Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-01 / 1. (4147.) szám
Újévi szám: 14 oldal Atefr* J|| jflPT I XVI. évf. 1. (4147) szám ■ Péntek ■ 1937 január 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Kí. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II.,. Panská ulice 12, 11. emelet. ® Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 30 3 -1 1. ® » SŰRGÖNYCIM: HIRLRP, PRftHfl. MIT VÁRHATUNK AZ UJ ESZTENDŐTŐL1 (d) Szorongó szívvel és reménykedő kíváncsisággal kérdjük mindannyian az uj naptári év első pillanatában: mit hoz az uj esztendő? Mit hoz az egyes embernek, mit hoz magyar népünknek és mit hoz Közép- európának? Meghozza-e a magyar kisebbség számára a várva-várt politikai békességet, a gazdasági és művelődési boldogulást s megtartjae- Európában az országok közti békét. Szegény embernek a vágya is szerény, az idők megtanítottak arra, hogy a jóslásokba és reménykedésekbe is csak leghidegebb józansággal és mérséklettel bocsátkozzunk, — tehát azt a kérdést is, mit várhatunk az uj esztendőtől, a legszeré nyebb formában úgy fogalmazhatjuk meg: hoz-e majd javulást az elég rossz 1936-os állapotokhoz képest, vagy legalább meg hagyja azt, amiben 1936-ban volt részünk. Hogy erre választ adhassunk, ehhez előbb tudnunk kell, milyen örökséget veszünk át az óév belpolitikai, külpolitikai és kisebb ségtörténeti mérlegéből. Az 1936-os év politikai tekintetben egyike volt a legsúlyosabb válságesztendőknek Közéletünket az egész év alatt a nemzetközi válságok dominálták. A belpolitika másod rendű vágányokra szorult, a külpolitika függvénye volt. Meglátszik ez az egész év belső munkáján. Ezt a függő viszonyt az év első negyedében föltűnően jellemezte az .tény, hogy Hodza egy személyben volt miniszterelnök és külügyminiszter, ám valójá bán elsősorban külügyminiszter volt és csak másodsorban kormányelnök. Párisi és bel grádi útja, Béccsel való tárgyalásai teljesen lefoglalták idejét és munkaerejét, közben minden belpolitikai kérdés aludt. A külpoli tika tultengése akkor sem szűnt meg, amikor Hodza éppen a belpolitikai kérdések elhanyagoltsága miatt a külügyek terhét másra volt kénytelen bízni. A belpolitika továbbra is hamupipőke maradt és a kül politika visszhangja volt. Az év legnagyobb horderejű diplomáciai eseménye csehszlovák szempontból a Szov jetoroszországgal kötött védszövetség volt, amely egy oldalon még szorosabbra fűzte a csehszlovák-francia sorsközösséget, de ugyanakkor másik oldalon nem hozta magával a kisantant másik két államának hasonló lépését. A francia-csehszlovák-szov- jetorosz kölcsönös megsegitési szerződés megkötésével Csehszlovákia a középeurópai jelentőségű kisantant szövetség mellett még két európai nagyhatalom szövetségrendszerébe is bekapcsolódott, de e perctől kezdődtek meg a német diplomácia sakklépései az uj védszö vétség i paktum ellen. Első lépése a rajnai bevonulás és a locarnói szerződés semmissé való nyilvánítása volt, az utolsó a folyók nemzetközi ellenőrzésének megszüntetése. A német propaganda különösen a kommunistáktól támogatott francia népfrontkormány megalakulása és a spanyol népfront bolsevizálcdása óta ideológiai hadjáratot kezdett hirdetni az Európát fenyegető bolsevizálódás veszélye ellen. A ko- mintern elleni ideológiai front a spanyol kérdésben gyakorlatilag létre is jött Róma és Berlin közt s még rikítóbb kifejezést öltött a német-japán szerződésben. E propaganda természetesen Csehszlovákiát sem kímélte s különösen azt hirdette, hogy ;,,Csehszlovákia kirohanó kapu Európa bol- $evizálására.“ Ilyen külpolitikai viszonyok mellett a csehszlovák belpolitika és a törvényhozás figyelme elsősorban az államvédelem kérdései felé fordult. Az év második negyedében megvalósították az államvédelmi kölcsönt, meghozták a nagy államvédelmi törvényt, megszigorították a köztársaságvédő rendtörvény rendelkezéseit és az év végén tető alá hozták a vasúti törvényt. Az év harmadik negyedében már-már úgy látszott, hogy végre talán mégis szőnyegre kerülhetnek a kisebbségi problémák. A miniszterelnök az államfő szlovenszkói utazása kapcsán már konkrét ígéreteket tett a magyar nyelv jogainak szélesebb érvényesité- séről, aminek megvalósítása szerinte csak tollvonásoktól függ. De megint jött egy nemzetközi meglepetés: a frank devalválása s ez egy időre megint a külső események függvényévé avatta a csehszlovák törvény- hozás munkáját Devalválni kellett a csehszlovák koronát. A másik meglepetés volt a belgák hirtelen távolodása a francia-orosz szövetségi rendszertől. A belga király tüntető nyilatkozata éles vitát váltott ki a csehszlovák kormánypártok sajtójában, a közfigyelem megint a külpolitika alapvető kérdéseire terelődött és megerősödtek a kommunistaeílenes politikát sürgető hangok. Ez a vita — bár nem idézett elő irányváltozást •— mégis tisztázta, hogy a három j kisantant-állanf egymás iránti kölcsönös megsegitési kötelezettségei csak Magyarországgal kapcsolatosak s igy további kiegészítésre szorulnak, elsősorban német viszonylatban és orosz vonatkozásban. A szövetségi rendszer kiépitésével volt kapcsolatban a román király csehszlovákiai látogatása is. Mindezek a kérdések azt eredményeznék, hogy a nemzetgyűlés költségvetési vitája ez alkalommal legnagyobbrészt külpolitikai kérdések körül mozgott. A belpolitikai kérdések, amelyek pedig régen megoldásra várnak, lekerültek a kormányprogramból. A kárpátaljai önkormányzat, melynek legalább egy kis részletét január elsejével akarták megvalósítani, a szlovenszkói iskolaügyi és kulturális önkormányzat bevezetése, amelyet Hodza kormánynyilatkozatában annyira hangsúlyozott, a magyar nyelvjogok restituálása, amely már csak tollvonásoktól függött, megint későbbre maradt. Az 1936-os esztendő csak a külpolitika iránt érdeklődött. Ilyen mérleg után mit várhatunk az uj esztendőtől? Lehiggadnak-e annyira a külpolitikai viszonyok, hogy a kormánynak lesz ideje a belső kérdésekre is? Remélhető-e, hogy a hat válságév után, amely gazdasági életünket nyomja, a hetedik meghozza már az enyhülést, vége szakad-e a hét szűk esztendőnek? Sikerül-e megőrizni Európában a békét, amelyet a spanyol vérontás annyira fenyeget? Nagyon nehéz e kérdésekre válaszolni, csupán reménykedni lehet. De akármennyire bizonytalan is a külső helyzet, van egy pozitívum, amit az elmúlt évből nagy eredményként, a jobb jövő biztos zálogaként hozunk át magunkkal. Ez a magyar kisebbségi egység. A múlt esztendőben megkezdtük a magyar egységért való harcot és nyárra már megalakult a csehszlovákiai magyarság nagy egyesült pártja, az év végére pedig kiépítettük egyesült pártunk nagyszerű szervezetét. Még egyetlen egy évet nem kezdtünk ilyen nagy erő- tudattal és ilyen egyetértéssel, mint most. Akármi jöjjön is az uj évben, azt már tudjuk, hogy a magyar kisebbség politikai tábora teherbíróbb, mint valaha. De nemcsak politikai téren, hanem kultúrában és a gazdasági munkában is soha nem tapasztalt egyetértéssel és erőtömöritéssel haladtunk előre az elmúlt évben. A magyar kisebbség, amelyet eddig osztálytagozással igyekeztek megosztani és gyengíteni, kollektív szellemű néptestté, öntudatos nemzetiséggé szerveződik, amely joga és ereje tudatában kapkodásoktól és kilengésektől mentesen, ren- dithetetlen nyugalommal és kitartással, céltudatosan halad utján s védi tömegeit és tagjait, hogy megmaradhassanak gerinces magyaroknak. A magyarság zöme egészséges ösztönnel és természetes józanésszel tart ki az egyetlen lehetséges magyar politikai keret mellett s csak a magyar élet perifériáján élő, belső magyar öntudat nélküli magyarok tévelyegnek még az osztályideológia útvesztőiben. Az elmúlt évben megszerveztük a magyarság politikai pártját, ebben A spanyol polgárháború Három ismeretlen hadihajó bombázta Santandert Levegőbe röpült a nemzetiek egyik csapatszállító vonata ■ ■ ■ Olaszország nem tűri a kommunista Kataloniát * ■ ■ Madrid, december 31. Szerdán délben Santan- der előtt három ismeretlen nemzetiségű hadihajó jelent meg és bombázta a várost. A bombázásnak több emberáldozata volt. Este a santanderi városi hatóságok fölszólították a lakosságot, hogy ürítse ki a házak felsőbb emeleteit. A madridi hadügyminisztérium hivatalos jelentése szerint a kormánymilicia levegőbe röpített egy vonatot, amely Franco-csapatokat szállított Talaverába, A vonat 25 vasúti kocsiból állt. A Guadalaja-szakaszon a kormány ugyancsak győzelmet jelent. A milicia osztagai elkeseredett küzdelem után szerdán elfoglalták Atienza városát. E kisebbjelentőségü hadi tevékenységtől eltekintve, a frontokon csönd uralkodott. Fugua ezredes amerikai katonai attasé egyhavi távoliét után visszatért Madridba és kijelentette, hogy a városban a helyzetet csaknem változatlanul találta. La Passionaria elesett? Páris, december 31. A spanyol—francia határról érkezett jelentés szerint La Passionaria, a híres spanyol kommunistanő a Madrid körüli harcokban elesett. Ezt a hirt a népfrontból elszökött katonák hozták Franciaországba. A katalán hatóságok a határ mentén állítólag összeesküvést fedeztek föl, amelynek célja az volt, hogy a spanyol határhidakat levegőbe röpítse és így meggátolja a hadianyag és az önkéntesek Spanyolországba özönlését. A katalán kormány fölhasználta az alkalmat, hogy az ösz- szeesküvés hírével kapcsolatban megerősítse a határt. Tegnap óta minden határállomáson fegyveres miliciakatonák teljesítenek szolgálatot. Hir szerint a nacionalista légi haderő megkísérli, hogy tönkretegye a határhidakat. Eddig ugyanis az önkéntesek özönlése Kataloniába változatlanul tovább tart. A francia hatóságok azt állítják, hogy az önkéntesek között kevés francia van, de annál több csehszlovák és német emigráns. Szerdán 72, csütörtökön 90 önkéntes lépte át a határt. Az olasz-spanyol viszony Róma, december 31. A Stefani-ügynökség jelentése szerint gróf Ciano olasz külügyminiszter október 25-én Münchenben pontosan körvona- lozta Németország előtt Olaszország magatartását a spanyol konfliktusban. Olaszország és Németország azt kívánja, hogy Spanyolország nemzeti és gyarmati integritásában mielőbb ismét elfoglalja a népek között azt a helyet, amely megilleti. Ebben a tekintetben teljes azonosság uralkodik Németország, Olaszország és Anglia között. De éppen Spanyolország integritása érdekében az európai hatalmak nem tűrhetik azt a bolsevista akciót, amely Kataloniát és esetleg egész Spanyolországot a nyugati civilizációt fenyegető kommunista forradalmi központtá kívánja átalakítani* TÉRKÉP A MADRIDI HARCVONALRÓL. A nemzeti csapatok állásait a fekete fogazott vonat jelzi. A vörösök vonalait fekete-fehér jelek mutatják.
