Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-24 / 19. (4165.) szám

•Éjiül OJ^r%f?,A 5fr.í3í» raafieg [nqzsajMi sí jptroBqim} t? Áoöq zn? ofEepaoif — ^rtdu^ mp?j^ soKofnii — jjjréjpui ti a-H9i;ag ’—- ‘po#i ítmiiiy — tréfli- sjosnptn ve xeuojicfo' jJaitJA, >* unqmpuj sof&zyGjuj \f min .....-q Bquq inon “am «q 'uowaq c punfl. ueqifBz 3.1 o .1 apu n x qou -ja ue2op[oq niozy •Bq-.oíjzs.ioippunj, qapnd =M[o ss 'Bqtoqaiq v U9pfuüaui:B{BA qaqnaieq nspAipLoera n uipBSogip 'BcnBiuA.oBii y qn.oOA aizapjaq — hjqif&zsjo.iapunx ute-|aA st 9; zsojqo 1&-Á5hi ‘BuiBuiÁ^Bjq — •JI9| Jpptipi Sí O A.o 0 Ij S9 qó.fe-eziaojdpuiix ci[iqi:j.r;ou> ÁSoq ‘tn?opuoiup> I'I9X •B’qoqpso BZSSIA-9ZSS0 S quvqOJBZZOq ‘XBoj bwb[Í>©ui pAUB-töim joqiiuiy •zoquzeq oJluváSvu v qepia inon 19 Siujb *q,eai(e ums Sara lv§ uoiqoqruoqip qaqndaa § qipAŐa ]0Aipoj xiqojáq ‘Bqöqniq a ,00 }eqizsnÁu 5Bq* nop'B.oO-jaq noiSoi puÁjyaiqaapuni y •öaq&qjOf api sí o *q ‘mourfuozg qAu^azs uio]euj'Bs tioaíjb^í; •inpÁuBAS'BTi soSpsof A.Sa uoqjjo uba üiaqau ‘xnpuAip.ip[J9pimi sshósqxq — rfjpzs i®i sa popojouiozsja ubsojbih veq ap ‘ojeq pazaA^a jaiuinojo Aheti noq ;,vuu9| japirai 9-ze.iBqy ’ioSpza -.to ve (za pasajoq uaSai í2oq miopnx -­:zaqiiaaX qqzs Á2t ptx -X[F.uqjápuii} y ‘apiazaA 9{o 9UiCfy.nqi9.pupx v ipaj aapuqp y •auiezs, b %z^jqiísÚS'é.q! ‘apó; í'Z'y •lo.o'pzgjojapiinx ^oxuBiiiífö-aai! azsáaui paj quso iazsA.03 ‘apsaclpi qqo^fA eqypjízs' Á.o'a qainara ajaj-pj ‘tippi .iapuip i? qnpiiip qiAovoi apajaq tuau naj •Bqi§yzsjp -.ipptiiiX pazoAja ‘imyrn. uatuápi -pa,j Bppniüui yiv japuui y X{PA zuSfr...ftpáif •iuriiq. »w®qB mag 13 qpB .via■ xioipth •B[jfiZ9 AS'a A^oq ‘Bfipi jzb aazsiSa •uBsuq-ÁJoBa AoBpuq ÁSoqv aiau )o§-yzs.10 pasaaaq v ap ‘^faáapaain ‘luaj^ 'ajaj S'BzaioJppunx qnpnia iriqjau spznsonq paj faffa i^3 qo.Ő'pzs.iojapunx isajaqSaui ÍSotj 'B)zoj?isqi[.a ‘pa[ qqoA-oüp naj qp-ispia qos Spiii 89 Ip.iS'pzsioJppunx íqau qpsaui Sipmui bLíub -aSbu piaui ‘apaaaza upzB aaaouo^nx •jbC -áubíÍ^bu v paj uiy sí apai az g aU'aubÁobiÍ so“pspC i“a uuqiuozB iqau íjoy p{OA qaaa*í^ BAJp [BApZS paj -91 BfAOBSapp zb ijBq°af\r •qBqőanj uaSai .ifin ap ‘ijoa *r<ftf pap -uaiazs 6paa zb qBiwí po qsjpaj S8A? sí *\T1.U) Vüoaoizs :^I loBozsjojapun^ DljD|D46aiu- IZ — ‘eaAa gx ‘snppjq 09aj pfqoBlBUiasanaJazs e rasaftam ufinzy ‘ífqJBi 8p| ptAojj ‘ifin* Jsaiq b jzauSaj\i 'iqan zoq ifiganajazg IJam ‘BfdBq jqe ‘Sopjog luzo^pafÍBig lajp qfiqozs nffdcu A^ffj ■OBiBinasouajazg ^iaosf|fBd sjq ‘iin ‘a-popnx 4ZB ;aqai jui ubXSq ‘BqJBjl isojq ‘Bqpi ’siq ^SfM '3V1VW3S0M3H3ZS nBXpzso ‘HA ‘IíSjbHí JOjap^ 'apaiiani q? «?q«i Bszpy b X2oh kajZ99 huj apaA nBpiza qBSQ ’®jipjo| b pagaaj Ipjq^zs b ‘aioj ipafiSaui A‘Sn ijbj siq y •UfAJBZS B ÓBA BUOJOqAuBJB ASg ‘Aopqjozsoq A‘2a appig iifi ijui sq ‘Bffa inf|3| aASadazs hbj ‘BjpqBiBA qnzs^qia q^zsBoni y •afouAffjjq qoAufqjozsoq b q ‘aq^A ASu %$j Bjpj íjBd siq |ja(\[ •juao ufiv pazsuiozs laqai uaAjiq- ‘|SDUfAIq IIOA BIJB Sipad llBd "bojoa podBqjq ipf JoqqB (Ziq )Jan[ ‘Bjpuoui uiau az sj ad qBUBj'dBsapa ‘SíBfdBU AoosoBJBq qBqsoiSBJBX ‘jfBUfqunui ASbu b jpq papzaqiqa]y ■ {■ . ' " • ’Bflfi ipAuBqjozsoq sazsso njBj ‘Bffj juqB Jaui jaj Eq/zsai ubAjo 'BJBqosuiau Ifuiso laqazsuanp ‘uBqpSBoi apáqaj qajaAg HBd *M3ZSV3m V prufgfA ‘Rll^zíO J?Siig •p^saip juajsi zb i9qfn g {uőzsoqSaui uasapuaso dazg *na|afSaai piBfpuiui bosziuibib zb sg uasapuaso d^zs nqzsq>p 9IÍ® z® qjzaqiaJ^qaq Bp[ ‘19 BfASBq uaqfq^q sí bA|u>i ‘iflB} lauiiai^ qBUfSnui Síj^ ÁiBf BízBq-j9JZBq snpjoq AuaSazg snaiOM ptufgfA ‘^9 gx ‘BfJTK !®?H paqujaupq ipaSuajg ‘laqunouaq qSasSaui 0 pia^ ‘qunzzoqpBmi zaquaisi 9r ‘qunzéai jbzssoj 89 X9.f bh pJ9qaAiq qoqSatu uapu;j\’ ‘pi9f Aub zb ‘xJ9?dB zy iiad9zs gzzoq qunzzoqppuii ‘uaqS9 zb po énaisi zb |oh ÍK3XSI ZY 30H p •0 xj -umi^ ‘saA9 gx ‘J?AíIO ^3bm •qauuaisi qsupB ifipq g qauiaqauf Bjfn upxzy ‘laqnqzs^j qisaJaq2ajq ^IfqjfpBiii b qauuofBZgsiA •S9iaqn zb xaAqq ^oqBZ ‘ifdJf zb qpaAia ‘jf iaS9A zb Joqiui aa ‘íi^S^a 19; b za ASaui ASj •spififjj b qipopzaq g zoq9HBpuBq b qauinap ‘SBjopiods b J9 ia§9A 9jaj ajsa uB|ZB Joqi|\i - *91® s qauzojaSja^ ‘qizpAjoSpq SajasqauuaAo ‘bjb jsoui pjnSBzs pqupzg ‘iBpjOqUIOp B U3A3I3 3Q •jpiBq^BU b isotu J9qa| g oq B Suijjezs uaqqaqAiad ASbjví ‘jBpBin siq b SaJapiQ ^napuiiu Jfdoq laiíazsaij zg 'I9Z9 Sapiq b 'xagjauaz aAqoAnsASBU jzoq qBSf zy ‘|9X b jpui uba pi Bjfp ‘zso zb qnuiia PbAu b ijiuuix '331 V •pufgfA '^'Aö Zl ‘Eifqjog bjoSoq •qBuifBqjBpEin saqg ioSbui Xfszioui qunfj9zg -qBUzpi s? qauzaqg iBqos ‘qaAufSazg *qBupoqsoA2Bí IBqog qpqjEpBui siq Au9Sazg diBuzsBJonup X^jazg *5JbuSuosia qOSBqJBd ■W?JlDI»q X!ZSI®U®H BSfSuos|A qosBq-iBj qazs Sapiq b poAng uajazsopja zy *N333ZS0aa3 zv IVSVUI XOUVADVH SÍM — 0€ — ■ ' ■ ' . i — 26 — Mm 0 sh$& smkMh kitéif mid kalu^ml írta: ZELK ZOLTÁN Egyszer volt. hol nem volt. kilenc dom­bon kilenc nyárfa, kilenc nyárfán kilenc Fészek s a kilenc fészekben kilenc plrostollu madár. Ez volt az ország eleje, aki innen tovább mert menni, az talált kilenc hegyet. Kilenc hegyen kilenc erdő s a kilenc erdőben, jaj. de rengeteg fa! S a rengeteg fa ágain, jaj, hogy mennyi madár! De hát, ak.i bátor, az még innen is tovább megy s akkor megtalálja a sárgaszakállu király palotáját. Hazug Miska pedig ilyen bátor gyerek volt. Reggel indult el házul ró! <>■ meg sem állóit, mig csak rá nem es­teledett. De akkor már a sárgaszakálki ki­rály kapujában állott. — Ki vagy. rni vagy. mi szél hozott? — kiáltott rá haragosan az ajtónálló. ■— Legény vagyok, csillagpásztor, három­száz csillag a nyájain, négyfajta szél húzott erre, kettő fogta két kezemet, kettő fogta két lábamat, úgy 'húztak el kaputokig. így hazudott Hazáig Miska, de hát egye­bet se tett életében, csak füllentett. Dehogy volt ő legény, talán, ha riyolcesztendős le­li etet még s nem őrzött még sohase mást. mi: ‘ gágogó libákat a patak mellett. De hát a/, ajtónálló minden szavát elhitte, mert a sárgaszakállu király országában már száz éve nem hazudott senki se. így hát nemsokára ott állott Hazug Miska a király színe <rfőtt. — Adjon Isten, jó királyom, most érkez­tem varjú hátán, fehér szárnyú varjú ho­zott, palotádig repült velem. Igv köszöntötte Miska a királyt, aki rög­tön megkérdezte tőle, hogy mi járatban van? — Hallottam, királyom, nagy a te bána­tod, — felelte most Miska. — Ezerhároro bárányod van s nincs, aki kihajtsa szegé­nyeket a, mezőre. — Hát akkor jó helyre hozott az a fehér varjú, — parolázott, Miskával a király, — mert egész országomban nem akad egy pásztor. Ha te mostan leszegő disz hozzám pásztornak, neked adom a kilenc hegyet a kilenc erdővel együtt. Ez bizony ezép fizetség, de Miska mégis kove.-elte. Ráadásul még a kilenc dombot, ír. kérle .1 kilenc nyárfával a a kilenc piros- tollú madárra). Ezt is megígért© neki a ki­rály. aztán vacsorát adatott Minkának s a lelkére kötötte, hogy reggel hajtsa, ki a me­zőre az ezerhárom bárányt. Másnap este aztán, mikor Miska haza­terelte a nyájat, a király már a kapuban állt és megkérdezte: — Mit csináltak az én báránykáim? — Jaj, jaj, jó királyom! — felelte Mis­ka. — nem bárányok ezek. hanem farkasok! Alighogy kihajtottam őket a mezőre, men­ten farkasokká változtak, össze is- mara­kodtak s az erősebbek megetfék; a gyengé­ket. így most már csak kilón ©százhárom bárányod máradt. Én nem hittem volna, de a király elhitte Miska hazugságát s tovább tartotta szolgá­latában. Így aztán mindennap száz bá­ránnyal kevesebb tért haza a mezőről s bi­zony, kilenc nap múlva már kileneszáz bá­rány hiányzott a király nyájából. Ezt már megelégelte a sárgaszak álló ki-' rá Ív és menten megparancsolta az a.jtqh- állónak, hogy hozzák elő az öreg szekrény­ből a háromszázéves zöld kalapot. Nagy története van ennek a kalapnak! Mikor még hazug emberek is éltek a sárgaszakálki ki­rály országában, lm valakit hazugságon csíptek,, rögtön a fejébe nyomták a zöld ka­lapot, akkor aztán, megmondta az igazak Száz év óta most került elő először a szek­rényből a kalap e mikor Miska meglátta, rögtön elkiurjantóttá magát: — De szép piros sipka! — Piros-e még? —- kérdezte a király, mi­kor az ajtónálló Miska fejébe nyomta a ka­lapot. — Dehogy piros! - kiabálta Miska, — zöld az, mint a falevél. — Ugy e, hogy zöld? Hát a bárányok hová lettek? — Azokat hazahajtottam a kilenc dombon túlra, — felelte Máska s nem győzött cso­dálkozni, hogy igazat beszél. Minek is folytassam? Kilencszáz . alattva­lót küldött a, király a kileneezá.z- bárányért b nemhogy a kilenc hegyet a kilenc erdő­vel, de rnég egy fia dombot se. kapott Ha,- zug Miska. Hazudott-e többet életében, vagy pedig inimlig csak igazat mondott, bizony én nem tudom. Ezt a mesét is egy kuokorödófarku kis malactól hallottam, az ö lelke rajta, ha nem igaz. ... — 31 A MUNKA Irta: Sehvarez Magda, 12 éves, Vásárát „Aki nem dolgozik, az ne is egyék.4* Ezt tartja a közmondás. A következő elbeszélés megmutatja nékiink, hogy a munka meny­nyire nemesíti az embert. A történet igy szól: Az egyik iskolába két egyidős fiú járt. Az egyik neve Pista, a másiké László volt. László szülei szegények voltak, Pistáé jó­módúak. Persze Pista szülei nagy gondot fordítottak egyetlen gyermekükre. Szeret­ték volna, ha Pista az első tanuló lett vol­na, de Pistának nem volt kenyere a ta­nulás. Lászlóék többen voltak testvérek, s igy a szülőknek nem-igen volt idejük fiukat ok­tatni. László mégis a legjobb tanuló volt az osztályban. A tanár ur mindig megdi­csérte, s amikor megkapta a bizonyítványt, a szerkesztő bácsi beírta a nevét az arany- könyvbe. Pista egész életében hanyag maradt. Ami­kor kikerült az életbe, nem tudta megállani a helyét. Vagyonát eltékozolta, s hamaro­san koldusbotra jutott László, amikor az iskolából kikerült, iparos lett. Szorgalmáért és becsületességéért mindenki szerette. Be­csületes munkával kereste kenyerét és öreg szüleinek is támasza lett. Ebből a történetből az a tanulság, hogy legyünk szorgalmasak és becsületesek. At ERDŐBEN [Árnykép] MÓKA ALÓ. — Mondd csak, hogy lehet- az, hogy a ló­ról irt leckéd szóról-szóra egyezik a szom­szédodéval? — Úgy, tanító ur, kérem, hogy ugyanar­ról a lóról irtunk mindketten. FÖLÖSLEGES . . = —- Milyen a föld? — Gömbölyű. — Be tudnád ezt bizonyítani? — Fölösleges, tanító ur, kérem, hiszen ezt már mindenki tudja! GYEREKEK EGYMÁSKÖZT. — Mit, a kis öcséd, egyéves és még nem tud járni? Nekünk van egy egyéves ku­tyánk, az úgy szalad, hogy no! — Ja. igen, de annak kétszer annyi lába, is van! KIS LEVELEK Minden kis magyarnak. A Kis Magyalok Lapja részére küldött levél borítékjára Írjá­tok rá minden egyes alkalommal, hogy a Prágai Magyar Hírlap „gyermekmellék- lete^ részére.’A beküldött verseket és rejt­vényeket külön-kiilön lapra írjátok. A meg­fejtési szelvényt mindig- csatoljátok levele­tekhez. — Hermann Elli. Próbálj meg jobb verset írni. Ha sikerült, szívesen közöljük. — Molnár Sándor. Felvettelek a kis magya­rok táborába. Rejtvényeidet várjuk. — Fu- tala László. Naponta nagyon sok rejtvény érkezik kis munkatársai-nktől részünkre. Légy türelmes, a te rejtvényedet is közölni fogjuk. — Izsák Tibor. A Kis Magyarok Lapját mindig az újsággal együtt küldjük, de az újságért nem kell külön fizetni. A Kis Magyarok Lapja egész évi előfizetési dija 48' korona. Az előfizetésed 1ÍT37 julius 1-é’g rendezve van. MEGFEJTÉSEK A 2. számban közölt rejtvényeket helyesen fejtették meg: Albrecht Esztike. :: Bajza Klárika. :: Dó- vay Emil. :: Gajdos Dodó. :: Horkay Márta, Horkay Judit. :: Kukké Imre, Kernén} Zol­tán. :: Linner Ilonka, Lisesák Tibiké. Le- 7,fiatka Manci. :: Molnár Sándor. Miikor Klári. :: Pénzes Joákim, Pető Írónké. :: Kiszner Jenő, Ris/.ner Karcsi. :: Sebők Éva, Sebőik Judit. Szecsoy Klára. :: Világi ,!ó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom