Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-01 / 1. (4147.) szám

Újévi szám: 14 oldal Atefr* J|| jflPT I XVI. évf. 1. (4147) szám ■ Péntek ■ 1937 január 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Kí. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II.,. Panská ulice 12, 11. emelet. ® Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 30 3 -1 1. ® » SŰRGÖNYCIM: HIRLRP, PRftHfl. MIT VÁRHATUNK AZ UJ ESZTENDŐTŐL1 (d) Szorongó szívvel és reménykedő kí­váncsisággal kérdjük mindannyian az uj naptári év első pillanatában: mit hoz az uj esztendő? Mit hoz az egyes embernek, mit hoz magyar népünknek és mit hoz Közép- európának? Meghozza-e a magyar kisebb­ség számára a várva-várt politikai békessé­get, a gazdasági és művelődési boldogulást s megtartjae- Európában az országok közti békét. Szegény embernek a vágya is sze­rény, az idők megtanítottak arra, hogy a jóslásokba és reménykedésekbe is csak leghidegebb józansággal és mérséklettel bo­csátkozzunk, — tehát azt a kérdést is, mit várhatunk az uj esztendőtől, a legszeré nyebb formában úgy fogalmazhatjuk meg: hoz-e majd javulást az elég rossz 1936-os állapotokhoz képest, vagy legalább meg hagyja azt, amiben 1936-ban volt részünk. Hogy erre választ adhassunk, ehhez előbb tudnunk kell, milyen örökséget veszünk át az óév belpolitikai, külpolitikai és kisebb ségtörténeti mérlegéből. Az 1936-os év politikai tekintetben egyi­ke volt a legsúlyosabb válságesztendőknek Közéletünket az egész év alatt a nemzetközi válságok dominálták. A belpolitika másod rendű vágányokra szorult, a külpolitika függvénye volt. Meglátszik ez az egész év belső munkáján. Ezt a függő viszonyt az év első negyedében föltűnően jellemezte az .tény, hogy Hodza egy személyben volt mi­niszterelnök és külügyminiszter, ám valójá bán elsősorban külügyminiszter volt és csak másodsorban kormányelnök. Párisi és bel grádi útja, Béccsel való tárgyalásai teljesen lefoglalták idejét és munkaerejét, közben minden belpolitikai kérdés aludt. A külpoli tika tultengése akkor sem szűnt meg, ami­kor Hodza éppen a belpolitikai kérdések elhanyagoltsága miatt a külügyek terhét másra volt kénytelen bízni. A belpolitika továbbra is hamupipőke maradt és a kül politika visszhangja volt. Az év legnagyobb horderejű diplomáciai eseménye csehszlovák szempontból a Szov jetoroszországgal kötött védszövetség volt, amely egy oldalon még szorosabbra fűzte a csehszlovák-francia sorsközösséget, de ugyanakkor másik oldalon nem hozta ma­gával a kisantant másik két államának ha­sonló lépését. A francia-csehszlovák-szov- jetorosz kölcsönös megsegitési szerződés megkötésével Csehszlovákia a középeurópai jelentőségű kisantant szövetség mellett még két európai nagyhatalom szövetségrendsze­rébe is bekapcsolódott, de e perctől kez­dődtek meg a német diplomácia sakklépései az uj védszö vétség i paktum ellen. Első lé­pése a rajnai bevonulás és a locarnói szer­ződés semmissé való nyilvánítása volt, az utolsó a folyók nemzetközi ellenőrzésének megszüntetése. A német propaganda külö­nösen a kommunistáktól támogatott francia népfrontkormány megalakulása és a spanyol népfront bolsevizálcdása óta ideológiai had­járatot kezdett hirdetni az Európát fenye­gető bolsevizálódás veszélye ellen. A ko- mintern elleni ideológiai front a spanyol kérdésben gyakorlatilag létre is jött Róma és Berlin közt s még rikítóbb kifejezést öl­tött a német-japán szerződésben. E propa­ganda természetesen Csehszlovákiát sem kímélte s különösen azt hirdette, hogy ;,,Csehszlovákia kirohanó kapu Európa bol- $evizálására.“ Ilyen külpolitikai viszonyok mellett a csehszlovák belpolitika és a tör­vényhozás figyelme elsősorban az államvé­delem kérdései felé fordult. Az év második negyedében megvalósították az államvédel­mi kölcsönt, meghozták a nagy államvédel­mi törvényt, megszigorították a köztársa­ságvédő rendtörvény rendelkezéseit és az év végén tető alá hozták a vasúti törvényt. Az év harmadik negyedében már-már úgy látszott, hogy végre talán mégis szőnyegre kerülhetnek a kisebbségi problémák. A mi­niszterelnök az államfő szlovenszkói utazása kapcsán már konkrét ígéreteket tett a ma­gyar nyelv jogainak szélesebb érvényesité- séről, aminek megvalósítása szerinte csak tollvonásoktól függ. De megint jött egy nemzetközi meglepetés: a frank devalválása s ez egy időre megint a külső események függvényévé avatta a csehszlovák törvény- hozás munkáját Devalválni kellett a cseh­szlovák koronát. A másik meglepetés volt a belgák hirtelen távolodása a francia-orosz szövetségi rendszertől. A belga király tün­tető nyilatkozata éles vitát váltott ki a csehszlovák kormánypártok sajtójában, a közfigyelem megint a külpolitika alapvető kérdéseire terelődött és megerősödtek a kommunistaeílenes politikát sürgető hangok. Ez a vita — bár nem idézett elő irányvál­tozást •— mégis tisztázta, hogy a három j kisantant-állanf egymás iránti kölcsönös megsegitési kötelezettségei csak Magyaror­szággal kapcsolatosak s igy további kiegé­szítésre szorulnak, elsősorban német vi­szonylatban és orosz vonatkozásban. A szö­vetségi rendszer kiépitésével volt kapcsolat­ban a román király csehszlovákiai látogatá­sa is. Mindezek a kérdések azt eredményez­nék, hogy a nemzetgyűlés költségvetési vi­tája ez alkalommal legnagyobbrészt külpo­litikai kérdések körül mozgott. A belpoliti­kai kérdések, amelyek pedig régen megol­dásra várnak, lekerültek a kormánypro­gramból. A kárpátaljai önkormányzat, mely­nek legalább egy kis részletét január else­jével akarták megvalósítani, a szlovenszkói iskolaügyi és kulturális önkormányzat beve­zetése, amelyet Hodza kormánynyilatkoza­tában annyira hangsúlyozott, a magyar nyelvjogok restituálása, amely már csak tollvonásoktól függött, megint későbbre ma­radt. Az 1936-os esztendő csak a külpoliti­ka iránt érdeklődött. Ilyen mérleg után mit várhatunk az uj esztendőtől? Lehiggadnak-e annyira a kül­politikai viszonyok, hogy a kormánynak lesz ideje a belső kérdésekre is? Remélhető-e, hogy a hat válságév után, amely gazdasági életünket nyomja, a hetedik meghozza már az enyhülést, vége szakad-e a hét szűk esz­tendőnek? Sikerül-e megőrizni Európában a békét, amelyet a spanyol vérontás annyira fenyeget? Nagyon nehéz e kérdésekre vá­laszolni, csupán reménykedni lehet. De akármennyire bizonytalan is a külső hely­zet, van egy pozitívum, amit az elmúlt év­ből nagy eredményként, a jobb jövő biztos zálogaként hozunk át magunkkal. Ez a ma­gyar kisebbségi egység. A múlt esztendő­ben megkezdtük a magyar egységért való harcot és nyárra már megalakult a cseh­szlovákiai magyarság nagy egyesült pártja, az év végére pedig kiépítettük egyesült pártunk nagyszerű szervezetét. Még egyet­len egy évet nem kezdtünk ilyen nagy erő- tudattal és ilyen egyetértéssel, mint most. Akármi jöjjön is az uj évben, azt már tud­juk, hogy a magyar kisebbség politikai tá­bora teherbíróbb, mint valaha. De nemcsak politikai téren, hanem kultúrában és a gaz­dasági munkában is soha nem tapasztalt egyetértéssel és erőtömöritéssel haladtunk előre az elmúlt évben. A magyar kisebbség, amelyet eddig osztálytagozással igyekeztek megosztani és gyengíteni, kollektív szellemű néptestté, öntudatos nemzetiséggé szerve­ződik, amely joga és ereje tudatában kap­kodásoktól és kilengésektől mentesen, ren- dithetetlen nyugalommal és kitartással, cél­tudatosan halad utján s védi tömegeit és tagjait, hogy megmaradhassanak gerinces magyaroknak. A magyarság zöme egészsé­ges ösztönnel és természetes józanésszel tart ki az egyetlen lehetséges magyar politikai keret mellett s csak a magyar élet perifériá­ján élő, belső magyar öntudat nélküli ma­gyarok tévelyegnek még az osztályideoló­gia útvesztőiben. Az elmúlt évben megszer­veztük a magyarság politikai pártját, ebben A spanyol polgárháború Három ismeretlen hadihajó bombázta Santandert Levegőbe röpült a nemzetiek egyik csapatszállító vonata ■ ■ ■ Olaszország nem tűri a kommunista Kataloniát * ■ ■ Madrid, december 31. Szerdán délben Santan- der előtt három ismeretlen nemzetiségű hadihajó jelent meg és bombázta a várost. A bombázás­nak több emberáldozata volt. Este a santanderi városi hatóságok fölszólították a lakosságot, hogy ürítse ki a házak felsőbb emeleteit. A madridi hadügyminisztérium hivatalos je­lentése szerint a kormánymilicia levegőbe röpí­tett egy vonatot, amely Franco-csapatokat szál­lított Talaverába, A vonat 25 vasúti kocsiból állt. A Guadalaja-szakaszon a kormány ugyan­csak győzelmet jelent. A milicia osztagai elkese­redett küzdelem után szerdán elfoglalták Atienza városát. E kisebbjelentőségü hadi tevékenység­től eltekintve, a frontokon csönd uralkodott. Fugua ezredes amerikai katonai attasé egy­havi távoliét után visszatért Madridba és kije­lentette, hogy a városban a helyzetet csaknem változatlanul találta. La Passionaria elesett? Páris, december 31. A spanyol—francia ha­tárról érkezett jelentés szerint La Passionaria, a híres spanyol kommunistanő a Madrid körüli harcokban elesett. Ezt a hirt a népfrontból el­szökött katonák hozták Franciaországba. A katalán hatóságok a határ mentén állítólag összeesküvést fedeztek föl, amelynek célja az volt, hogy a spanyol határhidakat levegőbe rö­pítse és így meggátolja a hadianyag és az ön­kéntesek Spanyolországba özönlését. A katalán kormány fölhasználta az alkalmat, hogy az ösz- szeesküvés hírével kapcsolatban megerősítse a határt. Tegnap óta minden határállomáson fegy­veres miliciakatonák teljesítenek szolgálatot. Hir szerint a nacionalista légi haderő megkísérli, hogy tönkretegye a határhidakat. Eddig ugyanis az önkéntesek özönlése Kataloniába változatla­nul tovább tart. A francia hatóságok azt állítják, hogy az önkéntesek között kevés francia van, de annál több csehszlovák és német emigráns. Szerdán 72, csütörtökön 90 önkéntes lépte át a határt. Az olasz-spanyol viszony Róma, december 31. A Stefani-ügynökség je­lentése szerint gróf Ciano olasz külügyminiszter október 25-én Münchenben pontosan körvona- lozta Németország előtt Olaszország magatartá­sát a spanyol konfliktusban. Olaszország és Né­metország azt kívánja, hogy Spanyolország nem­zeti és gyarmati integritásában mielőbb ismét el­foglalja a népek között azt a helyet, amely meg­illeti. Ebben a tekintetben teljes azonosság ural­kodik Németország, Olaszország és Anglia kö­zött. De éppen Spanyolország integritása érde­kében az európai hatalmak nem tűrhetik azt a bolsevista akciót, amely Kataloniát és esetleg egész Spanyolországot a nyugati civilizációt fe­nyegető kommunista forradalmi központtá kí­vánja átalakítani* TÉRKÉP A MADRIDI HARC­VONALRÓL. A nemzeti csapatok állásait a fekete fogazott vonat jelzi. A vörösök vonalait fekete-fehér jelek mutatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom