü: a hivatal, az iratok, a gondok 8 a terhek. Eltűnt a ház s a szoba is. Eltűnt maga a személy. Szabad vagyok. Szabad azért, mert a magam fogságában tart a lezárt két sze* mem két héjjá, őriző kapusa,

Lehajtóm tökéletesen a szerahéjjaimat: most

jól sikerült a mutatvány. Ezért egyszer kiszabad dúltam nemcsak a Térből, hanem az Időből is, Eltűntek napjaim, hónapjaim, éveim. Évtizedeim immár sehol sincsenek. Ehnállott, mintha soha-? sem lett volna az Idő egész tartalma: a múlt. Mert mi más tartalma volna az Időnek? Az, hogy öreg vagyok, úgy szerteíutott, mint napsugárra a goraolygó köd. Csukva a szemhéjjam s most minden tünemény megfordítva látszik: bent a sötétség megérkezése semmivé kergette a gondokat s ezek nehéz, nyomasztó nyomait. Ilyen szabad még sohasem voltam, mint amikor bátran elmenekültem lebo csatolt szemhéjjaim áthatolhatatlan függönye mögé.

Itt ülök: a szemhéj jam zárvau öregség s évek helyett az az érzésem, hogy a Világ rogy hajója biztosan szeli velem az óceánt. Nem kell semmi tennem, csak egyedül lennem Magammal s vári, amint bölcsen s boldogan siklik a nagy Hajó. Édesen ringatnak a habok s elmossák az egész környezetet. Szemben csak egy nagy szivárvány fölírása látszik. Ez van ráírva: „öregség".

Zárva szemem, nincs már pillantásom, csa> halkan sóhajtok, hogy meg ne halljanak s föl ne ébresszenek.

Hahói Hajóm! öreg hajóm! Hahó!

4