Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-23 / 18. (4164.) szám
1937 január 23, szombat. Vissza a tradíciókhoz Egész életükre biztos megélhetésük lesz a koronázás napján születendő buckinghami gyermekeknek 4 :PR\<IMA\AG^AR-mRLag Törlik a modern táncokat az angol udvari bálok műsorából Miért akarják még inkább megnehezíteni a válást Angliában? London, január 22. VI. György király Erzsébet királynéval együtt fogja megnyitni az idei lóversenyidényt, amelyet a koronázásra való tekintettel különösen gazdag programmal fognak lebonyolítani. A megnyitás a „Grand National Steeple-Chase**- val történik és azon a királyi páron kívül az egész udvar megjelenik, ahogy a tradíció előírja. A királyi pár Lord Derby vendége lesz. A királyi istállómester és az istállóiiuk ez alkalommal ugyanolyan öltözékben fognak szolgálatot teljesíteni, mint ahogy az a Stuartok idejében szokásos volt. Az istállófiuk angol nemesi családok 16 éven aluli gyermekei lesznek. Száműzik a rumbái és a tangói A londoni táncmesterek s az udvari táncmesterek rendkívül el vannak foglalva azzal, hogy az udvari bálokra meghívott vendégeket betanítsák a megfelelő táncokra. Az udvari bálokat a koronázási ünnepségekkel kapcsolatban fogják rendezni. A főtánc az ünnepségeken a tradicionális keringő lesz. A rumbát és a tangót, amelyek eredetileg szintén szerepeltek az udvari bálok táncmüsorán, utólag törölték. Akik szerencsés napon születtek,., Buckingham város elöljárósága elhatározta, hogy emlékserleget fog adományozni minden gyermeknek, aki az angol királyi pár koronázásának napján születik. A serleg ajándékozása azzal a kedvezménnyel jár együtt, hogy a megajándékozottak örökös állást kapnak a község szolgálatában. A szerencsés gyermekek tehát, akik ez év május 12-én fognak születni Buckinghamban, biztos megélhetést szereznek már a bölcsőben. VI. György király egyébként már elküldte első ajándékát, még pedig egy derék munkásasszonynak, Northamptonba, aki újév napján hármas ikreket szült, még pedig három leányt. A gyermekek közül kettőt Mary és Erzsébet királyné nevére kereszteltek, a harmadik pedig az Anna nevet kapta. Veszélyben a válóparadicsom Mint látható, az angol királyi udvarban mindent elkövetnek, hogy Edvárd rövid uralkodásának tulmodem emlékeit eltüntessék és a régi tradíciók uralmát lehetőleg teljes mértékben visszaállítsák. Ebben az igyekezetben teljes mértékben osztoznak az angol hatóságok, sőt a bíróságok is. A hírek szerint rövidesen megszüntetik az angol „válóparadicsomot", amely a nyolcezer lakost számláló, kies fekvésű Bray városkában virágzik. E városka egyik barátságos szállójában szélit meg az elmúlt év júliusában Mister Arthur Simpson egy feltűnő szép szőke nő társaságában és három napot töltött el a bájos angol városkában, amely negyven kilométerre fekszik Londontól. A Themse partján fekvő ,,Hotel de Parisában szállt meg Simpsonné férje, aminek következménye az lett, hogy a férfi házasságtörése címén csakhamar kimondták a válást. Az angol törvény értelmében csak a házasságtörés képez válóokot, hűtlen elhagyás, kölcsönös megegyezés, sőf kölcsönös olthatatlan gyűlölet sem elég ok arra, hogy a házastársakat elválasszák. Lord Merriman, annak az angol bíróságnak az elnöke, amely válóperekben Ítélkezik, a Simpson-eset hatása alatt most mozgalmat indított egy újabb törvényszakasz beiktatására, amely szerint a házasságtörés sem volna minden esetben válóok. A tervezett törvény értelmében a bíróságnak joga volna vizsgálatot indítani annak megállapítására, hogy vájjon a házastársak nem állapodtak-e meg előzőleg kölcsönösen a válás tekintetében és nemcsak a válás érdekében előidézett, úgynevezett „mesterséges'* házasságtörésről van-e szó. A kies város titka Bray virágzó városka lakossága hozzászokott a diszkrécióhoz. Aránylag túlsók szálloda van a községben, amelyben a különös ipar virágzik. A legelőkelőbb a szállodák között a „Hotel de Paris**, de jó üz- ietmenetellel dicsekedhetik a többi szálloda is. Az egész lakosság jól megél, igen sokan közülük a szállodákban vannak alkalmazva, diszkrétek, hallgatagok és jómodoruak, ilyeneknek születtek, ugyanúgy, ahogy Monté Carlo-ban a lakosság nagyrésze croupier- nek születik. l^aj^^érdek^betwrtasUs^vissz^a^^ánzaW^^ Köhögés és nátha ellen csak az igazi és Jól bevált gyógy- bonbont vegye ezzel a védjeggyel A vállalatok nagyrésze ügyes asszonyok kezében van és a szállodákban mindig tartózkodik néhány szolidmodoru fiatal nő, akiknek döntő szerepük van a válóok megteremtésében. A házasságtörésnek szabott ára van Bray városkában: 6000—12.000 koronáig terjed ez az ár. Ugylátszik, hogy ezt az összeget nem tartják magasnak ideérkező „turisták**, mert a forgalom változatlanul igen élénk. A válóok előidézésében szereplő hölgyeket jól megválogatják, mert fontos, hogy az illető szolid életmódjával kerülje a prostitúció minden látszatát, hogy minél „természe- tesebb** színben tűnjék fel a házasságtörés. Reggel a bérszolga vagy a szobalány valamilyen ürüggyel bekopogtat a szobába és jgy önként adódik a tanú, aki igazolhatja a házasságtörést. A „Hotel de Paris" már valósággal világhirre tett szert. A szálloda épülete gyönyörű helyen fekszik, a Themse hajlásában, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a síkságra. A Tudor-stilusban épült kétemeletes házban mindössze húsz szoba van. Érdekes megemlíteni, hogy a Brayn keresztül vezető országúton juthat el az utas az alig nyolc kilométerrel tovább fekvő Wind- sor-kastélyba és valamivel tovább fekszik a Fort Belvedere, a volt Edvárd király kedvenc tartózkodási helye. A bray-i szállóba költözött be az említett júliusi napon egy pár, amely Mr. és Mrs Simpsonnak jelentette be magát. A férfi valóban Arthur Simpson volt, a nő pedig az a hölgy, aki hozzásegítette a valódi Simpsonnét ahhoz, hogy Windsor hercegének felesége lehessen. Ezért akarja most az angol hatóság megszüntetni ezt a virágzó üzemet. Az asszony vére mind leszállt a szivére és pillantása elhomályosult. Valami mámoros vad öröm borzongott végig rajta. Hát mégis megtört a makacs férfi! Megérezte végre, hogy magányos, egyedülálló, árva a nagy mindenségben nélküle. A büszke ember vágyódik utána... ősszel úgy ment el egyedül, mintha a hadjárat viszontagságaitól féltené, de már Pergamus alatt alig gondolt rá, milyen kegyetlenül el tudta felejteni! Ott vesztegelt Pavia körül, ősz óta nem mozdult és sohase jött a fölszabadító hívás* Hányszor volt, hogy nem bírja tovább a magányt és ész nélkül rohan utána, Már a gondolatra, hogy a közelében lehet, forró lázak rohantak keresztül rajta, mintha bübáj fogná. Megalázó volt ez a magányos tél, a rettentő egyedüllét itt a palotában. Az élet megkeseredett, nem volt fénye és öröme. Hihette-e még, hogy Alboin szerelmes vágyódással gondol rá? Mint hévütött virág, olyan lett a magányban. De már vége a megalázottságnak. Alboin üzent végre, Paviánál szerelmes szívvel várja. Magában már mosolygott, győztesen, befelé. Az arca tündöklő lángszin lett, mintha r^psütés érte volna. Most gőgösen és büszkén visz- szavághatna. Ha Alboin vágyódik utána, ám jöjjön Veronába, ő nem mozdul ki a palota kényelméből a téli sárba, hideg s vigasztalan éjszakába. Micsoda elégtétel és diadal volna, ha igy üzenne Helmechissel. Alig futott át rajta azonban az ellenállás gondolata, megborzadt, hogy ez veszélyes játék volna; igy nem szerezhet elégtételt. Jóvátehetetlenül összetörne köztük mindent. Meg kell hajolnia, követnie a hivó parancsot Áldozatot fog hozni a szerelemért. Most ő szenved jobban, mert mélyebben érez. — Még ma indulunk, — szólt hirtelen és elbocsátotta Helmechist. Déltájt már utón voltak. Jó volt nyugtalanságoktól és félelmektől szabadulva nyeregbe ülni és vágtatni Pavia felé. A szive könnyű volt s nem volt más gondolatja, csak Alboin, egyetlen szerelmes édes embere, aki a távolban várja, ölelő karokkal egyedül őt várja. 4. Helmechis szálláscsinálókat küldött előre. Cremona előtt Autrich herceg hódolattal fogadta Rozamundát. Fáklyás lovasok világították meg az utat. Késő éjszaka érkeztek Cremona kapui elé. — Minden csodálatom a tiéd, felséges asszony, — hajlongott Autrich herceg. — Embernek való feladati Veronából egy vágtában eljönni. Rozamunda mosolygott. Hogyan magyarázza a hercegnek, hogy most nem törheti meg testét a fáradság. Rohanva menne tovább, ha az idő, a vak éjszaka engedné. Parancsot adott, hogy kora hajnalban ébresszék, de mielőtt Garda, a koraornája, aki az utón kisérte, a hálóházba lépett volna, mór talpon volt Egy tányér erősen fűszerezett borlevest ivott és nyeregbe szállt. Szinte forrt az izgalomtól, a hajnal hidege pirosra csipte arcát. Az utón Helmechis szóval tartotta. A hadjáratról, Pergamus, CreI II EGO FOLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR NEGYEDIK KÖNYV 60 (FOLYTATJUK) mona és Mediolánum bevételéről és a Pavia körüli eredménytelen harcokról beszélt, de mindez most alig érdekelte Rozamundát. Hajrá! Fogyott az ut a paták alatt és minden pillanat közelebb hozza az urához. — Mikor érünk Paviába, Helmechis? — Az ut nagyobb darabja mögöttünk van, nagyasszony. Alkonyat felé elérhetjük a tábort. — Ott leszünk! Rozamunda kipirult és lázas volt, mintha minden ize külön reszketett volna boldog izgatottságában. Rohanni, rohanni, a vére tüzelt és forrón lüktetett a szive felé. Nem látta most a fölégetett és kifosztott tartomány pusztaságát, a sik halott csöndje nem bántotta, — itt a pestisnél is jobban dúltak Alboin langobardjai, learatták az országot, elhajtották a lábas marhát, csordákat és nyájakat, s élő nem akadt mérföldekre az ut mentén. Délben letanyáztak a Pó partján. Borzongató meleg szél jött délről, a víz felől. — Ez a tavasz szele, királynő, — szólt Helmechis. Rozamunda félig lehunyt pillák mögül nézte a ferdevállut. Milyen buzgó és gondoskodó, lesi a kívánságait, a gondolatait, ott van a sarkában, hajnal óta egy tapodtat sem mozdul mellőle, maga hozza a lángon sült húst és borral kínálja, kiszolgálja, mint egy asszonycseléd. Hü embere ez a nőteíen férfi, érzi ezt minden idegével. Ahogy igy tapogató s birálgató szemmel leste a férfit, az lassan tűzbe gyulladt. — Kívánsz még valamit, úrnő? — hajolt feléje az ember. Rozamunda elnézett fölötte. Szerette igy lángba hozni és aztán csodálkozó tekintettel és közömbös szóval lehűteni. Ismerte a hatalmát fölötte, jólesett ez a csipkedő, dévaj játék. — Látod, a komomám velem örül. Estére látni fogja a kedvesét, Peredeót. Pedig én neked szántam Gardát... Gepida főember lánya, rangodhoz illő asszony lett volna. Mindenről elkésel, ember. Elnézed a szerencsédet. — Jó nekem igy is, asszony nélkül — szólt Helmechis és lehajtotta fejét. Nem tudott most a kirólyasszony szemébe nézni. Belül megresz- kettette valami gyötrelmesen édes érzés... Valamikor régen, évekkel ezelőtt, milyen foghatatlan volt előtte Alboin vágyódása. Puhaság, ha férfi igy szenveleg és gyötrődik, vágyódik asszony után. Szerelem? — képzelgés és köd, ezt hitte régen ♦. ♦ Azóta megismerte ő is ezt a nyugtalan viharzást és az egész élet megváltozott. A kínok leggyötrel- mesebbje, ha egy asszony ilyen elérhetetlenül ég az ember vérében. De vájjon mindig ilyen elérhetetlen marad? Itt van a közelében és izzó szerelemmel magához téphetné, de annyi ereje sincs, hogy a karját kinyújtaná, valami bűvölet kerítette hatalmába, csak borzong, reszket és ömleng magában. Sápadtá és holdkórossá teszi ez a természetfeletti érzés. Beteg a szive, a lelke és egész teste tőle. Gyenge és alávaló ember, hogy nem mer mozdulni, nem mer szólni sem, a vére búj tóga tó izgalmában csókokkal elborítani ezt az észtvesztően szép asszonyt! Ha az életét is kockáztatná, de ölbe kéne kapni és rohanni, rohanni vele, mint ragadozó a zsákmányával.
