Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-14 / 37. (4183.) szám

‘ja-qgza-qjaaxar

fqqtjAoi e efxpA aeisoupAiq tsoi?q son^f

'ojjoáu jaAAnoq nraio uÁ^45f ipBXBSOOj\r fía&u&SQ ‘j'BAtnsfesxg Pizspq *f bizbuiziss :YQHVDZNOHH-9.}X0AU

í}9Aiíno>i jumo uopaoq <>Hlí H * ^esBM

0H0J03 XOpilBsí 8? ‘jaiAjfuqíJ Tirap P9J0SO 853 V :AUjry ^S>Fd[ bszusz wmmjjOH

:VQHyOXSaZ3

‘8^J9jCtr i0A.iu.oif uinp fnj .it>2g}aif mj\r rsmoifiW'B'K •zsyzaS'axog S9WK Xjfzsdujzs ‘laA^Cuoif uraio rjoqoH .‘WF»a

Djajassais ‘ezson *i» íjnfjauisi ifBuXuBAijiuozjqzuojq sí jojbz »;í JBJZSO" soupjBfi? „119}9)unftq“ B UBqifBJ -oqsi uBSfod S3 ueqqoumizBuiniS y *ijnf -jozoif s; jeqEiqqpjn zy *uba sajjarj £ uaq-XpUIU *ZB XuBAflXuOZiqZlIOJq Sp UBA Sajjaq

jaq uaqifauiB ‘ÁuEAji^iioziqjsnza ‘hba saj -jaq Aga uaqijauiB ‘zb AuBAjiAuoziqAuBJB ‘ijbuuba ipAgaf - saAga Bdnso uaqAfauie ‘ze AuBAfiAuozTqiupiupAg :fa Jiajasifójaj a^ •qauassais ifozs iiaAupulpaja of qnAuBA)iAu -oziq ifunjaA ifajiozoij uiau gpui di^y •Auoszoj ‘‘AI ubjjoz iqBis íxpArnqasxg 6,A BijBjy[ ifisaiafEJV1 íx^Afnspasxg l’\ saiAoifuaa íjBACnifasjg ‘‘a Bifuou sojjbq

:yaavozNoaa

•ifouiasQ

k'III Rpnf ^oqag íiyAtnof.asjg: ‘"A bijsiiu -uy aagjnqssBJfg :x?Afnjfasug[ ' ‘'A izouaiaq iasoazspsfy ‘ubjioz Aapma^j

; yaayoxsoza '0O3I8J ‘*IX WIPII ^SS9IlfIW ^AI 8>mt3N sojqa íx^AÍírifasxg *A buoh qgazoja'n :bjiiAx "ni >l?AOfzs lAg Jaqna^

rfoi8T ^TA.roff Sóst**# oifrpn ^**9rinW **

«*-n*0 s«JfiA i>A.Sun pqea tPnW

:yaayoANvav

■0jxe.£n ipAAuQíf' puna juj xaziaja# isiftT :siJ0quj‘Bpi ‘puBApQ 9091 -aj jAuptsaazs sp Janagpspn -iopny Ajpj}^ •apaAu ipAAuQif qtup ifpqog ‘gajojoA uöjst :qqpAJCOg ‘psaAOifTttBJTBf) Bifspeyi ipaSazs ®9 98»psQ biuji ifoujpx ‘l^og *P9W A-j^zdis^ -ng ‘sooraBUTiQ bj^ piig ‘OfjaAu pAluoif qoito qpipsmpfoii i8if y rqqpzsjfiK ‘ouoeon pjny qasjxBH ípAAuoif -d ifaA^n.1 iz8babx inipzsifijf ‘i'Bq'uiO'ZgiAg'BX íPnjX J^Agimw

•psaAOifmB,iBn "i BlfSJJ-bí\í jpagazg ionoson s,i Bifjipnr izouoson

ípjBApn 4,a ouaiaj jAupsaazs íouoaoq ‘‘III Sony qaspiBa ‘.BffBuiox “A RIIP3 ^nzsuH°a ÍBAaq ‘‘A 5sojb>i aauzsig ^oouibuhü ‘*AI BJ9\[ 9J;a in^jiagin “‘I »pna i-i?Afn-ifasjgi ‘mi Bifnuuy 9qBzg íuio§ ‘'AI ™\9l -b>i ddBd ízapzs-gajaa l'AI KJmV ^Aoq

: vaayo>LNywgAO

5i9inne| pioiísi iiuaia;

•ouoson ‘mi •ö'J pJny qos)JBa :yaavoxMyw3AO

íjpinuB? [ranizBuraijc) Ofouzsai qoz-aijiuaiat gjuiB 4nn!^°í PubiAioj s? isajzoij b gaui * niupzaij UBqijanuipzs íJoniinjyi

qpgpsqsajp ifo-reAgBUispi qqBifaJapgai « bsspi gpzsjo zsaSa zb ASoq ‘nnfiozoifai jupif “űaAapi icifnaosApu 8 sf áq n"íJ! oqAAuqn -Aubxb pAan qoifpipsiif jeASbid qqofga} b Agoq ‘piapo zb jzb ifEuBldEn noiBAgBj\[ sjg b B}pBgo| punnojö AgBU pfuopui^

“qj^Apn ^soao gi *Bn«tTnf tremzona Hazsap

BSLipiBnunm pq íjBuprdiBn noJ8^S*BW si’H ‘ifazsai iBinfBpBSoji uBqsoni np pipjuiy naAAuoij nuija „ppfasa snj y“ xnaifau ofpin>f ^ ‘latnajauozsoif b isopq soirpp qpq bípeSoj naAAnqn

“ino|Binf A3a pjnij M^uipnumu b Agog

^apuazn uiBfdEif J9;isapq sonpp páré •nrpj up jba gpsg^pfoq 89 uiojo gjA npfdBU uiasfiafnzs mpapaijnazn y

^ WQatí IdVNS3X33Í1ZS

Iiu^sba ‘íígJ^W sii;bw

iiapaifpi souqq oi V Sam pBfiAgpAg xozsAuBq m Agog ‘Spui jazsifpiuia ‘napi souna (Sf uadfzs Afo iBddBU-faj'fg

•riofBq gipjoj b agoia ‘fyiuoq axpj^f gr Agoq ‘jzjap 'Bqpuioidiua} quazs ifBuijunjn ‘BduiBiifOjo dazs b goAg^g

'NVayN30dY3

■qmBSpA ‘BiiauqBO snjBW

•fipíjsooijnAi AuozssBpzBg y ‘fiBSJBi iijaif UBqfBurEH •UBgopfoq ÁgBu loijajonn^ ‘uoqiuopjauiazs b josouBJBa

•bAiejih noifnAi b q .BfguBq 919ZS uaouna^j ‘bsexeí pgu; ‘aíjzsna ‘Biioj sauizs ‘apuuai dazg

"SV3YM V

•liuBSBA ‘saAO gx ‘uajj snfBfv "gBJiA qpBAJaqja

zb luirn ‘uiaip U9 zb jbiu isoui ubAjo ÍPHBqgam

ax Bjpiin ‘tmosjos ua zb iuohiozs Aio 'jprauii jaj fxaij ‘iubAub saApaif ‘niBAuBSapg •UBfjTS BÍAuB BAJI? síi} B JpgopJlS

■rfazeogTy ‘aaA© yí ‘l-r?TH <wimR

•jBuipAuB 9{ sap^

uaqgaszsago gam pspBX ‘Xbutbiui gam pSBgn«H jnrpAiy laAnnapf

nBnupiyq íZBÍJ Bjupjj m nnssBin^

iBnnyAuB nuflpropt S

Srq8sajaz8 pfizy

. %

•mrgopioq ‘inni9n Auyig uBZBgj nBSO xaqf9 zy •uba BfAuB8aP9 nonfx ‘nauuaAg qqBgop]oq saujKf

">IKyANÍVS3<33

"BSSBJf ‘BnsnppPÍ UBAI

19Z8 b xiAfs gam xujn — íl9Jg?Jt|A *|9j»«ba«x ‘ílpsam pAuBAgBU líra ^porai? I9«b pugy *nonJ9X lupniB nanonuaAg b *3

nau^saiu B pfBlU ZS»I 0S9A UB88«n

nsom jBin Ági 9 nifntl aíJ9í9 9AoBAgBfq

‘souifp qqas;nga{ b ‘asam B za nzssog ‘I9Saui 9Aut>AgBu Bq ‘gopioq púim pajy ‘l9zsaq inas noxaAg Aga gipad a;jojnjo>í •J9saui pAuBAgBu uaqgaiam 9f gipad juag ‘iazs H9J B 1|A}8 lumBpO

•3033 I33X

3n.iy39A :S0Aa 8 ‘anuaq a fanod

npAxnn sin y íjagjanp BAjonpim s ‘XBfpq b uasagJ9iv iXíqjoggaiu uiEníOJEpr si^[

: n BunBzsaqiuazg nsnAqnn sin b sg laJBK’ sPl B JO}lIMÍ •juibAu fafaj uofag íaSgaj 89 ajsa napúig iojbív Agoq ‘npfAtq -^3 “TupoiD sin Aga manón uba

WDID SÍM A03 W3M3N NVA

iyoayOANVaV SIM B bIPbS0| xomraojo A3en jnuapui^

l SBjOSJOS Q 5PZ3Ap3>] >I3U>|!>| ■ Bf9pJB§ZU0Jq S3 -ISQZB '-ÁUBJB

'-;UBUJ3AS >jOJBA§BUÜS!>j 9 'BfBdBD 3 >[Bqq0íS3| B ^ZO^BJOS SipUiUJ §9U

loqt3a6uotmswj.3d3 dazs $aj»q§mm opotq mrss j| o jcqp^o^ol jsopq sou&p

‘ mfpupto doH Hmpsm ounjiy jouazU

^vAay sím v ’ívtdid sím ao3 iva>

•paAaonx^a ‘'ut3 *o *a ‘onn®3 BHB3

•josopgxiA naugogojaAg ZSSOJ ‘jogBsmonij nos-nos jjozog •sí 9dBJ9X sfjEjniu jza ‘sí SBinníi\7 b jpm JjofgaRi •nizpAjogpq noaoAg nos B ín!IP9J B ^ou'tüaogoiS •aqidoq nos b iBgopnpzs ‘ax9uiojo nou5Io>(ouiJaAo •fanapiA b BjZBABqaq s ‘jazsaaaui sa joAgBU aopuon jbI'bj b luajízsipioj ‘jpcuibj OApan nBH9dBl?X

•3S3Z3MH3 OdV33X

nzsdtxjzs ‘f9AAnoif nraio noqoH .‘ifO^IOA ^VGayOXNYIVdAO

:ozanJOAOn b oAuauipaja sBjosxos y •aq9AAuonAuBJB noJBAgBiu sin b nojofinxanoq bjTti Agoq ‘naiozzano^í uaqAaffj ozanjaAonio zb s ‘jjaAAuon saarqgpjiA g909pB;n-ABA9a « iajjazaAi9 n°)?ssBAio *m ^unjiosxos laAAuonuioiBjtif jouazíj UBqnumupzs mm jjozon noJBAgnrasin fipxan aq^AAuqnAiiBJB sfdeq nOJBAg®w si>| b ipqpJioApf isapq souyr

ieuijeiii|Aáuf)H dsH soXueAiiilKioziq-zuojq t s$

ífeipiSQza z ,q?ipAoBJB p ‘q?!Piii?ui9A6 9

lAIiíOHIMTaT SOaTIÖTMSíX ¥

•=• IS —

ívsvai XOHVASVN SiX

/

^ n -*>■

— 59 Visszaemlékezés karácsonyra

(Iskolai föladat.) ‘

Irta: n. VÁNYA JÁNOS, 13 éves, Tardoskedd

Elmúlt már a gyermekeiknek és egyúttal minden keresztény léleknek a legkedvesebb napja, a karácsony, vagy másképp a szeretet ünnepe. Ezt a napot az egész világ meg- ünnepli. E nap estéjén kdgyulnak a karácsonyfa piciny gyertyái. K.i tudná megszámlálni, hány derűs arc és villogó szem nézte a karácsonyifa tündöklő ragyogását. A karácsonyfa alatt felhangzottak a szépséges karácsonyi énekek s megkondultak az éjféli misére hivó harangok. Mind-mind hirdették a -krisztusi szeretetek E napon a világ képe is megváltozik, mert a boldogság és a szeretet hatja át az emberiséget. A hárem napkeleti bölcset is a szeretet vitte el

a betlehemi jászolhoz, éppen úgy minket is a szeretet visz el, de nem a betlehemi jászolhoz, hanem az Isten házába, a templomiba.

De, sajnos, nem mindenütt egyforma Jézus születésének az ünnepe, a karácsony. Gondoljunk csak azokra a gyermekekre, akik éhen, szomjan dideregnek, nincs egy betevő falatjuk', de azért szivükben mégis ott van az Isten iránti szeretet. Mig máshol ott van a nagy karácsonyfa, tele cukorral, dióval, mogyoróval, addig náluk nincs semmi, csak egy mécsestől megvilágított szentkép. De lehet, hogy az a szentkép jobban tetszik'az Istennek, mint az :a diusan megrakott karár csonyfa,. ,. .... ' . • V-. ~

A nyárfatündér

Irta: TAKÁCS ILONA

Kertünkben hat szép nyárfa sorakozik a, kerítés mellett. Mikor reggel felébredek és kinézek az ablakon, első pillantásom mindig ezekre a szép, karcsú nyárfákra esik. Nyári reggeleken úgy tetszett nekem, mintha a lombok közül egy bájos kis arc mosolyogna rám. De csak egy pillanatig tartott ez a látomás, a másik pillanatban már eltűnt a szemeim elől. Mikor először láttam, azt gondoltam, hogy képzelődöm, de aztán minden reggel rám villant ez az édes, bájos kis mosoly.

A nyár elrepült gyors szárnyakon, őszi szelek kezdtek fujdogálni. A nyárfákon egyre kevesebb lett a lomb s egyre vastagabb a fák alatt a levélszőnyeg. Már csak a fák hegyén birkózott a széllel itt-ott néhány sápadt falevél. A kis Látomás arcán minden reggel kevesebb lett a mosoly, aztán el is tűnt és helyébe félelem, szomorúság lépett. Egy hideg őszi estén megoldódott a rejtély.

Künn zubogott az eső, süvített az őszi szél. Egyszer csak úgy rémlett nekem, mintha valaki halkan megkocogtatta volna az ablakot. Kinyitottam. A kis Látomás állott az ablakpárkányon. Egy édes, bűbájos, .kis teremtés.

— A nyárfák tündére vagyok, — mutatkozott be. Hangja olyan volt, mint a balk sóhajtás, inkább csak sejtettem, mint, hallottam, amit mondott.

— Bocsáss be a szobádba, mert, nagyot) fá/zom, — folytatta a tündér.

— Gyere., medegedtf meg, tflndérfeéra, —

hivtam barátságosan.

Rögtön belibbent a .szobába, egyenesen a kályha elé. Az arca ismét mosolygó volt, Vidáman szőritgatta csapzott haját, nedves zöldfátyol ruháját a kályha kisugárzó tüzé- nél. Ekkor láttam, hogy egy ködszinü köpönyeg is van rajta, amibe ha bebiirkolózik, nem látszik semmi az egész tündénkéből.

— Ezért tűntél hát el a szemem elől reggelenként? — mondtam neki szemrehányóan.

— Persze, hogy ezért — kacagott vidáman, majd rámutatott a virágállványon levő aszperáguszra ée igy folytatta:

— Engedd meg, hogy itt aludjam tavaszig, a nyár tiindérkéi itt felejtettek és na^ gyón fázom odakünn a csupasz nyárfákon.

Felvettem és odavittem az aszperáguez- boz. Kényelmesen elnyujtózkodott a fátyol- szerű leveleken, amelyek meg sem hajoltak alatta. Kicsi testének nincs semmi súlya., Beburkolózott láthatatlan köpenyébe ée elaludt.

Azóta itt alszik az aszparáguszon. Néha felébred, mikor öntözöm a virágot, kidugja szép kis fejét ködszinü köpenye csuklyáján bői és megkérdi:

— Soká lesz még tavasz?

— Bizony soká — felelem.

— Csak el ne felejts felébreszteni, — suttogja félálomban.

—- Dehogy felejtem el, tündéikén). De ha. még elfelejteném is, felébredsz te arra ima.- gadtól is. Ha majd bekacag m ablakunkon Tavasz kisasszony 0 » B- 55 ->

LISZT FERENC

és az uccát söprő gyerek

Liszt Ferenc, a nagy magyar zeneköltő egyizben Pesten sétált és megpillantott egy serdülő fiút, aki egy hatalmas söprűvel söpörte az uccát. Beszédbe elegyedett vele és megtudta tőle, hogy a vézna gyerek nehézbeteg atyja helyett dolgozik és ezen a napon még nem is evett.

Liszt Ferenc a zsebébe nyúlt, hogy néhány fillért adjon neki, de nem volt aprója, igy hát elővett egy ötvenkoronást. A gyerek ajánlkozott a felváltásra, addig is Liszt kezébe nyomta a seprőt, hogy söpörjön tovább. Ekkor a másik oldalról Liszt egyik barátja közeledett, aki nagyot nézett a furcsa helyzeten, mire Liszt megmagyarázta neki, hogy miért söpör.

— No, mester, várhat a pénzére, az a gyerek úgy sem jön vissza a pénzével! — szólt gúnyosan a barát.

— Téved! Az a fiú magyar gyerek, tehát becsületes — felelte Liszt, de alighogy kiejtette e szavakat, már jött is a fiú és hiánytalanul átadta a felváitott pénzt. Becsületessége jutalmat is nyert, mert Liszt Ferenc kezet fogott a derék fiúval és átadta neki a felváltott pénzt, de Liszt barátja is a zsebébe nyúlt és néhány bankót adott neki.

Mindenkor a becsületes ut a legjobban célravezető!

..................................................

KU

TYACSALÁÖ

BOSZORKÁNYOS SZÁMTAN

Egy osztályban a tanulók fele jó tanuló volt, a felének a fele közepes és a fennmaradt 16 pedig rossz tanuló.

Hányán jártak az osztályba?

KIS LEVELEK

_______________

Mi

nden kis magyarnak. Neveteket és címeteket mindig írjátok rá leveletekre és azt is, hogy hány évesek vagytok, s hányadik osztályba jártok. A közlésre beküldött verset és rejtvényt külön lapra írjátok. A szerdán érkező levelekre már csak a következő számban válaszolhatunk. A rejtvénymegfejtéseket kéthetenkint is beküldheti- tek. — Ha akármit irtok a Kis Magyarok Lapjának, ne engedjétek, hogy a nagyok javítsák, mert az ilyen irás már nem igazi, nem a tiétek. Legföljebb a tanító urnák, vagy tanitónéninek az Ítéletére bízzátok magatokat. A Kis Magyarok Lapja csak a kis magyarok Írásait kívánja közölni és nem a nagyokét! — Világi József. Könyvedet elküldtük, ha nem kaptad még meg, írjál. — Müller Klári. Könyved rossz címzés miatt visszajött. Újra postára, adtuk. Megkaptad? — Bakonyi István. Felvettelek a kis magyarok táborába, öcséd csak akkor léphet be, ha már iskolába, fog járni. — Netrber Évi, Bitó Nóra, Török Tibor, Tö* rök Ilona. Felvettelek benneteket a. kis magyarok táborába.

MEGFEJTÉSEK

Az 5. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg:

Bödök Etelka.. :: Darvas Attila, Darva* Szilárd. :: Gajdos Dodó. :: Forgáck Ildikó, Forgáéh Klárika.. :: Honkay Judit, Horkay Márta. :: Kemény Zoltán. :: Linner Ilona. K Müller Klári, Molnár Hilda., Molnár Sándor. :: Nagy Róbert., Nagy Olivér, i: Pető Irénke, Plesa István. :: Rozlosnik Bözsi,

Riszner Jenő, Riszner Karcsi. :: Sándor Ferenc, Sebők Juci, Sebők Éva„ Simon Gábor, Sítiipszky Miklós. :: Srecsey Klán, h Táie oofc Ina*- ^ VlMgi Jóeedk »,