Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-31 / 25. (4171.) szám
Q?BXCai-yVVAC^AR-HlRLAR 1937 január 31, vasárnap* ** Van-e szükség külön katolikus napilapra? óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice • 9 Üveg — porcellán — villanycsillárok! Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1833 A csehszlovákiai magyar politikai életben jelenleg aktív szerepet nem vivő, tudós és irdi múlttal rendelkező, nagytekintélyű szlovenszköi katolikus pap küldötte be az alábbi közérdekű cikket A fölösleges fényűzés nem fizetődik ki, sőt káros. Alig egymilliónyi magyarságunknak három országos napilapja van, ezek közül kettő kifejezetten keresztény irányú. Minő elenyésző százaléka a magyarságnak azok száma, akik napilapot — pláne kedvűk szerintit <— járathatnak. Vájjon a napilapot járató néhány ezer pozitív katolikus megtűr-e egy virágzó, nívós katolikus napilapot? Mert hogy a Prágai Magyar Hírlapot és Híradót gyengítse az uj lap, önmaga pedig csak tengődjék ideig-óráig, az oly fényűzés, melytől parányi nemzetiségünket megkímélhetnék! Aki tornyot akar építeni, előbb üljön le és vessen számot, vájjon elegendő költséggel rendelkezik-e? Nehogy csonkán maradjon a torony. A Prágai Magyar Hirlap a köztársaság egyik legtekintélyesebb napilapja, igazi világlap. Vétkezik mindaz, aki akár anyagilag gyengíti, akár tekintélyét csorbítja. Ennek a lapnak szerzett érdemei és jogai vannak a keresztény magyar közönség támogatására. Olyan keresztény, olyan katolikus, ami- nővé tesszük beküldött közleményeinkkel, ha talán nem is közöl le minden harang- szentelést. Egy uj katolikus napilap ily gyér területen bizonyára nem képes felküz- deni magát erre a színvonalra és elterjedtségre. Hitbuzgalmi lapok hasábjain indult meg a propaganda a katolikus napilap megteremtésére. Hitbuzgalmi lap ás napilap — két. külön provincia! Az országok sorsát sajnos nem hitbuzgalmi lapok, hanem napilapok, még pedig politikai napilapok döntik el. Ha még a hitbuzgalmi lapokát szakavatott kezek vezetnék mindig és mindenütt s nem olyanok, akik véletlenül pottyaunak bele és a mesterséghez való tehetségük sincsen. Nem csoda, ha ilyeneknek sejtelmük sincsen arról, mit tesz egy napilapot alapítani vagy föntartani. Ahhoz nem elég egy „sajtóbizottság”, meg néhányszáz gyüjtőiv. Ahhoz vágott dohány is kell és főleg kellőszá- mu olvasóközönség, ami Szlovenszkón külön katolikus magyar napilapra nincsen, (A jótékony adakozók hamar kifáradnak!) Hogy mennyire avatatlan kezekben van a különben is kockázatos ügy szervezése, azt mutatja a történeti háttér teljesen téves és hamis beállítása s az ugyancsak nem megnyugtató etikai alap, melyre a vállalat helyezkedni akar. Az összes felhívások és propagandacikkek arról mesélnek, hogy ,,az egész müveit világban a katolikus napilapok politika- mentes lapok” — igy például az ..Osserva- tore Romano” és a ,.La croix”. Szerencsétlenebb példára nem is lehetne hivatkozni. Az „Osservatore Romano” ugyanis csekély példányszámban nyomott hivatalos közlöny csupán, nem a közönség lapja. A francia katolikusok pedig mindig a legrosszabb pél-’ dát nyújtották szervezetlenségükkel és ügyetlen sajtójukkal. Ellenben Németországban ahány 'katolikus napilap csak volt (nemcsak a ,,Germania“, hanem a „Kölni- sche Volkszeitung”, az .Augsburger Post- zeitung”. a „Regensburger Tagesblatt" stb.), valamennyi a centrumpárt lapja volt a diktatúráig. Magyarországon is, az ,,Alkotmány” s ennek folytatása a ,,Nemzeti Újság” a keresztény politikai párt lapja. Nálunk kezdik meghonositani egyes vidéki városokban holmi ,,katolikus” hetilapocskák, hogy katolicizmusukat leginkább a két, most már egyesült keresztény magyar párt örökös becsmérlésében mutatják Minden keresztény lelkiismeretbeli kötelessége politikailag is szint vallani, miután a parlamentben dől el a vallás és az egyház sorsa is. Politikamentességre neveim sem nem jellemes, sem nem erkölcsös dolog. Aki magyar anyanyelvű létére nem jó magyar, az egész bizonyosn nem jó keresztény, nem jó katolikus sem. Épp most egyesült a parányi erőink szét- forgácsolását meggátlandó a magyarság két pártja — egyetlen keresztény magyar párttá. A keresztény és magyar ügynek ugyancsak nem jó szolgálatot tesz épp most egy külön katolikus magyar napilap, kiváltképp .politikamentes" lap alapítását célzó mozgalom, Kár minden fillérért! Akik a magyar pártpolitikát és sajtót arra a polcra emelték, amelyen ma áll a köztársaságban, azok méltán mondhatják: aki nem gyűjt, szétszór. A nagy Prohászka püspök az összeomlás után maga beállt képviselőnek és lelkes apostola volt a katolikusok és pozitív protestánsok együttműködésének a felforgató elemek ellen. A két és félmilliós szlovákság körében sem tudna boldogulni külön, politikamentes katolikus napilap és bojkottál- nák, ha volna, pedig elismert jó 'katolikusok. Mit remélhet a parányi magyarság kebelében egy ily közadakozásból kitartott napilap? Két-háro.m napilapra pedig manapság már kevés embernek telik. A botránykrónikákra való mutogatás pedig nem őszinte beszéd. Európai nagyvárosok kisebb katolikus napilapjai bizony — minthogy a bulvárlapokkal versenyezni akarnak — nem hoznak prédikációkat, hanem nagybetűs cimü gyilkosságokat és öngyilkosságokat is. Még a legsajnálatosabb perverzitásoknak kellő tapintattal való közlése sem szül szükségképp mindenkiben rossz hatást, ellenkezőleg elrettentő például szolgál. S akik hermetice el vannak zárva ily szörnyű dolgok olvasásától, nincsenek kellőleg edzve ily szomorú szenzációk ellen. Mennyi munkába, fáradságba került heti néplapunk elterjesztése is. Most, mint megnagyobbodott, az egész magyarság közös hetilapja már izmosodhatna, tartalommal, illusztrációval bővülhetne. Most talán e helyett is egy uj palántával kísérletezzünk, csak azért, mert egyesek „katolikus” és talán „politikamentes” nemzettagadásra akarnák nevelni a falu népét?! A nagy Wind- horst vagy O’Connell talán bizony rossz katolikusok voltak, mert zimankós választási körutakon és a parlament küzdőporondján harcoltak népükért? Jobb katolikusok lesznek holmi „ujarcu” firkászok, akik a fütött szerkesztőségekben keverik majd éretlen világnézetüket kitöltő „célkitűzés”, „vonalvezetés”, no meg „individualizmuskollektivizmus” modern frázisait. PLIN1US. kordjai, Ady dacos keserve keserű görcsbe torzítja a lelket, a könnyektől elázott földre teríti az embert*— és ugyanakkor kint a forgó nagyvárosban színek csillognak, csábítanak, szép az élet és kegyetlen, mert nem ért minket és nem tesz értünk semmit. Mit csináljon a magyar fiatalember ebben a nagy, idegen városban? Körülötte mások „jól élnek”, autójuk van, szerencséjük mindenben — csak igy látja a magyar diák Prágát, mert akinek rosszul megy, az nem is gondolkozik sokat, de egyszerűen jónak képzeli másnak az életét. A magyar diáknak gondjai vannak és hallatlan komolysággal tudja dolgait meglátni, de ugyanakkor folyton ott lebeg előtte a másfajta élet, a prágai bennszülöttek gazdag élete. Két pólus ez: az egyik aszkézisre int, a másik az élet élvezésére. Káosz lesz ebből a magyar diák lelkében, mert akármilyen tragikus komolysággal érzi át egyik pillanatban sorsát és tenni is szeretne valamit a „jobb jövő” érdekében, — a másik pillanatban már sodorja őt az ucca árja és vágya, nem tudja erejét belekoncentrálni egy eszme tüzébe. mert egyre jön az oltó szél, vagy légvonat, ami apró, gondtalan, bufelejtő örömökbe menekülteti a rideg valóság elől. És azok a boldogabbak, akik a menekülésnek ezt a fajtáját meg tudják valósítani, ök kevesebbet szenvednek. Más lenne a helyzet, ha nem lenne olyan nagy a különbség a prágai magyar diákok és a prágai környezet közt. Ha nem éreznék folytonosan a kettőséget: saját vérszegénységüket és a főváros bujaságát. Ha köröttük is az övékhez hasonló gondokkal járnának-kelnének az emberek, akkor ők is könnyebben találnák meg az egyenes utat, ami az elhatározásokon keresztül a tettekhez vezethetne. De igy — tűz és viz között élnek. Hol a víz uralkodik, hol a tűz. Ezen aligha lehet gyökeresen segíteni, örülnünk kell, ha ezt a kettőt meg tudjuk egymástól különböztetni, mert nem borított el mindent egyetlen elemnek a hódítása. A somorjai közművelődési testület nem váltja be a hozzáfűzött reményeket Somorja, január 30, (Alkalmi tudósítónktól.) Somorja község tanácsa múlt év december 17-én megalakította a magyar közművelődési testületet. Ebben azonban olyanok is helyet kaptak, akik a magyar nyelvet sem beszélik tökéletesen. Azonkívül nagyon sokan kimaradtak, olyanok, akik állásuknál és tudásuknál fogva okvetlenül tagjai Jcellene, hogy legyenek a közművelődési testületnek. Nem vették be Prohászka István festőművészt, Sághy Ferenc érettségizett magyar iparost, Reininger József ipartársulati titkárt, Baráth Benő asztalosmestert, dr. Kordi Vilmos orvost, a zsidó iskola magyar tanítóját sem és még sokakat, akiknek feltétlenül bent kellene lenni a testületben. A közművelődési testület első előadását vasárnap este tartották gyér közönség előtt. Ezt egyrészt azzal is kell magyarázni, hogy az előadás témája elég messze esett a közérdeklődéstől, mert Edinbourghról, a skótok fővárosáról szólt — ÖT MAHARADZSA LÁTOGAT EL PÖS* TYÉNBE. Tudósítónk jelenti: Az angol király koronázására Ma hatma Gandhi, a hindu népvezér és őt maharadzsa, teljes kísérettel .jelenik meg Londonban. Gandhit kivéve az indus herceget londoni ütjük előtt Szlovenszkóra, illetve Fis?- tyénbe jönnek ütheti tartózkodásra. Értesülésünk szerint a maharadzsákat Április végére várják PöstyénlbOb r Líszí, Ady, Bartók a prágai éjszakában.*. — A prágai magyar diákok lélektanához — Irta: Borsody István Este nyolc Sra van. A prágai Vencel-téren' színes fényreklámok rikitják teli az ucca hideg januári levegőjét. Főleg kék és piros színek karcolják teli a házak falait. Tél van. Nem békés, fehér lepel alatt alvó tündérálom, hanem nagyvárosi tél. Összekapart piszkos hóbuckák hevernek az ut mentén, majd holnap továbbtakarítják azt is. Az aszfaltról levakarták a széttaposott havat. Fel van dúlva az egész város. Vidéken ha leesik a hó, szépen betakarja a tájat A városban kihordják a telet a kanálisokba. Csak a háztetőkön marad egy kis maradék hósipka. A Vencel-tér apró kockákkal kirakott gyalogjáróján kapaszkodunk a Muzeum felé. A prágai magyar diákok uj klubhelyiségét keressük. Egy sarokház fent a muzeum mellett jobbra... Második emelet. Uj ház. Központi fűtés már a lépcsőházban is. A lépcsőkön egy nagy rajztáblát cipelő fiú ér utói bennünket. Magyarul megszólal: Még egy emelettel feljebb tessék. Zsongás, fiatalemberek, gyönge előszobái világítás fogad a belépésnél. A kép olyan, mintha vidéki műkedvelő előadások előtt gyülekező közönségről lenne szó. Valamiért jöttek ide az emberek. Úgynevezett előadás előtti hangulattal telítődik a folyosó. Magyar beszéd. Idegen emberek ajkairól. Prágai diákok, itt élnek mellettünk, de messzi vannak, nem ismerjük őket. Egykettőre emlékezünk. Találkoztunk velük- valahol. Vagy akkor kezdték az egyetemet, mikor mi elhagytuk a diákéletet, de azért úgy félig ismerősen dereng az arcuk. Szaggatott képek villannak át rajtam. Ha ismeretlen helyre ér az ember, nem lát mindent, csak itt-ott kap e] egy .részletet, ötöl-ha.tol az öntudat, belebotlik egy fogasba, egy ajtókilincsbe, kezetfog valakivel, bemutatkozik, barátságos szavakat mond. mond, mert várják, hogy ezt tegye, de ez nem tiszta mozgás, ez csak kapkodás, hápogás, lep- lezgetés. Végigmegyünk. a szobákon, mindenütt diákok, csoportokban, ülve. állva, beszélgetve, sugdolózva. Ez nem alkalmas pillanat arra, hogy komoly szóba álljunk velük. Ez udvarias látogatás. Csak azt a néhány percet töltjük ki. ami műsor kezdetéig hátra van még. Nem is gondolok arra, hogy most valaminek a közelébe férkőzzem, pláne, hogy ezeket a magyar fiukat megismerhessem. Csak összbenyomást veszek fel róluk. Csoport-felvételt. De nem is ismerem őket jobban, mint a fényképész, aki évvégén eljött a gimnázium udvarára és lefotografálta az osztályt. De ahogy a fényképész is emlékszik a képre, amit gépének lencséjével felvett, úgy tartogatok most én is egy halvány lemezt lelkemben erről az estéről, amit a prágai magyar diákok közt töltöttem. Mindenekelőtt az érdekelt, hogy mi történt az alatt a néhány év alatt, amióta a doktorátus után kitettek engem az egyetemről. A ruhák mintha ugyanolyanok lennének, mint régen. Egyszerű szabású és szövetű öltönyök. Úgy látszik, sok közöttük az elsőéves. Mert később minden áldozat árán, de mindenkinek bele kell esni a prágai szabók csábításába. Velünk Is igy volt. Otthon kistaffiroztak az otthoni szabók, örültünk neki. de mikor megérkeztünk Prágába, úgy éreztük, hogy amit mi hordunk, az nem elég „nagyvárosi Elégedetlenek voltunk és kidolgoztuk a haditervet, hogy milyen utón-módon fogunk hozzájutni az Irigyelt prágai szabók remekműveihez. Nem. beszélhetek egész .nemzedékem” nevében, mert nem ismerem a pontos adatokat. De magam prágai szabó-pályafutásáról elmondhatom, hogy nagy pénzeket öltem bele egy vinohradyi szabóba a Fochova-tridán, még többet bosszankodtam és végül rájöttem, hogy az otthoni szabó sokkal jobban tudja megvarrni ruháimat. Ez nemcsak a ruházkodásra jellemző, de sok minden másra is, amiért kezdetben borzasztóan rajongtunk Prágában, aztán később rájöttünk, hogy naivak voltunk vagy tudatlanok. Az a pár szó, amit aznap este néhány prágai diákkal váltottam, nem sok. Nem is gondolok arra, hogy ez az igazi módja annak, hogy velük foglalkozzon az ember. De a ruhájuk, az arcuk. az a pár mondat, amit hallottam tőlük, sokat mondhat el annak, aki nemrég még ugyanazt a ruhát hordta s talán ugyanolyan arccal ugynazt mondta, mint ők most. Ma is nagyjában ugyanarról van szó köztük, mint volt miközöt- tünk évekkel ezelőtt. „Rossz az, ahogy van és jobbnak kellene lenni.” Ez ismétlődik évről-évre. Mert a prágai magyar diákok akármennyire is elszigetelődnek az idegen Prága távolságába, életük pontos folytatása a többi szlovenszköi magyar életének. S ha nem lett jobb a többiek élete, miért lett volna jobb pont a prágai magyar diákok élete? Éppen erről beszélgettem később a kávéházban egy régi ismerősömmel. Ő azt mondta, hogy a diákok mindentől függetlenül megteremthetnék a maguk, prágai társadalmát, ami mentes lehetne minden hibától, amivel különben találkozunk életünkben. Az illető azzal érvelt, hogy ha ezek a fiatalok any- nyira hangoztatják javító szándékukat, altkor mutassák meg (esetleg az „öregeknek” is), hogy hogy kell megcsinálni azt a „jobb életet”. Én védelmembe vettem a fiatalokat, hogy nem olyan egyszerű az ügy, elismerem, hogy a kritl- zálás széliében-hosszában dühöng és ugyanakkor a kritizálok sem élnek ..kifogástalanul” — sőt... De mégis, rémesen sajnálom ezeket a prágai magyar fiukat, lányokat és szívesen lennék elnéző velük szemben. Mert biztos, hogy sok a széthúzás köztük ilyen meg olyan alapon, nehéz összehozni őket egy komoly előadásra, de minden felszólítás nélkül tömegestül .rohannak ki a jégstadionba, igen sokan egyáltalán semmivel sem törődnek, ami a magyar diákok köreiben történik és össze-vissza kóborolnak a prágai uccák, mozik, kávéíházak és lokálok közt. De mégis, mégis — úgy érzem, hogy nem lehet egyszerűen elitélni őket. nem lehet pálcát törni felettük, ha. nem fejlődnek olyan „ideálisan”, ahogy azt mi szeretnénk, vagy akár Ők is annyiszor elhatározták. így beszéltem és gondolkoztam, mert még élt bennem a fájó, marcangoló kép, mikor a prágai diákok uj otthonában a nagy üvegablakkal szemben ülve hallottam, amiről ők beszéltek, ahogy ők ünnepelték uj klubhelyiségük megnyitását — és közben túl az ablakon az éjszakában a muzeum sötét kőteste emelkedett, a Wil- son-pályaudvar felől az autók páros szemei világítottak sorban egymás után. bent Bartók magyar lelket boncoló dallamai, Liszt dübörgő ak
