Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-13 / 9. (4155.) szám

•pragai-Magííar-hi rlap 1937 január 13, szerda. Eperjes egyesien magyar heti lapja ui kezekben Prága, január 12. Az eperjesi Uj Világ című hetilap uj tulajdonost és lapkiadót kapott. A lap uj főszerkesztője Ágoston Károly, az eperjesi SzMKE elnöke, aki hosszú évtizedek óta tölt be értékes vezető szerepet Eperjes város kulturéleté- ben. Felelős szerkesztője a társadalmi életben te­vékeny szerepéről közismert dr. Böhm Bertalan, ki­adó pedig a nagy múltra visszatekintő Koyóh Árpád könyvnyomdája lett. A.z uj irányítás alá került lap első számának vezet-Ő cikkét dr. Bor- sody István, a Prágai Magyar Hírlap belső munka­társa irta. Cikkében kimerítően foglalkozik az eperjesi ma­gyarság báboruutáni kulturális történetével és megállapítja, hogy a város szellemi élete a múlt­tal Összehasonlítva sokkal csendesebb lett. Eper­jesnek több kultúrát kellene termelnie, — írja Boreody István egyebek között. „A kultúra front­ján csakis egymást segítő, támogató barátokként szabad föllépni, ki kell küszöbölni a politikát a kultúrából. Mindenkinek meg kell értenie — saját érdekében — hogy a kultúra kultúra marad, akármilyen nyelven hirdessék. Ebben az eszmében fűződjön össze minden kulturmegnyilvánulás Eperjesen. Eperjes nemes polgári tradícióinak szellemében mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a ma uralkodó fáradt, tompa, érzéketlen mentali­tást eltüntessük és jobbal helyettesiteüik. Itt föl­adatok hárulnak az ittélő nemzetiségek mind­egyikére. Támogatni kell egymás kulturmeg- nyi’vonulásait, mert ne csak a nyelvet lássuk meg. mely által a kultúra éppen terjesztésre vár, de érezzük át a kultúra igazi belső értékeit, függet­len magasságát is, ami tulemelked k apró gyilkos nyelvi harcokon, mert az embert szolgálja, a hu­mánumot. Az Eperjesen élő magyarok joga és kö­telessége, hogy ebből a kultúrát építő munkából kivegyék méltó és őket megillető részüket. Mun­kájuk Eperjes érdekeiért folyik, nem szolgál sem­miféle részletcélokat, mert egy város lakói egy­másra utáltán és egymásért élnek, széni közös ég­ben, melynek oélja csak az lehet, hogy minél ma­gasabbra emelkedjen a város polgársága minden téren — a kultúra terén is.“ Ugyanebben a számban Ásguthy E zfiébet, a kitűnő Írónő egy novellával szerepel, Sebes: Er­nő pedig Revlczkyről, Adyról és Kosztolányiról i;t három nagyon ezóp szonettet. Az uj irányítás alá került lap első számában Spá- nyi Artúr búcsúzik meleg hangon Eperjes közön­ségétől. Spányi Artúr tizennyolc éven keresztül nagy körültekintéssel és hozzáértéssel vezette és adta ki az Uj Világ-ot, mely a keletszlovenszkói magyarok életében fontos szerepet játszik. Ott, ahol a magyarság kis számban és az összefüggő 6ziovenszkói magyar népterületektől távol él, fo­kozottabb érték minden teit, ami a magyarság érdekeit szolgálja. Az Uj Világ szerkesztősége be­jelenti, hogy a lap a régi csapáson uj lendülettel indul. „Városunk, vidékünk magyar szellemi mun­kásainak, tollforgató embereinek legjava tömörült Egyre nagyobb méretekben alakul ki a budapesti eucharisztikus világ- kongresszus programja A Szent Korona kitétele, a pápa rádiószőzata, körmenet a Dunán, monstre-kivilágitások és más nagyszabású rendezések teszik majd külsőségeiben is feledhetetlenné a katolicizmus budapesti napjait Budapest, január 12. (Budapesti szerkesztősé- güulkitŐH.) A bairmiinonegyiedlk eucfbairiisztilkue világkongretss*us előkészítése ináir rmoeit hatal­mas arányokban folyik. Dr. Seirédi Jusztin,ián bíboros-hercegprímás megkezdte ázoknalk a meg­hívóknak szétküldését, ameíyekibein meimicsaik a magyar püspöki kar, hanem a. magyar kormány és a magyar székeisfőváros nevében is meghívja Budapestre a ikü'liföldi egyházi és világi kitűnő­ségeiket. Amikor köztudomású tett, hogy XI. Pius pápa Magyarországnak ajánlotta fel a 34. eweh.arísz- iti'kus viilágkongreöszius megrendezését, a viliág legtávolabbi országaiból is érkeztek nyilatko­zatok a kongresszusit eliCíké&ziibő főbizottsághoz és iltebélkes küuföiidi egyházi tényezők örömmel állapították meg, hogy Budapest központi fek­vésénél fogva egyik legalkalmasabb helye lesz a kongresszusnak s ezért soha nem látott tömegek megjelenése vár­ható. Az előkészítő főbizottság modem irodahelyisé­geiben már néhány hét óf.a megkezdődött a munka és szünet nélkül folynak a megbeszélé­seik, tárgyalások és a külföldi Levelezések. A tizennégy szakosztály elnökeiből álló főbizott­ság veireeghá Nagy Eleik meghatalmazott mi­niszter eilnöikletévieil a legszélesebb kereteik kö­zött készíti elő a világraszóló eseményeket.. A női nagy bizottság elnöki tisztségére a herceg- prímás gróf Apponyi Albertinél kérte fel. A mű­vésziét! bizottság Glaittifeldeír Gyula Csanádi püspök elnökleté vei tartott ülésén elhatározta, hogy pályázatot ir ki a világkongresszus plakat- jára, a Szent István-év plakátjára, a kongresz­most egybe, hogy fenntartsa, tovább vezesse ezt a lapot." Mikor a Prágai Magyar Hírlap örömmel re­gisztrálja az eperjesi Uj Világ átszervezésének hírét, szivböl kívánja, hogy munkája sikeres le­gyen: szolgálja a magyarságot és a szlovenszkói népek békéjét. 6zu6i jelvényre és a kongresszus himnuszának a szövegére, majd az elfogadott szöveg meg­zenésítésére. A pályázati hirdetés a közeli napokban már megjelenik. Nagy vonásokban máir kezd a kongresszus programija is (kialakul1,mi. 1937 május 23-m, ál­dozócsütörtök napjára tervezik az euchariszti­kus év ümneipélyies megnyitását. Ettől az idő­ponttól kezdve egy egész éviem át missziók, euchairíszbikuis tríduumoík, diszgyülétseik Lesznek egyrészt Magyarországom, másrészt világszerte. A világkongresszus tmlaijdomképpeni ünnepségei azután m eucharisztikus év beteitözéeieikléppem 1938 móljaié végén nyílnának meg Budapesten a pápai legátus ünnepélyes fogadásával és a Szent István-bazíllkába valló bevonulá­sával. A kongresszusi napokat öt napra tervezik. Az első napom tesz a kongresszus ünnepélyes megnyitása az ügetőveirsenypályán. Mindjárt az első nap délutánján a különböző nemzetek fog­nak gyülésezni a főváros legnagyobb termeiben, templomaiban és köztereim, míg az estét dísz­előadások töltenék ki. A második napon az ün­nepi főbei’yein a gyermekeik közös szemtá’idozása, a szülők és gyermekeik felajánlása Szűz Mará­nak, délután nemzetközi diszgyülés az addig biztosan elkészülő fedett sport,csarnokban, este disz elő adások vannak térve zve. A harmadik napon a főhelyem a, nőik közös áldozása, délután nemzetközi diszgyülés a sportcsarnokban, este eucharisztikus körménél a Dunán, az egész város kivilágítása, tűzijáték a Gellérthegyen, Negyedik nap reggel 9 óraikor monstre közös áldozás az ünnepi főhelyen, délután a fcongresz- szuis ünnepélyes zárógyÜlése, áldás az Oltári- Szémitséggel, a nemzeteik csatlakozása rádió ut­ján, a pápa rádiószózata a Vatikánból, a Legátus záróbeszédé, a kongresszus himnusza, este díszelőadások a nap programja. Ötödik nap déilelött 9 órakor szentmise a Szent Jobb jelen­létében a parlament előtti térségein, körmiemet a Szent Jobbal végig az Andrásisy-uton a mille- neuimi emlékig, délután Szent István-diszgyülés a főhelyem, este díszelőadások a program. Ter­vezik még a magyar szent koronának három napon át közszemlére való tételét a budavári koronázó templomban és tárgyalások folynak eucharisztikus képzömü veszeti, iparművészeti és történelmi kiállítások rendezésiére is. így bontakozik ki egyre nagyobb arányokban a 34-ik eucharisztikus év és világkongresszus programja, amely miMás tömegeket fog meg­mozgatni. LEGÚJABB Változatlan a pápa egészségi állapota Vatikán-Város, január 12. A pápa egész­ségi állapota változatlan. Ma reggel a Szent­atya megáldó zott, majd misét hallgatott. Pa- cclli és Mercatti bíborosok később audiencián jelentek meg XI. Piusnál, aki egy óra hosszat beszélgetett velük. Az első hivatalos jelentés a pozsonyi nagy csempészésről Pozsony, január 12. Seewartli József letartóztatásával kapcsolatban a Csehszlo­vák Sajtóiroda hivatalosan azt jelenti, hogy a lapokban közölt részletek nem mindenben felelnek meg a hivatalos vizsgálat eddigi eredményeinek. A vizsgálat folyik és igy a részletek nem közölhetők. Hivatalosan csak annyit állapítottak meg, hogy Seewarth tanár ellen jogos a gyanú, hogy súlyos valutakihágásokat követett el, amennyi­ben a Csehszlovák Nemzeti Bank beleegyezése nélkül 500.000 korona értékű csehszlovák ér­tékpapírokat hozott be Bécsből, e részvényeket eladta a belföldi bankoknak és a kapott pénzt ismét engedély nélkül külföldi személyeknek fi­zette ki. Január 9. óta Seewarth vizsgálati fog­ságban van. A pénzügyi hatóságok arról semmit sem tud­nak, hogy Seewarth aranyat és ópiumot csempé­szett, ezenkívül, hogy repülőgépet és automobilo­kat használt a csempészéshez és Pozsonyt egy nemzetközi valutacsempészbanda székhelyévé tet­te, továbbá, hogy 100.000 koronás kauciót ajánlott fel. (Részletes tudósítás a 7. oldalon.) —* Értek én kevésből is, — mondta Rozamunda és ajkán valami dévajság volt. — Itt látlak szobáim körül. Csak lézengsz, mint aki sok mákot nyelt... Téged azonban jóllakat, ha komomáim szoknyáit nézed. — Ha olyan kevésből értesz, többet kéne tudnod! — lobbant föl Helmechis. — Többet! Rozamunda egy színes kendőt gyúrt az ujjai közt. Idegeiben finom izgalom bujkált. Látta, hogy a férli arca lángot vet Nem mozdul a kü­szöb mellől, de a szeme, a szája, a karja, egész teste csupa megkivánás. Egy percre végigáradt rajta is ez a bujtogató friss izgalom. Aztán ráha- nyatlott heverőjére és újra hűvös volt. Kicsit messzire ment ez a játék. — Komomáim igen szépek, kívánatosak... Miért élsz úgy magad­ban asszony és öröm nélkül?,.. Segítsek? Feléd hajlítom, akit akarsz. A ferdevállu hirtelen előrelépett. — Miért kinzol, nagyasszony?... Mikor tudod, hogy egyik se kell nekem. — Én tudjam? ... Furcsán beszélsz, Helmechis. Kis ingerültséggel mondta ezt Rozamunda. Könnyen elpirult. A férfi már a lábánál állt. Hallotta, hogy nehezen lélegzik. — Eredj! Nem is akarlak tovább hallgatni. — Most elűzöl. Háborodott vagyok... Ez a te müved, nagyasz- szony. — Sajnáltalak, de te visszaélsz a jóságommal* Bár ne sajnálnál! Oly heves volt a szó, hogy Rozamunda beleremegett. Egy láng az egész ember és a szeméből sebzettség sikolt. — Mert olyan magányos az életed, — mondta tétován és békítőén. — Magányos, mint a tiéd, nagyasszony! Rozamunda kevély pillantása megtört. Fölállt és elhagyta a szobát. Roskadt vállal, mintha Helmechis súlyos terhet rakott volna rá. 9. Kalmárok jöttek dél felől. Alig keltek át a Dráván, híre ment, hogy Itáliában ragály pusztít. Longinus afrikai légiója hurcolta be Llgurlába a kórt, újságolták a kordákkal utazó kereskedők. ősszel furcsa foltok tűntek föl a házakon, ajtókon, edényeken és ruhákon. Se forró viz, se szappangyökér nem tüntette el ezeket a folto­kat Súrolás után még erősebben látszottak. Később a férfiak lágyékán* az asszonyok hóna alatt, a gyerekek füle tövében mlrigydaganatok nőt­tek. Forrólázzal jöttek ezek a daganatok és ha fekete gennyük kifakadt* a beteg kilábalt bajából Csak csúnya barna pörsenések maradtak a tes­ten. Akin megkeményedett a daganat, öt nap múlva meghalt — A döghalál! Az országon rejtélyesen napok alatt szétfutott a hirt — A fekete halál! Martalóc hordáktól, földéhes rablóktól megvédenék a kardok, de a dögvész látatlanul ront emberre és nincsen orvossága. Nincs páncél, ami föltartaná. Megriadt s megbomlott a nép. Egyszerre megállt minden készülődés* Beszélték azelőtt is, hogy odalenn Konstantinápolyban pusztít a döghalál A vének emlékeztek rát volt esztendő, amikor napjában tiz­EGO FOLD IRTA REGÉNY EGRI VIKTOR HARMADIK KÖNYV 52 (FOLYTATJUK) ezren pusztultak és a hullák elborították az uccák kövét. De hogy télidő­ben és most a tavasz küszöbén ölné halomra a népet a fekete halál? A dögvésznek a nyár heve, a fojtó szárazság ad erőt, amikor eltűnik a patakok vize, megposhadnak a kutak, megaszalódik a vetés s elrohad a fák gyümölcse. Miféle rettenet az, aminek a tél megveszekedett hidege^ a hó és a jég tisztasága nem szakítaná végét? A kuíárok bágyasztó lázakat, álomkórt emlegettek. Undok tályogok és kelevények elevenen elrohasztják a testet. A belek megégnek és a beteg vért hány. Várandós asszony egy se menekül Mediolánumban egy halott anya méhében még élt a magzat. Egy singnyi portéka sem fogyott el a kalmárok utján. Egy bőr­erszény, egy csepp illatosító sem cserélt gazdát. A nép csak tolongott a kasos kordék körül és szájtátva, elborzadva hallgatta a rémségeket. Alig jutott el Brigeíióba a dögvész hire, Alboin parancsot adott a kalmárok elfogatására. Odahurcolták őket az udvarba. Hárman voltak* koros valamennyi és a vezető mély meghajlással jött Alboin elé. Bitangok, miféle dajkameséket hurcoltok szét az országban — rivalt Alboin a hebegő emberre. — Kegyelem felséged, mi a szinigazat beszéltük! — Csaló kutyák vagytok... Lógni fogtok bitangok! A fekete halál nyáron arat. Izzott a haragtól. Gyanította, táján Longinus kémei ezek a kufárok. A nyakába küldte őket, hegy zavart és riadalmat támasszanak. Csak­hogy ám túljár az eszén. Az Ő kedvét nem lohasztja le ilyen átlátszó mesével. Széthányatta a kufárok málháját. Valami holmi után kutatott, ami­ből rájuk olvashassa, hogy Longinus titkos emberei. A kalmárok jajgattak. A testőrök karddal motoztak a drága áru közt. Feltúrtak mindent, a kasok legbelsőjét, szennyes kézzel szórták szét a portékát, de egyetlen áruló jel nem került elő. — Hagyjátok! — intette le Alboin az Ingerülten keresgélő test­őröket A kalmárok fogcsikorgatva, de egy pisszenés nélkül újra felrakták kordéikra a sárba taposott és összeronditott árut. Alboin zavartan nézte ezt a kapkodó málházást. Sehogy se tudta elhinni, hogy igaz a dögvész hire! A vezető földig görnyedt előtte: — Legkegyelmesebb felséged, eresszen utunkra. — Ha Igaz a beszéd, mehettek. Azt se bánom, ha vásárt csaptok nálam. De addig maradtok. Még aznap elnyargalt délre három legügyesebb kémje. Kínzó dühved várta visszatértüket Lecsapatja a kufárok fejét, ha csaltak. Negyednap visszajött az első kém. — Felség, a kufárok nem hazudnak — jelentette. A szeméből ki- lobogott a rémület, mintha hátában érezné a dögvészt. Ott járt az Alpok lábánál, látta a futó népet. Alboin a kardja után kapott. — Hazudsz te is velők! — üvöltött magából kikelve. — Istentelen gazok, ki látott márciusban döghalált? Az ember a lába elé roskadt. — Tépead ki a nyelvemet, ha hazudtam ... Haljak itt a lábadnál. *, Medlolánumban, úgy mondják, egy nap százan hullottak cl tel 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom