Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-06 / 280. (4129.) szám

*bi9tj :9tfv wAjpjp{ qBJBsaora y tABjzsnj) uaSuasg ui9q sojgA v :uepafBd ‘qaÁSgj jzsbabx :upuii9}i qjfzsqjw ‘SBuispfBq b ‘souiha :piaa euÁÉjvi ‘aAÁugq jsapq 9Sjog ‘ja^monq 000£ :bu»V sopiosz ‘eSpijABposo qad99 :b ag ^Sbn ‘qfad :Suig BJBqJBg *JIOA urau ioq ‘hoa joh rouajag bj9j\i ‘i^aj S9jny :uasuBH ‘P9iaso siq v •JISjbmí Ángy üj^lBjiq s? snpioyq :u;bmx qJBi\[ ‘qozsBpBAdisqs y :p>3d aufow ‘A^ngqs^sajyi :j9W iBq9f ‘qmpsnpioq I9q y :ubuii9>[ qiezsqiw ,‘izonrasapyí *inj J3zsf9q JSJW :sA\aqiiBi\í j?l9qoH Sia^iaA ua;si :iza9l?d : qBujBqizscipA jnzoq qaAÁuoq ozaqiaAgq b qBnozBui|Bi -nf"v 'inuijBtnf q9U}3Jazs laAÁugq qi^iain ÁSoq ‘jq qpfieqizsBipA qnSBin qojB/iSBtn siq sapiaÁiifip b i9qpjioA9f !sa?q sonpp •BfdBq 9innB» qzso ‘AI ‘BJBjyj saqajayj 89 9jnuB; qzso ’A ‘jaszpp Ása9d ‘JFAS9S ‘9jzspq joicq líbiai buijeSjozs iBqmu;einr Y •qeuiBSjpicquniu qqesEuqBSJOzsSai BfdBq qojeÁSBW S|"M ® zoq9puBrE faA^ugq uioJBq uaj9q a jnzgq jaA^ugqqauuaÁS sajiqSBf -ia S93 9pBiqAÁuoq ÁBA9d b isapq souBf laAJiupHiuoieinf uozoppueie lep meq souef e !H qelieiiizseieA qnseui H0jeft6eutS!H uozeuiieinr v •lOiBqnq b Biioijq •BZSJ9ZS U3S3ÍI3J JBin ‘qaija zoqjuBjaia zb 3Jiui ap ‘qeiucqoJaq qgjo zy ToipqBq b Bldopa JB ABíÍUEUUO ‘BU|OA B^JBqZOiíjBpBqB -Saui sí iqjpq npjaiui ‘zaqs9juaq B íjBpjoj -uiosBpo juEjaia SEiuiEiBq qiA'Sa zy *aizaÁi -aq BjjBiaoq b igfgi.giaj s ‘jjBSopnp noja raBJBqjuBjaja zb b[91bSoibi qiA’Sa jjaq -;bub zy •uaqiJaqiBUB isupd b jsoui 1091 -jgj jasa 9JUOSBH 'aipÁuai sa jBj'BajBjzupd giai'i zb B;doua ‘aq9qasziBqBq OZ911 qiASa zb qniíuaiaq jbabAubuijo lupjaja qiASa zy •;u9;jo| ;asa saqapja ueje sÉpnoja UBqzsnq -jia isuBd qiASa zb ugiaza iaji9q áuei|9>i >10}UB|3|3 (QA|OJ_ “atniapaAgr daiajBquioS B iÁuuamB jtnui ‘sajaq laqqoi {babsbpbjs qax'ÍSai b búi aqoujaui qa;a];o zy ^aazuad of {a qp;pB qauqp^zs9^ua;Bqaq S9 ^ejioSbuiosd -aq up;nzB jaqajCSaj ;;oSÓjazsso zy 'uaqqaa -md b ;pbjbui inas ÁS91 iiapaASa ^bib bsbS -jojai BJ9 ;9>i "BqqoXipíJBj ÍS91J9 zb qaj -zaqja BAÁSEjSani Sii?| in^zsaiaq uaqaAosa -ojnq ub;zb qaASaj íjo)UBddizsiQj y ’qB) -;ojuBddizsjgj ucnaazsASa laqaASai b >jaA( -aure ‘pj UOrni? ^aqaqajnzsaq piuosBq zaq -d9S-OAizsaod ‘;;0}fBq [3A0jaAuBí[;A ‘sriau?} -Bq uaqqgouid y *ajqnSas)iSas jjajais la^ai-^o qauiaJ UBqpiBA ub;zb aqgujfiu 5{a;a;;o zy qjaSas^iSas ?[Bunp.ioj zgq^oujaui’auo ‘bJjBq sbÚi aoA lIIOT sí IPS9A •sp;9zgnd b 1}Ozs}bj más Saru uaSauioj qaÁSaj b ‘BqEiq ap ‘qBjzoqipqpjd jajpjajazs 9;jiíbaoj aiajuap -oijy qa q9;dai qofejXS9i SBUiiB;Bq BjqisBui B ipjdBU qrASa jiaauid-o’zspAua; dap; y •Sara BfjiSpjiA a;asa ;qq9;nSa; daia;-o;zsaAu -ajEquioS mo^soq b UBqqo"Saj ;zb ‘Sps -latsain b za he sí uaqiui ASdh %,3qou.iaui qa;ai;o“ zb sbzo>hb[3oj jjBAaq uoA’Scu jbui uBqBquatuy ap ‘ua^ajauisi Spui qunii^ }euoA5eA e !pquozso>i >|au>)3AS3| e !>iv •qBzpq b t['BU'bSbui Saru a^aqidg {oqBl'yq.uuui azaq b ‘i;apasa.iaqmaSaiu aítm 95 qpqunra lázára b apa a qa^apaAp.aq -Sara pára. ‘íjB^pSpozaSara qBS-a siSara qqos -éq ‘aiqialSa iq qaqaq sí raau Bq ‘árpád ^oáBrazpq v •ixiapinqiq [oqpqozs b paqay asBqos jpra ;9ora sp io“aAa[ p«qBzs b apai -azs st Sara ap ‘BqqozsSara Aáoq q^saraan .oizso {ojzsbabx "qqa-I oqotj sorazt ‘apó 1 nádira ipqBqiHBf oqaaazs uizopouqB uÉqqns ‘buzöa qpBdns b a.uaqraaq’dazs iáoq quapo; aÉ\ • • • psná ndBq ‘psBájosooi aBSBrajBáJOzsi SippB qBSD ‘sí pa]T)qjau zpq b apai JoqqB oiqaj ‘pi popnoS uaASaj 't raBij ‘bjszoj ■BJBznq qapaarag^ b ZBÁraA n[ — tfí pfBra zp^StA jq joqqs e ‘qgigaaq Bqp[&q ~ SSi — ♦ppApq csaAa jT ‘Bqsjinf UBiuonQ •qBtyB/iSnqBi?SBia ia;nzs laAiuiy ‘;b BfpB* ipfjoq ASb^ qBsa qEuqBzssoj u aa •auuaq uba Bqjoqno g ‘9J0XS0U1 Saui buijv ‘atodio b aiax qauqaqauuaÁS 9f y ■zssoj b iq ÁSoq ‘Bfpnx ‘9! b iq ASoq ‘B.fpnx ‘jzso ubsoSbszbSi isaBq spinqiM pai\[ •pa^aq qoqppuBj'y dBq posopSiiA £zsiq pajtf ‘;aqinjg uiau A'uozia jqau qauuaAS zssoj y PBqBqjoqna qos-qos qsj aqsfodia pai\[ ‘qBuspi’nqíUI [í]JQ qauuaASsiq 9f uapui^f •sym^m •080190 ‘sqia^g qgpgg •qBSOJES qqBqux uiauBH SlBSOiod uias qBoan zy qinq aipigj e uyjnzy ‘inSapqSaui a.aAai qpg •BqsBSBiu b jaj qizs^EHBH BSBSojBq IlljBA B qBSO •qBpnAJEia Sipad qgpjg ‘qBpnaiAia qoSBJiA y ‘jB^Bq b jbui pai JBdo^i ‘jBpBin b jbui [o;ep maísj ‘I9A3IBJ b qnSjBsSaiV! qazs izso zb jESopfug 'ZSO zv qnjpspA ‘saAa gj ‘Biuo^uy aqaqag •Bquioíduia; b uiazsiA g ‘Sijbzs ASa raap:zsaq ‘Bszyj ipsoqund y qíjiAuiq ajpsoqunj •BJuiodBiBq siq y jb bzs ASa qopqszg ‘Bquioiduiaí b qaASaj\i dBUJBSBA joqtuiy •Sejia sbui qos jaza s ‘liiEdipp auuaq uba ‘EJBSZ9J ÁuBqau sg ‘BAioqx auuaq uba •aj raapazs up írpuppí BJBfdBUApU qBUUipAuB 9P •auuaq uba SpjiA dpzs qog ^aaq siq ASs uba pgp qunzpH •MNÜ1H3>I IW V £S3A9 ot ‘EqiAuBW Bqs9q •qras^Bf iBqqoiBASuB UBqpuqy ‘qizsiB UBjpoSnAu zy ‘qizoqpBuii iqB pa^ 'qo^ouixp zssoj zsai raau g *qap92saq lauuajsi zb JoquaAu *qoSop;oq qapsa] ASi qBsa pa^j jqopBzzoqppmi uiiBSBjfBd síji ‘SuBJBq b 19ZS SubieS-Suii!9 •9zsSubjbm H91S3 zb inpuasapg íppuasa b ugpp SuBq sojamsi ASa íny qouoq puasa Buipu UBqniBj y 09igs fpj b ‘uba apa 4uba a;sg •qzsonvhvh ngisa •gqao'pury ‘saAa gq ‘bpSbjv ja;pBjspy •aqsa zb HBzspa bjjo;psAubS;o ‘aApajaq ;uapuiiu’g ‘inqiq zni b pfBj^ •qauapzaq BqjEa snq-uBiuppiA ASa s ‘qaupaaaAaqaq UBpoqBilpf ASi •jBuioqBi ASbu y qBfpsBASoi ubSia Ob uojo|Bs y pOAns 19ZS b Síin s 'BfqBJ ajzrp y upjodBZS qntAuy ‘BjpjdB Sba qpg BÍdB qoqÍBJ y •zsaiaSa] 91 ASg aigq azssaui uiafq ‘zsajaAaq bA;ivjj paipui jo;bs y •ubiu bSbzs pog i;duiiuq aigjag ‘uB^Bq b lozprj pgjoj zni soJid ^nPinjgq jfl .. Bpsq qpqÍBJ y ‘auuaq S9 zni Sta ‘qnaips b sgnazg ‘>!OANyOID 1WSV23I MOUVA9VN S8Ü- 8S l —- 754 ­*^J Ct'fovfócb (ArClrfZ'fM'Ol'^O’b {/ Irta: M A JTHÉNYI GYÖRGY — 759 — Janika legszívesebben akkor játszott, ami- Kw; egyedül volt. Ha apja kint járt a földe­ken, anyja és testvérei a konyhában, vagy egyebütt foglalatoskodtak, bevette magát a szoba egyik sarkába, körülbástyázta ezt a sarkot könyvekkel, játékok skatulyáival és az így támadt félhomályban akár katonák­kal, akár építőkövekkel, vagy papírból ki­vágott emberkékkel csoda-boldogan játszo­gatott. Csakhogy valaki mindig átment a szobán és rászólt immár ezredszer is: — Menj az udvarra játszani, ne ülj min­dig a szobában! — Vagy: —Erigy a napra, fiacskám, úgyis olyan sápadt vagy! Szótfogadó gyerek volt, de se az udva­ron, se a napon nem tudott olyan jóízűen játszani, mint a szoba félhomályos sarkában és ezért egyre azon álmodozott, hogy majd épít ő olyan házat, ahol senki se fogja za­varni játék közben. De hát hogyan építsen? Az apja, csakhogy kiemelje a szoba leve­gőjéből Janikát, gyakran vette maga me lé a kocsira, amikor a tanyára ment. Mert Ja- mika csakugyan sápadt, vézna fiúcska volt, bizony ráfért a friss levegő, meg a napsü­tés. Ilyen kocsizások alkalmával ismerke­dett meg Janika a mezei munkák minden­féle fajtájával, látta, mint ültetik a gyü­mölcsfákat, mint vetik a búzát, a rozsot, helyezik fészkekbe a kukoricát, a burgo­nyát. — Édesapám — kérdezte egy alkalom­mal, — ugy-e, mindennek van magja? — Mindennek. — A háznak is ? — Miféle háznak ? — Hát amilyenben mi is lakunk. Az apja nem tudta, hova akar Janika ki­lyukadni, tréfának tartotta ezt a kérdést s azért válaszolta azt, hogy igenis, a ház­nak is van magja. — A függönynek, fürdőkádnak, az ágy­nak is ? —- Annak is —. mosolygott az apja. Janika elgondolkozott. .Járt a motolla a kis fejében és már azt látta: milyen szép házat fog_ő igy kapni! Minden lesz benne, éppúgy, mint a szülei házában. És neki ma­gának olyan szobája lesz, ame'ybe rajta kí­vül senki se léphet. Ott fog aztán isten iga­zában játszogatni! Amikor mindezt szépen elgondolta, azzal a kéréssel fordult apjához: — Édesapám, kérem, adjon nekem ház- magot, hogy elvethessem. Mert külön házat akarok. Az apja elmosolyodott, úgy mondta s — Van neked, fiam, minek kérsz tőlem ? — Van ? — csodálkozott el Janika. — Hát! Ott az épitőszekrény, ott a gye­rekszoba-játék ! Ha ezeket e veted, olyan kis ház kerekedik ki belőlük, hogy. csupa gyönyörűség lesz ! De most már tudta az apja, hogy miért válaszolt igy! Janika meg boldogan gon­dolkozott el a hallottakon. Hti, csakugyan! Van neki mindene, igy aztán olyan remek kis házat fog ültetni, amilyen csak a mesé­ben van, vagy még ott sincs ! Most aztán már csak egy kérdése volt hátra: — És hova ültessem a házat, édesapám ? — Hova ? Hát a szérüskertbe! Jó nagy az, te meg, úgy hiszem, nagy házat akarsz, igaz-e ? Ott minden kövecskének . gödröt ásol, beülteted jól, aztán minden nap öntözni kell, mert kemény mag ám a házmag, nem kél ki csak úgy egyszeribe! — És nem fog senki rálépni ? — Ne félj attól ! — biztatta az apja. — Majd én megmondom az embereknek, hogy arra senki se járjon. így aztán már jól volt. Ettől kezdve Janika az egész napot a széritskertben töltötte és szorgalmasan áso- gatta a lyukakat, amelyekbe az épitőköve- ket bevetette. Nagy munka volt ez bizony, mert apja elmagyarázta neki, hogy minden falnak megfelelő követ kell elvetni, s igy Janika valóságos alaprajzot csinált ásójá­val a szérüskertben, úgy ültetgette el a kö­veket. De elültette ő még a babakádat is a fürdőszoba helyén, meg a kis ágyakat, asz­talokat, székeket is, hogy a ház teljes be­rendezéssel együtt nőjjön fel. Beletelt három hét is, mire mindennel szép rendesen elkészült, de azután is sűrűn akadt munkája, mert hol a béresgyerekeket kellett elkergetni a házhelyről, hol meg ön­tözhetni kellett a magokat, hogy kicsiráz­zanak abban a kőkemény földben. Apja még is kérdezte minden este tőle : — No, mennyire vagy, fiam ? Locsolod-é szorga'masan a házmagokat ? — Bizony locsolom. De roppant nehezen csíráznak, mert még semmi se látszik. Med­dig tart, amíg ezek a magok kicsiráznak ? — Mondtam neked az elején, hegy so­káig. Lehet, hegy csak szeptemberben mu­tatkozik majd valami. — Szeptemberben ? — és egy kis csaló­dás látszott Janikán. — Akkor én már is­Szállodának berendezett vatuís fccmtk az angol koíonazási ünnepeken A London and North Easter vasúttársa­ság úgy határozott, hogy lakásokká át­rendezett vasúti kocsikat bocsát a koroná­zási ünnepségeken Londonban időző vidé­kiek rendelkezésére. Ezeket a kocsikat nyaralás céljaira építtette a vasúttársaság, eívitette őket Anglia legszebb vidékeire, aztán meghirdette, hogy a nyaralóknak ennyiért és ennyiért rendelkezésére álla­nak. Állítólag többezer van belőlük. El le­het hát képzelni, milyen forgalomra számí­tanak a koronázásra, ha a szókanforgó élelmes vasúttársaság ezeket a mozgó lak­osztályokat a kirá yí ünnepség hetére mind Londonba rendelte noha London igazán nem szűkölködik szállodákban. Ezekben a kocsi-lakásokban hat személy fér el. HÓKA RAVASZ KÉRDÉS. — Miért van a fiáker elé egy, és a konflis elé két ló fogva? — Nem tudom. — Hát, hogy húzzák a kocsit, A KOTTA. Kottát akar venni a hangszerkereskedés­ben e»y kisleány. Megír érdi: — Kérem, kaphatok itt zongoradarabo­kat ? — Nem, — incselkedik a tréfás segéd, — mi csak egész zongorákat adunk el. A KIS HAMIS. Egy kisgyerek igy szól a keresztpapá- já'hoz : — A születésnapomon majd tessék lábbal betolni az ajtót. — Ejnye, miért a lábammal? — Mert a keresztpapa két keze, tudom, tele lesz ajándékkal. GYERMEKÉSSZEL. Kellemes meglepetés érte az iskola sze­génysorán tanulóit. Egy jószivü adakozó révén több pár virsli, sajt, sülthue és ke­nyér került kiosztásra közöttük. Egyik fiú nagyokat harapott a birtoká­ban levő virsliből. — Hát te nem is főzeted meg otthon anyukáddal? — szólt hozzá a tanító. — Puha ez <— felelte önelégülten a gyer­mek. ÉPPEN AZÉRT. — Te, — szól rá a tanár a vigvázóra,ja­niiért nem diktáltad be a Kovács uevétr amikor ő is hiányzik? Ijedten feleli a vigyázó: — De, tanár ur kérem, én a Kovácsot nem is láttam . . . KIS LEVELEK Takáts Irma. Örömmel fogadtalak be a. kis magyarok táborába. — Altstadter Magda. Köszönésedet átadtam János _ bá­csinak. — Bozóky János. Képrejtvényt nem közölhetünk. — Schvarcz Magda. Nem közölhetünk minden beküldött verset és rejtvényt azonnal, mert arra kevés lenne a Kis Magyarok Lapjának nyolc oldala. Ezért, ha nem is hozzuk versedet, vagy rejtvényedet, ez nem jelenti azt. hogy rosszak. Várj türelemmel, sor kerül rá­juk. — Béres István, Schvarcz Rózsi, Bö- dök Irénke. Felvettelek benneteket a kis magyarok táborába. írjátok meg pontos címeteket és hogy hány évesek vagy­tok. — Kaszmán Dezső. írd meg pontos címedet s hogy hány éves vagy. HEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Béres István, Bozóky János. * Dévay Emil. * Gyürky Sándor. * Hatvány Pi­roska, Hatvány Klári, Hurin Géza. * Ko- váts Lenke, Keneesey Csaba, Kaszmán De­zső, Kemény Zoltán. * Liscsák Tibiké. * Mungyer Trudi, Morvay Etelka, Müller Klá­ri, Matus Szabina. * Rlesa István, Perjéssy Eszter, Pancza Kornél, Pető Irénke. * Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő. Riszner Kar­csi. % Szeosey Klára, Sebők Éva, Sebők Judit, Schvarcz Magda. * Világi József. A 94. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése a* következő: Keresztrejtvény: Haragos, ala, eke, gim, ad, te, dóm, oda, eke, melegen. — Hata­lom, al, rág, gém, ok, sebesen, író, dal, meg, de, ke. — Pancza Kornél rejtvénye: Lon­don. — Számrejtvény: 23568, 35682, 56823, 68235, 82356. — Pancza Kornél rejtvénye: Székesfehérvár. — Miiller Klári rejtvénye: Szalona. Kalapos. — Pécsy József fósü- rejtvónye: Arató, rabol, seper, gólya, ker­ti, apróságok. — Matus Szabina rejtvénye: Tél, láb, bük, kap. — Gyürky Sándor rejt­vénye: Péntek. — Nagy Olivér sarokrejt- vénye: Tanulás, alapos, nalat, upai, Lót, ás, s. — Kaszmán Dezső rejtvénye; Színész, Háború.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom