Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-02 / 26. (4172.) szám
\ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. •• SÜRGŐN YCIM: HÍRLAP, PRAHA. Hitler beszéde után Deíbos válaszol a Führérnék Franciaországban bizakodóan, Angliában hidegen fogadták Hitler beszédét A francia külügyminiszter koszorút helyezett el a német katonák sírján „Nincs konfliktuscsira'1 A megnememü'ett Csehszlovákia ■■■ (sp) Prága, február 1. Jól fogadták, vagy rosszul fogadták Hitler szombati beszédét Európában? Jól is, rosszul is, ahogy akarjuk s ahogy a rokon- szenv vagy az ellenszenv kiolvassa a kommentárokból. Bizonyos, hogy a páneurópai közvélemény hónapok óta nem várt annyi érdeklődéssel beszédet, mint Hitlerét, —- de csak érdeklődéssel várta s hál’ Istennek nem feszültséggel és bizonytalansággal. A német nyilatkozat fogadtatására egyébként jellemző, amit szombaton este és vasárnap reggel Prágában tapasztaltunk. A csehszlovák főváros valósággal a habitüék prömiér- váró lázával fogadta az eseményt, a rádiónál ült, a kávéházban róla beszélt, a szerkesztőségek házfalán nagy, vörös plakát hirdette, hogy a szöveg az esti kiadásban olvasható már (utoljára Ed várd király lemondásakor jelent meg vörös plakát a szerkesztőségi falakon) s az esti kiadások ezrével keltek el az uccán. Hitler, hiába, a legnagyobb szónok-sztár Európában, sikere Mussolini szeptemberi beszédének sikerét is elhomályosítja. A friss benyomások hatása alatt a prágai estilapok —* szombat ete ^ szinte „megfőzve" tálalták fel Hitler szavait. A címek elárulták az újságírók és a közvélemény közvetlen reagálását, igen, Hitler közvetlenül elérte célját. „Vége a meglepetések korszakának", irta öles betűkkel, a legtöbb estilap, irta, elhitte és fel- lélegzett. „Hitler kész a lojális együttműködésre", jelentették az újságok. „Ut a kibontakozás felé", szólt egy másik cim s az ember azt hitte, a fogadtatás kitűnő volt. Vasárnap reggelre az újságok címei megváltoztak. „Hitler nem mond semmi újat", szólt a legenyhébb cim, „Németország elzárkózik az együttműködés elől", haragudott a másik. „A birodalom nem tanult, nem okult", háborodott fel az egyik kom* mentáriró, mig a negyedik örvendezve kö- zölte, hogy „Anglia visszautasította a beszédet". — Mi történt az éjszaka alatt? Talán a szöveg pontosabb ismerete megváltoztatta a véleményeket? Elmúlt a közvetlen varázs, amely Hitler rétor-tehetsé- géből akarva, nem akarva a külföldre is kiárad? Avagy működésbe lépett az „ellen- büró", az ellenpropaganda, a megfőzöttek feleszméltek és céltudatosan megkezdték az ellenérvelést? Mindenesetre tipikus, ami történt: az első pillanatban a közvetlen emberi ösztön pozitívnak és kibontakozáshoz vezetőnek tartotta a beszédet, a dolgozni kezdő ellenerő tizenkét óra múlva tökéletes és központi apparátusával ipár igyekezett lerontani a kedvező első benyomást. így volt Prágában, igy volt Európa többi nagyvárosában, ahol a németek ősz- szeférhetetlenségének bebizonyítására és propagálására létesített központok működnek. . A beszéd sikertelenségét hijdetők vezérszólamukban az angliai fogadtatással foglalkoztak. Franciaországról ez egyszer a Hitler-torzitók nem szólnak, mert Francia- ország kiugrott a sorból és sokak meglepetésére csaknem tapsolt Hitlernek. Amióta a túlbuzgó Vienot a Quai d’Orsay-n csúfosan bakot lőtt a németek marokkói partraszállásának hirével és a jóérzésü sajtó könnyűszerrel leleplezhette, miféle eszközökkel óhajtják bizonyos elemek háborús dühbe rázni a félrevezetett francia népet. London, február 1. Hitler szombati beszédének londoni visszhangja nem egyöntetű. Általános feltűnést keltett Európában, hogy mig a francia lapok és főleg a hivatalos körök bizonyos megértéssel1 kommentálják a Führer szavait, Angliában hidegen beszélnek róla. Az általános angol Vélemény szerint Hitler nyilatkozata nem egyengette annyira az általános európai megbékül'és útját, mint Anglia szerette volna és várta. Különösen a gyarmatokról szóló rész az, amely visszatetszést keltett Angliában és a lapok ismét leszögezik, hogy az angolok nem hajlandók visszaadni Németországnak az elvett gyarmatokat. Néhány lap azt is kifogásolja, hogy a Führer nem említette meg Csehszlovákiát azok között az uj államok között, amelyek az elmúlt száz évben keletkeztek és amelyeket Németország elismer. A Daily TeJegraph erről a kérdésről a következőket irja: „Az elmúlt évben Hitler hajlandóságot mutatott arra, hogy megnemtámadási szerződést köt Prágával, de pozitív lépések nem történtek a cél eléréPáris, február 1. Hitler szombati beszédére az illetékes államférfiak közül elsőnek Delbos külügyminiszter felelt a Cha- teauxroux-i hősök emlékművének leleplePáris óvatos, fölöttébb óvatos és — csodálatosképpen — több bizalommal tekint a Führer szavaira, mint előbb. Delbos most is szép szavakat mondott, s ha egyelőre szép szavakból nem is lesz szép tett, a légkör nem rosszabbodott, sőt az a koszorú, amit a francia külügyminiszter a német katonasirokra tett, mintha hallgatagon bólintott volna Hitlernek ama merész bejelentésére, hogy a birodalom ünnepélyesen visszavonja aláírását háborús bűnösségének „szerződéses" megállapítása alól. — Ellenben Anglia! — riadnak fel a bajkeverők. Anglia haragszik Hitler beszédére. Igaz, az angol kommentárok hűvösök és idegesek. De figyeljük meg hangjukat: nem azért elutasítók, mert Németország magatartását alapvetően helytelenítik, hanem azért, mert a birodalom angol felfogás szerint a Hítler-beszéddel nem tett elég nagy lépést a küszöbönálló megbékülés felé. A briteknek nem elég, amit Hitler mondott, többet vártak, pozitivabbat. A Führer szerintük túl tartózkodó volt s ezt sajnálják, mert az angol-német előzetes megállapodások szerint most már előbbre kellett volna jutni. Szóval: Hitler nem mutatkozott elég gyorsnak, ami bosszantja az angolokat. De sére. Azóta a csehszlovák-ellenes propaganda különösen heves méreteket öltött Németországban s most Hitler meg sem említette Csehszlovákiát." A legtöbb lap szerint a beszéd nem jelent pozitívumot. A Momingpost szerint Németország nem ringatózhat illúziókban abban a tekintetben, hogy gyarmatait visz- szakapja. Ha Németország tényleg békét akar, akkor a retorikus általánosságok helyett határozott javaslatokat kell tennie arra vonatkozóan, hogy miként akarja a mai európai békét szolid alapokra helyezni. Lengyel visszhang Varsó, február 1. Az általános lengyel vélemény szerint Hitler szombati beszéde nem hozott újat. A kormánypárti Kurír Poranny berlini munkatársa ugyanerre a megállapításra jut, mig az ellenzéki lapok szerint a kancellár nyilatkozatában hiányzott a konstruktív elem és Hitler tulajdonképpen elutasította a nyugati hatalmak valamennyi béketervét. zésénél. Beszéde előtt Delbos politikailag nagyjelentőségű szimbolikus aktust végzett, amikor a Chateauxroux-i fogságban meghalt német katonák sírjára koszorút helyea technikai kérdéseken lehet segíteni, elvi tekintetben pedig nincs differencia. Hitler beszéde után egyvalami teljesen világos lett Európában: Németország nem fenyegeti a békét. A németeknek vannak követeléseik, nagy s talán nehezen elintézhető követeléseik, de erőszakos kivánságaik nincsenek. Legtöbb ellenfelével megegyezett Berlin, nem aspirál Ausztriára, a korridorra, Elzászra, s mindazt, árúit elintézni kiván, három agendára tudja visszavezetni. Az első a megélhetési kérdés. Ha a birodalomnak megadják a lehetőséget, hogy mint magasrangu európai nép igényeinek megfelelően éljen, egyenrangúan, biztonságban, vig erőben és szabadon kereskedjék, dolgozzék, gyarapodjék s ne mutatkozzék hiba a vaj és a nyersanyag körül, ha kiemelik kényszerű munkanélküliségéből, akkor az első probléma meg van oldva. A második a kisebbségi kérdés. Ha a birodalom határain kívül élő, csaknem húszmillió német sorsa és németsége biztosittatik, s megalázás és nehézség nélkül gyarapodhatik teljes jogi német népiségében, akkor a második kérdés ■ is tisztázódik.. A harmadik a németellenes propaganda ügye. Ha Moszkva és a vele szövetkezett ressentimenit-tömegek megszüntetik elkeseredett aknamunkájukat Németország ellen, s véget ér a szellemi ostrom, amely állandóan bombázza mérgezett lövegeivel Németországot, ha megszűnik ez a folytonos, izgató és veszedelmes támadás, akkor Berlin talán még zett cl. Delbos kijelentette, hogy nem volt elég ideje Hitler beszédét részletesen tanulmányozni s ezért csak első benyomásait foglalja össze. — Hitler azt mondlta, hogy a németek és a franciák között nincsen konfliktuscsira. Ez megfelel a mi álláspontunknak is. De a világon nemcsak franciák és németek vannak és a béke fenntartását általános törvények szabályozzák. Mindenekelőtt tiszteletben kell tartani a szerződéseket. Delbos a továbbiak folyamán elismerte Hitler békeszavait, a német-francia közeledés azonban szerinte attól a feltételtől függ, hogy a két nemzet megegyezése egyetlen harmadik nemzet ellen sem irányul. — Szovjetoroszországra gondolok — mondotta Delbos — mert lehetetlennek tartom, hogy a csaknem 200 milliós népet kizárják a nemzetközi társadalomból. Oroszország nem akar elszigetelődni és Oroszország ugyanúgy kívánja a békét, mint a többi állam. Delbos beszédét a csehszlovák-francia szövetségre való utalással fejezte be. — A háború kikerülésére a kibékülés valamennyi módját ki akarjuk használni, minden kezdeményezést és fáradozás. Békeakaratunk egyetlen határa az, hogy elszántan védekezni akarunk, ha valaki megtámad és az, hogy hűek maradunk a vállalt kötelezettségeinkhez. A német sajtó és Delbos Berlin, feibmáir 1. A német sajtó részletesen • foglalkozik Delbos francia külügyminiszter beMoszkvával is kibékülhet. A három probléma- csoport közül kétségtelenül a harmadik a legnagyobb jelentőségű. Tagadni nem lehet, hogy a birodalom mai rendjét ezer és ezer külső központ ostromolja, bántja és rohamozza. Uszít és szervezkedik ellene, egyetlen pillanatra sem hagyja békén a hitlerizmust. Berlinnek az az érzése, hogy e hadjárat mögött Moszkva áll. Akár igy van, akár nem, bizonyos, hogy e szívós kampány a birodalom rendje ellen tör és veszélyezteti a német belső békét. Nem csoda, ha Göbbels és Blomberg ugyanilyen szívósan szervezkedik ellene és Semmitől sem riad visz- sza, hogy a mérges viperát ártalmatlanná tegye. Abban a pillanatban, amint megszűnne a Hitler-ellenes féktelen világhajsza, Németország békésen beilleszkedhetne az európai rendbe. A világnak Hitler szombati beszéde után az a benyomása, hogy a német kormány leghőbb vágya, hogy ez a beilleszkedés megtörténhessék. Ma Hitler nem agresszív többé, csak védekezik a külső támadások ellen. Nyilvánvaló, hogy a békének nem tesznek szolgálatot azok, akik elvi okokból vagy sértődöttségükben kívülről örökké támadják Németországot, ámbár semmi közük a birodalomhoz, — a békének nem tesznek szolgálatot, mert lehetetlenné teszik, hogy Németország megvalósíthassa szándékát és beil- leszkedhessék az európai egyenrangú nagyhatalmak békét védő sorába. Az első hivatalos francia válasz
