Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-03 / 2. (4148.) szám

*w9ú T®n*i?a raAjtjjrjj sjejuseora y tApjzsnó usSuasg “u^q soíoa y :udp»fBd ‘jjaiíSnj izsbabx supuqpg qi?zsqijtf ‘sBujspfBq e ‘souiiía :ppH 3hábmí ‘aAÁuoq isapq pSxog ‘jaj9inoiiq 000E :«imv sopiosz ‘eSpjiABposo qad?o :t>m á3bm ‘ql'ag :3u;a BJBqJBg ';joa urán joq ‘jjoa jog raűareg BJ9W ‘U»d s$Unv :uasuEH ‘P9jasa sjq v ^íS^IV ábjjv ‘AÁuoqspsajJí -J9W .18>l9f ‘izomasaRí •5Bqotitot]T[ b azzo}uo39m Á8oq ‘aqixeq B fBA^q^q T]Y íuamiq 59 BqiszoxaqdiSQ •szopnom — ‘mBqizsqog }B<C3yAi9 9f — •qBUUBA ratB°OJ 9f — •izgq-oj b }}o8B0Bq — £my raau qq — •nBSBfa.q ©qzapu^q — én^ raaa BUJA 93 993 — •qButzs-qOJ B IBqUOS q0|1199 AS3 pBpiiq S9 BqBq PY ^OÍ}UII9q — ‘qOA S9q©p.I9 Uo’Í3b^ — •qqiOÍSai b qjOA TÜI9H rq ‘bjoj qaijaqa} Tuan ‘asara b uba ■°)PiPH qoauBí B qnplox sa qunqpuífrA 3]d’BU raoxi?q ‘qunpdBso nunra gaÁuaj BZBqupQ — •paqa]0)oq mypzB8 saApaq ti© zb niB-^dBJBq -oiijaq TTBjBza ng; •qBU'jng sí gsora Sara A“oq £jaqa{ £qo[qux b piqran zaa qBguBqiOxjg — •raBqzoqmqSara uBsodBjB Sipad gjrqsop ixqog ‘rnBggopfBq 98001 raBQBq b ‘ioajoS b Tiaqo®9Aa{ b raBjdBqra ‘gsax uibi -joa mag na ©q uibx sa gpÁpogzsiá gja BMOgUBX J3Z9A b ‘Bqsof rxqog qBSQ qBqn8 -bth qB;pB8am sa laqiazaq b q^jaura qanSg qpWBA'oozsi Ti9[}aiaq,.Tara: b qnqBt b ggazpax *aqoÁ8 aqpfoq •qojqBJ B qaqjnraaiSara axtÁu -Áuam ‘TUBpnoujga jzb íaqay raan ‘BqiszpJ -aqd'iso isaiq sa^paq ‘Bquq ifY <?99tq — <• " •mapnpipqqa sa uibtzot'ba buub|Z90'J0 ub9xoaS — £qqog ggapiaq as maqa^r — uazaAorqBi sooxbtb soxid b noSu-Bq sapapas -iq BpiOT[Biq — ‘piÍTBOj sbtubx ‘zs^qS'^K — uresB.fraozs.t9A pb^bSíoj gBq^ÁrqBzs'-xi^B} sa miqivo.iB zb qoA o.ib{B agaqag qo epan [BasqSioÁSiA opnaAJO.iBq ppBxnoín' oniraJBq sa Tiopjoj B paAoq, po aAZOioqSaj\; -rapp -zbS na zb iioa qjj raiapa zoqSuB{.TBqSar jíSa SiÍhb ‘u-Bq-BqBZ-sía iqapiAq.iBS o;zaaraxap b raB'jpB[Bzs Sioxad uaAuíSau a.o«\ qura -Bpi zb raappA 9|9j[Bq |nq{9U sqzoqiBfj — raaqaasa poÁSBq inas puiinza raojxo zb sg ‘axpiaq© qBnJBzsBsa npdBf b qanzpi ^tra ‘raapajsSara naqsedBpmg ,ÍSoq ‘raojjo zb ipA £un;iq nBXjo liapf ‘tnaqpzaq rnqoi " "r *»nj isiw íSMaqmW iqpqoH ‘qa^I»A uajsi :jzD9I?d . : qBujBqpzsBipA [nzqq qaAÁnoq pzaspaAoq v qBjjozBiniBi -nf v *inxniB;nf q^ujaiazs jaAiCnoq JRiCiain ^Soq ‘pj qpf^BqjzsBipA qnSBUi ^ojbiíSbhi spi saM^ufip b i9qyqoA9f jsayq sonpp •BfdB^ Bqsjjnf OBinonQ s$ |J?IM J3IÍT!W ‘BpSBRf iajpB)snv indiai buxjbSjozs ^BqBin[B)nf y •qBuiBSjpjBquntn qqBSBnqBSJOZsSai BfdBq sjojb.íSbiv si^ b zoq^pnEÍB íaAXnoq uioJBq uajfq a jnzoq faAÁuoqqauuai(3 saiiq3^{ -pv 390 9pBiqAiíuoij iCba^h 8 jsapq soujf-Braizs 95 TqqBqiA b mBpo^njiq sa íBqdBg -pqi b axraaraj b raB^znqjaj; —' •niBjjopuoiui — ‘^napnirai qozoqaqpuaj 09 pfBj-f — ■qBppBq-BJ BA.ua ^apiqig arq b sp inp-u 9? b jíSoq yfSn ;n'9qzoqopi ppzaq'ppq jBq,iA *9q nAnxozs inappnpy; 'q'oC ragu Sipnira “ara sa ‘Bxp íaq PTOjnnija ‘bjo A3a qqoinrajq -pof raasj -qnqjBA Bqi^iq jazgiSa a(j qja;BZBq .őip'unn aqsa 9<p ‘rí.refqnJoq so[B)BAiq ^nipur p33a.i BÁ^qq s^ihbt raaj^zs opuaso niajaqSaA ‘qnnjp uBqizBqBj ASg; raBqqBJBp b niBpzBS b q-OA jíSBirpBquoipnasa {BipBUBq qqiap Á3g •raajzarapj m:quopíuoq ^oya d'Bii zpzg — nujasara q^apzaq /3i sa rzgqoq apq q;aza!3a — ‘mon-Bq raani na £uba ]Of — •jagara Bgaxnif A®a qnnqan pBCpnora — £gt Bqiszo.iaqdxsQ B^Bpziq, — ‘niBqizsqoj £üa3i ’£uá3j — •qiaisam b tzsai íBjxoqBip) •naqqapzaq zsSoj sí inzop -BqB Bq£fBq raan ‘^ui-iaSba qunSB.jt *pb3buí PPaSszs aj^; -Sara qnso Pl^qoxj — "BqBq i[Y Bp^ojixoqBq “ £bi9x sanis pzs — *za jaqia] Saaxaqsara zaqen bojÍSb^j 'Sara raB^^Bqqjd agog naBp -nora ^9sara na qopnq ma\r •jpqBquog b zsat as {inniag ‘raazsiq izb £BqBq ipy' psatQ — 'liopoxorooqfa boxb izsqoq y •inuiqja uassaqay au .ÍSoq £qra -sbíÍjo 'issara: Bsoxnj u0í£3bu iuib|ba zs[op -uoSiq B.q £}oqBJBp íSbu Á3a zsdBAj — •raaiaxa'zg uio^Sbu naÁpra ‘tunp -nora raopni 39 xq ‘-raaiaxozs noA3B|v — qaraazg izsqoq b qB|UB{|igo3a^ ■ a|oi a^zapaaq — (ilBqttos pQisnj raouiij b papaxazg — •qzsqoj b au©a aqa{0 zb BqiBq qy ubju paqq, •[Bqq^ípixd se pBqqozgpxq.ozs sax -rq £,[Bqqoz9íBq sa iBqqpSBÁUBXB BSpop xpm l’[OA -Io^ita 8 BizBinaq Jozsinfqan^Sa jqra nazsjqt ‘Bpoaa srp raa_tí qpíjp^.iídfd ja» *í *° '^tod ‘JoptJYS ^qjqi^D ‘lapaS^i qqos uoXJfBN S^nx uassau9 uaisj pf \ ip3}9j9 uaÁSai Sopioa — :paqauai £jsapq sonpp ixaza qopuoux lajaupzso^i *iaiu©3ua lajzapoaAJQ aAiíuoq isopq soupp a;zo^ ‘lauipjo qos-qos bazoh ^CoosopjBq iuazs B jpra llpfia nva iANOsoyav^i •pqsoTjnfv *8^9 8T ‘ppSÉiv -wipBisiiv •XuosapjEq ‘dauap luazg ‘izapuiui ja j)Bizoq ax »* • uofqj ‘uomoj azssajv qoScsSiA ‘laxnojQ laqqqi jpooa aoffBA jpur BDlBIJjpA ST *iaAi?nqq nspioqzsja ‘sautzs Íibjb bj v qcSSBjiAoq jpqaj ‘xoqiio £9jp ‘btojv ‘jbj’.bzs XuBJB-isnzg ‘liozoq jBjojíuaj pipz •XuosopjBq sojCubJV ‘BÍdBU qqazsSaj Ap zy ‘uioiBasaui i?Sa iinjtf ‘ja uof úoÁujBzsjppunx •ANOsoyav>i *ji?A9i?g £saA9 6 £9[zsBq xoiBq JlBOBq b zs^Aja sj pBJBnr urojo nBqqntno^u y ‘iBzqq b qnMSíqig ‘qauiaSuasaaq xyui isojv *lBSy isojq napuij\r qBnqBJa;ai iBflBqiBiSuv ‘lEq^j^úosoBJEq y qtlizsipiai nyizv *qanindaJ3q íreqiBH noqBjqB iioii^u b s * ‘qaunof IBqqppuBfY BApoqBxSaux nyjzY •qoiE/ÍSuB 189 zy qanaijsaÁU9jig ‘SoaSbj uaqqasaÁuaj syduryiSBpisa uapuij\[ ;btu dnq lOqapuyfY qaiuxaÁ3 siq oí uapuij^ ‘BfdEu ÁuosoyjBq dazs b jyui iiazaqjaSají 'ANOsoyav^i ‘ <ep?w jzpH *iaqadaoutj 3opjog qouyAjq 8aux jipSpA ‘paqau ‘i6ayq souBp lupuozsoq jazsjazg iSaxu mafupzspq 8j ASog joSyspf ASbu b »zg ‘anna nxaA^uoq np zy ^íÍAiyjjm ép snpjog^ TUBiioxan iBqoA3BíJ ttaqraaApaq pf sajpzg *ibbiioijjozs zaqArzg 4nLBldBqSani joqiinv •nnaAiíuoq 119 zb Upf8aj\[ hoaiupjp zb ijoa áSbjj; ‘inaiuara Bqpjoqsi joqiraB ‘joqsypiqiRí *X3NQZS0^i ^lílií VlU'Ti'Bq. qzso -m ‘aiAjBjf *s jsopzs ,, giajaj zyq jsajq ipqBO V ia3aijaj ipios a ipzs psBjzsŐ •aaXSaj zsbSia b poqapaBfv nadauun juazs a ‘Bqsnzyp raq £q ’BqndB pqqoj bzssia upí raaa 1J3JV ‘BqBq sBfnq dpzs jyui zsaj ina>j ‘Haj bajé ^uBisiq A3a UBqpqBg ‘liajaj zyq b 8uoJoq zsvAS sng *BqndBsap9 ÍII?zs áqjíuuaw BqBZsfa 1191 sapuaso Á'Sa sg •uoíÍ8ba jpuuajsj qnsa syjn^SpXo ‘tuoXxiozssy saApag :iJ9zs ÁSj soajo zy *3indBq sosayj izyqjpq v ‘SiiBqraózsBuiig qBUJB uiasSajjf •jIoSojiisd jopíunoq auiazs ÁnBjsiq v *Uo3oqojja pine zb sg •npí Bjyqosuian XuosayjBq jjaj\[ ‘fuozsgqaq zoqyqsnz9p siq y *xu!aqau ’zzoq lyqnq sbíeij ÁSbu X8g — ‘naSaiaq au ap — jBZBq ssaig *uyinza jbth up uiozsiBr jaAig ‘rayqndB bSbjo :Jiojpzs ifSx sg •laqa^Quoqnsonq iBjjnq unxns — latjai saApXSau — EquBJY siq v *!Bqn£uB qpiiaijn aj:atu sg ' IBqndB qpnaiqajaiaq sg lipja zyq b Sara non? 9inv lipjaipp upiiyq ‘dBusyui jpxu sg •iínpSazs nozBjSain sp UpT 3ojb^9 uajafíp SBjnqijv sbabh •BqndBsapa ASz iiaj 83139 BqBZsfa jaaquiaaap Sapjq ^Sg % *VMndV A03 X1VH03W — s — ívsvai XOUVADVH SÍM — 9 — ISAJtuoHiüoiejnr jjozoijspueie lene is>eq soubj e !H qefieqizseieA qnfieiu ^ow/UMNásn nozeuiiemf v —2 — Csifdteeázsika és a ttatázdá- TRÉFÁS MESE — IRTA: SÁNDOR MÁTYÁS Csipkerózsika vidáman játszadozott kó­cos, szénfekete Fakszi kutyájával a Latorca partján, a virágos réten. Szaladgáltak, kergetőztek, nagyokat ne­vettek. Csipkerózsika megtanította a Fokszit a két hátsó lábán járni. Jaj, de furcsa lát­vány volt a .kis kuvasz, amint bizonytala­nul tipegett ide-oda és úgy himbálta a felső­testét, mint egy (mandarin. Egyszerre csak lépteket ball Csipke­rózsika. — Vájjon ki lehet az, — kérdezte magá­ban. — Talán a jó Zsuzsi néni hozza a te­jet, még-a vajaskenyeret tlzórásira? Nem! Nem Zsuzsi néni jött, hanem Ali baba, a hires varázsló. Az újságok oldalakat írtak róla és min­den uccasarkou óriási, több méteres falra­gaszok hirdették csodálatos, ámulatba ejtő mutatványait. Mert olykor-olykor cirkusz­ban is fellépett. Képes volt negyedóra hosz- szat a levegőben lebegni, vagy órák hosszat lubickolni a viz alatt, mintha potyka volna. Úgy ette a parazsat, mint más ember a eült almát. < Csipkerózsika azonnal ráismert. Megiga­zította a kék szalagot a hajában, azután a dicső és titokzatos Ali baba elé futott. Fokszi persze mögötte loholt és vidámakat vakkantott. Néha belebotlott saját lábaiba, ilyenkor suta bukfenceket vetett. — Te volnál az, dicső Ali baba? — kér­dezte Csipkerózsika és bátran kezet adott. — Én volnék, bizony, tetőtől talpig, — mosolygott a Titkok Hercege. — Hozott Isten minálunk. Újból paroláztak, azután letelepedtek a fűbe, egy körtefa árnyékában. — Nem vagy éhes, kis búgom? — kér­dezte Ali baba. — Hát bizony egy darabka csokoládé- tártát örömest megennék, — válaszolta Csipkerózsika és huncutkásan rákacsintott az ezüsthajó varázslóra. — Hókusz, pókusz, — kiáltotta Ali baba, majd hármat tapsolt és máris megjelent a rekettyés szélén egy kis néger kukta, és egy remekbe készült csokoládétortát ho­lott, rajta birsalrnasajt és drága déli gyü- möksdisz. Csipkerózsika a csodálkozástól össze­csapta apró kezecskéit. — Hogy csinál tar! ezt, AH baba? — Nem szabad ezt elárulnom, kis hn- goiD) — simogatta meg gyöngéden AU baba a szőke fürtöket. — Édesatyáto, a nagy Harun al Rasid halálos ágyán mondotta el nékem nagy titkait, és én megesküdtem néki a próféta szakállára, hogy senki em­berfiának el nem fogom mondani. Jól heuzsonnáztak, azután Ali baba csoda­szép török dalokat játszott a tilinkóyán. Szomorú, különös dalok voltak ezek, és Ali baba olyan szivlhezszólóan adta elő őket, hogy Csipkerózsika szemei bizony könnyek­kel teltek meg. ‘ • — Ó, te kis oktondi, — mosolygott Ali baba és letörölte Rózsika könnyeit. — Ki hallott már ilyet, nem szabad mindjárt sirni. Egy kislány, az mosolyogjon állan>- dőan, legyen olyan, mint az aranyló nyári napsugár. — Édes, kedves Ali baba, — mondotta Csipkerózsika, — volna egy kérésem. — Ki vele, Rózsikám, hadd halljam, né­ma gyereknek anyja sem érti a szavát. — Olyan boldog volnék, ha a Fokszi be­szélni tudna. Ali baba néhány percig elgondolkozva eregette a füstöt aranypipájából. — Nem kis dolog, amit kérsz, bugocs- kám, — jelentette ki azután, — de meg­teszem neked, ha megígéred, hogy mindig adakozó leszel, és a szegényeken mindig segíteni fogsz, tehetségedhez képest. — ígérem, — mondotta Csipkerózsika. Ali baba egy üvegcséből elővett egy csi­petnyi rókaszinü port és a Fokszi nyelvére szórta. És, ime, mi történt? Két perc múlva úgy mótázott a Fokszi, mint a parancsolat, még pedig szögediesen. Csípőjére tette a lábacskáit és így kur­jongatott: ' „Én. vagyok a falu rossza ögyedül, Engöm ugat mög a kutya ögyediii.. .M 6, te kedves Fokszi kutyám, — leU kendőzött Csipkerózsika és szeretettel ciró­gatta a Fokszi púiba ez őrbundáját. Delet harangoztak a templomban, hát el­indultak hazafelé, Csipkerózsika és Ali baba, 'hogy a leves el ne hüljön. Csipkerózsika bemutatta a tornácon All babát anyukájának és apukájának. —■ Salem alej'kum, — üdvözölte apuka All babát és szívélyesen megrázta a kezét. Együtt ebédeltek. Ali baba nem tudott betelni a kitűnő hal- paprikással. Háromszor vett belőle és a szája szélét is megnyalta utána. Roppant érdekes dolgokat mesélt Ameri­káról éc Afrikáról, eszkimókról ée embeí­MÓKA TRÉFÁS KÉRDÉSEK. 1. Miért nem harapja le a pék a kifli vé­gét? •ajp; 3axu qpuuaA uian xoqqc jjatu ‘jxpzY ♦ 2. Ki az, akinek hat lába van s mégis né­gyen jár? •jppnajsBAoj v BEUGRATÓ. Misi: Ha három kérdésre, amit feladok neked, azt válaszolod, hogy: „Két szál gyufa41 — akkor kapsz ötven fillért. ■Sanyi: Remek! Misi: Vigyázz, ne örülj korán! (Kezébe vesz két szál gyufát,) Na, kezdjük! Mi ez? Sanyi: Két szál gyufa. Misi: Mennyi egy szál gyufa, meg egy szál gyufa? Sanyi: Két szál gyufa. Misi: Mi kell inkább? Az ötven fillér, vagy a két szál gyufa? Ha erre Sanyi azt mondja: Két szál gyu­fa, akkor Misi „szót fogád“, átnyújtja a két szál gyufát és zsebreteszi az ötven fil­lért. Ha Sanyi azt mondja: Az ötven fillér! — akkor vesztett és nem kaphatja meg a pénzt, mert. a feladat az volt-, hogy mind a három kérdésre azt kell válaszolnia: Két 6zál gyufa.. KIS LEVELEK Nagyon sokaknak. Valósággal elhalmoz- tátok a Kis Magyarok Lapjának szerkesztő­ségét a mi jó János bácsinknak szóló kö­szönettel és névnapi üdvözlettel. Jókivá- mataitokat továbbítottam János bácsihoz, aki a kismagyarok legőszintébb, legönzet­lenebb (barátja. Szinte számát sem tudjuk már, mennyi gyönyörű könyvvel örvendez­tette meg a Kis Magyarok Lapjának olva­sótáborát. Jótéteményeiért nem kíván sem­mit. Csak azt kívánja, hogy a magyar gyer­mekek jók, szorgalmasak, engedelmesek legyenek. Még a nevét sem árulja el, nem akarja, hogy jótéteményeiért dicséret érje. De annyit a Szerkesztő bácsi mégis elárul­hat róla, hogy a mi János bácsink egy egy­szerű jó magyar ember, akii nagyon, de nagyon szereti a szép és jó könyveket. Nagy könyvszeretete vezérli mindig arra, hogy a cséhszlovákiai kismagyarokat a Róvai-könyvkiadó vállalat legszebb gyér- mekkömyveivel megajándékozza. Egyedüli öröme abban van, ha tudja, hogy egyre több és több magyar kisdiák olvassa és szereti eze­ket az értékes könyveket és okul belőlük. Háláljátok meg János bácsi jóságát Málü, hogy az ő ajándékkönyveit mennél több társatoknak adjátok oda kölcsön olvasásra és okulásra. És vegyen mindenki példát János bácsiról. Ha minedn magyar ember olyan önzetlenül fog majd tehetségéihez mérten áldozatot hozni a kismagyar diá­kokért, mint ő, az egyszerű magyar, akkor sokkal szebb és jobb lesz a magyar élet. Ugye, sokan, követitek majd János bácsi nemes példáját?! Minden kis magyarnak. János bácsi kö­szöni karácsonyi jó kivánataitokat, és vala­mennyi kis magyarnak boldog mj esztendőt kíván. — Schalkház Lacika, örülünk, hogy felgyógyultál súlyos betegségedből, s újra szorgalmas munkatársunk leszel. — Molnár Hilda. Felvettelek a kis magyarok táborába. Czintula László. Bátyád annakidején irt levelét nem kaptuk meg. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Smid Lehel. Felvet­telek a kis magyarok táborába. A kis ma­gyarok aranykönyvébe a legközelebbi év­végi hizonyitványod eredménye alapján ke­rülhetsz be. — Gytirky Sándor, Riszner Jenő. A kért könyv elfogyott. Válasszatok másat. — Szécsy S. Malvin. Fölvettelek kis munkatársaim közé*. MEGFEJTÉSEK A 97. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következő: Keresztrejtvény: Takarék, akarata, lovag, ál, toka, kit, órás, ló, sípolok. — Találós, akol, kav, arat, ragok, ét, kabátok, kiló, láp, ri. — Müller Klári rejtvénye: Pék. — Lis- csák Tibi rejtvénye: Dénes, élet, nem, et, s. — Pénzes Joákim rejtvénye: Giling-galang. — Kováts Lenke rejtvénye: Emberé a mun­ka, Istené az áldás. — Liscsák Tibi fésű- rejtvénye: Komárom. — Plesa István rejt­vénye: Nincsen rózsa tövis nélkül. — Ke­mény Zoltán számrejtvónye: 2468, 4682, 6824, 8246. — Schvarcz Rózsi rejtvénye: Sirásó. — Világi József láucrejtvénye: Apa, azt, tép, pad, dob. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Bödők Etelka. :: Czintula László. :: Dó- vay Emil. :: Frav Márta. :: Gyürky Sán­dor. :: Herczeg Álice, Hatvány Klári. :: Kaszmán Dezső, Kemény Zoltán, :: Liscsák. Tibiké. :: Molnár Sándor, Meisels Márta, Ma­tus Irén, Molnár Hilda, Müller Klári. :: Pető Irénke, Paneza Kornél, Pénzes Joákim, Pén­zes Danika, Perjéssv Eszter. :: Roz’osnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. :: Sze- csey Klára, Schvarcz Magda, Schalkház Laci, Smid Lehel, Sebők Évi, Sebők Juci. tf Turóczy LftoLtti .Világi József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom