Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-16 / 12. (4158.) szám
4 ^rxgm-MacAarhirlap 1937 január 16, szombat* A rimaszombati „paratztitkola" kutturaéhes fiai közölt Rimaszombat, január 15. A rimaszombati első „parasztiskola* január 8-án nyílt meg. Míg az első előadáson negyvenhat hallgató vett részt, ma a tanulók száma hetvenhétre emelkedett. Ebből negyvenkilenc bennlakó, a többi bejár a közeli falvakból. Hova tűnt eí a „világ leggazdagabb asszonyának" végrendelete? Közel egymilliárd koronás örökség maradt az extravagáns Lady Houston után ■ ■ ■ Ki volt Lady Houston ? • ■ ■ Olyan eredmény ez, amilyenre Machnyik Andor, az iskola lelkes szervezője nem is számított. Gyönyörűség nézni a villogószemü fiatal falusi legényeket, akik magukban hordják a falu rom- latlanságát. Komolyan veszik a tanulást, mintha már ma teljes tudatában lennének annak, hogy milyen feladat vár rájuk egy egészségesebb szellemű falu megteremtésében. A bennlakó tanulók Rimatamásfalván a régi rimaszombati Fehér Kereszt-Egylet elárvult épületében nyertek elhelyezést; özv. Samarjay Já- nosné, az egyesület lelkes elnöknője engedte át erre a céjríé Este — napimunka után — felkerestem otthonukban a fiukat. Kint hideg északi szél nyarga- íász a falu uccuján, de bent a diákotthonban melegség árad. Mikor belépek, éppen egy sütemény- árus kosarát pusztítják a jókedvű fiuk, derűsen tréfálnak és a krémest is előbb megkóstolják és csak akkor fizetik meg az árát, mikor a süteményes gyerek kicsit már kétségbeesett . . . Hálószobáik szép, tágas termek, az asztalon petróleumlámpa világit, azok számára, akik olvasnak. Mindenfelé könyvek, újságok, folyóiratok hevernek, az egyik legény keresztrejtvényt fejteget, a másik a Prágai Magyar Hirlap híreit olvassa, a harmadik a Tolnai Világlapjába merül, hogy se lát, se hall. Megkérdem tőlük, hogy vannak megelégedve az ellátással, mire egyhangúan azt felelik, hogy nagyon jól. Ezótán a- tanulásra terelem a s7ót. Azt mondják, sok érdekeset hallanak az iskolában, ami nekik újdonság és sokat, amiről hallottak ugyan már, de csak éppen most kezdik fölfogni igazi értelmét. Kett-en éppen a mai előadás anyagából, a kamatszámításból készítenek jegyzeteket. Tegnap este énekóra volt. Nagyon szeretnek dalolni. Elhatározták, hogy a<z iskolai évet bezáró ünnepségen az újonnan tanult dalokat be fogják mutatni A szlovenszkói magyarságnak létérdeke, hogy müveit, életképes falut neveljen és hogy müveit gazdatársadalommal rendelkezzen. A rimaszombati parasztiskolában megbecsülhetetlen értékű munka indult meg ennek érdekében, TELEK A. SÁNDOR. London, január 15. Napdk óba keresik „a világ leggazdagabb asszonyának* végreádeleiét, ilgiy nevezte ugyanis saját magát Lady Houston, aki valóban a világ egyik leggazdagabb asszonya volt A végrendeletet elsősorban a Byron Cottage-ben keresték, majd Jersey szigetén lévő vidéki kastélyában, sőt Liberty* nevű jachtját is az utolsó szögig átkutatták, — a végrendelet azonban nem került elő. Úgyhogy most az eltűnt végrendelet jóvoltából végre halála után elérte Lady Houston art, amit egész életében akart: London, Anglia, sőt egész Nagybriitannia csak róla beszél. Lady Houston „adománya“ a haza javára Lady Houston már egyszer egy érdekes végrendeleti afifér kőzép'pontjáiban állott. Ez | tíz évvel ezelőtt történt, amikor meghalt Sir Róbert Houston, a szépasszony harmadik férje, aki egyike volt a legnagyobb angol had- seregszállítoknak és aki nem kevesebb, mint hétmillió fontsterlinget (körülbelül 980 millió koronát) hagyott hátra. Ebből a hatalmas összegből azonban 40 százalékra az államkincstár tartott igényt az akkori adórendelet értelmében. Lady Houston azonban azzal állt elő, hogy elhunyt férjének állandó lakhelye az úgynevezett csatornaszigeten volt, az angol állampolgárok adóparadicsomában, amelyre — mint közitudomásu — az angol adótörvények nem érvényesek. Minthogy valóban Jersey szigetén vidéki birtokkal éis kastéllyal rendelkezett az elhunyt és az összes szabályoknak megfelelően ott volt rendes évi lakása, tehát hosszadalmas és bonyolult per indult meg, amely azzal védződött, hogy Lady Houston a „haza javára* nemes gesztussal másfél millió fontot adományozott. Igaz, hogy néhány héttel ezelőtt, végső fokon is elveszítette volna az adópert. Edén és Lady Houston A ladyuek minden törekvése az volt, hogy politikai szerephez jusson. Ebből a célból saját újságolt alapított, amelynek minden egyes számát ha talmas plakátok jelen t ették be, miág pedig az angol ízlés szempontjából a lehető legporovoka!ivabb módon. Áilíliamöióan és kemény harcot folytatott a kormány ellen, a konzervatívok ellen, akik az ő szeméiben kevéssé voltak konzervatívok, a liberálisok ellen, akik viszont az ő számára túlságosan liberálisok voltak. Egyetlen fájdalma az volt, hogy senki sem akarta komolyan venni. Amikor egyszer Ede© az alsóliáziban egy olyan kérdésre, amely Lady Houstonra vonatkozott, azzal az eMenkérdéssed válaszolt, hogy „kicsoda Lady Houston*, — a derék hölgy haragja nem ismert határt és a következő héten lapja már a következő felírással jelent meg: „Kicsoda Mr. Edén?* Ezek melleit az extravaganciák mellett el kell ismerni róla, hogy hihetetlen gazdagságát néha jó ügyek szolgálatába is állította és valóban hasznos vállalkozásokat is támogatott. Halála alkalmával lelepleződött életének egyik nagy „titka*. Kiderült ugyanis, hogy ez a mozgékony és örökké fiatal asszony 80 esztendős volt. Ugyanekkor kiderült egy másik titok is, még pedig az, hogy az arisztokratizmusnak ez a fanatikus és engesztelhetetlen harcosa, aki közvetlen halála előtt levelet intézett az uj királyhoz, amelyben a legélesebb hangon elítéli Edvánd magatartását, egy áruházi munkásnak a leánya volt és a napvilágot London egyik legszegényebb külvárosában látta meg,. Kik örökiik a hatalmas vagyont? Csak a végrendelet titkát nem sikerült mindeddig megfejteni és az angol lapok most kíváncsian kérdezik, hogy kit illet a hatalmas vagyon. Mellesleg szólva, ©gyedre még az örökség nagyságát sem ismerik. A hétmillió fontból ugyan másfél millió fontot — mint fent irtuk — „a hazának adományozott*, de még igy is legalább 5 millió fontot tesz ki az egész örökség. Lehet azonban, hogy egy, de esetleg kétmillióval több. Amennyiben a végrendeletet nem találják meg, úgy az egész hatalmas vagyon lady Houston nővérére és néhány rokonára száll. Persze gondolni kell arra is, hogy a nagy vagyonok után Angliában rendkívül magas az örökösödési adó (legalább 50 százalék) s ebben az esetben nem valószínű, hogy sikerülni fog a esaitornasziiget-belá lakóhely- lyel már egyszer megjátszott kifogást atikaL- mazni, mert Mr. Newille Chamberlain pénzügyminiszter nem tartozik azok közé az emberek közé, akik 3 vagy 4 millió fontról egykönnyen lemondanának az államkincstár kárára. 10.278 náihalázat megbetegedés Csehországban Prága, január 15. A hivatalos lap kimutatása szerint az országos hivatal egészségügyi osztálya december 15-től december 31-ig terjedő időben 10.278 náthalázas megbetegedést mutatott ki. A megbetegedések közül mindössze 12 volt halálos. 3569 esetben a beteget kórházba kellett szállítani. Orvosi körök véleménye szerint januárban a náthalázas megbetegedések emelkedése várható, mivel a bizonytalan időjárás nagyon hozzájárul a járvány terjedéséhez. Prágába szállítják a vaíulacsempész Seewarth tanárt Pozsony, január 15. (Pozsonyi szeiíilceiírtő- ségüuk teltíonjyienitíése): A félmillió értékű értékpapír- és valuitaosempéRzés gyanúja mlalt letartóztatott Seewarth József kereskedelmi iskolai igazgatót a pozsonyi államügyészségről a pénzügy- | igazgatóság intézkedésére Prágába szállítják s ott egy Weinmann nevű értékpapír-csempésszel fogják szembesíteni. S&ewartíh tanár ugyanis tavaly 20 ezer koronás értékű értékpapírt cseimipészetit s aizfc We'm- maoinak adta áit. Pozsonyba érkezett jéiemtések szerint Weiniinanot most tartóztatták le. Az értékpapír- csempészéssel kaipcsoLajtb sün Bécsben a rendőrség letartóztatta s az ügyészségnek adta át Körner Salamont, az Aurora bankház tulajdonosát, aki eddig a bécsi rendőrség felügyelete alatt állott. Körner adta az első megbízást Seewarth tanárnak. Az üggyel kapcsolatban de volt tartóztatva Bécsben dr. Lembemger is, de rövidese© szabadlábra helyezték. Végül letartóztattak egy Ehrem- sbeiiin nevű egyént is. Az ügyben szereplő Finkel Ilona időközben nyomtalanul eltűnt Bécsiből s most csak apját t? nővérét tartják őrizetben. n — Pergámuszig, felséges ur. Alboin elbocsátotta a futót. A hir örömre hangolta. Ha igaz a jelentés, vége szakad a terhes várakozásnak s végre valóra válik nagy álma. Nap-nap után jöttek Ogiluif emberei és legvégezetül örömtől sugározva maga jött — Legkegyelmesebb nagyur, meghoztam a hirt: Itália földjén nincs többé döghalál. Alboin felléíekzett. Ogilulfot gazdagon megajándékozta. Futárokat küldött szét a nagy hírrel. Az indulás idejét kora tavaszra tűzte ki. i ii EGO FÖLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR ii. Tél végén találkozott utoljára Pannónia földjén az avar khánnal. Baján váratlanul látogatott Brigetióba. — Hallottam, hogy felkészültél indulásra. A szivem akarta, hogy igy lássalak és köszöntselek. Ki tudja, parolázok-« még véled? Alboin mást hallott ki a mézes beszédből. Tűnődve és szimatolva nézte Bajánt. Különös, hogy búcsúzni jött! Micsoda érzékenykedés. — Táltosom mondja, hogy szerencsés leszel, testvér... Mindig is kegyeltje voltál az égnek. — A szerencse csak a merészt élteti! Alboint nyugtalanította a khán jelenléte. ■— Most a te aratásod jön, Baján — mondta és nem leplezte ingerültségét. Mindig jó szomszédod voltam, testvér... Tudnod kell: az én szép sátorjaim nyitva állnak, ha követed jönne, hogy kardom erejét kérje. Hát ezért jött ez a telhetetlen! Nem éri be a szerződéssel, titokban arra gondol, hogy még jobb vásárt csaphat, ha segélyt kinél. — A patvarba is, Baján! — nézett szúrósan a khán szemébe. — Uj honom felé majd csak magam vágok utat. — És a szászok, testvér? — Alattvalóim! Az én parancsomra Indulnak* — Bajod ne legyen velők... Hallom különben, hogy Hlldibrandot fiadnak akarod. — Nagyon korai beszéd ez, Baján. Az avar khán még aznap visszafordult Alboin nem marasztotta. — Az időben is szerencsés vagy, Alboin — szólt Baján a búcsúnál — Nem soká tart a fagy. Csontjaim érzik már a tavaszt. Estére még fagyott a délidői olvadás, de a lovak patája szétvág- doata a vékonyka jégpilléket HARMADIK KÖNYV 55 (FOLYTATJUK) Alboin úgy érezte, hogy nagy teher hengerlődik le róla, amikor hírét vette, hogy Baján elérte kíséretével a határt — Egyszer meg kéne leckéztetni ezt a kevélyt, ezt a kakaskodót, —- szólt hozzá Hebnechis. — Láttad, hogyan szaglászott? — Lesi a koncot Csak vethetnék neki olyan falatot, ami a torkán akad. A ferdevállunak ördögi gondolata támadt — Most megteheted, felséges testvér uram. Tölthetsz olyan levest a tányérjába, hogy átkozódva fogja kanalazni* — Szerződtem! — hárította el Alboin. Keserves, hogy köti az adott sző, de nem tehet semmit, gúzsban van a keze, Hitszegéssel nem szennyezheti be nevét. — Szerződtél, ez igaz, — folytatta Helmechis. — írás is van róla. Pontos irás, hogy harc nélkül kapja országodat.,, De arról nem szól az írás, hogyan bízod a kezére Pannóniát!. ♦ ♦ így gazdagon, virágzóan, minden kincsével vagy — romokban! Alboin szeme fölvillámlott. Hahaha! ördögi ez a gondolat. Pusztulást és égő földet kell hagyni a falánk Bajánnak. Romokat a virágzás helyén. Ne maradjon kő kövön. Hahaha, végre ő is túljár a ravasz Baján eszén. Édes és gyönyörűséges lesz ez a bosszú a régi megaláztatásért. Akkor a markában volt, kellett a segítsége, hogy leigázhassa Gepidiát. Igazi haszna csak Bajánnak volt: a kezében maradt egész Ge- pidia. De most busásan visszafizet. Ad egy olyan ajándékfalatot, amit a haláláig megemleget. — Hahaha, Baján, most megkapod a magadét! — kiáltott föl és elismerően ráveregetett Helmechis vállára. Másnap szétfutottak küldöncei a titkos paranccsal: indulásuk napja előtt pusztuljon irgalmatlanul, ami megmozdítható érték marad. Uszköt és romokat akar. Aquincumtól Carnumtumig, a Dunától a Száváig tűzzel és vassal pusztítsanak. Égjen a föld, ami mögöttük marad. Az utolsó napon boruljon lángba egész Pannónia. Brígetíóban maga vetett csóvát a királyi palotára. Nézte a lángokat, a szálló pernyét és ujjongott vére mámoros őrületében. Most már jöhet utána Baján! Az egész város lángtengerben aszott, amikor lóra szálltak. Roppant mámoros diadalének zengett ajkukról, amint átvágtak a pusztító tüztől fölforrósodott uccákon. Jó ez a lángolás, a szörnyű tűzvész. Az iszonyú lángokban elvész a múlt és porrá omlanak az emlékek. Vége! Pernye hull, viszi a friss tavaszi szél a korommal és égés szagával, de ő nem tekint vissza többé. Már csak előre néz. Az útra, amely M uj hon felé vezet. r
