Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-05 / 3. (4149.) szám

1937 január 5, kedd* 'PRKGAI-Mag^ARH 1RLAP 5 Ui Uéi kezdetén... Ismerős „semlegesség44 Az idő múlása fölött sokai szokás elmél­kedni. Tudományos és bölcseleti rendszerek foglalkoznak az idő fogalmával és a filozó­fiától legmesszebbre esett laikus is szívesen szentel néhány* pillanatot hébe-korba a szálló idő gondolat ónak. Újév különösen alkalmas erre. „, Ujév...f Istenem, még csak három nap múlt el az uj, a legújabb évből és máris meg lehet állapítani a sablonos igazságot, hogy együk nap olyan, mint a másik; hol van itt szó újdonságról, meglepő változásról, amit az uj évtől akaratlanul, minden szándékos­ság nélkül — és mégis folyton megismétlődő hangulatban, naivan várunk és remélünk? Ezekben az újévi napokban újra sokai gondolok egy kedvenc, régi tapasztalatra, mely szerint a legmélyebb nyomokat nem is az évfordulók vagy tálán a közönséges nap­fordulók hagyják bennünk, hanem a hét­fordulók. A hét nap az, amely a legintenzívebben emlékeztet bennünket az Időre. Nem hiába történik említés hét napról már a világterem­téssel kapcsolatban. Válóban ez a legfonto­sabb: a hat munkanap és a hetedik —- a munkaszünet. Ez az időbeosztás szerepel a leg­többet életünkben, gondolatainkban, terveink­ben, lelkűnkben, érzéseinkben. Uj hét kezde­tén úgy érezzük, mintha kiléptünk volna va­lami fedezék mögül, mintha újra kezdődne a világteremtés misztériuma, az összes vesze­delmekkel, föladatokkal, küzdelmekkel, - re­ményekkel, amelyek az élet értelmét vagy zavaros értelmetlenségét jelentik. Mintha csatatérre értünk volna, nyilt mezőre, ahol előre kell mennünk, bátran, vagy remegve, mindegy, de előre, mert hajt a kényszer, a kergető Idő... És ahogy egyre mélyebben gázolunk a hét nap gondjaiban, lassan kibon­takozik előttünk a kis cél, a csábitó szírt: a vasárnap, ahol védelmet érzünk, pihenést, menedéket, biztonságot, nyugalmat — ha csak egy pillanatra is, de olyan jól esik bízni ennek a vasárnapnak közeledésében ... Hol van az az újévi nap, amelyik ennyi remény­séggel, bizakodással tudna bennünket eltöl­teni, mint a szombat délután felénk integető édes hangulata? Ezt a hét napra korlátozott életérzést fe­jezte ki találóan a modern világ weekend- kultusza is! A weekend világszemléletté lett napjainkban. Talán régesrégen, nyugodtább időkben is megvolt az emberekben a hétnek lappangó értelme, de a mi korunk túlfeszí­tett, ideges érzékenységének kellett jönni, hogy kellő kifejezést adjon a hétről táplált véleménynek. — „A vége jó, minden jó“ gon­dolatát fejezi ki a weekend fogalma. A ha-ppy- end idillikus, limonádé rekvizitumai fedez­hetők föl benne, — de ki tiltakozik ellene? „Az uj hét kezdetén“ sokkal mélyebben szánt belé érzéseinkbe, mint „az uj év kez­detén^. Lehet, hogy az Év sokkal ünnepélye­sebb, előkelőbb valami, mint a közönséges Hét, de az Év messzebb van tőlünk, nagyobb, nehezebb áttekinteni, beosztani, közelébe fér­kőzni, szétfolyik fölöttünk. Viszont a Hét? Jelen van állandóan, velünk jön, foglalkoz­tat, küzködünk vele, félünk tőle vagy örülünk neki, ha túljutottunk az első napok idegen- ségén és lassan magunk alá gyűrtük.., És ami az évet illeti! Uj év 1937: a jövőben szunnyadnák még napjai, ki tudja, mit hoz­nak? Csák az előjelekből következtethetünk. — Egy kis hirt olvashattunk az újságok sportrovatában az óév utolsóelőtti napján: Owensről, a néger csodafutóról, a berlini olimpia többszörös, legendáshírű győzteséről szól. Owens Newyorkban első profiszereplé­se alkalmával 100 yardon 8.8 másodperces idővel győzött ellenfele — egy hároméves versenyló ellen... Mindent kifejez ez a kis hír. Benne van a kor szelleme utolsó csöppig. A küzdelem, a verseny, a győzelem telhetet­len vágya, a rekord, amikor az ember már állatokkal méri össze versenyerejét, mert tel­jesen kipusztult a küzdelem emberi, neme­sebb szelleme, ami arra ösztökélne, hogy az emberi értékek vívjanak egymással becsüle­tes versengést a szebbért, a jobbért —, ó nem, nem kell az emberi, mert az erőről van csak szó és azé a pálma, aki a legerősebb: legyen az ember, állat, vagy gép. Válóban szomorú perspektívák és Mr. Owens példája leplezet­lenül megmutatta a világ képét, ahogy az uj évbe lép. A küzdelem gyönyörű. Úgy, ahogy a görö­gök „agonnak“ ismerték, mikor az akarat, a jellem, a kitartás, tudás, tehetség, becsüle­tes szabályszerűséggel birkózik meg az ellen­féllel. A küzdelem gyönyörű, amíg a jobb, ki­válóbb, az emberibb győzelméért folyik. Ilyen küzdelmeket szeretnénk látni, ezeknek tud­nánk igazán örülni. — De ha állatokkal aka­runk versenyt futni, akkor kevés reményünk lehet az ember győzelmében — mégha Owens egyelője le is győzte nemes ellenfelét, a há- toméves versenylovat. B* L A rotterdami Pelikán-bárból irányítják a spanyol polgárháború titkos fegyverszállitmányait Mit keresnek a fegyvercsempészek a véres spanyol „üzleten"? ■ Vágott sertés, zongoraalkatrész és más hadiszerek ■ Két amerikai bárvendég Rotterdam, január eleje. (MTP) A spanyol pol­gárháború ismét napirendre tűzte a világháborúé frazeológia régen feledésbe merült szóvirágait. Megint írnak a lapok „semleges államokról44, ame­lyek a valóságban éppen olyan kevéssé semlege­sek, mint voltak a világháború idején. De termé­szetesen nemcsak semleges államok vannak; vannak úgynevezett „semleges üzletemberek44 is, akik mind a két félnek egyaránt szállítanak fegyvert és minden egyebet, amire egy hadvi­selő hatalomnak szüksége van s egyedüli szempontjuk a-z, hogy lehetőleg a maxi­mális hasznot sajtolják ki abból a szörnyűségből, amit spanyol polgárháborúnak neveznek. 21 miiió dollárért „illegális** fegyver Azok az érdekes és izgalmas leírások, amelye­ket a fegyvercsempészetről olvashattunk, távolról sem tárják fel az igazi helyzetet, amelyben nem játszanak szerepet éjszakai hajóntak, kalandos partraszállások, apácának öltözött őrmesterek és ágy tovább, mindössze néhány statisztikai adat­ból áll az egész rémregény, mégis többet tudunk meg belőle a dolog lényegéről, mint az összes „színes44 fegyvercsempészési riportokból. Egy meglehetősen megbízható amerikai kimu­tatás szerint 1935-ben kerek ötven millió dollárra rúgott a különböző államok fegyverkivitele, ez­zel szemben a fegyverbehozatalról kiadott jelen­tések mindössze 29 millió dollár értékű fegyver­ről számolnak >be. Kivittek a különböző országokból ötven millió dollár értékű fegyvert, behoztak különböző or­szágokba huszonkilenc millió értéküt — hova lett a többi? Nem nagy talány. A hiányzó 21 millió dollár a fegyvercsempészési üzlet egyenlege. Huszonegy­millió dollár értékű fegyvert szállítottak Kínába, Keletre, Délamerikába., s más olyan államokba, amelyekben az átvevőnek nem volt legális alapja a fegyvervásárláshoz. Az elmúlt évben természetesen Spanyolország került a fegyvercsempészés statisztikájában szereplő országok élére és Rotterdam, Amszterdam, Lisszabon úgyneve­zett „zajtalanul dolgozó üzletemberei44 már eddig is hatalmas összegeket kerestek Francón és a Frente Popularon. A „vad** és a „porcellán"- szállitmány A spanyol polgárháború hihetetlen nagymeny- nyiségü fegyvert és muníciót emészt fel, Olaszor­szág és Németország az egyik oldalon, Szovjet- oroszország és Mexikó a másik oldalon nem képes teljesen ellátni egyik fél szükségletét sem. A fegyvercsempészeknek még mindig nagy üzleti lehetőségeik vannak. Csakhogy az üzlet nem olyan egyszerű, mert a nagy fegyyerkoncemek ragaszkodnak bizonyos formalitásokhoz s csak abban az esetben adnak ki nagyobb mennyiségű árut, hogy a megrendelés valamilyen elismert kor­mány ellenjegyzésével történik. A csempészek na­gyon sok esetben meg tudják ezt az ellenjegy­zést szerezni, csakhogy ezzel a kereseti lebetősé­Bu clap est, január 4. (Buidajpesiti szerkesztő- ságünk telefon jelentése.) Dr. Sipőcz, Jenőt, a magyar főváros újév napján elhunyt főpolgár­mesterét óriási réiszviéit mellett kísérték hét­főn utolsó útijára. A temetési szertartás dél­előtt tíz órakor kezdődött a Szent István-bazi­likában, de már jóval tíz óra előtt a vtégtisz­tességen a résztvevők óriási'tömege lepte éli a Bazilika környékét. A ravatalra rendkívül sok koszorúst és virágcsokrot küldtek. Hatalmas koszorút küldött Horthy Miklós kormányzó is. A temetési szertartáson rész,tvett dr. Se- rédi Jusztinián biboros-hercegprimás, vala­mint a kormány képviseletében Röder Vil­mos helyettes miniszterelnök, Lázár Andor, Kozma Miklós és Bornemisza Géza minisz­terek, a felsőház és a képviselőház elnökei, a különböző testületek küldöttségei, a ma­gyar székesfőváros valamennyi vezető tiszt­viselője, élén Szendy Károly polgármester­rel és nagyon sokan a magyar közélet ki­válóságai közül. A Pázmány Péter tudo­mányegyetem tanácsa is testületileg meg­jelent, miért az elhunyt diszdoktora volt az egyetemnek. A külföldi követségek képvise­lői köziül jelen volt báró Mackensen német, Lepkowszki lengyel és Stoiloff bolgár kö­vet. A gyászszertartás! tiz órakor kezdték meg. Az egyházi szertartás! Zadraveoz István tábori püspök celebrálta. Részén!elés után Saendy Károly polgármester mondott megható búcsú­beszédek A polgármester beszédében emlékeztetett arra, hogy az elhunyt a legnehezebb idők­ben vezette a magvar főváros ügyeit és so­ha el nem múló érdemeket szerzett azzal, hogy a székesfőváros közigazgatását a ro­mokból újjáépítette. A gyászbeszéd után Sipőcz Jenő holttestéit a K erepesi-temetőlbe kísér fék. Végiig az útvona­lon a főváros lakosságának tízezrei könnyes szemmel álltak sorfalat. Az elhunyta! a Ke­repes i-temeitőben Liber Endre sírhelye mel­lett díszsírhelyen temették el. Ki lesz Sipőcz utóda? Sipőcz Jenő halálával imáris megindultak a ta­lálgatások, hogy ki lesz Budapest uj főpol­gármestere. Komoly jelöltként emlegetik Rip- ka Ferenc volt főpolgármestert és Zsitvay Ti­bort, a kormánypárt fővárosi községi csoport­jának elnökét. Bródy nyílt levele siettette Rozsypal nyugdíjaztatását Barátai még néhány hónapig hivatalban akarták látni gek lényegesen megszükülnek. Éppen ezért a legtöbb nagy fegyvercsempész csak „vad44 vagy „porcellán44 megbízatásokat vesz fel. A „vad44 annyit jelent, hogy a különböző államok által kiselejtezett rossz, vagy régi tipiusu fegyve­reket összevásárolják, újból feldolgoztatják és igy adják el. A „porcellán44 pedig rendes vám­tarifa mellett, mint szerszám vagy gépalkatrész utazik át a határokon. Az európai fegyvercsempészési központ már a világháború alatt is Rotterdamban volt. A spanyol polgárháború kirobbanásakor megje­lent a városban néhány ismerős arc, akiket a de­rék rotterdamiak a világháború idejéből jól is­mertek. Egyike a legismertebb nemzetközi fegyver­ügynököknek egy Washington Wilbur nevű amerikai, aki az egyik nagyon jólismert amerikai varrógép­gyár itteni ügynökeként lép fel, de sajátságos módon hol vágott-sertés vásárlására, hol na­gyobb gramofonszállitmányra, hol zongoraalkat­részekre kap sürgönyi megbízatást. Talán nem kell külön mondani, hogy a fegyvercsempészek titkos nyelve szerint a vágott-sertés csakúgy fegy­vert jelent, mint a zongoraalkatrész. A „Gyssen** és a „Rydeck** rakománya A fegyvercsempészek tanyája Rotterdamban a Pelikán-bárban van, itt székel a két híres ame­rikai: Washington Wilbur és Captain Rlix. Övék a modernül felszerelt 3500 tonnás „Gyssen44 és a valamivel kisebb „Rydeck44 gyorsgőzös. A két hajó azelőtt Venezuelába, Kin'ába és Arábiába szállított titokzatos árut, ma csak Spanyolország­gal bonyolítanak le forgalmat. Wilbur és Blix kezében van az 1898-as 7.92 kaliberű Mauser-fegyver monopóliuma. Ez a fegyver a Franco-hadsereg egységfegyvere, de a vörösök is főleg ezt használják. Amiből nem nehéz arra következtetni, hogy a két semleges amerikai mind a két-félnek szállít fegyvert. Hogy milyen arányú üzletet bonyolíthat le a két ameri­kai, könnyű kiszámítani, (ha meggondoljuk, hogy egy fegyverládába 20 fegyver fér el a hozzávaló bajonettekkel, nyolcvan csomag tölténnyel. (Min­den csomagban 20 töltény van.) A ládának 0.22 köbméter férőhelyre van szüksége és a cikvédő- lappal együtt 160 kilót nyom. Most már képzeljük el, hogy hány ilyen ládát tud szállítani egy 3500 tonnás- gyorshajó. Meg kell jegyezni, hogy mind a két hajó állandóan útban van Hollandia és Spanyolország között. A két hajó a legmodernebbül van felszerelve és felszerelése lehetővé teszi, hogy a kevésbé gya­korlott legénység is aránylag rövid idő alatt ki tudja rakni az egész hajórakományt. A két hajó lehetőleg csendes partrészen köt ki, sőt esetleg a nyílt tengeren is le lehet bonyolítani a kirakodást nem egészen egy éjszaka alatt.' Wilbur nagy üzlete Wilbur legnagyobb üzlete eddig az volt, amikor Delgado venezuelai admirálist fegyverrel látta el. A tengernagy ugyanis, mint emlékezetes, 1935 elején katonai felkelést akart szítani Gomez dik­tátor ellen. A szállítmányt, mint ez ilyen üzletek­nél szokásos, előre ki kellett fizetni, de nem ju­tott el a megrendelő kezeihez, mert közben zen­dülés tört Iá a hajón és ez késleltette néhány nap­pal a hajó megérkezését. Delgado, akinek — úgy látszik— rosszak vol­tak az idegei, árulástól tartott, agyonlőtte ma­gát és Wilbur, akinek viszont jók voltak az idegei, a már útban lévő szállítmányt gyorsan egy házzal odébb dirigálta és a már egyszer eladott fegyvereket még egyszer eladta Para- guaynak, amely akkoriban Bolívia ellen hábo­rúskodott. Wilbur árai nem olcsók, egy ágyúért 10.009 dollárt kér, egy gránátvetőért Í50 dollárt. Mindezt persze készpénzben, jó amerikai valutáiban előre kell kifizetni. Wilbur személyesen veszi át a pénzt a Pelikán-bárban és onnan diszponál a te­lefonfülkéből, 'hogy kinek mennyi vágott-sertést, gramofont .vagy zongoraalkatrészt szállítson a „Gyssen44, vagy a „Rydeck44. Ungvár, január 4. Dr. Rozsypal országos el­nök Ungvárott az országos hivatal előcsarno­kában tegnap vett hivatalosan búcsút az ung­vári állami hivataloktól, amiről a hivatalos táv­irati iroda a rádióhirmondóban szűkszavúan tett jelentést. A múlt számunkban irtuk ugyan­is, hogy Kárpátalja autonómista lakossága na­gyon vegyes érzelmekkel búcsúzik az országos elnöktől. Ezt megerősítette a tegnapi búcsúz­tató ünnepség lefolyása is, amelyen főszavuk azoknak volt, akik a távozó elnök baráti ke­gyeiből éltek. Megbízható értesüléseink szerint dr. Rozsypal távozása nagyon hirtelen és váratlanul történt, noha az előrehaladott korú magas hivatalnok félrevonulása már nem várathatott magára so­káig. Ennek ellenére prágai személyes jóbarátai mindent elkövet­tek, hogy a nyugdíjaztatási kérelem legalább még három-négy hónapig heverjen prágai fió­kokban és hogy a távozó elnök utalhasson arra, hogy az autonómia-tárgyalásokat ő te­relte helyes vágányra* E számításokat azonban keresztülhúzta az auto­nóm földműves szövetség parlamenti képviselő­jének ama nyílt levele, amelyről legutóbb is megemlékeztünk s amelyben Rozsypal elnöktől az inségkukorica-alap 10 milliós vagyonának el­számolását követelik. Noha nyilvánvaló, hogy inkább „a rend kedvéért való elszámolást44 követelt Bródy képviselő és sem ő és senki más se gyanúsítja még gondolatban sem az elnököt, hogy a saját céljaira használta volna fel ezt az összeget, prágai illetékes körök mégis most hirtelen nagyon sürgősnek talál­ták a nyugdíjaztatási kérelem elintézését és most már pont karácsony vigíliája napjára kézbesítették ki a nyugdijhatározatot, ami ön­magában is szokatlan módozat, mint mondják, azért, hogy a sok szóbeszédnek egyszer már vé­ge legyen. A nyugalomba vonuló országos elnök külön­ben ma utazott a Magas Tátrába egyhónapos pihenésre, majd állandó tartózkodási helye Prá- ga-Sporilovban lesz, ahol saját családi villája yan, < Gyomor- és bélbántalmak, has­üregbeli vérpangás, izgékonyság, mi­grén, kimerültség, szédülés, szivszo- rulás, rémes álmok, ijedősség, általá­nos rosszullét, a munkaképesség csök­kenése sok esetben rövidesen meg­szűnnek, ha a beteg néhány napon át reggel éhgyomorra egy pohár ter­mészetes „Ferenc József" keserüvizet iszik, Az emésztőszervi bajok orvos- professzorai általánosan dicsérik a Ferenc József viz enyhe és megbíz­ható hatását s azt gyakorlatukban sűrűn rendelik. Az orvosok ajánlják. Eltemették Sipőcz Jenőt, Budapest elhunyt főpolgármesterét

Next

/
Oldalképek
Tartalom