Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-20 / 42. (4188.) szám

Olaszország és Középeurópa Az angol alsóhoz elfogadta az uj fegyverkezési törvényt Megkezdődik az angol flotta és légi hadsereg gigantikus felszerelése (*) Az európai külpolitikai arcvonal egyik legfontosabb, mindenesetre legtöbbet vitatott kérdése, hogy mi történik Olaszor­szággal? Egyes lapvélemények szerint az olasz külpolitika teljesen uj princípiumokra helyezkedett, mások viszont csak azt hirde­tik, hogy bizonyos kérdésekben taktikai okokból változtatta meg eddigi magatartá­sát, egyébként azonban hiven kitart azok mellett a külpolitikai elvek mellett, ame­lyekre Mussolini egész politikai rendszerét felépítette. Hogy a két felfogás közül me­lyik a helyesebb, majd az események fog­ják megmutatni. Szigorúan a tények alap­ján egyelőre csak az állapítható meg, hogy: 1. Olaszország szakított eddigi Balkán-po­litikájával. 2. Ami a középtengeri kérdése­ket illeti, feladta a revizionista álláspon­tot és feltétlen híveként jelentkezik a status quonak. 3. Jugoszláviával minden látható külső apropó nélkül barátságot fogadott. 4. Törökországgal, ha nem is kész abbéké még, de megkezdődtek a tárgyalások, S hogy ezen a téren is lehet olyasféle megle­petésekre számítani, mint amilyenek jugo­szláv vonatkozásban érték Róma barátait és ellenfeleit, ezt az is mutatja, hogy a tö­rök külügyminiszter levizitelt Cianonál, mi­előtt hazatért volna. Pedig ez a vizit ezelőtt három hónappal még hírlapi kacsának is tulmerész lett volna. 5. Oroszországgal fo­kozatosan romlik Róma viszonya, pedig ed­dig Rómában szigorúan különválasztották az orosz kérdést a kommunizmus kérdésé­től s az európai hatalmak között Olaszor­szág volt az első, amely sietett’ különbsé­get tenni a Komintern és a moszkvai kor­mány között. Természetesen nem egészen tökéletes ez a helyzetkép, mert hiszen számos más rész­letkérdésre is ki kellene térni, hogy pontos és teljes képet adjunk az olasz külpolitika törekvéseiről, de a vezérfonal ebben az öt pontban összefoglalható. Bennünket az egész kérdés azért is érdekel, mert hiszen Olaszország egyike azoknak az európai nagyhatalmaknak, amelyek Középeurópa vitás kérdéseibe mindig beleszólási jogot vindikáltak maguknak s azért is, mert a római jegyzőkönyv révén Olaszország köz­vetlen is érdekelve van az úgynevezett du­nai kérdésben. A fentvázolt helyzetképből lehet bizonyos következtetéseket levonni anélkül, hogy túlságosan merész kombiná­ciókkal fűszereznénk következtetéseinket. Mindenekelőtt meg lehet állapítani, hogy Olaszország igyekszik külpolitikai aktivitá­sának súlypontját Középeurópába áttolni. Mikor az abesszin hadjárat megindult, a külpolitikai baljósok megállapították, hogy ezzel vége Olaszország európai karriérjé- nek, a következő évtizedekre lekötötte a vállalkozás 'Olaszország minden fölös ener­giáját s a jövőben olasz hatalmi nyomás ki­zárólag a Földközi-tengeri szférában lesz tapasztalható. Ez a jóslás megbukott már az időszámításnál, mert nem tartott egészen egy évig, mig az egész abesszin kérdéskom- plexummal elkészült Olaszország. S nem tartott örökké az angol-olasz ellenségeske­dés sem. Az úgynevezett úriember-szerző­dés, amely Olaszország és Anglia között helyreállította a hagyományos jóviszonyt, ismét megnövelte az olasz hatalmi szó sú­lyát egész Európában. Tehát nemcsak a Földközi-tenger partvidékén, Mindabból London, február 19. Az alsóház 329 szavazat­tal 145 ellenében teljhatalmat adott a kormány­nak, hogy kiírja a 400 millió fontos fegyverke­zési kölcsönt. Ezzel Anglia megkezdi a világon egyedül álló arányú fegyverkezésének realizálá­sát és az eljövendő öt évben csaknem ezer mil­liárd koronát fog fordítani hadseregének és flot­tájának kifejlesztésére. Az alsóház vitájában Attlee őrnagy, az ellen­zék vezére kifejtette, hogy' az angol fegyverke­zési megindokoló fehérkönyv a háborút nem mint egy távoli lehetőséget, hanem mint a közel jövőben okvetlenül megtörténő bizonyosságot kezeli. Baldwin záróbeszédében hangoztatta hű­ségét a népszövetséghez és kijelentette, hogy Nagybritánnia nem akar támadó háborút foly­tatni. A fegyverkezés kizárólag azért történik, hogy Anglia elháríthassa a támadó háború ve­szedelmét és biztosíthassa a világ békéjét. A brt demokrácia védelme azonos a béke védelmévé*. Baldwin bízik a jövőben és bízik abban is, hogy sikerülni fog a célokat megvalósítani. Elérkezett az áldozatok órája, amikor mindenkinek köteles­sége, hogy gondoskodjék az angol nép bizton­ságáról. Baldwin beszédét az alsóház hosszantartó lel­kes helyesléssel vette tudomásul. Spanyolország elszigetelése Csehszlovákiában is életbelépett az önkéntesek kiutazását megtiltó intézkedés Hevesharcok a Jarama vidékén >A kormány győzelmet jelent Prága, február 19. Hivatalosan jelentik: A spanyol ügyekbe való benem avatkozás nemzetközi bizottsága 1937 február 15-én el- ihatárorjta, hogy a benemavatkozási szerződés aláírói kötelezik magukat, hogy február 20-án, szombaton éjfélkor olyan rendszabályokat fo­ganatosítanak, amelyek lehetetlenné teszik az önkéntesek kiutazását Spanyolországba. Ez a határozat Csehszlovákia számára is kötelező. Éppen azért hivatalos körök a közvélemény tájékoztatására a következőket közük: Az államvédelmi törvény 176. cikkelye sze­rint mindenki bűncselekményt követ el, aki a kormány engedélye nélkül a köztársaság állampolgárait egy idegen hatalomban való katonai szolgálatra toborozza és bűncselek­ményt követnek el azok is, akik e toborzást közvetítik. Az illetőket hat hónaptól öt évig terjedő fegyházbüntetéssel sújtják. A cseh­szlovák hatóságok a lehető legerélyesebben üldözni fogják az ömkéntestoborzást akár a spanyol kormányhadseregbe, akár a felkelő hadseregbe és a vétkeseknek talált szemé­lyekkel szemben a legnagyobb eréllyel jár­nak el. Letartóztatják őket és az idézett tör­vény alapján biróság elé állítják. Az állam­védelmi törvény alapján csehszlovák állam­polgároknak az idegen katonai szolgálatba va­ló lépése is büntetendő cselekmény és szi­gorúan üldöztetik. Olyan egyéneket is letar­tóztatnak tehát, akik saját felelősségükre és önként lépnek be külföldi hadseregbe. Szigorú ellenőrzés A csehszlovák határmenti hatóságokat a legszigorúbban utasítják, hogy azokat a cseh­szlovák állampolgárokat, akiknél gyanú me­rült föl, hogy a külföldre akarnak utazni és a spanyol hadseregekbe lépni, tartóztassák visz- sza a határon és vegyék el útlevelüket. A nemzetközi bizottság határozata értel­mében február 21-től kezdve Csehszlovákiá­ból senki sem utazhat Spanyolországba, aki előbb nem kapott engedélyt erre a külügymi­nisztérium utlévélosztályától. Az engedélyt csak azoknak adják meg, akik be tudják bi­zonyítani, hogy nem a hadseregbelépés céljá­ból utaznak Spanyolországba. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyez­nünk, hogy Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt ügyvezető el­nöke éppen a tegnapi képviselőházi beszé- dében követelte, hogy a legszigorúbb bün­tetéssel sújtsák azokat, akik a spanyolor­szági polgárháború vágóhidjára toborozzák a szlovenszkói fiatalembereket. „Madrid sorsa a Jarama- fronton dől el" Madrid, február 19. A kormány hivatalos jelentése szerint a Jarama-fronton dühöngő tegnapi csata a nemzetiek visszavonulásával végződött. Morata de Tajunanál a kormány­fő pedig, amire most az olasz külpolitika tö­rekszik, arra lehet következtetni, hogy Ró­ma nyugalmi helyzetet akar teremteni úgy a Földközi-tengeri, mint az adriai érdek­szférában, nyilvánvalóan azért, hogy ezál­tal szabadkezet nyerjen Középeurópában. Semmi más magyarázata nem lenne a Tö­rökországgal folytatott tanácskozásoknak és a Jugoszláviával kötött váratlan barát­ságnak. Jugoszláviával csak annyiban vál­tozott meg Olaszország viszonya, hogy a Sztojadinovics-kormány sókkal kevésbbé folytat úgynevezett paktum-politiikát, mint elődei. A jugoszláv miniszterelnök legutób­bi beszéde kétségtelenül Romába volt ad- resszálva, ahol szívesen hallgatták, hogy Jugoszlávia nem folytat sem „italofil, sem germanofil, sem frankofil politikát, hanem egyesegyedül jugoszlavofil politikát követ", úgy, ahogy mindenkori érdekei megkövete­lik. Rómának soha nem volt veszedelmes ellenfél egy nemzeti céljain csüngő és szi­gorúan délszláv (külpolitikát követő Jugo­szlávia, Olaszország csak Jugoszlávia blokkpolitikájától félt, szövetségeseitől, akiknek a statisztériája mellett . könnyen válhatott volna adott körülmények (között veszedelmes vetélytárssá. Jugoszlávia azon­ban szemmelláthatóan igyekszik lazítani szoros szövetségi kapcsolatain és Lengyel- országhoz hasonlóan önálló külpolitikai cél­kitűzéseket követ. Ez megfelel Olaszország érdekeinek, tehát Rómának rokonszenves a Sztojadinovics-kormány. El is fog követni mindent, hogy a jelenlegi belgrádi rezsim számára mennél kedvezőbb légkört teremt­sen határokon belül és határokon túl. A jö­vőben semmiféle macedón- vagy horvát- ákció nem részesül olasz támogatásban, külpolitikai téren pedig a bolgár-jugoszláv barátság már a megváltozott olasz maga­tartás gyümölcse. Mindezekből a jelékből arra lehel* követ­keztetni, hogy Olaszország külpolitikai ak­tivitása Középeurópában növekedni fog. Hogy azután ennek a politikának: alapja az a bizonyos Róma-Berlin tengely lesz-e, ami­ről az utóbbi időben annyit olvashattunk, egyelőre nyitott kérdés. Annyi bizonyos, hogy Olaszország számos kérdésben támo­gatja Németország politikáját: az Oroszor­szággal szemben alakított arcvonal máso­dik főpillére Berlin mellett Róma, a spa­nyol kórdé-sben i-s együttműködött a két, nagyhatalom. Mindebből persze még nem lehet középeurópai kérdéseket illetően kö­vetkeztetéseket levonni, mert hiszen nem valószínű, hogy Olaszország hajlandó lesz minden tekintetben magáévá tenni a német álláspontot és talán még kevésbbé valószí­nű, hogy Németország fog alkalmazkodni az olasz föltételekhez. Azzal pedig tisztá­ban vagyunk, hogy néhány alapvető kér­désben még ma is megmásithatatlanul el­lentétes álláspontot vall Berlin és Róma. Mindenesetre Olaszország magatartását is döntően fogja befolyásolni, hogy mennyire sikerül Angliát megnyerni bizonyos német törekvések számára s hogy miután Olasz­ország gyarmati kérdéseit elintézte, most majd Németország is hozzá jut-e jussához? Egy bizonyos, hogy Olaszországé az első­ség, ő már, ami a gyarmati kérdést illeti, birtokon belül van, ha tehát valakinek a kettő közül más oldalon elért eredménye­kért engedményeket kell tenni, az valószí­nűleg nem Olaszország lesz. S ez az, ami az olasz külpolitikai irányváltozással kapcso­latban Középeurópa népeit elsősorban ér­dekli. Ma: Nagy rádió melléklet JaJB I XVI. évf. 42. (4188) szám > Szombat ■ 1937 február 20 HU WBKk jj B M ^ HK| jjKjjffl B ^jjj.-r ^ ílwr Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450. ^4 SzloVeTlSzkÓÍ 6S TUSZinSzkÓi niCLQlJCirság ulicel2, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303- 11. tí 9 Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-KI. SŰRGÖNYCIM HIRLHP, PRftHfl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom