Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-29 / 23. (4169.) szám
'PRKGAI-A^AG^AR-HlnLAP 14-én á spanyolországi menekültek előtt mondott el a bolsevista világveszedelemről, amelyet az Egyház legnagyobb ellenségének nevezett és azért az ellene való védekezést tartja a katolikus szervezetek legfőbb feladatának, — s igy a Katolikus Akciónak is. Legújabban pedig a Szentatya elhatározta, hogy a Katolikus Akció egyik főfeladatának a pápai enciklikában összefoglalt szociális tanítások propagálását fogja kijelölni. Hogy milyen a helyesen értelmezett Katolikus Akció a gyakorlati életben, arra nézve mint példát hozom fel az 1936 november havában Becsben tartott Katolikus Napot, amelyet az ausztriai Katolikus Akció rendezett, s amelyen az osztrák katolikus élet vezetői tartottak prog- ramatikus előadásokat. így a hires P. Picblmair S. }. „Kereszténység és kuitura“ cimen tartott előadásában kifejtette, hogy a német nemzeti gondolat és a kereszténység között valódi szintézist sikerült megteremteni Ausztriában. Mások arról tartottak előadást, hogy mik a feladatai kulturális téren az egyháznak és az államhatalomnak. Részletesen megvitatták az iskolaügyet. Az egyik előadó kifejtette, hogy a Katolikus Akciónak részt kell vennie a nemzeti népművelő munkában, mert lényeges, hogy a tömegek mint egy nemzet tagjai és az egyház fiai müveitek legyenek. Ha ezekután össze akarjuk foglalni röviden a Katolikus Akció lényegét, akkor körülbelül a következőket mondhatjuk: 1. A Katolikus Akció feladata elsősorban az apostoli munka, amely nem külsőségekben, hanem a lelki élet elmélyülésében nyilvánul meg. Elsősorban magunkat kell tökéletesítenünk s csak azután jöhet a külső apostolkodás. E tekintetben a leghatásosabb eszköz —- a jó példa. (Osservatore Römano, 1936 augusztus.) 2. A Katolikus Akció további feladata a kultúrának keresztény szellemben való ápolása, ami különösen a nemzeti kisebbségek életében fontos, amelyek a legjobban vannak kitéve az egyház- és társadalomellenes irányzatok befolyásának, s ezért szükségük van az egyház jóindulatú támogatására. 3. A Katolikus Akciónak ellensúlyoznia kell azon irányzatokat, amelyek az egyház gyöngi- tését és a társadalom szétbomlasztását célozzák. III. Hogy ez mikép valósítható meg, arra nézve konkrét példákat találunk a külföldi Katolikus Akciókban. Waitz osztrák bíboros egy cikkében erre nézve a következőket irja: A belső hitélet megerősítése mellett elsősorban a szociális igazságok megvalósítása legyen a célja a Katolikus Akciónak. Ez ne nyilvánuljon meg azonban csak üres szavakban és prédikációkban, hanem elsősorban — tettekben. Belső erkölcsi megújhodás az előfeltétele annak, hogy az intézményeinket keresztény szellem hassa át. Ez az előkészítő munka elsősorban a papság és a Katolikus Akció feladata. Vessük fel ezekután a kérdést, hogy vajjön a mi Katolikus Akciónkat ilyen szellem hatja-e át és foglalkozik-e ezekkel a kérdésekkel, amelyeket a legfőbb egyházi hatóság előír? Vájjon törődik-e a mi Katolikus Akciónk az iskolakérdéssel? Foglalkozik-e az ifjúság erkölcsi nevelésével? Hallatja-e szavát a film és a rádió terén, amelyeknek napjainkban oly nagy hatása van a tömegek lelkére és gondolkozására. Mit tett eddig a bolsevista eszmék terjedésének ellensúlyozására? A kérdéseket folytathatnék tovább, amelyekben benne van már a Katolikus Akció munka- programja is. A pozitiv munka lehetőségei igen nagyok a Katolikus Akció számára. De vigyázni kell, hogy a működése ne csússzon le a negativizmus- ra, amire az emberekben több hajlandóság van ma, mint az alkotó munkára. Ha a Katolikus Akció alkalmazkodni fog nálunk a pápai utasításokhoz és nem követ mellékcélokat, akkor a katolikus intelligencia is szívesen vesz részt a Katolikus Akció munkájában. Pláne, ha nem lesznek olyan törekvések, amelyek éopen ezt a réteget akarják távoltartani a Katolikus Akciótól. Nálunk Csehszlovákiában a Katolikus Akciónak számolnia kell a nemzeti kisebbségek érzékenységével és nehéz helyzetével és ezért egyenesen katasztrofális lenne a Katolikus Akcióra, ha ezt például kisebbségellenes célok szolgálatába akarnák állítani oda befurakodott egyének. Vannak ma kérdések, amelyekben a nemzeti és egyházi érdekek találkoznak. Ilyen többek között az ifjúság nevelésének a kérdése. Tudjuk, hogy az uj nemzedék már nem részesül oly intenzív vallásos nevelésben, mint a régi. Ez meglátszik a templomok látogatásán is, ahol aránytalanul több az öreg ember, mint a fiatal. A templomok elnéptelenedésével különben sokat foglalkozott az utóbbi időben a szu- détanémet katolikus sajtó, rámutatva annak az okaira is. Az egyetlen helyes álláspont a magyar Katolikus Akcióval szemben az, hogy tartsuk magunkat a pápa utasításaihoz, ne engedjük kisajátítani azt nemzetellenes vagy politikai célokra, s az a kölcsönös megértés és szeretet otthonává váljon a magyar katolikusok számára is. Ha ez a szellem vonul be oda, akkor a magyar katolikus középosztály értékes rétegei is belekapcsolódnak a munkájába, ami csak előnyös lesz a katolicizmusra és a magyar kisebbségre. Az akadályok és nehézségek elhárítása azonban elsősorban az egyházi körök és főhatóságok feladata. Napirendre tűzték Genfben a csíki magánjavak ügyét 1932 óta először került a népszövetség tanácsa elé magyar kisebbségi peüc.ó Géni, január 28. A népszövetségi tanács legutóbbi zárt ülésén a romániai magyar kisebbséget érintő jelentős esemény történt. A zárt ülésen Wellington Koo, Kína képviselője elnökölt s a tanács dél Vayo jelentése után a Nagy- britannia, Franciaország és Equador képviselőjéből álló 3-as bizottság kérelmére elhatározta, hogy a legközelebbi májusi tanácsülés napirendjére tűzi a csiki magánjavak elkobzása ügyében beterjesztett petíciót. Dr. Gaál, a csiki magánjavak nyugdíjpénztárának igazgatója petíciójában felhívta ugyanis a tanács figyelmét, hogy a román kormány a csiki magánjavaknak a földreform cimén való elkobzása alkalmával a magánjavak ‘alkalmazottainak nyugdiját is megvonta. A csíki magánjavak huszonhárom alkalmazottja a román kisajátítással egyidejűleg állását és nyugdiját is elvesztette. A petíció folyománya annak a petíciónak, amellyel 1932 szeptember 27-én már foglalkozott a népszövetség tanácsülése, amikor a tanács Románia hozzájárulásával hat pontban arra kötelezte a román kormányt, hogy a csikmegyei magánjavakat érintő több kérdésben a kisebbségi sérelmeket orvosolja. Mivel a román kormány a nyugdíjasokat illetőleg 1932 óta nem tett eleget a tanács akkori határozatának, a mostani 3-as bizottság úgy döntött, hogy az ügyet a tanács plénuma elé viszi. A tanács mostani ülése folyamán a kérdést napirendre tűzte azzal, hogy a kisebbségi ügyek előadója, Spanyolország képviselője: Del Vayo spanyol hadügyminiszter a tanács májusi ülésszakára elkészíti előadói jelentését. Népszöívetségi körökben feltűnést keltett a tanács határozata, 1932 óta a magyar kisebbségeket érintő petíció nem volt a népszövetség tanácsa előtt, mivel a petíciókkal foglalkozó 3-as bizottság a népszövetségnek benyújtott petíciókat különböző okok miatt mind elutasította. 1932 óta ez az első magyar kisebbségi ügyet érintő petíció, amely a tanács elé került. Igaz ugyan, hogy a szóbanforgó petíció csak egyetlen magyar sérelemmel foglalkozik, mely a csiki magánjavak huszonhárom nyugdíjas alkalmazottját érinti, de remélhető, hogy a panasz tárgyalása felébreszti majd a népszövetség érdeklődését a kisebbségi kérdés egyéb romániai vonatkozásaival szemben is. Goga és Maniii Romániára aggályosnak tartja a bolgár-jugoszláv baráti szerződési Bukarest, január 28. A bolgár-jugoszláv baráti szerződés aláírását a romániai lapok kedvezőtlenül fogadták, A lapok megállapítják ugyan, hogy az egyezmény aláírása értékes haladást jelent a Balkán békéjének megszilárdítására, de hangsúlyozzák, hogy az a kijelentés, hogy a múltat teljesen elfelejtik, nem volt túl szerencsésnek mondható. deni határait, Bulgária és Magyarország azonban revíziót akar. Ki ellen? A kisantant ellen. Tehát a kisantant Bulgária és Magyarország ellen akarja megvédeni határait. Most az a kérdés, hogy ha egyes államok baráti szerződést kötnek határaik biztosítására, akkor mi szükség van a kisantantra? — fejezte be szavait Maniu. Goga Oktavián szerint Románia külpolitikája napról-napra jobban elszigetelődik. A bolgár- jugoszláv kibékülés is Románia újabb elszigetelését jelenti. A szerződés a délszlávok faji összefogását jelenti. Romániának nacionalista politikát kell folytatnia, ha nyugodt akar lenni az ország sorsa felől. Ha a politikusok nem sorakoznak fel a nacionalista zászló alatt, az ország elszigetelése teljessé válik. Maniu szerint a bolgár-jugoszláv egyezmény első szakasza különösen meggondolásra készteti Romániát. Az első szakasz a két ország közötti megszegheteden békéről beszél. Tegyük fel, — mondotta Maniu nyilatkozatában, — hogy Bulgária egyszer Románia területének egy részét fogja követelni. Jugoszlávia ekkor melyik szerződését fogja tiszteletben tartani? A kisantant- egyezményt vagy a Bulgáriával kötött egyezményt? Románia igy nem lehet biztonságban, — folytatta Maniu. — A kisantant meg akarja vé!■ II Ili Ilim■ll—üá IIIIHI III Ilin II ....... IBII , IffTTiTl A jugoszláv és bolgár államfők táviratváltása Belgrád, január 28. A Jugoszlávia és Bulgária közötti baráti szerződés aláírása alkalmával Boris bolgár király és Pál jugoszláv régensherceg táviratot váltott egymással. Pál régensherceg Boris királynak küldött sürgönyében kijelenti, hogy a két ország közötti örök baráti szerződés aláírása megpecsételi a múltat és előkészíti a jövőt. Legőszintébb szeretőiét és jókivánatait tolmácsolja a királynak és a testvérnépnek. Boris király táviratában utal arra, hogy miniszterelnöke közölte vele a jugoszláv nép üdvözletét s ezért most köszönetét mond. A szerződéskötés riápja mindig emlékezetes dátum marad, mert az a két testvénépnek valóban történelmi eseménye. A szerződés hozzájárul a két ország boldogulásához és a béke müvének megszilárdításához. Kramár lapja élesen elítéli Seba kővetnek a lengyel-orosz határkérdésről szóló nézetét Seba bukaresti csehszlovák kővet könyve, amelyhez Krofta miniszter irt előszót Prága, január 28. A Národní Listy élesen bírálja áeba Jánosnak, Csehszlovákia bukaresti követének a kisantantról és Oroszországról szóló, nemrégiben megjelent terjedelmes könyvét. A föltiinéstkeltő cikkből kiemeljük a következő sorokat:- A mi bukaresti követünk, ugylátszik, nincs azon a véleményen — irja a lap —, hogy nekünk érdekünk Lengyelországgal jó szomszédi viszonyban élni, sőt hogy egyenesen létszükségletünk megtalálni azokat az utakat, amelyek a félreértések eltakarítására és a csehszlovák-lengyel barátság megújítására vezetnek. A szovjet 1923-ban tiltakozott Kelet-Galiciának Lengyelországhoz való végleges csatolása ellen és népszavazást követelt. Seba ezért azt véli. hogy Kelet-Galicia kérdése nincs likvidálva, a lengyel állam határai nem véglegesek, ellenkezőleg „a keletgaliciai kérdés nyitottnak marad mindkét kisantant-állam — Románia és Csehszlovákia számára is.“ És ebből fényes kilátásokra utalt Kelet-Galicia a lengyelek kezéből elvehető és a szovjetbirodalomhoz csatolható —* s egy csapásra létrejön a korridor, amely Csehszlovákiát összeköti reményteljes szovjet-szövetsége-, sével s egyidejűleg elválasztja a lengyelektől a románokat, akik túlságosan húznak a lengyelekhez. — A lengyelek joggal háborodnak föl — folytatja a Národní Listy cikkírója. — Ez már a második eset, hogy a korridor kérdésével részünkről sértés éri Lengyelországot. Szyjkowski tanár joggal nevezi a Kurjer Warszawski hasábjai Seba könyvét a vizek zavarásának. Igen, ez ,,macivody!“ Itt valóban fontos dologról van szó, amely ellen a csehszlovák-lengyel közeledési eszme minden csehszlovák és minden lengyel hívének erélyesen tiltakoznia kell. A szomszédos két köztársaság területének érinthetetlensége — ez olyan dolog, ami felől nem szabad vitatkozni. És a legkcvésbbé szabad ezt tennie egy olyan személynek, aki aktív külügyi szolgálatban áll. Ez felelőtlen zavarása a vizeknek, büntetésre méltó izgatása annak az államnak, amelynek uj követét éppen szombaton biztosította maga a köztársasági elnök, hogy a legszélesebb támogatásban részesíti a jó szomszédi viszony rendezése érdekében végzett munkájában, A mi bukaresti követünk a mafa 1937 január 29, péntek. Ki ismeri a rheuma kórokozóját? Még az orvostudomány sem. De azt, hogy a rheuma eredményesen kezelhető, minden orvos igazolhatja. Egy házi- kura a pőstyéni ,,G a m m a“ iszap- kompresszel csodás hatású. müvével csupán annak a vádnak a megerősítését szolgálta, hogy a szovjeturalmi Oroszország érdekeit szolgáljuk s igy ellenségeinknek kezébe fegyvert adunk a köztársaság ellen. Annál komolyabb és végzetesebb, hogy ama mü elé, amely igy zavarhatja külpolitikánkat a Lengyel- országhoz való közeledés terén, Krofta külügyminiszter irt előszót. Hiszen éppen Krofta előszava, nem pedig maga a mü volt az, aminek révén a Lido- vé Noviny ankétje keretében Seba könyvét a múlt év legkiemelkedőbb publicisztikai müvének nyilvánították. Lestár István Komárom uj plébánosa Komárom, január 28. (Saját tudósító uk- ’tól.) A napokban hosszabb cikkben foglalkoztunk a dir. Majer Imre preliábus halála után megüresedett komáromi plébánosi sziék betöltésének ügyével. Küiaöltük, hogy a hatalmas tömegű'" komáromi magyar katolikussá g magyar plébános kinevezését káván ja. Ez most megtörtént s a nagyszombati püspök intézkedése általános megelégedést keltett Komáromban. Nagy Jenő kormánybiztos személyesen járt el Jaintanseh Pál püspöknél az uj plébános k iné veréséinek ügyében: a nagy- szombati püspök aa úgynevezett tennél átadta a kormánybiztosnak. A püspökség első helyen dr. Lestár Istvánt, a komáromi Mariammá igazgatóját, a jelenlegi adminisztrátort jelölte, második helyen Udvardy Ferenc egegi esperest, a harmadik helyen pedig Fazekas István örményi plébánost, tehát mind a három jelölt magyar volt: a nagyszombati püspökség honorálta a komáromi katolibus- ság hő ólhaját A kormánybiztos, minit a szünetelő városi képviselőtestület helyett szereplő kegyur, dr. Lestár Istvánt terjesztette fel a püspökséghez jóváhagyásra s igy a püspöki jóváhagyás most már rövidesen meg fog történni. Dr. Lestár István népszerű személyének kinevezése örömmel 'tölti el a komáromi magyarságot, válláskülönbség nélkül: a kinevezett plébánossal egyházához hü, puritán jellemű, kitűnő egyházi férfiú kerül az egyházközség élére, aki már régóta működik Komáromban — mint a Marianum-szeminárium igazgatója — általános szeretettől és tisztelettől övezve. Dr. Lestár István 1898-ban született, mindössze 37 éves, igy fiatalos erővel fog a plébánia ügyeinek vezetéséihez. Iskoláit Esztergomban s a bécsi Pázmáneumban végezte, ott. is szentelték pappá, 19'22-ben. 1925-ben került káplánnak Komáromba s 1929-től igazgatója a Marianiuminaik. Együiáztársadalimi téren éilénk szerepet visz, elnöke a Katolikus Legényegyletnek, vezetőtagja a komárcmá Katolikus Akciónak és az országos katolikus tanácsnak s alelmöke az egyesült párt komáromi szervezetének. A magánaSftalmazottak nyugdíjbiztosítását novellálják Prága, január 28. Hodza miniszterelnök rádióbeszédében megígérte, hogy a fixfize- téses alkalmazottak önsegélyintézményeinek a tehermentesítését az állam garanciával fogja elősegíteni. A közalkalmazottak szervezeteinek közös végrehajtóbizottsága a legközelebbi napokban fog tárgyalni a miniszterelnökséggel a létesítendő tehermentesítési intézményről. Ezenkívül a fizetéslevonások csökkentéséről is tárgyalni fognak. A közalkalmazottak nyugdíjrendszerén egyelőre semmit sem változtatnak, csak a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításáról szóló törvény novelláján dolgozik most a kormány. Emellett azonban a szociális biztosítási törvény novellálása is időszerű. E két intézet vezetősége azt hangoztatja, hogy a számtani kalkulációkat megzavarta a kamatláb leszállításáról szóló kormányrendelet és a mezőgazdasági munkások külön biztosítási kedvezménye, amit két év előtt iktattak a törvénykönyvbe a meghatalmazási törvény alapján kiadott rendelettel. A pénzügyi egyensúlyt most mindkét intézetben azzal akarnák létrehozni, hogy az idősebb életkorban szociális és nyugdíjbiztosításba lépő tagok idényeit jelentősen megnyirbálnak* 2 _____
