Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-19 / 14. (4160.) szám
1937 január 19, kedd. 'PRXCAlíMAfi'feAR-HlRLflB 7 SzmHÁzKön^KübTCiRA Budapesti színházak Hódítás Bónyi Adorján vigjátéka a Nemzeti Színházban Budapest, január 18. Ha másért nem, már ic&alk azérft is hálásaik lehetümk a kitűnő szerzőnek, hoigy alkalmat adott arra, hogy Bajor Gizi asszony hasomLitbaiatlan, színnel és illat- ital teljes művészetében gyönyörködhetünk halk, tinóm és ízléses vígjátékiában. Bónyi Adorján tehetséges is, rokonszenves is, eszközeiben válogatós író és igy csak természetes, hogy ami irásmiü a kezéből kikerül, az számot tarthat a közönség érdeklődésére. Uj, pénteken bemutatott, vigijiái békában a modern kor egyik vívmányát: a „dolgozó nőt" helyezi a történés tengelyiébe. Azt a ritka típust, aki komolyan veszi a munkáját, a hivatását, aki fölényes és tekintélytartó igyekszik lenni. Ami sikerül is neki mindaddig, amiig a véletlen egy férfit sodor feléje — és a „dolgozó'' nőt legyőzd a „szerelmes“ nő. A nagy terveket szövő és az alkotás vágyától fűtött „tanácsnok kisasszony", a kis vidéki város polgármester-helyettese, az adminisztráció lelke, egy éjszaka, nem, a férfival való első találkozás hatása alatt, hirtelen átváltozik azzá, aminek az isteni és az emberi törvények szerint lennie kell: nővé, akit ellenállhaitatlan erővel a férfi karjaiba üz a boldogító szerelem. Ezzel tulaj doniképpen már el is mondottuk Bónyi darabjának tartalmát, amelyet a kitűnő író sok kedves, mulatságos részlet pompás kiaknázásával, szellemes és végig lebilincselő párbeszédek sziporkázó ötletességével és igazán na^vsaeriien meglátott, való életet élő alakokkal telit meg és népesít be. Egy pillanatra sem csökken érdeklődésiünk, amellyel Valéria és a „fiatalember" (ágy nevezi a sain- lap) hóditó hadjáratát kisérjük, igaz viszont, hogy egy pillanatra sincsen kétségünk, hogy a hódítás sikerülni is fog. Bónyi bizonyára a nő hódítását akarta kihangsúlyozni vigjátéka címében, de mi — az erősebb nem 1? — a férfi számára reklamáljuk a „bódítás" dicsőségét. Különben, a békesség kedvéért, egyezzünk meg aJbíban, hogy a hódítás kölcsönös volt. Sőt, a szerzőnek is juttassunk részt belőle, mert hiszen ő is hódított: a közönséget hódította meg. És ez nem megvetendő dolog! A Nemzeti Színház előadása Bónyi Adorján müvének minden szépséglét és finomságát hűen tolmácsolta és gyors, igazi vígjátéki iramával nagy örömet szerzett azoknak akik szeretik, ha a színpadról hibátlan, szép magyar nyelven beszélnek hozzájuk. A nyelvezetnek a szépsége Bónyi vígjátékénak egyik 'legnagyobb erénye. A szereplők élén persze Bajor Gizi halad, akinek szívbe lopakodó hangjában, tisztán csengő kacagásában, az érzések sokaságát visszatükröző nagy, fekete szemében, járásának, mozdulatainak ritmikus zenéjében, nem tudni írni ért? — sajnos — elég ritkán gyönyörködhetünk az ország első színpadán. Mindenesetre a színházi ünnep rangjára emelkedik az az előadás, amelynek ez a nagyszerű asszony ad szint és fényt. Megmutatkozott ez a „Hódítás" pénteki bemutatóján is, amikor a közönség egész felvonásfeözöket tapsolt át és Bajor Gizinek a szerzővel és a többi kitűnő szereplővel: Jávor Pállal, Füzes Annával, a nobilis Rerky Lilivel, Gál Gyulával, Táray Ferenccel, Kürti Józseffel Tapol- czai Gyulával, Ungváry Lászlóval, Apátliy Imrével, Juhász Józseffel és dr. Forgó eh Antallal egyetemben számtalanszor kellett a lámpák elé állania. ZÓLYOMI DEZSŐ. Beregszász illetékes tényezői akciót indítottak a magyar színtársulat megmentésére Beregszász, január IS. (Saját tudósitónktól) Megírta a PM’H, hogy a magyar színtársulat válságos helyzetbe jutott Beregszászon. Megtörtént, hogy egy előadást nem lehetett megtartani. Az előadások látogatottsága gyönge és a bérletgyüjtée nem járt olyan eredménnyel mint a múltban. Látva a színtársulat nehiéz helyzetét', Ortutay Jenő főbíró kezdeményezésére, a váróé magyar közönségének számot tevő elemei értkezletre gyűltek össze, hogy megbeszéljék azokat a módozatokat, melynek segítségével a szón: szezon sikere biztosítható. Az értekezlet résztvevői megállapították, hogy a közönség távolmaradásának nincsen semmiféle oka, mert a társulat olyan nívós, amilyen még nem járt Kárpátalján. Az előadások rendezése és kiállítása is kifogástalan. Éppen azért, mert az előadások színvonala méltó a magyar szini kultúra hírnevéhez, az értekezlet résztvevői elhatározták, hogy a város és vidéke közönségét a színház fokozott támogatására szólítják fel. A város főbírája, a magyar társadalmi egyesületek vezetőinek aláírásával falragaszokon felhívást intéznek a közönséghez. A vidékiek részére szerdán délutánonként előadást tartanak, hogy azoknak is módjuk legyen színházba menni, akik távolabbi helyeken laknak és az esti előadásra nem jöhetnek el. A bérlők táborának növelése céljából kiküldöttek keresik fel azokat, akik nem váltottak még bérletet. A bérlet- gyűjtés fontos munkájába a hölgyeket is bevonják, » már eddig is igen sok hölgy ajánlotta fel szolgálatát a nemes munkához. Az úgynevezett gyönge színházi napokon az igazgatóság amerikai rendszerű előadásokat rendez, mert ezek iránt Beregszászon roppant nagy az érdeklődés. A közönség é« a társulat tagjai közötti viszony szívélyesebbé tétele kedvéért ismerkedési estélyt, rendeznek, műsoros előadással és tánccal egybekötve. A szinbáz- mentő akciónak sikerrel kell járni, mert nem engedhető meg, hogy Kárpátalja leginagyarabb városában a magyar színház felett megkondiuljon a lélekharang. (*) Meghalt Magyar-Mamiheimer Gusztáv. Budapestről jelentik: Szombaton délelőtt váiadanul meghalt Magyar-Mannheimer Gusztáv, a kitűnő magyar festőművész. Három hónappal ezelőtt influenzás megbetegedéssel került a kórháziba és már-már túl volt a veszélyen, mikor a beteg állapotában hirtelen rosszabbodás állt be, eszméletét vesztette és meghalt. A 77 éves művész Budapesten született, Münchenben végezte a festészeti akadémiát, majd Bécsbe került és onnan jött a nyolcvanas években Magyarországra. A naturalista magyar iskolához tartozóit, amelyre később a francia impresszionizmus erősen hatott. A francia impresszionizmus Magya r-Mannhe í m erbő 1 rendkívül friss, őszinte festőt nevelt. Tájképei ötletesek és mozgékonyak és annakidején ujszerüek voltak. Ha ol is haladt fölötte az idő, főleg korábbi képei a magyar f estömüvéezetnek állandó kincseit jelentik. Szorgalmáé művész volt és naponta dolgozott (•) Második kiadásban jelenik meg a „Szlo- ven&zkói Magyar írók Antológiája". A nyitnál „Híd" feladásába® miéig jelenő ,,Szlovéné zikói Magyar írók Antológiája" négykötetes sorozat eddigi két kötete második feladásba® le megjelenik, A magyar Olvasóközönség nagy megértée- sel fogadta, a kisebbségi magyar Irodalom éími- akairásániak e komoly doikumenitumáit ée ennek 'tudható be, hogy az első kiadás aránylag rövid Idő állaitt teljese® elfogyott. Az antológia-sorozat első kötete, mint ásmeretee, harminckét szloven- ’Szfeóí iró válogatott munkáit hozta, míg a második kötetbe® aiz inme® elszármazott irók vonultak fel értékes Írásaikkal, A nyomda már lázasa® dolgozik a második kiadáson. Az antológia további köteteiben a szlovenszíkói magyar Írók írásai fognak megjelenni és magyar fordításban .a szlovák irodalom jelesei. A nyírtai „Híd" e programijának megvalósításával valóiban a híd szerepét tölti be, mert a szLovemszkói magyar Írókat világnézeti különbségre való tekintet nélkül tömöniti közös arcvonalba az antológia oldalain, a határon túl élő, innen elszármazott és velünk testvérsorban élő szlovák írók bemutatásával pedig gondosa® építi a kultúra eszmei ihidját. így az antológia kötetei a kisebbségi magyar kultunéiet egy-egy pillérjét jelentik. Az a tény, hogy az eddig megjelent kötetek második kiadásban is megjelennek, a legjobb bizonyítéka annak, hogy szükség volt erre az irodalmi kezdeményezésre. A „Szlovenszkói Magyar írók Antológiája" elő jegy eizhető lapunk kiadóhivatalába®, vagy az antológia szerkesztőségében (Nyitna, Methód-tér 3). A négykötetes sorozat a „Híd" megteremtői, Dalloe István és Márton- völlgyi László szerkesztik. (*) Koncz János meghalt. Budapestiről jelentik: Koncz János, a kitűnő hegedűművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára szombaton negy- venkétévee korában mellhántyagyu Hadiéban meghalt. Koncz János Hübay növendéke volt, főként klasszikus hegedümüvek előadásával aratott nagy sikert a külföldön is, főképpen Olaszországban, ahol éveket töltött. Tűz évvel ezelőtt nevezték ki a Zeneművészeti Főiskola tanárává. (*) Rökk Marika uj filmjének meséje egy óceánjáró fedélzetén pereg le. A kitömő magyar sztár egy operaénekesnő szerepét kapta, akiit Newyorkiba szerződtetnek, ahol kiderül, hogy a színház, ahol fel kell lépnie, nem opera, hanem revüszimház. Személyes intrikák útvesztőjébe kerül és már-már el'vész, amikor egy fiatalember megmenti és elveszi feleségül. Nagy sikere van, de ő megszökik az ünneplés elől és visszajön’ Európába. A fűm címe: A szív niem eladó. Az uj német színművészet: A közönség helyet cserélt és elmaradtak a nagy problémák Berlin a repriz jegyében ■ ■ Az uj művészet problémája Berlin, január 18. (A PMH munkatársától.) Soha még nem volt olyan nehéz a német színpadról írni, mint ma. Egy egészen más világ szellemi felségjogaiba még soha sem ütközött bírálat úgy, mint ma és az uj utakat kereső művészet sem volt még soha sem olyan bizonytalan, mint ma. Az uj művészet még nem alakult ki, senki sem lát egységes vonalakat, még minidig nem lehet érezni a valóban őszinte meggyőződésből a közös cél felé haladó úttörők sikereit. A régi elmúlt — mondják az úttörők, — de utánpótlás nincs és a német színpad jövőbeni fejlődése még nem bontakozott ki. A mai német színpad főbb törekvései A nőmet színpad mai törekvéseit legkönnyebben fgy lehetne jellemezni: Egyszerűsíteni a formákat, tisztább vonalvezetést hozni, áthidalni az osztálykülönbségeket és a színpad látványosságába a mai eszmékkel való párhuzamot beleszuggerálni, valamint újból eszméket adni annak a népnek, amelynek szemelt már úgy is mindig csak a követendő példákra irányítják. Ezekből a törekvésekből a formák egyszerűsítése tisztítótűzként hatott. Ma kevesebb hatásvadászattal dolgoznak és majdnem a tudatos primitívség érzik rajtuk: nem éppen elvetendő kísérlet ahhoz, hogy a színház világa ne maradjon egy külön társadalom kiváltsága. Az én és a külső világ fájdalmát a mai Németország még nem-igen hozta a rivaldák fényébe. Az osztályharc elve: a nép mindennek kiindulópontja, a népet meg kell tisztítani, visszahelyezni saját gyökereibe és a kifinomultabb életmegnyilvánulásokat közelebb hozni az ősibb világszemlélethez. E siker érdekében előnyben részesülnek azok a darabok, amelyek e tétel helyességét igazolni képesek. Még szívesebben látott vendégei a mai német színpadnak azok a történelmi darabok, amelyek azt bizonyítják, hogy már a régmúlt nagy hőseit is ezek az ideálok vezették, vagy éppen ezeknek semmibevétele döntötte őket tragikus romlásba. A népnek adott eszmék tehát lehetőleg minél tetszetősebb alakban kerülnek színpadra. Az eszme helyes, a kivitel azonban erőtlen és meggyőzőereje csak addig tart, amig a cselekmények magukkal ragadják a nézőt. Később annál nagyobb a csalódás. Más szóval: az uj eszmék számára még nem született uj zseniális színpadi író. Az ellentömeg A mai német színház érzi, hogy vendégére még kevésbé tud tartós és eredményes befolyást gyakorolni, mint a nagy világ annyi más színháza. A közönséget egységes helyárakkal (sok színházban sorsolással kapja meg a néző belépőjegyét), a kiegyensúlyozott, szélsőségmentes színvonal közös nevezőrenozásával próbálták az egységes, szerves testté formálni. Az eredmény? Az alsóbb szellemi színvonalat valóban sikerült « színpad até ültetni éa a színpad szépségéivel megismertetni, a magasabb színvonal azonban azonnal eltűnt, mihelyt a széksorokat nemcsak az elegáns szmokingok és estélyi ruhák töltötték meg. Mikor az úgynevezett „magasabb színvonal" világát levették a színpadról és helyette az istenadta nép világát, a nép bajait tartották eléje a kipróbált és beidegződött „problémák" helyett, ez a magasabb színvonal tüntető ellentámadásba ment át és az ősi osztálygőg megüzente, hogy a színházak csak kezdjék meg nyugodtan nélküle is, ő bizony ezekre az előadásokra nem megy el. Vonaton innen, vonalon túl Vessünk egy pillantást a berlini színházak műsorára és huzzunk a lista közepébe egy vastag pi ros vonalat. Ami a vonalon felül van, azt menedékhelynek is nevezhetnék. A városi és állami operába és a két prózai színházba, a kurfürstendammi Komödie-be és a Renaissance-szinházba húzódott vissza a „magasabb színvonalú közönség". A piros vonal alatt állnak ugyanakkor a „Német munkafront" szervezete által igazgatott színházak, amelyeknek padsorain a nép foglal helyet. Néhány színház még magánkézen van és ezek hidat vernek a két csoport közé. Elsősorban a repriz van műsoron. A Nedbal- féle „Lengyelvér"-t adták elő nagy sikerrel, több hónap óta fut Strauss operettje, az „Egy éjszaka Velencében", a magyar Bátory Ilonával a főszerepben, az egyik színház a „Cárevics"-et vette elő, a Renaissance-szinház Oskar Wilde-ot eleveníti fel. A többi szinházban szintén reprizek vannak soron. Szívesen adják újból Ibsent, Lud- wig Thomát, akit évtizedekig nem adtak elő, — ezenkívül a legrégibb darabokat, amelyekről azt hiszik, hogy sikerük lesz. Amit a ma megterem Terepszemle az újabbak felett: A Deutsches Theaternek történelmi műsor a szívügye. Jók az „I. Frigyes" és „Clharlotte Corday", nem tetszett és valószínűtlen a „Ohristine von Schiweden" (Garbó híres szerepe). Érdekes viszont a Lessing- Tlheater „Etappenhase" cimü paraeztvigjátéka. A darab külön érdekessége, hogy elejétől végig dialektusban beszélik. A közönség dülöngél a nevetéstől. Ez a darab hosszú idő után kitölti azt az Űrt, amely Ludtwig Thoma bajor népiró halála óta a mai népiességre törekvő német irányzat mellett egyre feltűnőbb lesz. E cikk célja az, hogy tárgyilagos képet tárjon a közönség elé a német színpad mai állapotáról és a jó és rossz színház közötti különbséget _ minden erőszakolt normától függetlenül megállapítsa. Hibák és erények állnak szemben egymással a mai német színház életében. Jelenét bírálni elbizakodottság lenne, további életrevalóságát majd az mutatja meg, hogy milyen célokat ér el a jövőben. Mit fog mutatni a német színház, mit fog diadalra juttatni és mi lesz az, amit az egész világ mint jó példát követni fog. HUBERT J. E. pezsgőgyár BRATISLÜVA-POZSONY A Magyar Család januári száma A negyedik évfolyamába, lépő közkedvelt családi folyóiratnak januári száma most hagyta el a sajtót. A szerkesztésben változás állott be, ameny- nyiben a negyedik évfolyamtól ifj. Bolyky János is belépett a szerkesztőségbe, s ezentúl szerkesztőként jegyzi a lapot. A januári szám egyébként a megszokott .színes tartalommal jelent meg. — Ifj. Bolyky János, Kossányi József és Vargha Sándor eredeti versekkel szerepelnek, míg a jubiláns Iván Krasko egyik versét a kiváló Sípos Győző fordította. Fülep Kálmánná „Kulturest" cimü tárcája melegszívű asézonyi írás. Hantos László pompás erdélyi utiképet irt az ottani kisebbség nagy •életerejéről és összetartásáról. Az utiképeket folytatni fogja. A lap színvonalát nagyban emeli Vir- eik Imre tanulmányszem cikke a vallásról, korról ■és a mai kereső emberről. „Piros tükör" címmel ifi. Bolyky János vezet állandó rovatot. A „Magunk között" társadalompolitikát 'hirdet, s Vida Imre, a kiváló magyar történettudós tanulmányát vetíti a szlovenszkói magyarság életére. Sörössné Gaál Edit a megszokott pedagógiai rovatban most az otthonról és az iskoláról ir. Gazdag kulturkróni- kája sok kulturális rendezésről s kulturális kérdésről számol be. Könyvszemléje egy pár uj könyvet ismertet, mig lapszemléjében színvonalas magyar folyóiratok vázlatos tartalmát ismerteti A januári szám uj mintájú keresztrejtvényt közöl, amellyel gazdag könyvjutalom van egybekötve. A lap az általános drágulás ellenére is megtartotta szokatlan olcsóságát, mert évi előfizetési ára 12 számra továbbra is csupán 20 korona maradt. A lapot Farkas István szerkeszti, 6 a kiadóhivatal (Ipolyság, Újváros 1. szám) bárkinek készségesen küld mutatványszámot. (*) A magyar egyetemi énekkarok sikere Amerikában. A Budapesti Egyetemi Énekkar, amely köimbait tesz Amerikában, pénteken Philadelphiában ad hangversenyt. A (hatalimiajs bangveirseny- ■tenmet zsúfolásig megtöltő közönség a magyar émekfcaT minden számát tomboló tetszéssel fogadta és a haing verseny végén lelkesedéssel ünnepelte a magyar dalosokat. A nagy amerikai lapok a legnagyobb elismeréssel imák az énekkar hangversenyéről. (*) Hennann Thinűg Budapestre jön filmezni. Bécsből jelentik: Hermann Thimig, a kitűnő bécsi színész, akinek filmjei igen népszerűek, hamarosan Budapestre jön társulatával. Itt egyrészt eljátsza annak a vígjátéknak a főszerepét, amelyet filmen Chevalier-val lehetett látni, másrészt egy filmben fog fellépni. (*) A budapesti színházak e heti műsora. — OPERAHÁZ: Kedd: Trubadúr. Szerda: Siegfriod. Csütörtök: Don Carlos. Péntek: Traviata. Szombat: Tosca. Vasárnap délután: Szevillai borbély; este: Faust. — NEMZETI: SZÍNHÁZ: Kedd és szerda: Hódítás. Csütörtök: Szülök lázadása. Péntek: Hódítás. Szombat délután: Roninok kincse; este: Sízülőik lázadása. Vasárnap délután: Pénz, pénz, pénz!; este: Hóditás. — VÍGSZÍNHÁZ: . Kedd: Társasjáték. Szerda: Főpróba. Csütörtök, péntek és szombat: Budai Nagy Antal. Vasárnap délután: Társasjáték; este: Budai Nagy Antal. — MAGYAR SZÍNHÁZ: Minden este: Szűz és a gödölye. Vasárnap délután: Szakítani nehéz dolog; jövő vasárnap délután: Ur katonái. — BELVÁROSI SZÍNHÁZ: Minden este: Egymillió pengő. Vasárnap délután: Megvédtem egy asszonyt. — MŰVÉSZ SZÍNHÁZ: Gsüitörtök, péntek, szombat és vasárnap este: Egy pohár víz. Vasárnap délután: Az ördög cimborája. — PESTI SZÍNHÁZ: Minden este, vasárnap délután és este: Vihar az Egyenlítőn. — ROYAL SZÍNHÁZ: Minden este, vasárnap délután: 3:1 a szerelem javára. — ANDRÁSSY-UTI SZÍNHÁZ: Minden este, vasárnap délután: Jöjjön elsején. — KAMARASZÍNHÁZ: Minden este és vasárnap délután: Urilány szobát keres. — VÁROSI SZÍNHÁZ: Kedd.: Hulló falevél. Szerda: Boxmérközés. Csütörtök: Hulló falevél. Péntek: Pavasztbecsiilet, Bajazzók. Szombat, vasárnap délután és este: Hulló falevél. — PÓDIUM KABARÉ: Minden este és vasárnap délután: Második műsor, konferál: Bé- keffi László. — TERÉZKÖRUTI SZÍNPAD: Nrgy kabarémüsor és Bulla Elma vendégjátékával: Dr. Kerekes Mária. — ERZSÉBETVÁROSI SZÍNHÁZ: Minden este és vasárnap délután.- Dr. Szabó Juci. — JÓZSEFVÁROSI SZÍNHÁZ: Minden este és va- eárnap délután: A cirkusz lánya.
