Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-03 / 2. (4148.) szám
1937 január 3, vasárnap. T>EAGAlA\\GtARHlUIiAr> Az ösmagyarok nyomában Keletszlovenszkón... Irta: Kelembéri Sándor Anni alább következik, az történelem. Még csak nem is riport abban az értelemben, amikor az uj sági-ró szabadijára engedheti képzelőerejét, hanem az objektivitás határain belül mozgó írás, amely a ma is fellelhető tényekre épített 'következtelé sekkel szeretne. rávilágítani arra á- világra, me.yet a magyarok honfoglalásaként tárgyal a történetirás. Rá világi tani arra a helyzetre, melyet a honfoglaló ősmagyarok találtak a Duna-éiszaközi n agya Hőidet övező hegyesvidékeken, elsősorban: a mai Kelet- szlovenszkón. És amennyire lehetséges, megcáfolni egyes történetíróknak azt az állítását, hogy a Honfoglaló ősmagyarok ezeken a keleti vidékeken Szvatopluk morva-szláv birodalmának lakosságát, vagyis: a mai szlovákok elődeit találták. Ez az utóbbi két okból nem Amit lehetséges. Az első ok, hogy: Szvatopluk morva-szláv birodalma legfeljebo a Garam folyóig terjedhetett, a második ok pedig: a honfoglaló ősmagyarok, amennyire ezt ma meg lehet, állapítani, a mai Keletszlovenszkón, elsősorban pedig a régi Sáros- és Zemplén megyédben, jelenték telem telepektől eltekintve, csaknem tel msen lakatlan területeket találtak, melyeket ők szállottak meg először. Az újságíró képzelőerejének itt könnyű dolga volna; a szarnak és a sz'uek palettájáról ezrével kínálkoznának dolgok, állítások, melyek .talán nem is lennének túlzások és nem is mehetnének lelki ismeretlent égszámba. Nem teszem mésr ezt sem és nem merészkedem el a nem bizonyítható színesebb állítások mezejére. Szigorúan alkalmazkodom az anyaghoz, amely több hónapos kutatás árán jutott a birtokomba. íme: ★ ★ ★ A mai Keletszlovenszkó, elsősorban: Sáros-, Zemplén- és Ung,megyék első lakosai- a magyar honfoglalás idejében a később ekz'ávosodott ős bolgárok voltak, akik azonban nagyon gyéren lakták ezeket a vidékeket és leginkább a mai Zemplén-megye területén húzódtak meg. Bizonyítja ezt Anonymus is. akit ma újból hiteles tekintélynek ismernek el a történetírók. Anonymus müvének XIII. fejezetébe u Laborezy Dókáról beszél, (Dukas vezér) aki Ungvári védte s a honfoglaló magyarok elől Zemplén várába menekült. Anonymus erről a következőket mondja: — Dux Almus et sni primates ad castrum Hung equitaverunt ut caperent eum. Et dum castra metati essent, circa nmrirai, tunc comes eiusdeni castri, nomine Laborczy, qui in lingua eorum Duca vocabatur fuga lapsus ad castrum Zenitem properabat. Anonymus e szövegben előforduló Hung vára a mai Ungvári jelenti, amely nevét valószínűleg vagy a honfoglaló magyaroktól, vagy pedig a honfoglalást megelőző időkben az ősmagyarokkal rokon és akkor még turáni nyelven beszélő ősbolgárokló! kapta. Ungvár jelenlegi elnevezése tehát nem vezethető vissza történelmi alapokra és az Uzshorod szó legfeljebb a jóval későbbi szláv települések nyomán keletkezhetett. A baszkir nyelvben, amely tudvalévőén szintén turáni nyelv, az ung szó ma is jobboldalt, .a csap szó pedig baloldalt jelent. Ebből a fontos körülményből 'következtethetünk arra, hogy a honfoglaló magyarok valószínűleg a Latorca folyó szerint tájékozódtak s a folyótól jobbra eső várat Dugnak, a balra eső települést pedig Csapnak nevezték el s ez az utóbbi név a mai Csap község elnevezésben fenma-radt napjaink>. Ennek az ősbolgár megszállásnak bizonyítéka még: R ii k a í a 1 v a kisközség a Tapoly folyó felsővöl- gyében. A község jelenlegi neve: Dukovce, Ez az elnevezés is csak a Duka vezér nevéből vezethető le s valószínűleg ezen a helyen volt az egész terület fölött- párán ősnek ló vezérnek a székhelye annakidején. És az ősbolgár megszállás mellett bizmiyi- tanak még a zempléni falvak túlnyomó részének magyaros hangzású, de szláv eredetű nevei, ami az ősbolgárok élsz Iá v cs o d ás áb ° n leli magyaráz'tát Pé'dául: Zemlum. — Zemplén. Találunk azonkívül a horvátországi Pozsega- és Varas d - m egyé ke e n négy Koprivnxa nevű falut és két bason’ónevü pusz'á+ De megtaláljuk ezt a nevű községet Sárosmegyében is (a régi Kapronca) amely azonban sohasem lehetett Pokrivirlca, ahogy n?a nevezik. Ezt tanúsítják a ke'eíszlovenszkói folyók nevei is és oed'-g: Tanoly = Tomivá, Latorca — Latorica, Laborc = Laborec, Bodrog. Valamennyi az el-sz lávosod ott ős- bolgároktól sz á rm a zb a tik. Később viszont a Kárpátok északi lejtőjén: a mai Lengyelországban letelepedett szlávokat sem akadályozta meg a Kárpátok alacsonyabb hegyei, hogv azokat át ne lépjék s ne szivárogjanak le a déli lejtőkre is. Szinte természetes ütjük a Dukla-ezo 'os volt. Ezek a lengyelországi kiszivárgásék azonban sokáig .igen gyérek lehettek, mivel a .honfoglalás korában Zemplénben csak nagyon gvéren voltak fele-P'--*k. Sárosban és Abaujban is találtak a honfoglaló magyarok néhány szláv telepet, ezeknek azonban még a zemplénieknél is jóval kisebb volt a számuk. Ezt az egész területet csaknem teljesen őserdők borították még akkor. * * * A nagyjából a Duna-Tisz-a mentén lete'ep'dett honfoglaló ősmagyarok, hogy ellenség támadásaival szemben biztósitsék magukat, kerosAk a természetes határokat. Ha nem is szállották meg sűrűn a mai Kelefszlovenszkőt, határőre'k: a székelyek, északi irányban följebb és följebb nyomultak s ennek a jelei a mi topográfiánkban^ s gyakran megtalálhatók. Például: a sok őr, őri őrös, őrhellyel végződő dűlő, — illetve helység- elnevezés, valamint az őrhegy elnevezésű dombok, magaslatok. Nagyon érdekes egyébként a székelykérdés. A magyar történetírók egyrésze amellett kardoskodik, hogy székelyek önálló törzset a’kot- t-aik, akik a hun vagy azt avar uralom idejéből maradtak vissza. Másrészük pedig azt bizonyltja, hogy a honfoglaló magyar törzsekből kibocsátott határJvédö rajokat nevezték székelyeknek. Szádeczky Kardos Lajos például a székelye ég önálló voltát azzal akarja bizonyítani, hogy az Ural vidékén találtak egy törzset, amely Szikoly-nak nevezi .magát. Ezzel szemben áll Tirnon Sámuelnek 1740-ből származó egyik feljegyzése, amely szerint Regéc-zke vidékén az erdőőröket hívták székelyeknek. S emellett bizonyít a Hunfalvy által ismertetett bodzáéi (Bcdzásujlak, Zeni pl én-megye) pör anyaga a XVI. század második feléből és a XVII. század első negyedéből. Ennek a pörn-ek a kihallgatási jegyzőkönyvei az erdőöröket sz nté-n székelyeknek mondják. És említésre méltó körülmény, amely szintén az előbbiek mellett bizonyít, hogy a kínai Turkesztánban a határőrző katonákat ma is szik- elmek nevezik. A határőrvidékekre kiküldött rajok valószínűleg megtartották az Ázsiából hozott ősi közigazgatás: 'beosztást: a székrendszert. Ennek a maradványa az erdélyi hét-szék e elnevezésedben a mai szlovenszkón Töltszék község. Még inkább alátámasztja ezt a föltevést a régi megyének a szlovák népnél ma is használatban lévő neve: a sto- lica, amely magyarul szintén széket jelent. Hogy a székelyek egyes törzsek által a határok őrzésére kirendelt rajok voltak, megállapLIható a Kapi- vidéki dűlő- és ihegynevekből és a Ivapy-család történetéből is. A Kapy-csálád nemesi levelét Tétényi Imre fia. Imre de genere Tét én y budai a.lvár- na.gy és Tétényi Miklós fia, András de gen-e:e Tétény kapták 1405. március 1-én. A Ka-py nevet csak .később, kapivári törzsbirtokuk után vették föl, de- kilenc falujuk még urnáig maradt a címer levél kiadása után is Pest alatt, a Duna két partján. A Tétény — nem a Magyar-törzshöz tartó’ olt s a törzs őse Árpád egyik vezértársa volt. Hogy ■egy nagyobb székely-rajt vezetett a Tétény-nem- zetség ősének egy k X. századbeli leszármazottja a mai Kaipi vidékére, azt tcbb adattal lehet bizony it-ani. Például: Szekcső patak kettő volt a régi Magyarország területén: az egyik Kapi község mellett, a másik Veszprém-megyéb?n, a Té ény- uemzetség szálláshelyén. Duna szekcső szintén a Tétény-nemzetség szálláshelyének déli határán fekvő mezőváros. Ezt bizonyítja ugyancsak a sá- rcsmegyei Ternye község határában lévő Megy e- r e s-düiő, ahol valószínűleg a Magyar-törzs néhány tagja, elszakadva a Kapi közvetlen közelében élő törzstársaitól, telepedett meg. Hogy a. megszállás akkor történt, amikor a honfoglaló magyarság még kétnyelvű volt, bizonyítja Töltszék község mellett a. Szekc-ső-patak balpartján elterülő lankáé elnevezése: Csaplanka = baloldali lankás. Ennek a hasonmását ismét Veszprém-megyében, a Megyer- törze letelepülési helyén találhatjuk meg Ungfaiun, amely a török hódollság idején pusztult, el. A s-árcsmegyei Finta község östelepesei viszon. a kabarok voltak. Erről a községről 1272-bn V. István király adomáuylevele a következőket írja: — Terram spsculatomm nostrorum Eur voca- tam, vulgari ér dictorum Fyntlra vocatam, vacuam et habitatoribus destitutam sn Comitate Sáros existentrm. — (Magyarul: Vadászainknak Őrnek nevezett földjét, melyet közönségesen Fintának mondanak, amely üres s lakóit kiirtották és amely Sáros-megyében fekszik.) Egy, körülbelül tiz évvel korábban kelt ado- mánylevél megerősíti, hogy a község eredeti neve Őri volt. — ,.Ouae qrondam Euwri vocabatur/4 — (Amit hajdan Őrinek hívtak.) A hajdan szó itt legalább százéves időközt, jelent, tehát: Finta község már a XI. században székely település lehetett. Innen vezet a Szekcső felső völgyébe a Kőkapu, amely a hasonló nevű erdőrészen keresztül haladó és sziklába vájt ut s ugyancsak abból az időből származik. Ezt bizonyitják a XIII. századbeli határjárási okmányok, melyek ezt az utrészletet Kewkapu néven emlegetik. A nép ma Kikapu-nak ■nevezi ezt a vadregényes sziklautat. —- Sebesváralja község mellett viszont egy erdőrészletet Magló vecnek neveznek. Az -ov, -ovee, -ovee végződés a szlovák nyelvben telepet jelent. A kapi várhegy iíev-e a XIV. század elejéiül származó határjárás! okmányban mint Magiód szerepel. A nép ezt a (hegyet még ma is Maglecnek hívja. Feltehető, hogy a Maros vidékén letelepedett törzsből is kikerült egy raj, melynek vezetője Maglód ősleszármazottja volt. A mai Magi ovee helyén tehát egy Maglódfalva nevű telep lehetett, mivel az egész terep nagyon alkalmas a letelepülésre. Kapi község különben központi fekvésű hely: itt torkollik a Szekcső völgyébe a Dukla-szoros felől vezető természetes ut s itt talá'koznak az ország határától vezető utak a Sárost és Zemplént összekötő úttal. Elődeink felismerték a hely fa dászati jelentőségét s itt építették meg az ország egyik határzáró erődjét: Kapivárát, a tatárjárás után. Ennek következtében Kapi község is szépen fejlődött; ‘a XV. században volt Szent Márkról elnevezett plébániatemploma, Szent Jakab és Szent Eülö'p tiszteletére emelt zárdatemploma. Pálos- rendi kolostora, és. Szűz Máriáról elnevezett apáca- zárdája, melyeknek azonban a plébániatemplomon kívül ma már nyomuk sincsen. 1427-bén a községnek hatvanöt portája volt, ami népes településre mutat. ★ * * Időközben, a feljegyzések szerint a XIII. és XIV században, a Tarra völgyét föl Magyarjaka-bfal- váig, Kuzunrmezc:‘i-g, Pétermezőig; a Szekcső völgyét pedig Magvarraszlavicáig, Kálnásig, Küke- mezői-g a magyarság telepitett? be. Eperjes és Kassa közöt; át'agosan tiz kilométer. Eperjes fölött pedig harminckettő-negyvenöt kilométer szé hőségben. Itt-ott volt néhány szláv telep is, ezek azonban nem a Szvatopluk morva-szláv birodalmának alattvalói voltak. Ezek a szláv telepek szintén elmagyarosodtak. Újabb szláv telepítést kapott a mai Keletszlovenszkó 1081-ben, amikor Szent- László király egy egész délszláv törzset telepített le Délzemplénben: Ladimóc, Szomotor kör nyékén és Ungban: C-sászlóc, Pinkóc községek vidékén vezérükkel, „duhajukkal" egyetemben Dr. Karácsonyi János szerint ezek a, délszláv telepek a XV. század folyamán szintén elmagyarosodtak. Nem áll helyt tehát a csehszlovák törté- netiróknak az az állítása, hogy az itteni magyarság. a mai Keletszlovenszkó területére csak a török hódoltság idején szorult föl. Lakja ezt a földet a honfoglalás idejétől, senkitől -sem vette el ezt a területet, amely túlnyomórészt teljesen lakatlan volt, hanem őserdőket irtott és kultúrát teremtett rajta. Ez az igazság! — De hogy az itt talált néptöredékeket nem irtotta- ki, hanem barátságos együttélés során olvasztotta be őket a magyar n-emz-ettömbbe, bizonyitják ezt Zemplén* ine-gye ószláv eredetű és sem az ősmagyar, sem pedig a későbbi -szláv nyelvekből le nem vezethető helységnevei. — Sáros-megye magyarsága például Mátyás király idejében volt a legerősebb s nem a reformáció idejében, mint azt csehszlovák történetírók állítják. Szokatlan izgalmakat váltott ki Léván a katolikus Iskolaszék! választás A magyar hívek listája 1800, a hivatalos lista 40 szavazatot kapóit ■ Megnyugtató elintézés Léva, január 2. (Saját tudósítónktól.) A napokban folyt le Léván a római katolikus iskolaszék tagjainak a választása. A választás nem volt megfelelő módon előkészítve a plébániahivatal részéről, igy a lefolyt választás eredményét nem is terjesztik fel a felsőbb egyházi hatósághoz jóváhagyás végett. Az iskolaszéki tagjelöltek névsorát ugyanis minden más kívánság előzetes megkérdezése nélkül egyedül a plébániahivatal állította össze, amire a magyar hivek egyrésze szinte az utolsó órákban —■ amidőn a plébánia hivatalos listája nagyjában ismertté vált — azzal felelt, hogy egy uj listát állított össze, amelybe felvette ama régi érdemes lévai férfiak neveit é*s akiket a hivatalos listából bizonyos egyházi szabályokra való hivatkozással kihagytak. A választás Léván még soha nem tapasztalt érdeklődés mellett folyt le. Mig az ellenzéki listára csaknem 1800 hivő adta le szavazatát, addig a hivatalos lista csak 40 szavazatot kapott. Mischák István plébános, szentszéki tanácsos az eredmény kihirdetésekor az ellenzéki szavazatokat formahibára a ifese-Uéiy,aty syösvvize való hivatkozással érvényteleneknek nyilvánította és csupán a hivatalos listára leadott 40 szavazatot ismerte el érvényesnek. A többség körében a bejelentés nagy konsternációt keltett. A választás utáni napokban tárgyalások folytak le a piébániahivatal és dr. Kmoskó Béla. az iskolaszék világi elnöke között. A tárgyalások kedvező eredménnyel végződtek, amiről megnyugvással értesültek a magyar hivek. Eszerint későbbi időpontban uj választást fognak tartani, addig pedig a régi iskolaszék működik. Mischák István plébános a december 31-iki vecsernyén nyilatkozatot olvasott fel a szószékről, amelyben bejelentette, hogy a választásnál sajnálatos hibák és tévedések történtek, azért a választás eredményét nem terjesztik fel a felsőbb egyházi hatósághoz jóváhagyás végett. A nyilatkozatot a magyar hivek elégtétellel vették tudomásul és ezzel a választási harc izgalmai le is csendesedtek. Ha Sáros-megye statisztikai adatait nézzük,'elszorult, szívvel kérdezzük. Ihová lett a -megye lakosságának akkor -még csaknem a felét alkotó magyarság? — A válasz kézenfekvő és nagyon szomorú. A török hódoltság, a vallásháborúk s az ezeket -nyomon követő pestis-, kolera- és egyéb járványok majdnem -évtizedenként ismétlődött katasztrófái® csapásai adják meg a magyarázatát a eárosi magyarság pusztulásának. A sárosi plébániák anyakönyvei is kiáltóan tanúskodnak amellett. hogy az ottani magyarság száma évről-évre csökkent. A töltszéki templomban őrzik Ka-py Ferenc epitáfi-umát lő74-ből. Azon olvadható, hogy nyolcszor vonult hadba a török ellen és négyszer sebesült meg a megye leggazdagabb föl-desűra. Minden hadjáratára a magyar jobbágyok százait vitte macával. Vaijon hányán tértek vissza ezekből 1 — Semssy Ferenc ká’lói kapitány a kallói váiat nagyrészt szintén sárosi magyar fiukkal védte, S mennyien harcoltak, mennyien küzdöttek a sárosi urak közül a különféle -ellenség, sokszor: s aj át maguk ellen s ezekben a harcokban mindig a magyar jobbágyok százai, ezrei viér-eztek el. Mennyi mindent tudnak mondani erről a sárosi nemesi családok levéltárainak porral belepett aktái!... — Az igy elárvult tűzhelyeket mások szálották meg: megjelentek a sárosi anyaköny- vek’ben az ezután már egyre gyakrabban szereplő „servus poloiiusok“, lengyel szolgák. A beszivárgott -idegenek anyagi helyzete egyszerre fényesre fordult e mindegyikük hozta a testvéreit, a* rokonságát a kipusztult magyar Eldorádóba...— Kellett a munkáskéz s a földesurak -szívesen fo-> gadták őket. Azután jöttek a nyugati szláv papok. A magyar nép kardot forgatott akkoriban s dehogy küldte volna fiait a papi pályára. Az egyre kevertebb lakosságú falvak plébániáit morva és nyugati szlovák papok szállották meg. akik nem tudtak magyarul s a .sárosi templomokban egyszeribe megszűnt a magyar szó. — I. Ferdinánd és Sza- polvai János idejében Ka-pivára két ostromot állott ki. Ostrommal vették be a császári seregek Sáros, Tarkő és Honig várát. Mennyi magyar élet pusztult el itt is. A kuruc-labanc világ viszont mindenki harca volt mindenki ellen, Minden nemesi udvarház valóságos erődítmény volt. Megszűnt a tekintély s a nemes urak a saját sérelmeiket is fegyveresen intézték el. Ha az egyik uralkodó büntette őket. dacból a másikhoz menekültek. Szomorú és sötét volt az idők járása akkor az egész ország fölött. * * * A nagy pusztulást mi sem je'lemzi jobban az 1710-ben végzett abauji jobbág’yszámlálásnál. 584 jobbágy- és 279 zsellérportát találtak akkor Abaujban, -szemben az 1564-iki jobbágyszámlálással, amikor 1686 és fél portát mutattak ki. Szomorú bizonyíték. Az összeirási ivek mondják: — Zdohán mindén ház elhagyva, Kassaujfalun négy jobbágy-, egy zsei’értelek; Rozgonyban bárom jobbágyot, e^y zsellért, egy szabadost; Bá- tvokon egy családot, FelsŐhutkán egy embert találtunk. Regeteruszkának, Kisszaláncnak, Falsának egyáltalán nincs lakosa. Csak az elpusztult tűzhelyek bizonyitják, hogy itt hajdan szebb élet volt . . . 1632-ben Pál-fíy Krisztina grófnő a nemrég még szi-nmagyar Sebes községből írja a szakolcai fe- rencremdi provinciálisnak: — Nekem pedig olyan pátereket küldjön ;de, akik beszélnek magyarul és lengyelesen, mert itt „e]vegies“ (elegyes) nép lakik. S 1780 körül kihalt a magyar szó Sebesen . . . Bél Mátyás pedig az Eperjes fölött fekvő községeket, Nvársardótól Kis- és Nagyszilváu, Tölt- széken, Hajago-son át egész Küké mezőig mélyen bent a Tapoly völgyében is magyaroknak mondja. Simplicissimus ein ar.mer Tro-mpet-er ez" vei 1670 körül végigjárta Sárost s Zborótói é- lis- sze-beintől le, egészen Kassáig még többségében magyar lakosságot talált. A könyörtelen idő lassan ezt is csak emlékké s történelmi adattá változtatta . . . Ma már csak néhány község régi s elferdített magyar neve s a szlovák községek lakói százainak még meglévő magyar hangzású nevei, mint Gyallaiak, Petaják (Pető), Ghéczyek, Buzogák (Buzogány), Csikósok, Thökölviek. Yeresp&jek, Verescsákok, Sárossiak, Kokoskák. Kard óhelyiek és hasonlók bizonyítanak az elmúlt idők telj; mm elütő jellege mellett. S folytathatnék a névsort oldalakon keresztül. Ezek a nevek és a dűlők megmaradt régi magyar nevei ismétlik már c<ak a. fülünkbe egyre halkabban, hogy itt hajdan magyarok éltek , .» 7
