Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-20 / 15. (4161.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. • H Kepes melléklettel havonként 2.50 KC-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ul i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHH, „Európai" probléma (*) A spanyol polgárháború történeti analizisét megejteni valószínűleg korai lenne, de azért már ma is elmondható róla annyi, hogy az imperializmus korának természetes gyermeke volt: félig forradalom, félig gyarmati háború. Világnézetek, szociális nyugtalanságok, kombattáns osztályerők ütköztek meg benne, de igazság szerint ez csak a mellékcsatatér volt. A fő- csatatér, ahova a nagyhatalmak „diplomáciai ágyucsövei" néznek — a tenger túlsó partján van, ott, ahol az európai nagykapitalizmus sorsa el fog dőlni: Afrikában. A spanyol polgárháborúban is arról van szó, amiről az abesszin konfliktusban szó volt. Afrika az egyetlen úgynevezett szabad terjeszkedési terület az európai kapitalizmus számára, Ázsia forrongásban van, kezd önálló életre támadni s különben is két veszélyes konkurrenssel kell megküzdenie ott az európai tőkének: Japánnal és Amerikával. Nem is beszélve arról, hogy Oroszország hovatovább belép a gyarmatosító hatalmak sorába, mihelyt elér az indusztria- lizmusnak olyan fokára, hogy ipari többtermelése lesz és piacokat követel magának, feltámadnak imperialista ösztönei, azt pedig már láttuk, hogyan rázza le magáról az úgynevezett világnézeti szentelt vizet egy nagyhatalom, ha terjeszkedési vágyak feszítik. Japán, Amerika, részben Anglia forrongó, nemzeti önállóságra ébredő néptömegek, micsoda lehetőségei lehetnek ezen. a területen a francia, olasz, német és általában az európai tőkének? Vegyük sorra a korábbi századokban gyarmatosító hadjáratokkal Európához csatolt s azóta önálló gazdasági és politikai életre emelkedett földrészeket? Marad a fekete világrész mint természetes terjeszkedési területe Európának. Ebből kell kielégítenie most már éhségét minden európai nagyhatalomnak. Ezt az angolok és a franciák éppen olyan jól tudják, mint az olaszok és németek, dehát természetesen csak papiroson „demokratizálódott" a diplomáciai nyelv, a valóságban ma éppen annyi hipókrizis van benne, mint volt száz év előtt s nemcsak az angolokra áll, amit róluk mondtak a gyarmatosító Disraeli és a purifikáló Gladstone korában, hogy „Krisztusról beszélnek és gyapotra gondolnak", — hanem valamennyi európai nagyhatalomra. A világháború utáni korszak természetes problémája volt: Olaszország gyarmati éhségét kielégíteni s aztán nekigyürkőzni, hogy Németország nehogy időelőtt jelentkezzen a maga jussáért. A spanyol polgárháború egyenes és természetes folytatása az abesszin-konfliktusnak. Világnézetekről is szó van benne, aminthogy mellékesen mindig szó van világnézetekről is, de csak mellékesen, mert a főkérdés most is az, hogy kinek a kezére vagy fennhatósága alá kerüljön Spanyol-Marokkó, vagy még inkább az a keskeny földsáv, amit Rif-földnek neveznek s amiről köztudomású, hogy Afrika indusztrializálásának legfontosabb flottabázisa. Ez a keskeny földsáv olyan szerepet fog játszani az iparosított és polgárosított Afrika történetében, mint amilyen szerepe Elszász-Lotha- ringiának volt a nyugateurópai ipari szup- remáciáért folytatott harcban. A Rif—föld a leggazdagabb érctermő vidéke egész Észak- afrikának, expediciós szempontból is rendkívül előnyösen fekszik, mindenképpen alkalmas tehát arra, hogy ott vesse meg lábát az úgynevezett „önálló afrikai nagyipar." Ez nem uj probléma, a század eleje óta Uj háromhatalmi javaslat? Róma és Berlin Londont meg akarja nyerni spanyol-politikájának Göring és Mussolini tárgyalásának eredménye - - Uj kompromisszum? Előnyomulás Malaga leié P á r i s, Január 19. Az Oeuvre értesülése szerint Hassel római német nagykövet és Sir Eric Drummond római angol nagykövet kormányaiknak kész paktumtervezetet nyújtottak át, amely Mussolini és Göring megbeszéléseiből1 keletkezett. A német-olasz javaslat magját az olasz-német-angol hármasmegállapodás alkotja, amely Spanyolország eljövendő alkotmányára vonatkozik. Franciaországot és Lengyelországot fölszólítják, hogy csatlakozzék a szerződéshez. Németország és Olaszország érvelése abból indul ki, hogy Anglia szempontjából jobb, ha Franco nem „Angliával ellentétben" győz, hanem „Anglia beleegyezésével". Ha az angolok Francohoz csatlakoznak, akkor befolyásuk lesz az uj spanyolországi kormányzat kialakitásánál és gondoskodhatnak arról, hogy az angol érdekeket az uj spanyol kormány mindig tiszteletben tartsa. Franco győzelme a valenciai kormány megsemmisülését jelentené s ez a kormány a mai angol kabinetnek is tulradikális. A németek és az olaszok más tekintetben is számoltak az angol kívánságokkal. Anglia ellenzi a négyhatalmi paktumot, mert benne a német-olasz blokk tuTerős lenne. Az angol-francia antant korántsem oly egyöntetű, mint a német-olasz blokk. Róma és Berlin most azt javasolja, hogy a négyhatalmi paktumba ötödiknek vegyék be Lengyelországot, hogy az egyensúlyi helyzet ismét helyreálljon. Német—olasz feltételek London, január 19. A Figaro londoni munkatársa a következőket jelenti: Olaszország és Németország a legújabb spanyol benemavatkozási jegyzékre hamarosan válaszolni fog és a megegyezés feltételeinek a következő öt pontot tekinti: 1. Meg kell állapítani azt a határidőt, amelyen túl nem szabad többé önkénteseket küldeni Spanyolországba. 2. Meg kell állapítani a határidőt, amelytől kezdve ki kell üríteni Spanyolországot az ottlevő önkéntesektől. 3. Meg kell állapodni azokban a rendszabályokban, amelyek lehetetlenné teszik a közvetlen és a közvetett propaganda folytatását és amelyek megbénítják a politikai agitátorok tevékenységét 4. A pénzügyi támogatás módjait is lehetetlenné kell tenni, ezenkívül tisztázni a Spanyol Bank Franciaországban deponált aranyalapjának kérdését. 5. Zárolni kell a Spanyolországba irányuló hadianyagot A francia baloldal a négyhatalmi paktum ellen London, január 19. Az angol-francia benemavatkozási jegyzékre adott orosz válasz sok olyat tartalmaz, amellyel a brit tengernagyi hivatal nem ért egyet. A Figaro szerint Mussolini és Göring legújabb nyilatkozatainak tartalma rávilágít arra a taktikára, amelyet Németország és Olaszország alkalmazni akar Spanyolországgal szemben. Az angol baloldal szerint az ügyeket elhúzni akaró olasz-német manőver nem fog sikerűink Diplomáciai körökben nem hajlandók fölujitani a négyhatalmi paktumot addig, amig a spanyol kérdésben nem történik elvi megegyezés. Az Excelsior szerint az angol jegyzékre adott olasz válasz felveti a spanyolországi önkéntesek naíura- lizálásának kérdését is, amelyre —1 mint ismeretes — a valenciai kormány törvényt hozott. Franciaország és Oroszország nem nyilatkoznak a spanyol1 arany kérdéséről, amely viszont a német és olasz jegyzékben nagy szerepet játszik. Az Éré Nouvelle ma határozottan állást foglal a négyhatalmi paktum ellen, amely a l'ap szerint elválasztaná Franciaországot eddigi barátaitól, igy a kisantanttól és Szovbajlódik vele Európa. A Rif-föld német fölfedezés, a Mannesmann-fivérek ismerték föl elsőnek ipari jelentőségét, de a wilhelmi- nus Németország aktarengetegében elmerült a Mannesmann-féle memorandum, amivel talán meg lehetett volna vetni ezen a ponton egy hatalmas német gyarmatbirodalom alapjait s ezzel sikerült volna a német expanzió irányát elterelni Közép-Európa és a Balkán felől. Talán ez sem ment volna minden konfliktus nélkül, hiszen nem egyedül gazdasági, de katonai érdekeket is sértett volna Észak-Aifrikában a német terjeszkedés, de ez a háború talán nem lett volna világháború, hanem csak egyike azoknak a gyarmati hadjáratoknak, amikből látott már egynéhányat a modern kapitalista kor embere. Dehát volt egy porosz rögeszme s mert a Mannesmann-féle memorandum semmi újat nem mondott a nevezetes Berlin-Bagdad koncepció szempontjából, tehát az aktasüllyesztőbe került. A Mannesmann-fivérek azonban az ipari kapitalizmus úgynevezett hőskorának a gyermekei voltak, türelmetlen és heves hódítási vággyal és kevés hazafias skrupulussal, tehát francia tőkét szereztek vállakózásukhoz és elkezdtek dolgozni. Közbejött azonban a világháború, a Mannesmann-féle koncesz- szió automatikusan megszűnt és a Rif-föld most már szabad francia vadászterületté változott. A franciák óvatosak voltak és igyekeztek nem világgá kürtölni céljaikat, ismeretlen kis francia vállalatok vásároltak össze területeket a Rif-földön és egyelőre malmokat, szeszfinomitókat és hasonló kisebb üzemeket állítottak fel. Senki nem értette, hogy miért kell súlyos ráfizetéssel gőzmalmot fenntartani például Ouad-ben, Tusinban, ahol a bennszülöttek primitív kézimalmainak sincs elég munkájuk. Azt persze nem kürtölték világgá a franciák, hogy ezen a helyen próbafúrásokat eszközöltettek és 160 millió köbméter vasércet tartalmazó ércrétegre bukkantak. A spanyolokban nem volt sem üzleti élénkség, sem vállalkozói kedv, hogy a Rif-föld értékeit maguk próbálják kiaknázni, miután hosszú és véres háborúban végre urnák mondhatták magukat ezen a földön. 192tr- ban az Abd el Krim háború befejezése után örültek, amikor a franciákkal kereskedelmi szerződést köthettek, szívesen adták francia kézre az összes lehetséges koncessziókat, mert a háború költségeit nem volt miből fedezni. Azóta a franciák gyors és határozott lépésekkel haladtak az északafrikai Elszász fölépítése felé, érthető tehát, hogyha most idegesek lettek arra a hírre, hogy Spanyol-Marokkóban német csapatok szálltak partra. Azt már régen tudjuk, nem Franco és Caballero barátságán múlik, hogy az érdekelt nagyhatalmaknak milyen konc jut majd a tánc végén. De ha ezt a francia szempontból fontos gazdasági területet megszállják a németek, akkor a konfliktust végképp nem lehet Spanyolországban elintézni. Anglia viszont nem bánná túlságosan, hogyha most a francia érdekek rovására nyerne kielégítést a német gyarmat-éhség, hiszen az olaszokat úgyis az ő rovására lakatták jól. (Subaalatti francia statisztéria mellett.) Ezért nem veszik észre az angolok, hogy vannak-e német csapatok Spanyol-Marokkóban s ezért kiabálnak torkuk szkadtából a franciák, hogy igenis ott vannak. Persze arról sűrűn hallgatnak, hogy ők meg Abd el Krímet hozatták haza, hogy ha minden kötél szakad, zendülést szítsanak az olyan uralom ellen, ami a francia érdekeket sérti. így fest egy „európai" probléma, amiről nap-nap mellett azt olvassuk, hogy két világnézet ütközik meg benne egymással.
