Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-16 / 12. (4158.) szám

4 ^rxgm-MacAarhirlap 1937 január 16, szombat* A rimaszombati „paratztitkola" kutturaéhes fiai közölt Rimaszombat, január 15. A rimaszombati első „parasztiskola* január 8-án nyílt meg. Míg az első előadáson negyvenhat hallgató vett részt, ma a tanulók száma hetvenhétre emelkedett. Ebből negyvenkilenc bennlakó, a többi bejár a közeli falvakból. Hova tűnt eí a „világ leggazdagabb asszonyának" végrendelete? Közel egymilliárd koronás örökség maradt az extravagáns Lady Houston után ■ ■ ■ Ki volt Lady Houston ? • ■ ■ Olyan eredmény ez, amilyenre Machnyik An­dor, az iskola lelkes szervezője nem is számí­tott. Gyönyörűség nézni a villogószemü fiatal falusi legényeket, akik magukban hordják a falu rom- latlanságát. Komolyan veszik a tanulást, mintha már ma teljes tudatában lennének annak, hogy milyen feladat vár rájuk egy egészségesebb szel­lemű falu megteremtésében. A bennlakó tanulók Rimatamásfalván a régi rimaszombati Fehér Kereszt-Egylet elárvult épü­letében nyertek elhelyezést; özv. Samarjay Já- nosné, az egyesület lelkes elnöknője engedte át erre a céjríé Este — napimunka után — felkerestem ottho­nukban a fiukat. Kint hideg északi szél nyarga- íász a falu uccuján, de bent a diákotthonban me­legség árad. Mikor belépek, éppen egy sütemény- árus kosarát pusztítják a jókedvű fiuk, derűsen tréfálnak és a krémest is előbb megkóstolják és csak akkor fizetik meg az árát, mikor a sütemé­nyes gyerek kicsit már kétségbeesett . . . Hálószobáik szép, tágas termek, az asztalon petróleumlámpa világit, azok számára, akik olvas­nak. Mindenfelé könyvek, újságok, folyóiratok he­vernek, az egyik legény keresztrejtvényt fejteget, a másik a Prágai Magyar Hirlap híreit olvassa, a harmadik a Tolnai Világlapjába merül, hogy se lát, se hall. Megkérdem tőlük, hogy vannak meg­elégedve az ellátással, mire egyhangúan azt fele­lik, hogy nagyon jól. Ezótán a- tanulásra terelem a s7ót. Azt mondják, sok érdekeset hallanak az iskolában, ami nekik újdonság és sokat, amiről hallottak ugyan már, de csak éppen most kezdik fölfogni igazi értelmét. Kett-en éppen a mai elő­adás anyagából, a kamatszámításból készítenek jegyzeteket. Tegnap este énekóra volt. Nagyon szeretnek dalolni. Elhatározták, hogy a<z iskolai évet bezáró ünnepségen az újonnan tanult dalokat be fogják mutatni A szlovenszkói magyarságnak létérdeke, hogy müveit, életképes falut neveljen és hogy müveit gazdatársadalommal rendelkezzen. A rimaszom­bati parasztiskolában megbecsülhetetlen értékű munka indult meg ennek érdekében, TELEK A. SÁNDOR. London, január 15. Napdk óba keresik „a világ leggazdagabb asszonyának* végreádele­iét, ilgiy nevezte ugyanis saját magát Lady Houston, aki valóban a világ egyik leggazda­gabb asszonya volt A végrendeletet elsősor­ban a Byron Cottage-ben keresték, majd Jer­sey szigetén lévő vidéki kastélyában, sőt Liberty* nevű jachtját is az utolsó szögig át­kutatták, — a végrendelet azonban nem ke­rült elő. Úgyhogy most az eltűnt végrendelet jóvoltából végre halála után elérte Lady Houston art, amit egész életében akart: Lon­don, Anglia, sőt egész Nagybriitannia csak ró­la beszél. Lady Houston „adománya“ a haza javára Lady Houston már egyszer egy érdekes végrendeleti afifér kőzép'pontjáiban állott. Ez | tíz évvel ezelőtt történt, amikor meghalt Sir Róbert Houston, a szépasszony harmadik fér­je, aki egyike volt a legnagyobb angol had- seregszállítoknak és aki nem kevesebb, mint hétmillió fontsterlin­get (körülbelül 980 millió koronát) ha­gyott hátra. Ebből a hatalmas összegből azonban 40 szá­zalékra az államkincstár tartott igényt az ak­kori adórendelet értelmében. Lady Houston azonban azzal állt elő, hogy elhunyt férjének állandó lakhelye az úgynevezett csatornaszi­geten volt, az angol állampolgárok adóparadi­csomában, amelyre — mint közitudomásu — az angol adótörvények nem érvényesek. Mint­hogy valóban Jersey szigetén vidéki birtok­kal éis kastéllyal rendelkezett az elhunyt és az összes szabályoknak megfelelően ott volt rendes évi lakása, tehát hosszadalmas és bonyolult per indult meg, amely azzal védződött, hogy Lady Houston a „haza javára* nemes gesztussal másfél millió fontot adományozott. Igaz, hogy néhány héttel ezelőtt, végső fokon is elveszítette volna az adópert. Edén és Lady Houston A ladyuek minden törekvése az volt, hogy politikai szerephez jusson. Ebből a célból sa­ját újságolt alapított, amelynek minden egyes számát ha talmas plakátok jelen t ették be, miág pedig az angol ízlés szempontjából a lehető legporovoka!ivabb módon. Áilíliamöióan és ke­mény harcot folytatott a kormány ellen, a konzervatívok ellen, akik az ő szeméiben ke­véssé voltak konzervatívok, a liberálisok el­len, akik viszont az ő számára túlságosan li­berálisok voltak. Egyetlen fájdalma az volt, hogy senki sem akarta komolyan venni. Ami­kor egyszer Ede© az alsóliáziban egy olyan kérdésre, amely Lady Houstonra vonatkozott, azzal az eMenkérdéssed válaszolt, hogy „kicso­da Lady Houston*, — a derék hölgy haragja nem ismert határt és a következő héten lapja már a követke­ző felírással jelent meg: „Kicsoda Mr. Edén?* Ezek melleit az extravaganciák mellett el kell ismerni róla, hogy hihetetlen gazdagságát né­ha jó ügyek szolgálatába is állította és való­ban hasznos vállalkozásokat is támogatott. Halála alkalmával lelepleződött életének egyik nagy „titka*. Kiderült ugyanis, hogy ez a mozgékony és örökké fiatal asszony 80 esztendős volt. Ugyanekkor kiderült egy másik titok is, még pedig az, hogy az arisztokratizmusnak ez a fanatikus és engesztelhetetlen harcosa, aki közvetlen halála előtt levelet intézett az uj királyhoz, amelyben a legélesebb hangon el­ítéli Edvánd magatartását, egy áruházi mun­kásnak a leánya volt és a napvilágot London egyik legszegényebb külvárosában látta meg,. Kik örökiik a hatalmas vagyont? Csak a végrendelet titkát nem sikerült mindeddig megfejteni és az angol lapok most kíváncsian kérdezik, hogy kit illet a hatal­mas vagyon. Mellesleg szólva, ©gyedre még az örökség nagyságát sem ismerik. A hétmil­lió fontból ugyan másfél millió fontot — mint fent irtuk — „a hazának adományozott*, de még igy is legalább 5 millió fontot tesz ki az egész örökség. Lehet azonban, hogy egy, de esetleg kétmil­lióval több. Amennyiben a végrendeletet nem találják meg, úgy az egész hatalmas vagyon lady Houston nővérére és néhány rokonára száll. Persze gondolni kell arra is, hogy a nagy vagyonok után Angliában rendkívül ma­gas az örökösödési adó (legalább 50 százalék) s ebben az esetben nem valószínű, hogy si­kerülni fog a esaitornasziiget-belá lakóhely- lyel már egyszer megjátszott kifogást atikaL- mazni, mert Mr. Newille Chamberlain pénz­ügyminiszter nem tartozik azok közé az em­berek közé, akik 3 vagy 4 millió fontról egy­könnyen lemondanának az államkincstár ká­rára. 10.278 náihalázat megbetegedés Csehországban Prága, január 15. A hivatalos lap kimutatása szerint az országos hivatal egészségügyi osztálya december 15-től december 31-ig terjedő időben 10.278 náthalázas megbetegedést mutatott ki. A megbetegedések közül mindössze 12 volt halá­los. 3569 esetben a beteget kórházba kellett szál­lítani. Orvosi körök véleménye szerint január­ban a náthalázas megbetegedések emelkedése várható, mivel a bizonytalan időjárás nagyon hozzájárul a járvány terjedéséhez. Prágába szállítják a vaíulacsempész Seewarth tanárt Pozsony, január 15. (Pozsonyi szeiíilceiírtő- ségüuk teltíonjyienitíése): A félmillió értékű értékpapír- és valuitaosempéRzés gyanúja mlalt letartóztatott Seewarth József kereskedelmi iskolai igazga­tót a pozsonyi államügyészségről a pénzügy- | igazgatóság intézkedésére Prágába szállítják s ott egy Weinmann nevű értékpapír-csem­pésszel fogják szembesíteni. S&ewartíh tanár ugyanis tavaly 20 ezer koronás értékű értékpapírt cseimipészetit s aizfc We'm- maoinak adta áit. Pozsonyba érkezett jéiemtések szerint Weiniinanot most tartóztatták le. Az ér­tékpapír- csempészéssel kaipcsoLajtb sün Bécsben a rendőrség letartóztatta s az ügyész­ségnek adta át Körner Salamont, az Aurora bankház tulajdonosát, aki eddig a bécsi rend­őrség felügyelete alatt állott. Körner adta az első megbízást Seewarth tanár­nak. Az üggyel kapcsolatban de volt tartóztatva Bécsben dr. Lembemger is, de rövidese© szabad­lábra helyezték. Végül letartóztattak egy Ehrem- sbeiiin nevű egyént is. Az ügyben szereplő Finkel Ilona időközben nyomtalanul eltűnt Bécsiből s most csak apját t? nővérét tartják őrizetben. n — Pergámuszig, felséges ur. Alboin elbocsátotta a futót. A hir örömre hangolta. Ha igaz a je­lentés, vége szakad a terhes várakozásnak s végre valóra válik nagy álma. Nap-nap után jöttek Ogiluif emberei és legvégezetül örömtől sugá­rozva maga jött — Legkegyelmesebb nagyur, meghoztam a hirt: Itália földjén nincs többé döghalál. Alboin felléíekzett. Ogilulfot gazdagon megajándékozta. Futárokat küldött szét a nagy hírrel. Az indulás idejét kora tavaszra tűzte ki. i ii EGO FÖLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR ii. Tél végén találkozott utoljára Pannónia földjén az avar khánnal. Baján váratlanul látogatott Brigetióba. — Hallottam, hogy felkészültél indulásra. A szivem akarta, hogy igy lássalak és köszöntselek. Ki tudja, parolázok-« még véled? Alboin mást hallott ki a mézes beszédből. Tűnődve és szimatolva nézte Bajánt. Különös, hogy búcsúzni jött! Micsoda érzékenykedés. — Táltosom mondja, hogy szerencsés leszel, testvér... Mindig is kegyeltje voltál az égnek. — A szerencse csak a merészt élteti! Alboint nyugtalanította a khán jelenléte. ■— Most a te aratásod jön, Baján — mondta és nem leplezte inge­rültségét. Mindig jó szomszédod voltam, testvér... Tudnod kell: az én szép sátorjaim nyitva állnak, ha követed jönne, hogy kardom erejét kérje. Hát ezért jött ez a telhetetlen! Nem éri be a szerződéssel, titokban arra gondol, hogy még jobb vásárt csaphat, ha segélyt kinél. — A patvarba is, Baján! — nézett szúrósan a khán szemébe. — Uj honom felé majd csak magam vágok utat. — És a szászok, testvér? — Alattvalóim! Az én parancsomra Indulnak* — Bajod ne legyen velők... Hallom különben, hogy Hlldibrandot fiadnak akarod. — Nagyon korai beszéd ez, Baján. Az avar khán még aznap visszafordult Alboin nem marasztotta. — Az időben is szerencsés vagy, Alboin — szólt Baján a búcsú­nál — Nem soká tart a fagy. Csontjaim érzik már a tavaszt. Estére még fagyott a délidői olvadás, de a lovak patája szétvág- doata a vékonyka jégpilléket HARMADIK KÖNYV 55 (FOLYTATJUK) Alboin úgy érezte, hogy nagy teher hengerlődik le róla, amikor hírét vette, hogy Baján elérte kíséretével a határt — Egyszer meg kéne leckéztetni ezt a kevélyt, ezt a kakaskodót, —- szólt hozzá Hebnechis. — Láttad, hogyan szaglászott? — Lesi a koncot Csak vethetnék neki olyan falatot, ami a torkán akad. A ferdevállunak ördögi gondolata támadt — Most megteheted, felséges testvér uram. Tölthetsz olyan levest a tányérjába, hogy átkozódva fogja kanalazni* — Szerződtem! — hárította el Alboin. Keserves, hogy köti az adott sző, de nem tehet semmit, gúzsban van a keze, Hitszegéssel nem szennyezheti be nevét. — Szerződtél, ez igaz, — folytatta Helmechis. — írás is van róla. Pontos irás, hogy harc nélkül kapja országodat.,, De arról nem szól az írás, hogyan bízod a kezére Pannóniát!. ♦ ♦ így gazdagon, virágzóan, minden kincsével vagy — romokban! Alboin szeme fölvillámlott. Hahaha! ördögi ez a gondolat. Pusztu­lást és égő földet kell hagyni a falánk Bajánnak. Romokat a virágzás helyén. Ne maradjon kő kövön. Hahaha, végre ő is túljár a ravasz Baján eszén. Édes és gyönyörűséges lesz ez a bosszú a régi megalázta­tásért. Akkor a markában volt, kellett a segítsége, hogy leigázhassa Gepidiát. Igazi haszna csak Bajánnak volt: a kezében maradt egész Ge- pidia. De most busásan visszafizet. Ad egy olyan ajándékfalatot, amit a haláláig megemleget. — Hahaha, Baján, most megkapod a magadét! — kiáltott föl és el­ismerően ráveregetett Helmechis vállára. Másnap szétfutottak küldöncei a titkos paranccsal: indulásuk napja előtt pusztuljon irgalmatlanul, ami megmozdítható érték marad. Uszköt és romokat akar. Aquincumtól Carnumtumig, a Dunától a Száváig tűz­zel és vassal pusztítsanak. Égjen a föld, ami mögöttük marad. Az utolsó napon boruljon lángba egész Pannónia. Brígetíóban maga vetett csóvát a királyi palotára. Nézte a lángo­kat, a szálló pernyét és ujjongott vére mámoros őrületében. Most már jöhet utána Baján! Az egész város lángtengerben aszott, amikor lóra szálltak. Roppant mámoros diadalének zengett ajkukról, amint átvágtak a pusztító tüztől fölforrósodott uccákon. Jó ez a lángolás, a szörnyű tűzvész. Az iszonyú lángokban elvész a múlt és porrá omlanak az emlékek. Vége! Pernye hull, viszi a friss tavaszi szél a korommal és égés sza­gával, de ő nem tekint vissza többé. Már csak előre néz. Az útra, amely M uj hon felé vezet. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom