Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-04 / 28. (4174.) szám
J&jH I XVI. évf. 28. (4174) szám . Csütörtök • 1937 február 4 J&j ^ Jf MMS M ▼ Kis 8I&^ %&r 9 jj ''®jÍ^ jg|3 jjjjr Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K6. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KE. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i e e 12, 11. emelet 9 Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. A második ötéves terv csődje A madridi nemzetközi brigád parancsnokát elcsapják Kleber orosz tábornok sorsa Uj offenziva Madrid ellen! (sp) Prága, február 3. Vájjon a szovjet modernségét, az eszmék haladását és az uj időket jelképezte-e, hogy a trockista pör elitéltjeit nem puskákkal lőtték agyon, mint hajdan szokás volt, hanem legépfegyverezték őket, mintha ezzel is a gépcivilizáció diadalát, a ..nagyobb arányokat", a „rekordteljesitményt" és „az uj gyaikorlatiságot" kívánták volna ünnepelni? Meditációkkal nem sokra megyünk, <— de azok az adatok, amelyek a harmadik nagy orosz rémper után Európába kerültek, most ugyanazzal a fegyverrel verik vissza a szovjetet, mint amilyenekkel a szovjet hajdan támadott. A statisztikák legújabban a szovjet ellen dolgoznak. A második ötéves terv vége felé jár, de sem Oroszországban, sem a külföldön nem ün- neplik sikerét. Az elvtársa'k és az elvbarátok hallgatnak, — hol van az Európát resz- kettető diadalorditás, amely az első ötéves terv eredményeit világgá Ikürtöl'te, hol vannak a büszke adatok és a felfelé tornászó grafikonoké Csak trockista pörök vannak, amelyek lerántják a leplet a való dolgokról és arra késztették az európai szakembereket, hogy kissé szétnézzenek a szovjetstatisztikák rejtekeiben, összehasonlítsanak, észrevegyék a kényszerűségből vagy az összhatásra nem gondoló részletadatokat, amelyek nincsenek és nem is lehetnek a „nagy alapvonal" tudatában s ezekből konstruálják meg a mai szovjetélet igazi arculatát. A trockista pörökről ma már világos, hogy a második ötéves terv kudarcának leplezésére szolgáltak. Az európai ember a krízis éveiben nem igen figyelte a szovjet- dolgolkat s nem törődött az orosz bél-viszonyokkal, de a moszkvai főállamügyész a Radek-pör alatt hirtelen felkeltette érdeklődését a szovjetközgazdaság iránt. Gép- rombolásról beszélt, a gyárak lezülléséről, a vasutaknál észlelt bajokról, a termelésben beállott zavarokról, a rendes közgazdasági élet fennakadásáról. Mindenért természetesen a nagyarányú trockista propagandát tette felelőssé, —» de az európai fülekben csak az eddig soha nem hallott adatok ragadtak meg. Hogy-hogy? Az iparosodás nem bonyolódik le oly zavartalanul és tökéletesen, mint hirdették? A második ötéves terv „nem egészen sikerült" s a troc- kizmus felelős? Európát a bűnbakkeresés mögött a tények érdekelték. Egyre több lap és szakember foglalkozott a szovjet közgazdasági életének adataival. A Daily Te- legraph elsőnek irta meg, hogy a trockista per a kudarc leplezése volt, mert Oroszországban az iparosodásnak sem elve, sem gyakorlata nem sikerült. A tízéves erőfeszítés zsákuccába kergette a népet. Mig az első ötéves terv alatt a hallatlan arányú propaganda a hatalmas állami apparátus és a friss lelkesedés valóban bámulatraméltó eredményeket tudott elérni, a második ötévben már a kifáradás jelei mutatkoztak, az orosz ember összetört, visszaesett régi letargiájába, mert emberfeletti volt az, amit Sztálin tőle követelt. A trodkisták tiz év előtt megmondották, hogy az iparosodás programja keresztülvihetetlen és feleslegesen kisajtolja az orosz nép erejét. Tiz év alatt a muzsikkal lehetetlen megvalósítani, amit az évszázadokig nevelt germánok és Madrid, február 3. A kormánycsapatok jelentése szerint kedden a nyugati fronton visszaverték a nemzetiek elkeseredett tanktámadását, annak ellenére, hogy a támadásban a mór gyalogság erős osztagai is részt vettek. A kormánycsapatok kellő időben megfelelő tartalékokról gondoskodtak és tankelháritó ágyukat vonultattak föl, amelyek megállították az előnyomuló Fran- co-csapatokat. A tankok és a háromszáz, lövészárkokban elsáncolt miliciakatona között többórás küzdelem tombolt anélkül, hogy a tankok előnyomulhattak volna. Végül is a tankok beszüntették a tüzelést s ezt a pillanatot a kormánycsapatok fölhasználták, hogy ellentámadásba menjenek át. Kézigránátokkal több tankot elpusztítottak, mig a többi harci kocsi sietve visszavonult, A kormánycsapatok támadását a gyalogság és a lovasság rohama fejezte be, A milícia többkilométeres tért nyert ezen a frontszakaszon. A kegyvesztett Kleber ‘ Madrid, február 3, Valenciában hírek terjedtek el, hogy Kleber tábornokot, a nemzetközi brigád orosz parancsnokát a valenciai kormány el akarja mozdítani állásából, Madridban nem ismerik a valenciai kormány szándékát, de köztudomású, hogy Kleber néhány nap óta- Valenciában tartózkodik, Franco a fronton Salamanca, február 3, Franco tábornok Va- rela tábornok kíséretében ellenőrző körutat végzett a madridi fronton. Ebből a tényből illetékes körök arra következtetnek, hogy Franco a támadás súlypontját nem akarja a maiagai frontra áthelyezni, hanem uj offenzivát készít elő Madrid ellen. Valenciai hajó Franco-párti tisztjei Bukarest, február 3, Konstansából érkezett jelentés szerint Jozé Maria ligáida spanyol tengerészkapitány és négy spanyol tiszt a Dániel Campo Morca spanyol tankhajóval a szárazföldre menekült és védelmet kért a kikötő hatóságainál a hajó saját legénysége: ellen. A tisztek szerint a hajó legénysége nyílt tengeren fellázadt ellenük és fogságba vetette őket. Kabinjaikból csak Konstansa kikötőjében tudtak elmenekülni és ioy jutottak a szárazföldre, A hajó tisztjel állítólag Francoékkal rokonszenveztek, mig a hajó á kormány szolgálatában áll és Oroszországból szállít anyagót Spanyolországba, Spanyol kormányrepülógópek bombáztak egy brit hadihajót London, február 2. Három spanyol kormányrepülőgép három bombát dobott a Royal Oak brit páncéloshajóra, amely a gibraltári szorosban cirkáld. A bombák célt tévesztettek. Valószínű, hogy a spanyol repülőgépek az angol hadihajót összetévesztették a Canarias-szal, a spanyol nemzetiek cirkálójával, mert Valencia hivatalosan jelentette is, hogy a spanyol' kormányrepülőgépek a gibraltári szorosban „eredményesen bombázták" a Canarias cirkálót. Norvégia kártérítést követel Valenciától Oszló, február 3. A valenciai norvég ügyvivő 400.000 korona kártérítést követel a „Gulnes" norvég hajó bombázásáért. Két kormányhadihajó ugyanis többször rálőtt a norvég gőzösre, amelyet megrongált és a legénység négy tagját megölte. A spanyol külügyminiszter megígérte, hogy teljesíti a norvég kívánságot. Horvát-szerb egyezkedési tárgyalások Belgrád, február 3. Koros.ec Ante belügyminiszter kedden felkereste Macseket, a horvát ellenzék vezérét vidéki birtokán, s vele két óm hosszat tárgyalt, A tárgyalások eredményéről eddig nem adtak ki jelentést. — Belgrádi jólformált körökben úgy tudják, hogy Pál ker- mányzóherceg, aki jelenleg Szlovéniában tartózkodik brdói birtokán, a napokban kihallgatáson fogfa fogadni Macseket, románok a technika századában nyugaton | megvalósítottak. Sztálin csökönyössége győzött s most, amikor érzi, hogy a trockista elv igazsága kezd megmutatkozni, kegyetlenül leszámol azokkal, akik megkezdték igazuk eredményeinek kihasználását. Oroszország fáradtan és kimerültén liheg a sziszifuszi erőfeszítés után. Gyorsan átvett jó tulajdonságait kezdi unottan elhagyni, visszaesik a régi formába, a tisztek, a ma- gasrangu hivatalnokok és a gyárigazgatók hajdani világának petyhüdt és beteg formái közé, az üzem ismét zavaros, a számok ismét lefelé kullognák. Elsőnek André Gide fújt riadót, ö nem értett a közgazdasághoz, csak az orosz lélek régi bi- zantinizmusának visszatéréséről szólt, mint finom szeizmográf, megérezte, hogy az „uj orosz lélek" cseppet 9em uj és távol áll attól az eszményképtől, amit a nyugati demokrata eszményképnek elismer. Utána szakember és angol szocialista szólalt meg: Sir Arthur Citrine, a nemzetközi szakszervezeti szövetség elnöke, ■aki 1926-ban lelkes könyvet irt Szovjetorosz- országról, de 1936-ban, amikor másodszor járt néhány hónapig odakint s szakértő kíséretével mint régi szocialista alaposan tanulmányozta a helyzetet, csalódottan és kiábrándulva számol be kollektív tanulmány utjának eredményéről. („I seardh fór truth in Russia", London 1936.) Mint Gide, a reményt ő sem adja fel, s bízik a szovjet jövőjében, különösen ha Oroszország, mint az előjelek és az uj alkotmány mutatják, angol — és kapitalista — értelemben demokratizálódik, de a fejlődés eredménytelensége, amit tiz év után látott, mélyen megdöbbentette. Könyvének (százötvenezer példány fogyott el belőle néhány nap alatt) adataival nem foglalkozhatunk. Nem követhetjük utján, amikor meglátogatja a lerongyolt Skoxokhod cipőgyárat, a Taylor- és Münsterburg-rendszer alapjánl kizsákmányolt 125—200 rubeles fizetésű mun-! kásákat, beszél a munkabérek közötti igazságtalan ellentétekről, meglátogatja a Kirov- (régi Putilov) müveket, ahol a darabszám (akkord- rendszer) szerint fizetett munkások a 152 rubeles éhbér és a 494 rubeles fejedelmi honorárium között keresnek, meglesi az - éjszakai letartóztatásokat, beszél a finnországi hivatalos valutacsempészetekről, a Torgsin-boltoik bezárása után támadt drágaságról, az elhanyagolt, piszkos emberekről és fényes, aranysujtásos tisztekről, akik cigány mellett mulatnak (a szovjet-pezsgőgyártás évi 120.000 palackkal emelkedett, ez is a jólét jele, ha 5—10.000 emberrel többen isznak pezsgőt?). Leírja a Sztálin - motorgyár düledező épületeit, a mintalakásokat és a lakásínséget, vitatkozik Tomskyval (szegény, akkor még élt), ellenzi a sztachano- vizmust, amit a világ legszemfényvesztőbb és egyúttal legklzsákmányolóbb munkarendszerének tart, s elmondja, miféle hallatlan anyagi károkat okozott egy fonógyárban az a „kitűnő munkásnő", aki 16 orsó helyett 104-et tudott kezelni, s az orsók fele tönkrement. De Citrine-nél megdöbbentőbb képet rajzol a második ötéves terv kudarcáról a Pfiitomnost- ban, tehát egy 'baloldali és szovjetbarát lapban V. Borin, a fdtünő szocialista nemzetgazdász. Adatait itt nem idézhetjük mind, az egész cikksorozatot közölni kellene. Leírja a szovjetstatisztikák közti ellentmondásokat, összehasonlítja Molotov, Remmele és Mikojan számadatait s borzalmas képét adja a szovjeitnyomornak. Húsz évvel a forradalom után az orosz cukorfogyasztás a hivatalos statisztika szerint (a valóságban valószínűleg kisebb) fejenkint 12.4 kilógtam, GsehszLovákiában a krízis legsúlyosabb évében is 21.3 kiló volt. S az orosz fogyasztás az előirányzott évi 2500 milliós termelésre van kiszámítva, holott a cukortermelés 1935-ben csak 2000 millió tormát ért el. Csehszlovákiában az általános húsfogyasztás a munkanélküliség mélypontján fejenkint 28.5 kiló volt, a szovjetparadicsomban 3.8 kiló, — a hivatalos előirányzat szerint. A mezőgazdasági reorganizáció teljesen csődöt mondott. 1916-ban 35.1 millió ló volt Oroszországban, 1932-ben 19.6, az ötéves terv szerint 1937-ben 21 milliónak kellett volna lennie — s Inkulichnov hivatalos adatai szerint csak 16.6 millió van. Az előirányzott 43.4 millió sertés helyett 12.2 van, birka 65.6 helyett csak 38.6 (1916-ban 40.7 volt), s igy megy tovább minden vonalon. A tanítók száma 200.000-ről, igaz, 700.000-re emelkedett, de Muskin a szovjet- kongresszuson élismerte, hogy a tanítók 70 százalékának alig van elemi iskolai végzettsége és képtelen a fiatalságot nevelni. Az állami sertésüzem fejlesztése 1935-ben 552 millióba került s csak 387 millió értékű sertést értékesíthetett (igy volt az elmúlt öt év mindegyikében). Molotov kijelentette, hogy a szovjetmunkás teljesítőképességét 62 százalékkal emelni kell. Ha Nyu- gateurópában valaki ilyet kívánna, bolondnak tartanák, mert minden munkás teljesítőképessége régen 'kiegyensúlyozott, de a szovjetmunkás, úgy látszik, mélyen a normális színvonal alatt dolgozik, ha teljesítményét ennyire „fejleszteni" •lehet. Borin ir a 150 rubeles átlagos munkásbérről és a gyárvezetők, átlagosan 6000 rubeles jövedelméről ' (ezek itták ki a jólét emelésének dokumentálására büszkén hirdetett 120.000 palackos pezsgőtöbbletet), ir az orosz szállodák éttermeiről, ahol cigányzene mellett isszák a pezsgőt a fényes egyenruháju gőgös tisztek, a magas bürokraták és a gyárigazgatók., mig az étterem segédszemélyzete 80 rubeles bérből tengődik. — Ismerik a filmeket, amelyek a cári Oroszország úri életét ábrázolják? Ilyesmit mutatnak. Hiába részleteznők az adatokat, Citrine könyvét és Borin cikkeit át kell olvasni, hogy lássuk a második orosz ötéves terv kudarcát és megismerjük a véres Trockij-pörök igazi hátterét.
