Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-08 / 5. (4151.) szám

4

1937 január 8, péntek.

Az egyesült pártból |

Pozsonyból jelentük: Az egyesült országos

keresztényszocialista és magyar nemzeti párt helyi szervezetei újabban a következő helyeken alakultak meg: Nagyö Ived: tb. elnök Szalma

Ferenc, elnök Spátai Ernő, társelnök Bodor Csömör István, alelnökök Ho'lubek Pá.l és Fazekas János, jegyző Molnár Gyula, pénztáros Gy. Csömör Lajos, ellenőrök Monez István és Mikuoz Csömör András, — Gaxampáid: elnök Szabó

Adolf, alelnökök Márkus Károly és Patais Jo- achim, jegyző Juhász Kálmán, pénztáros Kis Géza, ellenőrök Juhász Géza és Szabó Nándor,

— Kisgyarmat: elnök ifj. Dávid KáToly, alelnökök Mikony Sándor és Janetka István, jegyző Dávid Márton, pénztáros Mikony Izidor, ellenőrök Nagy Gábor és Szöcs János. — Kicsind: tb. elnök Zsákovits János, elnök Laczuska János, alelnökök Heizler Károly és ifj. Szántó Ferenc, jegyző Jarábek Károly. — Ebed: elnök Gora Nándor, alelnökök ifj. Góra Márton és Lacza János, jegyző Ja-nzó Mihály, pénztáros Góra Ferenc, ellenőrök Könözsi István és Janzó Pál.

— Muzsla: elnök Kecskeméti Ferenc, társelnök

Kolen István, alelnök Csik András, jegyző Éles István, pénztáros Pat'hó László, ellenőrök Szaíai József és Balog Károly. — Nemespan: elnök Má- csay Kálmán, ügyv. elnök Csuthy Sándor, alelnökök Varsányi Nándor és Búzás Mihály, titkár Csiszár Károly, jegyző Csiffáry Gyula, pénztáros Lapacka Ferenc, ellenőrök Szabó Ferdinámd és Hamar Gáspár. — Mikola: tb. elnök Tóth István, elnök Németh Sándor, társelnök Nyist Lajos, ügyv. elnök Nagypál István, alelnökök Perizs Bálint, Nyist Jónás és Simon Jónás, titkár Fe- renczi József, pénztáros Hajdú István, jegyző Mészáros Károly, ellenőrök Szívós Károly és Nist Jónás. — Csiffár: elnök Bósy Lajos, társelnök Fiile Lajos, ügyv. elnök Matuska Lajos, alelnökök Rakk Vilmos, Bósy Vince és Csuka János, titkár Résy Béla, pénztáros KÓ6y Ferenc, jegyző ifj. Bósy Vilmos, ellenőrök Hamar Lajos és Bednárik Balázs. — LekéT: elnök Pap Géza,

társelnök Kovács István, ügyv elnök Sánta István, alelnökök Sz. Molnár András és Sánta Lajos, pénztáros Karácsony Ferenc, jegyző Karácsony Géza, titkár Fótyi Lajos, ellenőrök Janyik András és Pap József. — Gyékényes: elnök Szentkeres zt.y Lajos, ügyv. elnök Valasik István, al- elnökök Krencsan András és ifj. Gazsó Lajos, titkár Patyi István, pénztáros Majtán Gyula, jegyző Lelovszky Károly, ellenőrök Hornyák Viktor és Juhász Viktor. — Hegyi: elnök Janthó Endre, társelnök Csörgő Mihály, ügyv. elnök Jégé Mihály, alelnök Szabó Mihály, jegyző Frankó György, titkár Kanóc István, pénztáros Szabó Gyula, ellenőrök Csörgő Sándor és Nagy István.

— Berzéte: elnök Pozwaán János, alelnök alsó Bacsó Lajos, jegyző Szekeres István, titkár Tóth István, pénztáros Bacsó Béni, ellenőrök Csunyó János és Lőrinc Lajos. — Jólész: elnök Benke István, alelnök Szabó János I., jegyző Szabó János III., titkár Szabó János II., pénztáros ifj. Szabó István, ellenőrök iZagiba János és Barczy Lajos. — Bodolló: elnök Palócz Elek, ügyv. elAdalék a pestis pozsonyi pusztításaihoz 1712—14-ben

Irtat Dr. Haiczl Kálmán

Az országos levéltárban való újabb kutatásaim során nemrég szemeim elé került néhány királyi rendelet, amely a pestis idején kiadott utasításokat és intézkedéseket tartalmazza s ilykóppen a PMH karácsonyi számában Pozsonynak e szomorú éveiről Rehorovszky Jenő tollából közölt ismertetésnek kiegészítéséül szolgálnak.

Az első rendelet 1712 november 17-én kelt. A királynak a pozsonyi magyar királyi kamara jelentette, hogy a pestises ragály már Pozsonyban is felütötte fejét s az egyik ház lakói teljesen kihaltak. A király a ragály további terjedésének meggátlására elrendeli, hogy a városban szükségessé vált belső intézkedéseken kivül a hajóhadat azonnal szedjék széjjel s az átkelést általánosságban tiltsák el. (A hajóhidat a királynak ugyanazon évi április 15-én kiadott rendelete értelmében az országgyűlésig rendbe kellett a kamarának hozatnia, azaz alig félévvel ezelőtt készült el.) Minthogy a Karok és Rendek egy része pestissel fertőzött vidékről érkezik a fővárosba, a királyi rendelet minden összejövetelt, kivált a nagyobb gyülekezéseket eltiltja, hogy egymást meg ne fertőzzék. Hogy pedig a KK és RJt testi épségéről gondoskodhassék, elrendeli, hogy az országgyűlést és a vármegyei gyűléseket halásszák el és az ideérkezők hazamehessenek. A téli időben, mikor mindenki a meleg szobát keresi, annak veszélye forog fenn, hogy az emberek gyakoribb és nagyobb összejövetele folytán a ragály nagyobb mértékben terjedhet el és az ország minden részéből idesereglő rendek a ragályt az országba széjjelvihetik. Ennélfogva elrendeli, hogy az iskolákat s a lakosságnak egyéb összejöveteleire szolgáló helyeket zárják le, a diétára jövő rendeknek és vármegyei követeknek pedig adják budinkra, hogy hazamehetnek. Mindezeken felül meghagyja a kamarának, hogy a város hatósága minden lehető módon és eszközzel törekedjék a ragály terjedésének megakadályozására. A betegség állásáról pedig a királynak gyakrabban tegyen jelentést. ('Ben. Re-sol. a. 1712, föl. 334.)

A pestis egyre terjed és .szedi áldozatait- Pozsony városát' teljesen elzárták a külvilágtól, hogy a baj terjedését meggátolhassák. Korosztály Ágost szász herceg, az ország prímása, aki a járvány elleni védekezés élén állott, a következő év elején Pozsonyba akar jönni, hogy az óvintézkedéseket személyesen irányítsa. A király támogatását kéri, aki február 12-én meghagyja a magyar királyi kamarának, hogy a hercegprímással egyetértve járjon el és tegyen meg mindent a ragály terjedésének meggátlására. (Ü. o., 1713, föl. 45.)

Majd kiküldötte Zebriak udvari orvost, hogy a pozsonyi házakat vizsgálja meg. Fáradozást dij fejében 500 forintot kívánt, amely összeget a kamara a királynak 1710 szeptember 22.-i rendelete értelmében neki ki is fizette. A király elrendelte, hogy ez összeg kétharmadát a város és a Váralja viselje. Jövőben pedig a kamara engedély nélkül semmiféle ilyen kiadást ne eszközöljön. (U. o., föl. 125.)

A pestis terjedésével szemben azonban a magyar királyi kamara sem érezte már magát biztonságban Pozsonyban, és — miként az 1679. évi járvány idején — menekülésre gondolt Engedélyt kért a királytól arra, hogy a pestis tartamára Szentgyörgyr® vagy Modorba költözhessek, ahonnan az előirt vesztegzár leteltével Sopronba menne át. A király 1713 julius 4-én el is rendelte, illetve megengedte, hogy a magyar kamara tagjai Szent- györgyre vagy Modorba költözzenek át. Ennek folytán Erdődy Sándor gróf, a kamara elnöke, két tanácsossal, egy titkárral, a pénztárnokkal és számadóval, két esküdt jegyzővel, egy lajstromozóval, egy fogalmazóval és két irodatiszttel el is költöztek Pozsonyból. A király rendeletében kijelenti, hogy a napidijakról később fog határozni, a fuvarokat a kamara pénztára fogja megtéríteni. A többi tisztviselő, ha Pozsonyban maradni nem akar, szabadon távozhatik. (U. o., föl. 24.)

Meddig tartott a magyar kamara e számkivenök Bodnár István K., alelnökök Gál János és Szalay József, titkár Frindt László, jegyző Pacz- kó József, pénztáros Ádám András, ellenőrök Fiaskó János, Bodnár Bertalan, Dohányos József és Paczkó István. — Tornaujfalu: elnök id. Domonkos Mihály, ügyv. elnök Köteles Laczkó Mihály, alelnök Nagy Mihály, titkár Rogozsnyiczky József, jegyző Gara Gyula, pénztáros Derián Géza, ellenőrök Derián István, Péter János, Sztráma Péter és Bartók Lajos. — Tornahorváti elnök Oozelyák György, ügyv. elnök Spisák József, alelnök Pallay József, titkár Hegedűs József, jegyző Köteles János, pénztáros Vaskó József, ellenőrök Krafifa Márton, Cservenyák József, Árvay János és Oravecz Gyula. — Zsére: díszei nők Po- rubszky János r. k. plébános, elnökök Benc-z Vazul és Szórád Lőrinc, ügyv. elnök Dallos László, alelnökök Vanyó Mátyás és Elgyütt Élek, titkár Kozla János, jegyző Maga Cirill, pénztáros Vanyó Sebestyén, ellenőrök Bics Elek és Kovács Sándor. — Pográny: elnök Pindes József, alelnök Mészáros István, titkár Jelenka János apáti, jegyző Pocsik Gábor, pénztáros Csallak Géza, ellenőrök Czilling István és Bús István.

tűse és mikor tért vissza Pozsonyiba — nem tudr juk. Annyi bizonyos, hogy a .pestis még 1714-ben is szedte áldozatait Pozsonyban, mert a király ez évben január 5-én, január 30-án, február 5-én és március 27-én jelentést kíván róla a kamarától. A király csak azután, hogy a járvány teljesen megszűnt, juliais 14-én adta ki a rendeletet az országgyűlés összehívására, melynek legfontosabb programpontjait a királyné koronázása és a ná- doTválasztás alkotta.

jg; SAKK 1

Aljechin legyőzte Fine-t és első lett a hastingsi tornán

London, január 7. A hastingsi nemzetközi sakkverseny utoíllsó két fordulóját is lejátszották. A 8-ik fordulóban dóit el az elsőség kérdése. A pontveszteség nélkül, eddig minden játszmáját megnyerő Fine ugyanis Al- jechinnel feeriiilt szembe és az ex világbajnok szabatos játékkal megmattolta az angolt. Ebben a fordulóban győzött imlég Feigin Koil- tanowski ellen, Eliskases Thotmas ellen és ’Winter Mén síkévá ellen, miig a V idimar-Taylor játszma eldöntetlenül végződött. — Az utolsó fordulóban Aljeckimnek csak fólpont előnye volt Fine előtt, de Kolltanowski ellen igen kényes helyzetbe került, amelyből azonban végül is sikerült kiszabadulnia és döntetlent elérnie. Minthogy azonban Fine is csak döntetlent ért el Vidmar ellen — igy Ailjeöhin lett a torna győztese. Eliskases legyőzte Tylort. Mén síkévá Feiginnel és Thomas Winterrel eldöntetlenül végzett.

A hastingsi torna végeredménye: Aljechin

8, Fine 7.5, Eliskases 5 5, Feigin és Vidmar 4.5, Tylor és Winter 3.5, Koltanowski 3, Mem- siková és Thomas 2.5 pont.

Egy pesti tisztviselő különös öngyilkossága.

Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Különös módon követett el öngyilkosságot ma délben Klug Géza negyvenhatéves magántisztviselő. A Ráké' ' ut 42. számú házának negyedik emeletéről .etette .magát az utocára. Amikor fölkapaszkodott a korlátra, előrántotta revolverét, s azt halántékának szegezve elsütötte. A golyó halálra sebezte, s ő már holtan bukott lé az úttestre.

Unta és ingerültté tette ez a közelitő téli idő. Az élet mintha megállt volna és csak rest tespedéssel várhatta a napok múlását. Az eső szeny- nyesen ömlött és nem engedett mozdulást. Dologtalanul ténfergett a palotában.

Rozamunda gyerekholmit varrogatotí gepida asszonyaival. Ezek a fajabeli asszonyok szinte észrevétlenül jöttek és otthont kaptak a palotában. A főemberek közt rossz vért szült, hogy királyasszonyuk komornál hölgyei gepidák és langobard leányt s asszonyt alig enged a közelébe. Panaszukat Alboin vállvonogatva hallgatta. Az elvesztett otthonért Rozamunda kárpótlást keres. Ártatlan öröm ez. Az ágyasházában éljen csak kedve szerint

Két hét múlt el igy téden várakozásban. Alboinon mindjobban elhatalmasodott valami fásultság. Olykor délidőig is hengergett nyugágyán. Ahogy az ételt hozták, éhség és kedv nélkül turkált benne.

— Beteg vagyok! — érezte. Valóban emyesztő láz lepte el és arca sárgult, fénytelen szemei nyugtalanul kutattak.

Rozamunda a homlokát és haját simogatta. Hogy elomlik ebben a tétlen életben ez a nagy ember. Milyen tehetetlen és nyűgös. Sárga, pettyhüdt és gondozatlan, rosszszagu és szennyes. Fanyar gőz dől a szájából. Délidőben kezdi az italozást és vedeli magába a bort és méh- sert, mig a mámor levágja és testőrei cipelik ágyába.

— Inni adjatok! — hallja nap-nap után és a szolgák futnak a friss kupákkal.

Alboin az első kortyok után földerült. Feszülő nyugtalansága fölengedett. Hagyta, hogy Rozamunda gubancos haját fésűivel ráncba- szedje. Közben ivott tovább és amikor Rozamunda megpróbálta kivenni kezéből a kupát, harsogva nevetett. Odavonta magához, csak félkarral és olyan erős volt a szorítása, hogy Rozamunda fölszisszent.

— Gyönge harmatom... te! Megful a gyerek, ha megölellek.

Az asszony úgy hullott rá, olyan erőtlen elborulással, mintha elveszne és menekülne hozzá. Alboin dédelgette, de a karja és minden ujja, mint a vasszegek, úgy általverték sajgó húsát.

— Eriggy! — tolta el magától a férfi. — Nem vagy most ölelésre- valő.

Rozamunda visszavonult az ágyasházába. Betege lett a sivár időnek, akár Alboin.

A férfi komoran tovább ivott Magányosnak és elhagyatottnak érezte magát. De embert nem tűrt maga mellett, csak egyetlen testőrét, Peredeót, aki nála is jobban birta a szörnyű italozást.

Fáklyagyujtás után nét nőcseléd lángon sült húst hozott. Abból torkig laktak Mikor kivitték a tálakat, Alboin az ágyasházba üzent:

— Kívánj nyugodalmas jó éjszakát a királyasszonynak!

A másik leányt ott tartotta az asztalánál. Magas, erőskeblü és rő- zsásarcu volt a leány. Szép aranyhimes ruhájában duzzadó és kívánatos. Fanyar szag szállt a testéből. Alboin fölgerjedve nézte és magához vonta. A leány hang nélkül adta oda magát.

Reggelre elfelejtette, mint a többit, ezeket a sápadó, lángolóvértt cselédeket, akik az őszi tespedésben fölcsigázták és megpihentették érzékeit.

Iszonyú szélviharra ébredt. Tövestől tépte az orkán a fákat és bedöntött néhány tetőt. Félmeztelenül odaállt a hidegben az ablak alá és fölvidámodva nézte, mint takarítja el a vihar az ég roppant szennyesét.

EGO FÖLD

num

REGÉNY

IRTA: EGRI VIKTOR

HARMADIK KÖNYV

49

(FOLYTATJUK)

Részegség, rest hevercs és kéjelgések után az orkán mintha belőle is kifújna minden tisztátalant

Egy veder hideg vizet hozatott és ott az ebédlőházban, ahol aludt megmosdódott Porrátört szappangyökérrel és korpával dörgölte vörösre mellét Fanyarizü száját ibolyával és fahéjjal szagositott vízzel üdítette föl. Üstökét addig fésülte, mig puha hullámokban hullott tarkójára és megkenette illatos zsírokkal. Aztán friss ujjast húzott magára és lábait tiszta fehér pólyákkal köttette át. Nyalkán és délcegen megállt Peredeo előtt. Sudár és fiatal volt és a szája, ahogy élveteg nevetésre nyílt, nedvesen fénylett.

Az ágyasházba ment, hogy Rozamundát köszöntse. Most látta csak, milyen megnyúlt és sápadt az asszony. Tág szemeiben a szenvedésnek árnyéka. Szégyent érzett. Megkereste Rozamunda kezét és fölvonta becézve az arcához.

Az asszonyt lassan átjárta az öröm melege. Olyan váratlan ajándék volt ez a reggeli köszöntő. Alboin szemét kutatta, amely most tiszta volt, mint egy gyermeké. Olyan magabizó, erélytől sugárzó.

— Félek, Alboin! — suttogta.

— Mitől, bogaram?... Amennyi tudós asszonyt akarsz, mind ide- csőditem neked. Maxenüus is vigyáz rád.

— ó, nem az én nehéz órámra gondoltam... Téged fenyeget veszély! Kicsi néppel nekimenni egy világnak!

Alboin elkomorult. Leverte, hogy Rozamunda olyan kishitű. Igénytelennek tartja erejét, gyöngének a népét. Elfelejti, hogy már megállta a nagy erőpróbát. Leigázott egy hatalmas népet ezzel a törpe erejével!

Rozamunda mintha megsejtette volna elkedvetlenedése okát.

— Baján segítsége kellett, hogy Gepidiát legyőzd!

— Miért mondod? Én nem akarlak emlékeztetni és te magad téped föl a sebet!

— Tudom, jó vagy hozzám... Ha nem érezném, akkor meghalnék. Vagy a gyűlöletem elpusztítana.

Alboin nevetett. Eszébe villant a fekete sámán, aki itt a palotán rajzolta bűvköreit és lángból, vérből mondta a jövendőjét. Emlékezett éberen villogó szemére, ahogy a tenyerét figyelte... Szeretni és gyűlölni fogja őt az asszony, aki a vérében él!.,. Az ölelése mézét és mérgét jósolta meg neki. Először hallja Rozamundától a gyűlölet szavát.

— Megölnél?

— Nem érzed: el kellene, hogy emésszelek!

Rozamunda szája elferdült. Az elfojtott indulat görcsbe húzta arcát. Kegyetlen öntudatos ránc jelent meg ajkai fölött. Egészen csendes lett. Miért is kínlódik ilyen boldogtalan gondolatokkal? Mikor örülnie kellene, hogy a közelében van az ember és boldog derűvel van eltelve. Mégis hadakozik, bántja és taszítja magától.

— Ne hallgass rám!..« Néha olyan boldogtalan vagyok.

— Boldogtalan? — borult el Alboin. — Nincs meg mindened?... Megbántottalak?

— Nem tudom, mi van velem, hogy néha úgy rám rohan a félelem.

— Szebb őszünk lesz jövőre Itáliában... A jövőt ne féltsd! Hiszen ha segély kell, egy hívásomra jönne mind, a kvád, a szász és a hun, jönne akár Baján. De hóhullásig ne tudja meg senki, hogy tavasszal megindulunk.

r