Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-15 / 11. (4157.) szám

XVI. évf. 11. (4157) szám • Péntek • 1937 január 15 Em fi 3£r§A §f nfflk Vlw tBSSt vBBmEbF ™ JwT ISSÉ ▼ $1* seF--. *»sB®r esra*. Tprí'Á aei?f laS? Jr l l/ll | W /Iliről ■ I HJr I f/ll/ Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ti 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfi. Harc az alvilág ellen Váratlan fordulat León Btum politikájában? Francia-német gazdasági kiegyezés elét! Alaposan előkészítik Schacht párisi útját ■ León Blum január 24-én beszédet mond a német-francia gazdasági kapcsolatokról ■ Német kereskedelmi delegáció indul Parisba (s. i.) Újabb gyermekgyilkosság tartja lázban az Egyesült Államok közvéleményét és az izgalom és felháborodás talán még na­gyobb, mint a Lindbergh-bébi meggyilkolá­sa után volt. Akkoriban még hihetetlennek .tűnt a szörnyű gonoszság és vakmerőség, csak lassanként hitték el és fogták fel az emberek, hogy valóban akadtak emberi szörnyek, akik meg merték ölni az Egye­sült Államok legnépszerűbb emberének gyermekét. Hosszú idő telt el az elrablás és a gyilkosság földerítése között is, a drámai kifejlés lassúbb menetű volt, volt idő rá, hogy érjenek az érzelmek. A Lindbergh- bébi halála után sokáig úgy látszott, hogy az ártatlan kisgyermek élete volt az áldo­zat, amely meghozza a nagy tisztulást. Nagy lendülettel indult meg a harc a rette­gett és szövevényes alvilág rémuralma el­len, az első hév, amelyet a nemzeti felhá­borodás fűtött, néhány gyors eredményt is hozott, A közvélemény teljes erővel a gang- szterek ellen fordult és igy volt lehetséges, hogy egymásután sikerült ártalmatlanná tenni a legszörnyübb bandavezéreket. A gangszterek és különösen gyermekrablók ellen hozott szigorú törvények is megtették a hatásukat, az utolsó évben már egyetlen gyermekrablás sem történt és már azt hitték a bizakodó puritánok, hogy végleg sikerült kiirtani az amerikai civilizáció eme borzal­mas rákfenéjét. És most mintha feszült villamosság rob­bant volna ki, riasztó drámaisággal pergett le a második Lindbergh-eset, körülményei­ben még kegyetlenebbül és emberteleneb­bé, mint a ,.nemzeti hős“ kisfiának meg­gyilkolása. Mintha visszafojtott sötét indu­latok csattantak volna elő, esztelenül és ré­szegen, mert nem szűntek meg ezek az in­dulatok, csak lefojtották őket. Valami ke­gyetlen törvényszerűséggel, a meglevő élet ellenállhatatlan parancsára gyülemlettek fel, hogy kirobbanjanak egy züllött, mániákus, morfinista emberen keresztül. Egy nappal karácsony, a szeretet ünnepe ■után rabolták el a tízéves Charles Matsont és két hét is alig telt el, mikor megtalálták a borzalmasan megcsonkított kis holttestét. Kezdetben azt hitték, hogy a züllött tacomai zenész, a család régi ellensége, egyedül kö­vette el a borzalmas cselekményt, — emel­lett szólt az, hogy az őrült ember bosszújá­nak és embertelen gyűlöletének megdöb­bentő bizonyítékai látszottak a kis áldozat teljesen szétroncsolt arcán, — a nyomozás azonban mára biztos adatokat termelt arra nézve, hogy a morfinista zenész csak esz­köz volt egy többtagú, megfontolt banda kezében, akik pokolian használták ki ennek az embernek gyűlöletét és gyógyíthatatlan szenvedélyét. Határozott személyeket, bűn­társakat. keres a rendőrség, akik részben maguk is morfinisták, részben pedig ká'bi- tómérgekkel kereskedtek és hatalmukban tartották az ellenállásra képtelen embert. Kiderült mára az is. hogy ■— az eddigi hirekkel szemben — Maison orvos nem fi­zette ki a 28.000 dollár váltságdíjat a ban­ditáknak. És itt bontakozik ki a legmegdöb­bentőbb kép a számunkra alig érthető ame­rikai állapotokról. Nem, a szerencsétlen apa nem húzódozott, nem riadt vissza az áldo­zattól, hanem egyszerűen: nem volt abban a helyzetben, hogy a már előkészített vált­ságdíjat valóban kifizethesse gyermeke megmentésére. Megindultak a ravasz és bonyolult tár­gyalások* kütenbőzŰ! közvetítőkkel és kft*­Páris, január 14. León Bitun miniszterelnök a Riviéráról ma délelőtt 9 órakor reggel vissza­érkezett a francia fővárosiba. A miniszterelnök a pályaudvarról lakására hajtatott, de röviddel később már megjelent a miniszterelnöki palotá­ban, ahol délelőtt féltizenegy órakor összeült a köztársasági elnök elnökletével az első ezévi kormánytanács. A kormány egyrészt a legköze­lebbi parlamenti munka programjával foglalko­zott, másrészt pedig az aktuális bel- és külpoli­tikai kérdéseket vitatták meg. Yvon Delbos kül­ügyminiszter részletes beszámolót tartott az ak­tuális külpolitikai kérdésekről és kormányjavas­latot terjesztett a minisztertanács elé a spanyol önkéntesek toborzásának és szállításának tilal­mára vonatkozóan. Valószínű, hogy a kormány ezt a javaslatot csak abban az esetben fogadja el, ha más kormányok is hozzájárulnak és nem­zetközi megegyezés formájában hasonló intéz­kedéseket hajlandók foganatosítani, A minisz­tertanács elhatározta, hogy a kormányjavaslat szövegét még ma délután bemutatják a parla­mentnek. A minisztertanácson később szociális problémák kerültek szóba, igy többek között a belügyminiszter a francia közvéleményt állan­dóan nyugtalanító sztrájkkérdésekkel is foglal­kozott s kijelentette, hogy az üzemek megszállá­sa teljesen megszűnt és ma már Franciaország­ban mindössze 3000 munkás sztrájkol. León Blum tervei Pertinax az Echo de Parisban és Mme Ta - bouis az Oeuvre-ben azt a szenzációs értesülést közli, hogy León Blum január 24-én Lyonban tervezett nagy politikai beszámolójában be fogja jelenteni a Németországgal való gazdasági tár­gyalások feltétel nélkül való megkezdését, te­kintet nélkül arra, hogy Németország megadja-a a kivánt politikai biztosítékokat, vagy sem. A Quai d'Orsay az újságírók előtt ezt a hirt cáfolta. Hivatalos helyen azt a kijelentést tették, hogy dacára a berlini cáfolatnak, számolnak az­zal, hogy Schacht február elején Párisba érke­vetlenül, de az apa pillanatig sem lehetett biztonságban afelől, hogy valóban a gyer­mekrablókkal tárgyal és valóban élve fogja visszakapni gyermekét. A legszörnyübb ép­pen az, hogy az ilyenfajta tárgyalásoknak már megvan a múltja, az iskolája Ameriká­ban. A Lindbergh-esetben, mint ismeretes, rengeteg tárgyalás folyt, rengeteg emberrel. A legtöbb önkéntes közvetítőről akkoriban kiderült, hogy „saját számlára" próbálko­zik kizsarolni a kétségbeesett apától a ha­talmas váltságdíjat és mikor hosszas, zava­ros kísérletezések után sikerült a nevezetes találkozás a valódi gyermekrablóval, a kifi­zetett váltságdíj sem mentette meg a bébi életét. Ilyen tapasztalatok és tanulságok után kezdte meg a tacomai orvos a nehéz mun­kát, hogy a valódi gyermekrablóval kerül­jön össze és biztosítékot kapjon arra, hogy gyermeke még valóban életben van. Egy héttel az elrablás után, január harmadikén találkozott is az állítólagos gyermekrabló­val, ex azonban nem tudotj; megnyugtatót zik és hogy ez alatt az idő alatt a spanyol kér­désben is tisztázódik Németország álláspontja. A francia kormány ma is, mint azelőtt azt az ál­láspontot vallja, hogy Franciaország és Német­ország között teljesértékü gazdasági kapcsolatot csak akkor lehet teremteni, hogyha Németország részéről a fegyverkezés korlátozása tekintetében bizonyos garanciákat sikerül kapni. Francois Poncet a keres­kedelmi miniszternél Ma egyébként a kereskedelmi minisztérium­mondani a gyermek sorsáról és újabb hét elteltével, január 11-én, találták meg a holt­testet és ekkor az orvosok megállapították, hogy a gyermek január 3-án már minden valószínűség szerint halott volt. Láthatjuk, hogy milyen veszedelmes játszma folyik Amerikában zsarolók és megzsaroltak között. Már nem is dollárösz- szegekről van szó, a legfontosabb tét a sze­rencsétlen gyermek, mert a játék a nagy versengésben kicsúszik azoknak a kezéből, akik inszcenálták. Megjelennek a szörnyű kibicék, el akarják hitetni, hogy ők a valódi játékosok s a játék pokoli rendezői megbuk­nak, mert akaratuk ellenére tovább dühöng a pokol felidézett szelleme. , A tébolyodott morfinista, akinek „többet ér a gyermek, mint a pénz", végrehajtja állati bosszúját, a számitó gonosztevők pedig, akiknek zsaro­lása nem sikerült, a hóba borítják a megkín­zott gyermek holttestét. A rendőrség pedig? A rendőrség nem te­het egyebet, mint visszahúzódik, amig az izgalmas is veszedelmes játszma tart, bán tárgyalás folyt a francia—német kereskedel­mi kapcsolatok fölvételéről, A tárgyaláson részt vett a kereskedelemügyi miniszter, Francois Poncet berlini követ és Alphand, a nemzetközi szerződésekkel foglalkozó osztály főnöke. A hí­rek szerint rövidesen német kereskedelmi dele­gáció érkezik Párisba, hogy a francia—német kereskedelmi szerződés kérdésének rendezését letárgyalja illetékes francia kormánykörökkel. Különösen a jelenleg érvényben lévő klíringrend­szer praktikus leegyszerűsítéséről fognak tár­gyalni, E tárgyalások folyamán készítik elő a ta­lajt dr. Schacht párisi útja számára is. amig egyetlen remény van arra, hogy a gyermek még életben van. A hatóság ezzel a kényszerű passzivitásával kénytelen be­bizonyítja, hogy nem képes a bűncselek­mény megelőzésére, csak azáltal legfeljebb, hogy a távolban tartja magát. Most aztán hajrá, — legalább a megtorlás sikerüljön! Most aztán talpon van mindenki, az elnök rendeletére az Egyesült Államok egész bűn­ügyi apparátusa üldözi a gazembereket. Hi­vatásos és önkéntes detektívek hadai száll- ják még a gyanús terepeket, embereket fog­nak el, hogy holnap szabadon engedjék őket és újakat fogjanak el helyettük. A hangyaboly megindult a visszafojtott csend után. Mindenki csendben leste eddig, sikerülnek-e a nagy titokban folytatott, iz­gatott tárgyalások, létrejön-e a bizalom a zsarolók és a megzsarolt között. A megzsa­rolt abban akart bízni, hogy gyermekét élve visszakapja, a zsarolók abban, hogy a vált­ságdíjat megkapják. Az emberiességben nem bízott senki. Ez Amerika! Göring az olasz királynál és Mussolininál A porosz miniszterelnök ünnepélyes fogadtatása Rómákén Róma, január 14, Göring miniszterelnök tegnap este tiz órakor érkezett meg az olasz fővárosba. A T erminus-páíyaudvaron, amelynek bejárata fölött az olasz és német lobogó lengett, a fasiszta milicia egy disz- százada várta az érkező előkelő vendéget. Amikor Göring vonata berobogott a Termi­nus-pályaudvar üvegcsarnokába, a fasiszta milicia zenekara rázendített a német him­nuszra. Göring miniszterelnök vonatát a brenneri határállomáson Cittadini gróf várta a kül­ügyminiszter megbízásából. A római pálya­udvaron megjelent Mussolini miniszterel­nök, Ciano külügyminiszter, Starace, a fa­siszta párt főtitkára és Senni gróf, a kabi­netiroda főnöke, A találkozás Mussolini és Göring első római napja Az olasz kormány Göringet az egyik leg­szebb római palotában szállásolta el. A pa­lota, amelyet „Villa Madama“ néven is­mernek, a tizenhatodik századból származik és a Monté Mario lábánál, Róma nyugati, legelőkelőbb városrészében fekszik. A pa­lota tiszta reneszánsz stílusban épült és cso­Göring között rendkívül szívélyes volt. Gö­ring Mussolini társaságában ellépett a tisz­teletére kivonult diszszázad előtt, majd fe­leségével autóba szállt és római lakására hajtatott. Göringet és feleségét az állomás épülete előtt ezrekre menő tömeg várta és lelkesen ünnepelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom