Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-10 / 7. (4153.) szám
rm<IAI:/V\A&AAR-HtRLAI> mmmmmmmmmmmamammmmmmm mm 1937 január 10, vasárnap. KültiH&éleméH*. Tisztelt utókor! Olvashattuk e lap hasábjain, hogy az atlantai egyetem a késői utókor számára hatalmas piramist épít, amelyben a jelenkori civilizáció valamennyi (?) do*kumentumát összegyűjtik a késői utókor, pontosan a 82. század emberei számára. Autó, gramofon, rádió, repülőgép, statisztikai kimutatások, államfők szónoklatai: ezek a főattrakciók, amelyekben gyönyörködni fognak késői utódaink az atlantai tudósok elképzelése szerint. Ezek az attrakciók aranyozzák bej a mi életünket, nem kétséges, hogy sikerük, lesz hatezer év múlva is. így gondolják Atlantában. Pontosan 6177 év múlva, tehát a 8113.1 évben szabad csak felnyitni a piramist, azjj egyetem rektorának pecsétes írása garantál-1 ja, hogy a rendelkezést tiszteletben fogják p tartani a késői századok. A szellemes év-| szám magyarázata az, hogy pontosan 61771 éves a legrégibb írásos dokumentum, az az* egyiptomi naotár, amely fennmaradt száBBBgMMHBBMMBMBMUhWWiHHllB lllll I il»l HBBMB—eail——ffilWIBB——nWWMM—WB—BB Óriási választóik! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice I C » Üveg — porcellán — villany csillárok! nmnüiiiiiiiüiiiniiiiimitniiiuHimiiiiiiimiiiuiinmniHmmiiimiiimiiifiiiinimmmmiiintHiiitüniiiimiiummmwiiHmHiHmiHmH Modern képkeretezés, üvegezés HllllllltlIllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllflllillBllillllllllllllllillllllltlIIIHIlffllliflllHlllllüUlllllllHlllllllH | Telefon 2423 Alapítva 1833 a lexikonok titkait A kérdés csak az, hogy kinek a számára. A piramis bejáratát fedő gránittömb, amelybe belevésik a 8113. évszámot, valóban tabu lesz a közbeeső nemzedékek számára? Ha valakinek eszébe fog jutni a 4672. esztendőben, hogy jó volna megnézni, mi van az öreg kőskatulyában, megakadályozza-e szándékában az egyetemi rektor parancsa? Az egyiptomi fáraók az örökkévalóság számára temetkeztek a piramisokba és holttestüket talán tartósabb eszközökkel konzerválták, mint amilyen tartósságot az inaktív gáz biztosit. A piramisokat valóban nem kezdték ki a viharok, földrengések, a sivatag homokfergetegei, de kikezdte a kiváncsi ember. A kiváncsi ember pontosan tudta, hogy az egyiptomi fejedelem nem kívánja a zavartatást, ismerte a babonákat is, amelyek szörnyű halált Ígérnék a királysírok megbolygatóinak. Sem kegyelet, sem félelem nem tartotta vissza a kiváncsi em- ber£, aki tudományos kutatás ürügyével kifosztotta a királysírokat és forgalmas múzeumok világos üvegszekrényéiben helyezte el a pihenni vágyó királyok holttetemeit. Vájjon a két-háromezer év múlva élő ember nem fogja-e éppen olyan babonának tartani az atlantai tudósok nehezen indokolható kívánságát, amint amilyennek a ma inunkra régi kulturidőkből. Ha a naptár kibírta az időt, úgy ki fogja bírni a Roosevelt elnök szónoklatát tartalmazó gramofonlemez is. A gramcfonlemez valószínűleg annál is inkább, mert gázzal telitik meg a piramis belsejét, amely minden tárgyat megóv az enyészettől. Ilyen gázt eddig csak az emberi szellem termelt ki egészen különös, tudományosan mindmáig meg nem rögzített módszerrel és ez a gáz az alkotás pillanatában vette körül és konzerválta az emberi agy termékeit, így történhetett, hogy bizonyos emberi gondolatok évezredek óta megőrizhették akutalitásukat és frisseségüket. Az atlantai urak úgy vélik, hogy az inaktív gáz, amelyet a piramisba sajtolnak a pozitív tudomány segítségével, biztosabb ... A francia „felvilágosult" intellektuellek hetilapja, a „Vandredi" némi bubánattal kérdi a jelentéssel kapcsolatban, hogy valóban tsak Roosevelt és a többi nagy férfiú szónoklata érdekli-e a kilencedik évezred emberét, nem mondana-e neki érdekeset a mai korról egy olyan gramofonlemez is, amely Strawinsky szimfóniáját 'közvetíti T'oscanini vezényletével? És itt persze köny- nyü volna felvetni az érdembeli kérdést: művészet vagy pobtika, költészet vagy tudomány jellemzi-e inkább a mai kor emberét? A kérdésre látszólag könnyű felelni: müvészetpártiak vagyunk, ugy-e, a jelenlegi lelki kultúra állása a jelenlegi művészettel mérhető le, viszont a pozitív tudomány mai állása? A késői utód régen túl lesz rajta, még akkor is, ha időközben néhányszor elpusztította a „civilizáció" átmeneti eredményeit. Lehet, hogy a késői embertárs mosolyogni fog mai precíziós eszközeink és finomművű rádiónk esetlenségén, de semmiesetre sem fog mosolyogni költészetünkön, zenekultúránkon, festészetünkön, mert az olyan kifejező lesz számára, mint számunkra az ősegyiptomi kultúra megmaradt dokumentumai. Lehetne ötvenszázalékos egyesség alapján összeállítani a gyűjteményt, valószínűleg úgy is fogják rendezni az utókor számára a kiállítást, hogy tudomány és művészet egyforma joggal szerepeljenek és jól megférjenek egymás mellett, — a jellemző mindenesetre az, hogy az atlantai tudósok Rooseveltet és a technikai eszközöket domborítják az első tervekben, a művészet re- prezentálása pedig úgyszólván Charley Chaplin egyik filmjének tekercseire szorítkozik. A tudósok elképzelése azonban nemcsak jellemző, hanem döntő is az egész terv jövőjére. Nem kételkedünk benne, hogy a piramis, amelyet építenek, valóban fennmaradhat hatezer és néhányszáz évig. Az egyiptomi piramisok is állnak már jó négy és félezer év óta és azóta — ha a tartósság formájában nem is — a tartósság anyagában fejlődött valamit az építészet. (Csak persze nem szabad a városi építkezésekre gondolni: egy modern bérházban, aránylag nyugodt éjszakának idején is, az ember szívesen hívná segítségül az egyiptomi építőmester ek et.) A tudósok inaktív gázában is bízhatunk. A gramofontü nem fog megrozs- dásodni, Roosevelt hangja üde frisseséggel fog recsegni és az olcsó papirosra ölesé festékkel nyomott betűk meg fogják őrizn: élő ember tartja a fáraó rendelkezését? De| legjobb volna megkérdezni magát az atlan-j tai egyetem rektorát: mit tenne, ha a bab»-P lőni időkből, tegyük fel, ránk maradt volna I egy piramis, amely az akkori idők kultu- 1 tájának gyűjteményét rejti és a piramis be-1 járata felett az akkori főpapok kollégiumé- | nak szigorú parancsa volna látható, hogy a! többezeréves titkot csak további kétezer évi elteltével szabad felderíteni. Vájjon, ha| rajta állna, lemondana-e az atlantai tudó-1 sok kollégiuma az izgató felfedezésről, az| egyetemi rektor belemenne-e abba, hogy későbbi utódjának a rektori székben jusson az évezredes, egyedülálló lelet tudományos' kiaknázása. Ó, a tudósok már találnának.! valami egészen különlegesen tudományos indokolást arra, hogy éppen ők hivatottak az évezredes kultúra feltárására és sötét babonának bélyegeznék az öreg főpapok kívánságát. A tudósnak megtiltani nem lehet... El- * 1 ELPATTANT LELKEK Irta; Hegedűs Loránf Szerelmes vagyak magányos sétáimba. Ilyenkor Magammal tudok találkozni — egyedül _ s ez mindig váratlan és kápráztató jelenség. Néha azt is kérdezem Tőle, — Magamtól —- hol van Benned az, amit „kor“- nak, idomulásnak hívnak, — de még sohasem kaptam erre választ. Ellenben csodálatosnál rejtelmesebb virányokon s barlangokon vezeti át saját énem Magamat. Egyes fordulóknál azt kell hinnem, hogy a lelkem hátteréből valamely elrejtőzött tűzi játékos színes, csillogó, felragyogó röppentyűket vagy szikrázó tüzzuha- tagokat hajigái felém, hogy ámulatba ejtsen. így jártam most is a léllek-sétányon. Egyszer csak azt kezdtem észrevenni, hogy az emberek — már tudniillik azok, akik érdemesek embernek lenni — ha felém közelednek, vagy ha éppen szembekerülitek, legyenek bár barátok vagy derék ellenségek: belülről kigyulladnak s elkezdenek hol parázslani, hol világosítani, hol egészen lángolnak és égnek a legleirhatatlanabb fény színek ben. Vannak homályosak s megint jönnek tulvörösödök. Vannak halovány színűek s rejtelmes, ritka fé- nyiiek. Némelyik olyan, mint a higanygáz vetítése: kékes és rejtélyes. Vannak egyformán I s csöndesen derengők, mint faggyugyertya, mely nagyanyám koppantójára várt; mások oly hivaíkodón tündöklők, mint az argonvagy kryptongázzal töltött izzó villanykörték. Van, amelyik egyszerre fellobban, mint a vulkán s hirtelen tüzesovát dob föl az égre, mikor eléhedobhanck. S a legkülönösebb? — A legkülönösebb bennük az, hogy csak én látom | bennük mindezt a szi vár vány os fényt és ragyogást s ők maguk nem is sejtik, hogy nekem világítanak s velem szemben önlámpásukkal árulják e] igazi lelki mivoltuk legeslegmélyét. Szentjánosbogár előttem minden emberiélek, mindegyikünk a. másiknak; világit, ha az Élet-estje lassan közeiig, mint csendes, fülledt jázmin illatos nagy nyárutói éjszaka. Mióta ezt a csodát megismertem, azóta még nagyobb sétálóvá s még gyönyörködőbb fül- találóvá változtam. Most már nemcsak barlangok s nefelejcses szigetek tájain járok, nemcsak sivatagokba rejtett oázisoknak lettem megtalálója, hol friss kristályforrás vize csörgedez, — hanem valóságos lampionok és tűzijátékok között járdátok, mint a keleti szül- j tánok, miikor függökertjeikben pazarolni akarták a vágyat és gyönyört. Az emberek tiizekké változtak s úgy hívogatnak az ő lelkűknek ismeretlen tájaira, melyeket ők maguk nem tudtak fölfedezni, úgy, mint messzi őrtüzek a tengeren. Nincs nagyszerűbb, mint utazni, vonulni, holyongani világító ember-J lelkek tiizbeli birodalmában. Mennyit élvezek! Tik nekem gyújtanak tűzijátékot s ez mindig fényesebb, mindig nagyobb, mindig jizgatóbb lesz, menüéi sötótebb ai égi naphihetik az atlantai egyetem urai, hogy a későbbi nemzedék tudósainak sem. És talán nem is tudós lesz a késői képromboló. Talán megint főpap lesz. Talán akad egy késői mohamedánizmus, amely majd elpusztítja a híres atlantai piramist, ahogyan elpusztította a híres alexandriai könyvtárt, mondván: vagy benne van a Koránban és akkor felesleges, vagy pedig nincs benne és akkor semmi szükség sincs rá. Az a bizonyos inaktív gáz, amellyel konzerválni akarják a mai kultúra kincseit egy pontos évjárat tudósai számára, mégsem látszik eléggé megbízhatónak. Sokkal megbízhatóbb az a másik gáz, amelyik az alkotás lázában keletkezik és amely a legtökéletesebben konzerválja a gondolatot az utókor számára, anélkül, hogy szigorú tilalommal ellátva piramisba zárnák. Vagy benne van —- nem a Koránban, hanem —■ az emberi fejlődés vonalában és akkor felesleges bezárni, vagy nincs benne, akkor pedig nincs szükség rá, A gramofontüre biztosan szükség van és valószínűleg meg is fog maradni. Piramis és szónoklat nélkül is. Az atlantai piramis megkapó ötlete, amilyen megkapó, olyan naiv. Elképzelhetjük ezek után a nemes zengeményt is, amellyel az atlantai egyetem az utókor kíméletébe ajánlja a nagy müvet. Üzenet az évezredeken keresztül egy késő évszám gyermekeinek, —■ kéretik nem felbontani. A „meggyőző" érvek helyett már inkább valami fantasztikus dolgot találhattak volna ki a tudós urak. Például elmenteni az egész kollekciót a tengerfenékre, páncélgömbbe bezárva. Ahogy a halni készülő hajótörött palackba zárja utolsó üzenetét. Majd megtalálja a késői nemzedék, amely zavartalanul tud sétálni majd a tengerfenéken is. Vagy elásni a föld mélyébe, ébresztőórát, illetve pokolgépet szerelni föléje, amely pontosan 8113 január elsején robban. Egy kis fantáziát, uraim, a fantasztikus tervhez. Hívják segítségül valamelyik modern Verne Gyulát, Toudouze-t vagy Dominik-ot. Addig is, tisztelt utókor: ne tessék röhögni. SÁNDOR IMRE. Fizéfy Imre cfösdáséval szerdán nyűik meg a pozsonyi Szülők iskolája Pozsony, január 9. A „Pozsony és környéke magyar iskolái szülői társulatainak szövetsége14 rendezésében ez évben is megindul Szülők Iskolája néven egv előadássorozat, amely — multévi maink áj álhoz hasonlóan — pedagógusok és szakorvosok közreműködésével iparkodik a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdésekben szülők és nevelők részére hasznos tanácsokkal, és utbaigázi- tással szolgálni. Hogy mennyire szükséges és hasznos munkát Í végzett a. műit évben is a Szülők Iskolája, bizonyltja legjobban az, hogy a. multévi tiz előadáson több mint 1600 hallgatója vo.lt. Ez a siker a legbiztatóbb jel arra nézve, hogy az ezévi rendezést is hasonló érdeklődés fogja kísérni. Az előadások január 13-án, szerdán kezdődnek s bezárólag március 17-ig tartanak, urdudén hét szerdáján esti 6 órai kezdettel a Toistoj-uccai evangélikus elemi iskola előadó-dísztermében. Az előadásokon mindenkit szívesen látnak. Az előadások sorrendje: Január IS árt Fizély Imre, a szövetség elnöke: Mikor kezdődjék már a nevelés? — Január 20-án Brogyányiné Skála, Gabriella, gimnáziumi tanárnő; Mit vár az iskola, a családi neveléstől? — Január 27-én dr. Weil Miklós szakorvos: Az iekolásgyennek ortopédiája. — Február 3-án FaLb Gyula, tanító: A gyermek kézügyesitő munkáinak pedagógiai jelentősége.— Február 10-én dr. Hahn Artúr szakorvos: Mit, kell tudnunk gyermekeink fogairól? (Multévi előadás folytatása.) — Február 17-én özv. Kesslerné Zuoa Meíanie polg. iák. tanárnő: A gyermek olvasmánya, — Február 24-én Végih Ferenc kanonok, tanítók épző-int. igazgató: A gyermek rossz tulajdonságai: hazugság, restség, önzés. — Március 3-án dr. Bustin szakorvos: A gyermek manduláiI naik jelentőségéről. — Március 10-én dr. Flvwy Sámuel szakorvos: A családi nevelés öntud; 4an ve- szélyeztotői. — Március 17-én dr. Támbacher I\o- zsőné, a Szülők Iskolája vezetője: Társadalmi közösségi* és, bégére vaió nevelés. szállta s föld járó társa, az éjszaka. Az én nagy utániban most megint uj fölfedezés állított meg. Bár ©eddig mindig hallgattam arról, hogy emibervillanyok között járkálok, most úgy éreztem, mint Dante, midőn írja, hogy a Mindenségijén szikrákat látott s a szikrák énekelni kezdtek, mert mind ember1 el kék voltak. Ezért most már nem bírom tovább a kárpit mögé rejteni nagy és megrendítő látomásomat. Tündérlámpásu, szentjá- nosbogaras ennberbirodalmamiban uj eseményre bukkantam, mint csillagász, kinek mérései egyszer csak azt jelentik, hogy egy uj, eddig ismeretlen bolygó vonzási hatását tudta felfedezni a csillagos égen. Lelkek közt vándorlók, mint régen s ezekben gyönyörködöm, midőn égnek, amint mondám. E vándor kóborlás oda vezetett, (s ez lenne „korom44: az „elmúlás44 hatása) hegy világitó lámpáknak ismertem föl az embereiket; s bennük a szikrázó tüzek színes ragyogását látom, mely Selémragyog. Most azonban — s ezt kell jelentenem! — hirtelen egv még megrázóbb fölfedezéshez sikerült eljutnom. Szakasztott olyan ez, minit mikor éjfélhez közel a Nordcap sziklabércére felkapaszkodtam ott távol Norvégiában s egyszerre az éjféli nappal éreztem, hogy északi szél rohan felém, zuzmarás fehér lett tőle arcom s ruhám, de a szélrohamtól szétszakadt a felhődunyha, mely az eget s a tengert megölte s közöttük meglátszott rejtelmes narancssárgán az éjféli napnak sugárzása. Ilyen égrepedést és lélek találást éreztem most. amikor fölszedtem utániról lehullott emberi elkeket, kik többé már nem világítanak. Csakugyan a Nordcap öblében voltam, ahol a tenger-kivetette törmelékek valaha mind élő kagylók maradványai voltak. Én nagy utazásomban elrepedt em- berlelkekre akadtam, melyek .szakasztott olyanok voltak, mint azok a tengeri kagylók, melyeket idebajigált az örök óceán. A lábaim előtt tele volt a fenyér, a lélekbirodalom fenyérje, kiégett léleklámpásokkal, olyan einberlelkekkel. melyek egyszer mind ragyogtak s hirtelen szétrepedtek és most itt feküsznek a földön. Most már meg is fejtettem izgalmas és hirtelen rejtélyüket. Az elpattant lelkek, amelyeket a csodálatos birodalomban, hol annyi Ilámpás világított nekem, a földön megfcalál- jtam, költők lelkei voltak s akkor repedtek el és váliak kaviccsá, akkor hullottak élettelenül a kísérteties fényéire, mikor az a költő, aki addig világított, először hazudott. Egyetlenegy hazugság elég ahhoz, hogy megrepcsszen egy költőielket és széjijettörje azt. Mert az első hazugság megöli a költőt. Minden emberek között, ö az egyetlen, aki csak addig ól, amig a maga igazságát el nem oltja. 4 _____
